Somogyi Néplap, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-15 / 38. szám

Péntek, 1963. február IS. s SOMOGYI NÉPLAP Két járási tanácselnök meg a patosfai és a balatonendrédi tsz-elnök Lullán A PROBLÉMÁKAT NEM KERÜLGETNI KELL, HA EM MEGOLDANI nem nagyobb területen, közös réba juttathatták volna. A ve­zetők viszont a hanya° tago­kat okolják a mulasztásért. A lullai Jóreménység Tsz zárszámadó közgyűlésén részt vett két járási tanácselnök: dr. Papp Ferenc Barcsról és Kővágó Gyula Tabról meg két tsz-elnök: Kovács József, a barcsi járásbeü Patosíáról és Kékesi Jenő a szomszédos Ba- latcnendrédről. Ott volt Urai Ferenc, a szövetkezet pat- ranálásával most megbízott Állatforgalmi Vállalat igaz­gatója, aztán Kiss Béla mező- gazdasági mérnök a megyei tanácstól és Kaiser János pa­tosfai párttitkár. Azért soro­lom fel őket, mert Lídiára ennyien egyszerre vagy talán egy egész esztendőben sem szoktak ellátogatni. összebe­széltek talán most a névsor­ban említett vezetők, vagy a véletlen hozta így, hogy itt, a tabi járásnak ebben a kis falujában találkoztak? Nem találomra jöttek ide, hanem annak a szervezett, most ki­bontakozó mozgalomnak a ke­retében, amely ennek a gyen­ge szövetkezetnék a megerősí­tését is igyekszik elősegíteni. A gyengénél is gyengébb termés Á beszámolónak csak né­hány adatát idézem. Kleiber József elnökhelyettes mondta, hogy 4 mázsa 40 kg rozsot, 135 kg fajtaborsót és takarmány­borsót, 128 kg fő vetésű babot termeltek holdanként. A hol­danként! gazdálkodási ered­mény — ezt viszont Virágh Ferenc főkönyvelőtől tudtuk meg —* pontosan 817 forint, (összehasonlításul csak any- nyit: Endréden ennél kétszer­ié nagyobb ez a mutató.) Szinte alig tudja elképzelni az ember, hogy ilyen alacsony hozamok mellett hogyan nő­hetett az előző évinek csak­nem kétszeresére, 20 forint fö­lé a munkaegység értéke. Per­sze más növények többet te­remték, de hát a 128 kiló bab az csak 128 .kiló. Ez bizony még a vetőmagot sem fizette vissza, nemhogy a munkát. Tetézi a bajt, hogy hüvelyese­ket nem egypár holdon, ha­szántójuknak majdnem 10 szá­zalékán vetettek. Márpedig ha 100 holdból 10 holdon ilyen gyatra eredménnyel gazdál­kodnak, akkor a másik 90 hold még olyan jó termése sem pótolhatná a kiesést. A babot például nem nyáron kell vetni, hanem korábban. Tud­ják, tudták ezt, mégsem "így cselekedtek. — Rosszul, na­gyon rosszul gazdálkodtunk, ezt nem tagadhatjuk le — is­merte el a főkönyvelő, aki a múlt év második felében ke­rült Buliéra. Am Bits Imre idős mezőgazdásznak — sa jnos — mindezekhez a dolgokhoz nem volt egyetlen szava sem a közgyűlésen. Szerrczetlcnnég;, zűrzavar Maradjunk csak a vezetés­nél. Nagy Imre tsz-elnök — aki a bogiári vezetőképző is­koláról jött haza a közgyűlés­re — őszintén megmondta: — Míg itthon voltam, azt képzel­tem, hogy mindent tudok, amit a szövetkezet vezetéséhez tudná kell; szabadjára hagy­tam mindent azzal, hogy csak lesz Valahogy; úgy gondoltam, hogy a tagságnak meg kell elégednie olyan terméssel, amilyent munkájával előállí­tott. Két és fél hónap elég volt az iskolán ahhoz, hogy rádöbbenjek; rosszul vezet­tem. Tanulok szorgalmasan, hogy a jövőben jobban ellát­hassam teendőimet. A közgyűlés is rátapintott erre a fő problémára: az egyik felszólaló a másik után osto­rozta a vezetés hibáit, a mun­kaszervezés fogyatékosságait. A kukoricának több mint fe­le — 85 hoidnyi — még min­dig a határban van. Amit be­takarítottak, annak egy ré­szét is térdig érő hóban tör­ték le. S a megműveléséért járó 15 százalékot 'még senki sem kapta meg. Nagy az elé­gedetlenség emiatt Lullán. A tagok kivált azért mérgelőd­nek, mert jobb szervezéssel a kukorica nagyobb részét gó­Az alapszabály legyen szentírás Nemcsak a látogatók, ha­nem a tsz-gazdák közül is so­kan^ felszólalták., a zórszámadó közgyűlésen. Egyetértésre vagy megálapcdásra azonban jófor­mán semmiben sem jutottak. Megegyezni csak abban egyez­tek meg, hogy az idei év ten­nivalóit a következő alkalom­mal, a tervtárgyaló közgyűlé­sen vitatják meg. Sógorságból, komaságból áll a vezetőség? Ök tehetnek, tegyenek is róla. Sok az egyéni sérelem, pa­nasz? Vizsgálják meg, és ami jogos, orvosolják! Túlmérete­zett a háztáji gazdasága szá­mos tsz-t annak ? Intézkedje­nek, hogy az idén ne így le­gyen, tartsák szentírásnak — mindenlúre egyaránt érvényes törvénynek ■— az alapszabályt. Végül pedig a tagság maga döntse el azt is, hogy vezetőit alkalmasnak találja-e a szö­vetkezet további irányítására. Egy felismerésiből azonban ne engedjenek: úgy nem me­het a dolog, ahogy eddig ment. Jobban kell ebben a szövetkezetben is dolgozni, ve­zetni, gazdálkodni. Elsőként arra van szükség, hogy zár­ják le a múltat, tiszta lappal kezdjék ezt az évet, teremtsék meg a tagság és a vezetőség kölcsönös egyetértését. Ilyen megtisztult légkörben köny. nyebb lesz az egész közösség dolgai \ A járási és a megyei veze­tés, a barcsi járásbeli testvér­szövetkezet vezetői, a patroná­ló vállalat képviselőd mind­mind azon vannak, hogy az idén hatékonyabban segítsék a lullai Jóreménység Tsz-t. És kivált ott van a szomszédban Kékesi elvtárs. akine■?- irányí­tásával az endrédi Zöldmező tavaly fölemelkedett a köze­pesek színvonalára, ő vagyon hasznos tanácsokat adhat ne­kik is a mivdennap'i munka jobb megszervezéséhez. Kutas József FREILICHMANN: a Pol r • ■ csapjai Kazanszkij figyelmesen meg­vizsgálta a beteget- A szederjes ajkú, mélyen beesett szemű- el­csigázott férfiban alig lehetett fölismerni Belgorodovot. Ami­kor a professzor félreállt, hogy előreengedje a többi orvost, a beteg hirtelen előrelendült, aj­ka hangtalanul mozgott. Ka­zanszkij a beteg fölé hajolt — Mondani szeretne vala­mit? — kérdezte tőle részve­vőén. Belgorodov szaporán bóloga­tott, de egyetlen szót sem bírt kiejteni. Ekkor hirtelen meg­ragadta a professzor könyökét, és háromszor megszorította. Mit jelentsen ez? A partizán­csapatban ez a mozdulat egyez­ményes jel volt Kazanszkij egyre növekvő csodálkozással fürkészte a beteg arcát. — Ki fekszik előtte? — töprengett feszülten, de _ se- hopvan sem jutott az eszébe. — Legyen szíves, mondja meg a beteg nevét! — fordult izgatottan a főorvoshoz. — Belgorodoy Vaszildj Za- harovics! — felelte Gyacskov.' — Vaszilij, drága barátom! Hát így kellett találkoznunk... Még szerencse, hogy idejében hozott bennünket össze a sors! — mondta Kazanszkij és meg­csókolta a beteget. . £e a professzor előtt hirte­(46) len világosan megelevenedett az emlékezetes jelemet, mint­ha csak tegnap történt volna. Mér második napja folyt a harc. A pairtizánosztag állásait változtatva újabb és újabb csapásokat mért az ellenségre, de maga is súlyos vesztesege­ket szenvedett. Sok volt a se­besült; bénították az osztag cselekvőképességét, és megne­hezítették a hadműveleteket Az osztag parancsnoka bizton­ságos helyre irányította őket. Kíséretüket egy kisebb parti­záncsoportra bízta, amelyet a kommunista Ignat Melehov ve­zetett Kazanszkij, az orvos is velük tartott Az osztag folytatta a har­cot, Melehov pedig rejtett ös­vényeken mind messzebb és messzebb vitte a sebesülteket. Már közel voltak a célhoz, amikor a felderítők kisebb né­met osztagba ütköztek, amely­ről nem is sejtették, hogy a környéken tartózkodik. Megin­dult a kölcsönös tüzelés. A meglepett németek elkesere­detten védekeztek. t: A sebesülteket szállító sze­kéroszlop kellős közepébe né­hány hitlerista tört be egy tiszt vezetésével. Kazanszkij és három sebesült fölvette velük az egyenlőtlen harcot. Ezalatt Melehov csoportja nem is gya­nítva, hogy mi történik a há­tukban, a németeket a folyó­hoz szorította, és lépésről lé­pésre előrehaladva megsemmi­sítette őket. A német tiszt eközben félrelökte az egyik védekező partizánt, és revol­verrel a kezében Kazanszkij felé rohant. Az orvos a töb­bieket védte, és nem vette ész­re a támadót. Csak aikkor lát­ta meg, amikor az egyik se­besült közéjük vetette magét. Egyszerre dördült el két lö­vés. Egy szempillantás, és a német átlőtt koponyával, hol­tan terült el a földön. Ka- zamszkijt saját testével fedez­te a sebesült partizán, Vaszi­lij Belgorodov. Feje és arca szorosan be volt pólyázva, s csak a fél szeme maradt épen véres arcában. És. Vaszilij most itt fekszik előtte ... Valami rejtélyes be­tegséggel küzd, ma«« tehetet­len és felismerhetetlenül meg­változott. — Jól van! Jól van, Vaszi­lij! — ismételgette Kazanszkij izgatottan. — Hamarosan talp­ra állítunk! Hallasz engem? A beteg bólintott A jelen­levő orvosok összenéztek. Mi­óta itt van a kórházban, elő­ször értette meg a hozzá inté­zett kérdést. —• Belgorodov régi harcos­társam a partizánosztagból! — fordult Kazanszkij a főorvos­hoz, amikor elhagyták a kór­termet. — Együtt vertük a fa­sisztáikat. De hogyan került a kórházba? — Nagyon súlyos állapotban szállították be hozzánk. Hogy előzőleg mi történt vele, nem tudom. Resetov ezredes ál­landó figyelemmel kiséri Bel­gorodov egészségi állapotát. Kazanszkij egy percig hall­gatott. — Feltételezem, hogy nem lesz érdektelen, ha a kollégák ŐKET JELÖLTÖK Ázó veze- téséve’ lett az ország egyik legjobb termelőszövet­kezete a barcsi Vörös Csillag. 1953- ban már ör&zágigyűlési képviselő volt az egykori bal­héi parasztfiú, 1954- ben a szo­cialista munka hőse; 1956-ban pedig Kossuth- díjjal jutalmaz­ták. Losonczi Pál elvtárs méltán vívta ki az emberek megbecsülését és szereietét. 19i9-ben született, s álig csepe­redett föl, már napszámba járt. Majd vasúti pályamunkás lett, segítette szüleit a népes család eltartáséiban. A felszabadulás vissza­vitte őt a földhöz, és amikor 1948-ban meg­alakultak hazánkban az első termelőszövetke­zetek, az ő ke :demónyezé óre tömörült közös gazdaságba a Barcs melletti Szilán! cs-puszta kilenc családja. Mi történt azóta? A barcsi emberek jól is­merik a Vörös Csillag Termelőszövetkezetet, elismeréssel beszélnek eredményeiről, és sze­retettel emlegetik az azóta földművelésügyi miniszterré lett első elnököt. A közelmúltban megtartott jelölőgyűlésen újra csak őt tartot­ták legalkalmasabbnak arra, hogy képviselő legyen. ♦ * * A Nagyatád di Kon­zervgyár dolgo­zói képviselő­nek jelölték dr. Nezvál Ferenc elvtársat, az MSZMP Köz­ponti Bizottsá­gának tagját, igazságügy-mi­nisztert. Nezvál elv­társ élete ösz-. szeforpott a ma­gyar rnunkás- , osztállyal és harcával. 1909- en született Tyőrben. Kita- ulta a cápész- zakmát, s . w-j o -..b.a.lt le, e Bőripari Mun­kások Szakszervezetébe, s ettől kezdve soha­sem szűnik meg kapcsolata a forradalmi munkásmozgalommal. 1828 óta tagja a párt­nak, tevékenyen részt vesz az illegális párt és a munkások szervezésében. Emiatt többször letartóztatják, és börtönbüntetésre ítélik. A felszabadulás utóin előbb, a XIII., majd a III. kerületi pártbizottság titkára; 1950-ben Budapest alpolgármestere, majd a tanácsok megalakulásával a vb elnökhelyettese. 1954— 56 között miniszterhelyettes, 1956. november 10-e óta pedig igazságügy-miniszter, 1945-től országgyűlési képviselő. volt igyekezni EGY Z1MÁJNYI CSALÁD SZÁMVEiÉSE Zimányban 48 forintos része­sedéssel zárták a múlt évet. Ebiben a szövetkezetben 1959 óta még nem volt ilyen nagy a munkaegységenkénti jövede­lem. Hogy a közösség egy ki­sebb része, egy család a 185 közül mit tett a gazdag zár­számadásért, és milyen arány­ban részesült a tavaly termelt javakból, ezt néztük meg Szép Gyuláéknál. hat ránk a szövetkezét. Tud­juk, mi a becsület, megvan bennünk az igyekezet is — mondta a magas, szőke foga- tos. És a serónyséigről — amit Zimányban szörszönségnelc ne­veznek — még gyakran hallot­tam. Törzsök Vendel párttit­kár ezzel a szóval jellemezte a zimányiak többségét, és ezt a •kifejezést használta a 66 esz­tendős Kürtös bácsi is. 1084 munkaegység Szép Gyula takarmányos ko­csisnak 629, feleségének 212, apóidnak, Kürtös Pali bácsi­nak 243 egysége volt a múlt évben. Ez együttvéve 1084. A négyjegyű szám a fogatos, a növénytermesztő és a gyalog- munkás szorgalmáról tanúsko­dik. — Nem húzzuk ki magunkat a munka alól, mindig számít­megismerik a beteg múltját!: A kortörténet ezt nem tártál-: mazhatja. Ha viszont figyel­men kívül hagyjuk a múltját, betegsége valóban rejtélyes­nek látszódhat. Belgorodov an­nak idején a partizánosztag tagjaként súlyos fejsdbét ka­pott. Sebesülésekor nem vesz-: tette el eszméletét. De a gqr-: csőket és a beszélőképesség el­vesztését már akkor is észlel­tük. S így most már önök is megértik azokat a jelensége-: két, amelyeket Gyacskov dók. tor helyesen állapított meg. Feltételeznünk kell, hogy Bel- gorodovet valami újabb meg­rázkódtatás érte, ami imaét kiváltotta ezt az állapotot A konzílium ezek után egy­öntetűen megállapította, hogy a beteg nem epilepsziában, ha­nem traumás agyvelőgyulla- dágban szenved, és ennek meg­felelően határozták meg gyógy­kezelését. Kazanszkij, távozása előtt, félrehívta Gyacskovot. — Ivan Ivanovics — mon­dotta —, a beteg nagyon ked­ves emberem. Engedélyével én szeretném kezeim. — De az isten szerelmére, professzor, mi csak hálásak lehetünk ezért — Köszönöm, Ivan Ivano­vics. Arra kérem, sürgősen vé­geztessen punkciót. Meglátjuk,, mit mutat a gerinfolyadék- ■ analízis. Folytassa az alvóterá­piás kezelést, hogy segítsük a legyengült szervezet erősödé­sét — Nos, Vasrilij Zaiharovics, hogy érzed magad? — kérdez­te Belgorodovtól az ágya mel­lé telepedő Kazanszkij. Belgorodov ép jobb szemé­vel hálásan nézett a profesz­(F oly tatjuk.) — Én már csak úgy vagyok — nézett ránk vidáman az öreg ember —, hogy nem tu­dok dolog nélkül meglenni. Ha az időjárás miatt a szobá­ban rekedlek — márpedig ma­napság ez gyakran megesik —, nem érzem jól magam. Mintha be volnék zárva, -és rettenete­sen hiányzik valami ... — Ilyenek a mi öregjeink — vette át a szót a párttitkár. - Ügy dolgoznak, mintha valaki kergetné őket, pedig senki sem áll a sarkukban. Csáknem két és fél száz egységet nem adnak ingyen, gondolnivaló, hogy mennyi munkának kell mögötte lenni. A család három tsz-tagja közül Szépnének volt a legke­vesebb egysége, de az asszo­nyok között nagyon jónak szá­mít ez a teljesítmény. Rá vár­tak a ház körüli tennivalók is, a hízósertések meg a szarvas- marhák etetése, gondozása. Ez­zel ugyan nem szaporodott a munkaegység, de ellenértéke megmutatkozott az eladott hí­zók árában .; ; Sxáxexer forint bevétel Papírt, ceruzát vettünk elő. A Szép család 30 464 forint készpénzt, 21 760 forint értékű terményt meg cukrot kapott a tavalyi munkaegységekre. A bőséges osztalékról beszélt Szépné is; — Ennyi pénzt és terményt még sosem kaptunk a tsz-ből. Megérte a fáradságot, érdemes volt igyekezni. Tavaly a háztájiból nyolc hízott sertést és egy tenyész- üszőt értékesítettek, a közel­múltban pedig egy hízott bi­kát adtak el a vállalatnak, összegeztük az eladási árakat, hozzávettük a tsz-ből szárma­zó pénzt és a természetbeli osztalék értékét: körülbelül százezer forintra rúgott a vég­összeg. De számításon kívül maradt a tóién tej, a tojás meg néhány apróbb jövedelemfor­rás.;; — Megszoktuk, hogy mun­kánk gyümölcsözzön — magya­rázta a házigazda, majd így folytatta: — Igaz, az 1961-es :év az aszály miatt nem adott sokat, 27 forintot ért akkor az egység. Ezért tavaly jobban megfogtuk a munkát. Nem bántuk meg. Olyan száz fo­rintra tehető a napi átlagkere­setem. Nagyobb less u húsúit — Mire költik ezt a sok pénzt? A háziasszony válaszolt: — Ha engedem, már régebben vett volna az uram autót — mondta amolyan színlelt erély- iyeL Aztán komolyra fordítot­ta a szót: — Bővítjük házunkat, az utcafrontra szeretnénk még egy szobát építeni. Kombinált szobabútor kellene a kislány-' nak... — Bizony, maholnap szüksé­ge, lesz rá — kapcsolódott a tervezgetésbe Kürtösné —, Ro­zs lka, a kis unokám most el­sős gimnazista Kaposváron, de hát idejében kell gondoskodni a stafírungról is. Szépéknek futja építkezésre, kombinált szobabútorra és évente a kelengye egy-két da­rabjára is telik. De Zimány­ban nemcsak nekik áll mód­jukban mindez, hanem a töb­bi szövetkezeti gazdának isc Ágoston Béláik például többet •kaptak a közösből: a háromta­gú család 1300 egységet szerzett tavaly. Kéri Ferencék is 1000 egység körül kerestek. A ri­mányiaktól függ. hogy a követ­kező zárszámadásikor még több jusson mindnyájuknak. Hemesz Ferenc Közlemény Az ipari vállalatok, kisipari termelőszövetkezetek birto­kában és magántulajdonban levő tűzoltó, poroltó, habol­tó stb. készülékek féléven­kénti ellenőrzését, karban­tartását és javítását 1963. február 1-től a Bonyhádi Vasipari Ktsz végzi. Eddig ezt a munkát a Mezőgazda­sági Gépjavító Vállalat vé­gezte, ezért az állami gaz­daságok, gépállomások és mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek kivételével fel­hívjuk az illetékesek fi­gyelmét, hogy szerződéskö­tés céljából keressék föl a Bonyhádi Vasipari Ktsz-t, Bonyhád, Rákóczi u. 20., telefon: 60. ______________________(3349)

Next

/
Oldalképek
Tartalom