Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-28 / 73. szám

MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA filmszínházaink műsorából Vörös Csillag Jellegzetes típust, jellegze­tes hangulatot teremtenek az alkotók ebben a lélekta­ni filmdrámában. Dr. Járom Ambrus életében túlságosan jól sikerült, túl simán ment minden. Egyetem, ösztöndíj, kollégium; állása készen várta; pályája szépen, egyen­letesen ével fölfelé. Tanár­segéd, szép karrier előtt áll. Mégis mi van vele? — döb­ben belé a kérdés. S a Nagykörúton megpillant egy kosár halat, amint a kosár felborul. A halak tehetetle­nül csúszkálnak, vergődnek a földön. Mint ő. De honnan ered életuntsága, meghason­Oldás és kötés lottsága? Nagyhangú, mo- demhedő társasága nem kö­ti le. Nem bírja elviselni a magányt, és bár közösséget nem érez velük, szemlélete társaságának életérzését tük­rözi. Néha tud érezni: ellá- gyulást, lelkiismeretfurda- lást. De ott az örök, vivődő kérdés: egyáltalán szeret-e ő mást is önmagán kívül? A kérdés nyitott... A film Lengyel József novellájának filmváltozata. Jancsó Mik­lós rendezte, a főbb szere­peket Latmovits Zoltán, Aj- tay Andor, Szakáts Miklós, Borsi Béla, Dómján Edit és Medgyesi Mária alakítja. Szükség van-e az iharosi kastélyra? Hatalmas fák között elhagyottan áll Iharosom az egy­kori Inkey-kastély. Csupán egy kis része foglalt, a község harminckilenc óvodása és néhány család talált itt magá­nak otthont, A kastély többi része elhanyagolt, gazdátlan. Nincs eresz, beázik a tető, omladoznak a falak, a meny- nyezet, korhad a padló, a parkett. Nincs, aki törődjön vele, gondozza, óvja az épületet az időjárás pusztításától, az enyészettől. Pedig az utóbbi évek­ben volt tulajdonosa — nem is egy. Tartozott a Földműve­lésügyi Minisztériumhoz, az egyik állami gazdaságnak volt itt központja. Később átadták az Egészségügyi Miniszté­riumnak, mert szóba került, hogy szanatóriumot, kórházat vagy valamilyen más szociális intézményt rendeznek be. Nem valósult meg egyik terv sem, az épület visszakerült a tanácshoz. Tavaly ismét átvette a Földművelésügyi Minisz­térium azzal a céllal, hogy két és fél millió forintból rend­be hozzák, s mezőgazdasági szakiskolát indítanak benne. Az idén januárban azonban lemondtak szándékukról, a ki­költöztetett óvodát visszahelyezték, s maradt minden a ré­giben. Mi lesz az épület sorsa? Használják majd egy darabig, j amíg össze nem roskad. Már most sem veszélytelen az óvó-; dára, a gyermekekre. Nincs talán szükség a kastélyra?; Olyan jól állnak a községben középületek tekintetében?; Hiszen sem a pártszervezetnek, sem a KISZ-nek, sem aj nőtanácsnak, sem a postának nincs megfelelő helyisége. Dej nincs megfelelő művelődési otthon sem. A falu a maga ere-; jéből, az évi 110 000 forint községfejlesztésd alapból nem tudná rendbe hozni az épületet, sőt képtelen lenne rá a csurgói járás is. Szakembereknek kellene eldönteni, hogy érdemes-e a kastélyt jelenlegi formájában ' ' rmi. Lehet, hogy nem érdemes, mert már annyira tönkrement. Ha szükség van a kastélyra, akadályozzák meg pusztulását, és áldozzanak rendbehozatalára. Ha nincs, akkor intézkedjenek lebontásá­ról, hogy a még jó állapotban levő anyagot a község hasz­nosíthassa! S js. L. Szabad A kopár sziget Evés— ivás fizetés nélkül Csöndes hare a földdel, a természettel. .. Régi el­képzelése volt a film alkotó­jának, Kaneto Sírul ónak mű­vészien, hitelesen kifejezni a japán parasztok harcát a termésért, a létért. Életük költeményét, hallgatásukat, szótian, megfeszített mun­kájukat sikerült vászonra vinnie ebben a világhírűvé vált filmben. A mondani­való szolgálatában a leghí­vebb formai eszközt alkal­mazza: a filmben nincsenek dialógusok, csak a képek beszélnek. A íorgatóköny- vön öt évig dolgozott, és művét mindössze 13 mun­katársa segítségével valósí­totta meg. OOOOOOí CCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXJOCOOOOOCCOC ,Száműzött írók mindig elpusztulnak... Irodalmi est a Helyőrségi Klubban Figyelemreméltó irodalmi előadás hallgatóiként ültünk hétfőn este a Helyőrségi Klub előadói termében, sajnos, ke­vesen, alig ötvenen. Pedig az est néhány magvas, gondolat­ébresztő igazsága hasznos lett volna sok ember számára. »•Német irodalom — emig­ráns irodalom« címmel ren­dezte meg az előadást a TIT. Első részében a XIX—XX. századi német irodalomból, majd Horváth Béla és Vámos Imre — hosszabb ideig nyu­gati országokban élt írók — műveiből idéztek a Csiky Ger­gely Színház művészei: Fülár István, Szokolay Ottó, Bara­nyai László, Havas Gizella és Tóth Béla. Becsületükre vál­jék, társadalmi munkában. S hadd említsük meg azt is, hogy egészséges, jó a kezde­ményezés: egy nép irodalmá­Fe! hívás a vadászokhoz A Nemzetközi Madárvédelmi Szervezet azzal a kéréssel fordult az Országos Erdészeti Főigazgató­ság Vadgazdálkodási és Vadászati Osztályához, hogy a tavasszal Ma­gyarországon is különleges véde­lemben részesítsék a vonuló ván­dormadarakat. Az Országos Erdészeti Főigazga­tóság eleget tett a Nemzetközi Ma­liárvédelmi Szervezet kérésének, és a most vonuló szalonkák érdeké­ben felhívással fordult a vadászok­hoz. A felhívásban az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetője arra kéri a vadászokat, hogy az idei szalonkahúzasokon esetenként és személyenként három szalon­kánál többet ne lőjenek. ból, egy érdekes irodalmi kér­désből műsort kovácsolni, kö­zönség elé állni. Egyengetni azt az utat, amelyen irodalmi érdeklődésű közönséget igye­keznek toborozni évek óta — több-kevesebb sikerrel — mű. kedvelő irodalmi színpadjaink is. Kár, hogy Kaposvár nem jó táptalaja az effajta kísér­leteknek. A német, majd az emigráns irodalomból különösebb köz­ponti vagy vezető gondolat nélkül hallottunk tizennyolc- húsz verset és három elbeszé­lést. A csoportosítás laza, szét­folyó és zsúfolt szerkezete hát­ráltatta a lényeg kdkristályo. sodásáí. A másik: időben elúszott a műsor a sok szemelvény miatt. Egy és háromnegyed óra he­lyett ötvenpercnyi is elegendő, sőt tartalmasabb lett volna. A harmadik: a művészek olvasták, felolvasták a sze­melvényeket. A prózánál ez természetes volt, s a versek­nél is itt-ott felvillant a kö­zönséggel való kapcsolat. Egé­szében azonban érzelmi telí­tettség nélkül kopogtak a sza­vak. Befejezésül Vámos Imre író érdekfeszítő előadását hal­lottuk a Nyugatra sr' «ve magyar írók alkotómunkájá­ról, életérzéseiről. Ezt sum­mázva álljon Itt egy Zilahy Lajostól idézett vers két sora: »Száműzött írók mindig el­pusztulnak H Nyeglén eltitkolt honvágy rákjaiban.« W. E. — THOMAS MANN egy eddig ismeretlen levelét a kö­zelmúltban hozta nyilvános­ságra a címzett, Max Zim- mering, a német munkás- mozgalom veterán harcosa. Thomas Mann arról az erőfe­szítésről ír levelében, ame­lyet a polgárságnak a mun­kássághoz való csatlakozása érdekében tett. Vádiratot készít az ügyész- Sség Izményi Jánosné Kaposvár, *Dobó István utca 31. szám »alatti lakos, a Somogy megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi »Vállalat 345-ös számú tejbolt- jjárnak vezetője elleti. Noha Izményiné már koráb- íban is boltvezetőként dolgo- >zott, és két alkalommal tete- !mes leltárhiányt állapítottak )meg nála az ellenőrök, a vál­lalat vezetőd — nem tudni mi- ilyen meggondolásból — újra !boltvezetőnek nevezték kd. Ö )aztán megengedte a személy- jzetnek, hogy térítés nélkül fo- igyasszanak az üzlet, készleté­jből. Amikor leltároztak a bolt­iban, több mint 9000 forint, hiá- jnya volt. A kálóra leszámítöt- Itak 4500 forintot, de még így jis maradt 4800 forint hiány. lAz ügy nyilvánosságra kerülé­se után két eladó bement az igazgatóhoz, és elmondták, hogy a leltárhiány miből fa­kadt. Az igazgató a rendőrségi kihallgatás során »nem emlé­kezett« a dologra. »Bizonyít, sák be, hogy voltak bent ná­lam ... « — érvelt, és így akar­ta a felelősséget elhárítani magáról. A vállalat vezetői ezután fe­gyelmit indítottak a volt sze­mélyzet ellen. A Kaposvári Járásbíróság két fegyelmi ha­tározatot elutasított, mert jog- tálán volt. Izményiné rövidesen bíróság előtt felel »jószívűségéért«. Eladta a más pincéjét Tízhónapi szabadságvesztés­re ítélte a Nagyatádi Járás­bíróság Nagy Péter felső- gyócspuszitai lakost csalás miatt. Az ítéletet a Megyei Bíróság föllebbezési tanácsa jóváhagyta. Nagy tavaly augusztusban találkozott a kadarkúti ital­botban Endrődi Lászlóval. Endrődi érdeklődött, hogy nem tud-e valahol lebontani való épületet, mert meg szeretné venni az anyagát. Nagy kö­zölte, hogy »pincéjét« éppen el akarja adni. 6000 forintot kért érte. Néhány nap múlva megegyezett Endrődivel, és hozzáláttak Rizsavi Viktor ka­posvári lakos pincéjének le­bontásához. A használható tégla- és faanyagot elszállítot­ták, beépítették. Az eddig ötször büntetett Nagy semmi lelkiismeretfuir- dalást sem érzett, amikor egy idős embert ilyen módon 6000 forinttal megkárosított. JEANNE MARIE DARRÉ KAPOS VA RON Szeszcsempészési botrány Súlyos szeszcsempészésen érték tetten a Fehér Ház »udvari zené­szeit-«, az Egyesült Államok légi­haderejének zenekarát, amely el­nöki ebédeken szokta a zenét szol­gáltatni. Amikor a zenekar ber­mudai szerepléséről visszatért, a vámőrök nagymennyiségű csem­pészett whiskyt találtak náluk. A vámhatóságok megindították a büntető eljárást és kihallgatták a zenekar valamennyi tagját. A légi­haderő nem hajlandó a csempé­szett áruk mennyiségét elárulni, csak arra célzott, hogy a nagybő­gősök természetesen több whiskyt rejthettek bőgőikbe, mint a hege­dűsök, TV eves, jől ismert, Európa- ■*-’ hírű művészt köszönt­hettünk immár másodízben Kaposváron. Jeanne Marie Darré francia zongoraművész­nő jöttének hire ugyancsak fel­csigázta az érdeklődést, s amit már hosszú idő óta nem ta­pasztaltunk, az Országos Fil­harmónia bérleti estjén zsúfo­lásig megtöltötte a közönség a Latinka Művelődési Ház szín­háztermét. A MÁV Szimfoni­kusok Zenekarát Kerekes Já­nos vezényelte. Bevezetésiként Kodály Föl­szállott a páva című nagyze­nekari variációsorozatát hal­lottuk először városunkban. (A bemutató 1939-ben volt!!!) Örültünk az eseménynek, hisz most »élőben« is megismerhet­tük az Ady egyik legnagyobb, forradalmi hangulatú versére komponált művet. Bár az elő­adás korántsem volt művészi­leg teljes, így is, a magyar ze­neirodalom egyik mestermű­vének megismertetésén túl is szép élményt szerzett. Tizenhat variáció sorozata ez a mű, s Kerekes Jánostól azt kérhet­jük számon, hogy a változatok hangulatváltásait nem tudta úgy megoldani zenekarával, hogy ne szakadjanak ki a mű egészéből. 1 eanne Marie Darré meg­- jelenését forró taps kö­szöntötte, s ez az ünneplés — úgy éreztem — nem a hírnév­nek szólt, hanem arra az él­ményre emlékeztetett, amely- lyel legutóbb megörvendeztet­te a kaposvári közönséget. Dar­ré szimpatikus művészegyéni­ség, játékából őszinteség árad, rajongás a muzsika és a hall­gatóság iránt. Mindvégig érzi az ember, hogy szerényen, de bőkezűen nyújtja át művésze­tének lényegét, mintha azt mondaná: »Tessék, emberek, fogadjátok be mindazt, amit évtizedek művészi tapasztala­tával, bensőmben újjáérlelve szeretettel nyújtok át.« Liszt A- dúf zongoraversenye csendült fel a szólóhangszeren, s Darré érzelmi gazdagságát továbbította. Szenvedélyes ki­törései, lágyan csengő lírája és borongós magábafordulása a művészetének csúcsán levő em­bert állította elénk. Darré még­sem a zongoraversennyel arat­ta legnagyobb sikerét. Merész­ség volt, mégis így történt: a művész egyszer sem próbálta végig a művet a zenekarral, s ez bizony hallatlan bizonyta­lanságot okozott. Darré felfo­gását, elképzeléseit nem ismer­te a karmester, nem ismerte a zenekar. S a közönség szinte lélegzet-visszafojtva arra össz­pontosította figyelmét, hogy mikor borul össze minden, mert a zenekar bizony nem állt hivatása magaslatán. A ru­tin segített ugyan valamit, Darré egyénisége, művészeté­nek sodró lendülete is vitte, de inkább csak vonszolta a zene­kart. így hát nem csodálkoz­hattunk azon, hogy vendégmű­vészünk a »ráadásokkal« hódí­totta meg ismét a közönséget. Chopin egyik keringője s Beethoven csodálatos színgaz­dagsággal megszólaltatott Tö­rök indulója, a hangok csillo­gása, fénye valóban elkápráz­tatott bennünket. Darré mes­tere a hangszernek, elővará­zsolja a zongorából a legap­róbb részletszépsegeket is. Igaz, hogy játéka nem támaszt bennünk mély gondolatokat, de közel visz a zenéhez, közel a művek lényegéhez is. Vendégzenekarunk Kerekes János vezényletével Beethoven VII. szimfóniájának tolmácso­lásával igyekezett valódi képet festeni felkészültségéről, s ez sikerült is. Az életöröm, az ujjongó boldogság, a tobzódó ritmus szimfóniája hivatott megszólaltatokra talált. Kivált­képp az utolsó tétel ragadott meg, jóllehet néhány helyen (a II. tétel nyugtalansága) a túlhajtott tempók egy kissé szokatlanul hatottak. A közönség elégedetten távozott a koncertte­remből, ahol ezúttal nem tel­jes értékű, de igen jelentős és emlékezetes esemény tanúi le­hettünk. Jávori Béla SOROK­A hosszú orr előnye Lawrence Allen New York-i vendéglőst barátai szakadatlanul csúfolták hosszú orra miatt. A kissé éktelen testrész a maga terjedelmességével most nagy segítségére szolgált a kocsmárosnak. Éjszaka négy betörő hatolt be a lakásába, kezét-lábát összekötözték, majd kifosztották. A férfi sehogy sem tudott kiszaba­dulni, így hát odakúszott a telefonkészülékhez, orrával lelökte a hallgatót, majd ugyancsak az orrával fel­tárcsázta a rendőrséget * * * Egy amerikai kritikus megkérdezte Tennessee Wil­liams ismert írót, miért vem ír soha egészséges, elé­gedett emberelőről, mondjuk egy boldog férjről. — Boldog férjről? — húz­ta föl szemöldökét az író. — De hiszen ötlábú, repülni tudó elefántokról sem írok! * * * Fura felszólítás Egy közép-olaszországi fa­lu vezetősége elhatározta, hogy föllendíti a környék idegenforgalmát. Prospek­tust nyomattak hát, és szer- teküldték a világba. Az ékes propagandafüzetben többek között ez volt: »Nálunk nincs gépkocsi, nincs mo­torkerékpár, nincs robogó! Mindenfelé csak a csodála­tos, csöndes természet! A hozzánk vezető hegyi ösvé­nyen csak szamarak ka­paszkodhatnak fel. Okvetle­nül próbálja meg ön is!« * Üt * Csípős anekdota Az angolok az Európai Közös Piac miatt erősen vá­róinak a franciákra. Ha­ragjuk többek között az alábbi csípős anekdotában fejeződött ki: — Szent Péter és Szent- Pál leereszkedtek a menny­országból, és egyenest Lon­donba. siettek. Egy pszicho­lógust kerestek, mert — mint mondották — az Úris­ten megbetegedett, nagyzási hóbortba esett: azt hiszi, hogy 6 a De Gauüe. $ * * „Életmentés“ Két férfi sétál az utcán. Szembejön velük egy rend­kívül csinos, szép asszony. Az egyik megemeli a ka­lapját — Ki volt ez? — kérdi a másik. — Az életmentőm. __ ??? — Egyszer azt mondtam ennek az asszonynak, hogy menten megölöm magam, ha nem hallgat meg. — No és? — Mi az hogy no és? Hát nem látod, hogy élek?! Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei 3izottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11# Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrsünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25067 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében» Kaposvár, Latinka & u. L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom