Somogyi Néplap, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-10 / 34. szám
Vasárnap, 1963. február 10. S SOMOGYI NÉPLAP yy c A kőunriuuiizmiu ÍGÉRETES pályakezdés a Lzu m i ry U mt ry SZUBJEKTÍV sorok egy megkésett kötetről Az olvasó igénye nem számít ? Holmi me. sebeli királynak érzi magát a mai szovjet irodalmat szere- tő olvasó; az egyik szeme sír, a másik pedig nevet, amikor kezébe veszi a Modem Könyvtár-sorozatban megjelent »Mai orosz líra« citnú kötetet Az Európa Könyvkiadó ugyan szeptemberre ígérte Jevtusenko, Vinokurov, Voznyeszenszkij, Rozs. gyesztvenszkij költeményeit, a túlontúl szerény és a szokásosnál vékonyabb kötetecske azonban csak januárban látott napvilágot S meghökkentően kevés példány számban. Mindössze kétezier-nyolcszázat nyomlak: belőle. Ha a magyar olvasók: foknaott érdeklődését ügyeimen kívül hagyjuk, csak pusztán összehasonlítjuk ezt a számot; a Modem Könyvtár- üorozatbom megjelent egy-kót mű példányszámúval, akkor is oicuník van az elkeseredésre és métgelődésne. J evdokimov »Bűnös leány« című kisregénye 3400, Jacques prevert »■Maszkabál« című verseskötete 3600, az eleddig ismeretlen kubai Sólet Púig »Szándékos emberölés« című műve 7000 példányban jelent meg a közelmúltban. önkéntelenül eszébe jut az embernek Jevgenyij Jevtusenko nyilatkozata a mai szovjet könyvkiadásról: »Hogy mennyit nyomnak egy műből, azt az olvasók határozzák meg. Megírják véleményüket a kiadásra szánt szerzőkről^ s a kiadók ennek alapján tájékozód- naJc.« Nem ártana nálunk is alkalmazni ezt a módszert! Az Európa Könyvkiadó tehát el- számította magát. Az sem menti a helyzetet, hogy sebtében újranyomják a kötetet, s már. dúsban tízezer példányban adják közre. Különben legalább két évet késett ez a válogatás. Bátran mondhatjuk, hogy könyvkiadásunk egy kissé elmaradt az új korszakát élő szovjet irodalomtól- Egy 1963rban megjelenő kötetnek már nem Jevtu- senkót és három társát, hanem Bella Ahmadulinát, Szvetlána Jevszejevát, Junna Móricot, Vlagyimir Cibint, Rimma Ka- zakovát és Sztanyiszlav Kunya- jevet kellene bemutatni a magyar olvasóknak. A személyi kultusz éveiben lanyhult az érdeklődés a líra iránt, mert a költők elkezdtek gépekről és traktorokról verselni, ahelyett, hogy a gépeken dolgozó és a traktort vezető emberekről írtak volna. A szovjet »új hullám« képviselőit szerencsére nem fertőzte meg a személyt kultusz virítsa. A XX. kongresszus utáni tisztult légkörben a fiatalok merészen nyúltak a társadalom legkényesebb kérdéseihez, csatába szálltak ott, ahol az idősebb írók még csak tűnődtek: »Vajon érdemes-e?« Hihetetlen népszerűségüket ennek is köszönhetik. Alekszandr Tvardopszkij sze. pint »a művészetben, irodalomban, akárcsak a szerelemben, ideig-óráig lehet hazudni; előbb vagy utóbb eljön az idő, amikor meg kell mondani a teljes igazságot*'. A fiatalok el is mondják. Nem hallgatnak azokra, akik óvják őket a szokatlantól, az újtól. Robert Rozsgyesztvenszkij írta róluk egyik cikkében, hogy »a hegyeket fürkészi tekintetük, s oda kívánkoznak a hegyek mögé. a nyaktörő ösvényre, rohanó folyók és zátonyok közé, a veszélyek közé, oda, ahol az élet lüktet«. Jevtusenko így rója meg az »olajozott síneken járókat«: Alkotgattok nagy szorgalommal s hozzáértéssel, mesterek, de hiába, ' gebe lóval, * uözt elvesztetek! Jevtusenkóék művei százezres példány számban jelennek meg a Szovjetunióban. A népszerű költők tizenkétezre® közönség előtt szavalják verseiket. Sikerük titka: a hallgatók szívéhez szólnak. Nem nehéz eltalálniuk a fiatalok szívének ritmusát, az övék ugyanúgy dobog. Bella Ahmadulina költőnő boldogan jelentette ki: »Most szabadon alkothatunk, és hűek maradhatunk önmagunkhoz, s az olvasó nem érti félre szándékainkat, nem magyarázza félre szavainkat.« Az olvasó nem, egynémely »■konzervatív« kritikus azonban igen. Nem is olyan régen ezt írta az egyik kritikus Jevtusenko »Tartsatok kommunistának!« című verse alapján a költőről: »Tartsuk vagy ne tartsuk? Szavazzunk? Én eile, ne vagyok!« Az olvasók azonban mellette szállnak síkra, mert érzik a költő őszinteségét például a »Fejüket rázva mondanak ...« című vers be. fejezésében is: Kommunista vagyok minden ízemben. /I kommunizmus az irányít engem, hogy haragudjam arra, ami útját állja s útiamról el nem térít jóakarók tanácsa. Nincs bennem félelem, csak elszánt és makacs hit, és — érdekes élni, ha az ember haragszik. Angküetti, az Európai írószövetség 1961-ben elhunyt elnöke mondotta: »Mi nyugatiak stílusbravúrokban s egyben, másban csillogóbbak vagyunk, de a Kelet a maga új humanizmusával a jövő irodalma « A szovjet irodalom legújabb alkotásaiból őszinte humanizmus árad. A kirgiz Csingiz Ajtmatov így buzdította író- társait nemrégiben: »Legyen a humanizmus műveinkben olyan, mint a lélegzet: észre, vétlen és megszakítás nélküli ...« »Mai líra« kötet ’anyagát Pór Judit válogatta. Nem a legszerencsésebb, hogy Robert Rozsgyesztvenszkij csupán négy versével szerepel a .kötetben (még akkor sem, ha a Rekviem terjedelmes). A folyóiratokban publikált »A nap«, »Ének a nagy földről« című már 1961-ben lefordított verseit is szívesen olvastuk volna újra. A fermavir- tuóz Andrej Voznyeszenszkij, a tízkötetes Jevtusenko alkotás saiból is többet válogattunk volna. Érthetetlen, máért maradit ki a kötetből Jevtusenko méltán híres »Babij Jár« című verse. A »Beszélgetés«, a »Gyöngédség«, a »Rakéták és szekerek«, az »Ablak nyílik a fehér fák sorára«, a »Bűvölő« és a »Minket zsúfolt villamos döcögtet« című versek is méltatlanul maradtak ki. Talán Jevgenyij Vinokurovot mutatja be leggazdagabban a válogatás. Legtöbb verse először jelent meg fordításiban. Megjegyezzük, hogy az utószót író E. Fehér Pál véleményével nem tudunk egyetérteni. Szerinte Vinokurov kibontakozása késett . Ezzel szemben az az igazság, hogy a költő művedre rejtett emberi melegségük mjatt nem figyeltek föl a "háború utáni években. A XX. kongresszus utáni új légkörben azonban, amikor változott az olvasók ízlése, Vinokurovot. »fölfedezték« 'Kosztolányi Dezső azt tartotta, hogy a műfordítás alkotás és nem másolás. A művésznek a saját leikével keli átitatnia az idegen költő versét, különben nem kel életre. A »Mai orosz líra« átültétől közül Rab Zsuzsának, Váci Mihálynak, Weöres Sándornak és Garai Gábornak sikerült eltalálnia a négy költő hangját. Rab Zsuzsa Vinokurov-, Voznyeszenszkij-for- dításai egyenértékűek az eredetivel. Sajnos, néhány fordítás messze elmarad ezek mögött. Például Jevtusenko Hu- morja Tamko Sirató Károly, »Anyácskáink elmennek« című verse Lothár László tolmácsolásában, Voznyeszenszkij »Este az építkezésen« című költeménye Garai Gábor tolmácsolásában nagyon tapad az eredetihez. Mind a három vers megjelent más költők fordításában is. Pór Juditnak a sikerültebbet kellett volna a kötetbe illesztenie. A sok kifogás ellenére 5b szeretettel lapozgatja az olvasó a mai szovjet irodalomról hírt adó könyvecskét Voznye- szenszkáj szerint »a kommunizmus a szíven keresztül érkezik. A szív — a költészet hatáskörébe tartozik.« Ebből a kötetből tisztán, kivehetően halljuk ezeket a szívhangokat. Lajos Géza ÚJ KÖNYVEK Barta Lajos: HOL VAGY, PÉTER? Barta Lajos életművének minden eddiginél teljesebb kiadását kezdi meg a kiadó ezzel a novellas léit éttel A kötet egyik legnagyobb érdekessége a Macskazug című elbeszélés, a Szerelem című híres dráma epikus előképe. Eötvös József: MAGYARORSZÁG 1514-BEN A magyar irodalomban Móricz Zsigmomd Erdélyéig aligha találhatnánk történelmi regényt, amelyben a múlt elevenebb erővel és valóságosabb színekben támadna fel, mint ennek a műnek a lapjaim. FRANCIA KÖLTÖK ANTOLÓGIÁJA A francia klasszikus költészet legjavát kapja kézhez az olvasó. A kötet számos közismert remekművet tartalmaz, de bemutat olyan költeményeket is, amelyek most jelennek meg először magyarul. A verseket Rónay György válogatta. JUHASZ GYULA (1883—1937) Juhász Gyula életére és költészetére vonatkozó irásgyűjte- mény. Magában foglalja a kortársak emlékezéseit, feljegyzéseit, valamint mai írók cikkeit, tanulmányait. A kötet részletes bibliográfiát és másfél száz képet is tartalmaz. Kaffka Margit: REGÉNYEI 1—2 kötet. Három regényt, két kisregényt és egy lírai naplójegyzetet tartalmaz ez a gyűjtemény — Kaffka Margit, a legnagyobb magyar írónő műveit Kaverin, V.: A VÁGYAK TELJESÜLNEK ICaverinnak, a Két kapitány írójának ismét rendkívül olvasmányos, izgalmas regényét ismerheti meg a magyar olvasó. A történet a huszas évelt végén játszódik Leningrádbam. Hőse két egyetemi haJlgaitó. Komját Aladár: VÁLOGATOTT MÜVEI Komját Aladár versei költészetünk becses darabjai. A költő fenntartások nélkül állt a kommunizmus zászlaja alá, a Tanácsköztársaság idején hatalmas lendülettel megírt költeményeiben dicsőítette a forradalmat, s a Tanácsköztársaság bukása után sem vált hűtlenné eszményeihez. A közelmúltban jelent meg Polner Zoltánnak, egy Szeged vidéki fiatal költőnek első verseskötete, a Szigorú vallomás. Még rajta .vannak a forrongás, az útkeresés jegyei, de Polner Zoltán érdekes, vonzó egyéniségnek mutatkozik; lírá ja széles skálán mozog. Versre ihleti az átalakuló falu, a szelíd Maros menti táj, a külváros; de leginkább az ember sokrétű, gazdag érzésvilága érdekli. Költeményeiből felfokozott életérzés árad. Markáns, változatos, fantáziadús, szuggcsztív képei, egyszer bensőséges, intim hangvételű, szelíden hullámzó, máskor zaklatott lüktetésű, feszült indulatokat hordozó sorai sok húrú költőről vallanak. Igaz, hangja, mondanivalója még véglegesen nem tisztult "le, de a Szigorú vallomás a maga költői útját makacsul formáló, nyugtalanul leereső, fiatal lírikus izgalmas és ígéretes pályakezdésének figyelemreméltó állomása. A Szigorú vallomásból vettük ki a költő egyik legszebb versét, s nyújtjuk át olvasóinknak. ÖLzwitt axjitájíLé (A MÚLT...) Alkonyokon fel az, égre szavak kemény lángot vernek, jajong az idő vad zörgéssel, mint árnya vén szekereknek. Az állat lép, megbotlik egyre buktató, márgás esőben. Sűrűsödik a pusztulás is fűben, fában, vízben, kőben. Bolydult mezsgyék kiáltoznak: énekeljünk — nézd a korhadt gyér eget már. A kis falukra lecsapódó füstök lógnak. Szétfutnak mind a gyenge dűlők fekélyes, kisült mezőkkel Szaggasd le folyondáros múltad, görnyedt földműves, és kelj íeL Sorsok: szégyentől parázslók. Topognak az udvarokban és sikoltoznak pengő kapák, csorba, rozsdás élük koppan. Az életnek, szép igazunknak én, nyugtalan hirdetője kiáltok hangos szívveréssel: nézzetek a lázas földre. Néznetek a kezetekre, dünnyögve is felpanaszlom, szívet markoló csendben álltunk együtt mái a szétdúlt tarlón. Valami forró, különös nyár ígérkezik közénk végre, telt kalászokból buzog a fény szakadatlanul az égre. A jövő kint a kapuk előtt álldogál büszkén, merészen, és vár, arra vár, hogy mindenki tűzhit szemeibe nézzen. (KÖZGYŰLÉS 1960) A terem zúg, mint szélben nádak, a szenvedélyes láz, konok . . . Volt senkik: béresek, zsellérek vitatják emberi joguk. — én úgy kapartam a földiét össze, rögönként szinte — nem adom: —i a tüdő vitte el az asszonyt, húsz év a grófnál, mint a barom ... — hát a háború meg a csendőrök! négy fiam odaveszett... a csoportban minden másképpen le*« összetalálunk, emberek! A terem zúg, mint szélben nádak, a föld erős, a föld szabad. Arcok ráncaiba vésve fájó, keserű vádirat, és akik végül kezet ráznak, bölcs, komoly szavú férfiak. Tisztelt Közgyűlés — Elvtársak! szót kérek mint a többiek — Önök ma végleg megszavazták a holnapot mindenkinek... Tisztelt Közgyűlés — Elvtársak: akiknek szent csoport, közös. Ma a béke nyer csatákat, aki megindul, az a hős! (LÁTOMÁS) Óriásnak lesz lenni jé — Váltunkról harmatos reggelek messzire és csodásat látnak, mint dübörgő lovak sörényes szelekben, mint morajló vihar megáll velünk szemben száz és száz termelőszövetkezet: a nagyszerűek, izmosak, győztesek. Óriásnak lesse lenni jó — Feltárulnak rég betemetett kutak, és egymás köré gyűlünk lombosodó utakon a hajnalokban — O, mennyi harag gúzsát kell még hogy oldjam, míg zsendül a termékeny értelem s hamvas kalászú megértést terem. Óriásnak lesz lenni jó — Omlik hatalmas zúduló fény belőlünk piros örömökkel, mossátok meg arcotok döngő vizekben! a tájra traktorok érdes zaja rebben, mint köröző fehér madárcsapat, s a szívünkre hűs búzák hajlanak. Óriásnak lesz lenni jó — (BESZÉD MINDENKIHEZ) Nem szólok ígéretekről, nem áltatom soha szívetek. A föld kiköveteli úgyis vetésekből az életet. A föld megizzad minden termő nyárért, és példát ad józanul: aki elhagyná, utánanyúL Mintha már mindenkivel járnám, lépem a sugaras határt, valamikor a kertek alján a kín besült kazlakban állt, valamikor — mély gyász és szégyen, most tavaszodik, zeng a nap. Gyertek — őszintén fogjuk kézen a földekkel a falvakat! DIDERGŐ FÁK. „Kolduló“ színtársulat Londonban Londonban egy vidéki színtársulat, a Margate Stage, Company vendégjátékában előadták Carl Stemhelm »A nadrág« című szatíráját. Az angol vidéki színházak anyagi helyzetére jellemző, hogy az előadás szünetében az együttes kifizetetlen számlákat osztogatott a közönség körében a bérlet, az adók, a telefon és a villany fedezésére, és támogatást kért, hogy kétségbeejtő anyagi körülményéi ne kergessék csődbe. Nagy Lajos novellái oroszul Moszkvába« orosz nyelven megjelent Nagy Lajos movellás kötete. A 22 novellát tartalmazó kötet előszava kiemeli, hogy Nagy Lajos, e kiváló művész, akinek alkotásait a humanizmus eszméi és az osztályigaz- ságtalamság iránti gyűlölet hatja át, apró jelenségekben nagyszerűen fel tudja tárói a kor jellemző vonásait.
