Somogyi Néplap, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-17 / 40. szám
Vasárnap, 1963. február W. 3 SOMOGYI NÉPLAP A jobb eredményekért jobban kell gazdálkodni Somogybabodi tapasztalatok — VIHAROS KÖZGYŰLÉS VOLT — mondogatták a somogybabodi gazdáik a zárszámadásról hazafelé tartva. Valóban az volt, szenvedélyes, vitatkozó hangú. Ha ilyen közgyűlések lettek volna év köziben is, talán másképp alakul a szövetkezet dolga, s esetleg elkerülhetik még a 156 000 forintos mérleghiányt is. Mik voltak a mérleghiány okai, s miért csak 17,50 forintos munkaegységérték k el zárta a múlt évet a babodi Petőfi Tsz? Vegyük sorba a pénzügyi zavar okait. A gazdaság 32 üszőt vásárolt tavaly, s úgy tervezték hogy 1963-ban kezdik törleszteni az állatok árát. A bank viszont ezen a címen már a múlt évben leemelt a szövetkezet számlájáról százezer forintot. Az Állami Biztosító részére 56 000 forintot terveztek, s csak később derült ki, hogy 110 000 forintot kell fizietniük. 135 000 forint kiesést okozott az, hogy harminc hízómarha átadása elhúzódott; ezért már a szövetkezeté a felelősség, ugyanis nem készültek el idejére a jószágok. Ekkora összeget nehéz kigazdálkodni, kivált olyan módszerrel, amilyet a Petőfi Tsz alkalmazott. ELŐSZÖR A MUNKAEGY- SÉG-FELHASZNAASRÓL beszélünk. 34 200 egységet tervezitek az évi munkákra, és 40 406-ot írtak jóvá. Pedig sok volt a részesművelés is! Köny- nyelműen, bőkezűen bántak az egységgel. Elgondolkoztató például, hogy az úgynevezett kisbabod! részen, ahol főleg t NÉHÁNY felszólaló VÉLEMÉNYE: »Nem jó hely. re vetették a lucernát, sok szénának való még most is lábon áll, ezért kevés a szálask — mondta Glük. Ferenc. Más meg azt rótta fel, hogy nem alakították ki a vetésforgót, nem pótolták a talajerőt. »Gépi aratásra tervezték az intenzív búzát, mégis kézzel rágtuk le. Érthető, hogy tetemes volt a szemveszieség« — hangoztatta if}. Györki László, de bírálta a tagokat is: »Részesen kapálok, részesen csépelek. — mondták közülünk sokan —, a többi munkát egye meg a fene, majd csak megélek ebből is váláhogy.« Indulatos mondatokban fejezték ki néhányan, hogy azok, akik csak munkaegységre dolgoztak —■ mint például az állatgondozók —, méltatlanul kevesebb részesedéshez jutottak. Változtatni kell ezen, hangoztatták többen, de mégsem mondta ki senki sem, hogy a javak ilyen aránytalan .elosztásának oka a részes művelés. Ezen a közgyűlésen a tagság leváltotta a régi vezetőséget, s szinte teljesen új gárdára bízta a gazdaság irányítását. Bártfai Imrét választották meg elnöknek. Fiatal, jó képességekkel rendelkező ember. Nem lesz könnyű dolga sem neki, sem a vezetőség többi tagjának még akkor sem, ha a hibák ellenére erősödött tavaly a szövetkezet. Az erősödés néhány adata: a termelési alap 1961-ben 535 000 forint, 1962-ben 642 000 forint volt, a növendékállatok értéke egy év alatt 67 000 forintról 231 000 forintra nőtt A JOBB EREDMÉNYEK ELÉRÉSÉÉRT azonban másképp, jobban kell gazdálkodniuk. A tennivaló igen sok. Az új elnök azt tervezi a viszálykodás megszüntetésére, hogy egy brigádot, ezen belül három munkacsapatot alakítanak. A javadalmazást is új alapokra helyezik, megfelelő premizálási módszert dolgoznak ki. Biztos takarmánvalapot kell teremteniük, hiszen fő bevételi forrásuk az állattenyésztés. Tarthatatlan állapot, hogy a táblák aprócskák, szétszórtak, a 300 hold kenyérgabona például vagy harminc felé van a határban. Nagymértékben emeli a költségeket, rengeteg időt rabol el, hogy a szalma- kazlakat körülbelül negyven helyre rakták, emiatt a fogatok jóformán semmi trágyát sem hordhatnak, mert leköti eket az alom és a takarmány szállítása. Ráadásul súlyos visszaélésekre, pazarlásra is alkalmat ad a szétszórtság. Egyhangúlag választották meg új vezetőségüket a batoo- diak. Ne feledjék azonban, hogy a bajokból kilábalni, eredményesen gazdálkodni csak úgy tudnak, ha összefognak az új vezetőkkel Csak az együttesen, közös akarattal végzett munkával tehetik 1963-at a megerősödés esztendejévé. Vörös Márta A tel továbbra is sanyargatja az erdei vadakat részes művelésű növényeket vetettek, 200 egységgel többet írtak jóvá, mint a nagybabodá részen, ahol a szántóterületnek mintegy 70 százalékán kalászos termett. Ezzel el is érkeztünk a másik problémához, Kisbabod és Nagybabod ellentétéhez. Egy-egy brigád dolgozott mindkét helyen, a munka azonban hiába kívánta meg, hogy nagyobb erőt összpontosítsanak egyik vagy másik területre, a brigádok nem voltak hajlandók segíteni egymásnak. Mivél Kisbabod távol esik, sokszor hiába adott ki a vezetőség utasítást: ha végrehajtását nem ellenőrizték azonnal, nem végezték el a tennivalót. ............................... A hosszú, kemény tél megviselte a vadállományt. Cséplő József kaposhomoki vadőr megítélése szerint a nehezebb próbatétel ideje most érkezett el. Az olvadásnak indult hó az újabb lehűléssel megfagyott Teteje a nyulakat megbírja, az őzek, szarvasok azonban beszakadnak a hóba, s lábukat az éles jégréteg megsebzi. A tartós hidegben legyengült vadak most emiatt sem képesek élelem után messze menni. Kivált az etetőhelyektől távol tanyázó őzek, szarvasok puszta léte forog veszélyben. Ezért a vadőr úgy igyekszik megmenteni őket, hogy szánról az utak mentén, a vadcsapásokon szór le eleséget. Megfigyelte, hogy az éhező vadak csakhamar megtalálják az egy-egy marok szénát és abrakot. Másutt meg puha rügyek legelésével, letört fenyőgallyak elfogyasztásával csillapítják éhségüket. — Minél szigorúbb a tél, annál veszélyesebbek az erdei vadak ellenségei — mondja a vadőr. — A szomszédos területen a kóborló kutyák és rókák már hét őzet megfojtottak. Nincs ereje az őznek, nem bír elmenekülni üldözői elől. A kutyák és rókák ártalmatlanná tétele egyik legfontosabb vadvédelmi feladatunk. FREILICHMANN: a Polip csapjai — Tudod mit, Pavel — szólalt meg hosszú szünet után határozottan —, holnap elmegyek az állambiztonsági szervekhez, és kihallgatást kérek az ezredestől. Még egyszer beszélnem kell Ljudával... Resetov ezredes csak harmadnap fogadhatta. Találkozásuk jobb kedvre hangolta Vaszilij Zaharovicsot. — Leánya jól viseli magát. A nyomozás a megfelelő mederben folyik. Jobb, ha egyelőre nem látják egymást. Igyekezzék mihamarabb teljesen felgyógyulni... Egyébként, Belgorodov elvtárs, jó, hogy eljött. Már kétszer is telefonáltak nekünk a tröszttől. Nyugtalankodnak hosszas távolléte miatt. Bizonyára nagy szükségük van önre. Azt tanácsolnám, utazzék haza. Teremtsen rendet odahaza, addig legalább nem Izgatják az itteni üevek. Két hónap múlva kér ion szabadságot, és térjen vissza hozzánk. Fogadja meg jó tanácsomat, (48) Belgorodov megpróbálta kitalálni, mi rejlik az ezredes szavai mögött. — Köszönöm, ezredes elvtárs! Gondolkodom még. A viszontlátásra. — Minden jót! — búcsúzott Resetov. Belgorodov egy hét múlva, amikor már sokkal jobban érezte magát, repülőgépen elindult hazafelé. Tizenkettedik fejezet Matvejev egészségi állapota napról napra javult. Már egyedül sétált az udvarban, sőt a kerítésen túlra is kimerészkedett. Vera Andre je vna és Olga azonban észrevette, hogy gyorsan kifárad, és aggodalommal követték minden lépését, hogy bármely pillanatban a segítségére siethessenek. A barátok és munkatársak látogatásai még fokozottabban kimerítették. Krilov, a gyári pártbizottság titkára is gyakran kért tőle tanácsot telefonon, és többször meglátogatta. Matvejev szeretett behatóan foglalkozni a kérdésekkel, és sok feladatot bízott beosztottjaira. Olyankor élénkült fel leginkább, amikor Sztyepan- kovszkij látogatta meg. Az előbbi repülőgép építéséből leszűrt tapasztalatok alapján Sztyepamkovszkij és a tervezőcsoport olyan korszerű gép tervén dolgozott, amely szinte elképzelhetetlen lehetőségeket nyitott a repülésben. A kormány nagy figyelemmel kísérte és mindenben segítette a tervezőiroda munkáját. Nagyon is érthető volt, hogy Matvejev sem maradhatott ki e nagy munkából, és csaknem naponta kért jelentést SztyepankovszkijtóL Va- lentyin Alekszrndrovics megértette, hogy miért foglalkoztatják ennyire a tervezőiroda ügyei, állrndóan tájékoztatta tehát a munka menetéről, és részletesen beszámolt mindenről. * Ligvija leleplezését követően Krilov igen tartózkodóan, udvarias formában kifejtette álláspontját Sztyepankovszkij magatartásáról. Ez a beszélgetés mély nyomot hagyott Va- lentyin Alekszandrovics lelkében. Belátta hibáját, de egyszerű, fesztelen kapcsolatuk nem állt helyre. Ezért arra törekedett, hogy a kérdéseket inkább Matvejewel beszélje meg. Most is, alighogy befejeződött a munkanap, Valentyin Alekszandrovics már ott volt ŐKET JELÖLTÜK... <yi tábornok Az egyszerűen berendezett paranesnoiki szobában vörös lampasszal és arany tölgyfale- vóllel díszített egyenruhában fogad Szabó József tábornok. Mosolyog. Arcvonásaiban kutatom a katonás keménységet. Nem találom. Ha nem egyenruhában látnám, tanárnak: hinném. Mindössze negyvenhárom éves; a néphadsereg egyik legfiatalabb tábornoka. Munkás volt — tábornok lett. Katonái szeretik, tisztelik. Szabad idejében gyakran ellátogat a város üzemeibe, ismerkedik a megyével, a szövetkezetek és az állami gazdaságok dolgozóival. Néhány héttel ezelőtt országgyűlési képviselőnek jelölték. Milyen utat tett meg, amíg a vasönitőből tábornok lett? Csaknem harminc év van a két időpont között. — Szegények voltunk nagyon. .. Sokszor hitettek bennünket az utcára, mert nem tudtuk fizetni a lakbért Angyalföld, vasöntöde, inasévek. És az apai tanács: »Ha nem akarsz az utcára kerülni, úgy igyekezz, hogy kiváló szakmunkás legyen belőled—« ■— Az első munkanapot so. hasem fogom elfelejteni. Szinte áhítattal néztem a mestereket. A csapolás tetszett a legjobban, sziporkázó, sistergő, vörös vasfolyam. Büszkén készülődtem hazafelé. Apám ar. cán is öröm ragyogott. Már a kapuban jártunk, amikor megszólított Tichy Feri bácsi: »No, pajtikám, volna-e kedved velünk jönni?-« Késő este lett, mire hazaértem. Apám várt. A tekintetével kérdezett, és én boldogan feleltem... Rendszeressé váltak az esti beszélgetések. Az öntőinas forradalmi dalokat tanul, szemináriumokra jár. Egy évvel •később cikket ír az ifjúmunkások életéről. A három év gyorsan elszaladt. A Budapesti MÁVAG-hoz kerül vasöntősegédnek. Aztán kitört a háború... Már az első napokban behívóval kopog a postás. Az őrmester kihívóan nevet: »Jól nézzék meg, hogy honnét jöttek, mert rém mostanában látják a jó édesanyjukat.« Hat hónap a fronton, s a gondolatok: »Megszökni,.. megszökni. .. mindenáron fogságba kerülni..« Nem sikerült. — A frontszolgálat után tar. talélios állományba helyeztek. Az elvtársakkal akcióba léptünk. Röpcédulákat szórtunk, sarlót és kalapácsot festettünk az épületek falára, tgy telt el néhány hónap, és akkor újra behívtak... Jött a visszavonulás, a fejvesztett menekülés, a nyilas- terror. A gépkocsdoszlop már Mosonmagyaróvárnál állomásozott. — Beültem egy öttonás kocsiba, és hamis papírokkal megszöktem. Vörösvárról gyalogoltam Pestre. Egy razzia során elfogtak a nyilasok, és a Mária Teréziába ' vittek. Gyorsan akartak intézkedni, de- sikerült még aznap éjszaka megszöknöm... Fiatal voltam, huszonöt éves. Az idős elvtár* sak megválasztottak a vason» tődé parttitkárának. Néhány évvel később újabb megtiszteltetés éri: »Bízunk benned, igaz ember vagy, itt lettél munkás. Ismersz mindenkit.« Megválasztották a MÁVAG párttitkárának. — Nagyon szerettem olt dolgozni, azok között, akik emberré neveltek. A pártközpont munkatársa lesz, tagja a vasasszakszervezet elnökségének, és élékor jön a párt meglepetésszerű javaslata. — Törzstiszti tanfolyamra küldtek. Azt mondták az elv. társak, én már tudni fogom, hogy hogyan nem szabad bán. ni a mi hadseregünk katonái, vál... Azóta csal-nem másfél évtized telt el. Tanult, elvégezte az akadémiát. Három éve lesz, hogy Kaposvárra került Két éve tábornok, a néphadsereg vezérőrnagya. Először a MÁVAG-munkások köszöntötték: »Büszkék vagyunk a mi mumkástábomokunkra.« — Ha Pesten járok, mindig lámegyek az öntödébe... Szenvedélyéről faggatom. — A sportot nagyon szere, tem. Éveld g a Magyar Evező Szövetség elnöke és az Olimpiai Bizottság tagja volt. — Életelve? — Emberien, kommunista módra, becsületesen dolgozni— — Nevelési módszere? — A szép szó mindig aranyat ér. Ezt még az öntödében tanultam... Amikor képviselőnek jelölték, meghatottam állt a katonák gyűrűjében. Ezt mondta: — A bizalom még többre kötelez. Minden tudásommal azon leszek, hogy mé’tó l"gyok ró... Németh Sándor Népi ellenőrzés tizenhét fizom! konyhán Tizenhét üzemben, illetve állami gazdaságban és hivatalban vizsgálta meg a Somogy megyei Népi Ellenőrzési Bizottság az üzemi konyhák gazdálkodását, továbbá azt, hogy megtartják-e a bizonylati fegyelmet, s hogy az ételek tartalmazzák-e az előírt mennyiségű kalóriát. A lakosság és az étkezők rovására A népi ellenőrök megállapították, hogy a vállalatok kezelésében levő konyhák — kivéve a textilművekét — a főzéshez szükséges nyersanyag v szállításra nem kötöttek szerMatvejevéknál, és lelkesen mesélt Oleg Korallovról. Sebesülése miatt Olegnek átmenetileg abba kellett hagynia főiskolai tanulmányait. Mire meggyógyult, elérkezett a nyári szünet, és így Sztyepankovszkij mellé kérte magát a tervezőirodába. — Tudod, Vlagyimir Hrtro- vics, több ő, mint munkatárs, valóságos kincs. Csakis tehetséges ember dolgozhatta k: ilyen gyorsan és ilyen egyszerű módon a kezelőszemélyze* védelmét a sugárveszély elöer — mondta Sztyepankovszkij — Lám, ez lett a könnyelmű Olegből. Pedig még nein iV gyógyult föl teljesen. Nyakcsigolyája gipszben van. A feje is gyakran fáj. Hát még hr szülei nem kényeztetik el any nyira, és komoly figyelme1 szenteünek nevelésének .:. — Ne okoljuk most máT őket az elmúlt hibáért: mi is elkövettünk egynéhányat! — jegyezte meg Matvejev barátságosain. S zt yeoankovszki j megértette a célzást és elhallgatott. — Természetesen igazad vám — mondta valamivel később szomorúan —, az én bűnöm különösen nagy. Nem vagyok bizonyos benne, hogy a történtek után jogom van-e a barátságodra... — Szamárságokat beszélsz, Valentyin! Senki sem kételkedik abban, hogy te akár a saját életed árán is mindent elkövettél volna, hogv elhárítsd a fenyegető szerencsétlenséget. (Folytatjuk) \ ződiést a nagykereskedelmi vállalatokkal. A Tatarozó Vállalat üzemi konyhája tavaly több hónapon át a nyersanyag 22 százalékát vásárolta a nagykereskedelemtől, 68 százalékát a kiskereskedelemtől, 10 százalékát magánosoktól. Sőt júliusiban a nyersanyag 84 százalékát szerezte be a kiskereskedelemitől, 16 százalékát pedig magáno- toktól. Helytelen ez, mert a lakosság elől vásárolják fel az 'rut, s az étkezők rovására is egy, mert személyenként 47 llérrel többet kell nyers- nyagra költeni. Földön, szennyes lepedőben Néhány konyha és raktár vetője a legelemibb effészség- yi rendszabályoknak is fity- et hány. Az ellenőrök igen irívó állapotokat találtak a atarozó Vállalat raktárában, onyháján. Még délelőtt tíz akor is ott éktelenkedett a :onyhán az előző napi ételma- adők, vastagon borította a r.dlót a szenny, a főzőedények nosatianOk voltak. A Siófoki Hídépítő Vállalat- ál a húst a földön, a villamos- műveknél a tűzifát a burgonyával együtt tárolták. A Kaposvári Állami Gazdaság sán- tosi üzemegységéből szennyes ’epedőbe csavarva szállították |a húst a tátompusztai konyhának. Káros takarékosság í A megvizsgált üzemi kony- ,'iák többségében nem készítetnek heti étlapot, Arra sem ügyelnek, hogy az ülőfoglalko- zásúaknak és a fizikai munkásoknak más-más kalóriaértékű ebédre lenne szükségük. A Közegészségügyi és Járványügyi Állomás szakemberei a cukorgyárnál az előírt 1147 helyett 595,1, a Tatarozó Vállalatinál 1082 helyett 611,2, a textilműveiknél 1200 helyett 760 kalóriaértékű ebédet találtak. Mi ennek az oka? A Tatarozó Vállalatnál például személyenként 10 dkg füstölt sertéscombot kellett volna kiadná, az ellenőrzés azonban csak hat dekát talált. A textilművekben nem elég zsíros az étel. A konyha húsz dolgozója térítés nélkül étkezik. A Barcsi Fűrészüzem konyháján 29 000 forintot — 6241 ebéd árát — takarítottak meg. Miért volt erre szükség? Gyakoribb ellenőrzést! A felsoroltakon kívül még sok hibát tártak fel a népi ellenőrök. Babócsán például a Kőolajipari Vállalatnál az étkezés díját utólag, a hónap végén fizetik. Így megbízhatatlan az elszámolás. A Tatarozó Vállalatnál a konyha vezetője árusítja a jegyeket, s számol el a pénzügyi osztállyal. A MÁV fonyódi üzemi konyhájának bizonylataiból nem derül ki, hogy az étkező vasúti dolgozó volt-e vagy pedig idegen. A Barcsi Fűrészüzem konyháján lepattogzott zománcú edényekben főznek, törött, repedezett tányérokban szolgálják fel az ebédet. A textilművek konyhájának dolgozói saját ruhájukat használják, mert nincs munkaruhájuk. Államunk sokat áldoz arm, hogy olcsó, tápláló és jó minőségű étkezést biztosítson a dolgozóknak. Éljenek jogaikkal a szakszervezeti bizottságok, ellenőrizzék gyakrabban az üzemi konyhákat. $ zalai László
