Somogyi Néplap, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-03 / 28. szám
Vasárnap, 1963. február SÖMOÖYI \mi9 Bertha Bulcsu: L jött S okat tanyáztam Nyuszt sógen. Elöl ment Cida, óvatos fahazában. Ott állt az hajlongásokkal vonszolta a háassan ©Lmúlt a nyár, a darabig l'üstölgött magában, .... . ------- „ vénasszonyok nyara, az. aztán hirtelen kirobbant: o bol pártján, túl a pa- lót. Amikor elérte a nádast, tán október is. Deresek — Nem megyek el innen! lyán és a strandon. Körülötte megállt, pisszegett. Középen én voltaik: a hajnalok, szőkék és Nekem a patkányok nem p*a- öreg füzek álltak, előtte víz, mentem, a háló másik végénél sápadtak a nádak, csak a roncsolnak, jobbról nádas. A nád szélében Nyuszt. Először egyenesen hú- naplementék voltak pirosak, — Mi baj? — kérdeztem ér- ringatóztak csónakjai, néha zódtunk befelé, aztán Nyuszt néha egészen vörösek, mint a tétlenül. megcsobbantak, néha forogtak megállt szorosan a nád szélé- skarlát. Esténként panaszos gá- Nyuszt nagyokat nyelt, aztán a cölöp körül, míg el nem nél, mi pedig Cidával elkezd, gogás hallatszott a nádas fő- a derekán meglazította a sad. akadtak egy hínárcsomón. A tünk keríteni. Már csak néhány lőtt, mintha siratnának vala- jat. Ünnepélyesen maga elé ház fából volt, lépcsője majd- méterre voltunk a parttól, ami. mit az öböl lakód. nézett, és mesterkélt nyuganetn a víz tükrét érte. Ha fújt kor szél jött, felborzolta a ná- Eevik reggel a Vasútról lát lommal kezdett beszélni, a szél, az alsó három fodrot el- dost és az öblöt. Nem messze ^ ‘ hogv véfconv füsj- — Mit gondolsz, hány négy. öntötték a hullámok. tőlünk fölrebbent a nádból egy ;ei a fűzfők k/Wöi-t Tudtam zetméter helyet foglal el ez a Órákig ültem egy légi vitor- madár. Feketén villant a szár. ITlJt ,' Nyuszt tüzet ra láabója tetején, és néztem, nya, vijjogott, úgy sírt, mint katt,J törött evSet, szúete hogyan gyalulja végig egy-egy egy ember. Nyuszt megrezzent. dobott a tűzre. Kezét hajó szäso bordáit. Barkácsolt - Itt az öreg lelke! Vissza- föléje tartja, a lángokba néz szótlanul, néha megállt a far- jött a lelke! — mondta, es c% eltűnődik. Most már ritkán tükörnél vagy az orránál, es ijedten elengedte a hálót, ki- jártam a partra hideg volt hunyorgatva végignézett a ha- éviekéit a partra. Cida utána. Csak akkor me„tem ki újra' FŐIDNEK ZOLTÁN: TÉL amikor beállt a víz, és korcsolyával végig lehetett szaladni a nádasok mentén. jón. Megmérte a bordák haj- kiáltott, káromkodott, de hiá lásszögét, aztán újra nekife- ba. szült a gyal utasnak. A kés Ketten húztuk ki a hálót, alól sercegve szaladt a szőke majd megszakadtunk. Nyuszt forgács, lehullott a többi sze- a deszkamólón ült, és mereven mót közé. Néha megállt az aj. nézte a vizet A fekete madár ... . , , tóban, és kutatva nézte a ná- meg arattak, lJ« VÄ ifest mintha '^«ne valamit. gott a nadas szelén. Megbor- Közb(m a hó ls lee8ett ö el. A rendetlen műhelyben csak a zengtem. takarta a vasút menti szenyszer^oknak volt pontos he- Nym^ intett, hogy üljünk betakarta az öblöt, a fa. lytfk, a deszkáik szanaszét he- le es odasugta: *, K vertók korhadt evezők, rozsdás — Ez az öreg matróz lelke. a vasmacskák és rozzant bútorok A fiát keresd. Én hoztam az na**ft H<^,harok között Az ablak félig a Bala- óceánra. szorkánystótók táncoltattak fe. liáz ? — Talán harmincat. — Nahát, nekem nincs mű som, csak ez a pár négyzetméter az öböl partján, rajta mű- hely meg a szerszámaim és ez a bérlet. Most el akarják ven ni. — Kicsodák? — Domer úr. Nem újította Cikkttttja fényes ostorával tél a szétkujtorgó fákat, » tájon átsejdfilnek izmai óriás, fehér bikának. Patái csillagnyomán vaskos szél, csaholó kutyafalka. s hajnalonként szarvai között az ómszínű napot tartja. HORVÁTH GYULA: DÉL Jöttek a nádverők, kurta ka- ‘TTJ1, 1' Ü szájukkal napestig suhogtattak elS>tt’e“v papírt — Eladta a városnak, ide is strandot építenek. Biztosan az államosítás miatt sietett. Kérvényezni kell a tanácsnál hogy adjanak egy másik helyet — mondtam, miután elolvas, tam a levelet Nyuszt felugrott, bélelrúgott ÄTÄTSÄ . - Hát ez tengert madár? - - -«*■ re nézett. Mellette barométer kérdeztem csodálkozva, függött, vitorlásképek, kicsit — Nem maxiár, lélek — orkan Lekapta a — Ez annyi, mintha elven, nadkéveket, surrogva kerget- ^ _ oltotta. A nádvágó odább egy óra, ami öt éve mu. mondta Nyuszt, és szomorúan * a ,egBtl a Depens isten döglessze meg valatneny- " ■■ partok fele. nyit! _ Aztán elült, én valaM ost már nem nem jár- mivel csöndesebben folytatta: tam Nyuszihoz, el- — Másik helyet, azt mon- maradtam egészen dód? ... Lehet, hogy adnának látott tizenkettőt. bólogatott. Nyuszt csöndesen dolgozott, — Tudjátok, ólt az óceán csak akkor mordult fel harag- egyik hajóján egy öreg matróz gial, amikor egy újabb bondá- meg a fia. Egyszer nagy vihar hoz akart kezdeni, és nem volt volt a tengeren, és a fiú a víz- tavaszig. Mátyás .napkor men- Kískeszthelyen vagy Zámor- alkalmas deszkája. Ilyenkor be esett. Elnyelte az óceán. Az tem ki először. Szép napos idő ban, de az nekem nem kell! tajtékos volt minden, szava, öreg matróz bánatában égé- volt, a hó már megroggyant. Nem kell! Érted?... Igaz. hogy dühösen keresgélt az asztal szén lesoványodott. Egyszer al. néhol már a föld Is előfeketél- hajót mindenhol lehet faragni, alatt, majd szemügyre vette a konyáikor lement a kajütbe, lett, de nem olyant, mint itt. Nem műhely végében porosodó ha- és befeküdt a vackába. Később, Délfelé járt az idő, amikor jegyek el innen! Itt lakik az jóroncsokat. Ezekből feszített amikor egy másik matróz utá- benyitottam. Első pillantásra °reg matróz lelke. Nem lehet le egy-egy bordát, és formálta nament, már nem találta. A ^ láttam Nyusztot, azt gon- ttthagyni, húsz eve dolgozom át az új csónakhoz. kuckójából fölrebbent egy fe- dőltem. kint van valahol a ®bben a hazban, nekem most Nyusziról nem sokat tudtam, kete madár, és vijjogva az j,dz lägi-ty. Már megfordultam nlöí kel . ÍLZ obo1 me®a vjA csak annyit, hogy Keszthelyen óceánra szállt.. Ez volt az öreg kifelé, amikor észrevettem. A amikor ^ ki lepek az ajtón, látói a legjobb hajóács, és harag- matróz lelke. Azóta keresi a gyalupad mellett, a forgácson k . n nádast meg ott szeszik Domer úrra, mert minden, fiát az összes vizek föjött. Ami- feküdt. Mózdulstlan Volt és ml a csónakokat. Inkább meg- évben drágábban számítja a bérletet. Fiatalabb karában, matróz volt, egyszer mesélte, hogy a Titanic mentésénél is ott volt. Ö viszont látta, hogy diák vagyok, szeretem a hajókat, és kerülöm az iskolát. Mást aztán nem is tudtunk egymásról, de azért jól megvoltunk. Reggelenként Nyuszt mun. Icáját néztem; később, amikor följebb kúszott a nap, és sugarai a ház elejét érték, kiültem a padra, sütkéreztem. Délfelé bemásztam a kis pa- pucsGyónókba, és ellöktem magamat a parttól. Néhány pillanatig élveztem, hogy úszik ve. lem a csónak, aztán amikor lelassult, bemerítettem az evezőket is. A lapátok apró örvényeket kevertek, sodrukban megvillant az ég, majd elenyészett, mintha beszippantotta volna a mélység. Csöndesen az öböl felső széléig eveztem, és sorban kiemeltem a varsákat. Néha akadt a hálóban egy ponty vagy eompó, ilyenkor siettem kifelé, és Nyuszt elé tartottam a zsákmányt. De ő csak rápislantott, és szó nélkül dolgozott tovább. .Nem szerette a halat, amit így fogott, elajándékozta vagy eladta. Az is megesett, hogy üresek voltak a varsák. Ilyenkor lassan eveztem, élveztem a napfényt. . Olyan jó volt kószálni a nádasok között, néha megállni, meglapulni egy-egy kanyarban és figyelni a nádirigókat vagy a lepkék, szitakötők csapongó játékát a víz fölött. B oldog idők voltak, felhőtlenek, szabadok. Délutánonként megjeV Cida is. Vagány volt, a Zárra ban lakott, és estefelé messz - ről elkerülték az emberek. Nem lehetett tudni, miből éi, de a vizet szerette, napestig ott lebzselt kákás partjain, A völgyben szürke kis csapat Nem, tudni honnan hová tartanak léptufe port nem kavar LéptiUi nem hagy nyomot csak mennek Surrannak nesztelen Se nem Sietnek Se nem pihennek Hé kik vágytok ti nesztelen utasok Csend A viszhang csak félve felel utasok , utasok Delel a nap Árnyék a földön ül Szellő se száll Levél se moccan lesben áZl és lesve vár a néma rengeteg ivent oson tova a szürke Ids sereg Ismerd« a furcsa szürke öltözet Hé megálltatok Bődül a viszliang megálljaiul. megálljától Szellő rebben az erdő csupa Suhogás Az árnyék arrébb vánszorog Üres a völgy Távol egy szekér kocog sú vagy, azt felelte volna: »En ács vagyok, uram.« Estefelé hosszú tanakodás után megírtuk a kérvényt. Másnap iskolába menet én ragasztottam rá bélyeget, és beadtam a postára. (Szekeres Emil rajza) döglök, de nem megyek el innen — mondta, és ököllei a gyalupadra vágott „ ,. Megértettem Nyusztot. Vér-- ........................................................ .......... ’ b eli ács volt, fél életét a hajókba ölte, a másik felét el- meztelen hátát vörösre égette kor felgyújtotta a házát. Egy nyelte a nádas, az öböl hínáros a nép. Mellette hevert a ka- égő evezővel szaladgált itt, és vize. És most el akarják innen 1 apóin és néhány vágíwzer- valami Titanicot kiabált. Én mozdítani. Miéit? Kinek van szám. Részegen dolgozott, s éppen vizen voltam. Az apáca» útjában? Nem ismerte eléggé közben elnyomta az álom. Még strand környékén pecáztam. Domen urat. Nem volt _ sem jó, hogy nem esett a vízbe. De Amikor megláttam a füstöt, kommunista, sem reakciós, ő a nap nagyon önszeégette, más- idejöttem, de akkor már késő egyszerűen csak ács volt. Ha az nap felhólyagzott a bőre, és volt. ' utolsó ítéleten Isten megkér- genny szivárgott a hólyagok- — És most mi van vele? dezte volna, hogy milyen vallá- pól. Nem törődött vele, ivott — Megvárta, amíg elég a tovább. A kérvényt persze mé- ház» és elment. Most a móló gis megírtuk, de nem hitt ben- körül tanyázik, de nem lehet ne egyikünk sem. véle értelmesen beszélni, telje. K özben az Idő telt, elmúlt sen becsavarodott. május, június. Befejez- Tanácstalanul álltam a pertuik az iskolát, és véget ton. Égy imbolygó nádszálat értek a szép Balaton-parti tiél- néztem mereven. Cáak nagy Hetekig vártuk a választ, de eiöftök is. Egy építőipari vál- sokára mozdultam meg, amikor hem jött. Már azt hittem, elfe- jaiathoz mentem dolgozni. Es- már elzsibbadt a lábam, lejtették az egészet. Nyuszt- piszkosán, fáradtan ültem — Elmegyek, megkeresem — nők is visszajött a kedve, dől- az asztalhoz; gondolataim l<jm- mondtam Cidának. aztán el- gozgaitott. De már nem volt h^k voltaik, mint a nyár végi ballagtam a partmenti füzes olyan nyugodt, mint régen. Az- gyetek vagy mint a halászbár- felé. előtt bementem, és egy óra ott Gycnes alatt. r is eltelt sokszor, mire fölemel. Nyuszt azért eszemben volt. I— gy kis pernyét találtam te a fejét. Most már belépés- szerettem volna találkozni ve- a régi ház helyén, a kor leste az arcomat. Hátha le> hiába, nem hagyhattam többit már eltisztíttatta a várossz hírt hozok. Dtt a munkát. ros. A szélső füzek megpörköHúsvét előtt néhány héttel ^ aUKU8zdus végén mehet- lődtefc, csupasz fejükkel görmegjött az írás. Csak az vMt Keszthelyre. Az öböl csőn- csöefl a víz fölé véz^nne, hogy nem lehet változ. dfis vojt megcsillant J» árnyékukat kirajzó te a tátrai a helyzeten. Nyuszt zava- ■ a köze_^_ íehér fejhők fwny- Partl s2«1 jött, lassan ros szemmel nézte a papírt, az- har^,yOTták) Mjjebb ámj-ak megmozdultok á fák, ezernyi tan felugrott, es elkezdett fka~ tak^rtó(jc zfiídeoen Följebb l^oronájat meghajtotta a nádas, romkodni Nagy szókincse volt. ^ fűzfák voltak valaki’ apró fodrokat vetett a víz, és - íruriiv egy kérvényt a me. te^ kézzel megborsozott, mmtha fazna. ®reh“ 35 " ™nádtamó állt a parton, a horogbot előtte A papucscsonnk csöngetve himNyuszt nem hitt már a kerve. hevert‘~a földöl,. Egykedvűen ^ neha megnyikor. ^5,’ “ nézte a vizet, néha köpött dúlt ne^a loccsant egyet a hűi. Indult kifele. Az ajtóból vssza- ^ akkor ismertem Iramokon. Ortatem halot fontek szolt, hogy maradjak egy fa- ^ Emikor mögéje értem. Ci. a P<5kok. es őrködtek a csőn- csit, mindjárt visszajön. El- ^ volft. telt egy óra, talán még több is, ___, , „ . m ire visszatért. Tántorgott, és Hosszú az eresztéked összefüggéstelen dolgokat be- szólaltam meg mögötte, szélt. A Titanicot emlegette — Valami nagyobbat akarok desség fölött. Végigmentem a parton, át a kabinok között, a sziget előtti fövenyen, egészen a móló végéig. Ott ült Nyuszt a sarokStóltt rSó^rT^te ™- "Ä1 ^vpitmÄäiijÄBS: Sít. m0r0gte’ de ^ sem beszélt^píaga elé: radt. Én etettem akkoriban, szag. Nem értettem. Nem szoígy aztán megszeretett. A mat- kott inni. Leültem egy székvnev a hasát süttette Nvuszt rozok jöttek-mentek, az öreg re és vártam. A műhely hideg deszkamólóján. Egyszer hozott hoztad V°U, egy húszméteres hálót, és rá- koztam lde ls- Iu « oW)1 nrunt hajdanában. A falról beszélt bennünket, hogy húzzuk WWU. aztán egyik télen eltűnt hiányzott a barometer m^ meg az öblöt Nyuszt ellenez- Hiába figyeltem a nádast, nem egy tatoriás, az óra most is tite, de Cida olyan meggyőző találtam. Már azt hittem, visz- mutat°tt, mint az erőrel beszélt a pénzről, amit szament a tengerekre. Most * 1 majd halért kapunk, hogy vé- Csak órák múlva tért magagül is belement. hallottam meg újra a sírását, hoz nőézór értetlenül nézett, , _____________ ___________ ____________________ E ste tíz óra felé szálltunk még mindig a fiát keresi... aztán hirtelen felugrott. Imbo- tam részegen. De ha ott vol- n«m tudom pontosan, ide- a kezemet, és odahúzott a víz vízre, tapogatózva, halk csob- Révedezve ültünk a parton, lyogva leült egy székre, de tam, akkor is elment egy-egy jött Domer úr. Felszólította, széléhez. Mereven előrehajolt, bánásokkal gázoltunk a túlol- egészen hajnalig. Akkor aztán nem raólt, csak bámult az ar- órára és Ivott. A rum ölte, nap- hogy költözködjön, mert ha és egy távoli hínárcsomóra mu. dali nádas felé. Az ég felhős , \ . . comba. Először olyan ködösen ról napra sötétebben nézett. nem, karhatalommal teteti el tatott. volt és sötét, árnyak lapultak 08 ’ . , ‘ nézett, mint a részeg emberek, Egyszer május elején a desz- a motyóját. Nyuszt nem szólt — Odanézzen! A tenger hűl. a vízre, amőba testük meg- kokba raktuk. Masnap Cida aztán árnyékok gyűltek a sze- kamóló végénél találtam. Ha- semmit. Amikor elment Dorner Iákat úsztat!.... Léket kapott üyúlt, áthajolt az esti csöndes- eladta. mébe és piros villanások. Egy son feküdt, keze a vízbe lógott, úr, berúgott, aztán alkonyat- a Titanic... jött, nézte egy kicsit félbehagyott munkáját, aztán elkezdett énekelni: Forró szél jött, madarakat és hajót hozott, három napig csak madarakat s hajót hozott. Ettől kezdve gyakran tálál— Nyuszihoz megyek, most jöttem a vonattak — Késett a vonatod, már nincs itt. — Elköltözött? — Átrendezte az életét. — Mit csinált? ... — Mondom, átrendezte ... Tudod, volt az a házügy. A kérvényt félredobták. Augusztus elsején vagy másodikán, — Sok halott van, az óceán hullákat mos majd hetekig .. . Puffadtak és kékok lesznek, mint a besztercei szilva Eléje álltam. — Nyuszt! Mi van magával? Milyen hullákról beszél? — Maga nem tudja, süllyed a Titanic!! Süllyed a Titanic! ... Léket kapott a jéghegytől! — kiáltotta, aztán elkapta 1
