Somogyi Néplap, 1963. április (20. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-28 / 98. szám

VIRÁGZIK A BARACKFA € £ *> >, y* WM?M M: $ t' •AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TAN ÁCS LAPJA KUTASI MONTÁZS Pereg a műsor, vakíta­nak a reflektorok. A hangulat kellős közepébe pottyanok, mint máskor, sokszor, számta­lanszor. Apró lánykák forog­nak a színpadon, nézem őket, s a nagyokat látom. Ök is így kezdték: kis csizmában, rö­vidke szoknyácskában. És nőttek, erősödtek, gazdagod­tak — férjhez mentek. Az ő gyermekeik is itt táncolnak már? A látványhoz ezernyi él­ményt fűz az emlékezet, forog­nak, kavarognak, élnek a ké­pek. Vakítóan csillog minde­nütt a jól ismert selyembro­kát, libben a szoknya, kattan a fényképezőgép. Zene szól, de tapsot hallak. Dübörgőt, fergetegesei, nem mostanit. A múlt úgy él bennem, mint bennük, sohasem volt keser­nyés a szájízem ... Ünnepelünk Kutason. A mozaiklapak százfelől valók: kaposváriak, budapestiek, bo- gátiak, csehszlovákiaiak — so­mogyiak. Ezekből áll össze tíz esztendő forgataga. A táncké­pek, játékok, szokások mögül arcok villannak föl egy-egy pillanatra. Nicsak, a 75 esz­tendős Örzse néni! De sokszor beledalolt már a masinába! És írták, jegyezték, megmen­tették dalait Gyermekjátékok elevenednék, s két ostorcsapás között Konkoly néni arcát vé­lem fölismerni, őbenne éltek hamvasan, érintetlenül ezek a bájos, örök értékű gyöngysze­mek. Most meg mintha kö­szöntőt mondana a vőfély a Lakodalmasban, s Kovács Im­re bácsi árnyékát látom a díszleten, ő tíz igazi hívogató. Kezében büszkén szorítja a vő­félybotot, ruhája alól előkan- dikál a madzag nadrágtartó, mert csak az az igazi. És sok embert látok, két­száznál is többet. Tíz év el­nyelte a régieket, s újakat ho­zott. Hogy hiányzik a bajusz Balog Sándor orra alól! Él- ményképemhea hozzánőtt a borosüveg is, amint ajkához emeld, s utána letörli a baju­szát. Most a nézőtéren látom, mennyivel fiatalabb így bajusz nélkül. Tíz éve próbál, játszik, s vérbő, hamisítatlan paraszt­figurát állít a színpadra. Di­nasztiának nevezzem az övét? Felesége is szerepelt a Szüret­ben; a hetedikes Sanyit, kis­fiát meg itt látom most a Kis­béreiben, hogy feszül combján a csdzmanadrág! S a másik fiú, a nagyobbik katona már, de húzta a szíve, hazajött az ün­nepre. .. Pereg a műsor, vakítanak a reflektorok. S egy szó kavarog bennem, amit oly sokszor mondunk lélektelenül: együt­tes. Kutason van ilyen! Nem a részcsoportok, nem a tánc­kar, a színjátszók, a gyermek­csoport teszi azzá. A falu for­rott eggyé itt, mert az igazgató úgy táncol, mint a kis úttörő, s a fiatal tanító néni éppúgy, mint a tsz-tagok, parasztembe­rek. A Farsangolást nézem s a cigány tánc forgatagát; pes­ti, csehszlovákiai élményekre gondolok, amikor tánc közben feldübörög a vastaps, miért? Egy sovány, alacsony ember ugrik a színpad közepére, min­den porcikája ritmus és szen­vedély. Változik a kép, hirte­len kicsi szobát látok, fűtetlen és rideg, a felhólyagos odott padlón ugyanez a sovány, ala­csony ember táncol, lépéseket mutat, tanít. A gyerekek nem fáznak, tüzeli őket a tánc sze­retető. Most eljött, együtt ün­nepel velük — a színpadon. Számok kavarognak bennem és címek. A tíz év majd mindegyikére új produkció. Lakodalmas, Lucázás, Szüret, Kukorioafosztás, Furulyás kis kanász, Aratás, Májusfa, Né­pek barátsága, Farsang és sok táncszám, gyermekjáték. Hány éjszaka ment rá? S honnét e megszállott együvé tartozás? Hat budapesti, kilenc kapos­vári szereplés, ötven a megyé­ben és sok az országhatáron kívül. Mennyi élmény, taps és öröm! A Színpadon fiú incsel­kedik a lánnyal, aztán felerő­södik a zene, már mindenki táncol, s a forgatagból három arc rajzolódik ki. Ügy látom, mintha itt bújnának meg a táncos lábak mögött, pedig ta­karja őket a színfal. Ha 1953­ban valaki magnetofont vihe­tett volna Kutasra, a szalag­ról most rövid tőmondat em­lékeztetne a sürített elhatáro­zásra: »Elég a népszínművek­ből.-« És három ember egy­másra talált. Vica néni nevető arca egészein más mo6t a szín­falak mögött, izgatottságot ol­vasok le róla. Szinte a »kar­mester« verítéke gyöngyözik homlokáról. És hány előadá­son volt így, hány éjszakába nyúló próbán. Férje, dr. Feke­te Kamill most bújik be a szűk sugólyufcba, a színjátszók pat- rónusa. Amott Kiss József ősz haja villan elő, a népdalgyüj- tőt, a zene atyamesterét koro­názza. Mennyi türelem és ra­jongás szorult e három ember­be! Nekik szól a taps? Igen, őket köszöntik a fordulón, az együttes kovácsait. Fáradtak talán? Nem! De sokszor elfá­radnak. A gyümölcs nehezen érik, de aztán ízes, zamatos, vitaminnal táplálja az ere­ket. .. Vakítanak a reflektorok, s a fény Őzömben miniszteri ki­tüntetést nyújtanak át Nem a beszédet figyelem, nem az em­léklapokat. A szemek, az ar­cok árulkodnak most. Aztán újabb ösztönzést, biztatást nyerve szédítő iramban forog­nak a párok, pereg a műsor, száll a dal felszabadultan, ön­feledten, mint már tíz eszten­deje. Ünnepel »A Szocialista Kultúráért« jelvénnyel kitün­tetett kutasi népi együttes. A következő tíz év forgatagát lá­tom i Jávori Béla Népművészeti kiállítást és tájmúzeumot rendeznek be a balatonszentgyörgyi talpas házban (Tudósítónktól.) Balatonszentgyörgyön van egy 150 éves, gerendaalapzatra épült, nádfödeles ún. talpas ház. A ritkaságszáma menő műemléket a Somogy megyei Tanács Idegenforgalmi Hiva­tala most rendbe hozatja, ez­zel újabb látnivalóval gazda­gítja a Balaton somogyi part­ját. A ház egyik szobájában népművészeti kiállítást nyit­nak. A vendégek meg is vá­sárolhatják majd a népművé­szeti alkotásokat. A másik szobában tájmúzeumot rendez­nek be, régi bútorokkal látják el és a külföldön is híres bu- zsáki hímzésekkel, szőttesek­kel díszítik. A tájmúzeumot május 35-én nyitják meg ünnepélyesein. Pezsgő élet a szabadi KISZ-szervezetben A húsz-egynéhány tagú sza­badi KISZ-szervezet figyelem­reméltó munkát végez. Szín­játszóik négy egyfelvonósost és egy kabaréműsort mutattak be az idén. Hattagú lány tánccso- portot szerveztek. Szorgalma­sén készülnek a május elsejei szereplésre. Bár próbáikat télen is meg­tartották, a kulturális szemlén mégsem vettek részt. Két sze­replőjük nem tudott megjelen­ni a bemutatóm, emiatt kú ba esett a szemlén való fellépé­sük. Ez öreg hiba volt. A szel­lemi öttusában és a társastánc­ban részt vehettek volna. Ha nem kaptak is volna aranyfo- kozatat, tudásban, tapasztala­tokban bizonyára gazdagodtak volna a fiatalok. A május 1-d műsor után Csornában és Nagyberkiben vendégszerepeinek majd. A KISZ-szervezet kebelé­ben a fúró-faragó fiatalok részvételével, a helyi tsz támo­gatásával már második éve működik egy modellező szak­kör. A fiatalok szívesen jár­nak él a szakköri foglalkozás­ra, s egyikük-másikuk a rádió- szereléssel is megpróbálkozik. Megszökött egy fekete párduc egy Párizs környéki cirkuszból. A veszedelmes vadállat üldözésére indult a francia főváros egész rendőrsége. A hajszának három sebesült áldozata van: egyet a pár­duc harapott meg,egy rendőrtisz­tet, egy járókelőt és egy kutyát pe­dig egy ideges rendőr géppisztoly­sorozata sebesített meg. A párdu­cot még nem fogták el. (MTI) \Jáir napok, óta vártam a 1 rJ választ a vadász izgal­mával, a beteljesülés utáni vágy sóvárgásával. Mert ba válasz jön, akkor már ő is jön. És jönnie kell. Mert ilyen jó nőt én még nem láttam. És ilyen finomat sem. Egy kicsit hűvös, méltóságteljes, mint valami királykisasszony; jó, te nem hivalkodó az öltözkö­dése, és tudomásom szerint senHje sincs, csak a férje. S ilyen ügyekben a férj a legke­vésbé érdekes. A nő a szom­széd osztályon dolgozik, néha látom, amint ellépked a fo­lyosón, nem néz rám, de tu­Előnnyel indul, Kössön aki selyemtermelési gépkocsi-nyeremény- betétkönyvet vált. szerződést! m BEVÁLTÁSI ÁRAK: Előnyét fokozza, A fonható I. II. osztélyű selyemgubó átvételi ára ha április 30-ig 40 forint kg-ként. megváltja 10000 vagy 5000 Ft-os Befektetés nélkül L000— gépkocsi-nyeremény­2000 forint mellékjövedel­betétkönyvét! met érhet el, ha egy vagy két adag selyemhernyót m nevel föl. Somogy megyében az JELENTKEZÉS ÉS eddigi 7 sorsoláson FELVILÁGOSÍTÁS 10 autó jutott a helybeli a szerencsés földműves­nyerteseknek! szövetkezetnél. (3540) (2944) dom, hogy lát, és érzi is, hogy látom, hogy nézem és kívánom. Attól nem félek, hogy meg­mutatja a levelet a férjének. Eddig még egyetlen nő sem tette, s miért is tenné? Utó­végre nem rossz dolog még egy becsületes asszonynak sem, ha szerelmeslevelet kap, ha érzi és tudja, hogy másnak is tetszik, másnak is kellene, nemcsak a férjének. Ó, ismer­ni kell a női lelket! Húszegy­néhány levélből tizenötre jött válasz, s tizennégyen jöttek a levél után is, hogy a pecsét is rákerüljön baráti levelezé­sünkre, de egyetlen férj sem tu­dott meg semmit. Az asszo­nyok ravaszabbak, mint a lá­nyok ... A lét határozza meg a tudatot. Ezt jó volt megta­nulni a szemináriumon ... Az asszonyt lét meghatározza, az asszonyi tudatot, az objektiv körülmény kifejleszti bennük a ravaszságot, az ügyességet és a hozzáértést. Hiába, asszonyok a csókmű- vészek, és minden művészetek között az iméntit tartom a legtöbbre ... Fogalmuk sincs, milyen izgató egy ilyen kaland. Az első levél, amelyet én írok. Aztán jön az ő levele, amely­ben visszautasít. Ekkor már nyeregben érzem magam. Mert azért utasít vissza levélben, azért válaszol, mert válaszolni akart, mert nem tudott szaba­dulni szavaim bilincseitől, és hát az első válaszlevélben mit tehet mást? — visszautasít. S ez a »nem« a szerelem nyel­vére lefordítva azt jelenti, hogy »igen«. S most várom ezt a »nemz­et. Tőle! Minden idők leg­szebb asszonyától, akinek ké­pét szívemben dajkálom, aki miatt álmatlan éjszakák gyö­törnek, akinek rabszolgája lennék vagy jobbágya, hanem ilyen társadalomban élnénkl Valahogy ilyesmit írtam. Szép szavakat, irodalmi gondolato­kat egy kis könnyed humorral, hogy már a sorokból kicsendül­jön, nem aszfaltbetyár az, aki írta, de egy sóvárgó, sze­relmes férfi, aki a sors ki­fürkészhetetlen akaratából ké­sőn érkezett a nagy találko­zóra, s ö mással indult tovább. De most utolérem, és jogomat követelem... Ezt is írtam, mert ez nagyon tetszett nekem, T evele van, Murcsai kartárs! — riaszt fel a hivatalsegéd hangja álmodo­zásomból. — Nöcske... Nőcske? — kérdi Koroda nyájas kíváncsi­sággal, hogy orreimpái bele­remegnek, mert nein sose vol­tak kalandjai, csak gyerekei vannak, öten és egy felesége, akitől ha levelet kapnék, ki­ménélülnék ói világból.. Ese­ménytelen életét az én izgal­mas életem tavában szeretné megfürdetni... — Dehogy, az egyik bará­tom — mondom egykedvű arc­cal, és tetetett nyugalommal bontom fel a levelet... Női írás... Ezt már a borítékon láttam. Csak ő lehet. Válaszolt, hogy nemet mondjon. Meg­vagy kis madaram. Megfogott a lép, amelyre gondolataim, vágyaim mézét kentem^ A le­vél hosszabb annál, amit vár­tam, mert nemet mondani nem kell majd egy oldal... Na, de olvassuk... És olva­som: »Kedves hódoló kartársam Ezt a hangot nem szeretem, Cinikus, egy kicsit nagyképű és vállveregetö. Azt szeretem, ha egy levél így kezdődik: »Uram! Mit képzel rólam...« — mert ezeknek a leveleknek ismerem a folytatását. Na de olvassuk tovább. »... megkaptam számomra hízelgő sorait. Igazán kedves, hogy ilyen szépnek és ilyen jónak, s ami fő, ilyen kívána­tosnak tart. Megvallom, nő vagyok, s ez jólesett... Isme­retségünknek azonban, sajnos, van egy kis akadálya...« Tudom, szívem, tudom: a férjed. De hát ez lehet aka­dály? Te is tudod, hogy nem, mert akkor nem válaszoltál volna... »Önnek, hódoló kartársam, meg kell tanulnia helyesen ír­ni. Az álmatlan éjszakákban az éjszakát nem ly-nal írják, hanem egyszerűen j-vel... Humorral, két r-rel írandó, így, ahogyan itt van, s nem úgy, ahogyan maga írta ,.. Daj­kálni sem ly, az amely vi­szont nem j ... A múlt időt magánhangzó után kettős té­vel írjuk, s megfeledkezett a magyar nyelvben az ikes igék ragozásának szabályairól, te­hát nem eszek és iszok, hanem eszem és iszom ... Nem nehéz ezt megtanulni... Két-három év, és menni fog a dolog... Addig várok ma­gára örömmel... Ui.: Majd elfelejtettem: an­nak ellenére, hogy férjem testnevelő tanár, örömmel áll rendelkezésére a magyar he­lyesírás szabályainak elsajátí­tásában. Ezt ő üzeni meleg ba­rátsággal ...« A gondolat a torkomon akadt. Aljas nőszemély. Így bánni egy szerelmes férfival! Kegyetlen ez az élet: már a nőkben sem bízhat az ember. Gyurkó Géza SOfZOK Guatemalái történet Az United Fruit Co. egyik igazgatója megkérdez egy guatemalai munkást, hogy s mint megy a sora. — Ügy élünk, mister — büszkélkedik a munkás —, akár a mennyországban. — Mindenetek megvan hát? — csillan föl az igazga­tó szeme. — Minden. Kivéve a ru­hát, az ételt, az italt, de hát ezek a mennyországban sem használatosak... * * * Szomjas templomlátogatók Svédországban az alkohol­ipart munkások hosszabb idő óta sztrájkolnak. A szomjas svédek nehezen tűrik ért az állapotot. Ennek következ­ményeképp újfajta »rabló­ipar« keletkezett. A rendőr­ség az utóbbi időben számta­lan templombetörés kideríté­sével foglalkozik, s érdekes módon a feltört templomok­ból az esetek legtöbbjében csupán a misebor hiányzik. * * * Titokzatos írásjelek A londoni Victoria pálya­udvar csarnokának falán az utasok a napokban furcsa és titokzatos írásjelekre lettek figyelmesek. Értesítették a pályaudvar igazgatóságát, s az az ügyet átadta a rendőr­ségnek. Végül már a kémel­hárító osztály foglalkozott a nagyméretű, furcsa ákombá- kommál, s azt utóbb meg is fejtették. Arab írással a kö­vetkezőket írta valaki a pá­lyaudvar falára: »Abdul Ráz. za ben Mohamed ai Bustan- ki utálja az aszaltszilva-kom. pótot.-» • * • Kik rendeltek ? Bíróság elé került egy nyu­gatnémet bárzongorista. Az­zal vádolták, hogy annak ide­jén Müncheniben fajgyűlölő dalokkal szította a hangula­tot A zongorista a tárgyalá­son mindent beismert. Az íté­lethirdetés előtt védője ala­posan rátámadt. — Maga szerencsétlen! Miért nem tagadta le a bírák előtt, hogy játszotta ezeket az uszító dalokat? A vádlott szomorúan vála­szolta: — Nem lehetett, kérem. Ők rendelték, nekik játszót- { tam... • • * A kriptába ment „pihenni" Az ausztriai Wolkersdorf te­metőjében különös eset történt. Virágvasámapon egy 25 éves fiatalember három üveg sörrel fölszerelve az egyik kriptában keresett helyet, hogy »kipihen­je magát«. A fiatalember, aki nem volt teljesen épelméjű, véletlenül magára csapta a kriptát borító nehéz betonla­pot, és nem bírta többé föl­emelni. Tizenhárom nappal ké­sőbb temetői átogatók lettek fi­gyelmesek rá, hogy a kripta mélyéből nyöszörgő hangok törnek fel. Nagy nehezen el­mozdították a betonlapot, és megtalálták a szinte szó szoros értelmében csontvázzá fogyott embert. Még volt benne élet. Kórházba szállították, s ott nem sokkal később meghalt. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. Iá. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VALLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft» Index: 25067 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemébe® Kaposvár, Latinka S. u. i.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom