Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-10 / 7. szám

Csütörtök, 1963. január 10. 3 SOMOGYI NÉPLAI* így választottak ők... Festetics kontra Biedermann Őriznek a levéltárban egy nagyon érdekes és tanulságos gyűjteményt az egykori képvi­selő-választások történetéből. Szigetváron esett meg a követ­kező história 1936-ban, amikor két gazdag ember csatázott a mandátumért — néha bizony elég tisztességtelein módon. Álljon hát itt — immár mu- lattatónak — báró Biedermann Imre és gróf Festetics Domon­kos képviselőjelöltségének tör­ténete pontosan úgy, ahogy a dokumentumok elbeszélik. Üresen áll az ajánlási ív, le­het. hogy csak másodpéldány; emléknek csinálták a kései utódoknak: »Gróf Festetics Do­monkos, 35 éves, földbirtokos, csertői lakos.« 1936. április 19- én szavazott a szigetvári vá­lasztókerület, s noha pontos adatok nincsenek, kiderült, hogy Festetics győzött. Persze sok-sok röpcédula, »nyalóka« és plakát,-kortesnó­ta és vers elkészítését kellett addig finanszírozni, amíg el­nyerhette a képviselői mandá­tumot, és elmondhatta szűzbe­szédét. A plakáthadjárat már jóval korábban elkezdődött. Megkez­dődött azzal, hogy a szigetvári utcákon és a Szigetvár kör­nyéki falvakat elárasztották felhívásokkal. »Éljen szeretett képviselőjelöltünk, gróf Feste­tics Domonkos, a Nemzeti Egy­ség Pártja hivatalos jelöltje.« »Vitéz Gömbös Gyula új Ma­gyarországáért harcol gróf Festetics Domonkos.« De hát pontosan miént har­col Festetics? Megmondja ő, nem kertel. »A magyar népnek megfelelő földbirtokpoliti. Pályázat véradó alközpont és véradó államás tervezésére Az Építésügyi Minisztérium az Egészségügyi Miniszté­riummal közösen pályázatot hirdet véradó alközpont és véradó állomás tervezésére. A pályázati kiírás már átvehető 30 forintért az Építésügyi Mi­nisztérium Tervezési Főosztá­lyán (Budapest, V. kerület, Beloiannisz utca 2—4., ötödik, emelet 5.), s ugyanide kell el­juttatni az elkészített munká­kat legkésőbb április 1-ig. A legjobb tervek díjazására és megvásárlására összesen 150 ezer forintot irányoztak elő. A megvásárolt tervekért hatezer forintnál kevesebbet nem fi­zetnek ki. (MTI) káért.« »A magyar család vé­delméért.« És persze a reví­zióért — mármint a trianoni egyezmény revíziójáért —, mert ennek hangoztatása ab­ban az időszakban nagyon nép­szerű dolog. Hiszen »A Haza kötelez, a Vezér (ti. Gömbös) vár, szavazz gróf Festetics Do­monkosra!« Szavazz hát, magyar polgár, a magyar népnek megfelelő földbirtokpolitikára — vagyis az úri nagybirtokra; szavazz a magyar család védelmére — vagyis a felvidéki és a vajda­sági mészárlásokra; szavazz a revízióra — vagyis München­re, 1938-ra, 1941-re, a háború­ra. Milyen szép és felemelő do­log, ha valaki szembeszáll az ilyen politikát hirdetővel. Mert báró Biedermann Imre szem­beszállt vele. Hogyan? »Ha Biedermannt támoga­tod, boldogabb lesz a holna­pod.« »Biedermann képvisel jobban, őse harcolt 48-ban. Él­jen Biedermann!« Még verset is faragta, »Ipszi- lonos szép vitézek« a címe. »Ipszüonos szép vitézek, hir­detik már az igéket, csak az a baj: úgy olvassák, megtanulni már nem tudják. A másik baj, hű! ez már sok, egyik köhög, másik krákog’.... Végig göm­böc kis Vazülka, ne légy mér­ges, mint a pulyka! Mert mér­gére a telkednek: Biedermann megy be köretnek!« És azt is meg kell minden­képpen mondani a választók­nak, hogy: »... Domonkoskát még bölcsőben ringatták, Bie­dermann már velünk harcolt száz csatát.« De még ez sem elég. »Teie van a város csúf röpcédulák­kal, Festetics pártiak szenny­irat hadával.« »Komoly ember kell a képvi&előházba, marad­jon ö csak Lohengrin (ti. Fes­tetics) az operabálba.« S íhaj, csuhaj, recece, itt a kortesmóta is (énekelendő a »Kiskertemben, igaz-e, babám« dallamára): »Szigetvári járás, igaz-e, bábám? Képviselőt vá­laszt, az is igaz ám! Van je­löltje, igaz-e, babám? Bieder- mann-nak hívják, az is igaz ám!« Az ember nem hinné el, ha nem látná saját szemével a sokszínű, rikító plakátokat, röpcédulákat. De így volt, a dokumentu­mok tanúskodnak. A választási cirkusz bohócai könyörtelenül lecsaptak a másik minden ap­ró kis hibájára. Én lengtek, lobogtak a nemzetiszínű zász­lók, a hazug jelszavak pedig csak úgy tarkították az utcá­kat. A levéltár őrzi a dokumen­tumokat. S mosolygok azon, hogy az anyag között egy kis röplapot találok. Lehet, hogy valaki célzatosan tette az ok­mányok közé — nem kutatom az okát —, de találó, az egy­szer bizonyos. Így hangzik: ^Szigetvárra érkezett az ország első cirkusza, a dunántúli nagycirkusz.« Polesz György BUZSÁKI CSODA htise a feUéb UápolhÁnál — Htetyvzólali kisfiú \/Ud $ilm<nuvévz Uvz Találomra bekopogok egy házba, a kisfiút keresem. Ámulva néznek rám, nem ér­tik, mit akarok. — Azt a kisfiút, akivel a cso­da történt... — Ja, így már más! Azt, aki megszólalt az anyjának? ... — Igen. Hol találom? — Nincs az itt, nem is volt Buzsákon soha. Csak itt tett vele csodát az a drága segítő szűzanya... Megyek tovább, a csoda híre lassan engem is lázba hoz. Má- li nénik és Rozi ángyik csap­ják össze ámulva a kezüket, Visszavágják a fák ágait a Köztisztasági Vállalat kertészeti részlegének dolgozói a városban. Mintegy 20 000 darab fát gon- doznak a vállalat munkásai. Megjelent a Társadalmi Szemle januári száma A Társadalmi Szemle legújabb száma első helyen Nemes Dezső pártunk VIII. kongresszusáról szó­ló cikkének első részét közli. A cikk második része a februári számban jelenik meg. Hetényi Ist­ván és Vályi Péter húszéves nép- gazdaságfejlesztósi tervünk főbb kérdéseit ismerteti cikkében. Gön­cöl György a mai kapitalizmus alapadottságait és a szocializmusért folyó harc új feltételeit elemzi. »Tegyük általánossá a szocialista társadalom erkölcsi normáit« cím­mel Balló István írt cikket. A fo­lyóirat részleteket közöl I. Iljicsov előadásából »A társadalmi fejlődés irányításának tudományos alapja és a társadalomtudományok fel­adatai« címmel. A >’S7.em]e-.-rovatban Trautmann Rezső a lakásépítés időszerű fel­adatait, Almási Gábor a nagy ter­melőszövetkezetek gazdálkodásá­nak Fejér megyei tapasztalatait is­merteti. A »Nemzetközi Szemle«-rovatban Övári Miklós tájékoztatja az ol­vasókat az Olasz Kommunista Párt X. kongresszusáról. Végül Berend T. Ivánnak »Újjá­építés és a nagytőke elleni harc Magyarországon 1945—1948« című könyvéről Szabó Bálint, dr. Má­tyás Antalnak »A polgári közgaz­daságtan rövid története a mar­xizmus létrejötte előtt« című mun­kájáról pedig Szigeti Endre tollá­ból olvashatunk ismertetést. (MTI) óvatosan Ligyijába gyija, és gyöngéden visszahúz- — Mit óhajt, törzsőrmester kijárat felé tartott. — Nékem ta a kezét. — Űj esztendőig elvtárs? — engedte le a veze- minden percem kiszámított, már csak két óra van hátra, és tő az ablakot. — Közeleg az új esztendő? — másikkal kardit. A virágüzletben a fiatalok nagy csokor krizantémot vásá­roltak. — Lidocsfca, elkésünk! — né­zett nyugtalanul az órájára Sztyepankovszkij, Még át kell öltöznünk! — Taxiba ülünk, és minden­re lesz időnk! Gyerünk gyorsan a taxiállomáshoz! Az állomáson nem állt egyet­len taxi sem; kabátjuk gallér­ját feltűrve, kalapjukat mélyen fejükbe húzva már többen vá­rakoztak. Ligyija és Sztyepan- kovszkij is -beállt a soriba. Időn­ként taxik érkeztek, és a vára­kozók sora egyre fogyott. Vég­re rájuk került a sor. Sztyepan- kovszkij kinyitotta a kocsi aj­taját, besegítette a lányt, majd majd maga is mellé ült; az autó elindult. Kosztricskin megjegyezte a taxi rendszámát: »MO 24—24«, és otthagyta a várakozókat. Egy pillanattal később Komyi- lov motorkerékpárja állt meg mellette. Ki sem kapcsolta a motort, szó nélkül átadta a gé­pet Kosztricskinnak, s az a taxi nyomába szegődött. A taxi Ligyija lakásától nem messze, a nagy gesztenyefánál állt meg. Utasai kiszálltak. — Egy óra múlva készen le­szek — mondotta a lány. — Ne késs te se, Valja. — Talán engedjük el a taxit, és sétáljunk egy fél órácskát — javasolta Sztyepankovszkij, miközben megfogta Ligyija ke­zét, és a szemébe nézett. épp most akar sétálni! Milyen hebehurgya gondolat! Azonnal ülj be a kocsiba, és indulj ha­za! Sztyepankovszkij engedelme­sen visszaült az autóba, és be­vágta az ajtót. — Kövessen az őrszobára! mosolygott megértőén Linya­— Mit vétettem, töírzsőrmes- jev. tér elvtárs? — csodálkozott a — Igen, mielőbb szeretnék sofőr. összéölelkezni Télapóval. Jó — Bent megtudja! — tért ki mulatóst az újév alkalmából! a rendőr a felelet elől. — Köszönöm! Jó egészséget! A rendőrség épületénél — felelte Dinyajev, s az üveget de ő gyorsan elfordult, az asz- ) Miközben a lassan elinduló Kosztricskin csak addig vára- gondosan maga előtt tartva el- Pobeda mellett haladt, a lány kozott, amíg a törzsőrmester el- indult a szobájába, megérintette ujjaival a kocsi tűnt az ajtó mögött. Ekkor át- Matvejevók tágas lakása ablakát. adta a motorkerékpárt az ügye- fényárban úszott. A vendégek hogy a férfi zavartan távozott. ! szén másfajta »csodák« történ­— Siess vissza! — szólt be. letesmek, a taxi kormányához élénken beszélgettek. A lemez- Többé senki sem merte őt há- Jnek. Az emberek kezdik meg­— Talán lesz időnk sétálni is! ült, és nagy gyorsasággal el- játszónál Matvejevné lemeze­Sztyepankovszkij bólintott, száguldott a már elnéptelene- két válogatott, Oleg Korrallov és az autó elrobogott. dett utcákon. a moszkvai adást kereste a rá­A hadnagy ezalatt a szem- Az Állambiztonsági szervek dióban. Ligyija halk tangót ját­gát. Azt is mondják, hogy egy csúnya, nagy fogú óvónője volt, az ijesztett rá ötéves ko­rában — próbálja reálisabban magyarázni a dolgot. — Vala­mi lelki defektusa van, ezt mondják az orvosók. Borzasztó dolog, most képzelje el, egyet­len idegorvos sem tudta meg­szólaltatni ... Most meg? Mi­kor vissza akarták vinni Lipót- mezőre, a kapuban azt mondta neki a nagybátyja: — Választhatsz, fiú. Itt akarsz élni a hülye gyerekek között, vagy visszajössz hoz­zánk ... Ha jó leszel és be­szélsz, nem kell itt maradnod— — És beszél a gyerek? — Többet, mint azelőtt. De nem kellett visszavinni ... Megyek a plébánoshoz cso­daügyben. Csodálkozik. Csoda? Ugyan, kérem. Valaminek a hatására felszabadultak a gye­rek gátlásai. Magam sem tu­dom, hogyan. Az tény, hogy be­szél, de a csodát... Magam folytatom. Bizonyá­ra a vénasszonyok találták ki, s telekürtölték vele a falut. Á plébános meg csak úgy bele­csöppent a dologba, hisz sem­mi mást nem tett, mint hogy hivatásához híven »szándékra« mondott egy misét... A vénasszonyos hiszé­kenység azonban »csodát« művelt, mert már Pestről is aggódó levél érkezik, Viki nagybátyjáéktól. A fiút ugyan­is hívták azóta Buzsófcra leve­gőváltozásra. Pestről többek között ezzel indokolják visz- szatartását: »Ismeretes, hogy Viktorka, amikor az édesanyja itt volt, vele sem akart beszélni. Csak miután ő Buzsákról visszajött, ahol a plébános úr a mise után a néppel együtt imádkozott ér­te, szinte ugyanabban az órá­ban a kisfiú megszólalt. Az eset híre bizonyára elterjedt ott a faluban, és valószínű, hogy sok emberben megerősí­tette a jó istenben való hitet. Mivel azonban a gyermeknek az orvosok és a mi vélemé­nyünk szerint is valamilyen lelki fogyatékossága van, elő­fordulhat, hogy megmakacsol­ja magát, és a plébános úrral sem lesz hajlandó beszélni. Fé­lünk, hogy a plébános úr eb­ben az esetben a falu értelmet­len személyei előtt nemkívána­tos, ferde helyzetbe kerül...« Magyarul: csődöt mond a csoda... Nos hát nem kell féltem a plébános urat, az ő csodája nem mehet csődbe, ha egyszer ..........................................sem hiszi az egészet... | Viki pedig értelmes, eszes E napot mindig magányban, a | gyerek — írják a pestiek. Te- szobájában töltötte. lie vari ambícióval, s tízéves Egyszer előfordult, hogy í bár, de filmművésznek készül... Matvejev az újév küszöbén be- I Lehet, hogy álmaiban — míg ment anyósa szobájába. Verái felnő — húsz másfajta hivatás Andrejevna mozdulatlanul ült I is megmozgatja majd fantáziá- az asztalnáL Válla meg-meg-1 ját. Most azonban csak egy a remegett a zokogástóL Matve-»lényeges: gátlásai megszűntek, jev ijedten sietett anyósához, Is beszél... i,„., . ... HaVeatom a buzsá­taligákba rejtett valami fény- ♦ , . , ° képet, és kisírt szemével olyan t Kiafcat, s egyszeriben kide­félelmetesen áhítatosak, miköz­ben mesélik a csodát, s egyikük belenyugvással így búcsúzik remegő hangon: — Majd csak mindnyájun­kért eljön az a drága halál... Ez megnyugtat. Aztán elju­tok Rózsa nénémhez, aki a Le­nin utcában lakik, s az a hír járja róla, hogy ő tud legtöb­bet a dologról... — Tudja, kedvesem, ez egy tízéves fiúcska, ötéves koráig beszélt a lelkem, aztán elné­mult a hangja. Nem szólt az az édesanyjához egy mukkot sem... Szegény kis asszonyka mennyit bánkódott, sírdogált miatta... — Hová való a gyerek? — Az, kedvesem? Jugoszlá­viai. Ide hozták kórházba, Pest­re. De ezek az orvosok is hiá­ba vizsgálgatják, semmire se mennek véle. Viki — mert így hívják a fiút — csak nem be­szél, az ártatlan. Az édesanyja meglátogatta, s akkoriban el­jött Buzsákra is, hozzánk. Hát akkor, azaz hogy utána történt a dolog... — Megjelent a szűzanya? — Várjon, lelkem, csak sor­jában. Tudja, első péntek volt, aztán együtt mentünk misére a gyerek anyjávaL És akkor ... ahogy ott ülünk a padbam, egy­szer csak elbódultam, mintha valaki sugdosna a fülembe. És tudja, mit súgott? Azt, hogy ezért a gyerekért misét kell szolgáltatni. Méghozzá nem is akármikor, hanem Mária neve napján a fehér kápolnában ... — Szóltak a plébános úrnak? — Már hogyne szóltunk vol­na! Rendeltünk misét a segítő szűzanyához ezért a gyerekért. Megbeszéltük, hogy Vikit meg azon a napon Pesten vigye mi­sére az anyja, pontosan akkor, amikor itt nálunk a fehér ká­polnában könyörögnek' a hí­vek... — Elmentek? — El ám, kedvesem, és tud­ja, mi történt? Abban az órá­ban, abban a minutumban megszólalt a fiú ... Szentséges isten, megszólalt az édesanyjá­nak! __ Csoda történt, érti? S egített a segítő szűzanya ... — És azóta is beszél a gye­rek? — kérdezem. — Nem mindig. De akkor megszólalt, ez szent igaz... A ház urának köszönhetem, hogy meg tudom tartani ko­molyságomat, mert ebben a pillanatban lép a konyhába. — Ez a gyerek — tudja — alighanem megmakacsolja ma­képet, és kisírt szemével olyan l _ ___ ___ s zemrehányóan nézett vejére, írül: a faluban manapság egé­borgatnd magányában az évi érteni, hogy a falu közösségé- utolsó napján. Inek nagyobb ereje van a segítő Megértették, hogy ez a nap | szűzanyáénál, s csoda-e, ha valami súlyos bánat emlékét I plébánosuk is inkább ezt az közti ház árnyékában állt; épületénél fékezett és befor- szott a zongorán, és csak rit- őrzi, és még kérdésekkel sem Ierőt segíti kibontakozni reáli­zaklatták soha Vera Andrejev- nát. Már közeledett az éjfél, ami­sabb alapról vizsgálva a dol­gokat? A vénasszonyos csodák ideje lejárt. Sokkal nagyobb ese­mény ma már tíz vagon árut azonnal követte a taxit, és dúlt a garázsba. A helyiségben kán nézett Sztyepanikovszkijra. anélkül, hogy szem elől tévesz- leemelte a telefonkagylót és A szomszéd szobáiban Vla- tette volna, az útkereszteződés- tárcsázott. gyimir Petrovics Matvejev ké­nél megállt a közlekedési rend- — Dinyajev? Itt Kosztrics- zét dörzsölve, összehúzott kor a magas, fiatalosan karcsú, őr mellett. Felmutatta igazol- kin. A garázsban váriak. Fel- szemmel bírálóan vizsgálgatta dús hajú, de már őszülő asz­ványát, és parancsot adott: /tétlenül szükségem van a ga- a hófehér térítőt, a ragyogó szony kilépett szobájából, s — Telefonáljon a Szvecsna- rázs szerelőjére. Igen. Jó, vá- kristálypoharakat, a különböző mindenkire rámosolygott. Ol- Ikét nap alatt betakarítani a jára a közlekedési rendőrnek; rok! hideg harapnivalóval megra- ga eléje sietett, átölelte, és Imezőről, mint Viki története kövessen engem azonnal! Tizenöt percen belül megér- kott asztalt, és időnként egy- forrón megcsókolta — Parancsára! — felelte a kezett a szerelő. Anélkül, hogy egy szót váltott a fáradhatatla­rendőr, és visszaadta Kosztrics- megfogta volna az üveget, le- nul sürgölődő Majával és a ne- kdn igazolványát. szerelte a taxi oldalablakát, és ki segédkező Varsavszkijjal. A Szvecsnaján a parancs ér- átadta Linyajevnék. A vendégek közül kitűnt a telmében a közlekedési rend- — Hogy úgy mondjam, szű- magas termetű, dús fehér sza­őr már várta Kosztricskint; zi állapotában szereltem le, kállú, fehér hajú öreg Korai­szó nélkül, menet közben ug- hozzá nem értem — nevetett a lov professzor, rótt fel a hátsó ülésre, és most szerelő. A társaságból már csak Vera már ketten követték az »MO — Nos, mi a helyzet? — kér- Andrejevna hiányzott; szokásá- . 24—24« rendszámú taxit, dezte türelmetlenül Kosztrics- hoz hiven mindig csak akkor got! szorította meg mind- ^ mozaik lapot Sztyepankovszkij lakása előtt kin Linyajevtől, aki a lámpa- lépett a szobába, amikor a két kezét Korallov, majd fisz-1 , ' - ................................ '-----1 —"'~'í ígyárt ebben az évben a Bá­— Boldog új évet, édes­anyám! — Köszönöm, kislányom! — mondta Vera Andrejevna. — Tiszta szívemből köszön­tőm önt az új esztendőben1! amely érdekes lehet ugyan, de inkább az orvostudománynak van köze hozzá, mint a segítő szűzanyának... Jávori Béla Hozzon az új év önnek és csa- } . „n nnn , , ládjának egészséget, boidogsá- ] i zü UUU negyzetmeter a taxi megállt. Utasa fizetett, hoz tartotta az üveget, és át- moszkvai rádió bemondója telettel kezet csókolt. és belépett a kerti ajtón. A sofőr az útkereszteződés nézett rajta. mindenkinek sok boldogságot Köszönöm, Jurij Mihajlo- Jnya- és Építőanyag-ipari Egye­felé indult. Kosztricskin beér- nyomatot. tőjében. Vera Andrejevna, a te az autót. A közlekedési — Jelentsd te az ez,redesuefo! mindig gondos háziasszony so- rendőr intett a sofőmék, hogy De azonnal — mondta a had- hasem vett részt az újév meg- — Bolondos — nevetett Li- álljon meg. nagy már menet közben, és a ünneí>Aésének előkészületeibe Kitűnően látni az ujjle- és örömet kívánt újévi köszön- vies! Én is ugyanezt kívánom |sül<js mozaiklapgyártó részlege. önnek és családjának, és ezen- |Az üzemrész két prést kap kívül sok sikert a munkájához fmég az idén. hogy a tavalyi­Jnál majdnem kétszer több (FolytatjukJ jmozaiklapot elkészíthesse*

Next

/
Oldalképek
Tartalom