Somogyi Néplap, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-13 / 36. szám

Ötórai teák Hatolok társaságban, egy­más között. Mennyit hallunk, mennyit beszélünk róluk! Né­melyikük magatartása ellen vannak jogos kifogásaink, de hány és hány elhamarkodott, általánosító ítélet hangzik él! Vajon megteszünik-e értük mindent, hogy kevesebb kifo- gásolmvalánk legyen? Szeretnek táncolni a fiata­lok. De vajon van-e rá lehe­tőségük a 15—18 éveseknek? Mit, hogyan és főleg hol tán­coljanak a kaposvári fiatalok? Nézzünk körül a legalkalma­sabb időben, vasárnap délután. Zsúfolt ház fogad n Helyőrségi Klub ötórai teá­ján. A nagyteremben két ala­kulat »-Ki mit tud?«-vetélke- dőjének részvevői táncolnak. Az emeleti presszóban minden asztal foglalt, s a tánchélyen is nehezen férne el az a bizo­nyos gombostű. Tompa hangu- latfémy ömlik szét a modern helyiségben. Hatolok minde­nütt, amerre tekintek. Jól öl­tözöttek, szépen és élvezettel táncolnak a mértéktartó és kellemes táncmuzsikára. Szin­te föl sem tűnik, hogy egy-két nadrágos kislány, zakó nélküli ifjú is akad- Amint látom, nem sofcáfg. A lépcsőházban Csife Béla tiszt elvtárs, a klub parancsnoka éppen tapintato­san félrehív egy vastag pulóve­rt« fiatalembert — Egyik-másik nehezen ér­ti meg, hogy nem lehet, nem ilEk... De azért mindig si­kerül szép szóval meggyőzni a különcködőket Még soha nem bellett senkit sem viselkedése miatt elküldenűnk — mondja később Csik élvtára. A klub életérő!, a fiatalság­ról beszélgetünk. Nagy részük már törzsközönség itt Néhány hónap alatt következetes ne- velőmunikával sikerült ezt a ba­ráti és igazán kellemes at­moszférát megteremteniük. Klubszerű előadásokat is tar­tottak a táncról, a muzsiká­ról. Középiskolásokat, zeneis­kolásokat, ipari tanulókat hív­tak meg, s az élenjáró alaku­latok tagjaival együtt máskor is szívesen látták őket. Így alakult ki a vasárnap délután Igazuk van. Ki ne ülne tű­kön, amikor itt van »Ö«, tán­colhatnának, de ennek ára van: előbb meg kell hallgatniuk az egyórás ismeretterjesztő elő­adást. A klubtanács november óta nem ült össze. Pedig jó lenne elgondolkozniuk módszereiken. Vajon helyes-e így? 7>Együtt csak házastársak /...«■ Közkedvelt és egyre népsze­rűbb hely az elegáns »-Latin- ka-«. Vasárnaponként minden helyiségébe jut látogató. A klubba vezető folyosón kérik a látogatási jegyet. 16—17 éves forma fiatal pár érkezik. A fiú felmutat ja a Ids kartonlapot. — Kérem, csak házastársak jöhetnek egy látogatási jegy­gyei! Na, most az egyszer... A fiatal pár eloldalog befe­lé. Égő arccal..s A folyosón két üzemi fiatal­lal beszélgetek. Keseregnek, hogy a délutáni táncot néhány héttel ezelőtt megszüntették. — Pedig már olyan jól ki­alakult minden — mondják. — Szerettünk ide járni. Jó zene mellett, kulturált légkörben lehetett szórakozni, s azt az egypár izgága fiatalt, aki ren­det akart bántani, nem volt nehéz leválasztani. De hát... Állítólag kevés volt a bevétel, meg »koptattuk a bútorokat« __ Ü gy hírlik, a tavasztól a kert­helyiségben isimét megindítják a táncot... Egy kicsit — enyhén szólva — furcsa ez az eljárás. De kér­dezzük meg a legilletékeseb­bet: — Azért szüntettük meg a táncot — válaszolta Horváth Zoltán, az SZMT veze­tő munkatársa —, mert a ze­nekar (a Latinka Művelődési Ház saját zenekara!) olyan östz- szeget kért, hogy felsőbb szer­vünk neon hagyta jóvá kifize­tését. Előfordult az is, hogy a fiatalok nem megfelelően vi­selkedtek. Bár igaz, hogy az utóbbi időben egyre ritkáb­ban ... Nos, ami a zenekart illeti, ott bajok lehetnek egyfelől a szervezéssel, másfelől a nem főhivatású zenészek szemléle­tével is. Ennél azonban sok­kal súlyosabb hiba néhány rendbontó miatt pálcát tömi az ott szórakozó fiatalok fölött és megszüntetni a tánc lehetősé­gét mindenki számára. A Latiinka Művelődési Ház­ra fontos feladat hárul az if­júság nevelésében. Kérdés, ho­gyan teljesítheti ezt a pedagó­giai missziót, ha a legkorsze­rűbb nevelőeszközt, a klub­szerű foglalkozások, a modem- tánc-idub lehetőségét egy toll­vonással megszünteti. Hatalságunk táncolni sze­retne. Adjuk meg nekik az al­kalmat és a lehetőséget. Wallinger Endre 13900 forint az átlagkereset Pusztaszemesen (Tudósítónktól.) A puszatszemesi Búzakalász is megtartotta zárszámadó közgyűlését. Horváth József tsz-elnök megállapította be­számolójában, hogy gazdasá­guk jelentőseit lépett előre a múlt esztendőben. A fejlődés­nek köszönhető, hogy tagjaik száma huszoneggyel gyarapo­dott Terméshozamaik megha­ladták a tervezettet Egy évvel korábban 34,5 vagon kenyér- és takarmánygabona termett, ezzel szemben tavaly 58,5 vagonnal takarítottak be. Nemcsak a Szántófölcü növé­nyek fizettek jól, hanem az 50 holdas kertészet is. Ennek tiszta bevétele 401 000 forint Áüattenyészetével is dicse­kedhet a Búzakalász. Az 1 iniL lió 210 ezer forintos tervvel szemben 1 362 000 forintot ho­zott a közös kasszába ez az üzemág. Nagy gondot fordítot­tak a takarékosságra isi. 53 ezer munkaegység felhaszná­lását tervezték. S az év végi mérleg szerint 13 150 egységet megtakarítottak. így a 40 fo­rintos munkaegység mellett a prémiummal együtt 13 900 fo­rintra rúg egy-egy tag átlag- keresete. Bízvást mondhatta az elnök, hogy a tagok megtalálták szá­mításukat, a szövetkezet biztos alapokon nyugszik, s ma már szinte minden egyes ember szívvél-lélekkel dolgozik a kö­zösség gyarapodásáért. 5-től 8 óráig tartó ötórai teák látogatóköre. Modemtánc-kln- bot szerveztek, amely jelenleg 128 tagot számlál. — Sajnos, ma már kicsi a helyiség. S nem is tudom mit kezdjek a későbben jövőkkel. Elküldjem őket? Hová megy ámen? A kocsmába..; Jó len­ne, ha másutt is gondoskodná­nak hasonló táncos lehetőség­ről. Szeszes ital persze itt is van, de nem a 18 éven aluliak­nak. Erre igyekszünk vigyáz­ni--. Az Ifjúsági Házba este hét óra után érkezem. Vé­get ért a délután 2-től 6-ig tar­tó középiskolás klub, most nyolc-tíz pár — üzemi fiatalok — ücsörög körben. Várják, hogy valaki elkezdjen táncol­ni. A középiskolások klubjá­ról érdeklődöm, nem sok jót hallottam róla. — Hót igen;.. — mond­ja a művészeti felelős —, bizony nem nagy az érdeklő­dés. A fiatalok általában négy­öt óra körül jönnek. Miért? Körülbelül november óta mű­ködik ez a klub. A klubtanács minden alkalommal a tánc előtt egy TIT-előadást iktatott be. Ettől idegenkednek, a diá­Szervusz, anyukám, szer­vusz — libben be a férj az ajtón szolcatlan vidámsággal, és szokatlanul korán, — Szervusz, szívem. De nű ütött beléd, hogy így jössz ha­za? Na, igazán? öt éve nem lépted így át ezt a küszöböt._ — Csak semmi, semmi. Ké­rek egy puszit iáé jobbra. Így. Aztán egyet ide balfelöl. Ügy. És most csultd be a sze­medet, és nyújtsd ki a kezed! —* Ugyan ne bolondozz már! Még majd valami békát teszel bele... Tudod, hogy a szív­verésem is elállna tőle... — Csak tartsad, tartsad! De ne kukucskálj! — Jé, hát ez egy százas! ■— Igen, az egy százas! — És igazi. Te, ne viccelj velem, nem szeretem,, ha köl. csönkérsz! — No, jó, akkor most inég egy puszit ide jobbra! így. Az­után még egyet balra! Ügy ni! És most még egyszer csukd be a szemedet, és nyújtsd ki a kezed! — Te, Jenő! Ugratsz engem, hiszen ez egy másik százas! — Ügy van. S ha nem harag­szol, kezdjük ezt a játékot még egyszer elölről! — Te, te, lottóztál? — Nem. — Pénzt találtál valahol? Azonnal vidd a rendőrségre! PRÉMIUM Nekem ne kedveskedj ilyenek­kel! — Ugyan! Csak nem gondo­lod? Csukd be szépen a sze­med! ;— Három. „ — Mit szólsz? Milyen va­gyok? ■— Te, Jenő, prémium? •— látod, milyen okos kis asszony vagy! — Háromszáz forint? Hű, micsoda meglepetés... Hát ezért kapsz még két puszit! ■— És ha négy vagy öt is jár? *-* Akkor te csaló vagy... Az már úgysem igaz. — Hát mit gondolsz, meny­nyit kaptam? — Négyszáz? ' <— Víz víz. i­■— ötszáz"? —- Víz, víz.— —• Hétszáz?! — VÍZ... — Ezerötszáz?! — Nem. — De engem most már ne idegesíts! Tessék megmondani! Más rendes ember ilyenkor hazamegy, és azt mondja a fe­leségének: »Anyukám, tessék, itt van kétezer forint, a negyed­évi munkámért kaptam,« Tiltakoznia k! Bálint József, a Somogy megyei Tanács Tervosztályának vezetője a minap egy bírósági tárgyaláson lapunkat és mun­katársainkat rágalmazó kijelentést tett. A nyilvános tárgya­láson arról volt szó, hogy némely állami vezetők közpénzen torlódás támadt a Bajcsy-Zsi li nszky utcában. A DÉDÁSZ és a honvédség egy teherautója akadt össze, s a »kibonta­kozás« korántsem voU egyszerű. A NAGY HÓESÉSBEN j l Csak a twistet ? Kamel Dzsum-bla libanoni belügyminiszter rendeletet írt aló, amellyel — minit erkölcstelent — betiltja a twistet. Egy másik rendelet aláírását elutasította. Ez a hastánc betiltására vonatko­zott. #• V it Egy New Orleans-i házi­asszony régi, kimustrált konyhaasztalát kitette a ház elé az utcára. Egy cé­dulát akasztott rá a követ­kező szöveggel: »Aki akarja, elviheti.« Az asztal napokig állt a jánda szélén, de a kutyának se kellett Erre a lelemé­nyes háziasszony megcserél­te a szöveget: »Jutányos áron eladó, ára 2 dollár.« Másnapra az asztalnak nyo­ma sem volt. ... Stevenson, az Egyesült Államok ENSZ-küldöttségé- nek vezetője védelmébe vet­te az újságírókat — Az újságok számára a hitelesség és a pontosság olyan, mint az asszonyoknál a hűség. El kell azonban is­merni, hogy az újságok jobb helyzetben vannak. Ha cl követnek is ballépést, min­dig van módjuk helyreigazí­tást közölni. * » • A párizsi rádió riportere körkérdést intézett az ut­cán a járókelőkhöz. Megkér­dezte tőlük, hogy mi jut az eszükbe, ha az ágy szót hallják. A meginterjúvoltak 40 százaléka az alvásra gon­dolt, 32 százaléka pedig a szerelemre. A jelentés a hiányzó 28 százalékról nem tesz említést..: nagy eszem-iszomokat rendeznek. A tenácsveziető bíró utalt arra, hogy a Somogyi Néplap megírta ezeket a reprezentá­ciókat, mégsem intézkedtek. Megkérdezte Bálint Józsefet, hogy emiékszik-e arra a cikkre, amely a Somogyi Néplap­ban jelent meg a fanyódi Balaton Áruház avatásáról. Erre 5 szó szerint a következőket mondotta: »Csodálkoztam is más­nap a cikken, mert az ott jelenlevő és reprezentáló újságíró volt a legjobban berúgva, és mégis megírta az ügyet...« A fanyódi Balaton Áruház avatása 1960. április 2-án volt. Lapunktól Szálai László újságíró vett részt a megnyitón, ö azonban a Sirály Szálló éttermében megtartott nagy vendé­geskedésen nem volt ott. és csak akkor érkezett oda, amikor a lakoma már befejeződött. Éppen ezért a késő délután folya­mán Rajta Mihálynak, az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat igazgatójának társaságában a Rianás Étteremben ebédelt meg — nem közköltségen. Az áruház avatásáról és általában a nagy reprezentá­ciókkal tarkított avatásokról a Somogyi Néplap 1960. április 24-i számában Jávori Béla írt cikket megbízható információk alapjain. Bálint Józsefnek a bírósági tárgyaláson tett kijelentése sértő a Somogyi Néplap kollektívájára nézve. A rágalmazás ellen határozottan tiltakozunk. Elvárjuk, hogy egy megyei vezető a hatáskeltés kedvéért ne tegyen megalapozatlan kije­• * » Az angliai Wigan város rendőrsége a talált tárgyak hivatalának jelentése aláírt­ján egy férfit keres, aki el­vesztette műfogsorát. A mű- fogsor ismertetőjele: még mindig, elveszítve is szoro­san tart egy félig elszívott szivart. i. » • * Beporölték Faruk exkirályt Boruk, az egyiptomiak hajdani, szerfölött kövér ki­rálya 1952-ben négymillió frankért vásárolt ruhát a feleségének. Hogy miért ép­pen most hánytorgatjuk föl ezt a kérdést? Azért, mert Faruk ex-őfelsége 1962-ben sem fizetett, s a ruhát ké­szítő párizsi ruhaszalon most bepörölte. • * • terítéseket, és rágalmazását vonja vissza. ks* Tessék, még egy.., , — Lássuk csak azt a zsebet, Jenő! — Ugyan, szivem, tíz évig sose nyúltál a zsebembe, most képes volnál? — Képes én, mert minket, gyenge nőket mindig csalc ugrattok! — Hát akkor itt van még egy piros. — Nem érdekel! Tudni aka­rom, hogy mennyit kaptál. i— Itt van, tessék! •— Hatszáz, hétszáz, nyolc - száz, kilencszáz... Engem ne-m csapsz be. Tessék kifordí. tani azt a zsebet. A másikat is! Mindet!... >— De Ágnes... i— Csak semmi Ágnes. Mu­tasd a levéltárcádat is. Hol a többi? Kilencszáz forinttal igazán kár lett volna ennyire hencegni. Mások ezreket visz­nek haza. Tőled meg úgy vált­sak meg minden száz forintot? — Szívem, hát nem szoktál te így — Nem szoktam, nem szok­tam. Majd szokok. És vedd tudomásul, hogy ha nem adod elő a többi pénzt is, vége a bi­zalomnak. — Nem hiszel nekem? — Hát... hiszek, hiszek. De tényleg kilencszázért higgyek? Rosszul lett az ivótárs — kirabolta a lakását Rablás, lopás miatt hétszer volt már büntetve Molnár István Barcs, Hős utca 16. szám alatti lakos. Legutóbb a kaposvári Bizományi Áruházban vesztett rajta. Betért az üzletbe egy nagy csomaggal; paplan és öltöny, ing és egyéb fe­hérnemű volt nála. El akarta adni a holmit, de viselkedése feltűnt egy éppen, ott tartózkodó nyomo­zónak. Igazoltatta, majd előállítot­ta. a rendőrkapitányságra. Kiderült, hogy Molnár egy hétig kórházban volt. Távozása után 100 forintért vért adott a vérkonzer­váló állomásnak, s a pénzt egy fillérig elitta. Üres zsebbel elment a Kék Egér Kisvendéglőbe sze­rencsét próbálni. Beszélgetni kez­dett Köteles József kaposvári la­kossal. Köteles hirtelen rosszul lett, és a mentők a kórházba vit­ték. Molnár kihasználva a hely­zetet, elment Köteles lakására, összecsomagolta a mozdítható hol­mit, és zsákmányával azonnal a Bizományi Áruházba sietett. A rendőrség letartóztatta, az ügyészség pedig vádat emelt el­lene. Előkészületek a lipcsei vásárra A Német Demokratikus Köztár­saság üzemei már nagyban ké­szülnek a március 3-án megnyíló tavaszi lipcsei vásárra. Több mint 4500 szállítómunkás, kisiparos és a kiállító üzemek számos megbí­zottja dolgozik a pavilonok ki­képzésén, a már megérkezett ára kicsomagolásán és elrendezésén. Adenauer egyszer igazat mondott Adenauer munkatársai észrevették, hogy főnökük meglehetősen rossz hangu­latban vám. Azt javasolták neki, hogy menjen színház­ba, és nézze meg a legidő­szerűbb komédiát. Az idős kancellár elutasította a ja­vaslatot, mondván: — Minek? Teljesen fölös­leges. Holnap úgyis minisz­tertanácsi ülés lesz. j Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-U. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Kossuth tér 1. Telefon 13-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 PL Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemeiben, Kaposvár« Latinka S* o. fi. fiz. Simon István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom