Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-22 / 68. szám

SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1963. március 22. KÁDÁR JÁNOS BESZÉDE 2 (Folytatás az 1. oldalról.) olyanok is, akiknek bizalmát teljes mértékben még nem bír­juk. Ezek nyilvánvalóan azért szavaztak a listákra, hogy úgy­mond »■rosszabb ne legyen«. Minden tapasztalatunk azt bi­zonyítja, hogy a helyes gya­korlat menetében az eszme hol­nap meghódítja és magával ra­gadja azokat is, akik ma még ingadoznak. Ez feladatot ad számunkra. A választási eredmények pontos értékelése, a további munka lehetősegeinek felme­rése szempontjából a döntő az, hogy a választók óriási több­sége szilárd politikai öntudat­tal, teljes belső egyetértéssel támogatta a Hazafias Népfront célkitűzéseit és jelöltjeit. El­mondhatjuk, hogy az 1963. február 24-i or­szággyűlési és tamácsvá- lasztások a párt, a Haza­fias Népfront, a rendszer hatalmas politikai győzel­mét hozták. Az a mély és szilárd biza­lom, amelyet népünk politi­kánk iránt a választás napján szavazatokban is kifejezésre juttatott, új erőt ad mindnyá­junknak és új, még erősebb kö­telezettség számunkra. Honfi­társaink, akik február 24-én szavazatukkal támogatták a Hazafias Népfront jelöltjeit, bizonyosak lehetnék abban, hogy mind az országgyűlés, mind a kormány, mind a ta­nácsok megválasztott tagjai tö­rekszenek arra, hogy méltók Jegyeinek a bizalomra. Kádár János a továbbiakban az országgyűlés, a kormány és a tanácsok feladatáról szólott. Mint mondotta, az országgyű­lés, a kormány feladata, hogy a szocialista társadalom építé­sének céljait jól szolgáló ter­veket dolgozzanak ki. A tör­vényhozás, illetve a kormány­zás vezesse és irányítsa a szo­cialista építő munkát, bizto­sítson minden szükséges felté­telt ahhoz, hogy a nagy, or­szágiépítő terveink az életben népünk javára sorra-rendre megvalósuljanak. A fővárosi, a megyei, a vá­rosi, a kerületi, a járási és a községi tanácsok feladata elő­ször: az országos tervek meg­valósítását szolgálni a maguk területén; másodszor: a helyi kérdéseket felső támogatással és helyi erőkkel megoldani; harmadszor: az emberek min­dennapi személyes ügyes-bajos dolgaival lelkiismeretesen és híven foglalkozni és azokat megoldani. Magának az országgyűlésnek a törvényalkotás terén nyilván­valóan új feladatai is vannak a fejlődésnek egy olyan új időszakában, amikor népünk a szocialista tár­sadalom teljes felépítésén dolgozik és államunk jel­legében a proletariátus diktatúrájából az össznépi állam felé fejlődik. Törekedni kell a szocialista demokrácia további kibonta­koztatására, Társadalmunk erőit, a dolgozó tömegeket mindjobban be kell vonni a hatalom gyakorlásába, az igaz­gatás és az ellenői'zés munká­jába. Nyilvánvaló, hegy bátrabban lehet és kell alkalmazni és ál­talánosítani választójogi rend­szerünk fejlesztésénél, a képvi­selőválasztásoknál is azokat a jó tapasztalatokat, amelyeket a tanácsi választásoknál az egyé­ni választói körzet és az egy helyre több személy jelölésé­ből nyertünk. Végül, ennek az országgyűlésnek foglalkoznia kell. a megváltozott társadal­mi viszonyoknak megfelelően, alkotmányunk továbbfejleszté­sével. Bár a feladatokat itt mindössze csak jelezni lehet, nyilvánvaló, hogy nagy mun­ka vár a most megválasztott országgyűlésre és tanácsokra. E munka vezetésére az imént választotta meg országgyűlé­sünk saját tisztikarát és a Népköztársaság Elnöki Taná­csát. Engedjék meg, hogy a nagy és szép, és lelkesítő fel­adatokra gondolva a kormány nevében sikeres munkát kí­vánjak a képviselőknek és ta­nácstagoknak. az országgyűlés újonnan megválasztott tiszti­sarának, az Elnöki Tanács tag. kainak. A Minisztertanács elnöke ez­után hangsúlyozta: A Magyar Népköztársaság kormányának programját és munkájának fő irányvonalát a Magyar Szocia­lista Munkáspárt VIII. kong­resszusának határozatai, a Ha. zaüas Népfront programnyilat­kozatai adják meg. A szocializmus teljes fel­építéséért kell dolgoz­nunk, tovább kell erősí­tenünk társadalmunk szo­cialista nemzeti egységét — teljesítenünk és gazdasági céljainkkal összhangban túl kell teljesítenünk második öt­éves tervünket, amely a nem­zeti jövedelem 36 százalékos, az ipari termelés 48—50 szá­zalékos. a mezőgazdasági ter­melés 22—23 százalékos, a fo­gyasztási alap 22—23 százalé­kos, az egy főre jutó reáljöve­delem 16—17 százalékos növe­lését tűzi ki célul. Erősítenünk kell minden vonatkozás ban a Magyar Népköztársaságot, emelnünk kell a magyar nép műveltségét, anyagi, kulturális és szociális ellátottságának színvonalát. Mindez gyakorla­tilag az elmúlt évek politikai fő irányvonalának egyenes folytatását és továbbfejleszté­sét jelenti a fejlődés új köve­telményeinek megfelelően. Belpolitikai helyzetünket meghatározza, fejlődésünket megkönnyíti, hogy hazánkban már nincsenek kibékíthetetle­nül ellentétes érdekű osztá­lyok, hogy a közösség és az egyes ember érdeke egybeesik és hogy a szocialista társada­lom teljes felépítésének célki­tűzésében a munkásosztály eszméje, a dolgozók forradal­mi öntudata, hazaffisága és az egyes dolgozók anyagi érde­keltsége találkozik. Politikánk fő támasza a szo­cializmus zászlaját hordozó munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, a dolgozó osz­tályoknak a szocialista társa­dalom felépítésére létesült szö­vetsége és célunk a párttagok ás pártomkívüliek összefogása, a szocialista nemzeti egység megteremtése. A korrgány belpolitikájában változatlanul a szocialista tör­vényesség megőrzésére és to­vábbi megszilárdítására törek­szik. Az állampolgárok egyen­jogúságából kiindulva, a kor­mány feladatának tartja, hogy a mindenkire egyformán érvé­nyes törvényeket a jövőben is tiszteletben tartsa és minden­kivel betartassa. A Magyar Népköztársaság­ban a szocialista társadalom építésével egyidejűleg annak menetében az osztályellenté­tek megoldódnak, nemzetisé­gi, faji, felekezeti megkülön­böztetés és elnyomás nálunk már ismeretlen. Az állam és a Magyarorszá­gon működő egyházak viszo­nya normális, szerződésekben szabályozott és évről évre ja­vuló. A tudományos és a val­lásos világnézet természetesen ellentétes, de az állam bizto­sítja a szabad vallásgyakorla­tot, az egyházak tudomásul veszik az állam törvényeit és ezért nem kell, hogy közöt­tünk politikai harc foHyék. A hívők és a nem hívőle egyaránt a Magyar Népköz- társaság állampolgárai. Közös érdekünk, hogy eltüntessük a kizsákmányoló, kapitalista társadalom utolsó maradvá­nyait is, és felépítsük a dol­gozók szabád, szocialista tár­sadalmát. Folytatjuk harcunkat és dol­gozunk azért, hogy a szo­cializmus teljes győzelmet arasson a termelési és társa­dalmi viszonyokban. Hazáinkban a szocialista termelési viszonyok már a népgazdaság valameny- myi ágazatában győztek. Most a szocialista terme­lési viszonyok megszilár­dítása és a termelőerők nagy arányú fejlesztése vaai napirenden. Jelenleg verseny folyik világ­méretekben a kapitalista és a szocialista rendszer között. Tennivalóinkra világos eliga­zítást adott Lenin, amikor rá­mutatott, hogy az új, a szo­cialista társadalom véglegesen akkor győzte le a régit, a ka­pitalizmust, amikor megte­remtette a munka magasabb termelékenységét, mint ami­lyen a régi rendszerben volt. Ezt a célt, az országra és a múltra értve már elértük, de ez kevés. Arra kell töreked­nünk, hogy a termelés mind több területén mielőbb elér­jük és túlhaladjuk a munka magasabb termelékenységének megvalósításában a legfejlet­tebb kapitalista országok szint­jét is. Nem kétséges, hogy magasabbrendű társadalmi rendszerünk és népünk fel­szabadult alkotó erői segítsé­gével történelmileg nem nagy idő alatt elérhetjük, és el is ér­jük ezt a célunkat is. Senki se higyje azonban azt, hogy a munka magasabb ter­melékenységéért küzdve, tár­sadalmunknak csak a gazda­sági, az anyagi területen, a műszaki fejlesztés területén vannak feladatai. A szocializmus teljes győ­zelméért folytatott harc­ban elsőrendű és különle­ges fontossága van az ideológiai harcnak, amely maga is visszahat a társadalom anyagi alapjaira. Állhatatosan kell dolgoznunk azért, hogy a szocialista esz­me, a marxista—leninista tu­dományos világnézet még job­ban érvényesüljön és teljes mélységig hatoljon a közokta­tásban, a művészetek terén, a kultúrában. Ezt az ideológiai harcot a párt vezeti és irá­nyítja, megvan azonban e harcban az államnak is, köz- intézményeinknek is, a legkü­lönbözőbb társadalmi szerve­zeteinknek is a maguk felada­ta. Az ideológiai harc fő és leg­jobb fegyvere a szocialista eszme hirdetése, az érvelés, az érvekkel folyó meggyőző vita. Teljesen világosnak kell len­ni, hogy a szocialista eszmét képviselő emberek ideológiai harca az eszme győzelméért, a hibás nézetek ellen, és nem emberek ellen, hanem az em­berekért folyik. Csak az ilyen értelemben felfogott ideológiai harc és marxista—leninista nevelés eredményezheti, hogy a szocializmus építésében ve­lünk már politikailag egyet­értő és velünk együtt dolgozó emberek gondolkodásában meglevő téveszméket is le- küzdhessük úgy, hogy a fenn­álló politikai egyetértés és szövetség közben ne lazuljon, ellenkezőleg, erősödjék. Még az ideológiai harcban is, abban, hogy a szocializ­mus győzedelmeskedjék az emberek gondolkodásában, er­kölcsében, magatartásában, az ember legfontosabb társadal­mi tevékenységében, a mun­kában — óriási szerepe van a példamutatásnak. Hatalmas segítséget nyújtanak e téren a pártnak, társadalmunknak az egészségesen növekvő szo­cialista brigádmozgalomba be­kapcsolódott százezrek, a »Szocialista módon élni, ta­nulni, dolgozni« jelszót követő és megvalósító öntudatos és példát mutató felnőtt és fia­tal dolgozók. A kormány gazdaságpoliti­kai munkájáról szólva Kádár elvtárs kijelentette, hogy ez a gazdaságpolitika átfogóan a szocialista ipar, a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság, a közlekedés, a kereskedelem fejlesztését szolgálja, azt, hogy a szocialista társadalom teljes felépítésének, a kommunizmus építésébe való átmenetnek gazdasági, műszaki feltételeit megteremtse. Változatlan az a gazdaság­politikai elvünk — mondotta —, hogy a szocialista társadalom építésének együtt keil járnia a dolgozók életszin- vonalának rendszeres eme­lésével, fejlesztésével. A közelmúlt hónapok gazda­sági munkáját rendkívül meg­nehezítette a korán beköszön­tött, szokatlanul kemény és hosszantartó tél és nehezíti ma is a gyors olvadás követ­keztében fellépett, a tetőpont­ján mintegy félmillió holdmyi területet elöntő belvíz és ára­dások. Az időjárás viszontag­ságait, a kemény hidegben jelentkező átmeneti szén­hiányt, közlekedési ne1' ' ■sAge- ket, majd márciusban a víz rombolásait a dolgozók öntu­datos helytállásának erejével alapjában leküzdöttük. B Kádár elvtárs ezzel össze­függésben elismeréssel szólt sok százezernyi bányász, ipari munkás, közlekedési, vízügyi, közüzemi és kereskedelmi dol­gozó, a legnehezebb helyekre mozgósított katonák, munkás­őrök és a lakosság példás helytállásáról. Külön kifejezte a kormány elismerését és köszönetét a magyar bányászoknak, bánya­üzemeink valamennyi vezető­jének és dolgozójának azért, hogy január és február hóna­pokban hallatlan nehézsége­ket leküzdve, terven felül több mint 300 000 tonna sze­net biztosítottak az országnak. A téli időjárás jelentős ká­rokat okozott népgazdasá­gunknak — folytatta a to­vábbiakban a kormány elnö­ke. — A vasút, a közlekedési vállalatok, a bányászat, az erdészet többletköltségei, a hóeltakarítás közületi kiadá­sai összesen mintegy 600 mil­lió forintra rúgtok. Ehhez jön­nek a víz okozta károk és a termelésben a rendellenes időjárás miatt bekövetkezett január—februári kiesés, illet­ve lemaradás. Az 1963-as tervünk már eleve jelentős feladatokat ha­tározott meg és erőfeszítést kíván. Az előírt termelékeny­ség és költségszint elérése már önmagában az eddiginél jobb, összehangoltabb mun­kát feltételezett. Igen sok a tennivaló a beruházás, a mű­szaki fejlesztés, a minőség ja­vítása területein. Mindezek­hez ráadásként jöttek azok a nehézségek, amelyeket az idő­járás okozott. A rendkívüli időjárás vi­szonyokból adódó nehéz­ségek leküzdése, a terme­léskiesés pótlása képezik legközvetlenebb felada­tainkat mind az ipar, mind a mező- gazdaság, mind a közlekedés, a kereskedelem terén és más téren. Megfelelő intézkedések­re és intézkedési tervre van szükség az iparban, azon be­lül külön az olaj termelés, az építöanyagtermelés, a tüzelő- anyagtermelés területié*», to­vábbá a szállítás területén. A kormánjyvonalon szükséges rendelkezések jórészt elké­szültek és kiadásra kerültek. Felhívjuk a gazdasági vezető­ket és a dolgozókait, segítse­nek ezek mielőbbi végrehajtá­sában. Ugyancsak felhívjuk ez al­kalommal is az állami gazda­ságok, a termelőszövetkezetek vezetőit, a magyar mezőgaz­daság minden dolgozóját, hogy a késői kitavaszodás és az ősz­ről elmaradt szántás miatt összetorlódott mezőgazdasági munkákat a rendelkezésre ál­ló eszközök teljes kihasználá­sával mielőbb és jó minőség­ben végezzék el. A termelésben bekövetkezett kiesést csaknem teljes egészé­ben pótolni tudjuk és póto­lunk is mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, egész népgazdaságunkban ez év fo­lyamán. A gazdasági élet területén mutatkozó nehézségekről szól­va azt is meg kell monda­nom, hogy ezek a nehézségek átmenetiek, de állandóak és szilárdak azok az alapok, amelyeken népgazdaságunk nyugszik és fejlődik. Ennek alátámasztására néhány pél­dát szeretnék felhozni. A szokatlanul zord időjá­rás, a fűtőanyaghiány komoly nehézségeket okozott az ipar­ban is, a közlekedésben is, a fűtés területén és másutt is. Azonban ennek a télnek a megítéléséhez hozzátartozik az is, hogy a különleges időjárá­si nehézségek ellenére a köz­ellátás és az életviszonyok ha­zánkban ezen a télen is ki- elégítőek voltak. Népgazdaságunk erejét bizo­nyítja. hogy bár ezen a télen, a múlt télhez viszonyítva, a lakosság 24 százalékkal több tüzelőt használt fel, 160 va­gonnal több zsírt, 200 vagon­nal több húst. 470 vagonnal több cukrot fogyasztott, nép- gazdasági tartalékainkból zök­kenőmentes ellátást tudtunk biztosítani. A közüzemékkel szemben megnövekedett víz-, gáz, vil- | : ryáram-szüksépl rtrt is biz- i lódították rendik Ívül nehéz vi- ‘ szonyok között és nagy erőfe­szítássel a közművek dolgozói. Az olajtermelésben jelenleg meglevő elmaradás nem az ott dolgozók hanyagsága miatt mutatkozik, hanem azért, mert a szénhiány miatt a gázfo- gvasztás nagyobb volt. Mi kér­tük az olajipar dolgozóit, hogy most adjanak kicsit több gázt és ők ezt megtették. Az idei télen 14 százalékkal több gáz fogyott az országban a háztar­tásokban, mint a múltban. Népgazdaságunk szilárdsá­gát bizonyítja továbbá az 1962. évi terv teljesítése is. 1962- ben az ipari termelés, mint ez ismeretes, 9 százalékkal növe­kedett, a mezőgazdaság bruttó termelése az előző évi szintet érte el, a felvásárlás 6,5 száza­lékkal volt magasabb, mint az előző évben, a közlekedésben a teherszállítás 6 százalékkal, az utasforgalom 9 százalékkal haladta meg az előző évit, a beruházásokra és felújításokra pedig 13,5 százalékkal fordí­tottunk többet 1962-ben, mint az előző évben. Általában a népgazdaság fejlődése 1962- ben — kivéve az aszály súj­totta mezőgazdaságot — meg. felelt, illetve meghaladta az ötéves tervnek erre az idő­szakra szóló előirányzatait. A lakosság összes pénzbe­vétele 4,2 százalékkal ha­ladta meg 1962-ben az 1961. évit. Ez év január—februárjában, bár az építőmunkásoknál fagy- szsünet miatt jelentős kereset- kiesés volt, a munkásoknak és alkalmazottaknak kifizetett összes bér 7 százalékkal halad­ta meg az előző évi január— februári szintet. Ugyancsak je­lentősen növekedett az idei mezőgazdasági zárszámadáso­kon a múlt évihez viszonyítva a termelőszövetkezeti tagság­nak kifizetett részesedés össze­ge is. Februárban a takarék­betétek összege túlhaladta a 10 milliárd forintot. A népgazdaság terén végzett munka javulását bizonyítja az 1963. éves terv időben és meg­felelően történt jóváhagyása is. A kormány december 13-án jóváhagyta a tervet, ezt a minisztériumok általában de­cember 31-ig lebontották vál­lalatokra. Népgazdaságunk szilárdságá­nak bizonyítására végül még egy általános utalást szeretnék termi. Az utóbbi években — erről többször szólottunk — sok nagy és nehéz gazdasági feladatot kellett megoldania országunknak, népünknek. Végbement a mezőgazdaság szocialista átszervezése, ami jelentős beruházásokat kívánt, ugyanakkor a mezőgazdaságot egymásután két súlyos aszályos év sújtotta. Az iparban jelen­tős beruházásokat kellett esz­közölnünk a termelőeszközök korszerűsítésére. Honvédel­münk felszerelését jelentős mértékben ugyancsak moder­nizálnunk kellett. Mindezeket a nagy fel­adatokat megoldotta nép­gazdaságunk úgv. hogy közben a dolgozók élet­színvonala tovább javult. Ugyanezen időszak alatt az ország jelentős nemzetközi fi­zetési kötelezettségednek is ele­get tett. Az ország közvéleménye előtt ismeretes, abból a gazda­sági bénultságból és zűrzavar­ból, amelyet az ellenforradal­mi felkelés 1956 őszén előidé­zett, az ellenforradalom okozta mintegy 22 milliárd forintnyi kár adta helyzetből a testvéri szocialista országok kormá­nyainak és népeinek gazdasági segítségével jutottunk ki. A té­rítés nélkül nyújtott azonnali segítség mellett jelentős érté­kű gazdasági segítséget, nyers­anyagot, energiát és készárut kaptunk hosszúlejáratú hitelre a szocialista országoktól. Dolgozó népünk munkáját, helytállását, népgazdaságunk erejét és szilárdságát bizonyít­ja, hogy 1958-tól kezdve, az imént említett nagy gazdasági feladatok megoldása, s a dol­gozók életkörülményeinek to­vábbi javítása időszakában a baráti országokba irányuló szállítási kötelezettségeinknek, tőkés viszonylatban fizetési kötelezettségeinknek eleget tet­tünk. A baráti országoktól fel. vett hosszúlejáratú hitelek je. lentős részét, mintegy 40 szá­zalékát, másfél milliárd forint értékben már visszafizettük. Közben Jugoszláviával szem­ben a békeszerződésben vál­lalt jóvátételi kötelezettsé­geinknek eleget tettünk, azt is kifizettük. Ily módon a Magyar Népköz, társaságnak, mint szolid, meg­bízható partnernek, növeke­dett a tekintélye ezekben az években mind a baráti orszá­gok, mind a velünk kereske­delmi kapcsolatban álló tőkés érdekeltségek előtt. Kádár János ezután rámuta­tott, hogy a gyakorlatban be­vált gazdaságpolitikai elveink vannak, s reális, jó tervünk van. Az 1963-as terv jól szol­gálja ötéves tervünk célkiitű- zóseit. A beterjesztett költségvetés egyensúlyban van, sőt valame­lyest bevételi többlettel is szá­mol. Közel 90 milliárd forintos végösszeget összhangban az 1963. évi tervben biztosított mintegy 58 és fél milliárdos beruházásra és felújításra szánt összeggel, fedezetet nyújt az éves terv jó megvalósításá­hoz, népünk életkörülményei­nek, kulturális, egészségügyi színvonalának további javulá­sához. honvédségünk erősítésé­hez. Kérjük, hogy az ország- gyűlés majd tárgyalja meg és támogassa ezt a költségvetési javaslatot a jelen ülésszakon. Kérjük gazdasági vezetőin­ket, dolgozó népünket, hogy odaadó munkával segítsék nép- gazdasági tervünk megvalósí­tását a szocialista társadalom építésére, a dolgozók életvi­szonyainak további megjavítá­sára irányuló törekvéseinket. Népünk további alkotó mun. kajában nagy erőt jelent an­nak tudata, hogy fejlődésünk nemzetközi feltételei is bizto­sítva vannak — hangsúlyozta a kormány elnöke. Mint mondot­ta, a külpolitikai helyzet a műit év október-»-novemberi állapothoz viszonyítva némi­képpen enyhült. A nemzetközi életben természetesen tovább folyik az imperializmus, az agresszió erői és a haladás erői közötti küzdelem. KcH-mányunk külpolitikája ismert és az nem változik. Ez a külpolitika népünk érdekei­nek. vívmányainak, nemzet: függetlenségünk. szocialista rendszerünk védelmezéséből indul ki, azt követi, s ugyan­akkor méltóak akarunk lenni a népünkre, szocialista orszá­gunkra háruló internacionalis­ta kötelezettségeinkhez is. Ennek megfelelően külpolitikánk legfőbb tö­rekvése a béke megőrzé­se, az emberi haladás ügyének hű szolgálata. Mi valamennyi szocialis­ta országgal együtt vall­juk és követjük a békés egymás mellett élés el­vét. Ez a politika legjobban meg­felel saját népünk és egyben megfelel az emberiség érde­keinek, legjobban szolgálja a társadalmi haladás ügyét is világméretekben. Ebben a szellemben támogatjuk a Szov­jetunió javaslatait, amelyek a népek biztonságát, békéjét szolgálják: az atomfegyver-kí­sérletek megszüntetésére, a nyugat-berlini kérdés és a né­met békeszerződés megoldásá­ra, az Észak-atlanti Szövetség és a Varsói Szerződés szerve­zetének országai közötti meg­nemtámadási szerződé" megkö­tésére, az általános és teljes leszerelés kiharcolására irá­nyulnak. Külpolitikánk lényeges és változatlan vonása, hogy or­szágunk a legszorosább szö\ et- ségben és együttműködésben halad a Szovjetunióval, a Var­sói Szerződés szervezetében egyesült országokkal, a szocia­lista világrendszer valamennyi országával, a nemzetközi for­radalmi munkásmozgalom osz­tagaival. Változatlanul együtt haladunk külpolitikai lépé­seinkben a haladásért küzdő, imperialistaellenes népekkel, országokkal, mindazokkal, akik a béke híveiként küzdenek az imperializmus és az agresszió erői ellen az egész világon, a (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom