Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-31 / 76. szám

Yasámap, 1963. március 31. 5 SOMOGYI NÉPLAP Magyarul könnyebb! Tanár vagyok. Hivatásomnál fogva többször kellett már az idegen szavakról beszélnem. Amikor azt a kérdést tettem föl hallgatóimnak, mát gondolnak, az idegen szavak mai nyelvünkben szaporodóban vagy fogyóban vannak-e, a legkülönbözőbb foglalkozású emberek ezt válaszolták: szaporodóban. Ennek pedig éppen az ellenkezője igaz: a magyar társadalom kevesebb idegen szót használ most, mint egy negyedszázaddal-félszázaddal ezelőtt. Idősebb olvasóink tanúsíthatják például, hogy az ő ifjúkorukban, az ember repülésének hőskorában aeroplán volt a repülőgép, monoplán az egyfedelű, biplán a két­fedelű acélmadár neve. A mai ifjabb nemzedék (nem generáció!) ha ismeri is a büdzsé, telegram, roló, loko­motív, radiátor, reflektor, fotográfia, offenzíva, patika sVb. szót, már nem használja őket, helyettük költség- vetés.t, távirat-ot, redőny.t, mozdony.t, fűtőtest-et, fény­szóró.!:, fénykép.et, támadás-t, gyógy szertár-at, stb. mond és ír. Még legfeltűnőbb a magyar szók terjedése a szakmák nyelvében. Egyre inkább a múlté már a culóger, malter, abfáll, spindli, sprejcol, pájszer, Platni, vinkli, siht, dre- hus meg drehál és még sok-sok ezer hasonló! Ezeket ta­lán az »öreg szakik« sem igen használják már, leírni meg éppen nem lehet .őket, írásban csak magyar szóval nevezhetők meg a fogalmak: segédmunkás, habarcs, hul­ladék, orsó, alátámaszt, feszítővas, lemez, horony, szög­vas, műszak, esztergályos esztergál stb. Ki-ki saját szak­májából tucatjával tudná előszámlálni az ilyen eseteket! Vagy gondoljunk a sportnyelv sok-sok új magyar sza­vára: labdarúgás röplabda, jégkorong, kosárlabda, vízi­labda, szöglet, partdobás, les, hátvéd, lelátó, szorító, szur­koló, Öttusa pást stb., amelyek már szinte teljesen kiszo­rították idegen előzményeiket. Ez a magyarosodása folyamat a jellemző mai szó­kincsünkre, még akkor is, ha olykor az ellenkezőjét ta­pasztaljuk: az idegen szó szorítja ki a magyart. A táv­beszélő meg a szivarka csak szűk szaknyelvben él, egyéb­ként telefonat, cvgarettá-t mondunk és írunk. Annak ide­jén a rádió-1, most meg a televízió-1 nem sikerült magya­rul kifejeznünk. Szilárdan tartja magát a diszpécser, dömper, kombinát, traktor, kombájn stb., jóllehet tör­téntek kísérletek megmagyarosításukra. Az idegien szavak használatában tapasztalható válto­zásoknak társadalmi okai nyilvánvalók. Ha egy új fogalomnak nevet kell adnunk, s ez a név magyar elemekből jön létre, mindenkinek könnyű meg­érteni már első hallásra vagy látásra is, hogy miről van szó. Ha ellenben nyelvünkben társtalan, semmihez nem kapcsolható megnevezéssel találkozunk, eleinte nem tu­dunk vele mit kezdeni, külön fáradság alakjának (kiej­tésének) és jelentésének a megtanulása. A szélesvásznú­ból azonnal tudjuk a dolog lényegét, a kinemaszkóp (ci- nemaszcope) nem mond semmit; az ajánlás azonnal ért­hető, a dedikáció.t külön kell megjegyezni. Az emberi gondolkodásnak ez a menete, ez a természete az oka an­nak, hogy minden nép az új fogalmakat saját nyelvén szereti elnevezni, sőt a már használt más nyelvi eleme­ket is anyanyelvűekkel cseréli fel. »Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem« — mon­dotta mér Bessenyei György is. Manapság, amikor a mű­veltség már nemcsak egy szűk rétegnek, hanem az egész népnek a kincse, amikor a tudományoknak minden új ■vívmányát gyorsan szieretncnk magunkévá tenni, külö­nösen érezhetjük Bessenyei szavainak igazságát: az ide­gen szavak akadályai a megértésnek, ezért — ha lehet — magyarra! kell pótolnunk őket. Nem a film, beton, benzin, parketta, rádió, atom, motor, oxigén, óceán, aszfalt, sport stb. típusúakról van persze szó! Ezeket nem nélkülözhetjük. De a mértan, vegytan, földrajz, nyelvjárás, csillagászat, űrhajózás stb. csak érthetőbb, de nem rosszabb, mint a geometria, ké­mia, geográfia, dialektikus, asztronómia, asztronautika stb. A gondolkodás megkönnyítésének érdeke a magyar szavak használata mellett szól! Ezen kívül a csavar, tö- mítő, tűzh'ly stb. nemcsak világosabban jelöli a fogal­mat, hanem hangalakjára nézve szebb is, mint a sraubni, pakkor, sparherd stb. Kerüljük tehát az olyan idegien sza­vakat, amelyek magyar szóval könnyen az értelem kára nélkül helyettesíthetők! E helyett például: »A dolgozók aktiv kollaborálása nélkül nem lehetséges jó kollektíva létrehozása« — mindenki könnyebben megérti ezt: »A dolgozók tevékeny közreműködése nélkül nem lehetséges jó közösség létrehozása.« Olykor persze nem azonnal találjuk meg a legmeg­felelőbb magyar szót, de ne legyünk kényelmesek. Mert ha igaz is, hogy a hercig szóra nincs egyetlen szavunk, amely pontosan ráillene, az is igaz, hogy akár egy tuca­tot mondhatnánk helyette, aszerint, hogy miről van szó! A hercig kislány inkább kedves, csinos, szemrevaló, bá­jos kislány legyen, a hercig ruha pedig lehet ötletes, szép, ügyes, jól szabott ruha stb. A konzervatív helyett mond­hatjuk: hagyományőrző, régimódi, maradi; a probléma-1 tartsuk meg a komolyabb esetek számára, egyébként mondjunk kérdés.t, ügy-et, baj.t. Nemcsak magyarosabb, szebb, hanem pontosabb, árnyaltabb, a valóságot híveb­ben kifejező lesz így a beszédünk, írásunk. Egy kis fej­törésbe keiül csupán. Megéri! Dr. Fábián Pál egyetemi adjunktus POLNEB ZOLTÁN: K Ü LVÁ R O S A tűzfalak kormos nyárfák erre. Higgadt vagonok sora egész a rámpáig tart. Az utcákban olajos, meleg szél járkál; emlékszel még, egyszer itt átsétáltál egy éjszakát velem szerelmes gondban. Mentünk a gáztartályok palaszürke dombjai között. Villámlott messziről, s a benzin szagú omló 'ködben sokáig csókoltalak. Nagy felhőtlen csend zuhant vállunkra. így virradt ránk: hirtelen érezni, látni lehetett a hajnal dübörgő, gigászi erejét, amint kémények torkából a vak égre emelte a lángoló nap izzó rakétáját. LÁNG ÉS RITMUS Bármerre jársz — az úton lánc csörög Az erdők sűrűjében édesen susognak a pálmafák, madarak énekelnek... S lobog a láng ... lángolnak a füvek ... A kunyhók nádfedelén pattog a láng ... A végtelen utakon kiűzve otthonából menekül menekül a nép a végtelen utakon, amerre jársz ... A végtelen utakon ma elnyűtt emberek bilincsbe verve vonulnak már megint... S lobog a láng, a tám.tám, . .. lobog a tánc ■ ■. A fény a szín a hang a mozdulat ritmusa mind, — a véré, mely kiserken a körmök Hói, s benne a sebzett Afrika dalol... Agostinho Neto (Angola) Ferenc Lajos fordítása. Jávori Béla (Kaposvár); FESTŐ A MONTMARTE-ON (A Barátság Hídja fotókiállítás anyagából.) CSAK A P yávafi tegnap megfogott ^ az utcán, s mint mindig, nőst is a közéleti dolgokkal latáros, egészen eredeti elme- üttatásával kezdett traktálni. Szemében, lelkesedés és nékd- :eseredettség látszott, külsőre ledig úgy tetszett az egész em- >er, olyan megtörtnek, mánt- ta a világ minden gondja az > tar fejében fészkelne. Gondolatmenetét már isme­rem: nagy horizontú, szánté kozmikus« elvi alapot épít nondandójának, s ezután erre — mint a cukrász a lakodalmi ortára — díszíként mindenna- yos példákat aggat. Már kezdi is. — Kolosszális dolgok történ­tek manapság, barátom, ko- osszális dolgok! Szédülök, ha >elegondolok, hogy az ember isinél ta bolygó kerülgeti a Na- jot, s holnap talán a Holdig ■s vissza érünk, míg a villamos >ekocog a külvárostól a főtér­be ... Tudod, micsoda embert >á torság, alkotó merészség kell shhez? — Gondolom, kérlek, gondo- om — így én ráhagy óan. Ha tem ellenkezem ugyanis, keve- ;ebb ideig kell vele itt topog- íom a forgatagban. — De látod, éppen itt az irtási ellentmondás! Ugyanaz íz ember, aki holnap űrállo­mást épít a Holdon, olyan ki- sd, olyan gyáva itt a Földön. — Hát ezt meg már hogyan írtsem? — Ügy kérlek, hogy... De /együnk egy példát! Itt van ez i Krézli a könyvelőségen. Azon ündál, hogy hogyan lehetne íljutni a Vénuszra; lehet, hogy ’el is ülne az űrhajóra már d síinek, de a főkönyvelőnek úgy gazsulál, mint egy misszio­nárius. Nem meri neki meg­mondani, hogy rosszak a tény- számok, csak a feleségének sut­togja el otthon a hálószobá­ban. Ugyanez a Krézli a hiva­talban panaszkodik, hogy a fe­lesége nem tud főzni, s ha a beosztottja hibát követ el, nem szól neki, csak így; »0, Man­cika, semmiség, szóra sem ér­demes.« Társaságban pedig új­ságolja, hogy mennyit dolgo­zott már ma is Mancika után. A szemébe? Azt nem! Ha ke­resztre feszítik, akkor sem! Hát nem pipogya fráter? Illik ilyesmi az új kor emberéhez, a modem Prométheuszokhoz? — Nem, nem illik. Ele ne ha­ragudj. sietnem kell, várnak ... JV/fl egmarkolta a kabátom ■ ujját. — No, várj csak, várj csak, nem ilyen szimpla dolog ez. Te­le vagyok hasonló történetek­kel, és ki másnak mondjam el? Ti hasznát veszitek... tudom én, hogy abból spekuláltok, amit így fölszedtek ... — Figyelj csak! Ma reggel bejött a hivatalba Lazsáli, ter­mészetesen késve, mint rende­sen. Azt hiszed, szólt néki va­laki? Én is csak ültem, és szó­hoz se tudtam jutni környeze­tem közömbösségétől. Hanem mikor elment a főnökéhez meg­magyarázni a dolgot, rákezd- tek ám! — Disznóság, hogy ennek le­het! — Ha mi is így csinálnánk, vajon elnéznék-e nekünk? .— Elvárja, hogy más dolgoz­zék helyette! S ekkor én fölemeltem a ke­zemet — így ni! —, s beolvas­tam nekik. Megmondtam, hogy aki nem beszél nyíltan, egyene­sen, őszintén, az nem méltó a mai kor szelleméhez. A sze­mükbe mondtam, barátom, hogy mondják a szemébe! Csak a szemébe! Azt gondo­lod, ért valamit? Másnap azt suttogták, hogy Koháry meg Venkelné ... tu­dod? De mikor Koháry bejött a szobába, olyan szemérmesen számoltak, mint akik kettőig sem1 tudnák számolni. TV os, ekkor én felálltam. Koháry mégiscsak az igazgató, nem illik a háta mö­gött beszélni. Végiggondoltam, hogy itt példát kell statuálni, mert különben soha, de soha nem emelkedik a társadalom magasabb erkölcsiségre. Ki­húztam magamat, és egyenesen a szemébe néztem az igazgató­nak. Láttam, hogy jólesik neki ez a nyílt föllépésem, és a vára­kozást is leolvastam arcáról. S ekkor elkezdtem ... — Koiháry elvtárs! A kollégák csak pislogtak, babráltak ceruzájukkal a papír­lapokon. — Én nem állhatom, ha az emberek háta mögött beszél­nek ... Zsuzsika gyors zörgésbe kez­dett a számológéppel, Krézli meg elkezdett csukladozni és köhögni. — Én azt szeretem, ha em­ber és ember viszonylatában nincs semmi tartózkodás az igazmondás dolgában... ha nyüt sisakkal állhat meg min­denki mindenki előtt. Havalka kapta magát, és ki­ment a szobából. — Én azt szeretem, ha egy­más szemébe mondjuk a hibá­COOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOf Űj hanglemezek 1500 hanglemez érkezett a apókban a kaposvári hang- mr boltba. A tavaszi lemez- jdonságok közé tartozik Ines addio, a nemrégiben Magyar- rszágon járt népszerű olasz nekesnő tizenkét dalt tartal­mazó mikrobarázdás lemeze. . Gonzales, a Tintarella di una című twistek találhatók jfobek között a lemezen a lub együttes kiséretével. A anglemez ízléses, Taddio arc­épével díszített tokban került irgalomba. Ismét kaphatók Kovács .pollónia kedvelt cigánydalai lost már korlátlan mennyi- jgben. Nagy mikrobarázdás lagyamóta-lemezt is bocsá- >tt ki a hanglemezgyár; Vö- is Sári, Utry Anna, Szalai ászló énekel, Kozák Gábor ózsef és Oláh Kálmán népi snekara kíséri. Kapható Csajkovszkij Haty- ník tava című balettzenéje ét mikrobarázdás lemezre jlvéve. Hogy az egyre növekvő igé- yeket kielégíthesse a hang- serbolt, újabb rendelést adott d, s a lemezszállítmány a özeljövőben megérkezik, SZIRMAI ENDR.E: A SZEKERES (elégia féle apám emlékére) Sok utat bejártam, és még sokfelé visz el a vágy, a láz, a szenvedély, de csak egy útitárs volt igazán társam: egy néma szekeres, akit elnyelt az éj. Apámnak tudtam, hűséges barátnak, testvérnek — aki ős-rokon velem, és úgy jár örökké csontos, vén lovával, mint most az én lovam, az én szekerem. Sose hívott, de mentem én utána, komor titkait őrizte a közöny, szótlan szegénységét álmos, kék szemében kigyöngyözte a visszafojtott könny. S történt, hogy egyszer nem állt meg a szekér, és táltossá vált a csontos, sárga ló, nem szállt le apám a megrozzant bakról, nem mondta többé: Sárga, hóha, hó! Azóta megy előttem a homályban, csonka ostorával csillagokat terel, s én megyek utána makacs elszánással, pedig tudom, hogy sohasem érem el. Megyünk: ő elöl, én utána lassan, az út már véget többé sosem ér, nő a homály, a morc magány, az alkony, s előttem a ködben ballag a szekér. kát és az erényeket tartóz­kodás, fontolgatás, kicsinyes érdekeli dédelgetése nélkül . .. Csak a szemébe ... mert nincs annál borzasztóbb, mint ami. kor az alkotásban olyan nagy. ra nőtt ember lealázza önma­gát azzal, hogy csak suttog tár. sai erényeiről és hibáiról, mint a kávészürcsölő öregasszonyok. Ez nem illik a mi szédületes robogású korunkhoz ... S mikor idáig értem, érez. tem, hogy most már meg kell mondanom kereken, szemtől szembe. — Koháry elvtárs, ón meg­mondom önnek isten és ember előtt, hogy ezek az amerikaiak nagy' bajban vannak. Nem so­káig lesznek már elsők! és azt is megmondom nyíltan, őszán. tén, hogy ez a mai ebéd, ez a székelykáposzta, melyet az új szakácsnő főzött, igen sósra sikerült. Ekkor az a cinikus Demény zavarba akart hozni. Közbeko­tyogott. — Miért nem mondod, ezt az amerikaiaknak meg a szakács­nőnek? Azzal érzékeltettem szemte­len közbeszólásának ürességét, hogy figyelembe se vettem. Ha­nem most már az igazigató dol­gára fordítottam a szót. — Koháry elvtársnak is tar­tozom néhány keresetlen, mon­dattal. Szeretném, ha nem ér­tene félre, és őszinteségemért őszinteség lenne a jutalmam. Én elnézem önt, amint nap nap után utolsónak megy el a gyár­ból. Nem tesz ez jót az egész­ségének. És azzal is tartozom, hogy mióta ön a vállalathoz ke­rült, itt egészen megváltozott a munkaszellem. Az emberek becsülik, szeretik, elismeréssel emlegetik az egész gyárban. Csak nem mondják meg szem­től szembe, mert a kispolgári csökevények fojtogatják ben­nük az őszinte szavakat. És na­gyon kérem, ne nehezteljen rám azért, mert így kitárulkoz, j tam ... ? ■ Láttam, hogy meghatódott, ) és vártam, hogy erre csak szól ? valamit. De csalódtam. Olyan ) derék ember és mégsem! Hiá- ? ba. még ő sem szokta meg az ) új légkört, még ő sem véste a > szivébe, hogy csak gátlástala- j nul. mindenkinek és mindent i csak a szemébe!... r* yávafi lejárt akikorra, ^ mint egy öreg vekker. ) Diadalmas pózba vágta magát, | majd kezet nyújtott. — Szervusz, kérlek, szervusz, j Ti sokat segíthetnétek ebben a I dologban! Aztán még valami eszébe ju- ) tott. ■ Apropó! Olvastam cikke­idet a Cinege-együttesről! Ne- [ ked is megmondom, kitűnő i cikk volt! Sajnos, egy-két saj- I tóhiba belecsúszott. No, ne hai 'ragudj, hogy így a szemedbe! i Tudod, én már csak ilyen va- | gyök! Nagy időket élünk, em. i berileg is naggyá kell válnunk. OOGOOO^OOOOOOOOOCOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC Sz. Simon Istváa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom