Somogyi Néplap, 1963. április (20. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-04 / 79. szám

Csütörtök, 1963. április 1. SOMOGYI NÉPLAP .1 ■ ——— Galgóczi Erzsébet: cÁz eltévedt lűnaJ’ A prilishan, az első bom- ** bázás után bezárták az iskoláikat. Egész nyáron nem láttam mást a háborúból, mint a kon denzcsi kokat. Ha kint kapáltunk a határ­ban, a zúgás első hangjaira fa alá húzódtunk, s számoltuk őket Keskenyek voltak, s kúsz­tak előre az égen. Volt úgy, hogy hetvenkilenc csíkot meg­számoltunk. Ha otthon voltunk a. háznál, légiriadó alatt fel­szaladtunk a kertünk végére, a dombra, s néztük, hogyan old­ják ki Győr felett a bombákat a Láberátarok. Győrt nem lát­tuk, eltakarta egy másik, ma­gasabb dombsor, de légvonal­ban nincs messzebb öt kilomé­ternél. A gép testétől elvált egy kis henger, néhány pilla­natig láttuk, aztán csak egy zuhanó vonást, aztán felmoraj- lőtt a föld- Néha fölélik keve­redett a kéttörzsű amerikai va­dászok s a Messerschmidtek között folyó légicsata. A szomszéd Rudi bácsi ült a bunker szájában és félt. — Pszt, ne kiabáljatok! Meg­hallják a repülők. Örültem a légiriadónak. Ti­zennégy éves voltam, és már befogtak a mezei munkára. Riadó alatt nem volt szalaad dolgoznunk, hátha legéppus- káznak bennünket. Riadó alatt olvastam. Akkor már szenve­délyesen faltam a könyveket. Persze amikhez egyáltalán hozzá tudtam jutni. A 30 fülé. rés magyar klasszikusok soro­zatát már megvettem össze­spórolt tízóraié pénzemből. A házunk pedig tele volt pony­vával. Bizonyára ez volt az oka, hogy jobban szerettem a verseket. Emlékszem rá, még a F’mfy szerelmed is tetszett. Ő sszel kezdtem el félni, őszre tökéletesen el­romlott minden. Megteltünk katonával, sárral meg tetűvel. Három szoba van a házunk­ban, egy konyha, egy istálló meg egy pajta; Az egyik szobában laktunk má, a család, ahányan voltunk, nyolcán a négy fekvőhelyen. A másik szobában lakott két német tiszt, idővel megtudtuk, hogy hírszerzők. Önkéntes ma. gyár fiúkat dobtak át a front­vonal mögé. A fiúk mind le­vente korosztályúak voltak, két-három hetenként cserélőd­tek, s közülük négy mindig ott lakott a harmadik szobánkban, de a többiek is hozzánk jártak kártyázni, udvarolni. Aztán egy éjjel elfűntek. Volt olyan is, aki két hét múlva visszatért az Alföldről. Egyszer az egyik elvitte apám sapkáját, mert hasonlított a katonasapkához. Ö sem tért vissza. A konyhában két magyar ka­tona lakott két bevetés közötti pihenőn. Este szalmát vittek a pajtából, elterítették a kony­haföldön, azon aludtak. Reggel kivittek a szalmát. Förtelmes színű leveseket szoktak a tá­bori , konyháról hazahozni, anyám mindig megtoldotta a kosztjukat. Pedig már mi is kezdtünk kifogyni mindenből. Aratás óta egymást érték a rekviráiók. Az Istállóban magyar tüzé­rek laktak a lovaikkal együtt. A ítü takarmányunkat etették. A falu tömve volt katonával. A katonák piszkosak voltak, vánszorgók és keserűek. És még mindig özönlöttek a visszavonulók. A pápai országúton véghe- tetlen szekér- meg autóoszlo­pok. A makadámút felfakadt, s dőlt belőle a fekete genny. A mélyebb helyeken szálfákat fektettek rajta keresztbe, való­ságos pontonhidat csináltak rajta, aztán egy-két menetosz­lop a hidat is belegyúrta a sár­ba. Minden este újabb század ka­tona érkezett a faluba, s per­sze aludni akartak valahol. Kezdetben még küldtek előre szálláscsinálókat, akik összeír­ták, melyik háznál hány négy­zetméter padló vagy konyhakő van üresen, aztán a szálláscsi- nálók el is maiadtak. Egysze­rűen bevánszorgott két-három katona, s úgy sirt róluk a ki­merültség, hogy anyám szorí­tott nekik helyet. Rendszerint a vacsorájukért sem volt ere­jük elmenni, akkor anyám te­remtett nekik vacsorát. Már gyűlöltem a háborút. Nappal az örökös takarítás, mosás, az erőlködés, hogy el ne tetvesedjünk egy ilyen tá­borban. amilyenné az ottho­nunk vált. Este pedig nem volt egy üres szék a lámpa fény­körében. amelyen olvashattam volna. Nem volt egy perc, hogy a rengeteg ember közül valaki éppen ne mondott volna vala­mit. A riadóktól is féltem. Éj­jel, amíg átvonult fölöttünk a nehéz dübörgés, egész testem­ben reszkettem. A fogaim úgy kocogtak, mint a jégeső a cse­réptetőn. — Félsz? — kérdezte a nő­vérem, aki mellettem feküdt. — Fölkeltsem anyukát? — Nem, nem félek. Csak nem tehetek róla — s vacog­tam tovább. TV ovemberben vagy de­^ ' cemberben történt. Ma­ró köd szitált egész nap, s fél­homály maradt, mintha elfe­lejtett volna fölkelni a nap. Csüggedt, egészségtelen idő volt, egész nap a sparherdet őriztem. Estefelé kiküldtek fáért. Az udvarunk közepén állt egy tábori konyha, s előtte csajkás katonák sorakoztak. Katonák, mert katonasapka volt a fejükben. De ahogy job­ban odanéztem ... félcipők, ferde sarkú bakancsok tapad­tak a mély sárba, s a szakács minden mozdulatánál előbbre csoszogtak néhány centit A testükön ballowkabát, kopott félkabát, s a karján mindegyik­nek szalag. Aki megkapta a híg löttyöt, alig mozdult to­vább a kondértól, álltában fal­ni kezdett. — Kik ezek? — kérdeztem odabent. — Munkaszolgálatosok, itt alusznak a pajtában. — A pajtában ... ? — A paj­tánk deszkából volt építve, padlás nélkül, csak egy zsin­hogy bárhol nyitották fel ősz- rólunk szólt, 1944 rettenetes szes verselnek piros-arany kö- őszéről. A bombázók félelme- tetét, bámnelyik vers elejéből tes bömböléséről, a kísérteties vagy közepéről olvastak föl novemberről, a fogyatkozott egy sort, folytatni tudtam a számú emberről, emberiség­vers végéig. Kis »-súgással« ről, amely a fronton és a még az Apostolt is. Ez az Ady szőnyégbombázásban tovább furcsa volt, idegen, ezt a dal- fogyatkozik, a kék papírral lamot nem hallottam még so- elsötétített didergő fiúról, ha. amely jobb híján a múltról Már lefekvés előtt volt né- álmodik... Vak ügetését hal- hány perccel, amikor a 617. lani hajdani, eltévedt lovas- Az élté- naiv... Mit akar itt ez a lo­vas? Mikor halad keresztül oldalon rátaláltam vedt lovasra. Vak ügetését hallani Eltévedt, hajdani lovasnak, Volt-erdők és ó-nádasok Láncolt lelkei riadóiénak Hol foltokban imitt-amott Os sűrűből hozót rekedt meg, Most hirtelen téli mesék Rémei kielevenednek. rajtunk? Hónapokon át Ady-mámor- bam éltem. Már amikor a ka­tonák, a bombázások, az ágyú­lövések engedték. Az eltévedt lovas kulcs is volt, amellyel egyre több versét ki lehetett nyitni. A fiatal muszos, aki Téli mesék rémei — ez is- azon az egy éjjelen a mi jég- merős volt. A szomszéd falu- hideg pajtánkban aludt, s ból éccaka hazatérő legény... másnap reggelre, mire fölkel- Jaj, csak jönne utánam vala- tem, már tovább hajtottak ki! Egyszer csak kip-kop, kip- nyugat felé, teljesen kiment a köp. Visszanéz: hát egy nagy fejemből. fehér kutya csizmában... sak sokkal később, 1945 Másik változatban: tódortottv, nyarán, amikor gyűlé­tódortotty... Egy nagy hordó sete előtt, ünnepélyeken A pa- gurul a legény után . Feke- r^szt Nyárt, a Grófi szérűn-t te macskák veszekszenek a szavaltam, akkor jutott megint eszembe. Azóta sokat gondo- kapu tetejem. s a fonobol ha- i0jj rá. Ki lehetett ez a fiatal zatérő leány fejére ugrik az ember? Mennyi ideig, hány egyik. Abban a szempillantás- hónapon keresztül, hány trón­ban megőrül.;. Kísérteié nálunk az Ősz. s fogyatkozott számú az. ember, S a domb-kerítése« síkon Köd-gubában jár a November __ C supa vérzés, csupa htok. Csupa ny omások, csupa ősök. Csupa erdők és nádasok. Csupa hajdani eszelősök. Hajdani, eltévedt utas Vág neki új-h inárú útnak. De nincsen fény, nincs lámpa- láng, Es hírűk sínesen a faluknak. ton, hány tankcsapdaásáson hordhatta, menthette magával ezt a könyvet? Először az órá­ját meg a tárcáját cserélte el. Azután a ruháit, amelyek nem fértek el a testén, amelyeket váltásnak nevez a magyar nyelv'. Aztán a takaróit cse­rélte el. S legutoljára Ady Endrét. Két tojásért, sütve vagy főtten-e? Erre nem em­lékszem. Alusznak némán Múltat álmodván i fáink, dideregve... Tíz évvel később, amikor felkerültem Pestre, két köny­vet hoztam addigi életemből magammal, az egyik ez volt. Ma már tudom, hogy Ady Ma is megvan, ezt a versét az első világhá- S ha tovább költöznék egy ború alatt írta. De akkor, ha másik bolygóra, megint csak eszembe jut is utánanézni, ez lenne az egyik könyv, amit nem hittem volna el. Annyira magammal vinnék. MUNKÁSPORTRÉ n Ezt a tejet nem formálta saját Pépére az Isten ezt a fejet a tegnap emléke és a ma kétségei gyötrik ebben a fejben forradalmak magvai csíráznak erre a fejre régóta lesben áll a hóhér ezeket a kezeket a teremtés eszméje vezérli ezek a kezek balról áldottak és megátkozottak többről kezek lesújtanak és felemelnek egyszerre kezek bilincsek nyomait viselik kezek nem kulcsolódnak imára kezek undorodnak a vértől lábak nem csúsznak el egy narancshéjon lábak összekötik nyugatot a kelettel lábak agyontapossák a sárkány hét fejét lábak eljutnak arra a tájra melyről a fej álmodik ez a szív zsarnokok fegyvereitől sebzett ez a szív saját parazsából újjá szüli önmagát ez a szív az én szívem ikertestvére ez az ember olyan amilyen én vagyok egyazon ég alatt egyazon dalt daloljuk vetésről aratásról ezek a ezek a ezek a ezek a ezek a ezek a ezek a ezek a delvrétefi választotta el az ég töl Épp olyan hideg volt ben COOOCOOOOOCOOOOOOOOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXOCOCO ne. mint a szabadban. Az egyik magyar katona g Kassák Lajos: megjegyezte: — Ügy kell nekik. Rohadt zsidó meg kommunista mind. Az ajtón egy munkaszolgá­latos lépett-be. Nem emlék­szem már az arcára. Fiatal volt, egészségtelen színű, s mocskos ballonkabátot viselt. Egy imakönyv formájú köny­vet nyújtott anyám felé. — Ne haragudjanak... Nem vennék meg ezt a könyvet? Anyám a krumplihámozás mellől úgy bámult rá, mint egy eszelősre. — Könyvet. . . ??? Engem is mindig összeszi­dott, ha a tízóraiba adott pénzt verseskötetre pazarol­tam. Pénzért könyvet . ..?£> Könyvért pénzt...? Parasz-R téknál? Ö — Két tojást ha tetszene Ö adni érte... * R Anyám a könyvre nézett, amely ott remegett a szeme előtt, aztán följebb csúszott a __________________ p illantása. A muszos fiatal g volt, sovány és szürke, csak v erre emlékszem. Anyám fel­csattant: — Tojást, jóember? Azt hi­szi, nem elvittek tőlünk már mindent?! Egjy nap háromszor járnak itt a rekvirálók. Eze­ket is én tartom — mutatott dühösen a katonákra, s elful­ladt a lélegzete. A katonák sunytak. Kivettem a fiú kezéből a könyvet. Ady Endre összes versei. Soha nem hallottam még ezt a nevet. De láttam, hogy versek. Ez nekem elég' volt. Anyámra néztem. Dühö­sen mérte végig a fiatalem­bert — neki két veje meg egy fia volt a fronton —, s tehe­tetlenül kérdezte: — Megsüssem? Vagy főtten szceti? TT elyet szorítottam ma- ganimak az asztal mel­lett, s elkezdtem olvasgatni Ady Endrét. Találomra föl- nyitottam valahol, s elolvas­tam egymás alatt négy-öt ver­set. Nem tetszett. Átlapoztam néhány oldalt, másutt próbál­koztam. Nem tetszett Megint csak nem tetszett. Abban az Ser ban Gh. (Bukarest): AZ ELSŐ L.AKÖ (A Barátság Hídja fotókiállítás anyagából.) KÖNYVESPOLC Bihari Klára: Mene tekel Az isimert írónő, Bihari Klá­ra új regénye, a Mene tekel napjaink legalapvetőbb morá­lis, lelkiismereti problémáit boncolgatja a témához és a mondanivalóhoz illő modern eszközökkel. A regény volta­képpen nem is regény, műfaji­lag talán, leginkább »elbeszélő esszé«-nek lehetne nevezni. Formáját tekintve persze szép­próza, főhőse Vass Loránd kö­Ladányi Mihály: LEVÉL A FELNŐTTEKHEZ Apáink háborúkban öldököltek, akna verte fel játszótereinket, a felnőtt szuronyt tűzve jött felénk, s kiontotta játékunk kócbelét, aztán szemünk betűseregre ámuit, és erre több szörnyűség is kitárult, és megtudtuk, mi vár kettőnkre tágul, ha az apám apáddal mégse békül, és megtanultuk otthon, hogy miként kell önérdekből bánni az emberekkel, és megtanultuk otthon: az a jó, mit az ember mástól önmagához hódit. Hisz véletlenül maradtunk, csak élve, s a világ széthull — mondják —, mint a kéve, most Afrikába indulnak a bombák, holnap gyilkos port hord az antipasszát. Ma vád gyűrűzik felénk a világban, hogy sokunkban csak sivár pusztaság van .. . De ki volt, aki irtotta a fáikat, míg reszkettünk árvábban, mint az állat? Ti, kiknek már semmi sem idegen, amit csak ésszel felfoghat az ember, javítsátok meg, értők, kezetekkel a világot, hogy lakható legyen! GAR AI GÁBOR: KORA-TAVASZ Szürke-hályogos az ablak, az utcán fagyok inainak, köd szivárog. Plóhereszen lomha csöppek Zajló égen pöndörödnek füst-hínárok. Kedvetlen a ház, didereg, de nem a kert; már tőrt vetette a tavasznak; belelábol, ha leszáll ott, O s kínjaiból a virágok q kifakadnak. O O időben úgy ismertem Petőfi^OOGOQOOOOCOOCOOOCOOOCKXlOOOOOCOOOCOOOGo^^oGCOfXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX) Emlékeimben él a tegnap, árnyéka néha rám hajol, s köddé vált arcok hívnak olykor $ a zöldbe borult fák alól. Látom áss őrt. . . Halott keséből £ görcsöt facsart a döbbenet. — Látom a nyitott szemű kislánytC egy tört teniszütő felett. S itt a tudós* — Krisztus szakálla döglött kutyák fején pihen . . . Tanítok! — mondta. — Könyvet^ írok!i Engem nem bánthat senki sem! Tizennyolc tavasz múlt azóta, kitágult, más lett a világ. Iskoláshajam kontyba kötve, és ismét zöldek mind a fák. Tizennyolc tavasz múlt azóta budapesti ég alatt, szívembe égett mindörökre Duna —■ Vár — a madarak, i akii a tűz — és halott arcok — a véres hó — a szenvedés .. . S tudom, hogy amit eddig tettem, j és amit írtam — oly kevés! Nem lehet szóval és idővel lemérni még, hogy mennyi az. Tartozásom — ameddig élek — tartozás lesz — és így igaz! Emlékeimben él a tegnap, a múlt vizéből felmerül, s nincs elég vers, amivel valljam:£ mit jelent élni emberül! zépiskolai tanár, ki közeled, vén élete alkonyához ez élet­űiről valamiféle számvetést ké­szít. Az írás önvallomás, egy alulról indult értelmiségi lelki térképe önmaga erkölcsi-világ­nézeti tájairól, a társadalom­ban dúló ellentéteikről és azok jellembeli visszatükröződésé­ről. A könyvnek cselekménye, meséje alig van: lényegében tudatosan egybeszőtt, egyéb­ként össze nem tartozó képek szövetéből áll, s ezek részint a magyar kapitalizmus (a Hor- thy-rendszer) lélekölő, ember, telén mélységeibe világítanak be, rászánt nagyon őszintén föf- fedi a személyi kultusz évei­nek táraságait, a fejlődést gát­ló sokat emlegetett csőkévé - nyékét. Molnár Ákos: Jóslat A két világháború közötti időszak ismert és kedvelt no­vellistái közé tartozott, ma már kissé elfelejtették Molnár Ákos nevét. Igaz, úgynevezett nagy regények, feltűnő írások nem maradtak a tragikus sorsú író után, de maradt néhány kötet jobbnál jobb elbeszélés, mau- passant-i típusú novella, amely híven számol be a két háború közötti polgárt világ látszólag esemény telein, de a felszín alatt már súlyos válsággal küzdő életéről. Társadalombírálata nagyon finoman áttételes esz, közökkel jelentkezik, úgy sző­rt novelláiba, hogy indulato­kat, érzelmeket kelt az olvasó­ban a világ ellen, amely tűri és megengedi, hogy cselédlá­nyokká lett egészséges paraszt­lányok öngyilkosok legyenek úri szeszélyek miatt, hogy az Egyesült Baráti Kör kis Jan­csija felakassza magát, mert az úri gyerekek nem veszik be maguk közé, hogy tíz pengőé t feláldozzák a becsületük. Novelláinak eseményei az em­beren belül Zajlanak oly töké­letes pszichológiai biztonsággal ábrázolva őket, ahogyan csak avatott író teheti. Kötete egy eltűnt világ kor- és kórképe. A Pécsi Cent en tára- ipari Vállalat dom­bóvári üzemébe ne­héz fizikai mánkéra férfi munkaerőket alkalmaz, Jelentkezés a dombó­vári üzemben. Dombóvár. (21730)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom