Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-10 / 7. szám
Csütörtök, 1963. január 10. 3 SOMOGYI NÉPLAI* így választottak ők... Festetics kontra Biedermann Őriznek a levéltárban egy nagyon érdekes és tanulságos gyűjteményt az egykori képviselő-választások történetéből. Szigetváron esett meg a következő história 1936-ban, amikor két gazdag ember csatázott a mandátumért — néha bizony elég tisztességtelein módon. Álljon hát itt — immár mu- lattatónak — báró Biedermann Imre és gróf Festetics Domonkos képviselőjelöltségének története pontosan úgy, ahogy a dokumentumok elbeszélik. Üresen áll az ajánlási ív, lehet. hogy csak másodpéldány; emléknek csinálták a kései utódoknak: »Gróf Festetics Domonkos, 35 éves, földbirtokos, csertői lakos.« 1936. április 19- én szavazott a szigetvári választókerület, s noha pontos adatok nincsenek, kiderült, hogy Festetics győzött. Persze sok-sok röpcédula, »nyalóka« és plakát,-kortesnóta és vers elkészítését kellett addig finanszírozni, amíg elnyerhette a képviselői mandátumot, és elmondhatta szűzbeszédét. A plakáthadjárat már jóval korábban elkezdődött. Megkezdődött azzal, hogy a szigetvári utcákon és a Szigetvár környéki falvakat elárasztották felhívásokkal. »Éljen szeretett képviselőjelöltünk, gróf Festetics Domonkos, a Nemzeti Egység Pártja hivatalos jelöltje.« »Vitéz Gömbös Gyula új Magyarországáért harcol gróf Festetics Domonkos.« De hát pontosan miént harcol Festetics? Megmondja ő, nem kertel. »A magyar népnek megfelelő földbirtokpoliti. Pályázat véradó alközpont és véradó államás tervezésére Az Építésügyi Minisztérium az Egészségügyi Minisztériummal közösen pályázatot hirdet véradó alközpont és véradó állomás tervezésére. A pályázati kiírás már átvehető 30 forintért az Építésügyi Minisztérium Tervezési Főosztályán (Budapest, V. kerület, Beloiannisz utca 2—4., ötödik, emelet 5.), s ugyanide kell eljuttatni az elkészített munkákat legkésőbb április 1-ig. A legjobb tervek díjazására és megvásárlására összesen 150 ezer forintot irányoztak elő. A megvásárolt tervekért hatezer forintnál kevesebbet nem fizetnek ki. (MTI) káért.« »A magyar család védelméért.« És persze a revízióért — mármint a trianoni egyezmény revíziójáért —, mert ennek hangoztatása abban az időszakban nagyon népszerű dolog. Hiszen »A Haza kötelez, a Vezér (ti. Gömbös) vár, szavazz gróf Festetics Domonkosra!« Szavazz hát, magyar polgár, a magyar népnek megfelelő földbirtokpolitikára — vagyis az úri nagybirtokra; szavazz a magyar család védelmére — vagyis a felvidéki és a vajdasági mészárlásokra; szavazz a revízióra — vagyis Münchenre, 1938-ra, 1941-re, a háborúra. Milyen szép és felemelő dolog, ha valaki szembeszáll az ilyen politikát hirdetővel. Mert báró Biedermann Imre szembeszállt vele. Hogyan? »Ha Biedermannt támogatod, boldogabb lesz a holnapod.« »Biedermann képvisel jobban, őse harcolt 48-ban. Éljen Biedermann!« Még verset is faragta, »Ipszi- lonos szép vitézek« a címe. »Ipszüonos szép vitézek, hirdetik már az igéket, csak az a baj: úgy olvassák, megtanulni már nem tudják. A másik baj, hű! ez már sok, egyik köhög, másik krákog’.... Végig gömböc kis Vazülka, ne légy mérges, mint a pulyka! Mert mérgére a telkednek: Biedermann megy be köretnek!« És azt is meg kell mindenképpen mondani a választóknak, hogy: »... Domonkoskát még bölcsőben ringatták, Biedermann már velünk harcolt száz csatát.« De még ez sem elég. »Teie van a város csúf röpcédulákkal, Festetics pártiak szennyirat hadával.« »Komoly ember kell a képvi&előházba, maradjon ö csak Lohengrin (ti. Festetics) az operabálba.« S íhaj, csuhaj, recece, itt a kortesmóta is (énekelendő a »Kiskertemben, igaz-e, babám« dallamára): »Szigetvári járás, igaz-e, bábám? Képviselőt választ, az is igaz ám! Van jelöltje, igaz-e, babám? Bieder- mann-nak hívják, az is igaz ám!« Az ember nem hinné el, ha nem látná saját szemével a sokszínű, rikító plakátokat, röpcédulákat. De így volt, a dokumentumok tanúskodnak. A választási cirkusz bohócai könyörtelenül lecsaptak a másik minden apró kis hibájára. Én lengtek, lobogtak a nemzetiszínű zászlók, a hazug jelszavak pedig csak úgy tarkították az utcákat. A levéltár őrzi a dokumentumokat. S mosolygok azon, hogy az anyag között egy kis röplapot találok. Lehet, hogy valaki célzatosan tette az okmányok közé — nem kutatom az okát —, de találó, az egyszer bizonyos. Így hangzik: ^Szigetvárra érkezett az ország első cirkusza, a dunántúli nagycirkusz.« Polesz György BUZSÁKI CSODA htise a feUéb UápolhÁnál — Htetyvzólali kisfiú \/Ud $ilm<nuvévz Uvz Találomra bekopogok egy házba, a kisfiút keresem. Ámulva néznek rám, nem értik, mit akarok. — Azt a kisfiút, akivel a csoda történt... — Ja, így már más! Azt, aki megszólalt az anyjának? ... — Igen. Hol találom? — Nincs az itt, nem is volt Buzsákon soha. Csak itt tett vele csodát az a drága segítő szűzanya... Megyek tovább, a csoda híre lassan engem is lázba hoz. Má- li nénik és Rozi ángyik csapják össze ámulva a kezüket, Visszavágják a fák ágait a Köztisztasági Vállalat kertészeti részlegének dolgozói a városban. Mintegy 20 000 darab fát gon- doznak a vállalat munkásai. Megjelent a Társadalmi Szemle januári száma A Társadalmi Szemle legújabb száma első helyen Nemes Dezső pártunk VIII. kongresszusáról szóló cikkének első részét közli. A cikk második része a februári számban jelenik meg. Hetényi István és Vályi Péter húszéves nép- gazdaságfejlesztósi tervünk főbb kérdéseit ismerteti cikkében. Göncöl György a mai kapitalizmus alapadottságait és a szocializmusért folyó harc új feltételeit elemzi. »Tegyük általánossá a szocialista társadalom erkölcsi normáit« címmel Balló István írt cikket. A folyóirat részleteket közöl I. Iljicsov előadásából »A társadalmi fejlődés irányításának tudományos alapja és a társadalomtudományok feladatai« címmel. A >’S7.em]e-.-rovatban Trautmann Rezső a lakásépítés időszerű feladatait, Almási Gábor a nagy termelőszövetkezetek gazdálkodásának Fejér megyei tapasztalatait ismerteti. A »Nemzetközi Szemle«-rovatban Övári Miklós tájékoztatja az olvasókat az Olasz Kommunista Párt X. kongresszusáról. Végül Berend T. Ivánnak »Újjáépítés és a nagytőke elleni harc Magyarországon 1945—1948« című könyvéről Szabó Bálint, dr. Mátyás Antalnak »A polgári közgazdaságtan rövid története a marxizmus létrejötte előtt« című munkájáról pedig Szigeti Endre tollából olvashatunk ismertetést. (MTI) óvatosan Ligyijába gyija, és gyöngéden visszahúz- — Mit óhajt, törzsőrmester kijárat felé tartott. — Nékem ta a kezét. — Űj esztendőig elvtárs? — engedte le a veze- minden percem kiszámított, már csak két óra van hátra, és tő az ablakot. — Közeleg az új esztendő? — másikkal kardit. A virágüzletben a fiatalok nagy csokor krizantémot vásároltak. — Lidocsfca, elkésünk! — nézett nyugtalanul az órájára Sztyepankovszkij, Még át kell öltöznünk! — Taxiba ülünk, és mindenre lesz időnk! Gyerünk gyorsan a taxiállomáshoz! Az állomáson nem állt egyetlen taxi sem; kabátjuk gallérját feltűrve, kalapjukat mélyen fejükbe húzva már többen várakoztak. Ligyija és Sztyepan- kovszkij is -beállt a soriba. Időnként taxik érkeztek, és a várakozók sora egyre fogyott. Végre rájuk került a sor. Sztyepan- kovszkij kinyitotta a kocsi ajtaját, besegítette a lányt, majd majd maga is mellé ült; az autó elindult. Kosztricskin megjegyezte a taxi rendszámát: »MO 24—24«, és otthagyta a várakozókat. Egy pillanattal később Komyi- lov motorkerékpárja állt meg mellette. Ki sem kapcsolta a motort, szó nélkül átadta a gépet Kosztricskinnak, s az a taxi nyomába szegődött. A taxi Ligyija lakásától nem messze, a nagy gesztenyefánál állt meg. Utasai kiszálltak. — Egy óra múlva készen leszek — mondotta a lány. — Ne késs te se, Valja. — Talán engedjük el a taxit, és sétáljunk egy fél órácskát — javasolta Sztyepankovszkij, miközben megfogta Ligyija kezét, és a szemébe nézett. épp most akar sétálni! Milyen hebehurgya gondolat! Azonnal ülj be a kocsiba, és indulj haza! Sztyepankovszkij engedelmesen visszaült az autóba, és bevágta az ajtót. — Kövessen az őrszobára! mosolygott megértőén Linya— Mit vétettem, töírzsőrmes- jev. tér elvtárs? — csodálkozott a — Igen, mielőbb szeretnék sofőr. összéölelkezni Télapóval. Jó — Bent megtudja! — tért ki mulatóst az újév alkalmából! a rendőr a felelet elől. — Köszönöm! Jó egészséget! A rendőrség épületénél — felelte Dinyajev, s az üveget de ő gyorsan elfordult, az asz- ) Miközben a lassan elinduló Kosztricskin csak addig vára- gondosan maga előtt tartva el- Pobeda mellett haladt, a lány kozott, amíg a törzsőrmester el- indult a szobájába, megérintette ujjaival a kocsi tűnt az ajtó mögött. Ekkor át- Matvejevók tágas lakása ablakát. adta a motorkerékpárt az ügye- fényárban úszott. A vendégek hogy a férfi zavartan távozott. ! szén másfajta »csodák« történ— Siess vissza! — szólt be. letesmek, a taxi kormányához élénken beszélgettek. A lemez- Többé senki sem merte őt há- Jnek. Az emberek kezdik meg— Talán lesz időnk sétálni is! ült, és nagy gyorsasággal el- játszónál Matvejevné lemezeSztyepankovszkij bólintott, száguldott a már elnéptelene- két válogatott, Oleg Korrallov és az autó elrobogott. dett utcákon. a moszkvai adást kereste a ráA hadnagy ezalatt a szem- Az Állambiztonsági szervek dióban. Ligyija halk tangót játgát. Azt is mondják, hogy egy csúnya, nagy fogú óvónője volt, az ijesztett rá ötéves korában — próbálja reálisabban magyarázni a dolgot. — Valami lelki defektusa van, ezt mondják az orvosók. Borzasztó dolog, most képzelje el, egyetlen idegorvos sem tudta megszólaltatni ... Most meg? Mikor vissza akarták vinni Lipót- mezőre, a kapuban azt mondta neki a nagybátyja: — Választhatsz, fiú. Itt akarsz élni a hülye gyerekek között, vagy visszajössz hozzánk ... Ha jó leszel és beszélsz, nem kell itt maradnod— — És beszél a gyerek? — Többet, mint azelőtt. De nem kellett visszavinni ... Megyek a plébánoshoz csodaügyben. Csodálkozik. Csoda? Ugyan, kérem. Valaminek a hatására felszabadultak a gyerek gátlásai. Magam sem tudom, hogyan. Az tény, hogy beszél, de a csodát... Magam folytatom. Bizonyára a vénasszonyok találták ki, s telekürtölték vele a falut. Á plébános meg csak úgy belecsöppent a dologba, hisz semmi mást nem tett, mint hogy hivatásához híven »szándékra« mondott egy misét... A vénasszonyos hiszékenység azonban »csodát« művelt, mert már Pestről is aggódó levél érkezik, Viki nagybátyjáéktól. A fiút ugyanis hívták azóta Buzsófcra levegőváltozásra. Pestről többek között ezzel indokolják visz- szatartását: »Ismeretes, hogy Viktorka, amikor az édesanyja itt volt, vele sem akart beszélni. Csak miután ő Buzsákról visszajött, ahol a plébános úr a mise után a néppel együtt imádkozott érte, szinte ugyanabban az órában a kisfiú megszólalt. Az eset híre bizonyára elterjedt ott a faluban, és valószínű, hogy sok emberben megerősítette a jó istenben való hitet. Mivel azonban a gyermeknek az orvosok és a mi véleményünk szerint is valamilyen lelki fogyatékossága van, előfordulhat, hogy megmakacsolja magát, és a plébános úrral sem lesz hajlandó beszélni. Félünk, hogy a plébános úr ebben az esetben a falu értelmetlen személyei előtt nemkívánatos, ferde helyzetbe kerül...« Magyarul: csődöt mond a csoda... Nos hát nem kell féltem a plébános urat, az ő csodája nem mehet csődbe, ha egyszer ..........................................sem hiszi az egészet... | Viki pedig értelmes, eszes E napot mindig magányban, a | gyerek — írják a pestiek. Te- szobájában töltötte. lie vari ambícióval, s tízéves Egyszer előfordult, hogy í bár, de filmművésznek készül... Matvejev az újév küszöbén be- I Lehet, hogy álmaiban — míg ment anyósa szobájába. Verái felnő — húsz másfajta hivatás Andrejevna mozdulatlanul ült I is megmozgatja majd fantáziá- az asztalnáL Válla meg-meg-1 ját. Most azonban csak egy a remegett a zokogástóL Matve-»lényeges: gátlásai megszűntek, jev ijedten sietett anyósához, Is beszél... i,„., . ... HaVeatom a buzsátaligákba rejtett valami fény- ♦ , . , ° képet, és kisírt szemével olyan t Kiafcat, s egyszeriben kidefélelmetesen áhítatosak, miközben mesélik a csodát, s egyikük belenyugvással így búcsúzik remegő hangon: — Majd csak mindnyájunkért eljön az a drága halál... Ez megnyugtat. Aztán eljutok Rózsa nénémhez, aki a Lenin utcában lakik, s az a hír járja róla, hogy ő tud legtöbbet a dologról... — Tudja, kedvesem, ez egy tízéves fiúcska, ötéves koráig beszélt a lelkem, aztán elnémult a hangja. Nem szólt az az édesanyjához egy mukkot sem... Szegény kis asszonyka mennyit bánkódott, sírdogált miatta... — Hová való a gyerek? — Az, kedvesem? Jugoszláviai. Ide hozták kórházba, Pestre. De ezek az orvosok is hiába vizsgálgatják, semmire se mennek véle. Viki — mert így hívják a fiút — csak nem beszél, az ártatlan. Az édesanyja meglátogatta, s akkoriban eljött Buzsákra is, hozzánk. Hát akkor, azaz hogy utána történt a dolog... — Megjelent a szűzanya? — Várjon, lelkem, csak sorjában. Tudja, első péntek volt, aztán együtt mentünk misére a gyerek anyjávaL És akkor ... ahogy ott ülünk a padbam, egyszer csak elbódultam, mintha valaki sugdosna a fülembe. És tudja, mit súgott? Azt, hogy ezért a gyerekért misét kell szolgáltatni. Méghozzá nem is akármikor, hanem Mária neve napján a fehér kápolnában ... — Szóltak a plébános úrnak? — Már hogyne szóltunk volna! Rendeltünk misét a segítő szűzanyához ezért a gyerekért. Megbeszéltük, hogy Vikit meg azon a napon Pesten vigye misére az anyja, pontosan akkor, amikor itt nálunk a fehér kápolnában könyörögnek' a hívek... — Elmentek? — El ám, kedvesem, és tudja, mi történt? Abban az órában, abban a minutumban megszólalt a fiú ... Szentséges isten, megszólalt az édesanyjának! __ Csoda történt, érti? S egített a segítő szűzanya ... — És azóta is beszél a gyerek? — kérdezem. — Nem mindig. De akkor megszólalt, ez szent igaz... A ház urának köszönhetem, hogy meg tudom tartani komolyságomat, mert ebben a pillanatban lép a konyhába. — Ez a gyerek — tudja — alighanem megmakacsolja maképet, és kisírt szemével olyan l _ ___ ___ s zemrehányóan nézett vejére, írül: a faluban manapság egéborgatnd magányában az évi érteni, hogy a falu közösségé- utolsó napján. Inek nagyobb ereje van a segítő Megértették, hogy ez a nap | szűzanyáénál, s csoda-e, ha valami súlyos bánat emlékét I plébánosuk is inkább ezt az közti ház árnyékában állt; épületénél fékezett és befor- szott a zongorán, és csak rit- őrzi, és még kérdésekkel sem Ierőt segíti kibontakozni reálizaklatták soha Vera Andrejev- nát. Már közeledett az éjfél, amisabb alapról vizsgálva a dolgokat? A vénasszonyos csodák ideje lejárt. Sokkal nagyobb esemény ma már tíz vagon árut azonnal követte a taxit, és dúlt a garázsba. A helyiségben kán nézett Sztyepanikovszkijra. anélkül, hogy szem elől tévesz- leemelte a telefonkagylót és A szomszéd szobáiban Vla- tette volna, az útkereszteződés- tárcsázott. gyimir Petrovics Matvejev kénél megállt a közlekedési rend- — Dinyajev? Itt Kosztrics- zét dörzsölve, összehúzott kor a magas, fiatalosan karcsú, őr mellett. Felmutatta igazol- kin. A garázsban váriak. Fel- szemmel bírálóan vizsgálgatta dús hajú, de már őszülő aszványát, és parancsot adott: /tétlenül szükségem van a ga- a hófehér térítőt, a ragyogó szony kilépett szobájából, s — Telefonáljon a Szvecsna- rázs szerelőjére. Igen. Jó, vá- kristálypoharakat, a különböző mindenkire rámosolygott. Ol- Ikét nap alatt betakarítani a jára a közlekedési rendőrnek; rok! hideg harapnivalóval megra- ga eléje sietett, átölelte, és Imezőről, mint Viki története kövessen engem azonnal! Tizenöt percen belül megér- kott asztalt, és időnként egy- forrón megcsókolta — Parancsára! — felelte a kezett a szerelő. Anélkül, hogy egy szót váltott a fáradhatatlarendőr, és visszaadta Kosztrics- megfogta volna az üveget, le- nul sürgölődő Majával és a ne- kdn igazolványát. szerelte a taxi oldalablakát, és ki segédkező Varsavszkijjal. A Szvecsnaján a parancs ér- átadta Linyajevnék. A vendégek közül kitűnt a telmében a közlekedési rend- — Hogy úgy mondjam, szű- magas termetű, dús fehér szaőr már várta Kosztricskint; zi állapotában szereltem le, kállú, fehér hajú öreg Koraiszó nélkül, menet közben ug- hozzá nem értem — nevetett a lov professzor, rótt fel a hátsó ülésre, és most szerelő. A társaságból már csak Vera már ketten követték az »MO — Nos, mi a helyzet? — kér- Andrejevna hiányzott; szokásá- . 24—24« rendszámú taxit, dezte türelmetlenül Kosztrics- hoz hiven mindig csak akkor got! szorította meg mind- ^ mozaik lapot Sztyepankovszkij lakása előtt kin Linyajevtől, aki a lámpa- lépett a szobába, amikor a két kezét Korallov, majd fisz-1 , ' - ................................ '-----1 —"'~'í ígyárt ebben az évben a Bá— Boldog új évet, édesanyám! — Köszönöm, kislányom! — mondta Vera Andrejevna. — Tiszta szívemből köszöntőm önt az új esztendőben1! amely érdekes lehet ugyan, de inkább az orvostudománynak van köze hozzá, mint a segítő szűzanyának... Jávori Béla Hozzon az új év önnek és csa- } . „n nnn , , ládjának egészséget, boidogsá- ] i zü UUU negyzetmeter a taxi megállt. Utasa fizetett, hoz tartotta az üveget, és át- moszkvai rádió bemondója telettel kezet csókolt. és belépett a kerti ajtón. A sofőr az útkereszteződés nézett rajta. mindenkinek sok boldogságot Köszönöm, Jurij Mihajlo- Jnya- és Építőanyag-ipari Egyefelé indult. Kosztricskin beér- nyomatot. tőjében. Vera Andrejevna, a te az autót. A közlekedési — Jelentsd te az ez,redesuefo! mindig gondos háziasszony so- rendőr intett a sofőmék, hogy De azonnal — mondta a had- hasem vett részt az újév meg- — Bolondos — nevetett Li- álljon meg. nagy már menet közben, és a ünneí>Aésének előkészületeibe Kitűnően látni az ujjle- és örömet kívánt újévi köszön- vies! Én is ugyanezt kívánom |sül<js mozaiklapgyártó részlege. önnek és családjának, és ezen- |Az üzemrész két prést kap kívül sok sikert a munkájához fmég az idén. hogy a tavalyiJnál majdnem kétszer több (FolytatjukJ jmozaiklapot elkészíthesse*
