Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-11 / 8. szám

TÉLI ÜDÜLÉSHEZ A fagydaganatokról A hideg idő beálltával szin­te egyik napról a másikra meg- duzzadnak a kéz- és lábujjak, sokszor a fülcimpa és az orr­csúcs is szederjes lesz, erősen viszket — ezek a tünetek jel­lemzik a fagydaganatot. A fa­gyás kellemetlen tünetei rend­szerint egész télen át tartanak, s csak tavasszal szűnnek meg. A fagyás igazi oka rendsze­rint a vérszegénység, az ala­csony vérnyomás és a belső mirigyzavarok okozta vérkerin­gési rendellenesség. Hűvös idő­ben a bőr hőmérséklete is le­száll. nedves Időben, szélben pedig könnyebben hűl le, mint száraz, csöndes időben. Főleg a kéz és a láb ujjain, az orr­csúcson, a fülcimpán szokott elégtelen lenni a vérkeringés, s ezért jelentkezik a fagyás eze­ken a helyeken. Elősegíti a fa­gyás keletkezését a szűk cipő és a szűk kesztyű viselése is. A fagyás kezelésére sokféle háziszert alkalmaznak. Ezek egy része veszélyes és ártal­mas lehet. Némely vidékeken még meleg tehéntrágyát is tesz­nek a fagyott testrészre A trágyában a merevgörcsöt oko­zó tetamiszbacilus élősködik. Ezek a fagyott testrész apró sérülésein keresztül a szerve­zetbe juthatnak, és halálos ki­menetelű betegséget idézhet­nek elő. A háziszerek másik csoport­ja már a nép egészséges ösztö­ne és évszázados tapasztalata alapján terjedt el. Ilyen a fa­gyott kéz- és lábujjak fürösz- tése vadgesztenye vagy pedig tölgyfakéreg főzetében. Ezek­ben a tannin nevű cserzőanyag van, ennek az erekre gyakorolt kedvező hatásától gyakran va­lóban látunk javulást. Jód be­vált háziszer az enyvkezelés. Egy tábla asztaiosenyvet egy liter vízben melegítéssel felol­dunk. Amilyen forrón csak bír­juk, néhány percre áztassuk benne a fagyott területet. Az enyvréteg a fagyott részre rá­szárad, másnap reggel lemos­ható. Hogyan kezeljük helyesen a fagyás okát? A baj többnyire belső ere­detű, tehát csak orvos irányí­tásával kezelhető. Az orvos ál­lapítja meg a baj belső okát, s szabja meg a kezelés menetét is. A szükséges belső gyógy­kezelésen kívül azonban külső kezelést is alkalmazunk -a las­sú vérkeringés élénkítésére. Házilag ezt váltakozó hőmér­sékletű fürdőkkel, masszíro­zással és a fagyott ujjak tor- náztatásával érhetjük eL Reggel és este áztassuk ke­zünket vagy lábunkat 2—3 per­cig olyan forró vízben, ami­lyent a bőr csak elbír. Utána tegyük fél percre hideg vízbe. Ezt a műveletet ismételjük meg egymás utón 4—5-ször. Utána töröljük szárazra bő­rünket, és zsíros krémmel vagy az orvos rendelte kenőccsel dörzsöljük, masszírozzuk erő­teljesen a fagyott bőrfelületet 5 percig. A fagyott kézujjakat napközben mozgassuk szétter­pesztett, erőltetett, zongorázó mozdulatokkal mindaddig, amíg a kéz bőrén erős kimele­gedést nem érzünk. A lábujjak fagyásánál pedig 3—5 percig lábujjon való járás pótolhatja a tornát A modern orvostudomány még több olyan eszközzel ren­delkezik, amely a fagyás gyó­gyítására igénybe vehető. Ezért minden ilyen esetben fordul­junk orvoshoz. Nincs étvágya a gyereknek ... Édesanyák gyakran panaszol­ják: kedvetlenül, nehezen ét­kezik kisgyermekük. Egy kis ügyességgel és sok türelemmel segíthetünk ezen a bajon. A legfontosabb talán az önura­lom. Bármennyire bánt is ben­nünket a gyermek húzódozása. rossz étvágya, ne erőltessük az evést, és főleg ne beszéljünk róla sem a gyermekkel, sem másokkal, ha ő hallja. Ne ígér­gessünk jutalmat az étel elfo­gyasztásáért, ne siránkozzunk, ne rimánkodjunk, és ne bűn­tessünk. Bhelyett gondoskod­junk arról, hogy gyermekünk sokat legyen szabad levegőn. Ne egyedül az elfogyasztott étel mennyiségét tekintsük, ha­nem kalóriatartalmára is ügyeljünk. Kalóriadús ételek­ből — vaj, szalonna, hús, fel­vágott sfcb. — kisebb mennyi­ség is elegendő. Nagyobb mennyiséget főképp vitaminok­ból adjunk: gyümölcsből, salá­tából, savanyú káposztából, szörpökből. i öt — tíz perc testgya korlat A korszerű testápolásnak ez fontos követelménye sokkal küzis~ mértebb, mint amilyen elterjedt. Nincs időm rá — hallgattatjuk el sokszor lelkiismeretünket. Pedig az az öt-tíz perc, melyet a fölkelés után és mosdás előtt erre szán­nánk, nem sokat változtatna reg­geli időbeosztásunkon, de sokat és előnyösen szervezetünkön. Lehetőleg — ha nincs nagyon hi­deg — nyitott ablak mellett és ke­vés fehérneműbei) tornázzunk. Mindenekelőtt vegyünk néhány mély lélegzetet. Karunkat emeljük magasba, vagy hajtsuk hátra, és törekedjünk arra, hogy ne csak a mell, hanem a hasizmok igénybe­vételével is szívjuk he a# levegőt. Néhány törzskörzéssel, jobb és bal oldalra, valamint előre végzett törzshajlítással csökkenthetjük a hasizomzat petyhüdtségét. A mell­izmokat jól fejleszti a vízszintes és függőleges karkörzés, a karok erő­teljes előre- és hátralendítése, va­lamint a könyökben behajlított ka­rok körzése és többszöri hátrafe- szítése. * Hasznos gyakorlat a mély gug­goló állás, amelyet lábujjhegyen végezzünk a combokat szorosan egymáshoz szorítva kétszer-három- szor. A fejkörzés feszesebbé teszi nyakunk bőrét, a lábujjhegyre ál­lás előnyös lábtorna. Mozdulataink legyenek könnye­dek, ne tornázzunk a kifulladá­sig. Ha az egyik gyakorlatban ki­csit elfáradtunk, kezdjünk a má­sikhoz. Fejezzük be a tornagya­korlatot azzal* amivel kezdtük: cgypár mély lélegzetvételleL KONYHA TIROLI GÖMBÖC Négy zsemlét kockára vágunk. Tíz deka leiaprított iüstölt szalon­nát klolvasztunk, zsírját a zsemle- kockákra öntjük és megpirítjuk. Levéve a tűzről hozzáadjuk a tö- pörtyűt Is, majd egy tojássárgá­val elhabart negyed liter tejjel le­öntjük. és 15—20 percig állni hagy­juk. Majd 10 deka füstölt húst le­darálunk, és 15—20 deka liszttel az egészet összedolgozzuk. Jól formál­ható keménységű tészta legyen. Az apró gombócokat sós vízben főz­zük ki. Savanyú káposztával tá­laljuk. PÁRIZSI RIZOTTÓVAL Tizenöt deka tisztított, fölszele­telt gombát petrezselymes zsíron átforgatunk, majd adunk hozzá 25 deka apróra vágott párizsit vagy krinolint, és fedő alatt tovább pároljuk. Közben 30 deka rizst pá- )' rólunk a szokásos módon, majd tíz deka reszelt sajttal keverjük ősz- , sze. Sózzuk, borsoezuk és a gom- # bás párizsival keverve zsírozott # tűzálló tálba halmozzuk. Forró sü- # tőben tíz percig sütjük. Paradi-* csommártással tálaljuk. J 4 4 Egy nagyobb, a csontoktól ésj zsírjától megtisztított rostélyos-J szeletet kiverünk és besózunk. ERy, tubus szardellapasztát vagy három.# szálkáitól megtisztított, apróra vá-# gott szardellát, egy reszelt hagy-* mát, fél citrom reszelt héját zsíron* megpirítunk, és megtöltjük vele a* rostélyosszeleteket. Majd összegön-* gyöljük, átkötjük, és vöröshagy-J más zsíron tovább pároljuk puha- # ra. A puha húst fölszeleteljük, le-# véve tejfölt keverve még egyszer# felforraljuk, és a húsra öntjük. * Tört burgonyával tálaljuk. * 4 Akik télen mennek üdülni, azoknak jól meg kell gondolniuk, mit vi­gyenek magukkal, hogy megfelelő ruhadarabok­kal rendelkezzenek sporthoz, kiránduláshoz, délutáni és esti szórako­zásihoz, s ugyanakkor megkíméljék magukat a fölösleges cipekedéstől. Utazáshoz legcélszerűbb egy szoknya lehetőleg gyűrhetetlen szövetből, egy mellény blúzzal és egy jó meleg, hosszú té­likabát. Az 1. rajzon látható alj lefelé kissé bővülő, egy-egy beállított rész­szel, közepe élre vasalt. A kabát anyagából ké­szült bőrrel paszpolozott mellényt viselünk hozzá. A blúz angolos lehet. Feltétlenül vigyünk ma­gunkkal egy hosszú nad­rágot, a blúzt és a mel­lényt ehhez Is felvehet­jük. Egy jó meleg szövet­vagy matlasszé pongyo­lát is tegyünk a bőrönd­be. Igen csinos a 2. rajzon látható modell; átmenő« gallérja, kézelője kocká­ra tűzött. Egy jó meleg pulóver (3. rajz) sállal viselhető szoknyánkhoz, úgyszin­tén egy rövid kabát an­tilopból, düftinből, kord- bársonyból (4. rajz) vé­kony műszőrme béléssel, jó vastag, meleg, kockás sállal. Szoknyához, nad­rághoz egyaránt hordha­tó. A sima fekete ruha a legcélszerűbb, mert min­den alkalomra felvehető. Egy tűvel, nyaklánccal vagy bársonyöwel tehet­jük változatosabbá (5. rajz). Ínyenc rostélyos * VÉffAíÉKÉKN ^amaaaa a ^ cAz ördög, ajándéka á N cm szeles 50,90 Ft cm széles 24,80 Ft cm széles 37,— Ft 39,— Ft 32,— Ft s Á R 0 L J 0-.v.% * /.VJ * . -•-%% í .'-•••••4 * .v.v ; m • • •! P m m m a é V.V.] I V.VJ 4 v.v.'; ; V.VJ ' v.v. * V.VJ i (3263) Jl x- ­• • • . A ' * * ■.*.*.*. * V-.*.- # • • »2 p * . • • A • a . f » a a « ' V.% ' ; .v. * a • 4 a o • P a a a .- * J < T/’olt egyszer egy birkás, ' aki a birkák után jár­tra mindig kötögetett. Sajnál­ta az időt elpotyázni, hogy semmit se tegyen. Hát egy­szer egy nap zacskót kötött Odament hozzá egy ördög s kérdi: — Mit kötsz, te birkás? — Én olyan zacskót kötök, hogy a világon, aki ördög van, mind belekötöm, — Jó, csak engem bele ne köss! — mondta az ördög és otthagyta. Másnap megint csak kötött a juhász. Odament egy má­sik ördög, az is csak kérdezi tőle: — Mit kötsz, te birkás? — Én olyan zacskót kötök, hogy a világon, aki ördög van, mind belekötöm. — No, jó, csak. engem bele ne köss! — és az is otthagy­ta, Harmadik nap is csak kö­tögetett. Akkor meg oda­ment hozzá egy sánta ördög, annak a két elöbbeni ördög­nek az apja, az is kérdett tő­le: — Mit kötsz, te birkás? — Én olyan zacskót kötök, hogy a világon, aki sánta ör­dög van, azt én mind bele­kötöm! — No, csak engem bele ne köss, adok neked, amit kí­vánsz. Gyere velem, hozz egy tarisznyát, megtöltöm pénz­zel, arannyal-ezüsttel, amint kívánod, — Nem kell nekem a pén­zed, van nekem magamnak is! — jelelte a birkás. — Hát mit kívánsz? — Adjál nekem olyan sí­pot, hogy aki annak a szó­lását meghallja, mindjárt táncra induljon. Akkor adott neki az ördög eg" olyan sípot TI át mindjárt, mihelyt í± az ördög elment, a bir­kás belefújt: megpróbálta, hogy csakugyan igaz-e ez. A birkák meghallották, mindjárt táncra perdültek. Attól fog­va minden nap követte a birkákat, mindennap meg­táncoltatta úgy annyira, hogy tíz óra felé már mind össze­álltak delelni. Az uraság meg naponként örült. — Ejnye, de jó birkásöm van — mondta magában —. jól tartotta a birkákat, ösz- szeálltak delelni. Utóbb egy pap ment arra, a birkás fújta akkor is ép­pen a sípot. Az is meghallot­ta, az is mindjárt táncra perdült. Beletáncoltatta a birkás a tüskébe, úgy, hogy a reverendát is leszedte róla. >««««%« » » » » % % 5 Könyörgött a pap, hogy csak ne táncoltassa, neki ad­ja a breviáriumát is, de a bir­kás annál inkább csak fújta. Hát amikor kiszabadult a pap, bement az urasághoz, bepanaszolta. Az uraság el­ment, hogy megnézi, csak­ugyan igaz-e, amit a birkás hatalmáról hallott. Hát ami­kor ment az uraság, akkor is épp táncoltatta a birkás a birkákat. Mikor az uraság meghallotta a sípot, egyre sebesebben nyargalt, még a hintáról is leugrott, ott kel­lett neki is táncolni. Jól meg­táncoltatta a birkás az ura- ságot. A z uraság elment, meg- ^ haragudott a birkásra, és fel akarta akasztatni. Be is kísérték a birkást a sira­lomházba, onnan meg a bi­tófa alá De a sípot elvették ám tőle! Mikor már odaállí­tották szépen az akasztója alá. hát a birkás felesége ment a mezőben egy dűlő- úton. Akkor a birkás meg­kérte az urakat, hogy őneki egy kérése volna, ha megen­gednék. — Mi az? Ott megy az ő felesége, eresszék el oda hozzá, hogy hadd szólhasson egyet vele utoljára. Megengedték, akkor oda­ment a feleségéhez, mindjárt kezet nyújtott neki, az meg a markába adta neki a sípot. Az urak semmit sem vet­tek észre. Mikor jött a fele­ségétől vissza ahhoz a nép­séghez. belefújt a sípba: még a hóhér is leugrott a bitófá­ról. Mind táncoltatta hazáig táncoltatta őket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom