Somogyi Néplap, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-21 / 43. szám

Csütörtök, 1963. február 21.

3

SOMOGYI NÉPtAY

Nemcsak péns kell,.*

Egymásután két jelölőgyűlést

tartottak még a múlt hónapban Szentborbáson. S a dolog csattanója: egyiken sem tudtak megegyezni, ki legyen a község járási tanácstagjelöltje. A jelölt nem kapta meg a szükséges szavazatszámot.

A járásnál értetLenül és csodálkozva fogadták a hírt. Nem akarták elhinni, hogy a járás egyik legjobb termelőszövetkezetének elnökét visszautasításban részesítette a község lakossága. Akkor már ismert dolog volt, hogy a szentborbá- si szövetkezetben 56 forint jut minden munkaegységre. Ennél többet csak a barcsi Vörös Csillagban osztották. Ötvenkilencben, az alakuláskor mindössze egy pár disznója volt a közös gazdaságnak, ma pedig kétmilliós vagyona van. A borbásiafcnak nem kell magyarázni, 'mit jelent ez a gazdagodás, hisz az első évi 27 forintos és a mostani osztalék között világos az összefüggés. S mindezt a párton kívüli Dégi Vendel elnöksége alatt érték el. Előre kell bocsátani azt is, hogy Dégi élvtárs mindig önzetlenül szolgálta a közösséget, meggyőződés es harcosa a szövetkezeti mozgalomnak, becsületéhez kétség sem fér, tisztahezű ember, s az elért eredmények bizonyítják, hogy ért a szervezéshez, a vezetéshez, s hogy oktalanság volna elmozdítani a szövethet zet élérőL

Mégis a jelöílőgyűlés mintegy száz-százhúsz részvevője közül csak huszonötén szavaztak mellette, négyen ellenezték a listára váló fölvételét, a többség nem mondott se igent, se nemet, tartózkodott a véleménynyilvánítástól is, a szavazástól is.

Hallottam azt a megokolást, hogy Dégi Vendelt olyanok buktatták ki, akik nem is a termelőszövetkezetben, hanem másutt dolgoznak, ennélfogva — úgymond — nem ismerhetik az elnök ténykedését. Válóban, részt vettek a gyűlésen olyanök is, akik a helybeli kosárfonó üzemben keresik kenyerüket, de azt sem szabad elfeledni, hogy hozzátartozóik ' előszövetkezet tagjak ők maguk is kapcsolatban vannak a szövetkezettel. Megeshet az is, hogy egy külső ember talán nem lát és nem ért meg úgy egy-egy problémát, ennélfogva véleménye, megállapításai sem olyan megalapozottak, de hát a tagság miért értett egyet velük? Talán nem volt bátorságuk felszólalni s megcáfolni a véleménymondókat? De ugyan mitől, kitől kellett volna félniük? Azok hibáztathatok, akik nem mondták el véleményüket, ha ugyan más volt a véleményük, hallgatással ugyanis semmit sem lehet megoldani.

Marad még egy nézet: olyanok akartak előtérbe kerülni, akik évekkel ezelőtt megfutamodtak a nehézségek elől, most pedig megjött a hangjuk. Szó se róla, akadhatnak ilyen emberek is, közrejátszhatott irigység, demagógia, az sem elképzelhetetlen, hogy némelyek saját pecsenyéjüket akarták sütögetni.

De miért nem áilt sarkára a szövetkezeti tagság, miért volt közömbös? Azért, mert a gyűlésen elmondottakban volt igazság Volt, jóllehet ezek az apró hibák, kifogások nem teszik alkalmatlanná Dégi Vendelt a tanács-tagságra. A fel- hánytorgatott hibákról nemcsak ő tehet, nemcsak ő felelős értük.

Egy példa: kukoricaszedés folyik a tsz-ben. Sűrű a kukorica, az asszonyok bosszankodnak, hogy kevés egységet tudnak keresni. A munkacsapat- vezetők hallják a panaszt, s megígérik, hogy eltérnek a normától, több egységet írnak jóvá az elvégzett munkáért, így is tesznek. Az elnök csak a főkönyvelőtől értesül erről. A tagság előtt nagy becsülete van a munkaegységnek, de érthető, hogy az elnök is azt szeretné, hogy minél több jusson egy-egy munkaegységre. Meg aztán az az elve, hogy ha egyben eltér a megállapodástól, el kell térnie másban is. Még kínálkozna egy lehetőség: összehívja a vezetőséget, hogy döntsön, egyet lehet-e érteni a csapatvezetők eljárásával. S ha nem, álljanak oda a tagok elé azok, akik elkövették a hibát. Ez lett volna az ésszerű cselekedet. Dégi elvtárs azonban nem ezt tette. Egyszerűen levonattá a munkaegységet a kukoricaszedőktől. Nem gondolt azonban a következményekre. A munkacsapat-vezetők azt

mondták az embereknek: »■Nem mi vontuk le a munkaegységet, hanem az elnök.« Azt elfelejtették élmondani, hogy ők is ludasak a dologban.

Még a tavasszal megígérték a tagoknak, hogy a cukorrépát, a napraforgót premizálják. Az átlagtermés meghaladta a tervezettet, igen ám, de voltak olyan parcellák is, amelyeknek művelői nem érdemeltek volna prémiumot, mert keveset termeltek. Oda kellett volna állni a tagok elé

és azt mondani: ez meg ez nem kapálta meg tisztességlesen a répát, nem kap prémiumot. A tagság ezt megértette volna, és támogatta volna vezetőséget

Dégi elvtárs ellenezte az egyenlősdit, de az ő éLképze- lésével sem lehet egyetérteni, ugyanis azt akarta, hogy senki se kapjon prémiumot. Ez nyilván bántotta az embereket, s nem hagyták annyiban a dolgot, követelték, hogy vezetőség tartsa meg adott szavát. Végül mégiscsak egyen- lősdl alapon osztották ki i többtermelési jutalmat. Sok embert azonban idegesített az, hogy hol a munkaegységükből csipegetnek le, hol másban akarják megkárosítani őket. S mivel a vezetőség tagjai közül némelyek nem akarják vagy nem merik vállalni a felelősséget, a rossz hangulat középpontjában Dégi Vendel állt. Ilyenkor persze nemigen'mér. legelik az emberek, hogy az elnök voltaképpen jót akart. Ezt használták fel ütőkártyának a jelölőgyűlésen.

S akadtak demagógok is. Azt vágták pL az elnök fejéhez, hogy miért van családjának annyi munkaegysége. Jogos lett volna bírálatuk, ha az elnök feleségének el nem végzett műnkéért írnak be egységet. De a dolog nem úgy áll, az elnök felesége és édes anyja akkor vállalta el a tehenek fejesét, amikor nem akadt ember erre a posztra, s ma-ga az elnök volt kénytelen kifejni a jószágot. Erre a bírálatra nem szolgált rá Dégi Vendel.

Az első jelölőgyűlés eredménytelensége után a Hazafias Népfront, illetve a választási elnökség új gyűlés megtartását határozta eL A szavazatok azonban most is hasonló arányban oszlottak meg, sőt az új jelolt sem kapta meg a szavazatok többségét. Pavle- kavics András, a helybeli népfrontbizottság titkára ezeket mondotta: — A második gyűlésre ügy készültünk, hogy ha Dégi Vendel azt mondja, »emberek, valóban történtek hibák, de ki fogjuk küszöbölni őket«, mellé álltunk volna. De nem mondott ilyet, - felindult- ságában azt hajtogatta, hogy nem érdemelte meg ezt.

Szsntbcrbás helyett végül is Tótújfalu állított járási tanácstagjelöltet, ám a tanulságot nem szabad elfelejteniük a szentborbásiaknak... Az egyik helybeli felszólaló azt mondta:

»Nem. elég a tagságnak az ötvenhat forintos osztalék, megértés és jó szó is kell.

ŐKET JELÖLTÜK...

Grófi cselédből képviselő

Ártsa szigorú. Aki nem ismeri, zárkózottnak mondaná. Hangja, valahányszor utasítást ad, keményen, határozottan cseng. Életéről, munkájáról érdeklődöm.

— Ragaszkodom népemhez — mondja. — S ha csak tőlem függ, és bíznak bennem, maradok termelőszövetkezeti elnök, amíg munkám elvégzésére alkalmas leszek...

Bognár József, a balaton- őszöd—szemes! Vörös Csillag Tsz elnöke kerüli a hosszé beszédet, szóvirágokat. Életéről, munkájáról néhány szót ejt csupán.

— Cseléd volt ’apám és vele együtt én is gróf Nicky gyugyi alsó majorjában. Onnan jöttünk 1940-ban Balaton őszödre. 1949-ben lettem tsz-tag, tíz éve elnöke vagyok a szövetkezetnek. Az 1962-es gazdasági év végén 34,20 forintot fizettünk munkaegységenként.

E néhány szóban nincs benne az a nehéz küzdelem, melyet a 28 alapító tag 1949-ben a szövetkezet létrehozásáért, fenntartásáért vívott. 1956-ról is hallgat, arról az időszakról, amikor néhányan a »-paraszt ellenségét« látták benne, s éjszaka megzörgették lakásának ablakát, késsel keresték. A szövetkezet akkor sem ment szét,

sőt hót családdal erősödött. 1956-ban 35 forint jutott munkaegységenként.

Az idén négy forinttal többet osztattak a tervezettnél. Ez valamennyiünk érdeme — mondja Bognár elvtárs. — Azo- ké az embereké, akik becsületesen dolgoznak a szövetkezetért. Kránics Ferencé, Panics Józsefé, Ba bocsát Lászlóé és a fiataloké, akik csak néhány éve dolgoznak a tsz-ben: Sker- lecz László, Sandl Rózsi, Feczli László és a többiek.

Bognár József azonkívül, hogy elnöke az 1961-ben egyesült őszödi, szemesi termelő- szövetkezetnek, Őszödön társadalmi tanácselnök is. A siófoki járás munkásőrségének rajparancsnoka. Tagja a megyei pártbizottságnak, a községi fmsz és az FJK igazgatóságának. Esti egyetemre jár, s most végzi az általános iskola nyolcadik osztályát is.

Az idén tovább fejlesztik a termelőszövetkezetet. 150 hold gyümölcsöst telepítenek, 35 holddal- növelik szőlészetüket, 50 holddal az öntözött területet. S a következő zárszámadáskor 36 forintot akarnak osztani munkaegységenként.

Nemcsak Bognár József ragaszkodik népéhez, népe is ragaszkodik őhozzá. Ez nyilvánult meg a múlt hónapban megtartott jelölőgyűlésen, amikor ismét országgyűlési képviselőnek javasolták: »Nem játszotta a képviselő urat«..: »Egyszerű ember maradt, mint volt.« »Nálá jobbat nem tudnánk jelölni.«

Ez a legnagyszerűbb elismerés, amit egy grófi cselédből lett országgyűlési képviselőjelölt választóitól kaphat.

Sz. U

EGY FALU ÚJ ARCA)

(Belaixäßi üdítő záiö k

Történészek följegyezték, hogy a mohácsi vész után néhány évvel Bélaváron tanácskoztak az ország sorsáról a tekintetes rendek és karok. Ma persze másfajta tanácskozások folynak itt. S ha nem történelmi fontosságúak is, a falu új arcának megrajzolása közben érdemes papírra vetni őket

A lakásokban modem bútorokat talál a látogató. S nem szükséValósdg, vágy és lehetőség

Varga József

első padra. Az általam leírt ember majd ön mellé telep, szik. Amikor távozik,' a pádon »felejt« egy mappát. A mappában van a pénz. Másnap, miután »megvásárolta« az autót, a Pobeda, a kapu és a garázs kulcsát »felejtse« ugyanazon a helyen. Csak most ön távozzék elsőnek.

— Hogy értesítsem önt... a vásárlásról? — kérdezte Nyu- hov fojtott hangon.

— Ez ne nyugtalanítsa. Bizonyos idő múltán az autóra már nem lesz szükségünk, és így teljesen az ön tulajdonává válik. Ezenkívül pénzbeli jutalmat is kap ...

— És ön megígéri, hogy... semmi mást nem akar tőlem?

— Parancsolja, hogy hazaszállítsam? — kérdezte felelet helyett gúnyosan mosolyogva a »sofőr«.

Tizennegyedik fejezet

Mihail Drozdov korán elvesztette szüleit. Anyjának bátyja, Sztyepan Kruglov vette magához. A nagybácsi erdész volt, a várostól mintegy harmincöt kilométernyire; egymagában élt, és még örült is, hogy a magányos erdészlakban van kivel megrövidítenie a hosszú téli estéket. A maga módján nevelte Misát, és belé- oltotta a becsületről, a Telkiismeretről vallott saját nézeteit és felfogását.

Amikor Mihail betöltötte nyolcadik évét, nagynénje, apjának idősebb nővére vette magához, aki abban a városban élt, ahol azelőtt Mihail

szülei laktak. Itt volt az ideje, hogy a fiú iskolába járjon. A nagybácsi »erdei nevelésének« hamarosan megmutatkozott a következménye. Mihail az iskolában rosszul viselkedett, és többször kicsapták. A nagynéni sem tudott boldogulni uno- kaöccsével, és Sztyepan szívesen visszafogadta magához.

Mihail a háború befejezőékor töltötte be tizenhatodik esztendejét. Egy év múltán nagybátyja felhajtására részt vett egy gyilkosságban. Sztye. pan azt magyarázta unokaöcs- csének, hogy halálos sértésért áll jogos bosszút. Mihail még csak nem is sejtette, hogy a haza ellenségeinek előre megfontolt tervét segíti elő. A nagybácsi a bűntett elkövetése után visszavonult az erdőbe, mint ‘vadállat a barlangjába. A felfedezéstől tartva, Mi- hailnak is tilos volt távoznia az erdőből. Éjjelente Sztyepan titokban eltűnt valahová. Mihail rájött, hogy az erdőben van valami rejtekhelye, de hogy hol, nem tudta kilesni.

önálló, becsületes életet kezdjen.

A kollektívában rövidesen észrevették, hogy Mihail Drozdov már nem kezd minden apróság miatt verekedést, mintaszerűen dolgozik, jobban ügyéi külsejére. A változás Gáljának volt köszönhető, aki ugyanitt dolgozott a portán, mint időellenőr. Érdeklődve figyelte a fiút, aki mintegy véletlenül, gyakran került szeme elé.

Végre Mihail rászánta magét, és meghívta a leányt moziba. Két hét múlva már az egész garázs tudta, hogy szeretik egymást Senki sem sejtette azonban, hogy ez a jól megtermett fiú kimondhatatlanul szenved, amikor egyedül marad gondolataival. Múltjának emlékei üldözték, amelyekről Gál ja semmit sem tudott. Egyik este, amikor rettenetes gondolatainak terhét Fél estziendő múltán ugyan- nem tudta már tovább viselni, csak nagybátyja rábeszélésére, mindent ellnondott neki. A

Mihail három másik fiúval ,. * _ __ . „ . , ,

kísérelt lainy elszomorodott; nem hal-tCsiky Gergely Színház.

együtt merényletet még. egy ismeretlen férfi ellen, de elfogták és elítélték őket

Csak a nyomozás során tudta meg, hogy ellenséges kártevésben vett részt. Amikor letöltötte büntetését, nem tért vissza Sztyepanhoz; nagynéniénél telepedett meg. Időközben kitanulta a sofőrmes térségét, s ez lehetővé tette, hogy

látszott többé gondtalan nevetése. De nem kerülte Mihailt, aki állhatatosan bizonygatta, hogy örökre végzett múltjával. Galja végül is hitt neki, jókedve visszatért, és boldogságát nem zavarta többé a kétel kedés.

(Folytatjuk)

ges a ruhatár szemügyre vétele. Elegendő az is, ha csak a boltba néz be az ember. Divatosan öltözködnek a fiatalok.

A szépre, jóra vágyó idősebb nemzedék könyvet kér. Ez úgy kezdődött, hogy az iskolás unokák a maguk könyvtárából egyre-másra hordták haza a könyveket. A nagymamák, nagypapák belelapozgattak, aztán nem tudták letenni. Sokan mennek 70—80 éves korukban a szemészetre szemüvegért, mert maguk akarnak olvasni. Petőfi, Arany és Móricz Zsigmomd után ma már Hemingway-, Tolsztoj-, Solohov- és Zola-műveket is kémek. A művelődési ház irodalmi színpada nemrég Petőfi verseiből egész estét betöltő műsort adott.

De vannak még kielégítetlen vágyak. A látogató hiába keresne tv-antenmékat a faluban (nemrég vették az első készüléket). S ez bizony hiba. Az emberek szíves-örömest mennének esténként a művelődési házba televíziót nézni. De erről valahogy megfeledkezett a tanács is meg a szövetkezet is. ígérik, hogy rövidesen pótolják a mulasztást. Szeretnék azt is, ha évente egyszer-két- szer ellátogatna hozzájuk a Igaz,

hogy csak 870 lelkes a falu, de biztosan telt ház fogadná a művészeket.

Hírük már eljutott a szomszédos községekbe, víz váron így i vélekednek róluk: »Olyan szor- ; galmasak, mint a hangyák. Az,

hogy az idén csaknem 11 forinttal emelkedett a munkaegység értéke, jórészt az ő érdemük.«

Vajon mit csinál ez a szorgalmas assBonynép a téli estéken? Alkonyat után, ha otthon letették a munkát, az iskola világos ablaka jelzi, hogy együtt vannak. Horgolnak, hímeznek és varrnak szorgalmasan. Mi kovácsolta össze ezeket az asszonyokat és lányokat? A munka és a tanulás. Két éven át szorgalmasan látogatták a szabó-varró tanfolyamat. S az eredmény: mosolyogva mondják, hogy egyenruhát készítenek. A minta mér megvan. Mutatják is mindjárt. Remekmű. Most arról beszélgetnek, hogy színdarabot tanulnak. A bemutató bevételéből mosógépet szeretnének venni.

Az asszonyok és a lányok közül öten tanulnak a középiskola, illetve az általános iskola levelező tagozatán. Többségük azonban még adós egy-két osztállyal. Azt mondják, szívesen tanulnának, de az, hogy Vízvárra kelljen átjárniuk, elriasztja őket Amikor az általános iskola esti tagozatát szervezték, tizennégyen jelentkeztek. Egy hallgató kellett volna, hogy Bélaváron indulhasson meg az iskola. S ma a tizennégy helyett mindössze öten tanulnak. A többiek el sem kezdtek, mert a tanulásra még csak vállalkoztak volna, arra azonban már nem, hogy hetenként kétszer Vízvárra menjenek.

Jó lemre, ha a járási művelődésügyi osztály segítene nekik.

Bélaváron aránylag kevés a középiskolás. A szülők ugyanis jobban örülnek, ha gyermekük szakmát tanul, s mesteremberré válik. Eddig 28 fiatal szerzett szakmunkás-bizonyítványt. Hárman érettségiztek rendes

tagozaton, most hatan tanul, nak.

Amikor a szülőknek megemlítem a Pápics Mihály bácsitól hallottakat, mosoly fut végig az arcokon. »Az régen volt. Ma már bírjuk anyagilag. Ha a gyereknek jó esze van, menjen, tanuljon, mi a költségeket tudjuk állni.«

Hárman — özvegy Varga Já- nosné, Casparics Vendel és Konyhán József — számolták össze a gyermekük tanulásával kapcsolatos kiadásukat Tandíjra, zsebpénzre évi 1200 forint (Havi ötven forint a zsebpénz!) Ruhára (»törődni kell ezzel is, elvégre nem járhatnak akárhogyan!«) évi 3600 forint Három pár cipőre 800 fórjait, fehérneműre 2000 fa. rint. Ez összesen évi 7600 forint. E három szülő közül az egyik tejkezelő, a másik kettő tsz-tag.

Beszélgettem néhány felnőtt »diák«-kal. A tanácselnök ezt mondta: »Még fiatalnak érzem magam. Tíz-egynéhány éve a szükség vitt rá a tanulásra; megválasztottak könyvelőnek a termelőszövetkezetbe. Tanfolyamra küldtek. A tanácsakadémiára már , Jcész- akarva” mentem, és jelesen végeztem. Azt hiszem, csak hasznát veszem, ha folytatom a tanulást« Simon Márta bolti eladó és Pápics József kubikos azi idén érettségizik. Nem bánják az áldozatvállalást. A tudásvágy késztette Kertai Tibor segédmunkást, Horváth Tibor vasutast, Győrfi Kálmánná postást és a többieket is arra, hegy a napi fárasztó munka után esténként beüljenek az iskolapadba. Es egyre többen lesznek. Az idei tanévben hárommal szaporodott a felnőtt középiskolások száma.

ők már nem kukoricakenyéren élnek. Községük már nem isten háta mögötti fészek. Bélaváron is új falu születik.

Nemeth Sáatdw