Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-10 / 58. szám
Vasárnap, 1963. március 10. 3 SOMOGYI ’VßPL.AP Együtt HOGYAN LEHETNEK MINDIG EGYÜTT a kaposvári helyi járat szocialista címért küzdő brigádjának tagjai? Hiszen mindegyikük más-más gépkocsin teljesít szolgálatot. Lehetséges, hogy Komlósi János — aki a hármas számú kocsit vezeti a Domb utca felé — együtt van Bakonyi Dániel brigádvezetővel, aki autóbuszát a Fü~ redi útra kormányozza? Vagy Horváth Kornél a másik műszakban dolgozó Bornemissza Lajossal? fizikailag lehetetlen ez — mondhatja bárki. Valóban, fizikailag nem lehetnek mindig együtt a brigád tagjai. Gondolatban azonban igen. A közös célok — amelyeket vállalásukban úgy sum. máztak, hogy csökkentik az egy kilométerre eső önköltséget, emelik általános műveltségük színvonalát, segítenek egymásnak — egyesítik, összekötik őket. Amikor például Szabó László gépkocsi vezető völgynek viszi az utasokat, úgy irányítja kocsiját, hogy jól kihasználhassa a lejtő előnyét: autóbusza minél továbbfusson anélkül, hogy a motort bekapcsolná Ugyanekkor gondol a többiekre is, hiszen ok is így tesznek, hogy üzemanyagot takarítsanak meg. Amikor Síposa József végignézi a gumikat, mindig gondol arra, hogy valahol, valamelyik megállóhelyen így tesz a brigád többi tagja is, hogy a gumiba fúródott köveit eltávolítsák, még mielőtt nagyobb kárt tenne. Vagy ha kisebb repedés van, azonnal orvosolják, mert így meghosszabbítják egy-egy kcr lék életét. Igaz, hogy a lejtőn egy ügyes leszakadással nem lehet sok üzemanyagot megtakarítani, de ha az ember azt számítja, hogy egy-egy kocsi napjában tán hússzor is leereszkedik lejtőn, rögtön rájön, hogy érdemes kihasználni ezt a lehetőséget Ha valamennyi kocsin csak tíz nappal tartanak tovább a gumik, akkor is csökken az önköltség. A mintegy három év óta versenyző, szocialista címet nyert Bakonyi-brigád csupán a múlt esztendőben a figyelmes vezetés, a járműveik gyakori ellenőrzése, a motor túlfogyasztásának megszüntetése révén 63 778 forintot takarított meg, és 23,4 százalékkal csökkentette az egy kilométerre tervezett 1,93 forint önköltséget. ÉS EGYÜTT VANNAK AKKOR IS, amikor nem a gazdasági szempontokra ügyelnék, nem lejtőn gurul, hanem vízszintes, sima úton szalad a gépkocsi, s van néhány pillanatnyi idő arra, hogy önmagukra gondoljanak. Arra, hogy I munkaidő után milyen programot csinálnák. Hiszen ebben megint sok a közös vonás. Legtöbbjük, miután a garázsban hagyta a gépkocsit, könyvet vesz elő, tanul, hogy sikerrel végezze el az általánost vagy a munkásakadémiát. S míg szalad a kocsi, föl- vagy les zártnak az utasok, a szélvédő üveg mögött ülő gépkocsivezetők képzeletében megjelenik a másik, a társ, a brigádtag. Vajon hol tarthat a tanulásban, lesz-e ereje ma megint, hogy a fárasztó munka után könyvet vegyen a kezébe, számtanoéldákat oldjon meg, vagy történelmet tanuljon. — Lesz, lenni kell annyi erőnek — állapítják meg, s észre se igen veszik: azzal, hogy bíznak a másik erejében, önmagukat is biztatják, maguk is erőt merítenek azoknak a céloknak a megvalósításához, amelyeket brigádjuk, a »Villám« maga elé tűzött. MÄS-MÄS ÚTON FUTNAK az autóbuszok, egymástól távol dolgoznak a »Villám« gépkocsivezetői. Mégis ha néha- néha rövid időre egy helyen állnak meg, a textilműveknél, vagy a város más pontján, úgy érzik, mintha az utak el se választották volna őket. Defekt van? Valamennyien összefognak, és tíz nerc alatt kijavítják a hibát. Rossz a motor? Nem kell műhelybe vinni a kocsit: egykettőre rendibe hozzák. S közben még azt is megbeszélik, hogyan lehetne fokozni a teljesítményt, még többet vállalni, még többet valóra váltani az ígéretből, vagy hogy miként segíthetnének annak a tizemA fonói takarmánykeverő özeimbe látogattak a minap a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum végzős hallgatói. Megismerkedtek az üzem működésével és a keverékek összetételével. Dr. Egyed Lajos . megyei szakái lat orvos és Balogh Ferenc, a Malomipari és Terményforgalmi Vállalat osztályvezetője magyarázta meg a takarmánykeverék etetésének gazdaságosságát. Adatokkal bizonyították, hogy a keverék etetése csökkentette az elhullást is. Naposcsibékből 1960- bam az állomány 52 százaléka, 1962-ben pedig mindössze 4 négy brigádnak, mely nagyrészt az ö példájukat követve alakult meg, s az ő segítségükkel válik képesisé arra, hogy napról napra többet nyújtson 'munkában és emberségben. A mondatokat mindig be sem tudják fejezni. Sokszor kinek-kinek az úton kell tovább folytatni a találkozás pillanataiban fölvetődött gondolatokat. De sebaj, hisz végeredményben különjkülön is arra a következetésre jutnak, mint közösen: gyerünk mindig előbbre! ÉS MINDEZT MIÉRT TESZIK? Jutalomért? Elsősorban nem azért, hiszen erőfeszítéseiket nem lehet néhány száz forinttal honorálni. Hanem azért, amit a hatalmas termetű, csöndes szavú Bakonyi — amikor a Kossu th téri elágazónál megállt autóbuszával, s várta, hogy elhúzzanak a járművek — így fogalmazott meg: Ügy érzem, megelégedett a családom, békésen, jól él. Azért dolgozom, hogy tovább is így vagy még jobban éljen. Sokszor nagyon nehéz összeszedni az erőt, nevelni az embereket. De látom az eredményt. És ez nagyon-nagyon megéri a fáradságot... És bár indulnia kellett, sorolta a brigád tagjainak nevét. Lassan, mint amikor azt is átgondolja az ember, hogy mi minden van egy-egy név mögött. Mindegyik messze volt most tőle, mégis úgy tetszett ezúttal is, hogy együtt van a buszban a brigád, megértésben, barátságban. Közel. Közelebb, mint némelyek, akik munka közben, sűrűn találkoznak egymással... Szegedi Nándor százaléka, sertésekből három évvel ezelőtt 35 százalék, tavaly 8 százalék hullott el Somogybán. A hallgatók a keverékek elszállításának módjáról is érdeklődtek, és azt is megkérdez, télc hogy a megye hat keverőüzeme kielégíti-e a nagyüzemi gazdaságok igényeit. Balogh elvtárs elmondotta, hogy a keverőüzemek — ha csak technikai hiba nem jön közbe — folyamatosan állítják elő a kért abrakkeveréket. A fonói üzemben például óránként 22—25 mázsa keveréket készítenek. A Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum hallgatói meglátogatták a fonói keverőüzemet tudja munkáját. Resetov vi- hoz, Varsavszkijhoz kellett masztotta a táblákat. Vendége szont tudtára adta, hogy ők fordulniuk, akit vagy meg- azonnal észrevette, hogy mais foglalkoznak a Dodge fel- vesztegettek, vagy alaposain gyón izgatott, kutatásával, és Zavjalovnak megijesztettek. Lehetséges, —Hogy érzi magáit, Szerge- mindenképpen ellenőriznie hogy Varsavszkij nem tudta jev . elvtárs? — kérdezte szökell feltételezése helyességét; türtőztetni magát és heveske- rakozottan. állapítsa meg, hol tartózkodik dett. Pedig ilyen esetben a he- — Köszönöm, doktor, job- a sebesült. vesség különösen rossz tanács- ban vagyok! Talán nem kell Zavjalov világosan látta, adó. Viszont az orvos nem Primorszkba utaznom, hogy Resetov gondosan kidől- tudja, hogy ő kicsoda. Mit —■ Meglátjuk... Meglát- gozott terv szerint irányítja a tegyen hát? juk... — mondta határozatműveleteket. Megegyeztek ab- Végül is a következőket lanul az orvos, és átment a ban is, hogy miként tartsák a gondolta ki: úgy tesz, mintha szomszéd szobába, kapcsolatot. A százados éppen engedelmesen teljesítené az Zavjalov azon töprengett, távozott a telefonfülkéből, orvos előírásait — ott alszik a hogyan kezdje el a beszélge- amikor összeütközött Komyi- rendelőben, és holnap bemegy test. Az idő azonban most lowal. Elhagyták a postát, és Primorszkba röntgenre. Este nem látszott alkalmasnak. Komyilov elmondta, hogy az pedig megpróbál beszélni Var- Házigazdája szemlátomást árterületen végzett kutatások savszkijjal. rosszkedvű. Talán később szól nem vezettek eredményre: a Rimma közben arra gon- neki. Ez viszont felkeltené Dodge csakis Primorszk irá- dőlt, hogy utasa nyilván rósz- Varsavszkij figyelmét. Jobb myába folytathatta útját. Kor- szül érzi magát; emiatt rám- lesz várni reggelig! nyilov és emberei arra tartót- colja össze homlokát és hall- Eloltotta a lámpát, habozott tak. Beszélt egy Lubkovóból gat. egy ideig, aztán kinyitotta az érkezett sofőrrel, aki közölte, Amikor visszatérték az orvo- ablaiktáblákat A kicsinyke hogy látta a falu környékén a si rendelőbe, Varsavszkij még udvaron látni lehetett a leta- zöld vászonponyvával borított nem volt otthon. Zavjalov kart Pobedát, balra tőle, kö- Dodge-ot. Komyilov azért sie- nem kívánt vacsorázni, fárad- zel a kapuhoz valami fészertett ide, de a Dodge-ot nem tan nyúlt el az ágyon. Rimma féle sötétlett. Az éjszakában tudta felkutatni. Éppen er- párnát hozott, és gondosan fe- alig lehetett megkülönböztetni ről szándékozott telefonjelen- je alá tette. A férfi hálásan a tárgyak körvonalait. Zavja- tést tenni Resetovnak. nézett a szemébe: Rimma el- lov tapogatózva cigarettát vett A százados közölte Komyi- pirult, és sietve távozott. Zav- elő, majd tenyerével eltakarva lowal az orvosi rendelő cí- jalov azon kapta rajta magát, a tüzet, rágyújtott, mét, és megállapodtak a ta- hogy jólesik neki a lány gon- Nem jött álom a szemére, lálkozóban. doskodása. Az ablakhoz tolt egy széket, Zavjalov ezután arra kérte »Ilyen komoly percben ho- és sokáig ült az ablakdeszká- Rimmát, kocsikáztassa végig gyan juthatnak ilyen köny- ra könyökölve. Lubkovón. A Pobedából gon- nyelmű gondolatok az ember Varsavszkij meglátogatta be- dosan megfigyelte az utcákat; eszébe?« — gondolta moso- tegeit, meghallgatta panaszai- igyekezett jól megjegyezni lyogva, és nyomban utána kát, recepteket írt fel, de gon- fekvésüket és nevüket. Alig már aludt is. dolatai állandóan visszatértek várta, hogy elkezdhesse a Varsavszkij megbotlott akü- arra, ami a kancsal házában nyomozást. Először is találkoz- szöbön, és elejtette orvosi tás- történt. nia kellett az orvossal. Ha káját. Zavjalov felébredt. A Feltétlenül szükségesnek ugyanis a diverzánsok vissza- szobában erős fényt árasztot- tartotta, hogy azonnal jelent- hagyták a sebesültet, feltétle- tag a villanyégők. Az orvos se a bűnesetet. Lubkovóban &ül az egyetlen itteni orvos- az ablakhoz ment, és beta- azonban csak rendőrőrs áll»* Növénytermesztési brigádvezetők vizsgáján Már két napja nagyon mozgalmas az élet a Munkaügyi Minisztérium balatonboglári üdülőjében. Ma lezárul az egyhónapos növénytermelő szaJgmunikásképző tanfolyam, s a részvevő 132 brigádvezető tudásban, szakmai ismeretekben gyarapodva hazautazik, hogy otthon, a tsz-ben hasznosítsa a 'tanultakat. Ám még a hazautazás elé beiktattak egy egyik lábáról a másikra áll, majd a szívéhez kap: — Nézzék meg, a nagy izgalomban még a szívem is átvándorolt a másik oldalra. Nyílik az ajtó. Lajos bácsi következik. A teremben Dicenty Ernő és Kersák Jenő vizsgáztat. Olyan légkört igyekeznek teremteni, amely meggyőzi a vizsgázókat arról, hogy arra Melyek Is azok » talajjavítósi módszerek* Utolsó pillantás a jegyzetekbe. Keresem a másik vizsgázó csoportot. Egy fiatalember, a lábodi tsz brigádvezetője vállalja kalauzolásomat. Elmond» ja, hogy már tegnap Szerencsé*1 sen túlesett a vizsgán. Amikon* a vizsgaelnökről érdeklődöm, lehalkítja hangját. — Jaj, az Imre bácsi volt a» 'lök! Nagyon megnyaggatja a »gázokat. Még egy ilyen kimeri embert keresni kell. .: Valóban, a második csoportnál lassabban megy a vizsga. Éppen Harcz János inkei brigádvezetőt . faggatja a »kíváncsi« Molnár Imre megyei fő- mezőgazdász. Hogy* könnyebben menjen a felelés, hogy a vizsgázó jobban feltalálja magát, Molnár Imre az inkei viszonyokról érdeklődve mondatja el Harcz Jánossal a gyomirtás módjait. S így megy ez a többi felelőnél is. Fél hatra befejeződik a vize* ga. összesítik az eredményeket, írják a szakmunkás-bizonyítványokat. Az eredmény szép: senki sem bukott meg!, mind a 132-en levizsgáztak. Hetem kitűnő eredménnyel, ezért vörös szakmunkás-bizonyítványt kaptak: kis tennivalót, s azt rnámdenki- nek kivétel nélkül el kell végeznie, ez — a vizsga. Ideges emberek topognak a folyosóikon, a zsibongóban jegyzeteket szorongatva. Akik már tegnap levizsgáztak, szolidaritásból együtt izgulnak a többiekkel. Itt látom boronkai ismerősömet, Gombócz Erzsit, a tanfolyam egyetlen nő hallgatóját. Vidáman mosolyog, már messziről látom, hogy minden baj nélkül levizsgázott -— ötösre feleltem — újságolja boldogan —, nagyon féltem, hogy nem sikerül. Nem vaHhattam szégyent, elvégre a mezőgazdasági technikum harmadik osztályának levelező hallgatója vagyok. Nem mertem volna tanáraim szeme elé kerülni, ha alaposan föl nem készülök. A folyosón Papp Lajos bácsi, a tapsonyi tsz brigádvezetöje faggatja egyik társát: — Nehéz volt? Nem szigorúak? Nem kérdezitek bele? Hiába a megnyugtató válasz, Lajos bácsi idegesen topog, mit tudnak, s nem arra, hogy mit nem. A tételhúzás a legizgalmasabb. Kidolgozott kezek alig látható remegőssel nyúlnak a papírsze- letkék felé; vajon szerencsém lesz-e? A vizsgaasztalnál gyorsan váltják egymást a hallgatók. A vizsgáztatók már jól ismerik mindegyiküket. Ez itt Kiss Lajos Nagyszakácsiból, »a jó ultis«, az Pável József Mesztegnyőrőil, a harmadik Németh Pál Böhö- nyérőlL .................................................«mm-. Alacsony, ősz hajú ember ül ♦ most az asztalnál, Pál Gyula, a másozobt; az itteni erő nemi ‘tfai tsz brirg0c?Vf,7flett volna elégséges a bandi-j to^‘- ták bekerítésére. A háznak! J^rteti tetekri^i több kijárata van, és azt semfe tudhatta, hány ember tartóz-! IaJdonsagait. kodik odabent. Primorszkba! kell tehát utaznia. De addigi mi történjen a húgával? Aj banditák beválthatják fenyegetésüket. Amikor mindenki aludni* tért, és a ház elcsendesedett,; Varsavszkij felkelt ágyából, felöltözött és nesztelenül kiment az udvárra. Felbúgott a Pobeda motorja. Az autó simán eljutott a kapuig. Szem- jom Jakovlevics a motort járatva kiszállt és a kapuhoz | lépett. De nem volt ideje megfordítani a kulcsot: valaki megragadta a kezét. Azonnal félreugrott, és felkapott egy feszítővasat, amely a fé-» szerhez volt támasztva. Ek-t kor megpillantotta Zavjalo-i vöt; éppen a kulcsot vette kij a zárból, majd ujját ajka elé? téve, a másik kezével mutat-♦ ta, hogy vigye vissza az autót! a helyére: | Varsavszkij bizonyosra vet-| te, hogy Zavjalovot a bandi-t ták küldték az ő megfigyelé-j sére. A százados viszont gya-j nútlanul továbbra is csakmu-1 togatta, hogy vigye vissza az* autót. Varsavszkij elvesztette türelmét, és a feszítővassal feléje sújtott. A következő pillanatban a férfi ép kezével elkapta a vasat. Dühösen álltak szemközt egymással. Elsőnek Zavjalov kapott észbe, és elengedte a vasat. Én már túl vagyok a nehezén — mosolyog Gombócz Erzsi. Hogy milyen haszna volt ennek a tanfolyamnak, jelentett-e valamit a brigádvezetőknek, arról Horváth Gyuila ordacsehi brigádvezető az esti I .? Melyik a legjobb tétel? (Folytatjuk! Kérnék Jenő észreveszi benne a jó szakembert — Ugrassuk egy kicsit egymást — ajánlja mosolyogva, s már záporoznak is a »veszélyes« kérdések. Ám Gyula bácsit nem lehet megfogni. Büszkén emlegeti húszéves mező- gazdasági gyakorlatát. Ötös kerül neve mellé a névsorba. banketten ezt mondta búcsúszavaiban : — Mindnyájunk nevében mondok köszönetét azoknak, akik lehetővé tették számunkra a tanfolyamon való részvételt Az itt töltött egy hónap hasznát mázsákkal bizonyítjuk majd otthon, a tsz-ben... Strubl Márt«
