Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-29 / 74. szám

Péntek, 1963. március 29. 3 SOMOGYI NÉPLAP 1Kgy izgalmas* lila iloissrsr«« esők Akiében Munkába helyezésről, böl­csődéből, bevásárlásból és még legalább egy tucatnyi megol­dandó gondról esett szó a vá­rosi pártbizottság szerdai ta­nácskozásán. A napirend ezt a címet viselte: »A dolgozó nők helyzete.« Tízezer nő van állásban Érvre érv, szóra szó hullott. Bíráló, vitázó kedvből, a dol­gozó nők életének könnyítését célzó jó szándékból, kezdemé­nyezésből nem volt hiány ezen az összejövetelen. Persze a női egyenjogúságért vívott tizen­nyolc éves harc eredményei is hangot kaptak. »Vád nem ér­heti a várost, illetve vezetőit, hogy nem gondoskodott a nők munkába helyezéséről« — mondotta a többi között Me­rő Béla elvtárs, ■ miután meg­állapította, hogy az utóbbi egy­másfél évtizedben »elnőiese­dett« a pedagógus-, a kereske­delmi pálya, s a város legna­gyobb üzemeinek » munkásgár­dáját 5* zömmel nők alkotják. A beszámoló is rögzíti ezt a tényt: »A mai családokra mindirilcább az a jellem­ző, hogy a feleség is házon kívül' dotgo­ziikt, így a, városunkban élő Í6—60 éves korú nők 85 szá­zalékának van foglalkozása. A kereső asszonyok öthatoda családanya.-« Ez a nyolcvanöt százalék több mint tízezer nőt foglal magában. Csaknem négyezren az iparban, másfél ezrein. a kereskedelemiben, mintegy négyszázan a mező- gazdaságban, ötszázan az épí­tőipariban és a közlekedésben, egypár híján négyezren pedig egyéb — értelmiségi, hivatali stb. —• pályákon, dolgoznak. S még jóinélhányam akadnak olyanok, akik szintén szeret­nének elszakadni a főzőkanál­tól. Nekik is, családjuknak is jót tenne ez —' vallják —. még ha- növekedne is vele egyéni elfoglaltságuk. Ahol „sok“ és ahol kevés a nő A tanácskozásom felszólaló nők sokban hozzájárultak az eredményes, az ügyet előrevi­vő vitához. Beszéltek azokról a jelenségekről is, amelyek ne­hezítik dolgos mindennapjai­kat, s akadályozza őket te­hetségük kibontakoztatásában. A pedagógusnők a rójuk és társaikra egyre inkább neheze­dő problémáról, a túlterhelés­ről szóltak. Gábor Róbertné elvtárs megemlítette, hogy álcád olyan középiskolai ta­nárnő, akinek hetenként 55 órát kell tanítania az előirt 28 óra helyett, mert kevés a pedagógus. Szerinte jobban kellene ügyelni. arra, hogy ne csupán nőkből álljon a tantes- •tüle j, mert ez nagyon megne­hezíti a pedagógusnők helyze­tét, hiszen a kisgyermekes anyákat nem lehet beosztani például esti iskolai oktatásra, s a többiekre nehezedik a munka altkor is, ha valaki szülési szabadságra megy. Akadtak, akik meg azt kifo­gásolták, hogy itt vagy ott túlontúl alacsony a nők ará­nya. Nos, eltalálta a kedves olvasó, a vezető posztokról van szó. E területen — ez volt a véleménye mindenkinek — bizony kevés a nő. Kutat­ták az okokat is a véleményt mondók. Bár volt olyan elv­társ is, aki a más portáján kereste a hibát, arról viszont nemigen beszélt, hogy az ő üzemében is kevés a vezető tiszt ségű nő. Azt azonban minden felszólaló megerősítet­te, hogy hadakozni kell a nők vezetésre hivatotíságát tagadó nézetek ellen. »Jelenleg is van több olyan munkakör, amit el tudnának nők is látná — jelentette ki Varga Margit, a textilművek munkása, majd hozzátette: — Azt hiszem, üzemünk vezetői nálam is jobban tudják, melyek ezek a helyek.« Viszont maguk a nők is el­ismerték, hogs? sok mé g ben­nük is a visszahúzó erő. Ezért intett türelemre Horváth San­dámé eh-tars, a megyei nőta­nács titkára is. Hangsúlyozta, hogy igazságtalan, túlzó igé­nyeltél nem szabad támaszta­ni, mert ez nem viszi előre az ügyet. A dolgok praktikus oldaláról Többen kifogásolták a nők életét nehezítő olyan jelensé­geket, mint hogy miért van­nak zárva szombaton délután az óvodák és bölcsődék, hol­ott a dolgozó anyának éppen ilyenkor van legjobban »láb alatt« a gyerek, hiszen akkor hárul rá a heti nagytakarítás, mosás. Azok gondjáról nem is beszélve, akiknek szombat délután is elfoglaltságot ad az üzem vagy hivatal. Szóvá tet­ték, hogy az iskolaév végén bezárják a menzákat, márpe­dig köztudott, hogy a szülők­nek nincs több hónapos sza­badságuk. Bírálta érte a ke­reskedelem vezetőit, ugyanis sokszor szombaton délután már nem lehet kenyeret kap­ni a városban, s a boltok nyitva tartási ideje sem al­kalmazkodik sok dolgozó nő munkaidejéhez. Többen kifo­gásolták, hogy van készétel, de még igen drága, aztán meg »... ha' egy boltban el­fogy például a csemegeuborka, akkor másutt sem lehet meg­kapni; egy kicsit adjon töb­bet a szervezésié, az anyag- gazdálkodásra . á kereskede­lem«. Takács elvtársnö azt java­solta, hogy körültekintőbben kellene gondoskodni a gyer­mekek vasárnap 'délelőtti szó­rakoztatásáról — mozi, szín­ház, kirándulás — mert ez is könnyítene az édesanyáit hely­zetén. Újra elhangzott a kí­vánság: szervezzék meg végre a pótmama-szolgálatot, hogy legyen módja az anyának is egy kis esti szórakozásira. Volit olyan javaslat is, hogy meg kellene szervezni a bölesődés korú gyermekek miltrobusszal való oda- és hazaszállítását. Felszólalt a tanácskozáson Kisdeák József élvtárs, a vá­rosi pártbizottság első titkára Ls. Hangsúlyozta, hogy a női egyenjogúság kérdése ma el­sősorban anyagi kérdés. Állít­suk helyére a dolgokat, s ne az óhajokat vegyük számításba. Azt tekintsük, hogy hol tar­tunk ma a társadalom fejlő­désében, Utalt arra is, hogy nemcsak a férfiaknál van po­litikai értetlenség, hanem a nőknél is. Majd néhány olyan anyagi természetű problémáról szólt, amely befolyásolja a dolgozó nők életkörülményei­nek alakulását. Szólt arról, hogy sok családnak még nem telik mosógépre, sok kisgyer­meket még nem képesek befo­gadni a bölcsődék és az óvo­dák, s több üzem még nem tudja megoldani a munkások étkeztetését. Gond ez, nagy gond a családanyáknak, mint ahogy gond az is, hogy a ke­reskedelmi hálózat fejlődése egyáltalán nem tartott lépést a város lakosságának nagyará­nyú növekedésével, különösen a peremkerületek lakossága érzi ennek hiányát Mi lesz a vita eredménye? A tanácskozás részvevői tisz­tában voltak azzal, hogy má­ról holnapra nem lehet meg­oldani ilyen nagy horderejű problémákat, ám az egyik elv­társ szavaival élve »már azzal is tettünk valamit, ha ráirá­nyítjuk az illetékes szervek fi­gyelmét a gondokra«. Ezt a célt jól szolgálta a vá­rosi pártbizottság ülése. ▼. J. Amiből támogatást várnak a fiatalok és segélyt az öregek A termelőszövetkezetek szociális — kulturális alapjáról Sokat emlegetett probléma termelőszövetkezeteinkben a szociélis-kulituirális alap gaz­daságos és rendeltetésének legjobban megfelelő felhaszná­lása. Sokat és gyakran beszél­nek erről a tsz-vezetők s ma­guk a tagok is. Milyen címen adhatnak, illetve kaphatnak ebből a pénzből vagy termény­ből, erre keresik a választ. Miből les* az alap? A termelőszövetkezeti gazda munkaegység vagy készpénzfi­zetés ellenében dolgozik a kö­zösben. Ez a munkabére. Van azonban olyan időszak is, amikor a tag nem kaphat bért, mert betegség vagy öregség miatt nem bír dolgozni. Ekkor anyagi támogatásra szorul. A fiatalok sportolni, szórakozni szeretnének, kulturális igé­nyeik vannak, és ezek kielégí­tésére is a termelőszövetkezet hivatott. Kell tehát olyan pénz, a könyvvitelben olyan számla, amelynek az a rendeltetése, hogy fedezze az ilyen kiadásia­kat. Törvényerejű rendelet mondja ki, hogy a tsz-ek szo­ciális-kulturális alapot köte­lesek teremteni. Az alapkép­zés év végén, a részesedés ki­számítása után történik. Ek­kor félreteszák a tagok között kiosztható.pénzbeli és termé­szetbeli részesedésnek legalább 2—2 százalékát. Ebiből az összegből és terményből léte­síthetnek év közben bölcsődét, napközi otthont, könyvtárat, Vagy hozzájárulhatnák ezek működéséhez; egyéb kulturá­lis és sportigényeket elégíthet­nek ki; ebből az alapból segé­lyezheti a tsz keresőképtelenné vált tagjait, a szülő nőket és a nyugdíjban nem részesíthető öreg vagy megrokkant tago­kat. Szép, nemes feladatok megoldására hivatott a szociá­lis-kulturális alap. Nézzük meg, hogyan hasz­nosítják a gyakorlatban a tsz- ek az ilyen célra félretett ja­vakat. * Színházbérlet és betegségi segély A tabi Egyetértés Termelő- szövetkezet tavaly huszonöt színházbérletet vett tagjainak, egy alkalommal pedig ötven színházjeggyel ajándékozta meg a KlSZ-alapszervezetet. Vásároltak egy televíziós ké­szüléket, és a szociáilis-kuitu- rális alapból fedezték egy szö­vetkezeti gazda szovjetumóbe- li kirándulásának költségeit is. Ötezer forintot adtak a sportkörnek. Temetkezési se­gélyt fizettek az elhunyt ta­gok hozzátartozómaik. Végül mégis nyolcezer forintot hoz­tak át erre az évre. Ezt a pénzt nem használták föl ta­valy. Ha azt kérdeznénk, hogy csakugyan senki sem érezte szükségét a szociális támoga­tásnak, vajon igenlő választ ltapnánk-é a tagoktól? • Igaz, hogy vettek televíziót, de a maradék pénzből például mi­lyen sok értékes kötettel gaz­dagíthatták volna a községi könyvtárat! El kell ismerni, hogy a tsz elősegítette az ifjúság kultu­rális fejlődését, erre utal a sok színházjegy is;. De az ala­pot célszerűbben használhatták volna fel akitor, ha tervet ké­szítenek az év közi kiadások­ra. Pontos, megfontolt, egész évre szóló szociális-kulturális tea-vre volna szükség Ötvöskó- nyiban is. A betegsegélyezést itt is fontosnak tartják, még házassági hozzájárulást is fi­zetnek. Legutóbb például Re- csek János tsz-tagnak 400 fo­rintot szavaztak meg ezen a címen. Viszont itt is elhang­zott az alap felhasználásával kapcsolatban ilyen kijelentés: »Nem fizetjük ki az összes pénzt, mert ki tudja, talán ép­pen művelődési házat építünk, és altkor majd örülünk, hogy megvan ez az összeg.« Ez az, amit nem szabadna az alka­lomra, a véletlenre bízni. Ha művelődési ház építését terve­zik, akkor érthető, hogy a ta­nács is meg a termelőszövet­kezet is erre a nagyarányú építkezésre tartalékolja köz­ségtej lesztési, illetve kulturá­lis célokat szolgáló pénzét. De ha ilyen terv nincs, nem sza­bad fölöslegesen megvonni a pénzt azoktól, akik segélyre szorulnak, vagy több, jobb könyvet szeretnének olvasni. A kőzgyfiSési határozatok szeri t A korábbi években szinte ál­talános völt, de még ma is elő-előfordul, hogy nem szociá­lis-kulturális kiadásokra for­dítják ezt az alapot. Elhang­zottak olyan véleményeik is, hogy »az a bizonyos két száza­lék elbírja«, és írógépet, író­asztalt vettek, zártkörű zár­számadási bankettet rendeztek borral és pörkölttel a szociális- kulturális alap terhére. -Fölfi­gyeltek erre a járási tanácsok és a bankfiókok revizorai és a népi ellenőrző bizottság is: leállították az ilyen jogtalan kifizetéseket. Ügyelni kell vi­szont arra, hogy mosl 'tár a* alapszabályban ezzel kapcso­latban rögzített célokat is va­lóra váltsák a termelőszövet­kezetek. A közgyűléseken ha­tározatok születtek, hogy mennyi pénzt vagy munkaegy­séget ad a tsz a betegeknek, az elhuny tak hozzátartozóinak, a szülő nőknek, a tanfolyamo­kon. iskolákon részt vevőknek stb. Mégis megtörtént a télen, hogy a traktorosképző tanfo­lyamok hallgatói nem minden esetben kaptak fizetést szövet­kezetüktől. A Csokonyavison- tai Gépállomáson több mint harmincán tanultak, de közü­lük alig hál man-négyen — a bála váriak és a homokszenf- györgyiek — dicsekedhettek azzal, hogy gazdaságuk pénzt vagy munkaegységet juttatott nekik a tanfolyam idején. Embe rségeseb b elbírálást Gyakran előfordul, hogy a* alapszabályban szereplő jóvá­írást a gyakorlatban csökken­tik, vagy teljesen elhagyják. Nem ritka az sem, hogy az egyes- kedvezményeknél, a szo­ciális támogatásnál nem egy­forma szempontok szerint jár. nak el. Erre csupán egyetlen példát említünk. A kaposvári Laísnka Ter­melőszövetkezet szociális bi­zottsága 500 forint temetkezé­si hozzájárulást szavazott meg Rónai Imre hozzátartozói nak. A tsz-tag egy évvel ezelőtt 86 éves korában halt meg. Özve­gye tagja a szövetkezetnek, öregségi járadékot' kap az Or­szágos Nyugdíjintézettől. Ró­nainé egy év után még nem látott egyetlen fillért sem a temetkezési hozzájárulásbók mégpedig azért, mert Rónai Imre — úgymond — mielőtt meghalt, nem vette ki részét a közös munkából. Ezért vontaik meg feleségétől az 500 forin­tot. Elvárták, hogy egy 86 éves ember halála előtt néhány évet dolgozzék a tsz-ben. Elgondol­koztató ez, és arra mutat, hogy van még mit tenni az alap he­lyes felhasználósáért. Többet és határozottabban kellene foglalkozni a járási szerveknek a tsz-ek szociális- kulturális költségvetésével, el­FREILICHMANN: a Polip csápjai * (80) — Ki küldte hozzám? — A fia monota nekem, hogy... — Nem kértem fel a fiamat erre! — vágott közbe élesen Andrej Andxejevics. A nő zavartan pillantott a mérges professzorra és felállt: — Bocsánatot kérek, amiért zavartam! — mondta elfogó- dottan, és az ajtó felé indult. — Álljon csak meg, kislány! Az ismeretlen visszafordult, és még mindig zavartan nézett Andrej Andrej évi csre. — Ha már eljött, beszélges­sünk! Né haragudjék, kissé mé­regbe jöttem. Üljön le, kérem — mondta Andrej Andrejevics, és fel sem kelve karosszéké- ből, iratcsomót helyezett el a páncélszekrényben. — Hol dol­gozott legutóbb? — Régóta nem dolgozom. — Miért? — Gyermekem születése után apám tartott el. — S a férje?... — Még be sem fejezte, észrevette, hogy a fiatal nő arca fájdalmasan ■nogVQt*« gtiik­— Nem tért vissza a front­ról .;: — felelte könnyes szemmel. Kínos csönd támadt. Andrej Andrejevics együtt­érzően tekintett rá, és szomo­rúan gondolta el, hogy a há­ború ütötte sebek nem egyha­mar hegednek be az emberek szívében... — Végzett-e szakiskolát? — kérdezte rövid hallgatás után. — Építőipari technikumban tanultam, A háború miatt azonban nem tudtam befejezni. De elég sokáig dolgoztam a szakmában. — Milyen írásai vannak? — Csak személyi igazolvány. Minden iratom elégett — Itt van önnél? — Igen, tessék! — nyújtotta át a celofánba burkolt köny­vecskét Andrej Andrejevics gondo­san áttanulmányozta. — Ellenőriznem kell tudá­sát, csak akkor látjuk, meg tud-e birkózni a munkával. Megfelelne-e önnek... — a személyi igazolványba nézett — Tatyáraa Lukjanovna, az a feltétel, hogy előbb öt-hat na­pig dolgozzék nálam, s utána döntsük el a továbbiakat? — Nagyon is megfelel! Mi­kor léphetek munkába? — Akár már holnap, mond­juk, tizenkét órakor. — Tizenkét óraikor pontosan itt leszek. — Rendben van. várom. A nő elköszönt és kiment Tizedik fejezet Az állambiztansági szervek Pobedója gyakran megállt az ú tkeresztezódéseíknél, hogy át­engedje maga előtt a gyalog­járókat. Sok embert csalt ki az utcára a csodálatos nyári este. Könnyű, friss szellő cirógatta az arcokat, meg-meglebbentet- te a kirakatok és elárusító bódék ponyváit, megíborzolta a fák lomlbkoronáját, fiatal, dús­levelű ágait. Az égbolton távo­li csillagok ragyogták. Ilyen estén, ha fiatal az ember, vi­dám társaságiban énekelve, tré­fálkozva barangol a város ut­cáin és körutain. Ha már el­röppent az ifjúság, s munká­ban, harcban töltött hosszú, ne­héz út van az ember mögött, jó dolog hűséges élettársa mel­lett csendben elüldögélni az illatos hársfák alatt a pádon. Resetov végigtekintett a za­jos utcán, és arra gondolt: az is boldogság — őrizni az embe­rek nyugalmát, s valóban, vég­ső fokon as ő nyugalmuk és örömük nem az ő öröme is? . ; Elővette cigarettatárcáját, és gyufát keresett a zsebében. A sofőr megállt, és az ezredes, cigarettával a kezében, kidug­ta fejét az ablakon. Egy fiatal­ember haladt el az autó mel­lett — tüzet adott. Resetov megköszönte figyelmét, és őszinte örömmel nézett a nyílt, férfias, fiatal arcba. »Milyen sok remek fiatalem­bert nevelt fel az ország!« — gondolta. Érdékes, izgalmas vi­lágban élnek. Ilyen fiatalokkal együtt építette annak idején Komszamolszkot, az ifjúság városát. Később ilyeneket ne­velt a szovjet hadseregben és az állambiztansági szerveknél. Mennyi jót. nemest plántálnak el a fiatalok szívében. De meg­történik az is, hogy egyikük- másikuk megbotlik, hibát kö­vet el. Támogatni és segíteni kell őket, még akkor is, ha az idegen hatás a fiatal szívekben szétrombolja azt, ami a szovjet emberben a legértékesebb: a munka és az alkotás szeretetét. Megesik, hogy az ilyen fiatal­ember az ellenség hálójába ke­rül. Egyetlen fiatalt sem szabad átengedni az ellenségnek. Még idejében támogatásit kell nyúj­tani a botlónak; meg kell aka­dályozni, hogy fiatalságunk tiszta és derűs szívére hasson a társadalom salakja. Ebben a nevelőmuníkában komoly fel­adat vár az áUambiztepsági szervek munkatársaira is. Per- i sze igaz, hogy ilyen esetekben: különleges körülményele is le-* hetségesek! Az ezredes gondo-t latai ismét visszatértek a sú-t lyos mérgezéssel kórházba szál- J Irtott fiatalemberhez. Ki lehet» ez a fiú? : • ♦ (Folytatjuk) : lenőrzésével. Kivált a szociális és az * ellenőrző bizottságok dolga, hogy vizsgálatukkal, út­mutatásukkal segítsék a helyes arányok kialakítását, megtar­tását. Segítsék elő, hogy azok élvezhessék az ebből eredő tá­mogatást, akik legjobban rá vannak szorulva, és hogy a tér. melöszövetkezeti fiatalok is érezzék: a tsz törődik velük. Hermész Ferenc Pannónia zefír rózsaszínben és kék színben Kanavász kockás Műselyem twill Schantung NDK selyemszövet 37 - Ft 34.50 Ft 57- Ft 44.50 Ft 120,— Ft-tól 140,- Ft-ig a fildmívesszövetkezeti szakboltokból! (3457)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom