Somogyi Néplap, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-19 / 41. szám

/ Kedd, 1963. február 19. SOMOGYI NÉPLAF Nagyobb összetartásra van szükség a kaposvári Latin ka Tsz-ben A zárszámadó közgyűlés tanulságai ÉLÉNK VITA BONTAKO­ZOTT KI a kaposvári Latinka Termel őszö vetkezel zárszám­adó közgyűlésén. A tanácsko­zás nagyon hasznos, előremu­tató volt, mert a hozzászólóik rámutattak a fogyatékosságok­ra, azokra a hibákra, amelyek­nek következményeként a ter­vezett 50 forint helyett csak 40,50 forintot oszthatott a szö­vetkezet. Hogy az előirányzott- inak csaknem 10 forinttal alat­ta maradt az egy munkaegy­ségre eső részesedés, elégedet­lenséget váltott ki a tagokból. Kétségbeesésre, aggodalomra persze mimes ok, hiszen — mint Nagy József, a szövetkezet el­nöke a beszámolóban elmond­ta — számottevő alapokkal rendelkezik, és a múlt évben is jelentősen erősödött Kapos­vár szövetkezete. Tiszta vagyo­nuk 4 341 288-ról 6 750 529 fo­rintra emelkedett. S ha a ter­vezettet nem érték is el, több mint 991 000 forinttal nőtt a tagok részesedése aiz előző évi­hez viszonyítva, azaz összesen 4 615 680 forintot oszthattak szét 1962-ben végzett munká­juk alapján. Igen jelentős ősz- szeget, több mint 2,5 millió fo­rintot fordítottak gépekre, épít­kezési« és egyéb beruházásra. Arról beszélnek ezek az ada­tok, hogy a Latinka Tsz tagsá­ga szorgalommal fáradozott a múlt esztendőben. Kivált a nö­vénytermesztésben érték ei ki­ugró eredményeket. az Állattenyésztés — s ez tanulság a jövőre — nem fizetett a várt hozammal, első­sorban azért, mert a szövetke­zet nem tudta idejében megvá­sárolni a hízósertéseknek való alapanyagot. Vannak azonban más problémák is, melyeket házon belül kell megoldania a szövetkezetnek. Még mindig nem sikerült kialakítaniuk egy állandó gondozógárdát A gya­kori személycserék hátráltat­ják a jövedelmezőbb szarvas­marha- és sertéstenyésztés megszervezését. A gazdaság kénytelen volt a múlt év má­sodik félében külső munkaerőt szerződésesen alkalmazni. Ez azonban néhány gazdának nem tetszik. Ha ezt nem látja jó­nak a közösség, jelöljenek ki maguk közül gondozókat, s azok tartsák kötelességüknek, hogy becsülettel helytálljanak ebben a nem könnyű munka­körben. A kocailétszám emelé­se például csak akkor lehet gyümölcsöző, ha megszüntetik ezeket a nehézségeket. A hozzászólók többségé fog­lalkozott azzal is, hogy a szö­vetkezet a tervezettnél lénye­gesen több munkaegységet használt föl. 93 360 helyett 105 901 egységet írtak jóvá ta­valy. Ez mintegy 5 forinttal csökkentette egységenként a részesedés értékét. Nem vitás, hogy a terven felüli beruházá­sok többletegységet kívántak, ettől függetlenül azonban — s ezt kérték a felszólalók — fel­tétlenül rendezni kell az egyes munkakörök bérezését! A Latiinka Tsz fekvése nem a legkedvezőbb. Területei tá­vol esnek , egymástól, nem lehet központi majort kialakí­tani, nehéz a munkák ellenőr­zése, s az ide-oda utazgatás, szállítás emeli a költségeket, Dé éppen mert városi szövet­kezetről van szó, igen nagyok a lehetőségei. A gazdaság — mint mondta az elnök — -a bel­terjességre törekszik, elsősor­ban a kertészetet akarják fej­leszteni. AHHOZ. HOGY CÉLJUKAT ELÉRJÉK, hogy élni tudjanak lehetőségeikkel, s a közösség szorgalma, fáradozása még szebb eredményeket hozzon, az is szükséges, hogy azokat a hozzászólásokat, tanácsokat, melyek a szombati közgyűlé­sen elhangzottak, megszívlelje a vezetőség és a tagság. És még valami. Ahogy az egyik felszó­laló mondotta: legyen ez a kö­zösség az eddiginél sokkal ösz- szetartóbb! V. M. ŐKET JELÖLTÜK... |V gyszerű, *1 fejken­dős parasztasz- ^zony Kisborsó Béláné, a mar­cali Vörös Csil­lag Termelő­szövetkezet ba­romfitenyésztő munkacsapatá­nak vezetője. Irányításával nagyon szép eredményt ér­tek el a barom­figondozók a szövetkezetben. A várösj em­ber, amikor a piacon vagy az üzletben ba­romfit vásárol, nem gondol arra, hogy Kisborsónónaik és mun­katársainak milyen sok álmatlan éjszakájába került, míg fölnevelték az apró jószágokat. Mert sok gond volt velük. De vállalták az éj­szakázást, és megszületett a szép eredmény. S menjen el az ember a baromfifarmra, min­denütt a szorgos, asszonyi kéz nyomát látja. A kis melegedőszoba olyan otthonos, hogy la­kásnak is beillik; ha szép az idő, akkor meg a virágokkal díszített udvaron időz szívesen a látogató. Kosborsónénak erre is van gond­ja. És arra is jut ideje, hogy segítse és tanít­sa a gondjaira bízott fiatalokat. . Kisborsó Béiánét képviselőnek jelölték a marcali választók. ]? gyhangú I J volt a jelölés öregla­kon: küldjük ismét Hegedűs Lajos tsz-elnö- köt az. ország- gyűlésbe. Az emberek egyön­tetűen szavaz­tak, hiszen tud­ták, hogy elnö­kük becsülettel fogja képvisel­ni őket. Ezt tet­te a legutóbbi négy évben is, és semmi oka nem volt rá a falu lakosságá­nak, hogy meg­vonja tőle a bi­zalmát. Az egykori középparaszt hosszú utat tett meg, míg eljutott a kitüntető képviselőségig, Munkában nőtt fel, hamar beletanult a gaz­dálkodásba. Hamar megtanulta azt is. hogy mi a jó és mi a rossz. Amikor Öreglak lakói termelőszövetkezeti elnökké választották, jól tudta, hogy nem lesz könnyű dolga. De mun­kához fogott szívós kitartással, és becsülettel helytállt a rábízott poszton. Az emberek sze­retik őt egyszerűségéért, emberségéért. Tud­ják, hogy közülük való, és olyan ember, aki soha nem felejti el származását. Ezért volt egyhangú a szavazás, amikor arról döntöttek, hogy kit vegyenek föl a képviselői jelöltlis­tára. Újra Hegedűs Lajost választották. A világszínvonal felé Munkaversenv a szocialista brigád címért Az Észak-somogyi Áüami Erdőgazdaság 17 brigádja nyer­te el eddig a szocialista bri­gád címet, rajtuk kívül újabb 23 brigád harcol e cím elnye­réséért. A rendkívül kemény tél igen solcat követel az er­dészeti brigádoktól. Olykor egyméteres hóban kell a fát dönr tem, s a kidőlt fa szinte elvész a hótengerben. A brigádok most munkaversenyprogramot dolgoztak ki, hogy az időjárás okozta tervkiesést, mihelyt le­het, pótolják. Erélyesen nekilátott, hogy íelrázza férje vánkosait. — Olgácska, hiszen nem a munkáról volt szó! — ellen­kezett gyengéden Matvejev. — Majáról beszélgettünk Va- lentyínnal. — Késő bánat! — gúnyoló­dott az asszony, csűfcndáro- san tekintve Sztyepankovsz- kijra. — Igen, barátocskám, elkésett. A mesebeli herceg szeretett belé. Válla, akár egy óriásé, szeme a végtelen kék ég, és bátor, mint az orosz­lán. — Olga, ne mókázz! — mondta Matvejev zavartan. — Egyáltalán nem móká­zom! Igazat mondok. Bizonyá­ra Valentyin is hamarosan megismeri. De úgy kell an­nak, akinek nehezen vált az esze. Sztyepankovszkij nem vála­szolt. Nagy hirtelen vette ka­lapját, és búcsú nélkül távo­zott. — De Olga, minek csinálsz ilyesmit? — kérdezte Matve­jev szemrehányóan. Az asszony elkomolyodott. Lesütötte a szemét, átölelte a férjét és arcát a mellére haj­totta. Fojtó volt a dolgozószoba levegő je. A memyezet alatt bo­dor felhőkért úszott a dohány­füst. Matvejev felállt, és ki­nyitotta az ablakot. De a le­vegő nem frissült fel — szél­csöndes, borús idő volt oda- kümn. A tanácskozás jobban eíhű­Nagyszerű feladatra' vállal­kozott a Kaposvári Textilmű vek Hardi Irén és Borda La- josné szocialista brigádja. Azt kísérletezik ki, hogyan lehetne tovább növelni az egy főre eső termelési értéket s ezáltal az egész üzemben emelni a terme­lékenységet. Az ötletet Valenti­na Petriscseva szovjet fonónő­től kapták abban a levélben, mélyet magyar kolléganőihez küldött. Petriscseva leírta: tel­jesítményét úgy sikerült fokoz­nia, hogy jobb murikafogások- Kal szinte minden műveletnél értékes másodpercedet (egy műszakiban fél órát) takarított meg. Amikor a főmérnök felolvas­ta a levelet, a szorgalmukról is­mert brigád tagak föl lelkesed­tek. Azt mondták, hogy ők is tudják korszerűsíteni a mun- kafogásokat. Sok olyan műve­let van, amelyet ha ésszerűbb mozdulatokkal végeznek el, időt takaríthatnak meg. Hard! Irén mindjárt említett is né­hányat Fölismerték, hogy Va­lentina Petriscseva olyan rej­tett tartalékokra hívta fel fi­gyelmüket, amelyeknek feltá­rásával ugrásszerűen növelhe­tik a termelékenységet anélkül, hogy pénz, nagyobb beruházás vagy megerőltetés kellene hoz­zá. Amikor például Valentina néhány másodperccel megrövi­dítette a szálkötözés idejét, nem fejtett ki a korábbinál na­gyobb erőt csupán kézmozdu­latait ésszerűsítette. Sőt a leg­több meggyorsított munkafo­gáshoz kevesebb erőre volt szükség, mint azelőtt, hiszen a fárasztó, "hosszú« mozgások megrövidültek. Be kell vezetni az új mun­kamódszert a textilművekben is — foglaltak állást a brigád tagjai Ha ily módon a mintegy 500 fonónő csak 30 percet ta-_ karit is meg, s ennek arányá­ban termei többet, milyen nagy mértékben növekszik a terme­lés! Érdemes tehát kísérletez­ni, és tudományos alapon, az üzem sajátosságainak megfe­lelően kidolgozni olyan mun­kafogásokat, amilyenekre Pet­riscseva felhívta a figyelmet. A két szocialista brigád lel­kesedése akkor sem csökkent, Nagyüzemi gazdaságaink terméseredményeinek javulá­sában f ontos szerepe van a ne­mesített vetőmagtermesztés­nek. Megyénkben azonban el­sősorban a kalászosok vető­mag-szaporítása nem áll azon a színvonalon, hogy egyik biz­tos alapjául szolgáljon az átlag­termés emelésének. Egyik-má­sik vétőmag-szaporító gazdasá­gunk ugyanis nem fordít kellő gondot a szaporítóterületre. Sok esetben mély fekvésű területet választanak ki vetőmag-szaporításra. Az ilyen ■helyeken gyenge a termés, kü­lönböző betegségek pusztíta­nak, fejletlen marad a növény. Az elővetemény sem elhanya­golható, nem a táperő szem­pontjából, elsősorban, hanem .a keveredés veszélye miatt. Egy másik fontos követel­mény, hogy a kalászosszaporító terület állományából az ide­gen fajú és fajtájú ku.litúmö- vényzetet el kell távolítani — kiidegenelni —, mégpedig gyö­kerestül. 1962-ben például faj- takevertség miatt 960 hold, idegen kultúmövény-fertőzött- ség miatt pedig 938.5 hold ka­lászosszaporító terület minő­sült alkalmatlannak a szántó­földi szemléken. Ezek egy ré­szén kifizetődött volna az ide- fgenelés, ha a gazdaságok gon­zódott, mint gondolta. Régeb- négy órakor jelentse a megtett nélkül asztalához ült, és gépié- |dot fordítanak rá. Külföldi bú­ben az ilyen tanácskozások intézkedéseket Ezenkívül el- sen leporolta a láthatatlan por-1 säkrmi az is előfordulhat után akár egész napon át dől- lenőrizze a 29/91. számú tárgy szemeket. Utána a páncélszek-?, . . - . ’ gozott. De most hihetetlen fá- építési költségvetését. Itt elég Tényből elővette a költségve- ♦ ogy a nagymérvű tajtaxevert- radtság vett rajta erőt. Szom- jelentős megtakarításhoz jut- test, és hosszam tanulmányozta. |sóg miatt ez a művelet ráfize- jasan itta a levegőt; halánté- hatunk; állapítsa meg ennek Munkája végeztével ugyan-Jtéses, s a növényállományban kát törölgette. Gyógyulása óta (feszegét, hívja fel Moszkvát, és ilyái hallgatagon felállt, elzár- Jenák kárt okozna. ' ez volt az első tanácskozás, és intézze el, hogy a megtakart- ta> az irattartókat és távozott, t Elengedhetetlen a vetőmag Alekszei lvanoviesot az j orító területek megóvása a utóbbi két hónapban nyugtala-:f„. - - a, n amikor tettekre került a sor, és kezdték kutatni, hogy me­lyik műveletnél hogyan lehet­ne értékes másodperceket nyer­ni. Megfigyelik a maguk és egymás mozdulatát, vizsgálják, hogy a műveletek milyen rész­mozdulatokból tevődnek össze. Ötleteiket, - elgondolásaikat megbeszélik,, hogy a műszaki brigáddal közösen ésszerűbb munkamódszert dolgozzanak ki, melyet minden fonónő él­sajátíthat. Sok nehéz percet, órát, na­pot okoz az útkeresés, s nem könnyű betanulná az újonnan »fölfedezett« gyorsabb munka­fogásokat sem, de egyrészt erőt ad nekik az á tudat, hogy nem vállalkoztak lehetetlenre — hisz Valentina Petris csóván ak is sikerült —, másrészt sarkall­ja őket az a vágy, hogy fokoz­zák a termelékenységet. Nagy szükség van erre, hisz a ma­gyar fonóipar, melynek mű­szaki színvonala már lépést tart a külfölddel, a munkások egyéni teljesítménye terén, sajnos, meglehetősen elmaradt. Sz. N. A vetőmag-szaporítás tapasztalataiból ní-tó gondolatok foglalkoztat­ták. Egyetlen leánya, Natasa, , , ... . . ... fi. - tőzésre hajlamos gabonák ve­beleszeretett Anatolij Zibon J tfimaeját 0lkvetlenüi j61 meg tiatál technikusba. Nemreg Jjíeu csávázni, a növényállo- konnyek kozott vallotta be any-jmáTlyt gyorriirtó' SZSrek­másállapotban |kel permetezni. Nemcsak a szaporító term előszöve t]-:eze­sehogy sem akart vége sza- tett összeget Sztyepankovszkij kaidni. csoportja munkájának befeje­Ott volt Sztyepankovszkij is zésére fordíthassa, meg Alekszej Ivanovics Nyu- — Igenis, Vlagyimir Petro- hov, a gyár tervosztályának vies! — mondta Nyuhov, mi­főelőadója, aki ideiglenesen a közben szaporáin bólogatott ko- iervosztály főnökét helyettesi- pasz fejével. — Távozhatom? tette. A díványon Krilov ült, — Igen! a párttitkár. Néhányszor Nyu- Nyuhov összeszedte irattar- hovra emelte pillantását, tóit és kiment. ilyenkor a főelőadó nyugtala­nul izgett-mozgott a helyén. Tizenharmadik fejezet — Már megbocsásson, Alek­szej Ivanovics — fordult hoz- A tervosztály nagy szobája zá csendesen Krilov —, önnek szűknek bizonyult. Sok helyet mindent figyelemmel kellett foglalt el Nyuhov szokatlanul elkerüljék. Nyuhov úgy hatá- volna kísérnie: a kutató mun- nagy asztala. A testes, kopasz rozott,. ma beszél Anatolijjai. kólátokat éppen úgy. mint az fejű, erős orrú, kefebaiuszú Rekedtes basszus hangja és új öntvények vizsgálatát, és Nyuhov szerette, ha körülötte félelmet keltő megjelenése el­jelezni, hogy esetleg újabb minden masszív és tartós. író- lehére Alekszej Ivanovics aka- pénzösszegekre lesz szükség. A készlete, karosszéke, a levélne- rat nélküli, gyenge ember volt. j költségvetést még akkor kel- hezék, a »Tervezési útmutató« Ez volt az oka annak is, hogy ♦ lett volna ellenőriznie, mielőtt vaskos kötete — minden a fő- feleségül vette Ktevgyija lg- J jóváhagyás végett Moszkvába előadó nagyvonalúságáról ta- natyevnát, a kapzsi és fösvény f küldte. núskodott. asszonyt, akit nem szeretett. ♦ — Igen! Igaza van! — men- Nyuhovot nem szerették, sőt Nyuhov jellemtelensegét hasz-j tegetőzött basszus hangját tóm- kissé tartottak is tőle a gyár- "álfa fel felesége akkor is.' amikor a város kiürítésekor fertőző betegségektől és a gyomnövényektől. Az üszögfer­jának, hogy van, és Anatolij többé látni se akarja, kerüli őt. Mivel az idő múlik, és maholnap mindenki felismeri leánya állapotát, az asszony meghagyta Nyuhov- nak, beszélje rá Anatolijt a házasságra, hogy a botrányt tekben, hanem az állami gaz­daságoknál, sőt a Malomipari és Terményforgalmi Vállalat­nál is égető gond a megfelelő tárolási hely hiánya. A Lábo- dd Állami Gazdaság például kénytelen volt a vetőmagtisz- títást ideiglenesen félbehagyni, s * őriztem a költségvetést úgy, kodhatott,”hogy bárkit is meg- ^beszélte. hogy ne_ távozzanak i pítva Nyuhov. — Nem ellen- ban. Pedig senki sem panasz­ahogy kellett volna. Ez az éri sértett volna. S mégis minden- a többiekkel. Nyuhov így| hibám ... ki, aki a tervosztály főelőadó- lr,aractt v*ss*a a megszállt te-1 Matvejev közbevágott: jához fordult, valami megma- rtüeten. Azóta sem tudta fe-j — Nézze csak, ne töltsük az gyarázhatatlan félelmet érzett teltem a_ szegven teljes időket . időt hiábavaló beszélgetéssel. Amikor a főelőadó robusztus s, ^}!"7l0 munkával igyekező ♦ Mindenképpen megoldást kell alakja feltűnt az ajtóban, min- t>un*e‘t jóvátenni, találnunk. Holnap délután denki elhallgatott. Nyuhov szó (Folytatjuk.) « AZ ÉM 44. SZ. ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT (Bpest, V., Kossuth Lajos tér 13—15.) azonnal fölvesz ács- és állványozó szakmunkásokat. Szállást és napi kétszeri ét­kezést biztosítunk. Munka­ruhát 6 hónapig nem adunk. Szei szám szükséges. Tanácsi igazolást kérünk. Munka­helyek csak Budapesten. ___________________(3340) m ert a szokványgafoonát táro­lóhely hiányában a vá Tálát nem vehette át, a gazdaságnak pedig több helye nem volt, ahol a megtisztított vetőmagot a keveredés veszélye nélkül tá­rolhatta volna. Semmivel sem jobb a helyzet a tisztítófölsze­relések tekintetében. Az MT—- 2-es rosták kis teljesítményűek, kopottak, korszerűtlenek, ne­héz az alkatrész-utánpótlás, gyakori az üzemzavar. Me­gyénkben a legnagyobb szapo­rítóterületet — 7083,5 hóidat — a vetőburgonya foglalja el. A szapoiítóterület 51,4 százalékán somogyi fajtáikat termeltek. Ez azt mutatja, hogy Barsy Sa­rolta nemesítőnek a keze alól értékes fajták ikerülnek köz­termesztésre. Javul a szaporí­tandó vetőanyag minősége, fo­kozódóik a gazdaságok termelő és szelektáló tevékenysége. A vetőburgonya-termesztés igen fontos része a szelekció; sajnos, a legtöbb hiba ezzel fordul elő; A mezőgazdászok, brigádveze­tők ne sajnálják kivágatni a felületesen nézve egészséges­nek látszó, beteg, csenevész tö­veket, csak azért, mert — úgy­mond — akkor kevesebb lesz a termés. Fontos tennivaló a vetőmag­vak fémzárolása. 1962-ben 3830 vagon burgonya-, 452 vagon kalászos- és 107 vagon egyéb nemesített vetőmagot fémzá­rolt a Vetőmagfelügyelőség a megyében. A legnagyobb fel­adat a burgonya fémzárolása, mivel elvégzéséhez rövid idő áll rendelkezésre. A gazdaságok azzal segíthetnének, ha kellő időben kezdenék a válogatást, s ellenőriznék, hogy ne kelljen néha többször is visszautasíta­ni az anyagot, mint például Kőkúton, .Nagybajomban, So- mogysárdon. A téli hónapok­ban a legfontosabb teendő a tárolt burgonya gondos megőr­zése, a burgonyaprizmák fo­lyamatos ellenőrzése. Váradi Gyula, a Vetőmagfelügyelőség vezetője A Marcali Építőipari Ktsz értesíti a lakosságot és a közületeket, hogy megindította vízvezeték-szerelő részlegét. Mindennemű új és javí­tási munkákat vállalunk. Kislakások építését vállaljuk adott anyaggal vagy anélkül, kulcs­átadásig. ___ _ (4492) I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom