Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-31 / 76. szám

( j vállalni alakul# Kaposváron Összevonták két megye téglagyárait MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAP.JA Rácséi Margit kitüntetése Ragyogó arc­cal, csillogó . szemmel, büsz­kén mutatja a kitüntetést és a viselésre jogo­sító papírt: 1 *Eredményes munlcájáért elismerésül Ont Hváló terme­lőszövetkezeti tag címmel és jelvénnyel tün­tetem ki.-* Nem sokkal a nőnap előtt tudta meg Rá­cséi Margit, a zamárdi Ma­gyar Tenger Termelőszövet­kezeit sertés- gondozója, hogy Jdltüratetést kap. s azt személye­sén Losonczi Pál földműve­lésügyi minisz­ter adja át egy ünnepségen Budapesten. Hetek telték el az emlékezetes naj-j óta, ám az élmények frissen él­nek benne Ha Budapestről van szó, nem fogy ki a be­szédből. Ismerősei nem is en­gedik, hogy megfeledkezzen róla. Már hazaérkezése esté­jén élménybeszámolót kellett tartania a szomszédoknak, s még mindig ajkadnak, akik megkérdezik: /»... hogyan is volt, Margit, ,nz a nap a mi­nisztériumban?« S ő boldogan emlékezik,' vissza .;. — Mér nem jártam, Buda­pesten,— mondja. — Taxival menteim a minisztériumig, ne­hogy/ eltévedjek. Féltem egész úton, mert nem voltam még so/ha ilyen helyen, nem ismer­tem a szokásokat. Két karsza­lagos nő várt az ajtóban, na­gyon kedvesen fogadtak, sak­kor egy csapásra megszűnt minden izgalmam. Margit megnézett, megjegy- zett mindent. Ismerkedett, be­szélgetett. A kitüntetések ki­osztása után megvendégelték őkeit — A sok új élmény közül melyik a legkedvesebb? Nem sokáig gondolkodik, mielőtt válaszol: — Mondtam Losonca elv­társnak, hogy a téesz nélkül ilyen szép helyre soha nem kerülhettem volna ed. Erre kedvesen azt válaszolta: »Aki jól dolgozik, az megérdemli.« Maradhatott volna még Margit a fővárosban. — Szívesen maradnék, de várnak a jószágaim, ki gon­dozza őket? — búcsúzott el budapesti ismerőseitől. — El­jövök én még Pestre. S az esti gyorssal hazauta­zott a szántódpusztai kis ház­ba. Nemcsak kilométerekben mérve volt hosszú az út Bu dapestig Kemény munkával eltöltött évek; a Margit feke­te hajába csillogó fehér haj szálak is jelentik a kilométe­reket. Ért a jószághoz, 1952 óta foglalkozik vele. Nemcsak a sertéseket gondozza, kiveszi részét a többi munkából is. Hajnalban ellátta a jószágo­kat, aztán ment kapálni a mezőre; az etetés idején is­mét az ólaknál volt, majd sie­tett vissza a földre. Harminc sor kukoricát is vállalt ta­valy. A rövid, de emlékezetes bu­dapesti tartózkodás után nap­jai ugyanúgy munkával tél­nek, mint eddig. Ma szállítot­tak el a rábízott 127 hét- nyolc hónapos sertés közül ötvenötöt egymázsás átlag­súlyban. Sokat dolgozik. Csa­ládfenntartó. Szüksége van a pénzre, szép új házat épített. Kell a pénz. hogy kislánya, Ica semmiben ne szenvedjen hiányt, hogy legyen szép ru­hája, hogy vehessen neki az idén is 18 forintos barackot, mint tavaly, hogy orosz kü­lönórára is járathassa ... Amíg beszél, szemét nem veszi le a jelvényről. A bar­na, dolgos kézbe belesimul a kitüntetés ötágú csillaga. Strubl Márta A napodéban Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat néven egyesítették a Somogy és a Zala megyei Téglagyári Egyesülés, a So­mogy—Zala megyei Tanácsi Bánya- és Építőanyag-ipari Egyesülés téglagyárait. Az új vállalatnál megtartot­ták az első aktívaértekezletet. Fehér József igazgató, a két megye üzemeinek vezetői, párt- és szakszervezeti titkárai előtt ismertette az összevonás körülményeit, okát, célját, és vázolta a legfontosabb felada­tokat. — A két megve téglagyárai­nak az a feladatuk, hogy az eddiginél gyorsabb ütemben növeljék a termelékenységet, csökkentsék az önköltséget, gazdaságosabban dolgozzanak — mondatta többek között Fehér elvtárs. Utalt arra, hogy az üzemek egyesítése után nagymértékben emelhe­tik a műszaki színvonalat. Az eddig négy vállalatnál elap­rózott beruházási és felújítási keretet most sokkal ésszerűb­ben használhatják fel. Lehe­tővé válik, hogy egy-egy üze­met igen rövid idő alatt kor­szerűsítsenek. A gyárakat fej­lesztés szempontjából három csoportba osztották. Az elsőbe azok tartoznak, amelyek 10, a másodikba, amelyek 25, a har­madikba, amelyek 25 évnél hosszabb időre elég nyers- 5 anyaggal rendelkeznék. Főkénig azokat a gyárakat fejlesztik, i amelyeknél huszonöt évnél to- ; vább biztosítva van a tégla­készítéshez szükséges jó mi­nőségű föld. Az új vállalat szervezetét úgy építették föl — mondotta az igazgató —, hogy legyen gazdája a napi feladatoknak és a fejlesztésnek is. A Balogh Lajos főmérnök irányításával működő termelési osztály az előbbivel, a műszaki osztály pedig az utóbbival foglalko­zik. Vermes Győré>■ főkönyve­lőhöz tartozik a terv-, a pénz­ügyi, számviteli osztály. — Ezután sokkal nagyobb gondot fordíthatunk az Okta­tásra, a baleset-elhárításra és az újításra is — mondotta Fehér elvtárs —, mert az új vállalatnál egy-egy szakem­ber foglalkozik ezekkel a fel­adatokkal. Nagyobb önállósá­got kapnak az üzem- és osz­tályvezetők. Fegyelmi és jutal­mazási jogkörük is lesz. A két megye téglagyárainak egyesítése az év végére fejező­dik be. Az adminisztrációs létszám 25 százalékkal csök­ken. Gondoskodtak arról, hogy azok, akiknek munkájára nem lesz szükség, az Építésügyi Minisztérium más vállalatai­nál elhelyezkedhessenek. A tabi járásban is megkezdődött a kulturális szemle (Tudósí tónktó l.) Március 24-én kezdődött meg a KISZ-íiatalok és az úttörők körzeti kulturális szemléje a tabi járásban. Kányán és Miklósiban a fel­nőttek, Andocson, Kapolyon és Torvajon pedig az úttörők részvételével tartották meg a bemutatókat nagy érdeklődés­től kísérve. A KISZ-fiatalok jelenetekkel, szavalatokkal, ének- és támcszámokkal mu­tatkoztak be, majd szellemi öttusában mérték össze tudá­sukat. Kányán a tíz fiatal pár szalontáneversenye (tangó, ke­ringő, csárdás) aratott nagy sikert. Ebben a számban a helyieken kívül bedegkéri és tengődi fiatalok is fölléptek. Miklósiban különösen a törok- koppányiak Koppányi lakodal­masa, a miklósi énekkar sze­replése és a gerézdpusztai fia­talok egyfelvomásos jelenete vívta ki az elismerést. A mik- lósiak énekkara német dalo­kat és magyar népdalcsokrot adott elő. Dicséretet érdemel­nek a gerézdpusztai fiatalok szorgalmukért. Sajnálatos, hogy Kányán a somogyegresi, Miklósiban pe­dig a somogyaracsi és so- mogydöröcskei fiatalok nem jelentek meg, így a járási szemlén való részvétel jogá­tól is elestek. A szellemi öt­tusában egy tengődi, egy szo­rosad! és két törökkoppányi fiatal jut el a járási szem­lére. Az Andocson, Kapolyon és Torvajon megtartott körzeti úttörőszemlén gazdag, szín­vonalas műsorral jelentkeztek a fiatalok. Az énekszámok, szavalatok, jelenetek, táncszá­mok mellett rajzvetélkedő is szerepelt a bemutatókon. A kapolyi úttörőcsapat a legjob­ban szereplő pajtásokat könyvvel ajándékozta meg. A vidéki pajtásokat mindegyik községben a helyi úttörőcsa­pat látta vendégül. A következő három vasár­napon folytatódnak a körzeti szemlék. Az úttörők járási szemléjére április 15-én, a fel­nőttekére pedig április 21-én kerül sor. MEG! YENÜL] M ár sötét volt. De jól is­merték az utat, sokszor hellett végigjárni késő este gyűlés vagy más elfoglaltság miatt. A lány, Lukács Margit egyenletesen, nyugodtan lép­kedett, az asszony, Szakácsné többször nyugtalanul hátrafor­dult. Balról mellettük az egy­kori kastély parkjának öreg fái sustorogtak, jobbról a sar. júszéna kazlai árasztották kel­lemes illatukat. Szép este volt. De ők észre sem vették; sok ilyen szép és még szebb estén gyalogoltak már együtt a fa­luból ki a pusztára. Most mintha idegen lépések, tói csikorogna a salak. — Margitkám — állt meg Szakácsné, s fejét hol hátra- forditotta, hol a lányt kutatta szemével —, bocsáss meg... Menjél csak ... Meg kell áll- nom egy pillanatra, nem jól ér­zem magam, vagyis hogy ... menjél csak, menjél, majd utolérlek... A sötétben nem láthatta, hogy kesernyés mosoly játszik a lány ajka körül, mikor ki­mondta: — Jó, Teri néném... Ha gondolja, nem várom meg ... Talán utolér, bár nem hiszem... Sietve sarkon fordult, mert már tisztán kivehető volt, hogy erőteljes férfiléptek zaja köze. ledik. Margit kapkodta a lé­legzetet, úgy sietett fel a dombtetőre. — Hát ezért volt olyan nyug. tálán és ideges Teri néni! Ezért tekingetett olyan sűrűn hátra. tavasz gyümölcse: a gyümölcslé (2174) Mégis igaz volna?! Ki hinné! Két gyerek anyja, és Polgár Pali bácsinak is ott a család­ja. Persze lehet az is, hogy pletyka az egész, hogy Teri néni csak asszonyt hiúságból di­csekszik olyasmivel, hogy kap. csolata van a brigádvezetőjé­vel ... Megeshet, hogy tényleg rosszul érezte magát. De ak­kor miért nem mondta, hogy maradjon vele ö is? Errefelé nem lakik más, csak Pali bá­csi! Ki tud itt eligazodni? Másnap kifutott a vér az ar­cából, mikor Szakács Miklós elejtett szavából arról értesült, hogy nem nyo!< hcnstn »éj­jel egyig tartóö, « <;• :s«... . í * tj1 él egyet rauto • az óra. A két csöppség "lelyen aludt. Polgáráé az asztal mel­lett ült, s idegesen kotorgatta össze a kenyérmorzsát. Percen­ként az órára pillantott, de mintha megállt volna a muta­tó. Aztán ölébe ejtette a kezét, de néhány pillanat múlva már idegesen dörzsölte ujjait. Fe­szülten figyelte a nyitott abla. kon beszűrődő neszt. — Nem létezik, hogy ilyen sokáig tanácskozzanak —• gon­dolta. — Induljak keresésére? Nem! Még azt hiszi, hogy les. kelődöm utána. Amilyen durva mostanában, talán még meg is verne. Különben sem tudnám elviselni, ha történetesen rá­juk találnék valahol. Pedig biztosan együtt vannak! Vagy mégsem? Szóbeszéd lenne az egész? Akkor miért mondja mindenki? Szólni kellene va­lakinek a brigádban, hogy fi­gyelje őket. De kinek? Ez sem jó ... Még Pali fülébe jutna, s akkor... Akkor nemcsak öt, hanem még a gyerekelcet is félholtra vemé. Hiszen olyan goromba az utóbbi időben. Mit lehetne tenni? S ahogy a vízben fuldokló utolsó erejével belekapaszko­dik a jele dobolt mentőövbe. úgy fogott pillanatok alatt tol­lat, s néhány kusza sorban megírta az egyik járási, veze­tőnek a számára megoldhatat­lannak látszó problémát... Mikor éjjel egy óraikor ki. nyílt az ajtó, már ismét ölbe ejtett kézzel ült az asztal mel­lett. Aztán felállt, férje szi­dalmait, házsártoskodását szót­lanul tűrve tette elébe a már sokszor fölmelegített vacsorát. * * * ___ Azt az asszonyt el kell onnan helyezni. Eb­ben megállapodhatunk, elnök elvtárs! •— Ezzel búcsúztak el a járásiak. Az elnök sokáig ült asztaláitál gondolatokba mélyedve. Eltelt két hét, és sokszor éj. szaka is azon töprengett, hogy mit tegyen. Bizonyítani nagyon nehéz. Az asszony öt éve dol­gozik a brigádban, s helytáll becsülettel. Példaként emleget­ték mindenfelé. Most állítsa félre, szégyenítse meg? Es ha mégsem igaz, amit beszél­nek? ... Viszont ott a másik oldal. Pali családi élete tönk­rement, felesége a sír szélén áll. Egyszer, amikor amolyan »bolondok napja« volt, s vagy tízen fordultak meg nála ügyes­bajos dolgokban, telefonáltak a járástól, s megkérdezték, in. tézkedett-e. Elrestellte magát, de kénytelen volt azt mondani, hogy nem. Viszont idegességé­ben, hogy végre pontot tegyen a kínos ügy végére, leült a géphez, és lekopogta: »... ősz. szeférhetetlenség miatt azon­nali hatállyal hagyja el jelen­legi munkahelyét...« Dobolt a vér az agyában, mikor éjszaka fölidézte a nap eseményeit. S amikor eszébe ötlött a felmondás, arra gon­dolt, hogy mégse kellett volna, azaz hogy igen. csak nem ilyen formában. Miért csak az asz. szony bűnhődjön? Nem kellett volna hasonlót a brigádvezető­re is mérni? Két hétig rágó­dott az ügyön, s most tessék, mégis sántít a dolog! Ezt hely­re kell hozni. — Reggel visszakérem a pa­pírt Teritől — határozta el, * » , AJ ár sártenger volt az nd- var, de még mindig esett. Az asszony a víztükör sűrű, apró karikáit nézte. Ke­zében szorongatta a felmon­dást. — Nem adom vissza, ez min­denkor dokument, hogy ho. gyan bántatok el velem... így mondta az előbb egyik brigádtársának, s most, hogy egyedül volt, újra végiggon­dolta az egészet. Nagyon fájt neki a szűkszavú pár sor, s a megszégyenítés meggörnyesz. tette a vállát. Amott az úton fejére húzott esőkabáttal Pali igyekezett ha­zafelé. Minden furcsa és zava­ros lett, mint az udvaron a sárral kevert esővíz. Nem gon­dolt másra, csak arra, hogy töb­bet nem mehet a brigád tagjai közé, de a brigádvezető, az ott lesz.., Hát jó, vétett. S ha igazán tárgyilagosan nézi az ember, talán jó is, hogy elkerül onnan, nem dolgoznak többet együtt. De így elintézni, ezzel a né. hány rideg szóval, öt év után?! Ha megbeszélik, az mindjárt más. »Összeférhetetlen« — zaka­tolt a fejében. Elfordult az aj­tótól, leült, és írt egy panaszos levelet. Percegett a toll, teltek a sorok: »... sorsom ellen nem tiltakozom, de az a módszer, ahogy csinálták, megszégyenít, és úgy érzem, igazságtalan..« Lassan, gondosan, szép kerek, dedre formálta a betűket... Néhány házzal arrább a fű­tött konyhában Pali hosszú idő óta először hangosan nevetve lova golt at'* a térdén a kisfiát... Vörös Márt» Művészek egymás közt — Nos, hogy sikerült az el­ső hangverseny? — Nagyszerűen. A zene. mű első részénél egy kicsit lemaradtam, de a második rész kezdetén már vagy tíz ütemmel előre voltam. Az olaszországi politikai küzdőtéren új part jelent meg: a Független Válási Mozgalom. A párt program­jának egyetlen pontja: az olaszországi válási tilalom megszüntetése. A nagy nép­szerűségnek örvendő párt a fenti program alapján szán­dékozik részt venni az ápri­lisi választásokon. A misebor sikere Mindenki tudja a faluban, hogy a tsz-elnok meg a plé­bános jól megértik egymást, ha a szövetkezet dolgairól van szó. Egyik este meghív­ja borozgatni a pap az elnö­köt. Felhozat egy liter jó misebort, iszogatják, majd megkérdezd a pap:-— Aztán mi a véleménye erről a kis itókáiról, Jóska bá­tyám? < Az elnök vakarja a fejét, í hümmög, majd kiböki: — Hát... az, hogy jó len­ne még egy liter. * * * így is lehel kritizálni Krikszkraksz. és a művé­szet címmel Oslóban furcsa kiállítást rendeztek. Modern képzőművészek (Joan Miró, Paul KJee stb.) műveinek reprodukcióit mutatták be majmok, elmebetegek és szellemileg fogyatékos gyer­mekek rajzainak társaságá­ban. A kiállítás természete­sen nagy felháborodást vál­tott ki. — Pedig nincs min felhá­borodni — nyilatkozott a ki­állítás egyik szervezője —, mert a probléma itt nem annyira művészi, mint in­kább lélektani. Szembe kell néznünk ugyanis már egy­szer azzal a kérdéssel, hogy némely modem művészek miért festenek pontosan úgy, mint az elmegyógyintézetek lakói... ... Zsémbes néző Ismét néhány szó a képző­művészetről. Szergej Mihal- kov állami díjas költőtől és szatíraírótól olvastuk: — A katona festőművészek kiállításán egy zsémbes né­zőnek nem tetszett a terhes asszonyt ábrázoló kép. — Csúfság! ízléstelenség! Én a feleségemet még az ut­cára sem engedtem ki ilyen állapotban! Maguk meg nem­hogy lerajzolják, még köz­szemlére is kiteszik. Panaszt teszek! És aztán ott van aZ az ezredest ábrázoló kép is. A köpenye a vállára vetve. Ez szabályellenes! Nem-, így nem lehet! Panaszt teszek... Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-U. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VALLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem érzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 FL Index: 25067 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében« Kaposvár» faatinka S. u, 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom