Somogyi Néplap, 1963. április (20. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-27 / 97. szám

Szombat, 1963. április CT. 3 SOMOGYI NÉPLAP Emelkedőben. • • nában a szövetkezeti gazdaság­A RÉGI ELNÖKNEK az volt a szavaj árasa, ha valamiért bírálták: »Tessék, váltsanak te!« Nem bírta elviselni, hogy valaki akárcsak kifogásai ja is ténykedését vagy egy-két in­tézkedését Azt hitte, ő a leg­okosabb ember a faluban, a tagság van őérte, s mindenki másnak csak az az egyetlen kötelessége, hogy végrehajtsa elképzeléseit. Felugrott, és til­takozva otthagyta a községi vb-ülést, amikor reá terelődött a szó. De menekült az emberek elől is. »Jó fiú«-mak akart lát­szaná. Hiába mentek hozzá ja­vaslataikkal, jelzésükkel a bri­gádvezetők, hamar megtalálta a módját, hogy elszökjön előlük az irodáról. Hiába jelentettek rendellenességekről ők is meg a csősz is, az elnök nem intéz­kedett »Jó ember« akart ma­radni. A tagság végül is megelégel­te Ács Lajos sirámait, s nem­régiben leváltották az elnök­ségről. Éppen .ideje volt, hi­szen a bálványosdak Ács sze­mélyében nem látták biztosíté­kot arra, hogy kiutat találja­nak jónak egyáltalán nem mondható helyzetükből. Ta­valy is csak azért nem zárták ráfizetéssel az évet, mert az állam több mint félmillió fo­rinttal sietett segítségükre, így is csak tizenhat forintot ért a munkaegység. s9 * » * »ÉN NEM BÍRÁJA, HANEM VEZETŐJE VAGYOK A SZŐ VETKEZETNEK«, szokta mondogatná az elnök, amikor sürgették, ne nézze tétlenül, hogy nérnelyék széthardják a pelyvát és mást. Tűrte ezt, a szorgalmas, az efféle juttatá­sokból kiniutlézott emberek meg okflcal-joggal zsémbeltek. Nyakatokért frázisokat hajto­gatott az elnök, szólamokkal próbálta helyettesíteni a tette­ket. Nem volt az úgy j<51 sehogy Beán. ahogyan volt, ma már mindenki mondja, s a legtöbb ember bizakodva néz a jövőibe, segíti az új elnököt és társait a rendteremtésiben. (Csak a le­váltott elnök játssza a sértő­döttet, meg egynémely olyan ember, aki vezető tisztségre pályázik. Mert ilyenek is akad­nak.) A tagság rendet akar és ha­tározott vezetést. Olyan embe­reket kíván a vezetőségbe, akik nem burkolóznak mély hallga­tásiba a vezetőségi üléseken, hanem mindenkor elmondják véleményüket, és mernek vitáz­ni is, ha kell, a határozatokért pedig síikraszállinak. Ez az erény hiányzott eddig a veze­tőségből, s ezt joggal vetik az emberek a régiek szemére. Azt vallja az új elnök is — Kánai Lajos, a Balatonújheflyi Álla­mi Gazdaság igazgatója —, hogy egyedül, de szakember társaival együtt sem tudja megváltani Bálványost; hogy jobb életük legyen, azért a bál- ványosiak tehetnek legtöbbet. A vezetés csak segíthet ebben s előremutathat. Megpróbálnak mindenekelőtt rendet teremtem, igazságot tenni a háztájiban. Kijavítják a hibákat, s nem engedik, hogy akárki is jogtalan előnyt él­vezzen a többiek kárára és mékatlamkodésána.' E kérdés megoldásával — Burucz Imre brigádvezető szavaival élve — megteremtik a rend csíráját. Emellett nagyon sok a tenni­való gazdasági téren, a terve­zésben is. Ez a falu valamikor annyit termelt, hogy sok min­dennel ellátta a szomszédos balatoni községeket Vagyis még igen sok a kihasználatlan lehetőség. Nem is olyan régen még négy helyütt termelték a 40 hold lencsét. S így volt más növényekkel is. Mostanában táblásítottak, s ez érezteti ha­tását a munkaszervezésiben, a gépelosztásban, a nagyüzemi szemlélet kialakításában. Sok szakember fordul meg mosta­ban — a patronáló újhelyi ál­lami gazdaság vezető munka­társai —, és keresik az útját- módját: hogyan lehetne már ebben az évben erős szövetke­zetté változtatná a bálványosát? Valla József agronómus pél­dául fölfigyelt a szarvasmarha­tenyésztésben uralkodó egész­ségtelen jelenségre: igen ala­csonyak a hozamok, s a jól te­jelő teheneket is éppen úgy ab- rakolják csak, mint azokat, amelyek egyáltalán nem adnak tejet. Törik a fejüket, hogyan le­hetne gazdaságosabban bánni a munkaegységgel; megváltoz­tatják az elavult munkarendet; keresik a módját, hogyan tehe­tik érdekeltebbé a tagokat a munkában; miként növelhet­nék a felelősségérzetet. Tavaly még talán nem tette volna meg az egyik traktoros, hogy be­jön a mezőről szólni a főagro- nómusnak: »Pocsékul megy a vetés az egyik domboldalban, nem volna-e jobb abbahagyni és fogatokra bízni ezt a mun­kát?« Emelkedőiben van a vezetés színvonala, emelkedőben a munkamorál Bálványoson. S nő a remény is: tán az idén sikerül kilábalniuk a nehézsé­gekből. Varga József A Kadarkúti Szabadság Tsz 30 holdon termel sznloki dohányt. Béres ’Péterné a 2. számú brigád részére neveli a dohánypalántá­kat. FREILICHMANN: a Polip csapjai (103) — Száz lépésnyire a geszte­nyefától áll a Póbeda. Menjen oda, küldje el a vezetőt, és vár­jon rám, öt perc múlva ott leszek. Ligyija kiugrott a Limousi­ne-bol, és eltűnt a kukoricás­ban ... ,;.A Pobedát teljesen elfed­te a magas kukoricás. Minu- hin ült a kormánynál; feszül­ten lesett abba az irányba, ahonnan a nőnek fel kellett tűnnie. Amikor meglátta, meg­könnyebbülten felsóhajtott, ki­szállt a vezetőülésből, és szót­lanul bámult Ligyijára. Ligyi­ja is figyelmesen szemügyre vette a sofőrt. Egy pillanatig némán álltak egymással szem­ben. — Elmehet — mondta Ligyi­ja halkan. Minuhin gyorsan elindult az ellenkező irányba, és hamaro­san eltűnt a kukoricásban. A lány a nyitott kocsiajtó­nak támaszkodott Gowlen nem sokáig váratott magára. Néhány perc múlva felbuk­kant magas alakja. Bal kezé­ben most is ott szorongatta az aktatáskát. Ligyija arra gon­dolt: oka lehet annak, hogy egy pillanatra sem mari le­tenni. Odalépett az autóhoz, átkarolta Ligyija vállát — köz­ben a táskát nem eresztette el —, hátrahajtotta a fejét, és mohón szájon csókolta. Ligyi­ja viszonozta a csókot. Gowlen erre átölelte a derekát, és (Sókikal árasztotta el : arcát, nyakát, kezét. Ligyija ügyesen kisiklott öleléséből, és fürgén beugrott az autóba. A férfi követte. A hátsó ülésre dobta aktatáská­ját, szeme vérbe borult, ahogy Ligyijához hajolt. S ekkor vá­ratlan dolog történt... A lány ügyes cselfogást alkalmazott: olyan erősen mellbe rúgta Gowlen/t, hogy az kibukott az autóból, és hanyatt vágódott. E pillanatban a Pobeda előre- ugrott. Ligyija menet közben bevágta az ajtót. Amikor kiju­tott az országúira, harmadik sebességre kapcsolt. Néhány perc múlva hátratekintett, s látta, hogy már a főnök is megfordította a Limousine-t. A Pobeda maximális sebes­séggel száguldott. Ligyija úgy érezte, hogy az autó a hatal­mas sebességtől darabokra hull. A sokkal erősebb motorú Li­mousine azonban könyörtele­nül közeledett, és szorosan mö­götte feltűnt a második kocsi is, . A lány szinte oda tapadt a kormánykerékhez. Egyetlen szempillantás alatt kialakítot­ta menekülési tervét. Csak el­sőnek érkezzék az útelágazás­hoz! Szerencsére nem jött szemközt autó, ami megköny- nyítette a dolgát. De Gowlen már-már utolérte. Ligyija nem vette le szemét az útról. Ere­je végső megfeszítésével igye­kezett az útelágazáshoz, és mégis csaknem elrohant mel­lette. De az utolsó pillanatban óriási kockázattal sikerült bal­ra fordulnia. Egyenesen neki­rohant az út közepére állított útjelzőnek, tábláját az árokba sodorta, majd ismét kiugrott a .kátyus-gödrös útra. Itt sem csökkentette a sebeséget. Gow­len viszont túlfutott az útel­ágazáson, s amíg megfordult, néhány percet veszített, de az­tán folytatta a hajszát. Ligyija feszült izgalmában szinte a kocsival eggyé válva, figyelte az utat, amelyen egyre gyakrabban tűntek fel homok- és zúzottkő-halmocskák. A für­ge Pobeda könnyedén jutott előre az út szélén. Gowlennek azonban sokszor kellett lefé­kezni a nehézkes kocsit. De a Limousine fokozatosan ismét utolérte a Pobedát. Li- gyijának ekkor kétségbeesett gondolata támadt: hagyja, hogy Gowlen kocsija összeütközzék az övével. Ám a következő pil­lanatban már elvetette tervét; úgy vélte, hogy még sok a ten­nivalója az életben;. ? Ligyija már messziről észre­vette a halomba rakott hídal- katrészeket. Rajtuk túl az út megszakadt: felszedték, a kis hidat. Tapasztalt szeme vil­lámgyorsan felmérte a híd hosszúságát, s maximálisra fo­kozta az autó sebességét. A szakadéknál a Pobeda a má­Ismertetett eredmények, eliiallpitoít g-ondok Tíz megye képviselői voltak jelen azon a tapasztalatcsere­értekezleten, amelyet az Egész­ségügyi Minisztérium Egész­ségügyi Felvilágosító Központ­ja és a Somogy megyei KÖJÁL a közelmúltban rendezett Sió­fokon. A tanácskozás napirend­jét Somogy cigánylakossága egészségügyi helyzetének is­mertetése alkotta. A beszámolók azt bizonyí­tották, hogy egészségügyi in­tézményeink, szervezeteink hi­vatásos és nem hivatásos dol­gozói — például a Vöröskereszt kiterjedt aktívahálózata — so­/ ; \ Gyors válasz, lassú intézkedés A múU esztendőben egy kis örökséghez jutott Kovács László, az Építőipari Vállalat munkása. A Kisróma-hegyen egy telket és egy házrészt vett belőle. A telek-könyvben csak akkor írják nevére, ha hivatalosan kéri. Ügyvédhez fordult, s az 1962. szeptem­ber 14-én értesítette az adás­vételről az Állami Földméré­si és Térképészeti Hivatalt. Három nap múlva megér­kezett a válasz: Kovács Lász­ló fizessen 203 forintot, mert a leválasztást csak ezután vé­gezhetik el. Ha rövidesen tel­jesíti ezt a feltétéit, novem­ber 15-re elkészülnek ezzel a munkával. Kovács László a pénzt szeptember 20-án pos­tára adta. Az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal azon­ban, úgy látszik, csak a vá­laszadásban gyors, a munká­ban nem. November 20-án újabb levelet írtak, ebben a leválasztást a hónap végére ígérték meg. Április végén járunk már, és Kovács Lász­ló naponta szaladgál ügyvéd­jéhez, hogy intézkedjen. Az azonban nem tud egyebet tenni, mint írja a felszólítá­sokat. Pedig mindössze egy­órás munkáról van szó! Az még elhihető, hogy no­vemberben az eső, a télen a hó és a hideg miatt nem tud­ták a munkát elvégetmi. De mi akadályozza most? Csak nem a felületesség, a nemtö­rődömség? Sz. L. sodpere töredékéig a levegő­ben úszott — a következő pil­lanatban pedig tovarobpgott az országút túlsó oldalán. Ligyija jóformán még fel sem fogta, hogy megmenekült. Hátrate­kintett. Gowlen, aki szorosan a nyomában haladt, nem vehette észre a felszedett hidat, és amikor meglátta, milyen ve­szély fenyegeti — már késő volt. Fékezett, de ezzel csak sietette a katasztrófát. A Li­mousine hatalmas erővel neki­csapódott az országút túlsó vé­gének, esetlenül megfordult, és lezuhant a szakadékba.; . A másik kocsi utasai a zűr­zavarban ügyet se vetettek ar­ra a motorkerékpárosra, aki a második Limousine mögött ha­ladt. Amikor meglátta, hogy a Pobeda átjutott a szakadékon, és a felszedett hídon túl az úton halad előre, a Lomousine pedig a szakadékba zuhant, gyorsan megfordult, és szélse­besen száguldott visszafelé;.. Tizennyolcadik fejezet Primorszk napfényes utcái ezen a szombati napon zsúfo­lásig megteltek járókelőkkel. Az utcakereszteződéseknél a már bronzbarnára sült fiatalok csapatokba verődve beszélget­tek. Primorszíkfban nagyon gyako­riak az ilyen szép napok. A »Fényképeztesse magát az ut- cán!«-műterem vállalko- ') szel­lemű fényképészei nem veszte­gették az idejüket hiába, (Folytatjuk^ , cigámylakosság kötöttség nélkül akarunk tor­kát tettek a egészségügyi helyzetéinek javí­tásáért. Nem véletlen, hogy Somogy­bán rendezték meg a tapasz­talatcserét: a megye cigány­lakosságának lélekszáma meg­haladja a tizenkétezret. Ten­nivalónk — amit az MSZMP Politikai Bizottsága 1961 jú­niusában hozott határozata szabott meg — sok és nagyon jelentős. Az eddigi krónikák lelkesen számoltak be a ta­nácskozásról. Mi otthon va­gyunk, és magunk között hadd mondjuk el, ami a megelőző híradásokból kimaradt. Kezde­nénk mindjárt azzal a szépség­hibával, hogy az értekezleten a tapasztalatok egymást segítő cseréjére nem került sor. Pedig a cél az volt: elmondani ta­pasztalatainkat és meghallgatni más megyék képviselőit, hogy ők hogyan láttak hozzá a ci­gánylakosság élet- és lakáskö­rülményeinek megjavításához. A napirendi pontok előadói megragadóan — helyenként túlzásoktól sem mentesen — summázták eredményeinket, számokkal, , grafikonokkal, tervrajzokkal érveltek, bizo­nyítottak. De éppen ez a szi* porkázás okozta, hogy a rész­vevők zöme mélyen hallgatott. Mi pedig nem vallottunk kö­zös gondjainkról az ügyhöz méltó szókimondással, elhall­gattuk a nehézségeket. ■ Jólle­het, ha a nyíltság dominált volna, több haszonnal zárul az értekezlet. Elmondottuk, hogy milyen változásokat sikerült kiharcol­niuk egészségügyi dolgozóink­nak, az egészségügyi felvilágo­sítás nehéz munkáját végző társadalmi aktíváknak a ci­gánytelepeken. Am nem be­széltünk arról, amire épülnie kell a kulturális és egészség- ügyi ellátottság javulásának. Arról, hogy bár számos eset­ben hozott már határozato­kat a megyei tanács végrehaj­tó bizottsága cigánylakossá­gunk munkába állításáról, de a legtöbb határozat végrehajtá­sával adósak vagyunk. Már vitatkozni sem lehet azon, hogy a cigányok társa­dalmi fölemelkedése gazdasági alapjainak lerakásához elen­gedhetetlenül szükséges a munkalakalom biztosítása, a méy nem dolgozók munkára nevelése. Amíg ez meg nem .történik, határozataink alig többek álmodozásnál. Á me­gyei tanács végrehajtó bizott­ságának határozatai nyomán sorra készültek el azok a do­kumentumok, amelyek előír­ják a teendőket. Mennyi való­sult meg ezekből az intézke­dési tervekből, elkészültek-e mindenütt? A cigánykérdéssel sokat foglalkozó járási taná­csok kellő enóllyol kérik-e szá­mon községeiktől az intézkedé*- sí tervek megvalósítását? Aligha! Hiszen a cigánylakos­ság hátrányos megkülönbözte­tése ellen gyakran küzdeni kell a községi és gazdasági vezetők­kel szemben is. Amíg megyénk cigányia'kos- ságának életében a munkához radalmi változtatásokait vég­hezvinni, addig fáradozásunk meddő marad. Esetleg rész- eredményeket hoz. Olyan rész« eredményeket, amikkel a ci­gánykérdést a siófoki értekez­leten nagyjából élintézettnetc tekinthettük. joggal lehetünk büszkék ar­ra, hogy 1950 óta 1962-ig 154. ről 123-ra csökkent a cigány- települések . száma. Az sem le­becsülendő, hogy a több mint tizenkétezer emberből négy­ezer már betelepült a közsé­gekbe vagy a falvak peremre- szein kialakuló új telepekre. A cigányság évek óta dolgoz*», házat építő, gyermekeit isko­láztató rétegével szemben nincs már annyi kötelező tenniva­lónk. De van a még ma is ván­dorló munkakerülőkkel vagy alkalmi munkából élőkkel' A falvakba betelepültek ál­landó munkaviszonyban áll­nak, hatnak rájuk az új kör­nyezet szokásai, erkölcse, a közösségben élő ember ma­gatartásának jegyei. De több mint nyolcezer ember és em­berpalánta még az ősök elma­radottságra kárhoztatott életét éld, szokásait tartja törvényé­nek. A szétszórt cigányteleoü- Jéseken nehezen hatnak a leg­jobb szándékú intézkedések is. Az istenhátamögöttiség meg­szüntetése előtt aligha beszél­hetünk arról, hogy sikerült tartósan feltámasztanunk ezek­ben az emberekben a kultúra iránti szomjúságot vagy az igényt az ésszerű, egészséges életmódra, táplálkozásra. Elismerésire méltó jó, hogy egészségügyi ellátottságunk ha­tósugara megmövekedett — idevágó feladata szerint —, a bejárja a cigánytelepeket is. De nagyon komolyan meg kéül gondolnunk, hogy jó úton já­runk-e, amikor a cigánykérdést felaprózzuk, vagy egyfajta lá­tószögből — csak az egészség­ügy szemszögéből — vizsgáljuk meg. A megyei tanács egész­ségügyi osztályának vezetőjén kívül nem láttunk ezen a ta­nácskozáson állami, párt- és tömegszervezeti megyei vezető­ket. pedig itt lett volna a he­lyük. Hiszen a cigánykérdés nem csupán egészségügtn vagy csak népművelési feladat, ha. nem komplex társadalmi fel­adat! Megfelelő gazdasági alapok: biztosifása, a még nem dolgozó cigányok munkába állítása nél­kül megfeszülésdig erőlködhet a népművelés- és az egészségügy, a kívánt eredmény sokáig vá­rat magára. Pedig sürget az idő, és pillanatokra sem ke­ríthet bennünket hatalmába az önelégültség Megyénkben nyolcezernél többen élnek még társadalmunk perifériáján és élnek mindaddig, amíg a cigányember nem szívesen lá­tott dolgozó lesz termelőszövefc- kezeteintoben, állami gazdasá­gaink egyik-másikában, üze­meinkben és másutt. Erről is nyíltan kell beszélni, újért ezekkel a gondokkal csak kö­zösen tudunk megbirkózni. László Ibolya I * : : i l ! í ♦ «• : : » MÉG 4 NAPIG PÁLYÁZHAT! Ezerforintos eísö díj egy ötletes jelmondatért! A BKM Ruházati Főigazgatósága nyilvános pályázatot hirdet az alábbi témára: Jelmondatra, amely hangsúlyozza, hogy a női divatárucikkek (kalap, sál, kesztyű, rétikul) az ■'öltözködés nélkülözhetetlen kiegészítői, s minden nő csak ezek helyes megválasztásával lehet elegáns. Pályadíjak: I. díj 1000 Ft II. díj 500 Ft III. díj 300 Ft Kérjük a pályázat részvevőit, hogy ötleteiket május 1-ig küldjék be a BKM Ruházati Fő- igazgatóságnak Bemutatóterme, V. kér.. Ta­nács krt. 8. címre. Eredményhirdetés június 1-én. (2704)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom