Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-19 / 65. szám

Kedd, 1963. március 19. 3 SOMOGYI NÉPLAP SZŐLŐN^ M E $ í T É 5 Egymillió szőlő- vessző nemesíté­sére kötött szer­ződést a kötéséi Jóreménység Tsz * Pécsi Ültet­vénytermelő és Kivitelező Válla­lattal. Naponta százhn- vesznek reszt a nemesí­tésben. A mun­kák megkezdése előtt négynapos tanfolyamont ok­tatták ki a tago­kat a tennivalók­ra. A tsz a saját részére is neme­sit, az idén húsz holdat telepíte­nek be. Április közepén fejezik be a vesszők ki­ültetését, s az ősszel már mint gyökeres vesszőt értékesítik őket. Tefner Jánosné a vesszőket nedves fűrészporba rskia. Reichert Gyula és Kiss Sándor naponta több mint 1000—1000 oltványt készít eL A SZAMOK ASSZONYA M egilletődve lepett be a dódött a baráti beszélgetés, va­Paiplomoinl VarMiíán Vicmr Virwl Parlament kapuján. Minden olyan ünnepélyes volt: a nagy fénypoanpa és a drága szőnyegek, az emberek öltözé­ke és az önkéntelenül is hal­kabbra fogott beszéd. Eszébe jutott, hogy mennyire megijed­tek szülei, amikor megkapták a táviratot. Még felbontani sem merték, csak tanakodtak, hogy vajön mit rejteget. Mosolygott ezen. Mert a táv­iratban kitüntetésre hívták. S ott állt a Parlamentben, ahol még soha nem járt. nézte az arcokat, a meghatott tekinte­teket. XT iss Lajosné Munka Er- demérmet kapott. Ami­kor az ünnepély után megkez­laki megkérdezte tőle, hogy hol dolgozik, és mit csinál. El­mondta. hogy a SZOT balaton- íöldvári Textilmunkás üdülő­jében az adminisztráció nap­számosa. — Ja, könyvelő vagy? — ne­vetett a kérdező, s talán cso­dálkozott is egy kicsit, hogy egy irodai emberre így fölfi­gyeltek. Kissné is csodálkozott rajta, hiszen nem csinál ő világmeg­váltó dolgokat. Reggel beül az irodába, és estig csak ül és szá­mol. Tíz éve végzi már ezt, és nagyon szereti a munkáját. Volt egy idő, amikor válogat­hatott volna az állások között, hiszen felajánlottak neki né­Kiliti lányok Munkában az előkészítő brigád egy csoportja. A közelmúltban egy ifjúsági értekezleten a balatankiliti fiatalok képviselőjeként szó­lalt fel Kocsis Margit. A biz­tos fellépésű kislány okos sza­vait megtapsolta a hallgatóság. Vajon mind ilyenek a kiliti lányok? — vetődött föl ben­nem a gondolat. Balatonkilitiben első utam Margithoz vezet. Beszélgetünk. Megtudom, hogy három éve tsz-tag. Szereti a szövetkezetét. — Amikor befejeztem az ál­talános iskolát, fodrász akar­tam lemiS, s nagyon el voltam keseredve, hogy nem sikerült mondja- — De most már nem bánom. Minden évben egyre jobb a téesz, aki dolgo- zik, az kereshet. Már azit Is eltervezte, hogy mit vásárol keresetéből, ho­gyan gazdálkodik. — Van itt a közelben egy szép hízónak való. megveszem, fölnevelem és szobabútort ve­szek az árán. Amikor érdeklődőm, hogy hány lány dolgozik a tsz-ben, egy kissé eHeJhőeödik a hom­loka. — Sajnos, kevés. Inkább be­mennek nyáron Siófokra fel­szolgálni, aztán hónapokig itt­hon ülnek, nem csinálnak sem­mit. Pedig már rájöhettek vol­na, hogy jobban megérné, ha itt dolgoznának. Ugyanígy nyilatkozik barát­nője, Márvány Mariska is. Té­len, amikor kevés a munka a két lány akikor is talál elfog­laltságot. Olvasgatnak, horgol­nak. Van televízió, mozi. és el­járnak a KISZ teadélutánjaira is. Havonta ezer forintéul; dol­gozik májustól szeptemberig Mayer Ilona a siófoki központi étteremben — hat év óta. A szülők tsz-tagok. Ilona mégis egy kis lekicsinyléssel beszél a mezőgazdasági mun­káiról. Megibotránkozva néz rám, amikor megkérdem, hogy miért nem marad a tsz-ben. Hét hónapig otthon ülni bi­zony »fárasztó« lehet... Ahogy Ilona említi, szóra­kozni nem járnak sehova, egy­részt azért, mert Kürtiben nincs semmi, másrészt, mert nyaranként ki szórakozzék ma­gukat, s így májusig — ahogy mondja — kibírják. A KISZ- be nem jár, mert nem KISZ- tag. Hogy miért nem, arra rö­viden így válaszok — A fene tudja. Ugyancsak otthon van, nem dolgozik Farkas Margit sem. Semmiképp sem akar a szö­vetkezetbe járni, inkább a fel­szolgálópálya vonzza őt is. Ab­ban reménykedik, hogyha el­készül a kiüti új cukrászda, oda kerül. Ahogy hallom, többen jár­nak még üdülőkbe idénymun­kára Kürtiből. Ez a község las­san ellátja az egész környéket felszolgálókkal- Valóban, köny. nyebb munka ez, mint esőben, napsütésben kinn dolgozni a földeken. Ám a héthónapi sem­mittevés is gondolkodóba kell hogy ejtse az emibert. Vajon minden lelkiismeretfurdalás nélkül tétlenkedhetnek ezek az életerős fiatalok hónapokig a szülői háznál? Strahl Márta hány kényelmesebb helyei, de ő nemet mondott. Egyszerűen nem tud megválni a számok rejtélyes birodalmától. A humoristáiknak gyak- ran kedvenc témá­juk az irodakukac könyvelő — mondja mosolyogva. — De azt már nem írják meg, hogy ha csak egyetlen napot mulasz­tunk is a munkából, pótolni szinte lehetetlen. Azt is mond­ják rólunk, hogy morgós nép­ség vagyunk, csúnyán, mogor­ván néző emberek. Néha talán így is van. Reggeltől estig szá­mokkal foglalkozni nem valami csábító dolog. De a mi mun­kánk mégis több mint egy,sze­lő adminisztráció. Talán egy kicsit már tudomány is. — Tervei? — Ha most azt mondanám, hogy a jövőben még nagyobb lelkesedéssel fogok dolgozni, frázis lenne. Ennél többet már aligha tudok elvégezni, hiszen még így is sokszor az éjszaká­ba nyúlik bele a munka. Több szívvel? Hiszen olyan szívvel- lélekkel csinálom, hogy már azt sem lehet fokozni. 17 gyszerűen beszél, érezni, hogy valóban nem akar nagy szavakat mondani. In­kább az életéről nyilatkozik, arról, hogy még most is tanul. Magánszorgalomból ipari ké­pesített könyvelői tanfolyamra jár; nagyon dicséri, hogy mi­lyen szép. Emellett egy üzlet­vezetői tanfoiyamot is végez Kaposváron. — Miért kell ez? — Nem kell... De szeretek tanulni... És mindez olyan érdekes. Soha nem tudhatom, hogy mikor veszem hasznát. P. Gy. Táviratváltás szovjet és bolgár vezető államférfiak közölt Nyikita Hruscsov és Leonyid Brezsnyev az SZKP Központi Bi­zottságának, 1» Szovjetunió Legfel­ső Tanácsa Elnökségének, a Szov­jetunió kormányának és népének nevében szívélyesen üdvözölte a bolgár népet a két ország barát­sági, együttműködési é«; kölcsö­nös segélynyújtási szerződése alá­írásának 13. évfordulója alkalmá­ból. Todor Zsivkov és Dimiter Ganev- választáviratában kiemeli, hogy *-a szerződés kifejezésre juttatja a két testvérnép örök barátságát, visszatükrözi a szocialista országok között kialakult új típusú nemzet­közi kapcsolatokat-«. Táviratváltás történt G romáké szovjet és Basev bolgár külügy­miniszter között is. (MTI) Pótolják a tél okozta kiesési a gyékényest' kavicsbányászok A Gyékényes! Kavicsbánya, amely fontos alapanyaggal lát­ja el az építőipait, a zord idő­járás miatt hosszabb ideig szü­neteltette a termelést. Sajnos, az enyhülés beálltával sem lát­hattak mindjárt munkához a .kavicsbányászok, mert a belvíz elöntötte a vágányok egy ré­szét. Előbb tehát a víz alá me­rült síneket magasabbra kel­lett emelniük, hogy használ, hatók legyenek. Hogy a lema­radást pótolhassák, elhatároz­ták, hogy az eddiginél több mozdonyt állítanak munkába, és ki térő vágány okát építenek. Ha a vasút elegendő szállí­tóeszközt ad, elhatározásukat valóra tudják váltani, sőt min­den remény megvan arra, hogy mint a múlt évben, az idén is túlteljesítsék tervüket (435 000 tonna kavicsot kell bányász, niuk), és több mint húsznapi fizetésnek megfelelő nyereség­részesedést kapjanak. Lehet! Érdekes lelet A Prágai Egyetemi Könyvtár archívumaiban egy könyvet találtak, amelyben ismeretlen szer­zőtől származó három fran­cia nyelvű szöveg volt. Mindhárom szöveg I. Pé­terről szól. Vaclav Csemy profesz- szor, aki a szövegeket meg­találta, arra a következte­tésre jutott, hogy szerző­jük M. V. Lomonoszov, a nagy orosz tudós, s hogy e szövegek Lomonoszov orosz nyelven fenn nem maradt korai munkái közé tartoznak. Ki tudja, meddig kellett vol­na még várakoznia, ha egy sö­tét vízhatlan kabátos fiatalem­ber nem siet a segítségére. Amikor rákerült a sor, áten­gedte helyét. Ligyija megkö­szönte a szívélyes ismeretlen figyelmét és gyorsan beszállt. — A Leniingradszkaja szál­lodába! — mondta a sofőrnek, és csak most, itt az autóban érezte meg, mennyire reszket a hidegtől. Alighogy a taxi elindult ve­le, a fiatalember figyelmeztet­te szomszédját, hogy néhány pillanatra távozik. Bement a pályaudvarra, egy telefonfül­kébe. — Halló, Gyerkacsov be­szél? ... Itt Laptyev. A taxi száma: kilenc—tizenkettő— harminchárom. A kormánynál Voleroj százados ÜL Igen, ér­tem. Ligyija kíváncsi pillantást vetett a szép szállodaépületre, gyorsan kifizette a taxisofőrt, és futva ment a bejárathoz. A figyelmes kapus szélesre tárta előtte az ajtót. Ligyija egyet­len szempillantással felmérte a hatalmas előcsarnokot, majd az ügyeletes portás ablakához sietett. Felmutatta Zapihalo Tatyáma Lukjanova névre ki­állított személyazonossági iga- »Iváaiyát, és a tizenhatodik emeleten máris rendelkezésé­re bocsátották az előre meg­rendelt szobát. A gyorslift fülkéi a szó szoros értelmé­ben elnyelték az embercsopor­tokat. Álig nyolc-tíz másod­perc alatt Ligyija fenn volt a tizenhatodik emeleten. Azonnal megfürdött, evett valamit, és örömmel nyújtó­zott el a puha ágyon. A szoba steles ablakául túl már sűrűsödött az alkony, amikor felébredt; órájára pil­lantott, gyorsan felöltözött és az öltözőasztal elé lépett. Fe­ketére festett, rövidre nyírt haja, megsovániyodott arca szinte a felismerhetetlenségig megváltoztatta külsejét. Bá­natosan szemlélte tükörképét. Halványsága — az átélt ideg- megrázkódtatások és sebesülé­se következménye — kissé be­teges jelleget adott arcának, de még inkább kiemelte sze­me kékségét. Felemelte a kagylót, és tár­csázott egy szállodai szofoa- számot. Azonnal feleltek hí­váfára. — Igen, én vagyok! — mondta Ligyija. — Az ezetr- hatszázhatos szobában lakom. Várom! Visszahelyezte a telefon- kagylót, többször végigsétált a szobán, majd leült a vörös plüssel kárpitozott kis dívány szélére. Az ablakból látra le- elfelejtette. Valóiban, ez volt a hetett a villanyfényben fürdő kedvenc cigarettája; finom, teret és a pályaudvar ham- kissé bódító illatot árasztott, lokzatát. A téren járókelők Néhány percig csendben ci- jöttek-mentek, autók robog- garettáztak. tak. Ligyija sokáig ült moz- — Egyezzünk meg, hogy na- dulatüamul és gondolkodott, gyón halkan beszélgetünk! — Amikor csendes kopogást hal- törte meg elsőnek a csendet lőtt, összerezzent, de azonnal Gowlen. erőt vett magán. Barna ru- _ Magától értetődik;, mister, hás, középkorú férfi lépett a Elnézést kérek, de nincs mi- szobába. Középen elválasztott vei megvendégelnem. Még nem gesztenyeszínű haja brillan- is ebédeltem, tintól fénylett — Ezen könnyű segíteni! —: Megfordította a kulcsot a mosolygott Gowlen. — Kérje zárban, s aranylogait kivülant- telefonon a büfét, va elmosolyodott. De kevély tíz percen belül hozták a pillántású szürke szeme éle- vacsorát, pezsgőt, narancsot, sen fürkészte, szinte körülta- Amíg vacsoráztok, teljesen pogatta Ligyiját. jelentéktelen dolgokról be. — Üdvözlöm, Miss —mond- szélgettek. Móniként! Ligyija ta halkan. el-elfogta Gowlen kíváncsi pil­— Üdvözlöm, Mister Gow- lantását. Érezte, hogy a főnök len! — felelte nála is halkafo- ismerni szeretné hangulatát, ban Ligyija, miközben kezét meg akarja figyelni, milyen nyújtotta, és helyet mutatott, lelki átalakuláson ment ke­A vendég lábát keresztbe resztül. Nem is látta értelmét, vetve, kényelmesen elhelyez- hogy magyarázkodjék vagy kedett a karosszékben tempó- mentegesse magát. Gowlen """ iMfja cigarettatarcajat, Evek dia vitatott kérdés volt, bevezethető-e a második mű szak a Kaposvári Mértókutáni és Vegyesruházati Vállalatnál. Az állásfoglal ásókban végül is mindig több volt a nem. mint az igen. Hol azért nem látszott célszerűnek a második műszak, mert nehezen tudtok volna hoz­zá anyagot szerezni, hol a pia­cot kevesellték, hol meg arra hivatkoztak, hogy idegenked­nek tőle a dolgozók. Sorolhat­nánk a különféle nehézségeket, amelyek sajnos, mindig meg­akadályozták, hogy nyolc óra helyett tizenhat óra hosszat használják naponta a gépeket, azaz gazdaságosabbá tegyék a termelést, s hogy több mun­káskezet foglalkoztassanak. Ebben az évben azonban győzött az ésszerűbb álláspont. A vállalat a megyei tanács ipari osztályának segítségével megszervezte a második mű­szakot. Azok. akik örökké el­lenezték. kíváncsian figyelték a fejleményeket, s arra számí­tottak, hogy az a bizonyos hics- ka már az első napokban bele­törik a szerintük merész vál­lalkozásba. Tévedtek. A második mű­szak egyre jobban beválik, napról napra szervezettebben működik. Óráról órára több az arra szolgáló kezdeményezés, intézkedés, hogy kihozzák be­lőle azt a termelési értéket, melyet az elsőből, s hogy a tavalyi terven fetlüfi nyereségnél többet érjenek el. Az üzem vezetői, mű­szakijai. part- és tömegszerve, zetei belemelegedtek a mun­kába. Minden erejükkel azért dolgoznak, hogy hamarosan megduplázhassák — azaz negy­venre emelhessék — a már­ciusban fölvett új dolgozók számát. Egymás után hárítják el az útból a nemrég még le. küzdhetetlennek vélt akadályo­kat. Nem volt elég anyag? Utá­najártak és szereztek. Nehéz­ségbe ütközött az áru értékesí­tése. Megvizsgálták, hogyan gyorsíthatnák meg a gyártást. Rájöttek, hogy mindig tudnak olyan cikkeket készíteni, ame. lyeket szívesen átvesz a keres­kedelem. Éppen a két műszak teszi lehetővé, hogy néhány óra alatt elkészíthessék azt az egy- pár száz darabot, amelyre szükség van, s amelyre a nagy­üzemek nemigen vállalkoznak. Azokat a dolgozókat, akik tar­tottak a délután kettőtől este tízig folyó munkától (nem vol­tak túl sokan) sikerült meg­győzni. hogy a második mű- szak gazdaságos, s hogy nem okoz nekik sem megoldhatat­lan problémát. így megteremtették azt az alapot, amelyről indulva fok­ról fokra legyűrhetik a nehéz­ségeket. Azt persze senki sem mondja, hogy ezután már nem lesznek gondok, s hogy ölbe tett kézzel várhatják az ered­ményt. Lesznek. Ám az eddi­giek bebizonyították, hogy el lehet távolítani bármilyen aka­dályt. És érdemes is! Sz. N. san elővette és külön az asztalra tett egy csomag női cigarettát — Ha nem tévedek, ezt sze­reti! Ligyija mohón kapott a cso­mag után, még megköszönni is úgysem hisz neki. Személyesen akar meggyőződni arról, hogy a »Színésznő« a régi bátor és odaadó felderítő maradt. tFolytatjukJ A SOMOGY MEGYEI TANÁCS KAPOSVÁRI KÓRHÁZÁNAK IGAZGATÓ FŐORVOSA pályázatot hirdet a barcsi kihelyezett betegosztályánál (33 ágyas szü­lészet) nyugdíjazás folytán április 15-ével megüre­sedő E 411 kulcsszámú intézeti gondnoki III. állásra. Érettségi, KALÁSZ könyvelői vizsga szükséges, az utóbbi munka mellett is elvégezhető. Illetmény 1200—1700 Ft között. Kétszobás lakás biztosítva. A pályázati kérelmeket a kórházigazgatóhoz kell beküldeni, személyes jelentkezés az intézet személy­zeti vezetőjénél, utazási költséget nem térítünk meg. KÓRHÁZIGAZGATÓ. (36889)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom