Somogyi Néplap, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-02 / 27. szám
Szombat, 1963. február 2. 3 SOMOGYI NÉPLAP SIÓFOK, 1963 O * kosár világot hódít Siófok meghódította a szépet szerető embereket. Déván itt még valami más is. Néhány év alatt az itt készített kosarak is világot hódítót lak. És ez nem kis dolog. Hiszen egyszerű, fűzves~zőből készített papírkosarakról és női divattáskákról van szó. Az alapanyag filléres dolog. A kész áru komoly valuta., És a szebbnél szebb darabokat betanított munkások készítik. Kép a faion A Dél-balatoni Háziipari Szövetkezet irodájának falán látható. Nem festmény, csak egyszerű fénykép. Az idegennek nem mond semmit. Embereket örökített meg a lencse munka közben. Jól felöltözve dolgoznak kinn’ a szabadiban. A füst és a köd majdnem mindent eltakar. — Ez a kép 1952-ban készült. Akkor alakult a szövetkezet. Negyven ember próbálkozott megbirkózni a lehetetlennek látszóval... A szövetkezet alapításának gondolata kitűnő ötlet volt. Ezt igazolják a mai eredmények. Csakhogy akkor még a legelemibb feltételek is hiányoztak. Négy éven át nagyon primitív körülmények között dolgoztak az emberek. Még ősszel és télen is a szabad ég alatt. A negyedik év végén már nagyon elkeseredett hangulat uralkodott: »Kár a fáradságért. ez úgysem lesz életképes szövetkezet.« — Hogyan lett mégis az? —• A tagság összefogáséval. Másfél millió forintos beruházással két új telenet építettünk. Ma 493 tagia van a szövetkezetnek. Milliós tételekről beszélgetünk. — Mi mindent készítenek? — Kerti bútort, d’vattásfcá- kat, hagyományos néni hímzést és házi varrást. A karédi és a buzsáki 'asszonyok nén- viseleti ruhákat, hímzett kötényeket. tentőke*- é§ párnahuzatokat készítenek. . — És a kereslet? — Óriási. Rendszeresen kapunk megrendeléseket a Szovjetunióból, Angliából, Amerikából. .Svédországból és Norvégiából. Mi ran a mosoly mögött ? A Fő utcán egy udvari házikóban van az exportterem. A külső teremben csak nők dolgoznak. Fürge ujjakkal fonják az angol megrendelésre készülő vedertáskákat. Ez a munka a legszebb. Nézem a munkadarabok fölé hajló arcokat és megkérdezem: — Minden asszonynak tetszik ez a munka? Kirobbanó kacagás a válasz. — Másnak is tetszik... — Kinek? Üjra kacagnak. — Hát a lányoknak, mert van ám nálunk lány is, nem is egy, és szebbnél szebbek... A belső teremben két férfi és két nő dolgozik. A nők szigorú meósok. A férfiak a vedertáska felső részét szegezik. — Van selejt? — Nagyon kevés. Össze sem lehet hasonlítani a néhány évvel ezelőtti munkával. Most már valóságos mesterek vagyunk. Előkerül Sitkéi bácsi, és így emlékezik: — Amikor ráálltunk erre a munkára, dühöngött az egész terem. Azt hittük, hogy még az ivóvíz árát sem keressük meg. És ma, őszintén mondom, csak mosolygunk már ezen. .Megmosolyogjuk saját magunkat, mert nem az akkori normát, de annak háromszorosát is teljesítjük ... / Szakmunkásjelöltek vallomása Járjuk a telep munkatermeit, és mindenütt ugyanaz az első kérdés. — Mi van János bácsival? Ki ez az ember, és miért ilyen népszerű? János bácsi, azaz Szilágyi János kosárfonó népművész 25 dolgozót készít elő a szakmunkásvizsgára. Minden hét 'szombatján lejön Budapestről, és órákon át mesél a fűzvessző titkairól. Olyan szeretettel magyaráz, hogy a hallgatóság napokig elgyönyörködne benne. A leendő szakmunkások: Késmárki János vázkészítö: — Négy éve dolgozom a szakmában, szeretem a munkámat, megtaláltam a számításomat. így határoztam él, hogy megtanulom a kosárfonás minden mozzanatát. És ez nem is olyan egyszerű. A kívülállóknak fogalma sincs arról, hogy milyen értékes anyag a fűzvessző ... A felsőrészkészítő műhelyből. Js többen tesznek a közeljövőben szakmunkásvizsgát. Morvái Lajos, a békési fotel mestere: — Annak csak hasznát veszem, ha mindent megtanulok ... És Jutka, a műhely üdvöskéje: — Tizennégy éves korom óta dolgozom itt. Tessék elhinni, a kosárfonás legalább olyan kézügyességet és szépérzéket kíván, mint a horgolás. Aki érti a szakmát, nálunk megtalálja számítását. Havonta átlagosan 1600 forint a fizetésem. Egy megszívlelendő javaslat A szövetkezet évente 20 000 kerti fotelt, 40 000 gyermekfo- telt, 10 000 asztalt, 4000 virágállványt és 140 Q00 darrb export divatkosarat készít és értékesít. Átlagosan 13 millió forintot kapnak érte. Mindez nagyon szén. A Dél- balatoni Háziipari Szövetkezet eredményei dicséretre méltóak, de... És ez a de nem kritika, hanem javaslat. Itt mindenkinek el szokták mondani, hosy mehetne nekik még sokkal jobban is. A világpiacon olyan nagy a kereslet, hogy ha a jelenlegi termelés kétszeresét adnák is, az is kevés lenne. De baj van még sokszor az egyszeressel is. Mert úgy látszik, Somogybán hiánycikk a fűzvessző. Mindössze néhány állami gazdaság és termelőszövetkezet foglalkozik fűztermeléssel. Pedig a fűztermelés nagyon kifizetődő. Minden szövetkezetben és gazdaságban akad olyan terület, amit semmi-e sem érdemes használni. Különösen a Dráva és a Balaton menti községekben. Ezeken a területeken fűztelepeket kellene létesíteni. Egy hold fűztelep közepes termését számítva 10 000 forint bevételt hoz. Így segítenének a siófoki mumkakeresőkön is. Bővíteni kellene a telepet. Mindössze néhány új épületre lenne szükség. És ha van alapanyag, a telep bővítése esetén 100—150 embernek lehetne munkát biztosítani. Érdemes elgondolkodni a szövetkezet javaslatain. És minél élőbb cselekedni is. Németh Sándor M egerősödött termelőszövetkezetek — elégedett parasztság Beszélgetés Mandik Béla elvtárssal, a Barcsi Járási Pártbizottság első titkárával le édesanyjával szemben is, aki állítólag elhagyta őt. ... És íme, apja most itt áll előtte a szobában; arcán nehéz férfikönnyek peregnek ... Kicsoda ő most? Hogyan került ide? Mit mond majd neki? És ha mégsem az apja? Valami eszébe villant; hevesen megragadta a kezét — bal keze kisujjának hiányzott az utolsó íze. Igen, semmi kétség... az apja áll előtte ... ... És az anyja? De hiszen találkozott vele. Eszébe jutott idő előtt megöregedett, elkín- zott arca — elrabolt leánya miatt érzett szüntelen gyásza tette ilyenné. Találkozásukkor Ligyija semmiféle gyermeki szeretedet nem érzett, iránta. De hogyan is érezhetett volna? Milyen elviselhetetlenül szenvedhetett az anyja! Amikor aztán meglátta a lányát, hogy babusgatta és ölelte magához Ö meg rászánta magát, hogy saját kezével ölje meg... És az apja? Mit szólt volna mindehhez? Jóváhagyta volna tettét, vagy nem? Gondolatai megdöbbentették, megingatták lelki egyensúlyát. Szorosan fogva apja kezét, most először nézett a szemébe. Ő pedig, mintha eltalálta volna gondolatait, lehajtotta a fejét. Bejött az őr. — Leiárt az idő... Ligvüa el-áradt. — Ne aggódj. Ljuda! Engedélyt kérek majd, hogy talál- kozha-sam veled. Sok mindent el kell reked mondanom.,. — És ihellére ölelte leányát. Resetov ezredes még aznap fogadta, és hosszan elbeszélgetett vele. Belgorodov megfiatalodva távozott, és amikor elköszönt, erősen megszorította az ezredes kezét. Hatodik fejezet Ligyija vegyes érzésekkel várta újabb találkozásukat. Az utóbbi időben sok megrázkódtatás érte. De az a tény, hogy apja él, szabadlábon van, egész valóját megrázta. Végtelen örömét valami homályos érzelem váltotta fel, amely árnyékot vetett az elkövetkező találkozásra. Végre nyílt az ajtó, az őr jött érte. BÍedgorodov izgatottan és megindulfan várta lányát. Átölelte és megcsókolta. Ligyija az őrt' kereste szemével, de már nem volt a szobában. Magukra maradtak. — Az ezredes megengedte, hogy kettesben maradhassunk! — felelte Belgorodov leánya néma kérdésére. — Mivel magyarázható ez a nagylelkűség? — figyelt fel Ligyija. Arca megkeményedett, szemében gonosz szikrák villantak. Belgorodov gyöngéden kézen fogta, és maga mellé ültette. Néhány percig hallgattak. Li- gyija tekintete fokozatosan megenyhült. — Haladéktalanul beszélnünk kell egymással. Bármely percben megszakíthatják találkozónkat, és nem mondhatjuk el mindazt, amit talán soha többé nem tudunk egymásnak elmondani. — Ne aggódj, kislányom! Nem szakítják meg a beszélgetést. Megengedték, hogy nyugodtan beszéljek veled mindenről. Ligyija ismét merően nézett az apjára; tekintetében értetlenség tükröződött — Ne csodálkozz, kislányom! Mindez teljesen törvényszerű! —■. mondotta Belgorodov, majd észbe kapott, és gyorsan hozzátette: — De egyszerre nem is érthetsz meg mindent. Ülj közelebb hozzám. — Megfogta a lány könyökét. — Nos, így! Hiszen én, Ljuda, szabad emberként élek; egyenlő vagyok az egyenlőek között hazámban. Hangja ünnepélyesen csengett; Ligyija csodálkozva nézett a szemébe. — Igen, igen ..; Hazámat mondtam, amelyet újra a magaménak mondhatok, Ljudka... — Mi vagy tehát... Az ügynökük? Elszegődtél hozzájuk? Kérdéséből annyi gúnyos megvetés érződött, hogy apja arca megrándult. Haragos pillantást vetett lányára, és oly~n keményen szorította meg a karját, hogy Ligyija felkiáltott fájdalmában. Belgorodov ijedten kapta el kezét, és lesütötte a szemét. Majd lassan felállt és néhány percig szótlanul töprengett, anélkül, hogy keserű pillantását levette volna lányáról. (Folytatjuk.) — Hogyan alakul a munkaegység értéke? — Járási átlagban szövetke. zetednk 1961-ben 34 forint 47 fillér értékű részesedést osztat, tak munkaegységenként. A múlt évre egy kicsit óvatosan 34 forint 15 fillért terveztek. Minden szövetkezet végleges adata még nem áll rendelkezésünkre, de az eddig megtartott és megerősített zárszámadások meg az előzetes fölmérések alapján úgy számolunk, hogy a járási átlag — a prémiummal együtt — meghaladja a 40 forintot — kezdte tájékoztatóját Mandik elvtárs. — A jövedelem alakulását értékelve az első helyen említem, hogy 25—30 forint közötti részesedéssel csak két szövetkezet — a babócsaj Űj Világ és a béla- vári Hetedik Pártkongresszus — zárja a múlt évet. Ezek közismerten gyenge szövetkezetek voltak. A többi gyenge tsz 30 forint fölé emelte a munkaegység értékét. Még néhány adatot a teljesség kedvéért: munkaegységenként 30—40 forint közötti részesedés 10—11 tsz-ben, 40 forintnál nagyobb érték 14—15 szövetkezetben jut. Szövetkezeti gazdáink elégedettek közösből származó jövedelmükkel. — Gyakran hallani, hogy kizárólag a burgonyából pénzel a barcsi járás. így van-e ez? — A burgonya valóban jól megterem vidékünkön. Az is igaz, hogy hozzáértő szövetkezeti gazdáink burgonyát szívesebben termelnek vetőmagnak, mert jóval több pénzt kapnak érte, mint az étkezésiért. Mégsem egyedüli, hanem csak egyik bevételi forrásunk a burgonya. Ezt a vetésterületnek a szomszédos járásokéval nagyjában-egészében azonos hányadán termeljük. Lehet-e biztonságosan gazdálkodni úgy, hogy mindent szántóterületüknek pontosan a 12,1 százalékára tegyenek föl a tsz-ek, és közben ne törődjenek azzal, hogy földjük nagyobb része mennyi hasznot ad? A gazdálkodás ilyen egyoldalúsága súlyosan megrendíthetné a szövetkezetek helyzetét olyan esztendőben, amikor a burgonya 'em sikerül. Arra törekszenek tsz-eink, hogy ezt a veszélyt elhárítsák. Vegyük például a burgonyatermesztésről legismertebb községeinket; Homok- szentgyörgy és Szülök szép tehenészetét bárki megnézheti. Homokszentgyörgy sertéshizlalással meg juhtenyésztéssel nagymértékben foglalkozik, Szülök meg kiváló baromfi tenyészetet alakított ki. A vele behatóan foglalkozó szövetkezetek burgonyáért számottevő összeget kapnak, de más növényeket is eredményesen termesztenek, és állattenyésztésük is fejlett. Végül pedig a burgonyát egyedüli bevételi forrásunknak tartó közeli vagy távolabbi szomszédainknak hadd mondjam meg: tavaly 27 szövetkezetünk közül 16 termesztett vetőburgonyát. Éneikül, tehát másból fizet munkaegységenként Patos- Ca 45, Komi ásd 47, Tótű j falu és Péterhida 50—50, Szentbor- bás pedig 56 forintot. — Említette Mandik elvtárs, hogy a tsz-ek más növények termesztésével és állattenyésztéssel is mind eredményesebben foglalkoznak. — így van ez. Néhány adat bizonyosan jobban megvilágítja az elmondottakat. Búzából például járásunk termésátlaga több mint egy mázsával nagyobb a megyei átlagos termés- eredménynél. Kukoricát pedig — májusi morzsoltban számítva — az előirányzott 13 és fél mázsa helyett kereken 17 mázsát takarítottunk be egy-egy holdról. Az előző esztendőkben is nagy gondot fordítottunk az abraktermesztésre. így vált le. netővé, hogy állatot évről évre nagyobb mennyiségben hizlaljunk közfogyasztásra. 1954- ben például, a kötelező begyűjtés idején 5000 darab sertést kellett volna beadnunk. Ezt a tervet akkor járásunk forintot oszt munkaegységenként Lakócsa, Bélavár ugyancsak javult, Babócsán szintén megalapozták ennek az évnek a gazdálkodását. Ezért támogatjuk minden erőnkkel ezt a már kipróbált, bevált kezdeményezést, ezért merjük bál ran ajánlani a megye más járásainak is »Az erősebb segítse a gyengét«-mozgalom fel karolását, bevezetését. Kettős elnökeink megbízatása nem egy, hanem több esztendőre szól. Ezt az évet mindegyikük a tavaly elért eredmények megszilárdítására, továbbfejlesztésére igyekszik felhasználni. — A járási vezetés hogyan irányítja a termelő- szövetkezeteket? — Az irányítás, a termel szövetkezetekkel kiépített ka; ' csolatunk a kölcsönös bdzaloi szilárd alapján nyugszik. Mir nem tudta teljesíteni. Az át- ; den kérdésben tartjuk magur A termelőszövetkezetekben most folynak a zárszámadások. A múlt évi termelés és gazdálkodás minden részadatát tartalmazó járási Összesítők csak későbbi időpontban készülnek el. Ezek egybevetése adja majd a megye eredményét. Am vannak a tsz-mozga- lom helyzetének olyan általános jellemzői, ame'vek máris ismeretesek. Közülük első az. bogy a barcsi járás tavaly ismét megelőzte a megye többi járását, számottevően tüHelie- sítette tervét is, a várható megyei átlagot is a gazdálkodás eredményességében. A barcsi járás szöve*b«zetel os..«s«é**ük- ben tovább erősödtek, s minden eddirtnél jobb eredménnyel záriák a műit. é’-et. A tsz-ek helyzetéről, erősödésük tavalyi tanasztalataifőt beszélgettünk Mandilc Ttéla elvfárssal, a Mrá.si pártbizottság első titkárával. szervezés után, 1961-ben 10 700 hízót értékesítettünk, tavalyi tervünket túlteljesítettek: csaknem 13 000 sertést vehetett át járásunkban az Állat, forgalmi Vállalat. Az idei évre meg 15 000 darabos az előirányzatunk. Még egy fontos adat: járásunkban nincsen egyetlen olyan tsz sem, amely tavaly i nem teljesítette volna áruértékesítési tervét. így valamennyi közös gazdaságunk megkapja az áruértékesítésre járó állami kedvezményt. Mindennek természetesen a termelés, az árutermelés folytonos növekedése az alapja. Termelőszövetkezeteink tavalyi előrelépését, jelenlegi helyzetét értékelve több más örvendetes tényt is mondhatok. Mérleghiányos szövetkezetünk egy sincs, szövetkezeteinkre inkább most már az a jellemző, hogy az évi jövedelemből egyre többet és többet tartalékolnak a következő esztendőre. Most, zárszámadásikor mintegy 12—13 millióra, a tavalyinak legalább ötszörösére növekszik a tartalék. kát ahhoz az elvhez és gyakot lathoz, hogy a tagságé a döm tés joga. Sokat vitatott pro!) léma például a tsz-ekb:n a 45 vedelemcloeztás. Gyakorlatbő. tudjuk, hogy megfelelő útmutatás mellett ezt' a dolgot is elrendezi a szövetkezet gazdája, a tagság. Türelmetlenkedni nem szabadi hagyni kell, hogy kísérletezzenek, tapasztal'tot szerezzenek a tsz-ek. Ha netán tévednek is, a rossz mellett nem tartanak ki, változtatnak rajta. Szóba került tavaly a részes művelés. Mindössze hat szövetkezet választotta ezt a módszert, de ma már ncmig'eu emlegetik a harmados kapálást. Lemondtak róla, mert ’tudják, hogy jobban járnak a premizált munkaegységgel. Amel’ ik község pedig — mint Ea’hó'’'' — esek munkaegységet jóvá, prémiumot nem ad< most kezdj fölismerni, hogj közvetlenebb anyagi érdeke síg még eredményesebb mm kára ösztönöz. Vagy itt van . pénzdíjazás. Barcs kezdte, tavaly Homokszentgyörgy is alkalmazta, az idén meg Darány és Tótújfalu is rá akar térni; A kettős elnökség nnnt megfelelőéin tártálékola gyenge tsz-ek megérő-. sítesének új formája eb- P^nztaz io« jeyre. j ben a járásban terjedt el legjobban. Milyen tapasztalatokkal zárult e vezetési módszer első esztendeje? ■— A termelőszövetkezetek eredményes működésében a vezetésnek tulajdonítom a legnagyobb szerepet. Azért mondom ezt, mert a rátermett elnök, mezőgazdász, könyvelő képes arra, hogy helyes elképzelésének támogatására meg- , , .... nyerje a tagságot, kiaknázza a erosltllt a bizottságok, lg valamennyi szövetkezet égés vezetősége részt vehet a meg. A helyszíni segítést tartjuk, az irányítás fő módszeréneik. A nem túl gyakran tartott járási értekezleteken megegye, zünk a tsz-vezetőkkel a leg. főbb tennivalókban, utána aa. tán nem hívjuk be őket mind untalan Barcsra, hanem mi megyünk a helyükbe. Most a zárszámadásokat is kint, a tsz-ekben vizsgálják felül i gazdálkodás lehetőségeit, és mindig előbbre és előbbre tekintsen. örvendetes, hogy járásunk bővelkedik ilyen tsz- vezetőkben. Kiváló tsz-elnö- keink legjobbjai túlnőtték falujuk határát, van hát erejük arra, hogy másutt is gyümöl- csöztessek tudásukat. Nyári Pál Lakócsán, Szeitz elvtárs Istvándiban, Drávái elvtárs Bélaváron egész évben segített. Gombaszögi Jenő elvtárs Babócsán az ősz óta dolgozik kettős elnöki tisztségben. A múlt héten Drávaszentesen Losonczi elvtársat, a barcsi Vörös Csillag elnökét választották meg elnöknek. Ebből is kitűnik, hogy »Az erősebb segítse a gyengét«-mozgalmat — immár tények ismeretében — helyesnek tartjuk, és terjesztését igyekszünk elősegíteni. Tapasztaljuk, hogy egyik-marik faluban latolgatják az emberek: jó lenne meghívnunk a szomszédos, erősebb szövetkezet elnökét. Az nyilvánul meg ebben, hogy a tagság döntő többsége azt akarja, hogy szövetkezete még erősebb, még jobb legyen.. Ami a kettős elnökséget illeti, nálunk egyik gyenge szövetkezetben sem bizonyult rossznak, ellenkezőleg: mindegyikben nagy fejlődést eredményezett. Istvándi helyzete volt a legnyugtalanítóbb eev évvel ezelőtt, azóta az Ül Élet Tér-» e’ őszövetkeziet a szu löki segítséggel föle- kedett a közepesek -aínvon a- ra, most az előző évinél kétszer nagyobb részesedést, 35 beszélésen. Munkatársainkat, instruktorainkat is buzdítjuk, hogy hagyják nyugodtan dől. gozni a tsz-vezetőket, ne b báskodjanak fölöttük, hanei segítsék hatékonyan őket. Aj ra törekszünk, hogy elterjesz. szűk a jó termelési, gazdálko dási, vezetési tapasztalatokat. Szerveztünk társadalmi mun. kacsoportokat a pártbizottság mellé. A járás legjobb növény- termesztő, állattenyésztő és kertészeti szakembereit kértük föl arra, hogy időről időre járják be a környéket, és észrevételükkel, tanácsukkal segítsenek a szomszédos szövetkezeteknek, a gyengébbeknek is, a jóiknak is, a jobbaknak is — mondta Mandik elvtárs. Beszélgetésünk során sok szu esen a szövetkezetek helyzetének, a parasztság életének más kérdéseiről is. Épülnek, szépülnek a járás falvai, többet költenek bútorra, ruházkodásra a tsz-tagok. A döntő eredmény azonban az, hogy a parasztemberek tudata három esztendő alatt számottevően változott. Megnyilvánul ez abban, hogy féltőn védik, folytonosan erősítik közös vadonokat, megtalált egyéni boldogulásuk forrását. Az ed,7ig noT'ar.vt zársz ;madó közgyűléseken a felszólalók többsége a jövőről beszélt, a tennivalókról, az idei feladatokról. Mert jól tudják. hogy csakis ígv juthatnak még tovább, még előbbre. JK. J.
