Somogyi Néplap, 1963. április (20. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-25 / 95. szám

Csütörtök, 1963. április 35.

3

SOMOGYI NÉPLAP

Napjaink valósága: szüntelen változásban van a íalu. Bontakozik, fejlődik, erősödik a szocialista nagyüzem; változik, érlelődik az új, szövetkezeti falu építőinek gondolatvilága, szocialista tudata is. Megyénk termelőszövetkezeteinek közös vagyona már meghaladja

Falusi kérdésekről, közös gondjainkról

a kétmilliárd forintot. Tavaly a szövetkezeti tagság közösből származó jövedelme átlagosan kétezer forinttal emelkedett, az egy munkaegységre jutó osztalék megyei átlagban felülmúlja a harminc forintot.

Kézzelfogható valóság: évről évre nő a szorgalom, a tettvágy a falu népében, mind többen adják legjobb képességüket, javaslataikat, előrevivő tanácsaikat a fölemelkedés meggyorsításához. A korábban kishitűek közül is egyre többen válnak a szocializmus építőivé. Általános jelenség, hogy az utóbbi években faluról eltávszcrtí emberek közül mind többen kopogtatnak a tsz-elnöknél, a pártti tikárnál, s kérik: jöhessenek vissza a szövetkezetbe, mert már ők is célt, értelmet, biztos jövőt látnak a falun.

Űj remények születnek és válnak valóra. A dolgos hétköznapok küzdelmeinek eredményeként eltűnőben van a múltból ránk maradt sok káros nézet és tulajdonság; elűzzük az emberek viszonyából az önzést, az irigységet, a kapzsiságot; lebontjuk az embereket egymástól elválasztó korlátokat; azon

az úton haladunk, hogy megszüntessük az ellentételcet, s megtanítsuk az embereket, hogy munkájuk szerint értékeljék, tiszteljék és szeressék egymást. Mind ritkábban vetik már egymás szemére a múltat, a régi vagyoni különbségeket: új erkölcs születik a falun.

De még temérdek a tennivalónk, s figyelmünket, erőnket, képességeinket ezekre kell összpontosítanunk. Közös gondjainkról, a megoldásra váró időszerű falusi kérdésekről beszélgetett a közelmúltban Németit Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára és Illés Dezső elvtárs, a mezőgazdasági osztály vezetője falusi párttitkárokkal, illetve termelőszövetkezeti elnökökkel. A megyei pártbizottságra meghívott elvtársak igen alapos helyzetismeretről, szenvedélyes ügyszeretetről adtak tanúbizonyságot. Nehéz volna mindazt felsorolni, ami a beszélgetésen elhangzott, ehelyett inkább néhány nagy fontosságú, a vitában sokszor szóba került kérdésről kívánunk szólni, hogy ezzel is rájuk irányítsuk a közfigyelmet.

Demokrácia és vezetés

Sok szó esett a vezetésről és a szövetkezeti demokráciáról. Nem azért, mintha általános bajok volnának ekörül, ellenkezőleg: a vezetés évről évre javul, s termelőszövetkezeteink többségének élén határozott, , hivatását jól értő, tapasztalt vezetőség áll. Az utóbbi években igen sok tehetséges vezető forrta ki magát falvai nfcban, és ez a szocialista átalakulás, a szocialista forradalom egyik nagy győzelme. Gyakran tapasztaljuk, hogy teljesen megegyező adottságú községekben különböző eredményeket érnek el. Az egyikben virágzik a gazdaság, kihasználják a lehetőségeket, a tagság hangulata és jövedelme jó, a másikban viszont éppen ellenkező a heíyzet. Egyik tsz-ben talpraesett, szervezni tudó, az emberek nyelvén értő Vezető áld az élen, a másikban viszont pipogya, tehetetlen az elnök, nem ért a vezetéshez, a tagok sem bíznak benne Ügy van az, ahogy Weinhoffer István elvtárs, a balatonszentgyörgyi Dél-Bala- ton Tsz elnöke megjegyezte: a. jó vezető helyes irányítással, a lehetőségek kiaknázásával milliós hasznot hozhat a közös kasszába, a rossz vezetés pedig egyhamar milliós károkat is okozhat a közösségnek. Vagy mivel magyarázhatnánk azt a tényt, hogy akadnak átlagon felül, 45—50 forintot vagy még ennél is többet osztó, gazdaságilag megalapozott közös gazdaságok, s vannak úgynevezett gyenge, deficittel záró szövetkezetek?

— Nincs miért kételkednie ebben, uram! — Ligyija elértette a Gowlen szavaiban megbúvó iróniát. Felfigyelt, de egyetlen mozdulattal, sem pillantásával nem árulta el feszültségét. — Kész vagyok teljesíteni mindazt, amit szükségesnek lát, és megyek, ahová parancsolja..;

A férfi fakó szeme hirtelen rámeredt.

— Különösen azután, hogy titokban bekapcsolta a mikrofont!

A másodperc egyetlen töredékéig Ligyijának úgy rémlett, hogy itt a vég. Gowlen köny- nyed mozdulattal meghúzza a ravaszt, zajtalan lövés.:: és holtteste, amelyet megtalálnak a kukoricásban, senki előtt fel nem tárja, hogy a nyugat első számú banditája végzett vele. De a villámgyorsan száguldó gondolatok egyáltalán nem tükröződtek Ligyija arcán, sem kék szemének pillantásán. Nyugodtan nézett Gowlen szemébe. Igen — gondolta —, tánc ez a borotvaélen, és ha meghátrál: egyenlő a pusztu- lásssal. Pedig neki előbb még

tűnt a mosoly. — Még eddigi sikertelenségem sem jogosítja fel önt arra, hogy egy kalap alá vegyen mindenféle ócska spiclivel..;

Gowlen megállította az autót, és Ligyija arcát fürkészte. Á harag pírja, villámló szeme rendkívül megszépítette a lányt. Felháborodása nagyon is meggyőzően hatott. Es a főnök tekintete fokozatosan megenyhült.

— De hát mi hozta ki ennyire a sodrából, miss? — kezdte béküiékenyen. — Így vagy úgy, mindenképpen be kell önt avatnom az ügyek menetébe. Amikor felhangzott a figyelmeztető jelzés, hogy bekapcsolta a mikrofont, nem zavartam meg. Ellenkezőleg, azon csodálkozom, hogy nem kapcsolódott be — amint nevezi — a faja-nkóval folytatott beszélgetésbe. Hiszen párhuzamos mikrofon van a hátsó fülkében. Már arra gondoltam, el akarja titkolni előttem, hogy kihallgatja beszélgetésünket.

Hízelgő hangja ellenére Ligyija tudta: minden szava képmutatás, és egyáltalán nem óhajtotta, hogy hallja a beszélgetést. De akkor honnan tudta meg, hogy bekapcsolta a mikrofont? Amit ugyanis a figyelmeztető jelzésről mondott, nyil- És Ligyija

be kell nyújtania a maga szám- iáját Gowlenmék. Bátran fel- vánvaló badarság, rette az eléje dobott kesztyűt.

— Talán feltételezte, hogy az fen iskoláját kijárt felderítő egy álló óra hosszat nyugodtan til az autóban, és meg sem kísérli megtudni, miről folyik elöl a beszélgetés? Ha nem így cselekedtem volna, méltat- fan lennék tanítómhoz — nevetett fel hangosan.

Gowlen elégedetlenül ráncolta homlokát.

— Egyébként is mióta hisz ön jobban ennek a fajankónak, aki kiszállt, mint nekem? — kérdezte Ligyija, és arcáról elmost hirtelen visszaemlékezett arra, hogy amikor az autó olyan váratlanül megállt, és Gowlen útitársa kiszállt, kicsit megkésve halkította le a hangszórót Ez pedig teljesen megváltoztatja a helyzetet. Gowlen nem tudhatja, mikor kapcsolta

Nárai Lajos elvtárs, a rinya- újlald termelőszövetkezet elnöke, amikor arról számolt be, hogy náluk elégedettek a tagok, s bizakodó a hangulat, állítását azzal is alátámasztotta, hogy ennek az önbizalomnak megfelelő anyagi alapja van: félmillió forint készpénzt tartalékoltak erre az évre. Pedig csak 900 hold szántón gazdálkodnak. Utalva area, hogy mikor érezheti magát biztonságban az elnök, azt mondotta: »A közgyűlésen bátran lemondtunk tisztségünkről, s a tagok újra minket választottak meg. Dolgozzunk úgy. hogy méltóak legyünk a vezetésre — ez az elnöki biztonság alapja« —

vonta le a következtetést,

Persze hiba volna rózsaszínben feltüntetni ezt a dolgot; az igazság az, hogy sok fáradság gal, áldozatvállalással, bajlódással jár a termelőszövetkezeti vezetők hivatásit. Küzdelem ez a javából! Nemcsak azért nehéz elnöknek, agronómusnak vagy brigádvezetőnek lenni, mert ha jól akarják ellátni feladataikat, jóformán egy nyu. godt pillanatuk sincs, hanem azért is, mert sok mérget kell nyelniük; jogtalan támadásokat kell elviselniük; szembe kell szállniuk a jogtalan követelésekkel, a maradisággal, a közösségnek kárt okozó cselekedetekkel, emberekkel. Mindez eleve megköveteli a vezetőktől az erkölcsi példamutatást, a tisztakezűséget és az igazságosságot.

A szövetkezeti elnöknek, a vezetőségnek napról napra támaszkodnia kell a tagságra, ki kell kérnie és figyelembe kell vennie véleményét. Nem elvtelen udvarolgatás ez — mint némely helyen hallani —. hanem nagyon is szükséges dolog; abból .fakad ez a kötelesség, hogy a szövetkezet a tagoké, így joguk van beleszólni saját szövetkezetük jigyeibe. Nem is lehetne elképzelni enélkül a vezetést, hiszen bármilyen okos. is az elnök, kár volna figyelmen kívül hagynia a tagság véleményét.

A legtöbb helyen merítenek ebből a kiapadhatatlan forrás, ból, s hasznosítják a közösség javára. Persze a szövetkezeti t demokrácia megszegését sem

Í

csak a vezetőktől kell óvni Mind kevesebbszer fordul már elő, hogy a vezetőség ilyen vagy olyan megokolással nem mer a közgyűlés elé tárni olyan kérdéseket, amelyekről a szövetkezet gazdájának, a tagságnak kellene dönteni. Egyikmásik helyen viszont még attól félnek, hogy a tagságot nem tudják meggyőzni valaminek a jelentőségéről, s ezért megpró. bálják különböző manőverezéssel kijátszani, megkerülni a közgyűlést.

Persze az is előfordul, hogy olyan emberek irányítják és foglalják le a közgyűlést a maguk vélt sérelmeivel, akik jóformán egy szalmaszálat sem tesznek odább a köz érdekében. Gyakran fegyelmezetlen, magukat a munkából kihúzó emberek támadják a vezetőség egyik-másik tagját, mintegy csatabárdot hordoznak végig a teremben, s ok nélkül vagy kisebb botlás miatt is leváltást követelnek. Megeshet, különösen a gazdaságilag rosszul álló szövetkezetekben, hogy a jövedelmükkel joggal elégedetlen tagok hagyják félrevezetni magukat, s a követelőző oldalára állnak.

A szövetkezeti demokráciának is két oldala van: a vezetők kötelesek megtartani éppen az előrehaladás érdekében, de a tagságnak is látnia kell, hogy nemcsak jogai vannak a termelőszövetkezetben.

Pruchner András elvtárs, a kaposmórőd és a kaposújlaki tsz elnöke fölvetette: nem szabad elnézni, hogy a gyenge, tehetetlen elnökök évekig éljenek a szövetkezeti tagok nyakán, ám az is megszívlelendő, amit Czmerk István elvtárs, a

be a mikrofont. És Ligyija, akit

felfedezése felbátorított, most ♦ berzencei elnök mondott: »A már arra törekedett, hogy eny- } tagságnak időt kell adnia a britgádvezetöknek, a csapatvezetőknek is, hogy kisebb hibájukat kijavíthassák.« Mert

hítse Gowlen bosszúságát.

(Folytatjuk^

amennyire káros, ha olyan emberek funkcióban maradnak, akik hosszabb idő óta bebizonyították alkalmatlanságukat, annyira helytelen, ha a legkisebb botlás miatt is folyton csereberélik a- vezetőket.

Helytelen ez, hiszen hosszabb idő kell ahhoz, hogy valaki megismerje feladatait, a szövetkezet adottságait. A meg. gondolatlan, oktalan vezetőcse. re nem használ, hanem árt a szövetkezeti tagságnak, árt a bizalom kibontakozásának is. Ezért — mint Németh elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára is hangsúlyozta — mindenképpen törekedni kell arra, hogy elősegítsük a vezetők stabilizálását, biztonságát. A dolgozók többsége — mondotta — tiszteli a vezetőket, de előfordul, hogy kisebb csoportok kikezdik őket, néha három-négy ember helytelen irányba tereli a közgyűlést. Hangsúlyozta, hogy a kommunisták álljanak ki a következetes vezetők inellé, segítsék elő, hogy mindenütt határozott vonal érvényesüljön, hogy az emberek tudjanak mihez igazodni. Viszont — néhány felszólalásra utalva — aláhúzta, hogy olyan vezetőket nem tudunk és nem is akarunk megvédelmezni — bármennyire fáj is bukásuk —, akik önteltté váltak, semmibe veszik az emberekét, nem járnak közéjük, s elszakadtak a tagságtól. A tsz-elnökök nevelését, segítését a helybeli pártszervezeteiknek kell vállalniuk. Ügyelni kell arra — hangsúlyozta —, hogy a járási és a megyei vezetők ne kapassanak él senkit, ne engedjék meg. hogy az eredményesen gazdálkodó szövetkezetek vezetői közül akárki is önteltté, elbizakodottá váljon, s kivonja magát a tagság ellenőrzése alól. Mindenképpen arra kell törekedni, hogy ezek az elvtársak elsősorban falujukban, a helyi pártszervezet megbízásából végezzék pártmunká- jukat. Ezzel kapcsolatban figyelmeztetett arra, hogy több elnöknek igen sok funkciót varrtak a nyakába. Nekik azt javasolta Németh elvtárs, hogy mondjanak le a mellékes funkciókról, és csak azt a tisztséget tartsák meg, amelyet a tsz-el- nökség mellett különösebb megterhelés nélkül el tudnak látni anélkül, hogy ez otthoni munkájuk rovására menne. Azt akarjuk — mondotta —, hogy az elnököket visszaadjuk a tagságnak.

A vezetés javításával kapcsolatban a megyei pártbizottság első titkára felhívta az elnökök és a párttitkárok figyelmét arra, hogy fordítsanak igen nagy gondot á vezető-utánpótlás nevelésére. Jó szakemberek nélkül nem lehet elképzelni a jövőt. Iskolázzanak be fiatalokat, ne a pesti aszfaltról várjanak agronómust.. Üdvözölte Németh elvtárs a pusztakovácsiak deményezését, akik arra tö- szenek, hogy elsősorban .. yből, maguk közül neveljenek, képezzenek vezetőket, szakembereket a szövetkezetnek. Javasolta, hogy küldjenek fiatalokat ösztöndíjjal tanulni, s ne várják sehol, hogy majd a szomszéd községiből jön vezető. A kettős elnököknek egyik fontos feladata, hogy helyi vezetőket neveljenek a patronált tsz-ben, mert egy-egy szövetkezet vezetése egész embert kíván, s hosszú ideig nem bírják a kettős megterhelést, azonkívül a tagság is igényli, hogy ne csak fél kézzel irányítsák őket, kívánja, hogy az elnök állandóan köztük éljen, s csak az övék legyen. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szövetkezeti demokráciát komolyan kell venni, ne csak deklarálják, valósítsák is meg, mert a tsz erősítésének igen fontos eszköze. A vezetők stabilizálásában — mondotta — az elnököknek is olyan munkát kell végezniük, hogy növeljék erkölcsi, politikai tőkéjüket. Határozottság jellemezze mindenütt a vezetést. De a határozottságot nem szabad összekeverni a durvasággal, a gorombasággal. Mindenről tájékoztassák a tagságot, a köz szempontjából igazságosan vezessenek. Még a látszata se legyen annak, hogy valaki az elnök kiválasztottja, és különleges elbírálásban részesül.

A tsx gazdasági terve legyen a párt munka alapja

Sok tennivaló hárul mindezzel kapcsolatban "a termelőszövetkezeti pártszervezetekre. A megbeszélések részvevői valamennyien egyetértettek abban, hogy a feladatokat nem lehet szétválasztani, nincs külön pártmunka és gazdasági munka, hanem a falu kommunistáinak minden progresszív erőt össze kell fogni, hogy segítsék a szocialista nagyüzemek további erősödését.

Ahogy a pártszervezet felelős az elnök neveléséért, ugyanúgy az elnöknek is mindent meg kell tennie a párt- szervezet erősítéséért. Együtt, egyetértésben, egymást támogatva keli dolgozniuk a közös ügyért, a közös gondok megoldásáért. A pártszervezet akkor dolgozik jól, ha a tsz gazdasági tervét tekinti a pártmunka alapjának. Ennek kell kifejeződnie a taggyűléseken és mindenben.

Pártszervezeteink tekintélyes hányada már megtalálta munkájának jó módszereit. Ez tűnt ki abból is, hogy a párttitkárok kivétel nélkül beszámoltak szövetkezetük gazdasági eredményeiről, gondjairól. Igyekeztek és igyekeznek megértetni a tagokkal az alapszabályt, »törvényesség megtartásának szükségességét. Szemüket rajta tartják a napi munkán, sok helyütt már megfelelő következtetéseket vonnak le a számok elemzéséből. Javaslatokat adnak az elnöknek, a vezetőségnek az anyagi ösztönzés módszereire, figyelmeztetnek a visszásságokra. Közben nagy gondot fordítottak soraik rendezésére, erősítésére is. Az utóbbi két-három esztendőben felfrissültek a falusi pártszervezetek, igen sok parasztember lépett be a pártba. Ez jelentősen növelte a pártszervezetek tekintélyét.

A kommunisták többsége becsülettel, példamutatóan veszi ki részét a közös munkából. Közülük sokan 400—500 munkaegységet' teljesítenek évente. A megerősödött pártszervezetekben már minden munkaterületen van egy vagy több párttag. A párttagokat sok tsz-ben egész évre ellátják pártmegbízatással, s a pártpolitikai munkát is tervszerűen végzik. Nagy gondot fordítanak a legjobb párton kívüli erők nevelésére is. Pusztakovácsiban például — ahol Daskai János elvtárs a párttitkár — két év alatt 25 új párttagot vettek föl, s a pártszervezet tagjai közül kilencen tanulnak középiskolában.

»Pártszervezetünknek tekintélye van a községben — mondotta Tóth Lajos elvtárs, a héthelyi párttitkár. — Arra törekszünk, hogy a párttagok bizalmat, tekintélyt és jó barátokat szerezzenek, gyűjtsenek maguk köré, s hogy mind kevesebb legyen a veszekedés, a torzsalkodás.« 1

Nyilvánvaló, hogy a jövőben is ezt az utat kell járni; a pártszervezeteknek arra kell törekedniük, hogy megkeressék a falu népében a párttagságra alkalmas és tekintélyes embereket, segíteniük kell őket, hogy párttagként még hatékonyabban fejthessék ki tehetségüket, még eredményesebben dolgozhassanak a közösségért.

A beszélgetésen az is szóba jött, hogy egynéhány párttagból hiányzik a példamutatás, némelyiknél erkölcsi lazaság és képzetlenség tapasztalható. A pártszervezetek fontos feladata, hogy ahol szükség van rá, először saját soraikban teremtsenek rendet, hiszen < pártszervezet tekintélye, harc- képessége függ ettől. Tapasztalni olyat is, hogy némelyek nem látják a forradalmi lelkesedés szükségét, egymás közti beszélgetéseken elhangzik egy- egy ilyen mondat: »Hát igen, negyvenötben meg azután izgalmasabb volt a munka.. Ezek az elv társak nem érzik kellően, hogy voltaképpen egy minden eddigit felülmúló szocialista forradalom kibon* tokozásának a tanúi és tevékeny részvevői, hiszen most tetőzzük be eddig elért forradalmi vívmányainkat, felépítjük a szocializmust. Jóllehet ez a for • ’"lom nem olyan látványé e végrehajtása az egésa

né erőfeszítést, tettrékésaség tudatos munkálkodást

kíván.

A megyei pártbizottságon folytatott eszmecserén is kiderült, hogy sokan értik a végcélt. de nem látják világosan a hozzá vezető utókat, módokat. Itt van például a premizálás és a háztáji kérdése.

Szükség van-e anyagi ösztönzésre? Kétségtelenül szükség van rá. Szükség van arra, hogy az embereket anyagilag is érdekeltté tegyük a többtermelésben, a szövetkezetek felvirágoztatásában. A legtöbb helyen ldsebb-nagyobb különbségekkel alkalmazzák is. Ám van olyan nézet is, hogy a prémium — úgymond — »szükséges rossz«, és csak a gyengék orvossága, s olyan is, hogy ahol elérik az 50 forintos osztalékot, ott már nem kell premizálni. Mélységesen helytelen a premizálást tagadó mindenfajta szemlélet, mert nem igaz, hogy a parasztok az ötven forintot olyan határnak tekintik, amelyet már nem lehet s amelyet nem akarnak felülmúlni. Az igények nem állnak meg az ötven forintnál, az emberek még többet akarnak, mint hogy a barcsiak sem kívánnak lehorgonyozni az ő 80 forint körüli jövedelmüknél. A premizálás ellenzői voltaképpen politikai rövidlátásról tesznek bizonyságot, nem értik te személyes anyagi érdekeltség szocialista elvét, nem értik, hogy a premizálás olyan többletjuttatás, amely azoknak jár, akik gondosabb, lelkiismeretesebb és több munkát végeznek a közösségnek. A premizálás fő célja: kiaknázni az összes lehetőséget, erre kell ösztönöz* ni egyszerű, könnyen érthető, kevés adminisztrációval járó premizálási módszerekkel a tagságot.

Vagy itt van a háztáji földek kérdése. A beszélgetéseken is kiderült, hogy egyik-másik szövetkezetben elsorvasztják a háztáji gazdaságokat. Sok helyütt a tagok eladják a háztáji jószágot, jóllehet közös gazdaságaink még nem tudják pó- tplni az ily módon kieső termékeket. A kommunisták, a tsz* vezetők legfőbb kötelessége, hogy ne nézzék tétlenül ezt a folyamatot, mondják meg nyíltan a tsz-tagságnak, hogy a népgazdaságnak még szüksége van a háztáji gazdaságok termékeire, s önmagukat is innen kell még ellátniuk. Senki ne tévessze szem előd, hogy nem holmi jelentéktelen, hanem nagyon fontos kérdésről van szó. Ez is forradalmi feladat, hiszen arról van szó, hogy lesz-e több hús, zsír és egyéb termék, meg tudjuk-e teremteni a bőséget, ami az ellátás szempontjából nélkülözhetetlen feladat.

E célok valóra váltására kell csatasorba tömöríteniük minden erőt a falusi pártszervezeteknek. Legyen e feladatokra való mozgósításnak szócsöve a párton kívüli aktíva és a tanácstagság is. A tanácstagságnak, kiváltképpen pedig a tanácsi vezetőknek az eddiginél sokkal hathatósabban kell támogatniuk a termelőszövetkezetek vezetőit. Ne csak beszámoltatásukat tekintsék feladatuknak, segítsenek a gondok megoldásában is. Ne múlhasson el tsz-közgyűlés úgy, hogy a tanácselnök nem fejti ki véleményét. Rájuk is vonatkozik, amit a pártszervezetek figyelmébe szeretnénk ajánlani: ne elégítse ki őket a puszta tények regisztrálása, szolgáljanak élő javaslatokkal is a tsz vezetőségének, érvel jenek és hadakozzanak a határozatok végrehajtásáért. így oldhatjuk meg közös gondjainkat a közösség, mindannyiunk javára.

Varga József