Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-16 / 63. szám

Szombat. 1963. március 16. 3 SOMOGYI NÉPLAP Különböző fórumokon igen sok szó esett az utóbbi hóna­pokban arról az elismerésre méltó változásról, amely a fa­lu társadalmi, gazdasági életé­ben végbement és végbemegy. Izgaitó a kérdés: vajon hogyan felelnek meg az új helyzet tá­masztotta igényeknek, követel­ményeknek a falusi pártszer­vezetek; módszereikben, poli­tikai munkájukban lépést tar­tanak-e a fejlődéssel? Még pontosabban: mit tesznek azért, hogy még több kenyérnek va­lót, olcsóbb húst, zsírt, tejet ad­janak közfogyasztásra, s hogy jobban megértessék magukat az emberekkel, gyorsabban ki- kovácsolódjék az annyira kívá­natos paraszti egység? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Gajdos László elvtárssal, a Fonyódi Járási Pártbizottság első titkárával. * * * — Milyennek értékeli a falusi pártmunka színvo­nalát ? — Hogy a kérdésre helyesen, reálisan válaszolhassunk, visz- sza kell pillantanunk a koráb­bi helyzetre. A mezőgazdaság szocialista átszervezése előtt ugyanis szép számmal voltak — különösen a Balaton-parti községekben — olyan pártszer­vezetek, amelyek összetételük­nél fogva nem tudtak vonzó parasztpolitikát kialakítani. Ez abból következett, hogy számos falusi pártszervezetben alig volt paraszt párttag, sok elv­társunk keveset értett a mező­gazdasághoz, vagy ha értett is, véleményét, tanácsát nem fo­gadták szívesen. A szövetkeze­tek megalakulása óta eltelt né­hány év alatt igen sokat vál­tozott a helyzet. Nem egészen négy esztendő alatt kétszer annyi parasztembert vettünk fel a pártba, mint azelőtt tíz év alatt. 1959-ben 35 tsz-tag és 32 egyéni gazda volt tagja a pártnak, ma pedig csaknem 300 kommunista dolgozik a járás termelőszövetkezeteiben. Azzal, hogy több száz józan, puritán gondolkodású, egyéni .korában és a szövetkezeti mun­kában is kiváló volt kis- és kö­zépparaszt keinilt a pártba, já- rásszerte megnőtt a falusi pártszervezetek tekintélye. Ma már minden termelőszövetke­zetben van pártszervezet, s egy kivételével már valameny- nyi tíznél több főt számlál. Emellett; közmegbecsülésnek örvendő tehetséges vezető gár­da alakult ki a községekben. Mindez jó alap arra, hogy a pártszervezet még közelebb ke­rüljön a falu lakosságához, s a község társadalmi és gazda­sági életének tényleges irányí­tójává váljon. Napról napra tapasztaljuk, hogy mennyire megnőtt ctz igény a vezetéssel szemben. Az emberek nagyon megbecsülik azokat, akik értenek a vezetés­hez, és amellett emberségesek. Azokat viszont, akik gőgösek, s nem tudnak vagy nem akar­nak szót érteni a közösséggel, könyörtelenül félreállítják. Abban látjuk a pártszerve­zetek leglényegesebb feladatát, hogy olyan politikai légkört alakítsanak ki, amely a terme­lőszövetkezetek további szilár­dulását, erősödését eredménye­zi. A tsz-ek jelentős részében így dolgozik a pártszervezet. Sok helyütt komoly gazdaság­szervező és pártellenőrző tevé­kenységet folytatnak. Például beszámoltatják a gazdasági ve­zetőket, vagy ha szorongat a munka, a kommunisták kimen­nek a brigádokhoz, és mozgó­sítják a tagságot. A holládi elvtársak szavára az egész fa­lu népe hallgat. Sokat javult a kommunista példamutatás Ba- latonszentgyörgyön és másutt is. Nem tagadjuk, néhány he­lyen még nem tudott tekin­télyt kivívni magának a veze­tés. Épp a napokban váltották le Buzsákon a párttitkárt, mert többszöri figyelmeztetésre sem végezte el munkáját. Gond az is, hogy a terheket még min­dig nem osztják meg egymás között a kommunisták. Akad, aki erőn felül vállal feladatot, s olyan is, aki semmit sem dol­gozik. Még a határozatok vég­rehajtását sem követelik meg mindenütt egyforma követke­zetességgel. Olyan visszatérő problémák ezek, amelyek aka­dályozzák, nehezítik a színvo­ft^in Sehet jó az. ami ellentmond a |»ai*aszti!iág' ig'azság’érzetenek Beszélgetés Gajdos László elvtárssat, a Fonyódi Járási Pártbizottság első titkárával nalas páxtpolitükr alakítását. rnljta ki­— Mi jellemzi a szövet­kezeti pártszervezetek gaz­daságszervező tevékenysé­gét ; hogyan lehetne elke­rülni a formalitást ? — A pártszervezetek egy re javuló munkája megmutatko­zik a tsz-ek gazdasági eredmé­nyeiben is. A szövetkezetekbe' dolgozó párttagjaink dönt többsége derekasan veszi részét a mindennapi numkáb felelősséget érez a közösség-. Évről évre javul a tagság fe­gyelme, mind többen érzik, hogy csak úgy lesz mindany- nyiunfcnafc több jövedelme, kényelmesebb élete, ha jobban dolgoznak. A szövetkezetek erősödését, a munka gyümölcsét kézzelfog­ható eredmények bizonyítják. A kommunistáknak nincs szé­gyenkeznivalójuk a parasztok előtt. A szövetkezeti gazdálko­dás tényei önmagukért beszél­nek. A búza holdankénti ter­mésátlaga 9,5 mázsáról 11,7-re emelkedett. S a többi mutató­szám is haladásról tanúskodik. A közös szarvasmarha-állo­mány 3223-ról 4109-re nőtt 1960—1962 között Az árutermelés alakulása: i960: 1962: Hízómarha-értékesités 965 db 1782 db Hízósertés-értékesítés 3993 db 9664 db A járás szövetkezeteinek fel nem osztható alapja 21 millió forintról 41 millióra, a tiszta vagyon pedig 46 millióról 79 millió forintra gyarapodott. I960: 1962 5474 Ft 9231 Ft olyan területen, ahol mást nem lehet gazdasagában termelni. Jó vezetéssel azonban az át­lagosnál rosszabb talajadottsá- gú szövetkezetei is az átlagon felüliek színvonalára lehet emelni. Ezt talán két egymás­ul szomszédos község — Bálá­it --keresztül- és Balatonújlák "dat-ai szemléltetik legjobban. H alntonkeresztúron 523, Bálá­itokon pedig 1454 forint ''tit íz egy kát. holdra jutó jö- em. Hogy mennyire nem ->-v< nyszerű a gyengeség, jól • az is, hogy Balatonke- - -ti 1980-ban 1166 forint holdj önti jövedelmet értek el. Világos, hogy a hiba a veze­tésben volt. Tavaly például 150 süldő értékesítését tervezték, Pedig nem is vártak malaco­kat, faszén a kocákat nem bú- gatták be. A szerződéses növé­nyek egy részét nem takarítot­ták be. Nem egy szövetkezeti tagnak — többek között a le­váltott elnöknek is — háztájin felüli területe elérte vagy meghaladta az 1—2 holdat. Ez nyilván nem serkentette az embereket a közös munkában való részvételre. Több szövetkezetét tekin­tünk gyengének, mint ahány a mérleghiányosok száma. Az a tapasztalatunk, hogy ezekben a tsz-ekben gyengén dolgoznak a pártszervezetek és a tömeg­szervezetek. Ezért hogy előre­haladjunk, két alapvető prob­lémát kell megoldanunk: 1. erősítenünk kell a szakmai, gazdasági vezetést. 2. erősíteni, számszerűleg is fejleszteni kell a pártszervezetet. Egyet-mást már tettünk a szövetkezetek megei-ősítéséért. Koncz elvtársat, a Balatan- fenyvesi Állami Gazdaság igaz­gatóját Balatonkeresztúron, a boglárt gazdaság egyik szak­emberét Fonyódon választották meg elnöknek. Mindkét község­ben máris megindult a munka. A gyenge szövetkezeti gazda­ságokkal sokkal többet kell tö­rődniük a járási szerveknek is. Pártbizottságunk munkatár­sai huzamosabb időt töltöttek például Buzsákon, ezt kell tenniük más gyenge gazdasá­gokban minden járási szerv­nek. Így a KISZ-nek, a nőta­nácsnak. A járási tanács szak­embereinek is arra kell töre­kedniük, hogy minél többet tartózkodjanak a községekben, segítsenek a gazdaság vezetői­nek, hogy kihasználják az adott lehetőségeket. Vélemé­nyem szerint a járási vezetés­nek negyedévenként elemezni kell a gyenge tsz-ek pénzügyi és gazdálkodási helyzetét, s menet közben javaslatokat kell adni a vezetésnek, nehogy év végén meglepetés érje őket. — Hogyan lehetne javítani a vezetést ? még — A vezetés javításának nagy tartaléka, hogy nagyobb lehetőséget -biztosítsanak a tagságnak javaslatai kifejtésé­hez. Ne csak közgyűlésen adja­nak szót az embereknek, ha­nem kérjék véleményüket, tanácsukat akkor is, amikor a tervek készítéséhez fognak. A vezetőség kilenc tagja, ha még oly okos is, nem láthat min­dent. A tagság igen sokat se­gíthet. Áll ez a jó tsz-ekre is, de még inkább a gyengékre. Néhány helyen, ahol a szö­vetkezeti gazdaság fölfelé ível, találkozni olyan vezetőkkel, akik gőgösek, önteltek, csalha­tatlannak képzelik magukat. Ezek az emberek, ha nem fi­gyelmeztetjük őket kellő idő­ben, kezdik maguknak kisajá­títani az eredményeket, s ho­vatovább -tévedhetetlennek tartják magukat. Rossz a fül­iani idegen fülnek, hogyne bántaná akkor ez a gőg a tsz- tagot. akinek állandóan azt magyarázzuk, hogy ne csak az enyémet, hanem a »-mienket-* is lássa. Egy másik tanulság: nem szabad agyondicsérgetni az em* bereket, mert nemegyszer ép­pen ettől válnak önteltté. Reá­lisan, erényeikkel, hibáikkal együtt kell látni a vezetőt is.- S ha hibázik, nem akkor kell szólni, amikor már összecsap­tak feje fölött a hullámok — meg kell előzni a nagy hibák elkövetését. A szöllősgyöröki tsz-elnök például .hosszú idő óta bas-áskodott az emberek fölött, s amikor nemrég köz­gyűlés elé került az ügye, tel­jesen tarthatatlanná vált a. helyzete, a tagság nem tűrte meg tovább elnöki tisztében: Helyesnek tartottuk, hogy le­váltották. azóta ugyanis meg­nyugodott a falu. A tagság igénye: legyen szi­gorú, de igazságos a vezető; le­gyen rend, fegyelem, jó mun­kaszervezés a közösben; legyen emberséges az elnök meg a brigádvezető. Szeretik az egye­nes, jellemes vezetőt, de nem szeretik, aki ingadozik, s fele­lőtlenül ígérget, nem mer ne­met mondani, amikor a kö­zösség érdeke és az igazság úgy kívánná. S még egy megszívlelendő tanulság: őszintének kell len­nie mindenkinek minden kér­désben, mert nem lehet jó az, parasztság nek, amikor az elnöktől ilyene­ket hall: »-Helyrehoztam a sző- ami ellentmond a vetkezeted; »Leadtam ennyi i^ságérzetánek. meg ennyi bikát«; »Van még 150 hízóm«. Ha rossz ezt hal-1 V. J. Egy tagra jutó jövedelem Ám azt is meg kell monda­ni, hogy sok helyütt még úgy »általában« vezetnek a párt­szervezetek; hiba, hogy nem­igen elemezgetnek, pedig a számok sok mindenre felhív­ják a figyelmet. Az igazsághoz tartozik, hogy ma még a gazda­sági vezetés is hasonló cipő-ben jár. Pedig a vezetéshez egyre inkább hozzátartozik a szak­mai hozzáértés, a nagyobb tu­dás. Sakkal többet kell törőd­ni az önköltségszámítással, mert még meglehetősen drágán termelünk. Somogyvámoson például annyiért állítják elő a hízottsertést, mint ameny- nyiért átveszik a tsz-től. Egye­dül a felár hoz valamit a kony­hára. Nem hallgathatok arról sem, hogy szövetkezeteink jó része 50—60 kilométerről szer­zi be a takarmánykeveréket. Ez igen megnöveli a költsége­ket. Korábban megígérték, hogy takarmánykeverő üzemet létesítenek a fonyódi járásban, azonban semmi sem lett belőle. Elemző munka kell ahhoz is, hogy megállapítsuk.: indokolt, illetve egészséges jelenség-e az, hogy 1960—62 között több mint hatvanezerrel növekedett az inproduktiv munkát végzők ja­vára jóváírt munkaegységek száma. — Az imént felsorakoz­tatott eredmények szépek, önmagukért beszélnek. Mégis mi az oka annak, hogy a fonyódi járásban három közös gazdaság mérleghiánnyal zárt ? Mit kívánnak tenni a gyenge tsz-ek megerősíté­séért ? • — A szövetkezetek gyenge­sége elsősorban a vezetés gyen­geségéből adódik. Persze ezen­kívül még jó néhány befolyá­soló tényezőt figyelembe kell venni. A legtöbb esetben a ve­zetés gyengesége objektív ne­hézségekkel párosul. Bár egy­általán nem törvényszerű, hogy tartósan gyenge tsz-ek le­gyenek, azzal azonban számol­ni kell, hogy a szövetkezetek gazdálkodásának eredményes­ségében lesznek eltolódások. Nem egyformák a talajadott­ságok: arra kell törekednünk, hogy a termelés specializálásá- val, a helyes termelési kultú­ra megválasztásával növeljük a gazdálkodás eredményessé­gét. Vannak elképzeléseink, terveink. Az utóbbi néhány évben például 274 hold gyü­mölcsöst telepítettek tsz-eink TjanaszLeseit Űí&ibf a pus ztán Tavaszt, ígérő napfény. Nagy csönd, hófoltok mindenütt, — Ilyen még az erdő.; § Deres hajú, páros arcú, erős ember mutatja a tájat: Cseh Gyula, kerületvezető vadász. — Az állatok nagyon meg­sínylették ezt az időt. Nézi a kutyáit, arcán szomo­rúság látszik. — A Berci nagyon hiány­zik .:; Sokat segített volna ne­kem. !3 A Bercit, a vadász legjobb kutyáját lelőtte valaki. — Egy hétig gyászoltuk, mert ez a drótszőrű foxi szinte csa­ládtag volt. Ügy értett a szó­ból, mint az ember. Járjuk az erdőt. A léniákon Olyan az arca, mintha már­ványból volna Első látásra szigorú, de a szeméből tükröző­dő meleg fény (barátságossá teszi. Három kutyája várja a parancsét. Lesik az erdőt. A vadászvizsla felkapja a fejét, és gazdájára néz. — Amott a sűrűben vaddisv- nócsorda vert tanyát. Tegnap még jó tíz kilométerre voltak innét, a másik erdő sűrűjében. Hiába hallgaitózak, az erdő csöndje csak a szakembernek árulja el titkait. Néhány lé­pés után a magasles tövében friss nyomokra bukkannak a kutyák. Nézi a vadász is. Rán­colja a homlokát, aztán nevet. — Az erdők vándorai. Dám- vadcsorda. Ha valaki követni tfzcsapaf közelíti A drótkerti vadászház. akarná, a csapatot, egész életé­ben csak gyalogolna..: Letérünk a tört útról. Szép szál fák között járunk. Meg­áll a vadász, és csöndre int. Özcsapat közelit. Az élen fél- szarvú, fiatal bika halad. Már itt vannak mellettünk. Kattan a fényképezőgép, és a csapat megriad. Vad vágta kezdődik, és néhány pillanattal később újra csönd lesz. Beljebb na­gyobb tisztás, a fák között ap­ró házikó. Ide már jobban be­tör a napfény. Olvad a hó. — Ez a drótkerti vadászház. Sokszor itt alszom, mert itt fog az éjszaka... Meg aztán in­nét könnyebben mozog az em­ber. Nagyon elszaparodtak a vadorzók.. * friss csapás. A »teleken apró tisztások. — Ezek voltak a menedék­helyek. A lucerna, a gesztenye és a tengeri ide csalogatta a vadakat. A vadász szótlanul kémleli az erdőt. Tízezer hold a biro­dalma. Remegő lábú, félénk őzikék, büszke fejtartású, gyö­nyörű szarvasbifcák és vesze­delmes vaddisznócsordáb az alattvalók. Ügy gondoskodik a vadakról, mint jó apa a csa­ládjáról. A legnagyobb hideg­ben töretlen úton hajnalodéi­tól alkonyaiig járta az erdőt hordta a szénát, és izzadt a ku- koricásasákok súlya alatt. Keménység és megvetés csendül ki hangjából. — Ez a legcsúnyább dolog. Nem méltó az emberhez. Né­hány taranyi és bélavári em­ber mégis csinálja. Kilesik, hogy mikor »tiszta« a levegő, hurkokat tesznek a vadcsapás mellett álló fáikra és elmen­nek. Néha eljönnek a zsák­mányért, máskor meg nincs bátorságuk. Ilyenkor az őzek meg a szarvasok napokig kín­lódnak, mire rájuk találok. Annyi fájdalom és rémület van a szemükben, úgy tudnak sími. mint az emberek.; „ Elhallgat. Talán szégyenke­zik is egy kicsit , hogy erdei ember létére ilyen sokat be­szólt. A tölgy csúcsán mókusok hancúroznak. Valahol fütyül egy rigó. Az öreg fenyő derekát szorgalma­san gyógyítgatja az erdei or­vos. Indulnunk kell, mert hosszú még az út. Egy galago­nyabokor mellett agancs heveit Nézi a vadász, aztán fölveszi: — Emlékszem a bikára, az ősszel öt órán át verekedett Itt-ott még hó van, de már éledezik a tavasz... Németh Sándor A vadász a társa és a zsákmány: at elhiüUytott agancs. NAGY ÜZEMI TŰZHELYEK készítését és mindennemű LAKATOSMUNKÁT VÍtUI a Kaposvári Vasipari és Műszaki Ktsz, íViájuB 1. n. 3. sz. Telefon 14-68. (16052)

Next

/
Oldalképek
Tartalom