Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-03 / 52. szám
Vasárnap, 1963. március 3. s SOMOGYI SÉPlAf ANYA ÉS LÁNYA MA NYÍLIK MEG A BARÁTSÁG HÍDJA NEMZETKÖZI FOTOKIÁIUTÁS D élután négy óra volt, amikor Juciit a tanárnővel együtt kilépett a gimnázium kapuján. Az októberi napfény még erősen tűzött, de az utca árnyékos részeiből már hideg kis szelek rontottak neki a nyári ruhás nőknek. Nóra néni, a tanárnő is fázósan húzta össze mellén a kardigánt. — Itt az ősz, Judit! — mondta sóhajtva. — Űjra sokat lehet olvasni. E két rövid mondatban, benne volt az egész szomorú vérr lánysága. Judit ott lépdelt az őszülő hajú tanárnő bal oldalán. Negyedikes volt, könyvtári óráról jöttek éppen az iskolából. A főtéren, a nagy csemege üzlet előtt szembejött velük Józsi. Judit igyekezett közönyt mutatni, de egy kis borzongás futott át a vállán. Milyen izgalmas és titokzatos az élet! — gondolta mosolyogva. Nóra néni nem is sejti, hogy ez a fiú, aki fehér köpenyben szembejön vele, és aki természetesen most nem fog neki köszönni, két héttel ezelőtt a parkban megcsókolta. Azóta már háromszor találkoz. tak ott, és Judit megfigyelése szerint a csók előtti póz egyre bizalmasabb lesz. Mi lenne, ha Nóra néni megtudná? — ijedt át az agyán, aztán egyszerre megdöbbentette és lekötötte a fiú vakmerősége. Józsi ugyanis jelzéseket adott. Feltűnő módon és közérthetően bal kezének öt ujját végighúzta a homlokán, s utána orrát simogatta meg kinyújtott két ujjúval. Tehát hét órakor a szokott helyen — ezt jelentette a fiú jelzése, mert este hatig az üzletben volt elfoglalva. Józsit nem vették föl az egyetemre, s most egy évig a drogériában vállalt munkát. Ügy képzelte, hogy jövőre újra jelentkezik gyógyszerészhallgatónak. Egy könyvesbolt kirakata előtt a két nő megállt, nézegette a könyveiket. — Németh László: Lányaim! — mutatott rá. a tanárnő egy könyvre —, ezt is meg kell venni. Judit oda sem figyelt. Az esti találka elképzelése fogva tartotta gondolatait. Abba kellene hagyni vagy törvényesíteni anyuka előtt ezt a kalandot. Szerelem az, ami köztük van? Judit nem tudta volna eldönteni. Annyi bizonyos, hogy sem ő, sem Józsi nem beszélt még szerelemről. De valami titkos várakozás volt bennük, a találkozások varázsa, s megsejtették, hogy egy lényüket átalakító élmény előcsarnokában járnak. — Na, én hazaérkeztem. Szervusz, kislányom! — mondta Nóra néni a ház kapujában. — Kezét csókolom! Judit hátára csapta a táskáját, és jókedvében néhány tánclépést tett. Üjra az esti találka jutott eszébe. Szép vagyok, és tetszem Józsinak. Es milyen érzékeny a bőröm, az ujjaimon, az ajkamon, de még a térdemen is, ha ezt Józsi tudná! Amikor utoljára belé- karolt, és a fiú súlydobásban edzett felsőkarja hozzászorult a melléhez, szinte megérezte minden izomrostját. Hirtelen elpirult, és elhessentette magától ezeket a gondolatokat. Eszébe jutott egy barátnője, aki mindig ilyesmiről suttogott a lányokkal, s aztán fiatalon beleveszett a szerelem sötét és tikkasztó örvényeibe. M ire hazaért lakásukhoz, már hűvös volt. Végigment a szűk udvaron; a szomszédos öreg házaspár a hordóban élősködő óriás- leandert vitte be éppen telelésre a szobába. Még két öreg férfi segített nekik, tele volt az udvar hórukkal, az emelés és szállítás vezényszavaival. A kulcsot már a lakásajtó zárjában találta, tehát anyja itthon, van. Judit anyja a városi ruha- üzemben dolgozott, s fél ötre szokott hazajárni. Elvált asz. szony volt. Judit az apját hét év óta nem is látta, ezért zavaros fogalmai voltak az apa szerepéről a családi életben. Ba- nátnóinél azt látta, hogy az apák szigorúak, a lányok inkább hízelegnek nekik, mint szeretik őket. Vagy csak ő képzelte így? Nem volt eleven tapasztalata, hogy milyen lehet a kapcsolat apa és lánya között. Annál jobban szerette az anyját. A harmincnyolc éves, csinos, barna bőrű asszonyt Judit úgy imádta, hogy az már szinte szerelem és féltékenység volt egyszerre. Számon tartotta lépéseit, férfiakat alig engedett a közelében. Még anyja barátnőit is megválogatta. Az egyik asszonnyal szemben, aki az anyját többször elcsalta magához feketézni és likő- röani, olyan szemtelenül viselkedett, hogy nem is jött többet a házukhoz. A leanderszállítás zaja elcsöndesedett, a hordó bevonult télire a konyhába. Judit óvatosan belépett az előszobába; anyja szobájában félhomály volt, még nem égett a villany. Meg akarta tréfálni, nesztelenül nyitotta rá az ajtót. Biztosan szundít egyet villanygyújtás előtt — gondolta mosolyogva. Benézett az ajtórésen, és hirtelen megmerevedett, mintha hátulról valaki fejbe tagiózta volna. Az ajtóval szemben, a sötétszürke pamlagon ott ült az anyja, hátát a hímzett vánkos» sem bírta ki, ha az anyja nagyritkán rábízta Juditot Judit nagyon egyedül érezte magát a sötét utcákon. A liget fád közül a gesztenyék már csupasz ágakat suhogtattak az esti szélben. Fázni kezdett, mert kabátot sem hozott magával. A csalódás és elhagyatotfcág érzése könnyeket csalt a szemébe. Most már senkije sincs — gondolta önkínzó képzelődéssel —, csak Józsi. A közeli templom tornya éppen, kongatni kezdte a hetet. Hét óra van. — riadt rá újra a magány —, úgy látszik Józsi sem fog eljönni. — Senkiben sem érdemes megbízni! — gondolta elkeseredve. E bben a pillanatban a liget sarkán fölismerte Józsi magas alakját. Intett neki, s amikor a park sűrű fái között összetalálkoztak, Judit zokogva borult a fiú vállára. Józsi leültette a pádra. — Mi történt? Mi bajod van? Valami szerencsétlenség? ... vagy az iskolában? ... Judit minden kérdésre a fejét rázta. A fiú negyedóráig nem boldo. gult véle. Judit teljesen érzéketlen lett, a fiú simogatására sem reagált. Csak sírt, szepe- gett, a könnyeit se törölte le, Józsi zsebkendője már teljesen (Szekeres Emil rajza) nak támasztotta. Félig ült, félig feküdt a homályos szobában, mellette pedig Károly bácsi, anyja régi ismerőse. A férfi bal karjával átfogta anyja vállát, s mintha tenyere gyengéden az asszony mellét is érintette volna. Judit egy pillanatig kábui- tan állt, aztán csöndesen behajtotta az ajtót, lábujjhegyen kiosiont a lakásból, és kivágtatott az utcára. Azt tudta, hogy anyja és Károly bácsi gyakran beszélgetnék egymással; Károly bácsi néha el is jött hozzájuk, és Judit ilyenkor bíborvörös tasakban konyakosmegy- gyet szokott kapni, de arra sohasem gondolt, hogy valami más kapcsolat is legyen köztük. Esteledett. A kirakatokban kigyulladtak a fények, Judit a szívébe lőtt nyíllal fel-alá vágtatott az utcákon. A pamlagon látott idill teljesen megzavarta gondolkodását és morális ítélőképességét. Egyszerre sajnálta, gyűlölte és szágyellte az anyját, aki egy pillanat alatt leziü- lött, képzeletében elérhetetlen szentből gyarló és érzéki, földi asszonnyá. Az első gondolata az veit, hogy nem fog többé az anyja lakáséba belépni. Ha majd keresni fogja, és éljön érte, megmondja neki, hogy csalódott benne, nem akar vele együtt élni. Ezt olyan szép és hősies magatartásnak képzelte, hogy szinte megnyugodott tőle. Károly bácsit pedig észre sem fogja venni ezután. Maradék pénzéből az összes konyakos- meggyet visszaadja neki, s röviden közölni fogja, hogy köztük az ismeretség és barátság végleg megszűnt. De hova menjen addig? Egy nagynénje lakik még a városban, nála azonban három nappal tovább eohaelázott. Ballonkabátját ráterf- tette a didergő lányra. Időnként rápdsszegett Juditra, ha valami járókiélő közeledett a padjuk félé, s ilyenkor a lány a nők ősi álcázó ösztönével villámgyorsan szelíd mosolyt kényszerített az arcára. Végre hosszas könyörgésre elmondta, hogy mit látott anyja félhomályos szobájában a pamlagon. A fiú eleinte nem értette meg Juditot. Sürgette a folytatást, valami szörnyű, tragikus dolgot várt, ami a leány lelki egyensúlyát ennyire felkavarta, de Judit nem tudott ilyesmit mondani. Józsi magában sajnálkozott is, nevetett is rajta. Szent isten, ez a szegény lány an- gyolnak képzelte az anyját! Józsi húszéves, egészséges gondolkodású fiú volt, a családi élet sokféle fondorlatát látta már háromszor nősült apja életében. A fiú bölcs józansággal beszélt a lelkére. — És ezért vagy te kétségbeesve? Hány éves anyád? — Harmincnyolc. — Nahát! Fiatal asszony, szemrevaló is, legalább olyan szép, mint a lánya... — Nono! ■— Mit gondolsz, majd apáca lesz belőle, mert van egy tizennyolcéves lánya? Mi közöd a magánéletéhez? Téged eltart, mos, vasal rád, lakást, kosztot ad, még a lelki fehérneműdet is rendben tartja, ha ha hajlandó vagy rábízni ... — Nekem nincs lelki seeny- nyesem! — Miért? Neki van? — Bolond vagy, Józsi? Nem most meséltem el, hogy Károly bácsi anyámat fogdosta? Biztosan csókolóznak is! — Jól teszik. Szemtelenség lenne, ha ezért anyádnak szemrehányást tennél. Persze ha hozzád nyúlnak, az nem számít, mi? Judit felháborodott. — Meg vagy te őrülve? Ki nyúl énhozzám? — Például én! Judit visszaült a padra, nevetett. — Te bolond. Azí egészen más! Józsi még sokáig beszélt Juditnak. A leány lassan kezdte belátni, hogy elvesztette a fe. jét, és nincs is olyan nagy baj az anyja körül, mint gondolta. A végén csókolózni kezdtek a pádon. Este nyolc óra volt, amikor hazaindult. A nyja a konyhában teát főzött. Az asztal meg volt már terítve. Judit útközben elhatározta, hogy olyan kedves lesz anyjához, mint régen. Amikor azonban a konyhában szembekerült veié, valami felszeg dac és ellenszenv leszorította a kezét. Alig tudott anyjára nézni. Szótlanul ültek le a vacsorához. A vacsora végén Judit anyja szelíden megszólalt: — Mi bajod van? — Semmi. — Valami panaa^d van ellenem? — Nekem? Nincs. Az anyja egy ételtől tót kezdett kapargatni késével a térítőn. Legowski Mariann (Katovice): MAREK II. III. díj. (A fotókiállítás anyagából! — Dehogy nincs ! Délután itt volt nálam Károly. Észrevettük, hogy a szobám ajtaja ki volt nyitva. Te nyitottad ránk? — Igen. — Mindjárt gondoltuk. Nézd, kislányom, most már itt az ideje erről beszélni: én és Károly bácsi ma délután elhatároztuk, hogy összeházasodunk... — És velem mi lesz? Az anyja hosszan nézett Juditra, azitán elmosolyodott, odaült melléje, és megfogta a kezét. .i Azt hittem, gratulálni fogsz. Károly már három éve feleségül akart ’.•enni. Akkor nem egyeztem bele, mert még kisebb voltál. Most azonban tizennyolc éves vagy, jövőre egyetemre akarsz menni. Sok lesz a költség, ahhoz az én fizetésem nem elég... — És Károly bácsi is fizetne értem? Az asszony tekintete a szemébe mélyedt Juditnak, aztán lehajtotta a fejét. Nem válaszolt mindjárt Almát vett elő a kosárból, és hámozni kezdte. Egyet Juditnak, egyet magának. Csak azután szólalt meg: — Te az ő lánya is leszel... Tari János Három érdekes könyvről <1 Földes Péter Drámai kiiidetés című kötete Szamuely Tibor nagyszerű életútját mutatja be. E kötet lapjairól egy szerény, igazságot és emberséget kereső humanista portréja bontakozik fci. Azt mutatja be a szerző, hogy egy pacifista alapállású hírlapíró — Szamuely — az első világháború vérfürdőjének hatására miként fejlődik kommunistává. Az 1914—1918-as világháború pokoli szenvedései bebizonyítják a gondolkodó embernek, hogy pacifista sóhaj tozássial a gyöt- felmeket nem lehet megszüntetni. Szamuely az orosz hadifogságban éh át a szocialista forradalom győzelmét. Megihletik a lenini eszme nagyszerű tanításai. Elragadja a cári Oroszország népeinek világjelentőségű szabadságharca. Már nem éri be többé azzal, hogy csupán a felvilágosító szó vagy cikk legyen a harci eszköze. Fegyveresen csatlakozik a szocialista forradalomhoz, mert bizonyosan tudja már, hogy ez a világ valamennyi 'népének hajnala. Szamuely alakja e műben a maga teljes emberségében jelenik meg. Nem valamiféle túlméretezett hőst látunk benne, hanem céltudatos, szilárd embert, aki az élet vagy halál kérdését megoldotta már; Élet, de minden dolgozónak, s azért — harc közben — a halál sem drága. Az egyszerű újságíróé bél így l^z a kor egyik nagy hőse, de mindvégig tisztaszívü, igazságos, érző ember rrad. Ez a kötet méltó emléket állít Szamuely Tibornak és _ vele együtt 1919 sok más hősének, akivel Szamuely együtt emelkedett. HORVÁTH GYULA: A MEG A HALÁSZ VASPALACK Hálóját a vízbe vetette várja a zsákmányt a ficánkoló halakat és látja a piacot meg az asszonyokat holnap sok halat visz tán két vékába sem fér Mélyen van a háló csendes a víz A háló még nem volt ily nehéz Három véka kell majd a háló oly nehéz Talán négyben sem fér el a zsákban és vajon megveszik- e mit ér a fogás eladatlan mit ér akkor a fáradozás Billen a csónak enged a kar A zsákmány egy roppant vaspalack meg egy maréknyi hal Arany lehet Régen sok hajó járt e vizen Arany Nekem palota nem kell Mennyi lehet hol van a zára Ne nyúlj hozzá halász Sirályok sikolt óznak a habzó víz fölött jaj, holnap és holnapután új rege kél majd Élt egyszer egy halász... Sólyom József: Hűség. Hosz. szabb, rövidebb elbeszélések var, nak e szépen illusztrált kötetben. Némelyik novella már- már a kisregény méreteit ölti. Ez a változatosság kellemes ol. vasmánnyá teszi e kötetet. De még inkább figyelmet < 'el az író módszere. Különít', bereket rajzol meg külö,-. -üo helyzetekben. És eközben bebizonyítja, hogy a jellemek nem változatlanok, hogy az emberi életet átalakító küzdelemben hallatlanul nemesedik ma-' ga az ember is. Sólyom Józset írásai érdekesek, gondolatébresztők, s mindegyik rendelkezik azzal az erővel, hogy tettre ösztönözze magát az olvasót , Is. Az írásoknak ez a füzére farra is alkalmas, hogy' törté- tnelmd miniatűrként segítsen, e'- {igazodni a mai ember körül {hullámzó valóságban. Az ü- flusztrációkat Győry Miklós l<é- íszítette. : ; A Népszabi:'.g négy munkatársa, Horváth József, Nemes János, Pintér István' és Szabó László Régi jó világ gyűjtőcímmel érdekes pereket idéz a Horthy-korszak nagy . panamáiról. Nem elés' art mór,. ;dani erről a gyűjteményről,, j hogy hasznos. Ez a g- . meny tvetekedik a jó regények izgal- {másságával. Kinyitja az ajtót {az olvasó előtt, hogy r . Tant* ‘hasson a Horthy-féíe világ boszorkánykonyhájába, s aki bepillant, az megérti, hagy az a rendszer menthetetlen volt Annak pusztulnia kellett, hiszen a förtelmes panamákat nem közönséges alvilági bűnö- -ők követték el, hanem magának a vezető »történelmi« osztálynak elit tagjai. A Régi jő világ emlékeztet, figyelmeztet Ez a könyv, amire art szokás mondani: »Olvasni keil!« Mindhárom művet a Kc*t suth Kiadó adta ki.
