Somogyi Néplap, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-20 / 42. szám

Szerda, 1963. február 20. 3 SOMOGYI NÉPLAY EGY"FALU ÚJARCA^ Qjídiwái'i (mltőZjCLiők J ébren a könyvek fölött. A mo­Bélavárról, eb­ből a kis ha­társzéli falu­ból valamikor sokan próbál­tak kitömi. Az idős emberek keserűen beszélnek arról, hogy úgy ötven éve sokan búcsúztak el szeretteiktől. A bátrabb fia­talok összeszedték szegényes holmijukat, és a vászonzsákba tett pogácsával élindultak tu­dást és világot hódítani- Azon­ban a kétségbeesés, a nyomor és a kílátástaiahság sorra ha­zahajtotta őket- S kipróbálva Amerikát csalódottan próbál­tak itthon boldogulni- De a hazai élet sem adott nékik semmit. A falu alatt ka­nyargó Dráván 12 malomban szerettek volna őrletni- Évről évre kocsira ültek a molnárok, és járták a könnyező falvakat. Könyörögtek, rimánkodtak ga­bonáért. Hiába, mert nem volt. Az emberek kukorricafcenyéren éltek. A falu legöregebbje így emlékezik: »Nekünk csak any- nyi jutott, hogy a nevünk le­írására megtanítottak. Kukori­ca- és árpakenyéren éltünk. Peddig szerettünk volna mi is jó kenyeret és húst enni néha. Szerettük volna, ha fiaink többre vihetik...« A valóság, az élet kétségbe­ejtő volt, a nyomorúság elké­pesztő méretű- »Bélavár az is­ten háta mögött van» — mon­dogatták- ötven év alatt a bob tos és a kocsmáros gyerekein kívül mindössze négyen tudtak bejutni a rangot jelentő polgá- riba­Soka.t, nagyon sokat kellett; pótolni a fel­szabadulás után. Ezek az* számottevőek; mert évszázadok helyett más­fél évtized alatt születtek- A legelső, ami szembetűnik: na­gyon sok az új ház. Szép tégf- laházak nagy ablakokkal. Ti­zenöt év alatt több mint száiz új házat építettek. A családok nyolcvan százaléka emberhez méltó lakásban lakik. Alig akad néhány olyan ház, ahol még nincs rádió. Az időseb­bek nyugdíjat kapnak. Ma már senki se mondhatja, hogy Bé­lavár az isten háta mögött van. Ezt a falut is bekapcsol­ták , egy kövesúttal az ország vérkeringésébe. Idősek és fia­talok daloltak örömükben, amikor fényt, villanyt kapott a falu. Művelődési házat, orvosi rendelőt, postaházat, járdát, sportpályát építettek. Könyv­táruk és mozijuk is van. A két-, három- és négyelemis felnőttek és gyermekeik végre kinyújthatták kezüket a tudo­mány felé- Az új élet áramló ritmusa magéval ragadta'a bé- laváriakat- Nem szükséges az összehasonlítás. Ma 137 újságot hord szét a postás •.. Harminc családnál van mosógép ... A szövetkezet modem üzletében egyre többen vásárolnak köny­vet A könyvtárnak 202 állandó olvasója van. Az űt hosszát ne járjuk vé­gig. Ma már természetes, hogy legalább nyolc osztályt járnak az isko­lások. Természetes az is, hogy nyitva áll előttük a középisko­lák és egyetemek kapuja. De az emberek először a gazdasági alappal törődtek- Nem tudtak betelni a lehetőségekkel­így történt, hogy az idősebb generáció néhány tagja vállal­ta az úttörést- Az idegein bizo­nyára megmosolyogná Pápics Mihály bácsit. A 84 éves ember olyan szeretettel beszél erről a néhány emberről, mintha mindegyik saját gyermeke vol­na. »Nagy dolog ez, kérem, na­gyon nagy dolog. Ki merte volna gondolni, hogy a sze­gényember fiából is lehet vala­ki? Álmomban sem jutott eszembe, hogy a mezítlábas gyerek egyszer ilyen sokra vi­szi- . Milánovics Imre, Gasparics Elek és Bélavári Pál sem gon­dolhatott erre soha. És a töb­biek sem, akik deresedé fejjel vették kezükbe a könyvet. Az akarat erőt adott nekik, s él­tek a lehetőséggel Ariról keve­sen tudnak, hogy ezek az em­berek hány éjszakát töltöttek solygo, egykor mezítlábas Im­re gyereket meglett férfi ko­rában a jogtudományok dokto­rává avatták. Ma megyei bíró. Elek az egyik budapesti üzem felelős beosztású vezetője- Pa­li is valóra váltotta álmát: szakképzett erdész lett- És akad még tanár, tanító is. A tanácselnök akadémiát végzett, és most egyetemen szeretné foly­tatni a tanulást. Fiatal ember, negyvenéves lesz, mire meg­szerzi a diplomát. A párt titkár másodéves hallgatója a felső­fokú mezőgazdasági techni­kumnak. Nemrég jött haza is­koláról a szövetkezet brigádve­zetője. Jelenleg hat fiatal ta­nul középiskolában- Hét fel­nőtt vállalkozott arra, hogy le­velező tagozaton megszerzi az érettségi bizonyítványt. Közü­lük kettő bolti eladó, egy fod­rász, egy kubikos, egy erdésze­ti dolgozó, egy gépírónő és egy vasúti munkás. Ketten ebben az évben érettségiznek, öten tanulnak az általános iskola levelező tagozatán. Csaknem harmincán szereztek szakmun­kás-bizonyítványt. Változott az iskola helyzete is. Két pedagógus tanítja az al­só tagozatos tanulókat, a fel­sősöket autóbusz viszi a szom­szédos vízvári iskolába- Az idősebb nemzedék érdeklődve fogad mindent- A művelődé­i si házban megrendezett isme­retterjesztő előadásoknak törzshallgatósága van- A párt- oktatáson ugyanannyi a pár- tonkívüli, mint a párttag. Na­gyon népszerűek a filmvetíté­sekkel egybekötött előadások. A napokban egyhetes növény- termesztő tanfolyamot indíta­nak. A művelődési otthon szín­játszó csoportja évente általá­ban tíz színdarabot mutat be telt ház ellőtt. Németh Sándor (Folytatjuk.) Egy kis vissza­pillantás Bizonyító tények eredmények Akik elindultak Számok az emberekről keztüntri — A sofőr fékezett. i—" Azt hiszem, érdekli, hogy , és mint van régi barátja. Egyébként emlékeztetőül aján­dékot is küldött. — S a válla fölött fényképet nyújtott hát­ra. A felvillanó lámpa homá­lyos fényénél Alekszej Ivano- vics borzalomtól tágra nyílt szemmel meredt a fényképre. Nehéz testével magatehetetle- nül roskadt vissza az ülésre. Szája tátva maradt.. = Szokatlanul kemény fagy verte bilincsbe a földet. A hó olyan gyakran és sűrűin esett, hogy a város megtisztítására kihajtott lakosok már erejük fogytán voltak. Alekszej Iva- novicsnak úgy rémlett, hogy az S helyzete mindennél nehe­zebb. Reggelente géppisztoly torka ásított rá, s mindig úgy érezte, hogy másnap már nem tud felkelni. De eljött a más­nap reggel: a géppisztoly is­mét csak arra kényszerítette, hogy úrrá legyen halálos fá­radtságán, és újból kezébe ve­gye a lapátot. S a hó egyre csak esett, esett... ,Egy ilyen napon jelent meg nála Krüger. Fesztelenül be­járta a házat, és megparan­csolta, hogy a legszebb szobá­kat bocsássák rendelkezésére. Nyuhovék epjy kicsi, homá­lyos melléképületbe költöztek át, Krüger valahogy megtud­ta, hogy Nyuhov kitűnően ért az autószereléshez, és másod­fokú vezetői képesítéssel ren­delkezik. A ház udvarára azonnal beállítottak egy sze­mélyautót, hogy megjavítsa. Krüger felmentette Nyuhovot a hólapátolástól. Nyuhov gyorsan és kiválóan megjavította az autót. Az al­katrészekről és a szükséges szerszámokról Krüger gondos­kodott. Ezt követően hadifog­lyokat hajtottak Nyuhov há­lának tágas udvarába- Né­hány nap alatt garázst építet­tek­Ettől kezdve Nyuhov a Krü­ger által hozott autóikat javí­totta- Krüger eladta a kocsikat, és jól megszedte magát Az egyik napon partizáncso­port hatolt be a városiba. A Gestapo főnökét és a fogolytá­bor parancsnokát a lakásukon megölték. A város felélénkült Ez volt az első híradás övéik­től. örömtől ragyogó arccal jártak az utcán; ti tokiban gra­tuláltak egymásnak­Krüger néhány éjszakán át nem mutatkozott. A partizánok bosszújától rettegve, vala­mennyi német liszt a Gestapo helyiségeiben aíudt. Alekszej Ivanovics a garázs­ban dolgozott, amikor váratla­nul a Gestapóna hívatták. Egész testében remegve, a be­rendelés okát találgatva sietett a szürkére festett épület felé, amely azelőtt középiskola volt. Akadozó nyelvvel érdeklő­dött, hogyan találhatja meg Krüger szobáját. Az őrszem megmutatta. Nyuhov félénken kopogtatott és belépett- Krü­ger hatalmas asztalnál ült, mellette két másik Gestapo- tiszt. Az ablaknál fényképező­géppel a kezében egyenruhás német állt- Valamivel odább, tiszteletteljes tartásban, egy polgári ruhás férő várakozott. Az asztal előtt, tépett ruhában, hátrakötözött kezű, mezítlábas, vérző férfi. Nyuhov e képet látva, ijed­ten hátralépett. — Megállj! Egyetlen lépést sem! — kiáltott rá Krüger. — Megismeri ezt a partizánt? — mutatott a kthallgatottra; Nyuhov életében először'lát­ta a feléje forduló kócos, csu­pa kékfoltos férfit­— Nem... nem ismerem — dadogta. *- Mit3 «— asckwtt Kröger« — Tagadja? Hiszen maga ad­ta fel ezt a bolsevikot. • • — Őt? — mutatott Nyuhov a fogoly felé- — Először lá­tóim. Ebben a pillanatban vakító fény villant fel, kattanás hal­latszott. A németek ezután a maguk nyelvén, hangosan vitatkoztak valamin, majd maguk előtt hajtva a foglyot, Krüger kivé­telével, valamennyien kimen­tek a szobából. — Jöjjön közelébb! — szőtt Krügjer mosolyogva Nyuhov- hoz, aki sóbálványként állt előtte. — Soha az életben nem fényképezték még le magát, hogy ennyire megijedt? Vagy talán a partizánt sajnálja? — Igen. •. Nem.;. — nyög­te ki Nyuhov ijedtem — Hagyja már abba a re­megést, és figyeljen rám! Ma a garázsba behoznak egy sze­mélyautót- Reggelre még ak­kor is menetkésznek kell len­nie, ha egész éjjel dolgozik rajta- Ügyéljen: az autó a tá­bornoké; kifogástalan állapot­ba kell hoznia. Gondja legyen mindenre- A tábornok nem tű­ri a piszkot Ezt akartam mon­dani .;. Vehet az én élelmi­szerkészletemből, hogy dolgoz­ni tudjon. Elmehet! Nyuhov úgy tántorgott haza, mint a részeg. Erezte, hogy valami rettenetes történt vele, csak éppen nem tudta, mi. Az autót reggelre megjavította, de az ennivalóhoz hozzá sem nyúlt Hamarosan megtalálta a Gestapónál történt borzalmas és érthetetlen jelenet magya­rázatát- Segített kitakarítani Krüger szobáját, amikor aszta­lán észrevett egy berlini új­ságot. Első oldalán meglátta a kihallgatáson készült fényké­pet, amelyen ö ujjal mutat a ŐKET JELÖLTÖK... í1 leiében már sok meglepetés érte Valter Imre elv társat, az országos hirű ráksd Űj Élet Termelőszövet­kezet elnökét. Az ötvenes évek elején kormányki tűn - tetést kapott. Vezetésével szövetkezete még kiválóbb eredményeiket ért el. Valter elvtársat a kö­zelmúltban Kossuth-díjjal tüntették ki- Nemrégiben a sok bajjal küszködő somogyszi- 11 Petőfi Termelőszövetkezet tagsága meghív­ta elnökének, s Valter elvtárs ezt is szívesen vállalta­A legutóbbi megyei pártértekezleten bevá­lasztották a Magyar Szocialista Munkáspárt Somogy megyei Végrehajtó Bizottságába. S most egy hónapja újabb meglepetés érte: szü­lőfalujának lakói országgyűlési képviselővé jelölték. A .jelölőgyűlésen egymás után mond­ták el többen is, »hogy Valter elvtárs szemé­lyében a legméltóbb embert jelölik a nép- képviselet legfelsőbb szervébe«. Ez a kitün­tetés, akárcsak a többi, a szocializmus fölépí­téséért küzdő parasztember életének méltó megbecsülése. 17 elcsattant a taps, amikor a ka­posvári kórház dolgozóinak je­lölőgyűlésén ja­vasolták, hogy dr- Sívó Józse­fet küldjék az országgyűlésbe: Dr. Sívó Jó­zsef csaknem harminc évvel ezelőtt szerezte meg orvosi dip­lomáját, s zenmógy éve ve­zeti a kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályát. Áldo­zatos munkáját sok minden dicséri: fölfejlődött az osztály, évről évre csökkent a gyermekhalandóság- Az életért, a‘ boldogságért, mindannyi unk szeme fényéért dolgozik a főorvos és valamennyi munkatársa- Ezt az odaadó és eredményes te­vékenységet ismerte el államiunk azzal is, hogy dr. Sívó Józsefet 1952-ben a Magyar Népköztársaság Érdemérem aranyfokozatával, 1956-ban pedig a »Kiváló orvos« címmel tün­tette ki. Dr. Sívó József közéleti tevékenysége sem ismeretlen a megye dolgozói előtt. Mint vá­rosi, illetve megyei tanácstag, majd mind or­szággyűlési képviselő és pótképviselő sokat fáradozott választói ügyes-bajos dolgainak el­intézéséért „Országgyűlés itt vagyon..., hadd igyék az adózó nép" AZ ŰRI KÉPVISELÖVA- LASZTASOKRÖL szóló em­lékek tárházában sok somo­gyi érdekességet is találunk. A leendő honatyák etették, itatták választóikat, megígér­tek mindent, hogy megkapják szavazataikat, és azután töb­bet nem látták a jelölt urat Az önkényuralom végén az első nagyobb szabású válasz­tási komédiára 1865-ben, az osztrák és magyar uralkodó osztály kiegyezésének előkészí­tésekor került sor. Ebből az időből néhány érdekes adat áll rendelkeziésünikire. A mág­nás jobboldalnál pénz és pro­paganda nem hiányzik. Pénzük borra és pecsenyére volt, így egy népszerűsítő füzetecskére is tellett A füzet Kaposváron megkötözött partizánra. Bal­jós előérzet dermesztette meg lelkét- Körültekintett, nem lát­ja-e valaki, és hirtelen zsebé­be rejtette az újságot- Előér- zete nem csapta be. Krüger se­gédtisztje lefordította a fény­kép szövegét- »Alekszej Ivano­vics Nyuhov az új rend barát­ja. Ö is, mint más öntudatos hazafiak, maguk hozzák a Ges-, — . . , tapóra a partizánokat és kom-♦ sommi. Az un jobboldalnak munistákat,. akiket szivükből f02 kellett csak, és a követke- gyűlölnek« |ző év januárjában már gon­Alekszej Ivanovics ágynak I dosikodtak megfelelő fegyveres dőlt. Három hétig magas láza t íróról, ^ valamint ^ az ellenze- volt, félretoeszélt. Amikor vala- ! taY°í tartásairól. Terme- raivel jobban lett, elővette hogy atezolut győztes­matraca alá rejtett újságot; fkent a maguk jelöltjét hoztak , tartalmazta a kerületi éneke­ket. Különben mindenütt föld­birtokosok voltaic a jelöltek, és őket is választották meg. A nyolc földbirtokosból hat közeli rokonságban állt egy­mással Egyedül Szilban lé­pett föl komoly eséllyel újból az 1849-es debreceni trónfosz­tást megszavazó, majd súlyos börtönbüntetést szenvedő Fe­kete Lajos ügyvéd. Mondani sem kell, hogy nem lett be­lőle követ, mivel a földbirto­kos jobboldal olyan vereke­dést provokált, hogy két me­gyében párját ritkította. A szi­li választók ékkor ezt dalol­ták: »Zichy Pista Nágocsröl Leesett a táltosról. Ne cirógasd a népet. Nem érsz te soha réve«... Nem érdem ám a kastél; Hanem ki a népért él. Akkor Is így szeresd majd; Ha a dicsőség nem hajt. Kacskovics, te jól főzöl; Szeretünk, de nem győzői; ; Szili kerület követe, ; Éljen, éljen Fekete.« \ VOLT IS OLYAN ETETÉS, ! ITATÁS, majd verekedés, ihogy a választásból nem lett [ki, most már minden etetést lés itatást mellőzve. Csak a {földbirtokosok, a nemesek, a [hivatalnokok és a módos pa- t rasztok szavazhattak. A sza- . . ,, ,, _ i vázatokat csak urakra (föld­Felgyogyulasa után rettegve | MrtokQSok:ra) lehetett nyíltan ment ki az utcára; attól tar- |]eadni Jellemző volt az iha­tott, hogy valamennyi ismerő- * rosbenényl 15 000 holdas, ké­se elfordul tőle. De semmi se ♦ ^ghb báróvá lett Inkey kor. történt. Ekkor Nyuhov nekibá- | tesnótája: torodott. és az újságos bódénál * meg akarta vásárolni az újsá­got- Az újságárus csodálkozva felelte, hogy csak a németek kapják, mégpedig közvetlen Berlinből Nyuhov kissé megnyugodott. Amikor a város felszabadult, megkönnyebbülten győződött meg róla, hogy senki sem tud a szerencsétlen fényképről- Alekszej Ivanovics dolgozná kezdett, és normális mederben folyt az élete­És most, annyi esztendőt is, ahoi elterjedt ez a strófa után, amikor már azt hitte, | „Jő bor a badacsonyi, hogy múltját mindenki elfelej- ♦ az <U Apponyi? t Csépán? Csorba? Apponyi?... tette, megjelent a sofor a fény- í Hegedűs? vagy Nosziopi?« képpel } 1 Különben mindegy volt. (Folytatjuk.) j Egyforma nótát fújt szinte va­szívén ismét úrrá lett a bor- < zalom. Mi történik vele, ha a : városbeliek meglátják a fény- j képet? Ki hiszi el, hogy ártat- • lan ebben az ügyben? »Elérett már a sóska, Éljen Inkey Jóska! Tölts abba a kupába, Hadd igyék a szegény magyar, örömébe, bújába. Országgyűlés itt vagyon* Talán segít a bajon! Tölts abba a kupába, Hadd igyék az adózó nép, Nagy nyomorúságába...» jelent meg, és nyolc oldalon.' lamennyl Csak égy ben külön­' böztek, egyik többet szánt aa itatásra, a másik kevesebbet. Hogy mit, mit nem ígérhetett egyik-másik leendő »honatya«* azt ma már nehéz volna meg­állapítani. Bizonyéra a kényes adóproblémát emlegethették* de a földről, nem hiszem, hogy beszéllek, meg a somo­gyi betegségről, a csecsemőha­landóságról. Bizonyára ez mind kimaradt Inkey József válasz­tási beszédéből is. Az ő gye­rekei nem haltak meg kisko- rukbam, a »pahaszt ivadékai« pedig nem érdekelték méiíó- ségos személyét. a nagyságos és mél­TÖSÄGOS somogyi képviselő urak űri bokrétája mit bánta, hogyan »pusztul el szép fa­junk«. Pedig már megbízható adatok álltak rendelkezésükre, hisz a vármegye aljegyzője készítette. Megtudjuk az »al­jegyző űr statisticaja«-bő3, hogy 1865-ben a meigye lakos­sága alig haladta meg a 251 000 főt. Valamint azt a le­sújtó adatot, hogy az akkor elhaltaknak 55 százaléka öt­éves korúnál kisebb gyermek, szám szerint 4378 ártatlan ap­róság. Járvány, pestis tizedeli az embereket, és védekezésre senkinek sem télik. »Szeren­csétlenség és egyéb baj.. .«* szintén , csak »paraszti ember« életét bevégző halál száz volt a megyében. További képet kapunk arról is. hogy a 33 842 ház (ha szabad mindegyiket ezzel megtisztelni) van a me­gyében. Valamivel, több, mint hét személy esik átlagban egy- re-egyre. Eddig Strinovich untam statisztikája. A többit már mi is kikövetkeztethet­jük. így pl. gróf Somssich méltóságos úr több tucat szo­bát magáiban foglaló kasté­lyaira valamivel kevesebb Ié- lekszám jut, mint a hetesi, a várdai, az újlaki, a bolhási bé­res- és cselédlakásokban lakó parasztcsaládoknál. Nem sza­bad -arra gondolni, hogy ezek a mai értelemben vett házak voltak.' Düledező egyszobás, zsúnos, vertfalú viskók több­ségükben. S ezek 98 évvel ezelőtt mind kimaradtak a követ urak be­szédeiből. Elleniben ígérni ígér­tek annyit, hogy maguk a vá­lasztók is csak azt hitték el, amit megettek és megittak, így terjedhetett el Marcali környékén ez a dalocska is: és bor TeEtett a 15 000 holdból, ő lett a követ. Amíg a tartott, volt dicsérgetése a vá­lasztottnak. Néha a leitatott szavazó már azt sem tudta, ihogy kire kell szavaznia. Va- ; lahogy így történt Marcaliban »Annyi a jóakarón;:. Bajainkból megváltónk ... Hogy Isten úgy segéljen: Azt se tudjuk, ki éljen ... « Igen, így is lehetett »válasz­tani« Somogybán 1865-ben, a grófok és földesúri képviselők évében. A. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom