Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-12 / 9. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1963. január ft A kártyaszobában már este nyolckor megkezdődött az összejövetel. A fraikkos urak töméntelen mennyiségű fran­cia konyakot fogyasztottak. Régen voltak már együtt, és annyi a megbeszélnivaló. Egy csapzott hajú, dadogó úr meg­próbálta túlkiabálni a többie­ket: — Én mindent értek, csak egyet nem. Miért menekül a Stefi? A többiek letorkolták, de az asztalfőn ülő részeg gróf csön­det parancsolt: — Marha vagy... És mi valamennyien nagy marhák vagyunk ... Szökik. Értitek már, vagy a szátokba rágjam a szót?! A gróf artikulátlanul ordí­tott. Odakint a pincérek is meghallották. A fiatalabbik halkan odaszólt az ősz hajú pincérnek. — Mi lesz itt holnap, hogy így összejöttek? Az öreg rágyújtott, és vé­gignézett az üres nagytermen. — Ülésezik a megyei tör­vényhatósági bizottság. Nagy nap lesz, mert lemond Ste- phaich alispán úr. Délután majd újra jönnek az urak, most bánatukban isznak, ak­kor meg majd örömükben ürí­tik a poharakat. De hogy leg­közelebb hol és mire isznak, azt hiszem, ők sem tudják ... Másnap, 1944, augusztus 7-én a vármegyeház nagyter­mében az urak mosolyogva kö­szöntötték »Stefi«-1, azaz Ste- phaich Pál alispánt. Amikor csönd lett a teremben, az alis­pán végignézett a megjelente­ken, és remegő hangon kezdte meg búcsúbeszédét: — Tekintetes törvényhatósá­gi bizottság! Közel harminc­négy évi becsületes vármegyei szolgálat után felsőbbségem kívánságára nyugdíjazásomat kértem. Közszolgálati hivata­lomat 1919. évi májustól ugyanaz év augusztusáig el­hagyni kényszerültem az ura­lomra jutott kommunizmus delkezesei aiapjan, annak pa­rancsai értelmében az ellen- forradalom szervezésében tevé­kenyen részt vettem. Működé­semért a Főméltóságú Kor­mányzó Ür a Nemzetvédelmi Keresztet kegyeskedett ado­mányozni. Megállt, s egy pillanatnyi szünetet tartott. Felcsattant a taps. Üjra végignézett a ter­men, és emelt hangon folytat­ta: — 1928. év novembere óta mint a vármegye alispánja ve­zető pozíciómban az izzó ma­gyar hazaszeretetet, az igazi keresztény szellemet, a krisz­tusi szeretetet, a szociális meg­értést vittem bele a közigazga­tásba, melyről nem egy beszé­dem és nem egy maradandó al­kotásom tanúskodik. És az alispán sorolta tetteit, felmagasztalta ténykedését. De nézzük csak meg közelebb­ről, mit ígért 1928 novembe­rében, amikor megválasztot­ták. »Kötelezem magam a közegészségügy legmagasabb nívóra emelésére. Felveszem a harcot a pusztító tüdővésszel szemben. Az elesetteket fel­emelem, a gyermekvédelmet és -nevelést elősegítem. Szigorú hivatqlfőnök leszek, megköve­telem az egyenlő, jó és igaz­ságos bánásmódot. A munka- nélkülieket munkába állítom. Kiölöm vármegyém közönségé­ből a széthúzást. Kiküszöbö­löm a pártpolitikát. Segítek a somogyi paraszton. Szívesen és örömmel fogadom mindig a falu emberét.« És mit t&tt ez a »nagy­szerű« úr, aki beszédeiben ezzel szokott dicsekedni: »A kommunizmus ideje alatt a Somogy vármegyei direktó­rium kétezer korona jutalmat ígért annak,, aki engem kézre kerít, és a direktóriumnak ki­szolgáltat. Én fontos ember voltam nekik is.« Mit váltott valóra a szemet ködösítő ígé­retekből? A magyar népbeteg­ség továbbra is arat Somogy­Z ALISPÁN LIE miatt. A szegedi kormány ren­Újra hótakaró borítja a tájat Nincs közlekedési akadály megyénkben — Sózott homokkal, salakkal hintik az utakat — Hófúvás- veszély — Csak nagyon fontos esetben... Csütörtökön este egész me­gyénkre kiterjedő havazas kezdődött, és tegnap reggelre már 10 centis hótakaró borí­totta a tájat sokfelé. A Köz­úti Igazgatóság fölkészült az esetleges nagyobb hóakadá­lyok elhárítására. A tél kez­dete óta éjjel-nappal ügyele­tet tartanak, hat hótolójuk és egy hómarójuk áll készenlét­ben. Jelenleg csupán a por- rogszentkiirály—surdi útszaka­szon jelent akadályt az uta­kat borító 50—60 centis hóré­teg, másutt azonban nincs fennakadás a közlekedésben. Az útőrök fokozott gonddal tisztítják a gondjaikra bízott útszakaszt, a kanyarokat és a lejtőket salakkal szórják fel. A Balaton menti vasútállo­másokra állandóan érkezik Budapestről salak. A 7-es fő- közlekedési utat három gép­kocsiról hintik éjjel-nappal. Kaposváron a Köztisztasági Hivatal 26 dolgozója munkál­kodik az átjárók megtisztítá­sán. Az utakat sózott homok­kal szórják fel, hogy meg­akadályozzák a síkosságot. A MA VAUT vezénylő tiszt­je arról tájékoztatott, hogy a hóesés csak kisebb késéseket okozott. Felkészülten várják az AKÖV autóbuszosai az esetleges újabb hóesést. A szerelőműhely dolgozóinak létszámát megemelték, és így sokkal gyorsabban el tudják végezni a javításokat. Annyi­ban okoz gondot a tél, hogy a helyi autóbuszjáratokat pót­kocsi nélkül tudják csak köz­lekedtetni. Baleset meg nem történt, a gépkocsivezetők nagyon óva­tosan haladnak. Mindenesetre tanácsos, hogy autóval csak a legszükségesebb esetben köz­lekedjenek, mert a Meteoroló­giai Intézet előrejelzése sze­rint feltámad majd a szél, és hófúvásra kell számítani. yn&tu Uetvcn hkeie báisAny-..." Új mértékrendsier a római társaság jobb köreiben Rendelés telefonon Ismét szegé­nyebb lett Róma egy call-girl társa­sággal. Hosszas nyomozás után a római rendőrség­nek sikerült fel­göngyölítenie az utóbbi évek leg­szélesebb -körű call-girl hálózatét, amelyet egy állító­lagos negyvenen felüli archeológus­nő vezetett. A vá­laszték több mint száz. főleg fiatal­korú lányból ál­lott. Mint minden esetben, az »ügy­felek« most is a római nemesség, illetve a gazdasági élet vezetői közül kerültek ki. A közvetítőnő luxuslakosztályt tartott fenn az olasz főváros leg- előkellőbb negye­deiben. Okultak a korábbi példákon, és el akarták ke­rülni, hogy a rend­őrség lehallgathas­sa a telefonon tör­ténő rendeléseket. Éppen ezért a tex­tilszakmából vá­lasztottak fedőfo­galmakat. A telefonáló óhaja szerint válo­gathatott a szövet­mintákban, s kö­zölhette, milyen színre tart igényt, ennyi és ennyi mé­terben. Az »Egy méter hetven fekete bár­sony« azt jelentet­te, hogy az illető a megbeszélt talál­kahelyen 17 éves fékete hajú lányt vár. Az »áru« ára 30 000 és 50 000 lí­ra között mozgott. A többi esethez hasonlóan a római közvélemény meg van győződve, hogy most sem tudják meg, kik voltak a »rende­lők«. (Szemtirmai) MOND ban. A számok elszomorító bi­zonyságot tesznek. A gyermek- védelmen bizonyára a levente­képzést értette. Évről évre na­gyobb összeget fordított erre a célra. Szigorúságáról és jóságá­ról a csendőráég jegyzőköny­vei minden szónál ékesebben beszélnek. Az egyenlőséget és az örömteli fogadásokat kár is megemlíteni. A széthúzásról és a pártpolitikáról így vall ti­zenhat év után: »A valóságban a legnagyobb politikai harcok dúlnak ádáz gyűlölettől szítva. A jobb- és szélsőjobboldaliak nem tudnak a pártok nagysága szerint egy­mással megegyezni, nem tud­nak a hatalmi pozíciókon meg­osztozni, mert minden párt csak magáról ismeri el a jó hazafi és jó keresztény mivol­tot. Minden tele gyanakvással, névtelen följelentéssel, árulko- dással. Most, a végveszély órái­ban is széthúzást, elégedetlen­séget, a rágalmak özönét, a pla­kátharcok soha nem látott nagyságát látja a politikán kí­vül álló társadalom. Hát — kérdem — nem lehet a magyar haza megmentéséért, a magyar lakosság jóvoltának biztosítá­sáért minden magyarnak ösz- szefogni, félretéve a pártpoliti­kát, és minden személyes, ön­ző hatalmi érdeket háttérbe szorítva, még egyéni áldozatok árán is a magyarságért és ma­gyar hazáért dolgozni? Meg­győződésem, hogy ha állandóan rombolunk, az élet viharában nem lesz elegendő időnk és erőnk az újjáépítésre.« Ködösítő mondatok, a tapsvihart elegáns meghaj­lással fogadja a szónok. Itt bent most olyan szép minden. Ügy tetszik, ez az ember So­mogy apostola, jótevője. A megye minden lakójának sze­mély szerint jó barátja. A könnyet fakasztó búcsúbeszéd után nem hangzott el interpel­láció. Nem kérdezte meg soha senki az alispán urat, hogy miért mutatott példát a kortes- hadjáratokon. Hogy mit tett a gyakraíh emlegetett népért?- Késő délután ért véget a gyűlés. A tekintetes urak siettek a kártyaszobába. A me­gyeház előtt csendőrjárőr cir­kált. N. S. Új halfajok a magyar folyókban Az ország természetes vizei­nek halállományát a múlt év óta bővítik importált halfaj- jok (angolna, ezüstkárász, pisztráng) telepítésével. 1963- ban kísérleteket kezdenek a fehér amúr néven ismert kü­lönleges ponty meghonosításá­ra a Balatonban és a Velen­cei-tóban. Ez a pontyfajta az állati eredetű eleségeken és az albraktakarmányon kívül sok­féle vízinövényt, sőt falombot is szívesen fogyaszt. „Nylonba öltöznek a könyvek — Ehrenburg »Emberek, évek, életem« című önéletraj­zi írását kérem — mondja egy magas fiatalember a Me­gyei Könyvtár kölcsönzőjében. — Tessék várni, megnézem, bent van-e — válaszol Som­mer Ignác könyvtáros. Pál- pillanat múlva mér hozza is a kért könyvet a raktárból. Már éppen nyújta­ná az olvasónak, amikor meg­gondolja magát: — Nézze, kár volna, ha idejekorán elpiszko­lódna a kötése ... Leviszem a könyvkötészetbe, azonnal be­vonják műanyaggal. Szegődjünk Sommer bácsi nyomába, s nézzük meg, ho­gyan öltöztetik nylonba Eh­renburg könyvét. A műhely­nek kinevezett csöpp helyiség a hátsó udvarban van. Som­mer Ignácné és Péter Béláné előtt egy halom könyv hever. Műanyaggal borítják őket. — Egy kis poetamunkát hoz­tam — örvendezteti meg So­mi bácsi Tolnai György könyv­kötőt. * Az fogja a könyvet, szivacs­csal megnedvesíti a kötését Előveszi a filmoluxtekercset, s levág belőle egy olyan öt­ven centiméteres darabot. Le­húzza róla az olajos papírbo­rítót, s máris ragasztókész ál­lapotban van az átlátszó anyag. Tolnai György szaksze­rű mozdulatokkal rásimítja a könyv cím- és hátlapjára a fiimoh? xot. A kiálló részt sar- kosra vágja, s ráhajtja a mű belső oldalára — Megfázott egy kicsit, ne­hezen ragad — magyarázza a könyvkötő. — Látja, már kész is az átlátszó borítás... Na­gyon praktikus, mosható, tisz­títható, s a kötést is megóvja. — Hány könyv kapott ilyen borítást a múlt évben? — 3042... 772 pedig hátbo- rítást... Sajnos, nem olcsó mulatság a filmoluxkötés. 187 forintba kerül egy ötvenméte- res tekercs. Ez 65—70 könyvre elég. Ezt a módszert 1962 februárja óta alkalmazzuk. Huszonöt helyett nyolcvan Más érdekességgel is szolgál az érdeklődőknek Tolnai György. Június óta csak el­vétve fűzik a műhelyben a könyveket. A planatolózés tel­jesen kiszorította a hagyomá­nyos módszert. — Egy planatol elnevezésű műanyag ragasztóval kenjük be a kellőképpen előkészített lapokat. Egy óra alatt meg­szárad a ragasztó, s már dol­gozhatunk is tovább. Hat óra alatt 20—25 könyvet fűztünk fel. Ugyanennyi idő alatt 70— 80 könyvet planatolozunk. A múlt év elején tapaszta­latcserén voltak az ország könyvtáraiban dolgozó kötők. Itt ajánlották először az ol­csóbb és gyorsabb módszert Tolnai György szétnézett a Széchenyi Könyvtár kötészeté­ben. Készségesen megmutat­ták neki a planatolozógépet. A kaposvári fiatalember fejében szöget ütött: meg lehetne ezt próbálni gép nélkül is. Elő-) szőr kipuhatolta, hol lehet; Planatolt szerezni. Amikai- az első doboz ragasztó megérke­zett a Grafikai Vállalattól, ne­kilátott a kísérletezésnek. Az első könyveket a beégető prés­be fogta, úgy kente be. Ke­ménypapírból gömbölyítő sé­mákat készített, ebben kapták meg a lapok domború alakju­kat. Hamarosan rájött, hogy akkor megy legkönnyebben a planatolozás, ha a prést be­fogja az asztalra. Szilárdságpróba Gutmann-húzással — Ma már 95 százalékban ezt a módszert használjuk a fűzés helyett — újságolja Tol­Beszélő közlekedési lámpák A kaliforniai Chico város» ban a járókelők legna­gyobb megdöbbenésére a közlekedési lámpák megszó­laltak, a szomszédos Ma- rysville-ben pedig dalolni kezdtek. Az egyik közleke­dési lámpa például azt mondta: »Oké, azonnal átjö­vök.« A szakértők azzal magya­rázták e furcsa jelenséget, hogy a közlekedési lámpá­kat ellenőrző házikóban rá­dió adó-vevő berendezést tartanak a jelzések ellenőr­zésére. E berendezések se­gítségével sikerült a közle­kedési lámpáknak Chicótoan elkapni a cirkáló rendőrau­tók vezetői közötti beszélge­tések foszlányait, Marysvil­nai György. — Amikor a nyo-j le-ben pedig az »Amerika hangja« egyik köze1ben levő állomásának adásait. * * * Kerékpározó gyerekek megrendszabátyozáse Oslóban Oslóban a kerékpáron is­kolába járó gyerekeket ke­rékpár-igazolvánnyal látták el. Ennek elnyeréséhez az iskolaköteleseknek két vizs­gás és az alapanyag miatt> nem planatolozhatunk, csak akkor térünk vissza a fűzés­hez. A megyei könyvtárak kö­zött első helyen állunk a mű­anyagragasztás alkalmazásá­ban. Különben 4231 könyvet kötöttünk be 1962-ben, 2900 őrjelet készítettünk, 4301-be ragasztottuk be az állomány- védelmi felhívást A tejszerű ragasztó úgy ., . , „ megköt, hogy szét se lehet? 3at kell tenniük a kozleke- tépni a könyvet. Fucskár\ dds‘ szabályokból. Ha a ta- László gépkocsivezető és Tol-' nulo megsérti a közlekedési nai György könyvkötő a múlt-? szabalVo!™k a rendőr letépi koriban szilárdságpiróbát tar-? a.z, igazolvány egyik csücs- tott. Fucskár a könyv egyik \ 4 diák elveszti kerék­Tolnai a másik felét húzta/ pa?ozaaÍ i?azol~ ahogy a Verseny Aruház por- - *■ ' ~ tálján látható alakok a liad-J raggal teszik. A könyv nem { szakadt szét. Tolnai György most tovább ■ kísérletezik á Planatollal, A műhelyben bekötött könyve- * két vékony réteggel vonja be. Az eddi rí tapasztalatok azt mutat iák, beválik ez a mód-, szer: könnyen lehet majd tisz- \ títand a könyvek tábláját. I — A Békéscsabai Vasipari * Ktsz gyártja a planatolozás-? ványnak mind a négy csücs­két letépték. * * * Politikusok, mint kirakati babák hoz használt készüléket. Még az idén vásárolunk egyet — mondja Kellner Béla igazga­tó, majd így folytatja: — A Megyei Könyvtár új épületé-* csonyi vásár alkalmával ben korszerű, világos mű he- ? például Kennedy elnök alak­ijaik lesz a kötészet dolgozói- f ■' nak. Ezenkívül anyagra ktártj is kapnak. A műhely a járá­soknak és a falusi könyvtá- j London egyik legnagyobb áruházában, a Regent Streeten napról napra tö­megek tolonganak a kira­katok előtt és az áruház termeiben. A kirakatrende­zőnek ugyanis az a furcsa ötlete támadt, hogy a férfi­konfekció osztály modelljeit politikusok és egyéb híres­ségek arcvonásait viselő ba­bákon mutatja be. A kará­csonyi vásár alkalmával raknak is köt. Az volna az< eszményi, ha annyira fejleszt-í hetnénk a kötészetet, hogy aj megye minden könyvtárának; az igényét kielégíthetné. Nagy! segítség, hogy ebben az évben? már két könyvkötő dolgozik S nálunk. I L. G. OOOOOOCXXXXXXXJOOOOCíOOOOOOOOOOOOOOOCXDOOCXXXXXXXXlOOOC cxxxxxxxxxxxxxx ÉJFÉL BRUPPÉKNÁL Másodiknak herceg Solenho- he öntött. Ágyút. Aztán egy bonni miniszter. Aztán egy ha- F zernyi villanygyertya va- a fényeket, senki sem láthatta, jógyár ura állt oda. És jöttek kított a hatalmas már- hogy odakint, messze a sötét- sorra, egymás után szerencsét ványtermekben, pincérek su- ben fakeresztek milliói hall- próbálni, de mindig ugyanaz hanták a pöffedt szmokingok gatják vigyázzállásban a gö- a kommersz ágyú jelent meg a és dülledt nagyestélyik lagu- gös dallamot vízben. Szinte szuggerálták nőin. Az egyik teremben bajor Elhallgatott a zenekar, ma- már a vízbe hulló folyékony zenészek recsegtették rézszer- gasba emelkedtek a pezsgőspo- acélt, hogy egyszer, csak egyet- számaikat, a másikban Ameri- harak, s lovagkeresztek és ke- len egyszer, mindegy, hogy ki­kából szerződtetett dzsessz- resztes lovagok kívántak egy- nél, de mutasson már valami­zenekar rikoltozott; az egyik másnak boldog új esztendőt. lyen más alakzatot. Hegyes vé­tetem a múltról ábrándozott A ház ura, Brupp von 9“, szivar alakú, hosszúkás lcis (Adolf, ha élnél!), a rhásik az Kohlen lépett a dobogó- jószágot, a végén hercig kis örökségről, amely rá vár di- ra, $ mindenki elhallgatott. csövekkel, pici szárnyakkal, csérve a kedves papák ügyes- _ uraim — szólt az ágyú- Egv ‘‘■kórmilyen kis rakétát, ségét. A márkás társaság így, ^rály —, befűttettem a kohót, egy kupacban sok milliard fáradjanak át velem, és té­mánkat, képviselt, beleértve a gyünk eleget a szilveszteri hidrogéntöltettel. De nem ment. Eddig magá­nak a kancellárnak sem sike­jan mutatták be az áruház őzbőrből készült legújabb zakóját, szürke flaneilnad- rágban, az edinburghi her­ceg sportruhát viselt rend­kívül színes nyakkendővel, Macmillan pedig a »világ legtipikusabb« angol öltözé­két mutatta be. * * * Poloskaexpressz Ügy látszik, a mai »atom­korában is előfordulhatnak még olyanféle kellemetlensé­gek, mint amilyenekről annak idején Goethe panaszkodott olaszországi utazásakor. Szil­veszter éjszakáján egy ex­presszvonat indult Hőmából Münchenbe olyan rendkívül nagy számú utassal, hogy a vasúttársaság egy már régen használaton kívül helyezett há­lókocsit volt kénytelen beállí­tani a szerelvénybe. Alighogy ebben a hálókocsiban az uta­sok lefeküdtek, a poloskák ez­rei lepték el őket, úgyhogy reggelre hangulatuk a »fon> pontra emelkedett«. Egy köz­beeső állomáson már-már ' pá­nik tört ki a szörnyű poloska­invázió miatt, úgyhogy az ál­lomásfőnök kénytelen volt a hálókocsit kikapcsolni a sze­relvényül, és az utasok in­kább összezsúfolódtak a többi kocsiban. társaságba néhány minisztert ágyúöntés nemes hagyománya- fűlt, Herr Krauss is hiába pró­/»€> f'ri ín /»JmL -tiof fi'y/I- . K/í 7F/i'Vrt-ff /» */wní!7«nl> : - —n— 7­és tábornokot is, akik fix fize­tésért és némi jutalékért szirtr ^ társaság éljenzett, s belül, tén ezeket a márkákat képvv- legbelül mindenkiben ott élt selték. Éjfélkor elhallgatott a ma- dison és-a twist, s a távoli ha­rangok zúgását elnyomta a »Deutschland,\ Deutschland, über alles«...A bajor zené­a remény. Hátha... hátha most megtörik a varázs, és a hideg vízben sistergő acél for­mája valami mást is mutat... Elsőnek Brupp lépett a ké­szek kttrtrösödóZTcZfújták a ™™ét!eZ’ f““ régi himnuszt, s a lelki sze- P^ íeheres fcny vágott a sze­mek előtt bajuszok szálltak az mefcbe’s ^felho röppent a égen császári és kancellári maüasba- Ah°0V eloszlott, min- szőrcsomók — »csak ez a Kon- den szemPár a medence alját mennyel, barátom. Délután fel- ZZs ez b* olválkorik ez «* a makacskodó Ken­-T.-- -„„„»-I __ Áouú' nedy-csemetet, es megkerde­e gy nagyon okos oregfiu, ez __17 ’ ,, n em akar hasonlítani senkire, Ez volt tavaly is, tavalyelőtt .’ ®99on sikerült náluk a csak mi tudjuk, hogy lelkében is, évek óta mindig csak ágyú. SZlffS7 er\ a kton 0 te,‘ ő is a régi, szép bajuszt vi- Csalódott moraj hullámzott vé- nelcu™c ‘tatami ... bálkozott, a repüléshez is csak Spiegel-töltetet kapott a derék fiú. Hej, Keremánia, mi lesz ve­lünk. T etörte-n ballagtak vissza a tánctermekbe. Brupp von Kohlen belekarolt a mel­lette lépkedő Gulopke úrba, és bizalmasan, hangjában némi reménykedéssel, megjegyezte: — Ne hagyjunk föl seit«. Az ablakok visszaverték gig a csarnokon. Marthy Barna Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11» Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helvi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemébe»» Kaposvár, Latánka S. m. 1 \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom