Somogyi Néplap, 1963. április (20. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-23 / 93. szám

Száztíz részvevő az úttörő kulturális szemle kaposvári bemutatóján A 2 MS'Z MP MEGY El BIZOTTSÁGA ES A MEGY El T AN ACS LAP KÉSIK A VA LAKK! Négy éve kormányhatáro­zat született a panaszügyek intézéséről. Az 1013/1959. (IV. 8.) számú határozat többek kö­zött kimondja, hogy a dolgo­zók panaszbejelentéseit har­minc napon belül- el kell in­tézni, és választ kell adni rá­juk. Sajnos, nem mindenhol tartják meg ezt a rendeletet. Bizony előfordul, hogy a pana­szosnak két, három, sőt olykor még négy hónapot is kell vár­nia a hivatalos válaszra. Az emberek bizalommal fordul­nak a tanácsokhoz, a vállala­tokhoz, a hivatalokhoz, ha bántja őket valami, s bizony kedvüket szegi, ha rajta ülnek az aktákon, hosszú hónapok telnék el, s mégsem orvosol­ják jogos panaszukat Szerkesztőségünk nagyon sok panaszos levelet kap. A legtöbb ügyben az illetékes tanácsok, vállalatok, hivatalok tudnak érdemiben intézkedni, ezért hozzájuk továbbítjuk olvasóink panaszait Általában harminc napon belül orvosol­ták őket, előfordul azonban, hogy egyik-másik hivatal két­szer harminc nap elteltével sem tájékoztatja a szerkesztő­séget hogy kivizsgálta-e az ügyet, jogos volt-e a bejelen­tés vagy nem. László István balatonszent­györgyi olvasónk panaszát és javaslatát február elején to­vábbítottuk a Magyar Vörös- kereszt megyei elnökségéhez, de még mindig nem érkezett rá válasz. A Barcsi Járási Ta­nács Tóth Győző barcsi, a Fo­rty ódi Járási Tanács Harango­zó Lajosné soemogyvári, a Kaposvári Járási Tanács Zom- bori József samogysárdá olva­sónk panaszát fektette el. No­ha február 19-én elküldtük a leveleket kivizsgálás végett, még mindig se híre, se hamva a válasznak. Téhát mind a há­rom járási tanács megszegte a szóban forgó kormányrende­letet: Szabó fmn levelezőnk a Csurgói Faipari Vállalat gond­jairól írt lapunk 1962. október 10-i számában. Szóvá tette, hogy nincs rendes öltözője, fürdője az üzemnek. A dolgo­zók társadalmi munkát aján­lottak fel, már csak az illeté­kes szervek anyagi támogatá­sára lenne szükség. Mivel a megyei tanács nem válaszolt a lapban megjelent levélre, ja­nuár 30-án megsürgettük a ki­vizsgálást. Azonban azóta sem tájékoztatott bennünket az ipari osztály, hogy mikor old­ja meg a csurgói üzem prob­lémáit. Ugyancsak hiába vár­juk válaszukat a lap 1962. de­cember 23-i számában »Külö­nös ismertető jele: csonka ujj...« cúrímel megjelent cikk­re. Ebben az írásban ugyan­csak a Csurgói Faipari Válla­latról vélt szó. Porelszívó be­rendezés kellene, a ládaüzem­be kívülről fűthető kályha, mert igen nagy a baleseti ve­szély. A szükséges összeget csak a megyei tanács biztosít­hatja. Remélj ük,-hogy az ipari osztály most már hamarosan válaszol rá, hogy meg tudja-e valósítani a cikkben írottakat. A Barcsi Járási Tanácstól vártunk választ a múlt év de­cemberében megjelent »Tisz­tázzuk a helyzetet-« című írá­sunkra. A járási művelő3ési ház tartalmi munkáját kifogá­soló cikk végén hangsúlyoz­tuk, hogy az illetékes járási vezetők nyújtsanak segítséget a kulturális élet helyzetének tisztázásához, mára mederbe való feléléséhez. Háromszor el­telt a rendelet előírta harminc nap, mégsem szólt hozzá a ta­nács a cikkez. A Hazafias Népfront városi bizottsága is késlekedik a válasszal. La­punk január 27-i számában cikket közöltünk »Hogyan le­hetne szebbé tenni a városké­pet?« címmel. Ebben felvetet­tük, hogy nem gazdálkodunk jól a társadalmi munkával, nincs, aki kézben tartsa, irá­nyítsa az akciót. Javasoltuk, hogy a körzeti mépfrcntbizott- ságok kezdeményezzenek utca­szép ítési, virágültetési akciót. A városi bizottság sem tartot­ta meg az előírást, nem vála­szolt az előírt harminc napon belül. Jó lenne, ha minél kevesebb ügyet fektetnének el hivatala­inkban, s minden ügyintéző a szóban forgó kormányhatáro­zat szellemében intézkedne. Lajos Géza Vasárnap bonyolították le az úttörő kulturális szemle kaposvári bemutatóját a ze­neiskola Bartók-termében.; A város kilenc általános iskolá­jából a csapatbemutatók al­kalmával száztíz úttörő bizo­nyult alkalmasnak a bemuta­tón való részvétéire. Igen vál­tozatos műsorszámokkal adtak képet tudásukról a fiatalok. Vers- és mesemondás, szóló- hangszerek és éneit, majd kis kamaraegyüttesek, furulyaze­nekar, népi táncok és bábjá­ték-bemutatók követték egy­mást. A részvevők népes táborá­ból a Tóth Lajos Általános Is­kola úttörő kamaraegyüttese, a Petőfi utcai iskola furulya- zenekara, az úttörőház báb- és népitánccsoportja, a Zója Gyermekotthon színjátszói, — összesen hét csoport és tizenöt egyéni részvevő — jutnak el a megyei bemutatóra Kaposvár­ról. Az úttörő kulturális szemle megyei bemutatóit május 5-én, illetve május 19-én rendezik meg. KÉSZÜL A HOMOKVÁR CIPÖVASÁRLÁ; Jóska már na­pokkal húsvét előtt elhatározta, hogy cipőt vesz. Hogyan, hogyan sem, a vásárlás mégis az utolsó napra maradt. So­kan voltak az üz­letben, a vevők egymásnak adták a kilincset. Jóska a szekrényekben kiállított cipőket mustrálgatta. Me­lyiket vegye meg"! — Mit paran­csol? — szakítot­ta meg szemlélő­dését as eladó hangja. — Azt a csau- színű félcipőt. — Hányas a lá­ba? —* Negyvenket­tes. Az eladó eltűnt a függöny mögött. Pár perc múlva ismét előbukkant, hozta a kiválasz­tott cipő ballába- sát. Jóska felpró­bálta. Nem nyom­ta a tyúkszemét, nem szorította a sarkát, szóval megfelelt. Kérte a jobblábast. Az el­adó készségesen indult érte. Jóska öt perc múlva lát­ta, hogy a kiszol­gáló rémült arccal hívta be kolléga­nőjét a raktárba. Majd követte őkét a harmadik is. — Nem találjuk a jobblábast — je­lentette ki idege­sen a kiszolgáló, miután visszatért a függöny mögötti világból. Hol lehet a ci­pő? Hosszas kere­sés után Jóska megpillantotta az egyik vevő lábán a kere­sett fél párat. Saj­nos, ez az egyet­len pár volt ebből a típusból az egész üzletben. Megin­dult a vita, kié le­gyen. — Nekem pon­tosan jó — mond­ta Jóska remény­kedve —, úgy áll a lábamon, mintha ráöntötték volna. — Nézze, nekem is jó — védte ma­gát a másik fiatal­ember. Egyikük sem akart engedni. A vevők közrefogták a két vitázót, s iz­gatottam várták a fejleményeket. Egy bajuszos bácsi fogadást ajánlott társának. — Fogadjunk, Sándor, hogy a magas fiatalembe­ré lesz! Az eladó kétség- beesetten igyeke­zett megoldani a nagy kérdést. — Talán próbál­ják meg másutt, biztosan kapható ilyen cipő más boltban is. Jó, jó, de melyi­kük próbálja meg? Jóskának mentő- ötlete támadt. Elő­vett egy kétforin­tost — Fej vagy írás? —I kérdezte riválisától. — Fej — vála­szolta az. — De ne maga dobja fel, majd én. —• Akkor maga se — válaszolta mérgesen Jóska. Ismét egy nagy probléma, ki dob­ja fel a kétforin­tost? A bajuszos bá­csi vállalkozott rá Táncolt a pénz a levegőben, le­esett a földre. Mindenki kíván­csian meredt rá. Írás! Jóska- megköny- nyebbülten sóhaj­tott fel. A másik fiatalember kény­szeredett arccal lehúzta a cipőt, átadta a kiszolgá­lónak. Az becso­magolta, Jóslta fi­zetett, s hóna alatt a csomaggal dia­dalmasan lépett fct a napfényes ut­cára. S. M. tafcctonártaai Bőripari Munkások Szak- Havannában. TIZENKÉT KUBAI Küldöttségünket fi kísérte d egjr enpőgyáirí látogatásra, ott ismerkedtem meg vele. Hu­szonnégy éwa, középtermetű férfi, tüskéévé vágott haja gyerekessé formálja mosoly­gós, kerek, bonná arcát. nincs idő magvasabb beszél ge­tésre. Családi összejövetel — kisebbfajta gyűlés — Látogasson meg bennün­ket — ajánlotta készséggel. — — Gondolhatja, mennyi ba- Ha kedve tartja, nálunk be­jön» van — panaszkodott , fcélgerthet kubaiakkal, mert én vagyok • szakszervezetben tízenkét áll a munka verseny-fel el ős. Gyak- Tízen vagyunk ran leállnak a gyárak, nincs testvérek’ s csak kettő nem elég nyersanyagunk. Az ame- “ míir ot^aa- rikaiak, ahogy csak tehetik, városnegyedé­ül fojtogatnak bennünket. a LButonbaa Ez A szocialista országok segíte- a kerület a spanyoi épl^ , ■ , . . . _ , ., kezesi stílus jegyért viseli, nek, csak az a baj, hogy óna- , „, . J jr , , , . .... , földszintes sarga házak Írá­sa a távolság, hosszú időbe te- ... , , ... . __. , pasakodnak egymasiba. Mű­to k, amíg — sokszor kerülő utakon — a cserzőanyag vagy a kikészített bőr ideérkezik. Képzelheti, ilyen körülmények között nehéz dolga van egy , versenvfelelösnek ..; komfortos. A forradalom után kapták. A régi tulajdonos te- Pedro járt már Csehszlové- hetófi voltj s2erencse_ feiában is. Azt mondja, hogy játékokkHl foglalkozott. Ez a Rrága nagyon szép város, kalandormestel*ég ma tilos vészi ízléssel kovácsolt vas­rácsok díszítik az ablakokat. és a kapukat. Lakásuk háromszobás, össz­esek egy kicsit hideg az ég­Kubéban, jelenleg az Egyesült hajlata. Ha Kubáéhoz hason- Á](,lamokfoan porolja több Sítjuk. igaza van, mert .január- M tisztessógtelen tevé&eny­ban is, amikor nálunk leg­ségét. mérgesebb fogát vicsorgatta a Az utcára nyílik- a Jegna- téü, Havannában 28—30 fo- gyofob szoba: fogadöterem-féle, kos melegben izzadtunk. a padló tarka csempékkel ki­rakott. Az ajtókat pirosra, a Elmondtam Pedrónak, hogy mennyezetet aJmazöldire, afa- szeretnák kubaiakkal beszél- lakat vajszínűre festették. A ni, de nem hivatalos fogadta- f2?133 . ,sz'ífletéb^, _ talka. körülötte tíz nadfonatu tasok alkalmabd, mert azok fámíájú hintaszék, 'modem akármilyen szívélyesek is, csillár, egy kanapé és televí­zió — az ember azonnal ott­hon érzi magát náluk. A családi összejövetel a ven­déggel együtt kisebbfajta gyű­lés. Perez néni magas, ősz ha­jú, agyondolgozott munkás- asszony. Képzeljék el, mit je­lent tíz inget kimosni, tfz earn bene fázná, egy étkezésbe* tíz szelet kenyeret levágná..( A lakásban mesés tisztaság, a padlócsempe ragyog a fényes­ségtől. Bizony a családanya arcát, kezét megviselték a ke­mény évtizedek. De Pea'ez ma­ma szemében belső fény ra­gyog, Ha ránéz a férjére, ki­mosdatott gyerekeire, keveseb­bek a gondok ist Mit kaptak a forradalomtól ? Peres bácsi dohánygyári munkás, s a forradalom előtt egyedül kereste a család ke­nyerét. Havi 60—70 pesó csak annyit ért, hogy éhen ne hal­janak. Pedig az öreg gyakran munka nélkül is volt. Szerve­zett munkás, és Batista börtö­nét is megjárta;.. • Számítsuk ki, mit kapott ez a család a forradalomtól. Pe­rez papa alig győzi a felsoro­lást. Először is: a családban most már négyen dolgoznak. A bevételi oldal így fest: Perez bácsi fizetése 90 pe­só, Pedróé 200 pesó. Orlandó tanító lett, most falun dolgo zik, havonta hazaad 50 pesót; Juan a hadsereg tisztje, haza­ad 30 pesót; a család összes jövedelme 370 pesó. Ebből a lakbér 45 pesó. A többit éle­lemre és ruhára költik. Raul bőripari technikumba jár, ösztöndíjas, ha sikerül, Bulgá­riába utazik tanulmányútra. Hamleti kérdés A többi gyerek «— egy négy­éves kislányt kivéve mind fiú •— még iskolás. Tanszereiket, könyveket ingyen kapnak. Pere* néni azt mondja, hogy nem élnek gondtalanul, de a múlthoz képest igazi paradi­csomi állapot a mostani — csak béke legyen,.. Pedró, Raid és a papa Ma­gyarország helyzete felől ér­deklődnek. A hazai és a nem­zetközi politikai eseményekről bámulatos a tájékozottságuk, minden nap újságot olvasnak, és nézik a televíziót. A család minden felnőtt tagja málicis- ta. »Patria o muerte« — ha­za vagy halál, a szó szoros ér­telmében vett hamleti kér­dés, »lenni vagy nem lenni« a kubai eimiber számára. Raul tagja az Ifjú Kommunisták Szövetségének, ahová — mint mondja *— nem juthat be mindenki, akinek eszébe jut Az a feltétel, hogy a munká­ban példamutató legyen, s »a forradalom minden dolgá­val egyetértsen«. Az ilüetőf közgyűlésen választják meg. finom jégbe hűtött narancslével és maga sütötte tortával kínál. Én pe­dig rémülten arra gondolok: tizenegy poharat, tizenegy tá­nyért, tizenegy villát kell el­mosnia.s. Először egy kissé komikus­nak találtam, de aztán azon vettem magam is észre, hogy őket utánozom: társalgónk, és az egész gyülekezet hintázik— A hintaszék minden kubai házban megszokott bútorda­rab. Szeretik a kényelmes ott­hont, és a széket előre-hátra billegetve a hőség könnyeb- > ben eüviseihető. Evés-ivás után Perez papa újra a politikára terelte a szót: ' —> Nyfkita és Pidel nagyon jói tette, hogy a karibi vál­ság idején olyan bölcsen dön­tött. (Kubában napok alatt megszokja az ember, hogy a politikusokat, államfőket — ha arra érdemesek — a ke­resztnevükön emlegetik.) Még rágondolni is rossz — folytat­ta a családfő —■, ha hagyjuk, hogy háborúba keverjenek bennünket... Rá kéll kény­szeríteni a jenkiket, hogy hagyjanak bennünket élni és dolgozni! Megírhatja, hogy ez nem­csak az én véleményem, a munkahelyemen minden do­hánygyári munkás így gondol­kozik. Megírtam. Németi Irén a Nők Lapja főszerkesztője, az amerikai nőkongresszuson járt magyar delegáció tagja SOßSOßC Kilenc évig várt a kivégzésre New York: Paul Crump kilenc éven át várt a kivég­zésre, s cellájában megírta »A tűz égessen meg, gyil­kos« című regényét. Halál­büntetését életfogytiglani fegyházra változtatták. * *’ * Mennyit gyalogol egy háziasszony? Atlantában (USA) közvé­leménykutatást rendeztek, a háziasszonyok között, hogy egy közönséges munkanapon véleményük szerint meny­nyit gyalogolnak. A becsle­sek igen változóak voltak: 6—24 kilométer között. Kí­sérletképpen úgynevezett pedometert alkalmaztak, s kiszámították, hogy egy át­lagos elfogláltságú házi­asszony napi munkája köz­ben 8—22 óra között 10,4 ki­lométert gyalogol. • * » ínyenc 'tolvaj A bajorországi rendőrsé­gen gondot okoz egy tolvaj leleplezése, aki eltett sava­nyú uborka lopására specia­lizálta magát A tolvaj hó­napok óta fosztogatja a kü­lönböző városok nagyobb üzleteinek raktárait, de ki­zárólag ecetes uborkával té­li üvegeket visz éL * * * Motorszívű kutya A tokiói egyetem sebé­szeinek egy csoportja hét órán át tartott életben egy kutyát, amelynek szivét krómozott sárgarézből ké­szült, két watt teljesítményű motorral helyettesítették. A szívkamrákat két polietilén zacskó pótolta. Házasságkötés hipnotikus álomban Miamiban egy asszony be- pörölte a férjét, illetve há­zasságának érvénytelenítését kérte, mert állítása szerint a férje, aki ezzel hivatássze­rűen foglalkozik, hipnotikus álomba kényszerítette öt a házasságkötésre, ráadásul ellopta 14 000 dollárját. A bíróság helyt adott az asz- szony kérelmének, és a hip­notizőrt a házasság felbon­tásán kívül a kár megtéríté­sére ítélte. • • « Póruljárt. jósnő Matajka elment a jósnő­höz, de a távoli titkok lá­tója szóhoz sem engedte jutni, mindjárt mondani kezdte: — Hamarosan csudaszép feleséget kap a fiatalúr! Okosat, fiatalt, szépet és gazdagot... Türelmetlenül vágott köz­be Matajka: — Ez mind szép... De akkor inkább előbb azt mondja meg, hogyan sza­baduljak meg a régitől? Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy! Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda- Kaposvár, Latinka S. u. 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom