Somogyi Néplap, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-08 / 32. szám

Péntek, 1963. február 8. 3 SOMOGYI NgPLAP liiilön liiakon r T ebecsülik a telep veze- *-* tői a szakszervezetet, nem kérik soha véleményünket, így történt a legutóbbi bér­rendezéskor is... — Ezzel a panasszal állított be nemrég a Világítástechnikai Vállalat ka­posvári telepe szakszervezeti bizottságának két tagja az SZMT-hez. A szakszervezet segítsége nélkül egyetlen gazdasági ve­zető sem tud eredményes mun­kát végezni. Különösen fontos lenne az együttműködés a Vi­lágítástechnikai Vállalat ka­posvári telepén, ahol a vezetők .— s magja az tizem is — fiata­lok. Horváth Zoltán etvtárssaí, az SZMT munlcatáxsával azt állapítottuk meg, hogy a telep vezetőinek nemcsak a szakszer­vezettel, hanem a pártszerve­zettel sincs jó kapcsolatuk. S bár valamennyien a termelés segítését tartják legfontosabb feladatuknak, mégis külön uta­kon járnak. Ennék oka az egymás iránti bizalomnak és őszinteségnek a hiánya. Varga Jenő hatodik hó­napja irányítja a telepet Fia­tal mérnök, tehát még nem rendelkezik a vezetéshez szük­séges ismeretekkel és tapaszta­latokkal. Jó szándékú, törekvő ember, de túl sokat vállal ma­gára. Ezért nincs ideje rá, hogy az emberek nevelésével, gond­jával, bajával törődjön. Hóna­pok óta nem talált alkalmat arra, hogy a párt- és a szak- ezervezet vezetőivél megbeszél­je a közös feladatokat — Mondják meg, hány órát tölthet él naponta a nem füg­getlenített párt- és szb-titkár a párt-, illetve a szakszervezet ügyeinek intézésével? ... Sze­rintem semmi szükség sincs ar­ra, hogy a társadalmi munka ürügyén éllógják asz időt — hangoztatja. 1V| emcsafc sértő, hanem ká- ' ros szemléletre is vall ez a megjegyzése. Varga élv­társ ezzel elárulta, hogy nem, látja, milyen óriási erő rejlik a kommunisták, a párt- és a szakszervezet összefogásában. S ezt az erőt — ahelyett, hogy a termelés segítése végett a gazdasági vezetés mellé állíta­ná — bizalmatlanságával kö­zömbösségre, tétlenségre kár­hoztatja. — Hogyan kérhetném pél­dául a szakszervezet segítsé­gét, amikor az szb-titkár több­ször ittasan jött be munkahe­lyére, rendezetlen anyagi ügyei vannak, tartozik néhány mun­katársának? — kérdi. Igaz, Galambos Lajos szb-titkár ta­valy két ízben is erősen italo­sán állított be a telepre. Ez -sem az ő, sem a szakszervezet tekintélyét nem növelte. Igaz az is, hogy több munkatársától pénzt kért kölcsön, s hónapo­kig tartozott vele. Art azonban a telep vezetője sem kérdezte meg -tőle, miért van mindez. Nem védjük Galambos elvtárs hibáit. Bánja, szégyellt tettét, de ígéri, hogy megváltozik. (Az utóbbi időben tapasztalni is változást.) Sokat dolgozik az emberek érdekében. S hogy ne csússzon vissza arra az út­ra, ahova a múlt évben jutott, neki is segítségre van szüksége. C zólni kell a vállalat ve- zctőinek helytelen mun­kamódszeréről is. Nemrégen a kaposvári telep több műszaki dolgozójának emelték a fizeté­sét. Előtte is járt ugyan a vál­lalat munkaügyi osztályának vezetője, de a párt- és a szak­szervezettől nem kórt véle­ményt. így néhány nap múlva az a hír terjedt el. hogy a fize­tésemelést valamelyik szórako­zóhelyen döntötték el. Ennek az adott tápot, hogy jórészt a Pestről Kaposvárra került szakemberek fizetését emelték. Nemrégiem új vezetőt állítot­tak a telep termelési osztályá­nak élére. Az illető Pestről ke­rült ide. Hogy a régi vezetők — aki kaposvári lakos — miért váltatták le, nem indokolták meg. Munkásokkal — köztük Ba- bodi Gyula párttitkárral — és műszak; vezetőkkel beszélget­tünk. Az a véleményük, hogy még nincs késő, lehet változ­tatni a helyzeten. Hogyan? Varga Jenő telepvezető üljön le őszinte, elvtársias beszélge­tésre Babodi Gyula párttitkár­ral és Galambos Lajos szb-tit­kárral. Nagyon jó lenne, ha ezen részt vennének vállalatá­nak budapesti vezetői, a me­gyei pártbizottság és az SZMT képviselői is. S ezen a beszél­getésen a feladatokat vitassák meg! Azt, hogy közös erővel, összefogással miként javíthat­nák meg a munkát. T de* tervük 24 millió io- rimt értékű gyártmány készítését írja elő, négymillió­val többet a tavalyinál. A múlt évben sok volt a sélejt. Gya­kori a késés, az igazolatlan hiányzás- Tapasztalná, hogy a felületes munka következtében sok a szerszámtöiés, A helyte­len tervlebontás miatt néme­lyik gépet túlterhelik, más gé­pek pedig Idhasználatfenul áll- naik. látják valamennyien a fel­adatokat. Megoldani csak együtt tudják öltét, külön-kü- lön képtelenek rá! Szalai László Nem kell már a javasasszony Maza János andocsi szö­vetkezeti parasztot nemré­giben mentő vitte a kór. házba. — Ingyenesen —• teszi hozzá a beteg. — Tizen­hét napig voltam bent, sokat gyógyultam, és egy fillérembe sem került. Bizony, régi betegségét — asztmáját — csak most gyógyíttatkalja. Néha na­ponta kétszer is fölkeres­te az orvost. Azelőtt ugyan miből fizette volna a ma­gafajta ember az orvost, a gyógyszert, a kórházat? ■ — Nem bírtuk volna to­vább. Ha nem jön az SZTK, ma már nem is élek. Az SZTK ak’-or »jött«, am'.kbr Mazáék beléptek a közösbe. Ma már Ando- cson is, a többi faluban is megváltozott az élet. A.z 7 200 000 szövetkezeti tag és a családtagok, ösz- szesen tehát mintegy 2 100 000 szövetkezeti pa­raszt élvezi a társadalom- biztosítás előnyeit. — A mi orvosunk a leg­drágább gyógyszert is fel- ír'a — mondja Maza Já­nos —, pedig a szövetke­zet szervezésekor néme­lyek azzal ijesztgettek, hogy az SZTK-s beteg csak aszpirint kaphat. Lit- ja-e, csak azért a Hajós- porért. amit nemrég kap­tam, 240 forintot fizethet­nék havonta, ha nem vol­nék biztosítva. Számadás a megerősödés évéről Á balatonendrédiek öröme GONDOLATAIM GYAK­RAN VISSZAKALANDOZ­NAK a balatonendrédi zár­számadáshoz. Ott tolongott a falu népe. Nem lehet elf elejte­ni azokat a derűs arcokat, te­kinteteket. »Ilyen még nem volt nálunk" — mondogatták. Szinte még mindig látom az Öreg, barázdás arcokon legör­dülni az örömkönnyeket, ami­kor az időseikről való gondos­kodásra fordult a szó. Csizmák, meleg cipők alatt ropog a hó, nyílik az ajtó, s kézbe kerülnék a borítékok. Bennük a pénz. Nézi a számo­kat Kiss Imre fog^tos: 5791 fo­rint. — Az előző évben ugyan­ennyi 388 egységem volt, de csak 2300 forintot vittem ha­za .ilyenkor. Tavaly sem dol­goztam többet,. most mégis több a pénzem, több a termé­nyem, mint azelőtt. Van elég mindenből, van okom örüln; és mindenkinek, aki dolgozott... Molnár Imre kovács megin- lultan mondja: — Etaökünknék, Kékesi Je­nőnek sokat, nagyon sokat kö­szönhetünk. Azt, hogy kirán­tott bennünket a nyomorúság­ból, hogy 19 helyett több mint 28 forintot oszthatunk, s ha hozzászámítjuk a további ter­mészetbelit, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy 33 forintot ér az egység... — No de Imre bácsi! — til­takozik az elnök —, sokszor Készül a bújtatott szőttes alj. Lakócsán tizennégy asszony dolgo­zik a Pécsi Háziipari Szövetkezetnek. Eddig csalt térítőkét, futó­kat, méterárukat csinállak, most áttértek a bújtatott szőttes alj készítésére is. Képünkön: Borbás Mibályné szövi az anyagot. mondtam már, hogy nem egyes személyeken ájl egy gazdaság jobb vagy rosszabb sorsa. Va­lamennyiünk munkáját tükrözi a zárszámadás! IGEN,. EGYÜTT, KÖZÖ­SEN, MEGÉRTÉSBEN és tö­retlen szorgalommal — így le­het nagy dolgot művein; egy esztendő alatt. Csaikis így lehe­tett ezt a gyenge, 170 000 fo­rint mérleghiánnyal záró gaz­daságot kiemelni, és a közepe­sek sorába állítani. —• Mert nagy bajok voltak nálunk azelőtt — mondja Pacs Pista bácsi. — Hiba volt a szakirányítással, és nem úgy bántak az emberekkel, ahogy kellett volna. Szétesett a mun­ka. Tették ugyan dolgukat a tagok, látszata mégsem volt, mert kedvetlenül végezték a munkát. Inkább azon igyekez­tek, hogyan tudhatnának, ha ferde utakon is, jobb körülmé­nyeket teremteni maguknak... Ezért keletkezett mérleg­hiány, ezért került Balaton- endnéd a gyengék közé, s ezért kapott 200 000 forint prolongó- ciót aiz államtól. S most? — Visszafizettük, azaz nem használtuk fel a proton,gációt, s 10 955 forintos átlagkereset jutott egy tagnak — mondja Kékesi Jenő. — Tartalékoltunk 1 335 000 forintot, ebből a kész­pénz csaknem félmillió. — De mentünk is dolgozni! — mondja Tóth Gyula —, hi­szen éppen elég volt már a baj. Láttuk, hogy szervezettebb a gazdaság, rendszeresen kap­juk az előleget, no és akkor még a resizes is vonzotta az embereket. Akkor még? Hát most? Rit­ka hely az ilyen: maguk a ta­gok kérték, hogy az idén ne így legyen, hímem premizál­janak. így jobban járnak, és igazságosabb lesz az elosztás Í8..i AZ IRODÁBAN az embe­rek csöndesen beszélgetve, tü­relmesen varjaik, hogy rájuk kerüljön a sor, megkapják pénzüket. Figyelem arcukat. Tréfálkoznak egészen addig, amíg oda nem állnak az asz­tal elé, és meg nem számolják a pénzt. Akkor eteanolyodnak, némelyüknek egy nagyobb ösz- szeff hallatán kicsordul a ve­ríték a homlokán. Vajon mire gondol ez a magas, barna asz- szony, Balogh Jánosné, ami­kor eléje teszik a 11 570 forin­tot? Akadozik a szava. — A férjem jószággondozó. Otthon kiszámítottuk, hogy 8000 forintot kapunk. Az előbb majd élájultam, amikor meg­láttam ezst az összeget... — Ügy látszik, minden re­ménységen felül kapunk — FREILICHMANN: a Polip csapjai (40) igínaí nagyon fáradt volt. Elmondta: azóta, hogy nálam járt, egymás után különböző feladatokat hajtott végre. Nemrég egy lőszerraktárt robbantottak fel. Közben két társa elpusztult. Xgnattal történt első talál­kozásom óta állandóan gyöt­rődtem, hogy mit tegyek, mi­ként cselekedjem. Amikor ‘ másodszor eljött hozzám, vég­re nekibátorodtam, és meg­kértem, fogadjanak be. a parti­zánok közé. Megígérte, hogy beszól a parancsnoksággal. Két nap múlva elkísértek a partizán táborba. Kész voltam elmőndani ma­gamról a teljes igazságot, s ha megbocsátanak, és hisznek bennem, fegyverrel, a harc­ban igyekszem jóvátenni a hazám ellen elkövetett bűnö­met. De jóformán még körül sem nézhettem a táborban, amikor bevetésre kerültem; egy különleges rendeltetésű német századot kellett fel- számolnunk, amelynek — fel­derítőink szerint — rövidesen el kellett haladnia előttünk az országúton. Felsorakoztunk. Mindössze hatvannyolcán vol­tunk. Rruhánik olyan volt, ami­lyen éppen akadt, fegyve­rünk: kinek régi orosz, há- romvonásos puska, kinek né­met géppisztoly, de volt olyan is, aki csak fejszével indult harcba. Váratlanul csaptunk le a németekre. Kezdetben elvesz­tették a fejüket, és nagyok voltak a veszteségeik, de az­tán fokozatosan magukhoz tértek, állást foglaltak az or­szágút mentén, és viszonozták a tüzet. Minden perc drága volt, a németek erősítést kap­hattak. A partizánok elszán­tan harcoltak; a jól fölfegy­verzett németek azonban erős ellenállást tanúsítottak. So­káig nem tarthattuk volna magunkat. Ekkor a parancs­nok öt harcosunknak megpa­rancsolta, kerüljenek a néme­tek hátába, és dobjanak rájuk kézigránátokat. Szakadatlan tűzben észrevétlenül kétszáz métert kellett kúszniuk. Én is az öt ember között voltam. Miként jutottam célhoz, ma­gam sem tudom. Mindössze arra emlékszem, hogy hárman álltunk fel... Amikor gránátjainkat a né­metek közé vágtuk, megijed­tek: art hitték, bekerítették őket. Eldobták fegyvereiket, és futva menekültek az erdő felé. De egynek sem sikerült egérutat nyernie; valameny- nyiüket megsemmisítettük. Az osztag hét embert vesz­tett a harcban. Engem is el­talált egy eltévedt golyo, de sebem nem volt veszélyes. Alig vártam, hogy mindent elmondhassak magamról a parancsnoknak. Bementem hozzá a föltífcunyhóba. Éppen a legközelebbi műveletet be­szélték meg Ignattal és há­rom másik' kommunistával. Az osztag parancsnoka dús, szénfekete hajú fiatalember volt. De a partizánok »Öreg­nek« becézték. A háborúig ueymrbbm a gyérben dolgO- zott, mint Melehov. Már a há­ború első napján mozgósítot­ták; olyan helyen vetették harcba, ahol áttörtek a némát harckocsik. Az egyenlőtlen küzdelemben szétverték csa­patát. Ekkor tizenkét emberé­vel elrejtőzött az erdőben. Ez a kis csoport volt a partizán, egység magva. Osztaga foko­zatosan feltöltődött, és hama­rosan komoly erővé vált. A parancsnok, szúrós te­kintetű, kicsiny szemével fi­gyelmesen nézett rám. — Hozzám jött? — kérdez­te. Csontos, nyílt arcába te­kintve, részletesen elmondtam életem történetét. A jelenlevők elkomorodtak, némelyikük szeme kerekre tá­gult a csodálkozástól. Elbe­szélésem .valamennyi ü kre kel­lemetlen meglepetésként ha­tott.. Láttam a szemükből, hogy elítélnek, de azért foly­tattam élettörténetemet. Gyó­násom végeztével magam ' is megértettem, hogy nincs mentségem. Elviselhetetlenül szégyelltem magam, és nem tudtam a szemükbe nézni. Olyan mély csend támadt, hogy szinte hallottam őrülten verdeső szivem minden dobba­nását. Vártam, hogy ítélkezze­nek fölöttem, dei egyelőre ki­küldtek a földikunyhóból. Másnap a parancsnok azt ja- vésőit?. ?. —mer? e'bs- F2$]ié©sr';et a felsorakozott e.sy~ sé* elate. Azután megkezdte«, a hallattak tárgyalását Több ízben hajszálon függött az éle­tem. Ignat Melehov és. az or-: vos — akinek arcát végre nap­pali fényben is megláthattam — állt ki mellettem. Kijelen­tették: hisznek? bűnbánatom: őszinteségében, és kérték, hogy • az ő felelősségükre hagyjanak meg a csapatban. így lettem partizán. Önfelál­dozó magatartásommal a har­cok során elnyertem a partizá­nok bizalmát; kitűnő katonai ismereteim is nagy segítségére i voltak az osztagnak. Egészen ezerküencszáznegy- veniháromig harcoltam a par­tizánosztagban. Amikor a kör­nyéket felszabadították, ón, valamint Melehov és Pavel Lvovics Kazanszkij, az orvos is, tagjai lettünk a reguláris szovjet hadsereg egyik egysé­gének. . A harcok során több ízben megsebesültem. Egy szilánk átvágta a bal szemideget, és erre a szememre megvakul­tam. Ezekben az esztendőkben : mindvégig együtt maradtam Melehováfckal. Ljonyka nem­rég szerelt le, és Ukrajnában él. Mi meg Ignattal északra utaztunk. Ignat nem tudott megmaradni azon a kömvé- ken, ahol minden elpvszt' "saládiára. emlékeztette. é- folytan fel -7nv,*rttn a régi se b'&kct. > (.Folytatjuk.} szól közbe Schlett Lajos, aki­nek borítékjában több mint hétezer forint lapul —, pedig semmivel sem dolgoztam töb­bet, mint máskor. — Most elmegyek, és veszek csokit a bérelszámolóknak ju­talmul! — teszi zsebre az 5670 forintot őrző borítékot Kovács Imre bácsi. Baiaghné csak áll, még min­dig nem ocsúdott fel meglepe­téséből. — Kitatarozzuk kis házun­kat, szépen rendbe tesszük, az­tán amit az idén keresünk, az már a takarékba megy. — No, Imre bácsi, menny?!, kapott? A 69 éves éjjeliőr, Húsz Im­re bácsi mesilfetődve fogja a pénzt, a 3330 forintot. — De ott van ám ezen fel® a 30 kiló cukor, a 12 mázsa- ra A "nbn'V t Tétovázik, óvatos, öreges lé­pésekkel indul hazafelé, szo­rongatta a borítékot, és eszébe, jut. hogy egy évvel ezelőtt maiddnem sírva tette meg ezt az utat: ezer forintot kapott munkája után’... És sorolhatnám a többie­ket, Németh József néf, Trau­tenberger Laiosnét, Gál Jánost, Fridii Károlyt. Végignéztem, amint átvették pénzüket. Lát­ni kellett őket, hogy értse és érezze az ember, hogy a bajok után mennyire tudnak örülni annak, amit két kezük m”nká- 'ával maguk teremtették elős: MIND RITKÁBBAN JUT­NAK ESZÜKBE A éES ERŰ NAPOK, és mind többször gondolnak a holnapra. Nega­tív marhaállomány, nagyobb területű pillangós, a munka- szervezés további javítása, a premizálási rendszer — mind- mind a fejlődést szolgálja az idei tervekben... * * * A zárszámadás óta sokszor gondolok az endrédi emberelő­re. Csodák nincsenek, csak cso­dálatra méltó tettek vannak, s amit együtt, közös akarattal és szorgalommal Endréden csinál­tak, az méltó arra, hogy így jegyezze föl a Scrónikás: »1.962 a fordulat éve...« Vörös Mária Nagy forgalom a kaposvári üzletekben (Tudósítónktól.) Megélénkült a forgalom a kaposvári üzletekben. Jófor­mán minden leszámított árú cikk után nagy az érdeklődés. A Május 1. utcai 11-es méter- á rabattban a flanell két nap alatt elfogyott, oly nagy volt a kereslet iránta. Gondoskod­tak utánpótlásról Á 116-os divatáruboltban igen sok kár­tolt gyapjúból készült, kardi­gánt vásároltak 230 forint he­lyett 161 forintért. Keresett cikk a bevásá ti ói áska és a norvég pulóver is. A Május 1. utcai konfekció- üzlet' két nap alatt száz hosz- szú matlasszé pongyolát és igen sok divatos női tétekabá- tot adott el. Akadt olyan ve­vő is, aki egyszerre négy női ruhát vásárolt me- magának; Az Ady Endre utcai nagyáru­ház slágere a női gyapjúkar­digán és a mohair szoknya. Mindkettő 330 forint helyett: 231 forintért kanható. o. rö­vid matlasszé ponyváig iráni oly nagy volt a kereslet, hogy elfogyott minden darabja. AZ ÉM 44. PZ. ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT (Bpest, V., Kossuth Lajos tér 13—15.) azonnal fölvesz ács- és állványozó szakmunkásokat. Szállást és napi kétszeri ét­kezést biztosítunk. Munka­ruhát 6 hónarig nem adónk. Szerszám szükséges. Tanácsi igazolást kérünk. Munka­helyek csak Budapesten. ____________(3340)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom