Somogyi Néplap, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-24 / 46. szám

Yasámap, 1963. február 24. 3 SOMOGYI NÉPLAP Ahol nyílik már a jácint és a tulipán Sok szép virág nyílik a Sió­foki Községgazdálkodási Vál­lalat kertészetében. Virágzik a jácint és a tulipán is. A ker­tészet dolgozói felkészülnek a tavaszra: palántázzák a növé­nyeket, 10—12 000 muskátlit cserepekbe ültetnek, s már ne­velik a parkok növényeit is. Bognár Gyöigyné és Schmidt GySrgyné a kikelt növényeket ládákba ülteti. Juhász Józsefné öntözi a tulipánokat. káját. Senki sem tüzelt. Koszt­ricskin közben odakúszott. — őrnagy elvtárs! — súgta. — Mit tegyünk Belgorodával? Nagy a vérvesztesége. — Igyekezzék őt elhúzni az autóig! — felelte csendben Vergizov, le nem véve szemét arról a helyről, ahonnan a zaj hallatszott. — Vigye magával Krizsanovot és Mihajlovot. Legyenek nagyon óvatosak. Ha az autó körül minden rendben van, bízza a sebesül­tet Mihajlov alhadnagyra, és szállítássá kórházba. Mihajlov a kórházból hívja fel az ez­redest, jelentse a helyzetet, és adja át kérésemet, hogy kül­dessen katonákat. ön pedig haladéktalanul térjen vissza hozzám! — Parancsára! Kosztricskin hátára vette a nyöszörgő Ligyiját, és Kri- zsanov, valamint Mihajlov kíséretében az autó felé kúszott. Mivel Ligyija se­be erősen vérzett, a had­nagy nagyon igyekezett, de csak nehezen jutott előre. Kosztricskin ezért vállalta a kockázatot, és hátán T igviiá- val felállt. Pisztolyát készen­létben tartva, felállt a két kí­sérő is. Minden pillanatban várva az ellenség támadását, lövésre kész fegyverrel haladtak elő­re. Végre a fák között feltűnt az autó. Zvjagincev éberen fi­gyelte a könnyeket, és azonnal észrevette K.osztricskimt, de a helvém maradt; nem tartotta célszerűnek, hogy elhagyja az autót. — Derék legény vagy! — dicsérte Kosztricskin. Az autó körül csend volt. Társai segítségével a hadnagy gondosan elhelyezte Ligyiját. Megmagyarázta, hova kell szállítani, majd Krizsanovhoz fordult: — Kerüljön bal felé! fin egyenesen előremegyek! A tűz­harc színhelyén találkozunk. Azután eltűnt a bokrok kö­zött. Valahol nem messze hirte­len két lövés dördült. Koszt­ricskin elrejtőzött. Talán egy perc is eltelt, de körös-körül minden csendes volt. Már-már továbbment, amikor a bozót­ból nesztelenül kilépett egy nagy darab hórihorgas férfi. Nem vette észre a bokrok kö­zött rejtőzködő hadnagyot, aki egyetlen pillanat alatt dön­tött: — Kezeket fel! — kiáltotta rejtekéből. Kétszer egymás után a félreugró férfi után lőtt, és üldözőbe vette. Egy- szercsak golyó süvített el arca mellett. Néhány lépésnyiről lőttek rá. Felugrott és előre­lendült Valaki ekkor rávetet­te magát, és ledöntötte lábá­ról. Birkózni kezdtek. Az is­meretlen kiütötte kezéből a pisztolyt, és a torkához ka­pott. A hadnagy azonban ügyes mozdulattal ledobta ma­gáról ellenfelét, sikerült ha­talmas ütést mérnie állkap­csára. Az ismeretlen megin­gott, de taloon maradt. Go­lyók fütyültek Kosztricskin melüett: támadója nyilván za- varábrn húzta meg a ravaszt, és vaktában tüzelt. A had­nagy kirúgta kezéből a pisz­tolyt. ellenfele azonban erő­sen vállára sújtott. Kosztrics­kin térdre bukott. A követke­ző oillanatban mindketten a földön hemoeregtek, kezüket és arcukat véresre karmolták a tüskés bokrok. Kosztricskin kitapogatta pisztolyát a földön, és talpra A vúítosó Somogryjád Két térképet terít az asztal­ra Szabó János elvtárs, a So­mogy jádi tanács vb-titkára. Bi­zonyítani akar, s a térkép bi­zonyít. Az egyiket 1958-ban raj­zoltók, a másikat mostanában. Egy új utca látható ezen, a legutóbbi választások óta épült- A neve: Béke utca. Ti­zenöt új ház van benne, tehát egy új választókerülettel több van most Jódon, mint koráb­ban. Somogyjád lakossága nem esőteken, eIlenkez"Vg, állan­dóan növekszik. A két nép- számlálás között is ez volt a folyamat. Azóta hozzávetőle­gesen kétszázzal gyarapodott a község lélekszáma. A Somogysárd hoz tartozó Sör- nyepuszta lakói közül költöz­tek be Jádra, s építettek ma­gúiknak családi fészket a Béke utcában. Mert közel akartak kerülni a vasúthoz, s mert un­ták a magányosságot. Az új honalapítók — kevés kivétel­lel — beléptek a termelőszö­vetkezetbe, s tisztességesen dol­goznak. Nagy írónk, Móricz Zsigmond 1935-ben egy földbirtokossal folytatott beszélgetéséről a kö­vetkezőket írta: I “— Számítsd csak ki nekem I — mondom —, egy lónak vagy egy szarvasmarhának az évi eltartása hány holdnak a ter­mését emészti fel? Kiszámítja, hogy két hold­nak a termését egy számosál­lat úgy elfogyasztja hogy még vetőmag sem marad belőle. — Tehát százötven hold csak hetven állatot tud eltartani? — Ügy van. — No lám. Es én tudok olyan százötven holdról, amelyen 3500 lélek él. Tehát a ló igé­nyesebb. — A ló igénytelen. Láttuk a harctéren — szól ... — De annyit nem bír ki, mint az em­ber.K S aztán fölteszi az író ma­gának a kérdést: — Hogyan lehetne elérni azt, hogy ez az éktelen emberi nyomor eny­hüljön. Hogy Magyarország ne csak remek tenyészállatokat produkáljon, hanem remekül élő földnépét is? A jádi határ most sem na­gyobb, mint régebben, a jádi termelőszövetkezetet sem a leg­ugrott. De ellenfele is nyom­ban felpattant. Lihegve álltak szemben egymással. — Elég a tréfából! Kezeket fel! — mondta elfúló, rekedt hangon a hadnagy, és revol­verét az ismeretlenre irányí­totta. — Hát lőjj! Mit bámulsz? — acsarkodóit dühödten a má­sik. Nekiugrott és lábánál fog­va lerántotta a földre. Estében Kosztricskin válla nekiütődött egy fának, és el­ejtette a fegyvert. Az ismeret­len kezében ugyanakkor finn tőr villant meg. A hadnagy hatalmas rúgással odább pen­derítette a banditát, és nehéz­kesen feltápászkodott. Ellenfe­le mozdulatlanul feküdt. Kosztricskin nem törődött a finn tőr ejtette lábsebével; bosszúsan hajolt a bandita fö­lé. Csak nem ölte meg? Eb­ben az esetben hiába küzdött Ekkor már Vergizov és Szmimov is a küzdelem he­lyére ért. — Szmimov elvtárs! Foglal­kozzék a hadnaggyal! — pa­rancsolta Vergizov. Szmimov felhasította Koszt­ricskin csizmáját, melyet finn tőrével a bandita átlyukasz­tott, majd csíkokra hasította saját ingét, és bekötözte vele a hadnagy sebét. Az ismeretlen csak eszméle­tét vesztette. Vergizov hasra fordította, derékszíjjal hátra­kötötte a kezét, majd gondo­san átkutatta. Kosztricskin egy hatalmas tölgyfa alatt ült, hátát a fa törzséhez támasztotta Arca tele volt karcolásokkal, felha­sadt ajkából ömlött a vér. Sapkája leesett, gesztenyebar­na haja kócos csomókban ta­padt fejéhez* jobbak között emlegetik, mert még távolról sem hozták ki a földből mindazt, amit kihoz­hatnának, mégis ezer tény vall arról, hogy javult, szebb, ké­nyelmesebb, emberibb lett az élet ebben a községben is. Az emberek szeretik falujukat, s nem vágyódnak el máshová. Lakni nem. Persze j nem mindeniki dolgozik otthon, I sok: embert elszívott innen is I az ipar, a város. De csak dol- i gozni járnak el, otthonukat nem hagyták el, s jó részük­nek esze ágában sincs elköltöz­ni. Volt időszak, amikor fel- felszisszentünk mondván, ugyan mi lesz a faluval, a ter­melőszövetkezettel, ki műveli meg a földet, ha elmennek a férfiak. Igaz, ideig-meddig oko- j zott ez nroblémát, ám valljuk , meg, hogy egy kissé borúlá­tóan jósolgattak, akik ilyene­ket jövendöltek. Mert van ugyan visszatérés a földhöz, ám azt is kell látni: voltakép­pen törvényszerű folyamat, hogy fokozódjék a mezőgaz­dálkodással foglalkozó embe­rek munkájának hatékonysága. A mi társadalmi rendszerünk megteremtette hozzá a feltéte­leket. S nem kell szégyenkez­nünk, bánkódnunk amiatt, sőt büszkék lehetünk rá, hogy fal- vainkban is százszámra éhük iparban dolgozó, ipari munkás­sá formálódó emberek. Válto­zás ez, örömteli változás. Hogy Somogy jádnál maradj unit: több mint háromszázan járnak be dolgozni a megyeszékhely, illetve a környék üzemeibe. Átlagosan minden második családból ipari üzemben dol­gozik valaki. S az sem titholni- való, hogy nem egy helyen bi­zony kapóra jön a családnak az a pénz, ami ilyen úton-mó- don kerül a házhoz. De ha va­lamivel több lesz a termelő- szövetkezet jövedelme, egé­szen biztosan akadnak majd olyanok, akik inkább a szövet­kezetben dolgoznának, ha ugyan szükség lesz rájuk. Mert bizonyos, hogy a jövőben mind több mezőgazdasági munkát gépesítenek, a kémia térhódí­tása is újabb terhet vesz le a parasztok válláról, s kevesebb munkáskézre lesz szükség. Manapság sok minden tör­ténik a városok, a járási szék­helyek iparosításáért, gyakrSn nagy harcot folytatnak egy üzem telepítéséért. S mahol­nap jelentkezik ilyen igény fa­lun is. Engem például megle­pett, amikor Szabó elvtárs, a jádi tanácstitkár arra kért ben­nünket, segítsünk nekik, hogy egy kisebb üzemet kapjanak, ne kelljen annyi embernek utazgatnia. A tanács is, a község más szervei is valóban sokat tesz­nek azért, hogy a lakosság jobban érezze magát odahaza, «elvégre mindenki nem lakhat városban, s el kell érni, hogy a falu és a város között ne le­gyen lényeges különbség«. Jár­dákat építenek, két kézzel kap­nak az állami segítség után, s a maguk hozzájárulásával meg­toldják, hogy legyen elegendő művelődési és közintézményük. A szorgalomnak meg is van az eredménye: csak az utóbbi pár évben egy nyolctantermes iskolát, egy állatorvosi lakást építettek. Van már orvosi ren­delőjük, orvoslakásuk, tanácsi szolgálati lakásuk. További céljaik: a járdakészítés folyta­tása, politechnikai tantermek, ravatalozó építése stb. Számol­nak azzal is, hogy a környező pusztákról még többen költöz. nek be a faluba. Mivel hama­rosan a községtől távolabb épül meg az új vasút, korszerű utót és helyi autóbuszjáratot kapnak. A fejlődés nem áll meg... Varga József TÁV ASZ VÁR ÁS K APOSFÜRFDEIV részüket: kukoricát morzsoltak és szállítotok. Brigádokat vonnak össze Az Aranykalász Tsz vezetői megbeszéltek néhány munka- szervezési kérdést is. Így szü­letett meg az elhatározás: csök­kentik a brigádok számát Ed­dig ugyanis öt növénytermesz­tő és egy állattenyésztési bri­gád működött. Koletár József­né párttitkár szerint ennek két hátránya volt: — Gondot okozott a munkák megszervezése, mert a brigád­tagok távol laktak egymástól. A területeket sem tudtuk ará­nyosan elosztani, s így az egyik brigádban például pillangóso­kat, a másikban meg kapásnö­vényeket termeltek túlsúlyban. Emiatt nem egyformán foglal­koztathattuk a brigádok tag­jait, következésképp egyik em­bernek nagyobb kereseti lehe­tősége volt, mint a másiknak. Ilyen tapasztalatok alapján _ , . _ . s határozta el a vezetőség, hogy ezután három növénytermesz- ” .. egy állattenyésztő és egy fogatos brigádja lesz a szövet­kezetnek. A növénytermesztő Igenis, árnagy elvtársit brigádokra 800—800 hold föld A kaposfüredi szövetkezeti gazdák február első felében gazdag zárszámadással búcsúz­tatták a múlt évet. Ekkor kap­ták meg tavalyi szorgalmuk megérdemelt gyümölcsét. Mun­kaegységük értéke meghalad­ta a negyven forintot. A köz­gyűlésen szó esett a tavaszi munkákra való felkészülésről is. Főként arról, hogy kihasz­nálják a jó szánutat, és men­nél több istállótrágyát horda­nak ki a mezőre. S ha az idő engedi, gyorsan letakarítják a földekről a kukoricaszárt is. A közgyűlés óta alig fél hó­nap telt el, s bár a szárt a nagy hó miatt nem vághatták, a trágyahordásnak nem volt aka­dálya. A szövetkezetnek azok a tagjai sem töltötték tétlenül a kényszerpihenőt, akik a trá­gyahordásból nem vehették ki letartóztatottal minden rend­ben van? — kérdezte tőle Vergizov. Átadtam Mihajlovnak. Zvja- gincevnél mindent rendben ta­láltam. — Tud járni? jut, és a növényeket egyenlő arányban termelik majd. A A Vöröshadsereg a Petőfi és a Kossuth utca egy-egy brigád Valahogy csak elsántikáJ geri"ce;, 1™j uk csaUakoznak * majd a legközelebbi kisebb ut­cákban lakó szövetkezeti gaz­dák. A módosítás jóváhagyá­sát a tervtárgyaló közgyűlésen De mi j lók, őrnagy elvtárs! lesz vele? — Ne aggódjék! Elmegy saját lábán! — felelte az őr-♦ javasolja majd a vezetőség a nagy helyett Szmimov. Az; ‘agyágnak. előttük fekvő férfihez lé nett:, és igyekezett eszméletre térí­teni. — Ki lőtt, őrnagy elvtárs? — kérdezte halkan Kosztrics­kin. A személyazonosságát egye­lőre nem tudjuk megállapíta­ni. ö viszont már nem adhat feleletet. — Halálos sebet kapott? Sajnos, igen! Önnek, Koszt­ricskin elvtárs, nagyobb volt a szerencséje. A küzdelem ered­ménye azt bizonyítja, hogy jó szolgálatot tett a sportiskola. Ilyen medvével, mint ez — mutatott a megkötözött felé —, csakis olyan edzett atléta tu­dott elbánni, mint ön! — mo­solygott Vergizov. — Szép kis atléta vagyok! — szisszent fel fájdalmában, majd megkérdezte: — Két tá­madó volt? — Csak a helyszín gondos átkutatása után mondhatjuk meg, hányán voltak. — Őrnagy elvtárs — jelen­tett csendben Szmimov —. a letartóztatott magához tért. (Folytatjuk^ Fontossági sorrend az építkezésben Számottevő építkezésre ke­rül sor az idén a tsz-ben. Akad tavalyról áthúzódó befejezet­len beruházás is. Nagy gondot fordítanak arra, hogy az épü­letek közül az készüljön el előbb, amelyikre a legjobban szükség van. Egy 50 férőhelyes szarvas­marha-istálló, itatásos borjúne­velő, 30 férőhelyes sertésfiazta- ó, 10 vagonos kukoricagóré és 300 férőhelyes sertéshizlalda " pitését tervezik. Elkészítésük­höz fontossági sorrendben fog­nak hozzá. A korszerű, önete­tőkkel ellátott hizlaldán már nem sok a tennivaló, ezt feje­zik be először. — A hizlalda benépesítésé- \ hez elegendő alapanyagunk van, tehát azt szeretnénk, ha «zt az épületet vehetnénk leg- t előbb használatba — mondja XPerger Tstiián tsz-elnök. A hiz ; iáidéhoz szükséges építőanyag már a helyszínen van, csak 1 kedvezőbb idő kell, és mán* folytatódhat a munka. Típusterv alapján készült a tenycszbaromfi-szál: ás. A tojó­rekeszek nyitottak, és — az ed­digi tapasztalatok szerint — a tyúkok nem szívesen ültek be­léjük. Svéninger hajosné ba­romfigondozó, a tsz-elnök m-g a párttitkár egy alkalommal észrevette, hogy a rekeszekre borított etetöládák alá nagyobb kedvvel igyekeztek a barom­fiak. Ezután hulladékdeszká- ból fedőlemezeket állítottak össze a télen, s nem maradt el az eredmény: korábban alig kétszáz tojás volt a napi «-ter­més«, most viszont négyszáznál is többet szed össze naponta a baromfigondozó. Huszonnégy asszony kertészkedni tanul Tavaly ötven hold kukoricát nem kellett megkapálnáuk a kaposfüredieknek, vegyszerrel gyomtalanították ezt a terüle­tet. Ebben az évben kétszáz hold kukoricán végeznek hun- gazinos gyomirtást. Es mi lesz az asszonyokkal, hol, milyen munkában foglalkoztatja őket a tsz? A kérdésre a párttitkár válaszol: — ötven holdon konyhakerti növényeket termelünk az idén, és itt sok asszony kézre vár munka. Akiknek a mezőn nem jut tennivaló, azok a kertészet­ben találnak majd elfoglaltsá­got. És hogy az asszonyok értse­nek is a kertészkedéshez, hu­szonnégyen tanfolyamon szer­zik meg a szükséges ismerete­ket. Elsőéves hallgatók az ezüstkalászos szakmunkáskép­ző tanfolyam kertészeti szakám A tavaszt várják Kaposfüre- den. De nemcsak várják, ha­nem készülnek is fogadósára. — Az a közös gazdaság lesz előnyben az idén, amelyik ko­rábban «kiugrik«, mihelyt le­het, hozzálát a mezei munkák­hoz — mondja a tsz-elnök. Jól mondja. Hemesz Ferenc A Bárdibükki Állami Gazdaság központi műhelyébe aulóvi!l3Rift$$ápi szerelő: iúivesz azonnalra Fizetés mí»ge{ry«*zés «zerint. Útiköltséget fölvétel esetén lérítünk. jelentkezet; a gazdaság főmérnökénél. ____________________(3370)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom