Somogyi Néplap, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-08 / 32. szám

iható-e a hóié? Néhány fontos tudnivaló az ivóvíz tisztaságának megóvásáról A NAPOKBAN FELHÍV­TÁK A FIGYELMEMET arra, hogy a lakosság egy része — mivel vízvezetéke vagy kútja befagyott — havat olvaszt, a hóiét issza, és azzal főz. Elő­jött a szó arról, hogy nem okoz-e fertőző bélbetegséget. Tudnunk kell, hogy a lehulló csapadék kondenz magját igen sokszor valami parányi szem­cse alkotja, amely az esetek legnagyobb részében szervet­len, azaz élettelen. De lehet szerves anyag is, hiszen a lég­kör állandóan tartalmaz cse­kély mennyiségű, egészségünk­re általában ártalmatlan bakté­riumot A hulló csapadék azon­kívül »átmossa« a légtért is magával vive többet-keveseb- bet az említettekből. Nyáron el­sősorban por-, télen korom­szemcséket. Ezek mennyisége hosszabb esőzések (havazások) után — a légtér ismételt átmo­sása miatt — nem sok. Váro­sok fölött (gyárak, üzemek stb. miatt) természetszerűleg ko­romszemcsékkel mindig szeny. nyezettebb ‘a levegő, mint a falvak, rétek, erdők fölött, te­hát ennek arányában szennye- zettebb a lehulló csapadék is. Az esővíz (hóié) lágy víz (ke­vés benne az oldott sók meny- nyisége). Mosdásra, mosásra igen alkalmas, szappannal, mo­sóporral bőséges habot ad. A tisztán megszedett és frissen tárolt csapadékvíz (hóié) fő­zésre felhasználható, de ivásra csak felforralás és lehűtés után. Ennyit a csapadékvizeikről. S HA MÁR A VÍZNÉL TÁR­TUNK, beszéljünk arról is egy keveset, hogy mikor okozhat a víz fertőző betegséget. A víz az élet elengedhetetlen feltétele. A régi települések is mindig elegendő és jó vizek mellett alakultak ki. A mai kor egyik legnagyobb problémája az ivóvízszerzés. Majdnem hi­hetetlennek tetszik, de világvi­szonylatban is gond, hogy az emberiség számára elegendő és megfelelő minőségű ivóvizet biztosítsanak. Ha tehát ilyen nagy érték a jó ivóvíz, akkor becsüljük meg. Sajno6, nem ezt tapasztaljuk. A falusi kutak többségének felépítményei el­hanyagoltak, födetlenek, kör­nyékük feltöltetlen, tehát az esővíz vagy a kiöntött víz visz- szacsorog a talaj felszínéről minden szennyet belemosva. Máskor meg piszkos kézzé! fogdossuk a vödröt, esetleg ál­latot is itatunk vele stb. Ilyen körülmények között kútjaink vize már felülről beszennye­ződhet, megfertőződhet. De mástól is megfertőződhet aVkút vize: tiágyatelepektől, istállóktól, ólaktól, ámyékszé- kektől. Ibiknek legalább húsz méterre kell lenniük a kúttól. Ha ennél közelebb vannak, ak­kor a talajba leszivárgó trágyá­iét a kút szívóhatása magába Felhívjak kedves megren­delőink figyelmét, hogy tavaszi ruháikat most adják be tisztításra és festésre. így rövid határidőre tudjuk vállalni. PATYOLAT VÁLLALAT ._____________ (15993) húzhatja. Apró szennylejáratok keletkeznek, és folyton szeny- nyeznek, fertőznek. Ha az ár­nyékszéket tífusz- vagy vérhas- beteg, esetleg bacilusürítő hasz­nálta, a tőle megfertőzött kút vize akár tömeges megbetege. dést, járványt is okozhat. Ugyanez megtörténhetik a vízmű vizével is, ha kútja, víz­gyűjtője vagy csőhálózata meg­sérül, fölötte vagy közelében szennyező forrás van, vagy megreped a szennyvízcsatorna az ugyancsak sérült csőhálózat közelében. De előfordul az is, hogy magánosok akarnak be­kötni szennyvizet, és tévedés­ből ivóvízcsatomába kötik be. Ilyenkor sok ezer ember is megbetegedhet. let a gyapjúholmi, de sokan azt tartják, hogy kezelése nehéz. Gyakran látni még jóformán új, de a szakszerűtlen mosást alaposan megszenvedett puló­verokat, kardigánokat, más gyapjúholmát. A gyapjúholmit külön erre a célra kapható mosóporban vagy szappanpehelyben mos­suk. A legelső teendő a mosó­szert alaposan elkeverni, ne­hogy részecskéi . a gyapjúhol­mira tapadjanak. A víz hőfoka ne legyen 40 foknál magasabb, inkább még ennél is alacso­nyabb. A gyapjúholmit soha­sem szabad dörzsölni, csak könnyedén, gyorsan átnyom­kodni. Ha piszkos, akkor még egy oldatban kell kezelni, de szappant rákenni semmi esetre sem szabad. Amikor már tisz­ta, két-háromszor váltott lan­gyos vízben öblítünk. Az öblí­AKÁR FALUSI KUTAK­RÓL, AKÁR VÁROSI VÍZMÜ­VEKRŐL van szó, óvjuk őket. Megyénk falvaiban alig akad jó ivóvizet adó ásott kút, ezek legtöbbje már meg sem javít­ható a talaj elszennyeződése miatt. Ezért irányul most a figyelem a sok pénzbe kerülő, de jó ivóvizet adó falusi törpe vízművekre. Azonban ezek kút­ját, vizét és hálózatát is óvni kell, mert a nagyobb vízadó berendezések megfertőzése mindig sokkal több betegséget okozhat, mint a falusi kutak. Dr. Tóth Sándor, a TIT orvos-egészségügyi szakosztályának tagja tővíz és a mosóvíz hőfoka kö­zött ne legyen nagy különbség. Az utolsó öblítővízbe a színek fölfrissítése céljából lehet egy kis ecetet tenni. A gyapjúholmit sohase csa­varjuk, és ne szárítsuk köté­len, mert kinyúlik, vagy a szí­nek egymásba folynak. A gyap- júholmdt két frottírtörülköző közé fektetjük és veregetjük, hogy a frottír magába szívhas­sa a vizet. Ha félig megszáradt, friss, száraz törülközőre fek­tetjük, a megfelelő formára alakítjuk, szükség esetén rozs­damentes gombostűvel kitűz­zük, és így szárítjuk meg. Az így kezelt gyapjúholmi- nak jóformán nem is kell va­salás. Ha a gallért, a kézelőket vagy más részét mégis ki kell simítani, csak egészem langyos vasalóval, tiszta ruha fölött va­saljuk. „Gyorslista“ a té li étrendről A táplálék fűtőanyag, testünk hőmérsékletét kell 37 fok körül tartania. Nyáron, amikor a szabadiban 20—25 fo­kot mérünk, káros lehet a túlzottan kalóriadús táplálkozás. Télen, mínusz 5—10 fokos hidegben több »tüzelő« kell. Nyu­godtan fogyasszon tehát zsíros kenyeret, szalonnát, töltött káposztát, disznótorost, akit egyéb okokból (gyomorbaj, epe- bántaknak stb.) nem tiltott el az orvos mindettől. És je­gyezzük meg: gyereknek, fiatalnak a legritkább esetben ti­lalmasak ezek az ételek! Minél nehezebb izomerünkét vé­gez valaki, annál több »nehéz ételt« fogyasszon naponta. Nem kell félnie az elhízástól, mert ami nyáron lerakodna a szervezetben, télen szinte nyomtalanul elég. Óvakodjunk az egyoldalúságtól! Napi kalóriaszükségle­tünk 35 deka zsiradék vagy 80 deka hús vagy ugyanennyi kenyér — elméletileg. A valóságban az emberi szervezet egyensúlyát, életképességét kizárólag a vegyes táplálkozás tartja fenn. Elegendő tehát 5—6 deka zsiradék, 10—15 de­ka fehérje (hús, sajt, túró), 20—30 deka kenyér (tészta, sü­temény), a többi legyen főzelék, gyümölcs, lekvár. Ha ízlésünk elengedné a sokféleséget, szervezetünk ak­kor is megkívánja. Mert a vitaminok védőhatása nélkül is kárt szenvedhet egészségünk. A citrom, a savanyúság (első­sorban a savanyú káposztái), a csipkebogyó, a különféle mirelit gyümölcsök, a téli alma ugyancsak nélkülözhetetle­nek téli étrend ünkben. Néhány szót a szeszes italokról: az alkohol fűtőanyag, de ez a hatása múló, s aztán éppen az ellenkezőbe csap át. A bőrerek kitágulása miatt ugyanis hidegben még nagyobb az á'kohalos szervezet hővesztesége, s ez a megfagyáság fo­kozódhat Egészen más az, ha a téli, zsírosabb ételekre le- hörpintünk egy-két pohár sört vagy bort. Ha nem feledjük, hogy az évszakokkal nem változik meg alapvetően, szervezetünk igénye, csak a kalóriaszükség­let növekszik bizonyos mértékig, nem követhetünk el hibát táplálkozásunkban. A gyapjúholmi kezelése Télen nagyon célszerű vise. A Somogy megyei Épületszerelő Vállalat felállította javító részlegét. A közületeknek és a lakosságnak Tállal C8erépkályha-ét-*akéet és javítást, vízvezeték- és villanyjavítást. A vállalat központja Kaposvár, Petőfi tér 3. Telefon 12-53. _____________________________(3338) F olyó hó 8-án megnyitotta üzletét Barcson a Patyolat. Vállat MOSÁST, FESTÉST és VEGYTISZTÁI ÁST. (15986) MIT SÜSSÜNK? r &sli ältözfk farkiaknak 1. rajz: Enyhén karcsúsított, egygombos, nyújtott fa­zonú szmoking brokát sálgalléros mellénnyel, tükrös gal­lérborítóval. 2. rajz: Magasan záródó, keskeny sálgalléros, két- gombos, fekete szövetszmoking, a zakó eleje elcsapott. 3. rajz: Dupla soros, sálgalléros szmoking fényes gallérborítóval. A csecsemő szépségápolása W7 iHrírv-vnt.hiAn füröszteni. élesztős, hajas kifli Hozzávalók: 25 dkg darált háj, 45 dkg liszt, 2 tojássárga, 2 dkg élesztő, 2 dkg cukor, másfél deci tejföl, só, lekvár. A darált héjat 20 deka liszt­tel eldolgozzuk. Az élesztőt 1 deci langyos tejben megáztat­juk. A megmaradt lisztből az élesztővel, tojássárgával és só­val a rendesnél keményebb ré­testésztát gyúrunk. Megsodor­juk, és a liszttel eldolgozott hé­jat rákenjük, felcsavarjuk, és egymás után háromszor hajto­gatjuk, közben negyedóráig a deszkán pihentetjük. Végül fél cm vastagra kinyújtjuk, 8 cm-es kockákra vágjuk, köze­pébe lekvárt teszünk, kifli álakra összehajtjuk. Sütőle­mezre téve tetejét tojással megkenjük, és forró sütőben legalább 25 percig sütjük. A sütés vége felé a tüzet csende­sítjük. Megsütve cukorral meg­hintjük, és melegen tálaljúk. hajas pogácsa Hozzávalók: 50 dkg liszt, 25 dkg háj, 1 Icánál tejföl, 5 dkg zsír, 1 kávéskanál cukor, 1 ká­véskanál só, 2 dkg élesztő, 1 tojás. Az élesztőt 1 dl langyos víz­zel és cukorral, megkelesztjük. A lisztet tejföllel, zsírral, só­val, 1 tojássárgával és az élesz­tővel rétestésztának dolgozzuk ki a szükséges víz hozzáadásá­val. 30 percig pihentetjük- Ez­alatt elkészítjük a héjat, azt darálás után habosra kavar­juk, és három részre osztjuk. A rétestésztát vékonyra ki­nyújtjuk, a háj egyharmad ré­szét rákenjük, felcsavarjuk, nyújtófával egy kissé szét­nyomkodjuk, s három részbe hajtva hűvös helyen negyed­óráig pihentetjük. A háj két­harmad részét még hasonló módon két részben a kinyújtott tésztára kenjük, felcsavarjuk és pihentetjük. Az utolsó pi­hentetés után ujjnyi vastagra kinyújtjuk, pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, tetejét megvag­dossuk, tojással megkenjük. A kelésnél vigyázzunk, hogy a tojás az oldalára le ne csurog­jon, mert akadályozza a tészta növekedését. Jó forró sütőben sütjük. A fodorhájból finom zsírt ké- i szíthetünk, ha jó sok vízben kiáz­tatva sütjük. Ha a töpörtyű meg­sült, szedjük ki a zsírt, mérve szűrjük le egy másik edénybe, ahány liter, annyi fél deci tejet öntsünk hozzá, süssük le benne a tejet egészen csöndes tűzön, hogy Lesznek, akik talán csodál­koznak ezen a címen mondván: ugyan miféle szépségápolásra van szüksége a csecsemőnek? Elég, ha tiszta. Ma már tud­juk, hogy az arc, általában a bőr ápolása felnőtt korban is szorosan összefügg az egészség, ápolással, a csecsemőnél pedig ez annyit jelent, hogy az egész­ség ápolása egyúttal szépségé­nek ápolása is. A csecsemő bő­re sokkal érzékenyebb, mint a felnőtté, és a szaruréteg vé­konysága miatt könnyen kipál- lik, megsérül. A csecsemő bőr­redői, testhajlatai különösen hajlamosak bőrgyulladásra és nedvesedésre, ezért ezeket a felületeket naponta nagy gond­dal kell kezelni. A csecsemő naponkétS fö- rösztése igen fontos, hiszen a baba pelehkás, könnyen szeny- nyeződik a bőre. Legjobb a csecsemőt mindig ugyanabban ' le ne égjen. Ez a legjobb zsír a le­veles tésztákhoz. , * • • Az a\/as zsír friss ízű lesz, ha egy kiló zsírhoz egy liter vizet ön­tünk, egy deka szódabikarbónát te­szünk bele, másnap leszedjük a megfagyott zsírt, kisütjük a még benne levő vizet. Bármilyen éte­lekhez használhatjuk. A fürösztéshez elég sok, 10— 15 liter víz szükséges. A víz hő­mérséklete kézzel vagy kö­nyökkel mérve kellemes me­leg legyen. Általában 34—36 fokos a csecsemő fürdővize. Jobb »•hőmérő« a könyöknél az aránylag olcsón kapható víz­hőmérő. A szoba, ahol a kicsi fürdik, 20—22 fokos legyen. Éppen mert a csecsemő bőre igen kényes, legyen külön kis kádja, teknője vagy lavórja, amelyben más ne mosakodjék, és ne is mossunk benne. A fürdetéshez babaszappant és puha ruhát használjunk. A csecsemő fürösztéséhez hozzá­tartozik a fejmosás is. Ugyan­úgy, mint testének többi ré­szek a fejecskét is meg kell mosni szappannal. Ha a csecsemő bőre felpat- togzott, előbb olajos vattával megtisztítjuk, ezután a fiirösz. téskor már nyugodtan szappa­nozhatjuk. A fürdő után gon­dosan töröljük szárazra a bőrt, és különös gonddal szárítsuk meg a hajlatokat, az összeérő bőrredőket. A végbél környé­két babaolajjal vagy krémmel kenjük be, és a hajlatokat könnyedén hintsük be baba- hintőporraL APRÓ TANÁCSOK OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC jooocoo * ^ * A A TIGRIS, A SZARVAS MEG A RÓKA Jegyszer a tigris sétára in- ílult a lankás dombol­dalon. Egy kis szarvas is ott legelt a zöldellő fák alatt, és rémülten látta közeledni az őserdők rettegett urát. De semerre sem tudott menekül­ni. összeszedte hát minden bátorságát, és elhatározta, hogy rászedi a tigrist. Tudta, hogy a tigris soha életében nem látott még élő szarvast. Ezért úgy tett, mintha észre sem venné a vadon királyát, és látszólagos nyugalommal tovább legelészett. A tigrist meglepte, hogy ez a különös állat nem iparko. dik menekülni előle. Köze­lebb lépett, és így szólt: — Mondja, tisztelt bará­tom, miért visel szarvakat a fején? — Hogy darabokra szag­gassam a tigriseket! — vála­szolta mosolyogva a szarvas. — Es mondja csak — foly­tatta a tigris —, miért van annyi fehér folt a szőrén? — Ahányszor felfalok egy tigrist — felelte a szarvas —, újabb fehér folt keletkezik a dtamon vagy az oldalamon, lár annyit faltam fel közii­letek, hogy meg sem tudom számlálni fehér foltjaimat. C'nnek hallatára a tigris ■“-* kereket oldott. Ütköz. ben találkozott egy rókával, s elmesélte neki, hogyan járt. A róka nagyot kacagott. — Az a kis szarvas — mondta — alaposan megtré­fált! De az ijedtségtől remegő tigris nem hitt a rókának. — Hát ha annyira félsz — szólt a róka —, engedd meg, hogy a hátadra másszak, az­tán együtt visszamegyünk a kis szarvashoz, és kérdőre vonjuk. Amint a szarvas meglátta őket, rögtön tudta, hogy a róka elárulta a tigrisnek az igazat. Vajon hogyan mene­külhetne most? Hirtelen fel­kiáltott. — Köszönöm neked, ked­ves róka koma! Csak a mi- nap ígérted, hogy felhajtasz részemre egy. nagy tigrist. Látom, ura vagy szavadnak. Es micsoda gyönyörű pél­dány! Pompás lakoma lesz. A tigris ezekre a szavakra foga közé kapta a szegény ró­kát, és vad futásnak eredt. Durmoló Durmi Durmoló Durmi elaludt, egyet kiáltott a kakukk, de föl se ébredt rája, Durmoló Durmi süt a nap, melengeti a hasadat, mozdulj hát valahára! Durmoló Durmi elaludt, kettőt kiáltott d kakukk, de föl se ébredt rája. Durmoló Durmi, itt a dél, mire jut, aki így henyél? marad mindig butácska! Durmoló Durmi elaludt, hármat kiáltott a kakukk, s akkor fölébredt tája. Fák közé futó friss szellő, rügyfakadásra serkentő most már talpon találta. Ébresztő Duruzsol a cserépkályha, indulj már az iskolába! Nyújtózz egyet, hó-ha-hopp, s mondjuk együtt: Jó napot! Tölts vizet a mosdótálba, szappan habját régen várja. Fut a víz a hátadon, kis köpenyed rád adom. Asztalkádon tejesbögre* kint az út is elsöpörve. Indulj-indulj szaporán, fél nyolc múlt már, kis komám! Tízóraid csomagolva, — vajas zsemle — nézd csali —■, sonka! Itt a tollad, itt a táska, Indulj már az iskolába! Az úttesten ne nézz félre ... Palacsintát kap^z ebédre. Tasn.tíli Varga Éva O ( ) O Q O O 8 o o 8 8 o o o < • ( J- ~ 300000000000000000000000000000000000000000000000000000000C 5000000

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom