Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-16 / 63. szám

Aranyat sikkasztottak Borsányi Gyula, a Pénzver. de olvasztási részlegének volt csoportvezetője a salakban visszamaradt aranymennyiség­gel nem számolt él, hanem összegyűjtötte, s a »-megtaka­rított« mennyiséget arra hasz­Hasonlóképpen okozott kárt Kioszt Ödön olvasztár műve. zető is. A megtakarított szín- aranyat felötvözte, s egy té­telben átadta Gablini Ferenc­nek. Gablini folyamatosan ki­sebb súlyú aranytárgyaikat Szabálytalanságok — balesetek Szabálytalanul vezette a 14. AKÖV tehergépkocsiját Ken­derest József. Mezei István bu­dapesti lakos a Fővárosi Autó­taxi Vállalat személygépkocsi­jával — ugyancsak szabályta­lanul — előzni akarta, és a két jármű Fonyódon összeütközött. Személyi sérülés nem történt, az anyagi kár 1100 forint. Balatonlellén Király György pécsi lakos a Közúti Gépellátó Vállalat tehergépkocsijával szabálytalanul előzött, és el­ütötte a kerékpárját toló Ka­marás LÁszlóné Balatonlelle, Május 1. utca 89. szám alatti táltost. Kamarásné húsz napon túl gyógyuló sérüléseket szen­vedett Sersinger Erzsébet négyéves kislány Kaposfőn felügyelet nélkül ment át az úttesten. Ép­pen akkor érkezett oda a Hű­tőipari Vállalat tehergépkocsi­jával Zólnai Sándor Kaposvár, Ady Endre utca 13. szám alatti takes, s hogy él ne gázolja a gyereket, az árokba hajtott. A kislányt így is elérte az autó, s húsz napon túl gyógyuló sé­rülést szenvedett. Balafonszabadiban Csányi István budapesti lakos az Épí­tőipari Gépesítő Vállalat von­tatójával figyelmetlen vezetés miatt az árokba hajtott. Csányi kiesett az ülésből és megsérült. Bodai György kutaskozmai lakos Vesén a Bőíhömyeá Álla­mi Gazdaság vontatójával megcsúszott a síkos úton, nekd- hajtott egy villanyoszlopnak és kitörte. Hirtelen fékezett a motorral Alap Sándor Kaposvár, Köl­csey utca 7. szám alatti lakos, és a Vöröshadseneg útja 51. szá­mú ház előtt az úttestre zu­hant. Súlyos sérüléseket szen­vedett, a mentők a kaposvári kórházba szállították. M egháromszorozódott a könyvtári olvasók száma a tahi járásban 1955 óta több mint három­szorosára emelkedett a tabi já­rás könyvtári olvasóinak szá­ma. A múlt évben 6265 tag — a járás lakosságának 22,1 szá­zaléka — iratkozott be a köz­ségi könyvtárakba. Az olvasók­könyvtárak köteteinek gyara­pításához. A helyi könyvtárak hatható­san segítenek a mezőgazdasági ismeretterjesztésben. A könyv­tárosok az előadások témájá­val — a tsz fő termelési ágával — kapcsolatos szakkönyvekbőt nálta fel, hogy összejátsszék Gablini Ferenccel, az Orvosi Műszer, és Fogászaticikk Ke­reskedelmi Vállalat alkalma­zottjával, aki a fogaranyhoz beszolgáltatott aranytárgyakat szállította a Pénzverde kohá­szati részlegébe. A beolvasz­tásra szánt tárgyakból Borsá- ayi egyes darabokat kiválasz­tott, majd kiyitt a vállalat te­rületéről és értékesített. adott érte. A Központi Kerületi Bíróság Borsányi Gyulát egyévi és négyhónapi, Kriszt Ödönt hat- hónapi szabadságvesztésre, Gablini Ferencet — idős korá­ra és betegségére tekintettel — egyévi felfüggesztett szabad­ságvesztésre ítélte. Egyben kö­telezte őket, hogy az okozott mintegy 15 000 forint kárt té­rítsék meg. (MTI) nak több mint a fele felnőtt, tsz-dolgozót, A járás harmincnyolc könyv­tári egységében (községi és fi­ókkönyvtárában, kölcsönzőál­lomásán) hetente átlag kétszer van kölcsönzés. Szépen gyara­podott a könyvállomány is. 1962-ben meghaladta a hetven- kétezer, az idén eléri a hetven­hatezer kötetet. Tavaly a járás tíz tsz-e összesen tizenötezer forinttal járult hozzá a községi kiállítást és kölcsönzést ren­deznek. A falusi könyvtárosok ügy­szeretetét is dicsérik a szép eredmények. Változatos mód­szerekkel végeztek olvasóto- borzásit, író—olvasó találkozó­kat, irodalmi esteket és szellemi vetélkedőket is tartot­tak. Népszerűek voltak a zenés mesefilmvetítések Nagyberény- ben, Nágocson, Zicsen, Bedeg- kéren, Andocson és Karádon. 186 dolgozó kapott jutalmat az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat termelési tanácskozásán (Tudósítónktól.) Szerdán este tartotta meg idei élsó termelési tanácskozá­sát az Elelmiszer-kiskeresike- delimi Vállalat. Kádas Pál igaz­gató ismertette, hogy a válla­lat a múlt évben 12 új boltot Üttőrőbál és jelmezverseny a Bartók Béla utcai iskolában (Tudósítónktól.) A Bartók Béla utcai Általános Iskola úttörőcsa­pata a szülői munkaközösség közreműködésé­vel úttöröbált és jelmezversenyt rendezett vasár­nap délután. A bált az iskola mintegy 80 nö­vendékének jel­mezversenye nyi­totta meg. A 600 főnyi érdeklődő nagy figyelem­mel kísérte az öt­letes jelmezeket. Hirt János és Oh Zoltán »Jeges­medve« jelmeze lett az első, Völ­gyi Agnes »Béke« jelmeze a máso­dik, Ató Erika pedig »Katicabo­gár« jelmezével a harmadik. A bál tiszta be­vételének egy ré­szét a pajtásoK nyári táborozá­sára fordítják. nyitott, s megfelelően ellátta Kaposvárt, a Balaiton-partot és Nagyatádot (itt vannak; ÉKV- boltók). A balatoni forgalom 1961-hez viszonyítva 23 száza­lékkal nőtt Hangsúlyozta, hogy több hűtőgépet, hűtovitrint kell adni a boltoknak, s javí­tani kell a perifériák ellátását, nagyobb gondot kell fordítani raktárak építésére. A múlt év­ben tizennégy vállalati dolgo­zó ellen kellett bírósági eljá­rást indítani társadalmi tulaj­don elleni vétség miatt, és még mindig sok a leltárhiánnyal el­számoló bolt — jelentette M az ÉKV igazgatója. Pápa János, a megyei tanács kereskedelmi osztályának ve­zetője hozzászólásában bírálta az ÉKV vezetőit, mert a mun­kásvédelmi keretet nem hasz­nálták fel tavaly. Ezután 186 vállalati dolgozó­nak több mint ötvenezer forint jutalmat osztottak ki. Párizs legöregebb háza Párizsban a Volta utcában ta­lálható a város legrégibb lakóhá­za. A ház jó 700 esztendővel ez­előtt épült. Ennek ellenére tölgy­fából készült váza annyira szilárd, hogy még egy szöget sem lehet be­lé verni, Disznótor z udvaron a nagy üst­ben sisteregve sül a zsír, szédítő szagával a kerítéshez csalogatva fél falu kutyáit. A néhai sertés egyéb maradvá­nyai immár hurka-kolbász alakjában tekeregnek különfé­le teknökben, tepsikben, a négy hatalmas sonka pedig a karaj és a bordák társaságában a só­zódézsában tért pihenőre. Egyszóval a nagy munka vé­ge felé jár. csak a fehérnépek forgolódnak még. Julis asszony a vacsorát szedi le a tűzhely­ről, szűri a finom húslevest a fehér porcelán tálba, Mári né­ni meg a sülő zsírt kevergeti folyvást hatalmas fakanállal. Fázik ugyan a lába a vizes-ha­vas udvaron, de ott nem hagy­ná az üstöt semmiért, legföl­jebb akkor, ha nem hallják meg odabent, hogy kér vala­mit. — Süketek ezek, mint a ku­tya disznóöléskor! — dohogja^ s már szalad is a konyhába tejért, mert attól lesz ám olyan szép barnapiros a tepertő. Per­sze, ezt minden valamirevaló asszony tudja, de hogy meny­nyi legyen az a tej, és mikor kell a zsírba beleönteni, azt Mári néninél senki sem tudja jobban a faluban. De meg is hívják ám segíteni minden tisz­tességes disznóölésre!... Te­hát ő olyan vendégféle itt, ..a nem is annyira, mint példának okáért a tanító úr, aki ottbent üldögél a jó melegen a gazdá­val, meg Gergő sógorral együtt, de mégis ... Azt ugyan nemigen érti, ho­gyan került ide a tanító úr. Igaz, annak előtte minden disznóölé-'en itt volt, jól em­lékszik rá. de harmadéve, ami­kor a közöst szervezték, nagyon ■rápirított a gazda. Egy városi forma emberrel állított be hoz­zájuk, de le se ültette őket, úgy beszélték, csak ránézett, és azt mondta: »-Nem gondoltam volna, hogy a tanító úr is el­lenünk van!« Nem is hívta meg se akkor, se tavaly. Most meg itt van... Hiszen a ta­nítóról tudja mindenki, hogy nem haragtartó ember, de hogy ebbe a Jánosba mi ütött ?... Ügy látszik, mást gondolt... Tovább aztán nem is igen morfondírozhatott, mert maga János gazda jelent meg az aj­tóban. Virágos jókedvében megemelintette a literes üve­get, úgy kínálta: — Iszik-e, Mári néném? — Látnád, ha innék! — vá­gott vissza az öregasszony mér­gesen, erre aztán János sem tudott hirtelené en mit mon­dani, s ijedtében mindenáron bele akarta diktálni a harma­dik pohárral is. — Ettől csak megbékél — gondolta, s visszalépett a ház­ba. A konyhában meg akart ál­lapodni egy kicsit, de Julis olyan villámló tekintetet vetett rá, hogy jobbnak látta egyene­sen a szobaajtónak venni az utat. Pedig nem is most kér­dezte meg, mikor lesz kész a vacsora. Mentében azért a sósteknőt még a hóna alá kapta, mert Gergő sógor, úgy is mint bál­tér, szükségesnek vélte, hogy a sonkákat még egyszer meg­hintse. — No, sógorom! — rakta eléje a tekenőt. — De el ne sózza ám! — Ne félj, tudom én, meny­nyi kell rája! — markolászta a sót a sógor. — De a fene enné meg, olyan ám ez is, mint az öregapám küsó ja! — Az milyen volt, Gergely bácsi? — kapott a szón a taní­tó. — Hogy milyen volt? — gondolkodott el a höllér. — Hát bizony... kemény. — As­zal elhallgatott, belemerülvén a múlt emlékeibe, és megcéloz­ván tekintetével az üres poha­rat. János egyszeribe elértette a pillantás jelentőségét, misze­rint a kerék is csak akkor fo­rog, ha kenik, aztán ha hege­dülnek, gyantáznak is, továb­bá borban az igazság, meg a többi, és rögtön telecsurdí- totta a sógor poharát a másik kettővel együtt. gészségünkre! — eresz­tette le szép óvatosan Gergő a nem tudom hányadi­kat a többi tetejére. — Hol is hagytam el?... Szóval, hogy kemény volt az a küsó ... Úgy volt az, hogy az én édesapám édesapja elment egyszer Sárá­ra vásárra, mert régen még voltak szép nagy vásárok, nem úgy, mint manapság ... Aztán ott a bejáró mellett volt egy kocsma. Derék, hentesnek való ember volt benne a kocsmá- ros, izzadt, mirut kutya a jégve­remben (a tanító itt majdnem lenyelte az ádámcsutkáját, de mégsem szólt, csak írt valamit sebesen), mert jó meleg volt már reggel is, mérte a sört meg a bort... Hej, micsoda borok voltak még akkor... nem azért mondom, sógorom, a tied se rossz, ne ám, hogy úgy vedd ... (János töltött). Igazán mondom, ez a bor is van olyan ... Szóval sürgött-for- gott a kocsmáros, de azért szemmel tartott mindent. A vásárra néző ablakában meg volt egy jó darab küsó, mert akkor még úgy árulták a sót, darabosan... Az volt az igazi. Meglátta öregapám a küsót, gondolta, jó volna valahogyan elvinni, egy darabig elég lenne a családnak... Hanem a kocs­máros is észrevette ám, hogy a kis ka lakalapos, szűrös em­ber, mert a szűrét el nem hagyta volna se éjiéi, se nap­pal, nagyon nézegeti o sAt. Az­tán egyszer csak lekapta on­nan, és az ablakot egy káposz­táskővel támasztotta ki. Persze, akkor öregapám már nem volt ott, elment a vásár­ba nézegelödm. Venni nem akart semmit, de hát ráért, nem mindig volt napszám az uradalomban, a kis birtokot meg ellátta a család, mert az volt szépen... Pedig a vásáro­sok szinte húzták be az embe­reket a sátrakba, nem úgy, mint ma ... Itt elhallgatott, mert Julis asszony behozta a levest, és az olyan volt, hogy most igazán vétek lett volna beszélni. — Tudják — folytatta a be­szédet és a vacsorát, most már egy ropogósra sült kolbászt ap- regatva —, megnézett az min­dent, de azért legjobban a la­cikonyhák mellett szeretett áll­dogálni. Azt a jó szagot még a marhavásárban is lehetett érezni. Három krajcárért ad­tak egy jó darab sült kolbászt szép fehér kenyérrel. Igazán olcsó volt.,. Egyszer vett is öregapám, nekem is hozott ha­za egy falatot. Hát én még olyan jót életemben nem et­tem ... Éppen olyan íze volt, mint ennek e! Igaz, ezt én töl­töttem, de így megsütni, mint ahogyan te megsütötted, Julis, még a pecsenyesütő asszonyok se tudták volna... Amikor jól kinézegelődte magát öregapám, visszaballa­gott a kocsmához. A vásár már széledezett, a kocsirudak haza­felé álltak, a kocsmáros meg ott söprögetett az ivóban, az­tán mikor úgy fordult, az öreg le a sót, be a szűr alá, és már indult is komótosan az ország­út felé. Dugdosta aztán az úton hol egyik, hol a másik hó­na alá, de még örült is neki, hogy milyen jó nyomós. Este­ledett már, mire Jádra ért, meg is éhezett, letelepedett hát egy vadkörtefa alá. Kivette a tarisznyából a küsót meg a ke­nyerét, mert vöröshagymája már délben elfogyott, fogja a kését, hogy a nyelével tör egy kis sót a kenyérre. Kocogtatja, kocogtatja, de bizony nem tö­rik. Akkor vette észre, hogy só helyett a káposztáskövet ci­pelte Sárától Jódig. Bele is vágta mérgében az árokba, csak úgy huppant. De aztán új­ra csak a hóna alá kapta, ösz- szemarkolt kenyeret, tarisz­nyát, és meg se állt a sárdi kocsmáig. Éjfél lehetett, ami­kor a holdvilágnál szépen visz- szatette a követ az ablakba.. Őrajta lágyan ne nevessen még a sárdi kocsmáros se! Gergő bátya büszkén nézett végig a nevető arcokon és hoz­zátette: — Az ám! Mert akkor még ilyen emberek voltak! / őlesöen hallgattak egy: sort, eszegették a há- j jas tésztát, de annak már nem- igen jutott hely, mint Kis; Gyurkának a lakodalomban. Kisvártatva a tanító törte I meg a csendet: — Bizony, Gergely bátyám, igaza van!... Nem is tudom, vannak-e még olyan kemény emberek... Gergő sógornak megvillant a szeme: — Ugye? — Teszem azt, Gergely bácsi, el bírna-e hozni öt kiló sót a hóna alatt Sárától idáig? — Hogy én?... — hőkölt meg az öreg. — Bírni éppen bírnék, de hurcolja a durrogás ménkű! Ott a bolt, vegyen az Örzse, ha elfogy! Ma már nem az a világ van! Ebben aztán egyet is értet­tek, s mivel későre járt, szé­pen megköszönve a vendéglá­tást, a háziak szíves szavaitól kísérve Mári nénivel együtt békességben elkopogtak haza­felé. Varga Sz. Sándor SOROK === Hiányzik egy zsák Tel volt és nagy hideg. A boltban leltároztak. Minden­ki alig várta, hogy már vége legyen. Már csak a zsákok számbavétele volt hátra. Mi­előtt azonban a darabszámot beírták volna, apellált a bolt­vezető. Megdöbbenve hallot­ta, hogy a 32 zsákból csak 31-et számolhattak meg, a 32. se égen, se földön. Keres­ték pincében, padláson, rak­tárban és minden elképzel­hető zugban, de a zsák csak nem került elő. A boltvezető pedig esküdött rá, hogy meg­van. Mikor már az egész üzle­tet felforgatták, a tanuló egyszer csak elkezdett na­gyon nevetni. Odahívta tár­sait is. Ezután arra kérte az ellenőrt, hogy álljon fel. Ek­kor tört ki az általános de­rültség! A harminckettedik ; zsákon ott trónolt a keresés ideje alatt az ellenőr. A hi­deg miatt tette maga alá. — dz — I $ $ Stílusosan Herford angol városban \ történt. Josephine Lee har. mincöt éves helybeli asz- ] szonyt vitézségi éremmel tüntette ki az Állatvédő ; Egyesületek Szövetsége. A herfordi főutcán egy csapat kóbor kutya megro­hant egy kis pincsit. Jose. phine Lee-nek megesett a szíve a bajba jutott öleben, négykézlábra ereszkedett, és olyan hangos csaholást csa­pott, hogy a kutyafalka meg. futamodott. * * * A Szabó család és a vezetőségi ülés Megyénk egyik termelő- szövetkezetében történt nem­rég, hogy a szokásos vezető­ségi ülés az egyik keddi es­tén elmaradt. A tsz-elnök hiába várta a vezetőségi ta- j gokat, nem jöttek össze. Pe- j dig a járás kiküldöttje is sze- ; rette volna végighallgatni a ; tanácskozást. Mint később ! kiderült, a rádiót hallgatták \ az emberek odahaza, a Szabó j család kötötte le őket, emiatt ; nem mentek el az ülésre. ; Mivel a rádió nem alkal- I mazkodik a tsz-hez, az elnök 1 most már csak azt javasol- j hatja, hogy ezután más na- ; pokon tartsák a vezetőségi ; ülést, vagy továbbra is ked- ! den jöjjenek össze — de \ csak este nyolc óra után! * * * ! Négy vad egyetlen lövésre »Egy lövéssel négy vadat ejtett el Mato Knezic dalmá- ciai, slanói földműves. Kne­zic a szőlőben egy sakált vett észre, és sörétes puskájával a kártékony állatra lőtt. Nemcsak ezt az egy állatot találta el, a sörétek még két sakált és egy rókát is meg­öltek« — olvastuk a Magyar Szó című jugoszláviai lap­ban. Ehhez már csak azt te­hetjük hozzá, hogy ilyen va­dászból (vagy sörétből?) ná- ; lünk is elkelne néhány. ; Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lóriin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kir.dja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér l. Telefon 15-16. Felel'.»* kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VALLALAT IGAZGATÓJA. Bek > ;:> kéziratot nem őrzőnk me", és nem adunk vissza. Térj" a Magyar Posta. Elő­fizeti: ' helyi postahivataloknál •vvnáskézbesítőknél. Előfiz • ríjj egy hónapra 11 Ft> Index: 25067 Készüli .. csomegy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemébe** Kaposvár. Latinka S. u, (

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom