Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-11 / 8. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Péntek, 1963. Január IV. mini Aíadác ... Ezekben a na- pokban»fanyar kis viccet terjesztenek a brit birodalmi álmot legmakacsabb szívóssággal kergető angol lapok. A vicc egy képzelt telefonbeszélgetést ír le Macmillan britminiszterelnök és Kennedy között. Macmillan Che- quersből, az angol miniszterelnökök hétvégi rezidenciájából hívja fel az elnököt, s a párbeszéd Angliában hallható fele így hangzik: — Halló, Jack! Itt Harold beszél. Harold lan! Macmil— Nem. M mint Mátyás, A mint Aladár... Bizony a viccből csak úgy sistereg a sértett nemzeti büszkeség. A különös csak az, hogy e »nemzeti« felbuzdulást a birodalmi berkekben egy rakéta okozta. A nagyhatalmi álom kergetői azon bőszültek fel, hogy az amerikaiak nem adják át a Skybolt nevű rakétát, hanem ehelyett Polárist ajánlanak, amely tudvalevőleg atom-tengeralattjáróról surran a magasba, s a tengeralattjárókat előbb meg kell építeni. Ily módon Angliának később lesz »független« atomhadereje. Bár eddig még egyetlen brit kormánypolitikus sem vette a fáradságot, hogy megmagyarázza: miért »független« egy olyan atomhaderő, amelynek rakétáit egy másik ország szállítja, és csak ama másik ország engedélyével lehetők ki. i. Persze ez a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy az álnemzeti álfelháborodás mögött egy egész hamis politika bujkál. Ez a politika makacsul és vaksin atomrakéták után kapkod egy olyan világban, amelyben Anglia a földkerekség legvéd- hetetlenebb pontja, az »első számú halálraítélt«. Az igazságot ezért az ai »ellenvicc« mondja ki, amelyet e vak politika jellemzésére egy baloldali angol lap közölt. íme: A rakétahajsza meghozta gyümölcseit, és Macmillan megérkezik a mennyországba. »Honnan jössz, fiam? — kérdi Péter. »Angliából« — hangzik a válasz. »Tessék?« — kérdi a mennybéli kapuőrző. Erre Macmillan: — A mint Aladár, N mint Norbert, G mint Gáspár... A politechnikai oktatás helyzete megyénk általános iskoláiban Látványos per kezdődött néhány nappal ezelőtt Nyugat-Németország Franikenthal városában. A rendőrség hosszas nyomozás után egy jól szervezett bandát tartóztatott le, amelynek vezetője, a 26 éves Bemhard Kimmel a nyugatnémet A1 Caponé- nak nevezte magát, barátnője pedig a »megtisztelő« »Revol- veres Tilly« becenévre hallgatott. Mindkettőjüket és a banda másik négy tagját 180 bűnténnyel vádolja a pfialzi ügyészség. A bűntettek egy részét mint fiatalkorúak követték él, s a fiatalkorúak bíróságának ítélete után esküdtszék elé kell állniuk. A vádlottak életkorát figyelembe véve elképesztő a bűntettek .lajstroma. Gyilkosság, gyújtogatás, betörés, kasszafúrás, robbantószer-rejtegetés, üzletszerű kéjelgés szerepel a banda bűnjistáján. A nyugatnémet A1 Capone bandája oda vetemedett, hogy géppdszitolyos támadást intézett a ludwigsha- feni bűnügyi rendőrség vezetője ellen. A vádirat felolvasása több mint másfél óráig tartott. A banda nyolc évig terrorizálta a pfalzi tartomány lakosságét. A per kezdetekor nagymérvű óvintézkedéseket foganatosítottak, mert Kimmel és barátnője egy alkalommal már megszökött a rendőrségről. A tárgyalás első napján valamennyi férfi vádlott egy rend- örtisztviselőhöz láncolva jelent meg a bíróság előtt. Egész Nyugat-Németország- ban nagy figyelemmel kísérik az amerikai stílű banda bűnperének tárgyalását. (Szentirmai) A munkával és a gyakorlati élettel való kapcsolatok kialakítása, a tanulóknak a termelőmunkába való bevezetése az alapvető munkafogások elsajátítása céljából szervezték meg az 1958/59-es tanéviben megyénk több általános iskolájában a poditechnikai okta tást. A kaposvári Petőfi utcai általános iskolában, Siófokon, Tabán, Balatonlbogláran és Nagyatádon ipari tagozatú, nyolc iskolában pedig mező- gazdasági tagozatú gyakorlati oktatás kezdődött. Azóta nagy a fejlődés. Jelenleg 77 iskolában mezőgazdasági, 11 iskolában pedig ipari politechnikai oktatás folyik. Szívesen fogadták az iskolák a gyakorlati oktatást. De nemcsak az iskolák, hanem az egész társadalom. Szerte a me. gyében — a többi között To- panárom, Fonyódon, Marcaliban és Mennyén — műhelytermek épültek állami támogatással, községfejlesztésből, társadalmi munkával. A társadalmi munkával és a községfejlesztési alapból épült termek építésében élen járt a kaposvári járás. Két év alatt a termek építésén túl több mint százezer forintot fordítottak fölszerelés vásárlására^ Az ipari politechnikát oktató iskolák fölszerelése jobb, mint a mezőgazdaságiaké. Az előbbiek ugyanis Kaposváron vagy járási székhelyeken vannak, s így sok segtíséget kapnak az üzemektől, vállalatoktól. A mezőgazdasági politechnikát oktató iskoláknál a gya- korlókertet a tanácsok és a termelőszövetkezetek biztosították, néhol azonban, mint például Balatonkilitiben és Bö_ hönyén, nagyon távol esik az iskolától a kert. Sok akadály hárulna el a politechnikai oktatás útjából, ha az iskolához közelebb adnának gyakorlókertet. Itt-ott a kertek nincsenek bekerítve. Ezen is jó lenne mielőbb változtatni. Mindössze 15 olyan körzetesí- tett iskola van megyénkben, ahol még nem vezették be a politechnikai oktatást, mert-kevés a tanterem. Ez a helyzet például a kaposvári Tóth Lajos Általános Iskolában, Kapolyon, Balatonföldváron. A következő tanévben a munkaoktatás még nagyobb szerepet kap, ezért szükség lenne arra, hogy a műhelyteirammel nem rendelkező községek erőfeszítéseket tennének a politechnikai oktatás feltételeinek biztosítására. Az új tantárgy bevezetése személyi problémákat is vetett föl. Sok pedagógusit kellett az új tantárgy oktatására fölkészíteni. A tanárképző főiskolák politechnikai tanszéket létesítettek, s lehetővé tették, hogy a hallgatók három év alatt egyszakos képesítést szerezzenek. Azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy még így sem sikerül kielégítem az igényeket Hogy egyhítsen a gondokon, a Művelődésügyi Minisztérium a nyáron tanfolyamokat indít. Ezeken megyénkből 29 nevelő vesz részt, s a négy nyáron át tartó tanfolyam elvégzésével képesítést szereznek. Még így is tizenöten kezdték meg a mezőgazdasági gyakorlati oktatást minden előképzettség nélkül. A megyei művelődésügyi osztály valamennyi nevelőnek lehetővé teszi a nyári tanfolyamon való részvételt. A politechnikai oktatás jelentőségét megértették az emberek. A járásoknál politechnikai bizottságok alakultak, amelyek nemcsak a műhelytermek építését segítik, hanem a fölszerelés beszerzését és az anyagelőkészítést is. E munkában kiváló eredményt ért el a kaposvári járás politechnikai bizottsága. Ebben a járásban termelőszövetkezeti szakemberek biztosítják a nagyüzemi módszerek megismertetését. így a tanulók alapvető munka készsége nagyüzemi termelési szemlélettel párosul. Megyénk országos viszonylatban előkelő helyen áll a politechnikai oktatás megszervezésében. A művelődésügyi miniszter rendelete évente tíz somogyi iskolának írta elő a politechnikai oktatás beveze tését. Az évi arányszámot túl- zár-nyaltuk. Most arra kell nagy figyelmet fordítani, hogy a többi iskolában is minél előbb szervezzék meg a politechnikai oktatást. S. M. Tollbamondás A Croix öngólja A TASZSZ párizsi tudósítói foglalkoznak a Croix című francia katolikus újság szerdai számában vastag betűs címmel kiszedett hírrel, amely szerint »Moszkva elismeri: egy szovjet űrhajós nem tért visz- sza űrrepüléséről, egy másik a földre érés után meghalt«. Miről is van szó valójában? 1962 novemberében a szovjet sajtó beszámolt két szovjet ejtőernyős, P. I. Dolgov és E. N. Andrejev hőstettéről. A két hős ejtőernyős ugrást hajtott végre a sztratoszférában. Egyikük, Dolgov ezredes, tragikus baleset folytán életét vesztette, társa, Andrejev őrnagy azonban végrehajtotta feladatát. Andrejev, a Szovjetunió hőse tiszta szívből kacagott, amikor megtudta, miként »temették el« őt lapjuk hasábjain a Croix két balkezes toliforgatói. A polgári sajtó szovjetellenes szenzációkat hajhászva megkísérli, hogy árnyékot vessen a Szovjetunió által a világűr meghódítása során elért nagy sikerekre. Ebből a célból mindent elkövet, még ha az a veszély fenyegeti is, hogy öngólt lő. (MTI) áspár szótlanul, gondo- 'Jr tataiba mélyedve kaptatott az enyhén emelkedő Vasút utca macskakövein. Jobb karját lehúzta a visele- tes niigy bőrönd, balját a nem kevésbé kopott lódenkabít foglalta el. Egy kicsit dühös volt magára. Mi a fenének kellett ezt a sok könyvet is magával hoznia? Most aztán cipelheti, pedig igazán ráért volna később is. De hát a szivéhez nőttek, szinte fél embernek érzi magát nélkülük. Sok menzajegy ára vándorolt zsebéből a könyvesbolt pénztárába, sok átvirrasztott éjszakán át bújta hajnalig a világirodalom egy^egy meghop- lalt kötetét. Nehezen tudott volna most megválni tőlük. Postán küldje? Az is kiadást jelent. Az ördögbe is, milyen hosz- szú ez az utca! Tipikus kisváros. A járda köves, állandóam lába elé kell kandikálnia, nehogy orra bukjon. Még jó, hogy Sugá\ bácsi, az öreg pedellus elkíséri, s viszi a cokikért és benne azt a néhány könyvet, amely kiszorult a bőröndből. Nem volt kedve beszélgetni. Az öreg tartotta szóval egész úton, s elmondta mindazt, amit az igazgatóhelyettes az imént kihagyott. Érdekes, hogy mi mindent megtudhat az ember egy kisváros életéről szinte percek alatt. Furcsa, érdekes figura ez az igazgatóhelyettes. Kedélyes, joviális, pocakos emberke, úgy erősen az ötödik X felé hözeledő korban. Másodszor találkozott vele: szilvórium, pogácsa került az asztalra, s körítésül töméntelen helyi pletyka. Pillanatok alatt jellemezte az egész tantestületet. Mire ügyeljen, káré vigyázzon. Rövid, gwrgulázó nevetései sejtették, hogy kinek kivel van bensőbb érzelmi kapcsolata, meg hogy micsoda botrány volt tavaly ... S a legújabb — »Ezt hallgasd meg, édes öcsém!« felkiáltással —, hogy a tornatanár a tanasszál a megyei spartakiádra vitte tornászcsapatát, és Ábrányi Emesének külön szobát vett ki a szállodában... Most fog érett ségizni ebben az évben, s az egész város azt lesi, hogy vajon elveszi-e... Ha rágondol, még most is zúg a feje. Szerencse, hogy az öreg értelmes dolgokat is mesél itt mellette. Most szállásadóját »káderezi«. — Nem rossz népek, csak olyan maguknak élők. Az öreg nagysága Grazból jött ide. Jól menő csemegeüzletük volt itt a sarkon, de hát államosították. .. Most a saját házukban laknak, s egy utcai szobát mindig kiadnak kvártélyba. — Messze vagyunk még? — Nem a! Itt ez, a következő sarkon... A ngelika néni, az »öreg nagysága« nyitott ajtót. Őszbe csavarodott haját gondosan ápolt konty tartotta össze, s ósdi keretű szemüvege szigorúan villant az albérlőjelöltre. Óvatos, de határozott pillantása végigsiklott rajta feje búbjától a cipőjéig és vissza. Bagoly. Öreg, szigorú bagoly, nézzük, mire jutunk? — gondolta Gáspár, s letette csomagját a lehúzott redőnyű szobában. Kellemesen hűvösnek és jólesően tágasnak találta az öreg ebédlőt. Ez lesz tehát leendő otthona? — Nagy, száraz, kényelmes szoba. A sarokban ágy, a kályha mellett egy kis heverő egészítette ki az egyszerű, de »jobb napokat« látott bútorzatot. Az öreg hölgy vele szemben foglalt helyet, a nagy ebédlőasztalnál. Röviden, tömören mondta el föltételeit. A szoba kiadó havi háromszázért. Ők a csendhez szoktak, társaságot, hölgylátogatókat nem fogadhat. Párnát ad, a többi ágyneműről és huzatokról az albérlő gondoskodik. A szobaajtó nyikorgása most éles, disszonáns hanggal szakította félbe az öregasszony monoton szavait. Az ajtó ha- sadékában égy piszkosszürke bulldog nyomakodott' beljebb. Bundáját sok-sok ősz ».hajszál« tarkította, öreg volt, kövér, és valamivel csúnyább, mint általában az effajta ebek. Bejött, s megbökdöste orrával a vendég bokáit, végigszagolta poros cipőit. Gáspár förtelmesnek találta. »Buli-dög« — mondta magában, de az illendőség kedvéért undorát legyűrve megsimogatta a kutya fejét. — Szervusz, kutyás. — Nos, tehát?... — 1-igen, kérem szépen, elvállalom, megfelel, nagyon is... — rezzent föl Gáspár hebegve. — Feltételem még_ az, hogy a feszület ott maradjon a helyén, az ágy fölött, natürlich. Boldogult Grossmutti ajándéka. Ebben az ágyban hunyta le a szemét... — Hogyne, természetesen... Gáspár most már mulatságosnak találta a helyzetet. Alig bírta elnyomni feltörni készülő nevetését. Feszület? Ezen ne múljék, maradjon. S itt ez a kutya. Olyan tömpe, lapos az orra, mintha kilométereket csúszott volna rajta. S ez a vén madám, azzal *. faiig tálos, üzleti stílusával, amint élcsukló hangon az ő ágyában agonizáló Grossmutti- ra emlékezik... A csendet ismét Angelika néni törte meg: — Hol az ágyneműje? — Kérem szépen, nincs. De veszek majd az első fizetésemből ... Egy paplant. Édesanyám majd varr neki huzatot. Addig pedig megteszi a lódenkabátom is ... — Nahát! Mein Gott!... Was für eine pech!... Aber... Eine moment, bitte ... Mindjárt jövök... TT ikocogott. A bulldog utána. A hűvös ebédlőre rátelepedett a csönd. Gáspár felállt, s nagyot nyújtózott. Szemlélgetni kezdte a szoba berendezését, és megakadt szeme egy festményen. Rózsaszínben játszó bárányfelhők. haragoszöld réten kicsi patak, kicsi lányka, libák... Brrr! Mázolmány a javából. S ott, az egyik bárányfelhőn egy lyuk repedéssel. Aha! Ez az, amiről az igazgatóhelyettes is mesélt! Teljes erővel kitört belőle a nevetés. A Miska! A rajztanár, az országos hírű mozaikművész milyen közel állhatott a gutaütéshez, amikor egyszer Angelika néni meghívta teára, s fölkérte, hogy foltozza meg, »restaurálja« ezt az ordító giccset! A ház asszonya rövidesen visszatért. — Kérem, tanár úr — húzta fel ünnepélyesen a szemöldökét —. beszéltem, a férjemmel. Elhatároztuk, hogy segítünk magának, amíg ágyneműt vehet... Kérem, vem itt egy pléd, most nem használjuk!, Ezt kölcsönadjuk, s nem is kell érte külön fizetni... Szegényke ... Ne is fizessen érte semmit — mondta nyomatékkai, majd ellő,gyűlt hangon ismételte: — Szegényke. — Szeme könnybe lábadt, s a saját jóságától elérzékeHyülten folytatta... — Mein liebe E Gatt! Ha irgalmasak vagyunk, ha jót teszünk, ő is megsegít bennünket... Csak bízni kell — megsegít... Szeme az önzetlen jóság, a meghatottság örömét csillogta, s keskeny ajka finoman remegett. Mint a nyvil, amikor eszik — gondolta magában Gáspár, és valami furcsa undort érzett. — Hát ki kérte ezt a vén szipirtyót, hogy irgalmas szamaritánus legyen?! S még a tetejébe végig kell hallgatnia ezt a könnyes, öntömjéne- zö cirkuszt. A fazékban ro- tyogó hús példameséje ötlött emlékezetébe, amikor a leveshús fölemeli a fedőt, körülszimatol, és ellágyultan megállapítja: — Milyen jó szagunk van! Lenyelte mérgét, és szertartásosan meghajolt: — Asszonyom, nagylelkűsége lekötelez... Bevérzése azonban akkor sem szűnt meg, amikor este a szúrós, rozsdabarna plédet magára húzta. Éjszaka, úgy két óra körül éktelen viszketésre ébredt. Mintha millió apró tűvél szúrnák egyszerre, mintha parazsak perzselnék a testét. Felugrott, felkattintotta a villanyt, és hidegvizes törülközővel hűsítgette a bolhacsípések nyomait. Lassan eszmélni kezdett. Felkapta a kölcsön- plédet, s a fényhez közel tüzetesen megvizsgálta. A rozsdabarna anyagot szinte elborították az apró fehéresszürke szőrszálak. Jellegzetes, ősz színük árulkodott: a bulldog »derékaljával« takarózott. Gáspár nem tudta, sírjon-e, nevessen-e. összekapta a köl- csönholmikat, szőröstül-plédestül az ajtó elé, a folyosóra dobta. Káromkodott egyet, és nagfot rúgott a villanyfényben rávigyorgó rozsdabarna kupacba. Wallingcr Endre Az egyik pedagógiai főiskola rajztanára híres volt arról, hogy előadása végén — jellegzetes orrhangján — precíz vázlatot diktált le a hallgatóknak. írás közben egyik-másik hallgató azzal szórakozott, hogy félhangosan ismételte a szöveget szintén orrhangon majmolva az előadót. Egyszer az öreg — diktálás közben — megsokallta. —... A kaolint péppé gyúrjuk... (egy hang: »... péppé gyúrjuk...«). — Majd jól bokán rúgom... — ezt nem kell írniuk!... * * * Rousseau-i elvek Legendák keringtek a szegedi bölcsészettudományi ka- rgn az egyik irodalomprofesszor két 8—10 éves forma ördögfióka gyerekéről. A korán őszült, erősen raccsoló tanár nem rejtette véka alá, hogy eléggé szabadon neveli őket. Köztudomású volt például, hogy a gyerekek apjukat, anyjukat keresztnevükön szólították. Egy alkalommal a professzor úr javában a Rákóczi-kor memoár irodalmának jellemző vonásait ecsetelte, amikor a folyosón csúszkálás, lökdösés meg egy hatalmas koppanás zaja verte föl az épület csöndjét. — Ezek a gyermekeim lesznek — szakította meg az előadást nem kis balsejtelemmel —, bocsánat egy pillanatra ... Nem léphetett azonban egyet sem, mert az ajtó kivágódott, és a két imposzitor egymást túlharsogva berobbant a terembe. — Dezső, Dezső, a Klári kocsonyát akar főzni!... Azt üzeni, hogy zöldség nélkül haza ne gyere!... A professzor úr harsány derültség közepette kitusz- kolta őket és megjegyezte: — Uhaim, megbuktam a »husszó«-i neveléssel.. . * * <* Micsoda örömhír! Az angol rendőrség visszaszolgáltatta a brit nácik főhadiszállásáról elkobzott Hitler- és Himmler-arcképeket, náci jelvényeket, egyenruhákat, csizmákat és egyéb »fölszereléseket«. A »brit nemzetiszocialista mozgalom« egyik tagja kijelentette: »Óriási örömet keltett a nagyszerű hír«, mert már-már attól tartottak, hogy végleg le kell mondaniuk az elkobzott tárgyaikról. * * * Dany Kaye amerikai énekes és komikus ezt írta egyik ; cikkében: »Az amerikai családokban \ a felnőttek írják a gyerekek \ házi feladatait, hogy a srá- | coknak legyen idejük végig- i nézni a televízió felnőttek- ! nek szóló műsorát.« I Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11» Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár* Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉPLAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helvi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Fi. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár. Latinka S. v. &
