Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-20 / 66. szám

Somogyi Méplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TAN ÁCS LAPJA Ez az igj-azi patronálás A LÁBODI ÁLLAMI GAZDASÁG SEGÍTSÉGE A NAGYATÁDI ARANYKALÁSZ TSZ-NEK — No, meghoztam a köté­nyeket — Most jut mindenkinek? — Igen, hadd viseljék mind... Ez a rövid párbeszéd a nagy­atádi Aranykalász Tsz irodájá­ban hangzott el Inhoff József tőkönyveld és Mészáros József mezőgazdász között. A köté­nyeket a mezőgazdász hozta, s talán nem is jegyeztem volna fel, ha nem tartozna szorosan ahhoz a tényhez, hogy a Lá- bodi Állami Gazdaság patro­nálja a szövetkezetei. Nem is­meretlen formája ez a gyenge tsz-ek erősítésének; arról azon­ban, amilyen mértékben és módszerrel itt csinálják, érde­mes részletesebben szólni Mészáros József a gazdaság részéről úgy segít, hogy egy évig itt dolgozik. Szakképzett, gyakorlattal rendelkező mező­gazdász átadása már magában 'éve is nagy dolog. Hát még ha figyelembe vesszük mind­azt, ami a múlt év novemberé­től megváltozott ebben a szö­vetkezetben! Mészáros József is és In- hoff József is talán azért kez­dett először az állatállomány­ról beszélni, mert itt volt a legnagyobb a baj. — A sertéseknél különösebb hibát nem találtunk — emlé­kezik a mezőgazdász —, vi­szont a marhaállományra si­ralmas volt még ránézni is, amikor Pankász Ferenc igazga­tóval végigjártuk az istállókat. Akkoriban egy-egy tehén csak 2,3—2,4 liter tejet adott Azonnal megvizsgálták en­nék az okát, s kiderült, hogy 750 mázsa abrakihiámya van a tsz-nek. Az állami gazdaság ki­segítette etetnivalóval a szö­vetkezetett Hiba volt az is, hogy az előírt; egyéb takar­mányt sem kapták meg a tehe­nek, mert például csak egy ké­zi hajtású szecskázójuk volt, s nem győzték vele a gondozók a munkáit. A patronálok köl­csönöztek egy nagy teljesítmé­nyű gépet és egy villanymo­tort. Összeállították a takar­mányadagot, fejtábláikat he­lyeztek el, és hozam szerint át­rendezték a jószágokat az is­tállóban. A múlt hónap végére mór 7,2 literre emelkedett a fejé» átlag. Nagy szó az is, hogy hosszú évek után sikerült kialakítaini egy olyan gondozó­gárdát, amely becsülettel, tö­rekvőén végzi munkáját. Csák nagy vonalakban beszélhetünk a tehenészetről, hiszem hosszú lense elmondani mindazt — a havi kétszeri próbafejést, az ellesne való alapos előkészítést, az egyedi takarmányozásra va­ló törekvést —, ami azt a célt szolgálta, hogy jó tehenészete legyen az Aranykalásznak. A változásról a mezőgazdász így szólt: — Kitűnő most az állomá­nyunk. A jövő hónapban meg­kezdik a törzskönyvezést. Mindössze kilenc tehenet kell kiselejtezni, de már ott van­nak helyettük a saját nevelé­sű üszők. Nem volna teljes értékű a patronálás, ha csak az állatte­nyésztés fejlesztésére gondol­nak. A közösség munkaerő- helyzete nem a legjobb, fiatal­juk jóformán nincs. Megvál­toztatták a javadalmazási mó­dot, részes helyett premizál­nak az idén. Viszont a fölmé­rések azt bizonyították: így is félő, hogy a növényápolással nem bírna. Ezért gyomdrtják Hungaziimal egész kukoricate­rületüket tekintélyes munka­erőt szabadítva így fel. — Változtatni kell a vetés- szerkezeten is — magyarázta Mészáros József —, az ősszel kétszáz hold, árpa helyett csak ötvenöt fogunk vetni, s inkább kukoricát termelünk. Főleg szarvaskerep, vöröshe­re termesztésével foglalkozott a tsz, pedig ez sosem hozta meg a várt eredményt. Lucer­nát csak 10 holdra terveztek telepíteni, de ezt most az előbb említett növények rovására öt­ven holdra emelik. Patronáló- juktól térítés ellenében meg­kapják a vetőmagot. Sorolhat­nánk még mindazt a segítsé­get, amellyel már eddig is be­bizonyította a lábodi gazda­ság, hogy szívügye az Arany­kalász talpraáHííása. Szomba­tonként az állami gazdaság munkaértekezletén részt vesz Mészáros József is. Ismerteti, hogyan állnak, mi a legsürgő­sebb tennivaló. Mondhatjuk, hogy találóan nevezik az Aranykalászt a gazdaság ötö­dik kerületének. Végezetül szólni kell még valamiről, ami egészen más alapokra helyezte a szövetke­zet könyvelését. Az év végi mérleg elkészítésénél Szabó István, a gazdaság főkönyve­lője meg Hantos István és Czukor Imre revizorok segítet­tek. Inhoff Józsefet akkor ve­zették be abba a munkamód­szerbe, amellyel az állami gazdaság adminisztrál. Azóta az ő mintájukra könyvelnék. Nyomtatványt is tőlük kapnak. A rendszeres önköltségszámí­tás lehetővé teszi, hogy év köz­ben is mindig tisztán lássák, hányadán állnak, hol, milyen változtatásra van szükség, hogy a terv szerint munkál­kodjanak. A szövetkezet vezetői és a tagság jól tudják, hogy ebben az évben csodákat tenni már nem lehet A cél az, hogy meg­megszüntetve a hiányosságokat úgy alapozzák meg a gazdasá­got, hogy a következő években gyorsabban haladhassanak elő­re. Ezért fejlesztik például a sertéstenyésztést; máris te­nyésztésbe állítottak 22 saját nevelésű kocasüldőt. S hogy a tervek valóra váljanak, hogy megforduljon az Aranykalász közösségének sorsa, ahhoz nyújt értékes segítséget a Lá­bodi Állami Gazdaság. Vörös Márta Ojból kiadják a Kultúra Világa könyvsorozatot Isimet kiadják a Kultúra Világa tudományos és művészeti ismeret- terjesztő könyvsorozatot. Az első kiadvány 1959—60-ban megjelent öt kötete a nagy példányszám ellené­re napok alatt elfogyott. A második kiadást tíz kötetben, 8600 oldalon, 30 000 példányban je­lenteti meg a Közgazdasági és Jo­gi Könyvkiadó. Az olvasóközönség, valamint a tudományos és művé­szeti körök véleményét figyelem­be véve átdolgozták a sorozatot, s kiegészítették a legújabb isme­retekkel, eredményekkel. Ezenfe­lül a hiányok pótlására több új kötet is megjelenik. Ezek a tudo­mányágak, illetve témakörök: a magyar nép története; magyar iro­dalom; matematika; fizika; ké­mia; a világ népei; a tánc; sport- és testkultúra. 1919-eSL numkdS'ilFMt'jáiilzék Íől2-iben kapott először ott­honit Kaposvárom a miuníkás- szimjátszás, akkor, amikor a vcdt Bárány Szálló néhány he­lyiségében megkezdte működé­sét a Munkásotthon. Itt lép­tek színpadra a mutnkásszín- játszób, szavalok és zenészek. Fries Ferenc elvtárs az egyik tő részese volt ennek a mun­kának. Negyvennégy éven ke­resztül. őrizgette az 1919-es p3akátokat, s nemrégiben adta át őket a Rippl-Rónai Mú­zeumnak. Élményeiről ezeket mondja: — 1918 december »égén me^tívást kaptak a kaposvári munkásszín játszók Csurgóra, hogy mutassák be a Reményt, ezt a négyfelvonásos halász- drámát. Kaposváron 1918—19- foen — emlékezetem szerint ■— nyolcszor adtuk elő a darabot. Óriási sikerünk volt. Kertész Sándor színész tanította be. a szereplőkre is emlékszem még. Sch warczenberg Annus, Hor­váth Jenő, Herczegh István, Ferencz Gábor, Spitzer Jenő, Steiner (Somogyi) Pál, Büch- ler Lenke, Vétek Ferenc, Far­kas Ilonka, Friebel Irma, Far­kas Irén, Büchler Rózsi, Vá­mos Kálmán, Fries lrénke, Várvízi János, Balogh József, Schukk István vállalkoztak ar­ra, hogy Heyietrmans Hermann darabját a nézők elé vigyék. Egy plakátot mutat Fries eivtárs. »Tekintetted arra, hogy a közönség a tegnapi, azaz vasárnapi előadásra je­gyet már nem kaphatott, köz­kívánatra a Reményt január 6-án megismételjük-« — olvas­ható a megfakult papíron; — Március 15-re Vajthó Je­nő és Rádai «—• mindketten tanáremberek voltak — Egy "I HPiiMií fa gäffwgfM nirsiT" f. est fflSjas M B4s »Mn És ffi-é« némt j «1W-Ä Mi sitetaiRiíi vim 1919-es színdarabok plakátjai, VAS TAPS IRODALMI SZÍNPADON Befogadtuk, városunk ha­gyományai közé szegődött, szí­vesen emlékezünk rá. így fo­galmazhatnánk meg benyo­másainkat a közgazdasági technikum — névadójának, Noszlopy Gáspárnak emlékére megtartott — március tizen­ötödikéi ünnepi estje nyomán. Mintegy négyszázan hallgatták és nézték meg a diákok mű­sorát, s tapsoltak nekik lel­kesen, elismeréssel érezve és megtisztelve e műsorban a szépre szomjúhoaó ambíciót, a számok, az előadott verseik mögött csillogó munkát Az iskola művészeti csoportjainak, irodalmi szakkörének szorgal­mát, akaratát dicséri ez az irodalmi est. Első részében, a nemzeti ünnep hagyományos műsorszámai után a két író­vendég, Somlyó Zoltán és Thwrzó Gábor szólalt fel, majd az iskola támccssoportját láthattuk. A fiatal irodalmi színpad »... És valamemniyden keres­sünk, szabadság!« című mű­sorának bemutatásával új hang csendült fel a Latinka Művelődési Ház pódiumán merészen modem, oratórium- szerű előadásban. Maga a tény is fi gyéiemremé Itó: egy vállalkozás — a világiroda­lomból talán legkevésbé is­mert — huszadik századi spa­nyol és görög haladó líra be­mutatása olyan iskola tanulók­tól, ahol a humán tárgyak óraszáma meglehetősen ke­vés. Mit adott ez a műsor a hallgatóságnak? Érdekes, a megszokottól eltérő műélveze­tet, csemegét a világirodalom kedvelőinek. Ismeretes, hogy Spanyolor­szág és Görögország börtöned- iben ma is ezrével sínylődnek a haladó erők legjobbjai. Mű­vészek, alkotók, tudósok és egyszerű dolgozó emberek, a zsarnokság áldozatai. Követke­zésképpen a két nép haladó költészetét sem a világos, egy értelműén optimista hang jel­lemzi, hanem efULemkezőleg: gyakori a sötét, lehangoló tó­nus. Az összeállítás az irodalmi színpad vezetőjének, Buzsáki Ilona tanárnak a munkája. Kitűnő érzékkel és szerkesztő­készséggel válogatott, s fogta össze a spanyol és a görög líra sokatmondó alkotásait. A »Spanyolországra tett kéz« című versciklus kilenc költe­ménye híven tükrözte az álla­potokat, a fasiszta diktatúra ellesi kiáltok mentalitásét: a fájdalmat, a harcra buzdítást, a győzelem hitét. Kár, hogy a jobbára harcos mondanivaló áradását megtörte a rezig­nált-erőtlen »Nyugodj, His­pánia« és a határozottan de­kadens »A medicinái bűn­tett« című vers. Kevesebb több lehetett volna. Azonban a következő költemények: »A gaztett Granadában történt«, »A vér balladája«, a két Lor- ca-vers (különösein a Radnó­tinkra emlékeztető Találkozás) és de Otero Hűség című, meg- kapóan szép önvallomása kár­pótoltak. A görög összeállítás már sokkal egységesebb, tö­mörebb volt, s hadd jegyezzük meg: kaposvári pedagógus­műfordítónk, Papp Árpád ne­mes veretű átültetésében. Eb­ben a résziben Jannisz Rit- szosznak, a görög ellenállási irodalom vezető alakjának négy költeményét emelnénk ki. »A világ gyökered« és az Este mellett megkapó egy­szerűségével a Béke című köl­teménye aratott nagy tetszést. De talán legemlékezetesebb a befejező poéma, a költő »Al­fa, Béta, Gamma« című alko­tása volt. Megrázó ellentét ih­lette költemény ez: Makrcmi- zosz a görög mitológiában a boldogság . szigete, a valóság­ban az antik európai kultúra fellegvára volt, a XX. század ötvenes éveiben pedig a görög hazafiak, a politikai szám- űzöttek szögesdrót övezte ha­láltábora. Ennek állít örök mementót a tábor »Béta«- zászlajának egykori tagja, Jannisz Ritszosz. Nem véletlen, hogy ez a költemény lett a műsor fény­pontja. A lüktető ritmusú és szerkezetében is modem köl­temény előadásához igen sze­rencsésem használtak fény- és hanghatásokat. Az alapkon­cepciót, a költemények mon­danivalójának tisztább csen­gését erősítette Gáspár And­rás igen kifejező színpadképe is, A közgazdasági technikum irodalmi színpada szép és eredményes munkát végzett. Jóllehet tagjai közül többen küzdenek még az iskolás elő­adás hangvételével, az arti­kulációval szemben is lehet­nek kifogásaink, azonban egy kivétellel szinte szöveg- nyelvhiba nélkül zajlott le a műsor. A vastaps megérdemelten és őszintén köszöntötte a bemu­tatkozó új irodalmi színpad tagjait. Wallinger Endre emberöltő cftnmdl dofcumen- tumjátékot irt részünkre. A Turul nagytermében mutattuk be a földesúri világot leleple­ző darabot. A Tanácsköztár­saság kikiáltása után újabb és újabb darabokat tanultunk és mutattunk be. A Vigécek című háromfelvomáscK énekes, táncos vígjáték és a Gyimesi vadvirág című szánmű képvi­selte az akkori könnyű mű­fajt Mindkettőt többször is bemutattuk. Vöröskatonák, asszonyok, fiatalok tapsoltak a Turul és a Korona zsúfolásig megtelt termedben, — 1919 május elsejét a Ko­ronában és a Turulban műso­ros esttel zártuk. Mindkét he­lyen ugyanazt a műsort ad­tuk, Csak a Turulban egy árával előbb kezdtünk. Fiak- kerrel hordoztak bennünket a két színpadhoz. Szóval pend­liznünk kellett. Ennek a mű­sornak egy száma mindig em­lékezetemben marad. Egyik elvtársunk piros dresszbe, vö­rös kalapácsos embernek volt öltözve, s úgy szavalta el az egyik forradalmi verset. Szin­te »égett« a levegő a jól si­került szavalat után. Május 24-én és 25-én a Tájfun című, japán diákokról szóló forra­dalmi darabbal jelentkeztünk. Ez volt az utolsó előadásunk — mondja az idős harcos. A szereplők legnagyobb része be­.SOROK, Ferencz Gábor, az egyik még élő szereplő, aki 1919-ben csak­nem minden darabban játszott. vonult a vöröshadseregbe, hogy fegyverrel védje a Ta­nácsköztársaságot. .. Üldözés, börtön, initernálótábor, rend­őri megfigyelés jutott osztály­részül a szereplőknek. Vajthó Jenő, az Egy emberöltő írója börtönbe került, és két és fél évtizedig nem kapott tanári katedrát. — Négy és fél évtizeden át őrizgettem ezeket a plakáto­kat. Most odaadtam a kapos­vári múzeumnak. Lássák a fiatalabbak, hogy miként dol­goztak Kaposváron 1919-ben a munkásszínjátszók. Elvi okokból, Mark Twainnek egy alka­lommal szüksége volt egy könyvre, ami*. szomszédja .könyvtáráiban látott. Inasát átküldte azzal á kéréssel, hogy adja kölcsön rövid idő­re. Az inas azzal a válasszal tért vissza, hogy a szomszéd elvi okokból nem ad kölcsön könyveket, de Márk Twain helyben bármikor igénybe veheti könyvtárának, minden darabját. Néhány nappal később a szomszéd kérte Mark Twaint, adja kölcsön neki fűnyíró gépét. Mark Twain levélben válaszolt: »Kedves szomszéd uram! Elvi okokba! sohasem adom kölcsön kerti szerszámaimat, de fűnyíró gépemet, ahányszor csak akarja, igénybe veheti hely­ben, az én kertemben,« Zöld gallyacskával a ha­jukban sétálgatnak az eladó­lányok a jugoszláviai Vuksic faluban. Az eladósorba cse­peredő lányok ezzel a zöld gallyal adják tudtul a legé­nyeknek férjhezmenési szán­dékukat. Ha a lány valame­lyik legénynek megengedi, hogy kivegye hajából az ágacskát, ez azt jelenti, hogy vonzódik a legényhez, szíve­sen hozzámegy feleségül. Szülők figyelmébe Az apa lefekteti négyéves gyermekét. »Meséljek neked, valamit, kicsikém?« »Ne.« »Énekeljek talán egy ailta- tódalt, drága kis bogaram?« »Ne.« »Hói akkor mit tegyek?« — fakad ki már türelmetle­nül az édesapa. »Hagyjál aludni, papa, már olyan álmos vagyok,« * * » Drága, de hatékony recept Amikor Boerhaave. az is­mert holland orvos 1733-ban Leydenben meghalt, hét pe­cséttel lezárt füzetecskét ha­gyott hátra »Az orvostudo­mány egyetlen és legnagyobb titka« címmel. Mivel Boer­haave kora legnagyobb orvo­saként volt ismert, azt hit­ték, hogy a kis könyvecské­ben valóban az orvostudo- 5 mány szempontjából döntő $ és eddig nem ismert tételek- ) re bukkannak. Hagyatéké- • nak árverésekor a kis füzet | 10 000 holland forintért kelt ? etL A vevő izgatottan törte I föl a pecséteket, nyitotta ki \ a könyvecskét, de legna- ( gyabb megdöbbenésére üres l lapokat talált, csupán az első ; oldalon állt nagy betűkkel a i következő: »Tartsd a fejed l hidegen, a lábadat melegen, ' ha ezt megtartod, a legügye­sebb orvosok is tönkremen­nek,* Halál a bikákra, éljenek a macskák! A barcelonai állatvédő li­gának elfogyott a 19 587 macska eltartására szánt pénze. Elhatározták, hogy a hiányzó pénzt bikaviadalok ; rendezésével szerzik meg. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei 3izottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 13-10, 15-11, Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Kossuth tér l. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nőm őrzőnk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbosítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25067 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében# Kaposvár* Latink i S. u. 6. F. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom