Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-27 / 72. szám

Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA Nem elég csak tagkönyvet adni az új KISZ-fiatalok kezébe... Szá Februárban rrwtayeszerte megkezdődött az általános is­koláik nyolcadik osztályos út­törőinek átadása a KlSZ-alap- szervezetnek; igen sok helyen már KISZ-tagIkönyvüket is megkapták a pajtások. Az át­adási ünnepségeket mindenütt a csapatvezetők és a KISZ-tit- károk járási tanácskozása előz­te meg, majd pedig a községi vezetők beszélték meg a fel­adatokat. Egy-egy ilyen esemény nem fás dolog az ifjúsági szövetség falusi alapszervezeteinek életé­ben. Űj erők kerülnek a moz­galomba, új, összeszokott kö­zösség, amelynek tagjai nyolc évig együtt ültek az iskolapad­ban, együtt jártak az örsi vagy rajfoglalkozásokra. Nem köny- nyű feladat ezéknek a 14—15 éves gyerekeknek a KISZ-ben dlyan feltételeket teremteni, amelyek között jól érzik ma­gukat, és alkotó tevékenységük kibontakozhat. Tavaly érkez­tek jelzések arról, hogy a KISZ-be került nyolcadikosok bizonyos csalódást éreztek, amikor a jól szervezett úttörő- csapatból belecsöppentek egy gyengén működő, laza fegyel- mű alapszervezetbe. Érthető, hogy a pajtások fantáziáját nem mozgatta meg a taggyűlé­sek lapos egyhangúsága. A raj­összejövetelek romantikus moz­galmasságát várták vagy még ennél is érdekesebbet. A másik baj az volt, hogy az alapszervezetek nem bizto­sítottak programot az új ta­goknak, s amint a tanítás vé­get ért, befejeződött az úttör- rők foglalkoztatása is. Nehéz persze receptet adni arra, hogy milyen legyen az a terv, amely megfelel a 14—15 Münchenben is elszaporodtak a közlekedési balesetek. Ezért ve­zették be idős és beteg gyalogjárók részére a képünkön látható közlekedésjelző készülékeket. Ez egy igen élénk sárga lemezre festett 3 fekete pont. Azok a gyalogosok, akik jogosultak eme jelzőberendezés felmutatására,' elsőbbséget élveznek az úttesten való átkelésre. A sofőrök kötelesek fokozott mértékben gondos­kodni testi biztonságukról. Az újítás állítólag bevált. (MTI Külföldi Képszolgálat) Tizenegyezer új munkást vár az építőipar December közepétől március derekáig az építőmunkások- rtak átlagosan 25,6 százaléka volt íagyszabadságian. A hideg miatt januárban és február­ban a tervezettnél átlagosan huszonnégyezer dolgozóval ke­vesebb munikást foglalkoztat­taik. Így ebben a két hónap­ban a termelési terv ötvenöt százalékát teljesíthették, több százmillió forint értékű mun­kával adós maradt az építő­ipar. Most már valamennyi épít­kezésen megkezdődött a mun­ka. Az építkezéseken — ahol az agyagellátás lehetővé teszi Kedvesek, csinosak a tavasai LEÁNYKA KALAPOK éves '-újoncoknak'« és az idő­sebb KISZ-tagoknak is. Más a gond városon és más falun. De ahol az úttörők KISZ-be való átadását egész éves munka elő­zi meg, és nemcsak kampány- feladat az átvétel, ott sokkal könnyebben lehet boldogulni Ha már a tanév elején megér­tik a gyerekek, hogy a KISZ- ben nem a játék a fő, hanem a i munka, ha már szeptembertől kezdve bevonnak úttörőket a KISZ művészeti csoportjaiba, ha a sporteseményeket közö­sen rendezik meg, akkor nem lesz hiányérzete egyetlen nyol­cadikosnak sem. Megyénkben csaknem négy­ezer úttörő kerül át a Kom­munista Ifjúsági Szövetségbe. Munkát biztosítani, feladatot adni nekik nem kis dolog. Az eddig megtartott átadó ünnepségek, sajnos, azt tükrö­zik, hogy sem a csapatveze­tők, sem a KlSZ-titkárok nem olvasták el elég figyelmesen a KISZ KB határozatát, és emiatt tévesen értelmezik a KISZ-be való átvételt. Némely helyen egyszerre vesznek át 10—15 gyereket eleve lehetet­lenné téve az alapos megfon­tolást. Másutt még egyáltalán nem gondolkodtak azon, hogy nem elég csak tagkönyvet adni a fiatalok kezébe, hanem prog­ram is kell. Az idő sürget, hamar itt lesz a tanév vége. Ha azt akarjuk, hogy a nyolcadik osztályt vég­zett fiatalok kiesés nélkül to­vább dolgozzanak az ifjúsági mozgalomban, akkor sok min­dent meg kell csinálni a közel­jövőben. Főleg azért, hogy az átadó ünnepségeknek ne csak for­májuk, hanem tartalmuk is le­gyen. Polesz György Czivmelengető, kedves ün- *■-' népség zajlott le hét­főn délelőtt Öreglakon. Egy halk szavú anyát, egy kedves öregasszonyt ünnepelt a falu. Horváth Jánosné ez év már­cius 25-én töltötte be 100. élet- értét. Ezen a napfényes déle lőt­tön mozgalmas kép fogadta a látogatót. A tanácsházán ün­neplőbe öltözött emberek gyü­lekeztek. A községi tanács, a népfront, az állami gazdaság, a KISZ-szervezet, a nőtanács és az úttörők képviselői egy­szerre indultak el Horváth né­ni házéhoz. Az emberek mo­solyogva nézték a menetet. Mire odaértek, már ott szo­rongott a falu apraja-nagyja. étjo már... —t Eljöttünk a .. kedves Hor- ith néninkhez. öszönteni sze stnénk ezen a zép napon mondta a tanács­inak, és átad­ta az Elnöki Ta­kács ajándékát. A árási tanács 500, z állami gazda­ság 600 forintot küldött a jubi­leumra. Déri Klá­ri a fiatalok ne­vében csomagot nyújtott át. Déli- gyümölcsöt és sok finomságot ho­zott. Virágcsokrok, ajándékok, jókí­vánságok, ölelé­sek. És a válasz: — Köszönöm, gyerekeim. Én mindig jóba vol­tam mindenkivel, éljetek ti is békességben, sze­ressétek, becsüljétek egymást... Kinézett az ablakon. — Hányán lehettek gyer­mekeim? — Kétszázan. Ennyien va­gyunk ... A válasz mosolyt varázsolt a ráncos arcra. — Ügy, mint egy család, mint egy nagy család. Ez va­gyon szép... Szép volt. Eljöttek gyere­kei, unokái, dédunokái. Buda­pestről, Veszprémből és a Dráva környékéről utaztak ide, hogy ünnepeljenek. Egy halk szavú, kedves öregasszony jubileumát. Németh Sándor A Latinka Sándor kulturális szemle körzeti bemutatóinak néhány tapasztalata a barcsi járásban A barcsi járás 28 községe közül 26 falu művészeti cso­portjai. szólistái neveztek be az idei kulturális szemlére. A körzeti szemlék egyik legör- vendetesebb tapasztalata a la­kosság meglepően nagy érdek­lődése. Mind a hét körzetben lefolyt versenyt a »telt ház« kíváncsisága kísérte végig. S a közönség zömben nem is csalódott. Jelentősen ernelke­— már a második negyedév­ben meg kell kezdeni a ter­meléskiesés pótlását. Ehhez azonban sok új munkaerőre lesz szükség. Az Építésügyi Minisztérium vállalatainak már a második negyedév ele­jétől ny ol cezer-nyolcezer-öt­száz új munkást kellene föl­venni, sőt az év második fe­lében még mintegy kétezer új dolgozót akarnak munkába állítani, hogy pótolhassák a teli kiesést. Az idén tehát mintegy ti­zenegyezer új munkás jelent­kezését várja az építőipar. (MTI) A KUTYA CSONTJA Azt mondtam a felszolgálónak: — Nagyon ké­rem, szerezzen egy lcis csontot a ku­tyámnak. Sajnálkozva vár laszolta: — Sajnos, ami volt, azt már el­vitték. Tessék vár­ni, most jött meg egy tizenkettes es­zérelve is azt taná­csolni, hogy vi­gyázzon a gyomrá­ra, és tartózkod­jék a túltáplálko- zástól. Végre elvitték a levesescsészéket, de a húst még nem hozták. To­tósra kezdtem, hogy mi lesz, csir­ke, kacsa vagy küvői társaság, ott más sokcsontú biztosan marad hús? Ezek lenné- valami. Igaz, csak nek a nyerőszá­most kapják az mok. ötös találat erőlevest, eltart tyúk, kacsa, disz­vagy fél óráig, nókaraj, oldalas és amíg a húsnál, il- pörkölt lenne, letőleg a csontnál amelyeknek mó- tartunk. Most már csak abban bíztam, hogy sikamlós, esetleg gusztusta­lan viccek hang­zanak el az asztal­nál, és valamelyik kényes vendég sér­tődötten vagy ét­vágyát vesztve ab­bahagyja a táplál­kozást. De nem! Mindenki úgy evett, mintha na­pokig koplaltat- ták volna őket. Az én pincérem fél szemmel állan­dóan a táplálkozó- kat leste. Egyszer csak felcsillant Filcanyagból Twillselyemből Gyapjúanyagból 40—55 Ft-ig 54 Ft 71 Ft (2171) Vártam, Az új­donsült asszony szép volt és kövér. Az ifjú férj cin- gár és alacsony. Meg állapítottam, hogy kettőjüktől nem sokat várhat az én Csibim. A nő mohón meg­eszik mindent, a férfi úgyszintén, mert ez a típus hitmi akar. Ezután szemügy­re vettem a nász­népet. Ezek közt akadt reményteljes vendég. Az egyik csak belekóstolt az erölevesbe, és azt is otthagyta. Volt a násznép között egy pergamenbörű alak is. Ennek szerettem volna nemcsak a Csibi miatt, hanem az önzetlenségtől ve­csingos alkatrészét mindkettőnk sze- (a Csibi kedvence) me. Az egyik ven­mindenkA a tá­nyéron hagyná. De már egyes találat­tal is megeléged­tem volna, mert kilenc elmúlt, és kolbászt már nem vásárolhattam volna a kutyám­nak. És jött a pin­cérsereg. Egyetlen találatom sem volt... Mindenki natúrszeletet ka­pott, soványát, egyfalatnyi csont vagy mócsing nél­kül. A pincér sajnál­kozva mondta: —> Reménytelen eset. Régi tapasz­talatom, hogy a násznép a tányért is kitörli a kenyér­rel dég letette a kést, a villát, és beszél­getni kezdett a mirtuszkoszorús asszonykával. A pincér gyor­san felkapta az il­lető tányérját odahozta hozzám, és a féladagnyi húst rácsúsztatta előre elkészített papirosomra. Ez volt az a pil­lanat, amikor a vendég, akitől a pincér szinte ész­revétlenül elcsen­te a húst, így szólt a menyecskéhez: — Ilyen finom, puha borjúhúst már régóta nem ettem. Kérni fo­gok még egy adag­gal ... Palásti László dett a művészeti mozgalom valamennyi ágazatában a fial­talak száma. A körzeti bemu­tatókon nem egy KISZ-fiatal lépett közönség elé, vagy szur­kolt csapatával együtt a szel­lemi vetélkedőn. Körzeti szemléink bebizo­nyították, hogy a színvonal emelésének követelménye nem utópia, még akkor sem, ha a fejlődés nem ugrásszerű. Az adottságok, a lehetőségek fi­gyelembevétele a mű kivá­lasztásakor, a vezetés felké­szültsége, tapaszitaltsága, a részvevők gyakorlottsága. a kezdők lelkesedése biztosítéka lehet a színvonal emelkedésé­nek. A művelődési életnek olyan új területein is jelentkeztek a fiatalok, mint a társastánc vagy a szellemi vetélkedő. Igaz, hogy e számok még nem kiforrottak, helyenként talán kezdetlegeseik voltak, maga a versengés azonban izgalmas percekkel ajándékozta meg a részvevőket és a közönséget. Néhány szót a körzeti ver­senyek szépséghibáiról is. Egypár községünk (Somogy- aracs, Bélavár, Drávatamási) a benevezés ellenére Is távol maradt a szemléről. Több és nagyobb ösztönzést kellett volna kapniuk a művészeti csoportoknak a községi veze­téstől, a népművelés dolgozói­tól. Tanácsi vezetőink sok he­lyen csupán külső szemlélői voltak a fiatalok felkészülésé­nek, a bemutatók megszerve­zésének. Hogy mégis sikerül­tek a körzeti versenyek, az el­sősorban a népművelési ügy­vezetőik, néhány lelkes peda­gógus és a fiatalok érdeme. Előfordult, hogy a bemuta­tóhoz szükséges elemi föltéte­leket sem biztosították. Cso- konyavisontán például a köz­ség lakossága a bíráló bizott­sággal együtt télikabátban di­deregve nézte végig a műsort. A népi táncos leányok muta­tós viseletűket kénytelenek voltak kabát alá rejteni, hogy ne fázzanak. Mindezt csak azért, mert a gépállomás, amely gazdája a helyiségnek, nagynak találta a fűtéssel já­ró áldozatot Az eredmények láttán — a körzeti szemlék néhány fogya­tékossága ellenére is — biza­kodva tekinthetünk a március 31-én sorra kerülő járási be­mutatók elé. Kálmán Ferenc múv. osztályvezető, Barcs torna SOROK. Egy kis statisztika Az. új nemzetközi statiszti­kai zsebkönyvben érdekes adatok láttak napvilágot. A különböző felsorolások Ma­gyarországot is emlegetik itt- ott — ezekből idézünk né­hány példát. A legtöbb házasságot a Szovjetunióban kötik. Ma­gyarország az előkelő nyol­cadik helyet foglalja el. A válások száma Egyiptomban a legmagasabb, a második »helyezett« az Amerikai Egyesült Államok, a harma­dik pedig Magyarország. Hogy komolyabb eredmé­nyekkel is »dicsekedjünk«, sokan járnak az országban móriba — a világranglistán itt a hetedik helyet foglaljuk el Ausztria, az NDK, a Szov­jetunió, Anglia, Olaszország és Ausztrália után. A könyv- olvasás statisztikája sem ked­vezőtlen. A legtöbb könyvet évente a Szovjetunióban bo­csátják ki, az Amerikai Egyesült Államok — évi 15 000 művel — csupán az ötödik. Az egy lakosra eső új könyvek aránya viszont Magyarországon sokkal jobb — évente 3000 könyvet adnak ki —, mint Amerikában. Végül egy adat: Európa he­tedik leghosszabb hídja ugyancsak Magyarországon, Budapesten van: az Árpád- híd, amely 928 méter. Hogyan születik a közmondás? Hegyhátmarócon, ebben a kis baranyai faluban új közmondás született, amely ekképpen hang­zik: »-Nem mindig jó szomszéd, aki az én portám előtt is sö­pör.« Ami annak a régi és köz­ismert tapasztalatnak tömör megfogalmazása, hogy gyanús, ha valaki feltűnő buzgalommal tesz szívességet másnak, mert a. nagy igyekezet mögött eset­leg rossz szándék húzódik meg. A közmondás megszületésé­nek előzménye tulajdonképpen rendőrségi ügy. A földművesszövetkezet ve­gyesboltjának a kezelője ész­revette, hogy reggel mindig kevesebb pénz van a kasszában, mint amennyi este ott marad. Miután többször is ellenőrizte, hogy nem tévedett, a bevétel egy része éjszakánként eltűnik, értesítette a rendőrséget. A vizsgálat azonban nem vezetett eredményre: semmi nyomot sem találtak, viszont a pénz továbbra is el-eltünedezett. Nyilvánvaló volt, hogy valaki vagy valakik rendszeresen dézsmálják a kassza tartalmát, de hogy kik és hogyan, nem lehetett megállapítani. A rend­éi őket nem hagyta nyugodni a rejtélyes eset, csapdát állí­tottak hát. Azontúl két rendőr éjszakázott mindig a boltban, zárástól nyitásig. S nehogy idő előtt elriasszák a titokzatos tol­vajt, a pult alá bújtak, és ott virrasztóitok estétől reggelig. Néhány nap múlva éjszaka csikordult az ajtózár, és belé­pett valaki a boltba. Egyenesen, a pénztárhoz ment, kulcsot vett elő a zsebéből és felnyitotta. A pult alatt lapuló emberek ek­kor élőugrottak, erre az éjsza­kai látogató futásnak eredt. De hiába, utolérték, éspedig a — szomszédban. Mint kiderült, a szomszéd volt a tolvaj, aki kulcsot szer­zett a bolthoz, s hogy el ne árulják a nyomok, valahány­szor hó esett, mindjárt hozzá­fogott elsöpörni a háza elől, és egyúttal megtisztította a bolt környékét is — mint mondotta — szívességből. A boltkezelő történetesen asszony, és így a férfi szomszéd segítségét min­denki udvariasságnak fogta fel. Ám akárhogy rávaszkodott is, a rendőrök túljártak az eszén. Az eset óta a hegyhátmaró- ciak szigorúan tartják magu­kat az elvhez: söpörjön min­denki a maga háza előtt. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11# Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem érzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra II Ft. Index: 25067 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemébe*« Kaposvár, f^atinka S. u. 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom