Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-03 / 1. szám
Csütörtök, 1963. január 3 SOMOGYI NfiPBAP T 4» v á I» b!... Pontosan éjfélkor, amikor a rádió ban tizenkét harangütés hallatszik, majd felhangzik a Himnusz, sok millió pohár csendül össze: boldog új éve£. Az emberek egymásra nevetnek ebben a percben Közép-Európa minden országában, hiszen .nagyon sok helyen azonos az idő. S noha Moszkvában vagy Vlagyivosztokban javában áll a vígság, s ott mái néhány órája 1963-at. írnak, s noha Londonban vagy Párizsban még csak készülődnek az éjféli koccintásra, mégis arra gondol az ember, hogy mindenütt azonos időben köszönt be az új év. A bécsi rádió hullámhosszán a mi éjfélünkkor árad az éterbe az osztrák himnusz, Párizs pedig akkor zendít a Marseiladse-re, amikor mi két órakor tánczenét keresünk a nagyvilágban. Búcsúzik az emberiség az óesztendőtől, s köszönti az újat. Köszönti reménységgel 1963-at, Nemrég nyugati újságok munkatársai híres »jósokat-« szólaltattak meg, horoszkópcsináló mestereket, s azt kérdezték tőlük, hogy mit várnak 1963-tól. Eltérőek voltak a válaszok. Némelyek békét jövendöltek, mások hidegvagy melegháborút. Olyan is akadt, aki látnoki tehetséggel megjósolta, hogy ez az év lesz a rák elleni gyógyszer fölfedezésének esztendeje. Hogy milyen értékűek ezek a kinyilatkoztatások, azt aligha szükséges részletesen fejtegetni. Van, aki hisz a jövendőmondásban, a legtöbben nem. Az emberek jól tudják, hogy a jövőt nem a tenyér ráncai, a csillagok állása, az újévkor öntött ólom ágbogai árulják el. A jövővárás nagyon is emberi dolog, és nem holmi misztifikáció az alapja. Önmagunk csináljuk holnapunkat, dolgozzunk bárhol, az élet bármely területén. Ilyenkor újév táján az újságírók kedvelt témája sok-sok ember megszólaltatása terveiről, vágyairól. S van-e fölemelőbb dolog annál, mint amikor a megkérdezettek jó része elsődleges vágyaként a békét említi? Béliét, mert ez az élet alapja. Karácsonykor XXIII. János pápa több beszédet mondott, és valamennyi megnyilatkozásában szót emélt a fegyvernyugvásért, a békéért. »Sokasodjanak niinden téren az erőfeszítések abban az irányban, hogy leküzdjék a béke útjába álló akadályokat, hogy minél jobban megismerjék és felszámolják a konfliktusokat előidéző okokat.-* Lehetne idézni U Thant ENSZ-főtitkár újévi üzenetét is. »Remélem, hogy a most befejeződő évvel a feszültség jelentős csökkenésének tanúi leszünk. Forrón reménykedem abban, hogy ez a fejlődés 1963-ban is folytatódni fog, s továbbhaladhatunk a helyes irányban...* Nem véletlen, hogy a pápától az ENSZ főtitkáráig, a felelős államférfiaktól a hétköznapok egyszerű, gyakran szimplának mondott Kiss Péteréig, ívom, Andrejevéig, Johann Lindtneréig mindenki egy dolgot óhajt, a legjobban: békét. Két hónapja múlt nemrég, hogy viharfelhő vonult át a béke egén. A Karib-tenger térségében feszültté vált helyzet az egész emberiséget láziba hozta. Lesz háború? Atamhalál? Nem lett. A békét akarás erősebbnek bizonyult a kardcsörtetésnél. A Szovjetunió nyugodt, megfontolt, határozott álláspontja — és ezt nemcsak mi mondjuk, hanem a legnagyobb nyugati lapok is így írják meg — megmentette az emberiséget a pusztulástól. Tegnap reggel újra munkához láttak az emberek, újra dübörögnek a gépek, újra nyitva állnak az üzletek. Az ünnepségsorozat lezáródott, dolgos, munkás hétköznapok következnek. Nehéz szívós munkára van szükség, ha azt akarjuk, hogy az életszínvonal emelkedjék; bányászaink kitartó, megfeszített munkája kell ahhoz, hogy ne legyen szénszünet az iskolákban, s hogy a háztartások fogyó tüzelőkészletét is kiegészíthessék. Az élet megy tovább a maga rend je és módja szerint, az emberek éppúgy születnek, szeretnek, és kidőlnek a sorból, mint bármely más évben. A diákok tanulnak, az orvosok gyógyítanak, a mérnökök terveznek. Üj lakásokat, új üzemeket, új városokat. Megtervezik talán a Holdra embert szállító űrhajót, és megtervezik a holnapokat és a holnaputámo- kát is. Az ember alkot, mert alkotni vágyik, adni szeretne valamit az életért. Bizalmat a bizalomért, őszinteséget az őszinteségért, jó szót a jó szóért. Szilveszter éjszakáján ^ idestova ötmáüiárd éves földgolyó sok millió lakója emelte poharát a boldog új esztendőre. S ma már újra azért dolgozik mindenki, hogy valóban boldog is legyen. Polesz György A beruházások mintegy nyolcvan százalékáról helyileg döntenek Az Országos Tervhivatal elnöke, a pénzügyminiszter és az építésügyi miniszter együttes rendeletet adott ki a földművesszövetkezetek és a kisipari szövetkezetek beruházásairól és felújításairól. A rendelet a beruházási adminisztráció csökkentésével lehetővé teszi, hogy a helyi szervek saját hatáskörükben évi, mérleg szerinti bevételük fél százalékából húszezer forint értékű beruházást vagy felújítást végeztessenek, továbbá nyolcezer forint értékű gépet vagy gépnek minősülő műszert vásároljanak. A földművesszövetkezetek megyei központjai, a MESZÖV-ök eddig csak félmillió forint értékű beruházásról dönthettek. Hatáskörük mostantól az egymillió forint értékű beruházásokra is kiterjed. (MTI) II felsőoktatási intézményekben is tanítják a munkásvédelmi ismereteket A Pedagógusok Szakszervezetének kezdeményezésére és a felsö- oktatási intézmények munkásvédelmi ankét jain tett javaslatok alapján az egyetemeken, tanárképző főiskolákon, a tanító- és óvónőképző intézetekben is bevezetik a munkásvédelem oktatását. A művelődésügyi miniszter rendelkezése részletesen előírja áz oktatás eredményességét segítő intézkedéseket. Ezek között szerepel mintaszerű munkakörülmények kialakítása az intézmények gyakorlati munkahelyein (műhelyben, laboratóriumban, műteremben stb.). PÉLDAKÉPEK Kevés olyan asszony van, mint ő. Pontosabban: a gyárban egyedüli, az országban három. Cukorfőző. László Mihályné 1938 óta dolgozik a Kaposvári Cukorgyárban. Nyáron a szigetelőbrigád tagja, a kampány alatt pedig másodcufcorfőző. Este,' amikor lakásán fölkerestem, éppen kisunokáját altatta. »•Három gyermekem, öt unokám van« — mondta, miközben szeretettel simogatta Zsuzskát, a legkisebbet. Majd büszkén mutatta katona fia fényképét. »Ö is cukorgyári, meg a lányom és a vejem is« — tette hozzá. Munkájáról, a gyárról kérdeztem. Örömmel beszélt arról, hogy mennyire szereti a szakmáját. ' hellyel kínáljuk, tiltakozffcl »Nem' vagyak én még olyan öreg, bírom még.« Tizenhárom éve dolgozik Jutái József szerelő a TRANSZVILL-nál. Életérő!* munkájáról kérdezem. S ő a gyárról beszélt. Arról, hogy szocialista brigádjában milyen jó a kollektív szellem, s mennyire örül, amikor a fialtalak azzal jönnek hozzá, hogy »Jutái bácsi, segítsen! . A nyugdíjazására terelődik a beszéd. Hirtelen el komorodik. »Ne tessék kérdezni, milyen szívvel hagyom itt az üzemet, sokszor úgy belemarkol a szívembe ... De hát lejárt az idő! Pedig higgyék él, én még bírnám... És ugye, ha szorít A gyárban azt is megtudtam, hogy László Mihálynét az óvek hosszú során át oklevetek, kitüntetések kísérték. 1953-ban sztahanovista lett, 1955-ben sikerrel tette te a cukoripari szakmunkásvizsgát, s »A cukoripar kiváló dolgozója«. 1 De nemcsak munkájában ér el kiváló eredményt, hanem magatartásával is példát mutat. Mindenki megbecsüli.« Vékony, barna fiú. 1953-ban, amikor a Húsipari Vállalathoz került mint ipari tanuló, még szokatlan volt neki az állat- vágás. De megtanulta a szakmát, megszerette, s most már nem is mondana te róla. Megtalálta helyét a vállalat közösségében is. Kezdettől fogva szorgalmasan dolgozik, tanul. 1957 óta KISZ-titkár, három- hónapos . pártiskolát végzett, 1960-ban »Kiváló dolgozó«-jéL vényt kapott. Az ősz óta pedig a 18 tagú vágóbrigád vezetője. Társai nagyon szeretik a csöndes, szerény és mégis közvetlen fiút Mindig bizalommal fordulnak hozzá. Így nyilatkoznak róla: »Bár még csak huszonkét éves, de már régen megteremtette munkájával, magatartásával a tekintélyt magának. Szeretjük, becsüljük, . kiváló szakember, magával viszi az egész szocialista brigádot.« Neve: Nagy István. * * * Mozgása friss, fiatalos, kék szeme tiszta, nyűt tekintetű, arca mosolygós, keze kidolgozott munkáskéz. Haja még* sötét, csak itt-ott csillan meg benne egy kis ezüst. Amikor a hó végi ha jrá, lesz még rám szükség?...« * * * Három m*nkásember. Kik» lönböző életkorúk, munkahelyük és hivatásuk. Közös vonásaik: becsülettel élnek és dolgoznak. Benkő Judit Miről olvashatunk a Béke és Szocializmus legújabb számában >'A békés egymás mellett élés politikája kiállja a próbát* című vezércikkben néhány érdekes következtetést olvashatunk a Karib-tenger térségében előállott háborús válságról, melynek megoldása — A gyári pártszervezet titkára, Krilov telefonált — mondta Resetev. — Megbeszéltük, hogy találkozunk a gyárban. Ön, Szmimov elvtárs, tartson vétem. — -Parancsára! — Ön pedig, Vaszilij Kuz- mks, ügyeljen, hogy a csoportok végrehajtsák a kitűzött feladatokat. — Igenis, Mihail Nyikolaje- vAesi Hetedik fejezet Oteg egyetlen gyermeke volt Karallov professzornak. Jól tanult, részt vett a főiskola társadalmi életében. Édesanyjának, ennek a hiú. asszonynak minden vágya az volt, hogy fia ragyogó karriert fusson be. Szívesen ellátta bőséges zsebpénzzel, s abban sem talált semmi rosz- szat, ha fia időnként barátainak társaságában mulatozik, csinos lányoknak teszi a sízé- pet. A diákok Olegot jólelkű, szívélyes barátnak tartották. Karallov professzornak sem kellett aggódnia a fiáért. Jól tanult, tanárai dicsérték. A professzor ezért engedett fia kérésiének, és megvásárolta a Pobedát. A Pobedával Oleg édesanyjának álma is megvalósult. Pérje munkatársainak feleségé előtt most már saját autójával dicsekedhetett. Oteg arra használta az autót, hogy társasággal, jobbára alkalmi ismerőseivel kiszáguldott a város környéki kényelmes kis vendéglőbe, ahol diáktársaitól és tanáraitól távol, kedvére szórakozhatott. De még itt is körültekintően viselkedett, soha nem részegedéit te teljesen, és a kocsit mindig baj nélkül visszavezette a városba. Am az utóbbi időiben egyre inkább azon kapta magát, hogy bármivel foglalkozik is, gondolatai makacsul vissza-, térnek Ligyijához. Folyton arra az estére gondolt, amikor olyan szokatlan körülmények között megismerkedtek. Az ifjú, aki ugyancsak hiú ember volt, a barátainak is szerette volna mielőbb bemutatni a lányt. De Ligyija eltűnt, mintha csak a fold nyelte volna el. Amikor végre néhány nap múlva megszólalt a telefon, Oteg csaknem ugrálná kezdett örömében. Az igazság kedvéért azt is meg kell mondani, Oleg örömét nemcsak az okozta, hogy barátai előtt eldicseked- het érdekes, szép ismerősével; komolyabb érzést is táplált iránta. Megbeszélték, hogy ugyanott találkoznak, ahol legutóbb elváltak; a mozinál Ligyija pontosan a megbeszélt időben érkezett. Szerény, de ízléses ruha, magas sarkú szandál volt rajta. Koszorúba font haja mint valami korona díszítette fejét. Nagyon fiatalnak látszott, a szerelmes Oleg szinte kislánynak látta. Kettesben töltötték az estét; sétáltak a város utcáin, fagy- laltoztak, bementek a moziba. Az idő szinte repült. Néhány találkozás után Ligyija végre beleegyezett, hogy a fiú barátaival találkozzék. A társaság a város környéki vendéglőben gjwlt össze. Ligyija megértette Oleg vidám, társaságkedvelő hajlamait, de jobban szerette a magányt. A fiatalembernek annál inkább figyelembe keltett vennie Li- gyia kívánságát, meri; ekkor már nagyon erős vonzalmat érzett iránta. Végtelen esti beszélgetéseikben a lány óvatosan kikérdezte tanulmányairól, gyakorlati munkájáról, gyári munkatársairól. Beszélgetéseik révén lassan már maga elé tudta képzelni a gyárat, és sok mindent megismert az ottani életből. Oteg különös lelkesedéssel mesélt Sztyepankovszkij tervezőmérnökről, családjuk barátjáról. Egy alkatommal Oleg megemlítette, hogy másnap nem tudnak találkozni, vendégeik tesznek a nyaralóban. Odavárják Valemityin Alekszanöro- vics Sztyepankovszkijt is, a tervezőiroda főnökét. Ligyija észrevehetően elszomorodott, ez fájt Olegnek, de egyben meg is örvendeztette. —i Nagyon unalmas lesz egyedül, Olezska.. s Hangjában annyi őszinte szomorúság csengett, hogy Oteg megsajnálta, de telkében ujjongott, hogy a lány miatta szomorú. — Ugye, megérti a helyzetemet Lidocska? — magyarázta bűntudatos mosollyal. — Nálunk hagyomány, hogy minden esztendőben a nyári szezon végén zártkörű vacsorát adunk. Összegyűlnek a rokonok, a barátok. Mindenképpen otthon kell lennem; —i Megértem.:. — felelte Ligyija, és meghitten támaszkodott a fiú karjára. — Olyan jó így együtt; maga nélkül egyetlen este is esztendőnek tetszik. — Én is mindig csak magát szeretném látni — mondta Oleg forrón —. a legszívesebben soha el nem válnék •magától! Már nem is emlékszem, nükor voltam utoljára a társaságommal. A barátaim naponta telefonálnak, de semmi sem vonz többé hozzájuk. Mindig csak magára gondolok. Magam sem értem, mi történt velem. — Én is úgy ,érzem, mintha valami különös történne velem. Nekem nincs társaságom, de nem is keresek magamnak. — Efüiallgatött, és mintha valamin eltöprengre, hozzátette: — Tudja, Oleg, az utóbbi időben maga valahogy mindig hiányzik nekem... Ügy viselkedem, mint egy kislány, noha az igazat megvallva idősebb vagyok magánál, és komolyabbnak kellene lennem — Ne folytassa, Lidocska! Érmek nincs jelentősége! — szakította félbe Oteg hevesen. — Igen, én is így érzem! De ha már szóba került — felelte Ligyija halkan, és a fiú szemébe nézett. — Menjünk holnap a tóra csónakázni; sétáljunk a parkban, jó? Hiszen nemsokára itt a tél... — Nagyon szeretném, Lidocska, csakhogy holnap a vacsora... —i Jaj, persze, elfeledkeztem róla. — Hangjában olyan őszinte volt a sajnálkozás, hogy Oteg elátkozta magában a rosszkor jött családi ünnepséget Egy ideig hallgatagon mentek egymás mellett, majd a fiatalember hirtelen megállt, Ligyija felé fordult, elkapta a vállát és megforgatta. — Pompás ötletem támadt! — kiáltott fel — Miért ne vehetne részt a vacsorán? Ha már ott kell lennem, jöjjön el maga is! — Ne beszéljen bolondokat, deg! Maguknál senki sem a békés egymás mellett élés politikájának a diadalát bizonyítja. B. N. Ponomarjov "A forradalmi mozgalom néhány kér» dése* című cikkében feltárja a korunk három nagyszabású ,,,...........................miiiniuniu..- Progresszív mozgalma — a ♦ szocializmusért folyó harc, a ♦ nemzeti felszabadító mozgaismer engem, és nem is hív-1 lom és a békeharc — közötti tak meg... ♦ belső összef üggést, egymásba — Meghívom! Anyámmal ♦ torlódásukat és küzdelmüket a már beszéltem a barátságunk- i háború, a reakció és az im- ról. Apám igen jó ember, és I perializmus erőivel. Hangsú. nagyon kedveli a női társasa- * lyozza többek között, hogy a got. Ami pedig a vendégeket J nemzeti felszabadító mozga- íltefci, nekik aztán semmi kö-|lom á kommunista világmoz- zük hozzá. Velem jön, és kész! % galom elválaszthatatlan része. — Becsületszavamra, Oteg, t Luis CorbaUin »Harc a chi- maga gyerek! Nem megyek!*®® népi kormány megalakítá- sehová! — mondta Ligyija fsáért« című cikkében a chilei kissé engedékenyebben. __í kommunisták politikájával és N em tehetem meg, hogy csak: taktikájával foglalkozik, ame- úgy, se szó, se beszéd, betö- f lyet a N®pi Akciófrontban nők egy idegen házba! Ez il- {folytatnak ■ a népi kormány lettemség! Hívatlan vendég | megalakításéért. rosszabb a tatárnál. A vi-$ V' Codo™Ua’ “ _ , „ ♦ Kommunista Fart Központi gert se megyek el maguk- tBizottsága Végrehajtó Bízott. aoz' {Ságénak és Titkárságának tag— De még mennyire eljön! $.ia azt vizsgálja cikkében, hogy Az én házam nem tehet ide- S hazájában miként alakul a ______ . . , ... í demokratikus nemzeti frontg en maganak! Kenem, ne ma-|ért folyó harc üj szakasza. kacskodjék. Értse meg, egész J a Finn Kommunista Párt nap és este együtt leszünk...} Központi Bizottsága Politikai Ligyija kedvenc helyénél | Bizottságának tagja, E. Tuomiálltak meg, egy vén geszte-J^" “kkében olyan el’ 6 ° * meteti es gyakorlati problenyefa alatt, nem messze a »mái érint, amely a parlamentháztól, ahol lakott. A lánytnek a béke és a szocializmus szemlesütve hallgatott, ajkát | érdekében való felhasználásáösszeszorítóttá. I Vap,, 7°"kl n0fÍk' »T td ; Palme Dutt, Nagy-Britannia Nos, Lidocska. Ne hara-jKommunista Pártjának alel- gítsonmeg! — Megpróbált a|nöke feltárja a fasizmus Ang- szemébe nézni. — Meglátja, illában való megélénkülésének minden rendben tesz! ' a jetaüetf an. |gol fasiszta szervezeteket. i Jól van, Olezska, csak { A folyóiratnak ebben a szá* valahogy kényelmetlen ez...»mában fejezik be »A modern — A fiúra emelte tekintetét, | kapitalizmus problémáiról* hangja bizonytalanul csengett,jszó!ó vitát (az »Eszmecsere«- . ■ . . . . . ... . írovatban). További érdekes ahogy megkérdezte: - Megrs; fartalmaz ^ a f<^ jobb, ha nem megyek, igaz? jlyóirat L lnfeldrvek> „ híre8 Otthon ülők majd egész este, !lengyel tudósaak tolláMj es magara gondolok! luontegu angol írótól és má(Éoiy tatjuk) ; soktól.
