Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-05 / 3. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1963. január J, »Építjük, védjük szép hazánkat“ Képzőművészeti kiállítás a Rippl-Rónai Múzeumban A Művészeti Dolgozók Szak- szervezete és a Honvédelmi MSmsztérium Politikai Főcso­portfőnöksége rendezéséiben vasárnap délelőtt 11 órakor nyitják meg az »Építjük, véd­jük szép hazánkat« című ki­állítást a Rippl-Rónai Mú­zeumiban. Az utóbbi évékben gyakran tapasztalhattuk, hogy képző­művészek vózűatfüzettel, ecset­tel, palettával fölkeresték az üzemeket, a termelőszövetke- aeteket, hogy megörökítsék a munka egy-egy mozzanatát és a dolgozó embert, A szakszer­vezetek kezdeményezésére megrendezett »A dolgozóit kö­zött« című kiállítások azt iga­zolták, hogy napjaink izgal­mas, váltakozó valósága i'hle- tően hat szocialista képzőmű­vészetünk kibontakozására. Nem kevésbé ftgyelemreméL. tóefc azok a festmények, szob­iunk, amelyek a fegyveres erők életének motívumait formál­ták műalkotássá. Ezek a mű­vek — a két témafonrás, a nagyüzem és a katonaélet ké­pei, szobrai — később együtt jelentkeztek egy bemutatón, az Ernst Múzeum őszí tárla­tán »Építjük, védjük szép ha­zánkat" címmel Az ország­építés és a honvédelem tema­tikájának közös kiállításon va­ló szerepeltetésének célja ér­zékeltetni a gondolatot, hogy a fegyveres erők népünk bé­kés építőmunkája védelmében állnak őrt, s hogy a hazánk­ban folyó építőmunka és vé­delme szerves egységet alkot Az Ernst Múzeum kiállítása után a mintegy 200 festmény­ből, grafikából és szoborból álló tárlat anyaga vándorki­állításként dunántúli váro­sokba, ennek során Kaposvár­ra is eljutott Ez a tártat a vasárnap délelőttS megnyitón — ahol Lemez Sándor művé­szettörténész mond bevezetőt — kerül városunk érdeklődő közönsége elé. A 3d állítás ja­nuár 6-tól 13-ig tart. Intézkedni kellene filmügyben Panasszal fordultak hozzánk művelődésiotthon-igazga- tök, népművelési vezetők. Jogos panasszal. Novembertől a Somogy megyei Mozi üzemi Vállalat rendelkezése alapján az ismeretterjesztő előadásokat szemléltető kisíiknek vetítése fe­jében 50 forintot kell fizetniük (gépkopás, amortizációs költ­ségek címén). Mit tehet a falu -népművelője? Vagy kifizeti ezt az összeget — ami a film használati díjával együtt 70 forint —, vagy nincs vetítés. Az előbbit nem bírják anya­gilag, hiszen a falusi művelődési otthonok pár száz forin­tos bevételéből bizony néha még a legszükségesebb kiadá­sokra sem futja. Ha pedig nincs vetítés, az ismeretterjesz­tésnek ártanak. Beszéltünk a vállalat vezetőjével An trtőbW években ezer ismeretterjesztő előadás ingyenes filmvetítését vállal­ták. Ezzel a megengedett veszteségszmtot csaknem 50 000 fo­rinttal túllépték. A vállalat vezetője — érthetően —* az idén «óvintézkedést« tett. Sajnos, • elég későn, mivel novem­ber közepén kész tények élé állítatta az érdekelteket. A megyei tanács művelődésügyi osztálya megígérte, hogy valamilyen módon orvoslást keresnek a panaszra. A falusi népművelők számítottak is iá. Téltek-múltak a he­tek, megértük az új évet is, de bizony még máig sem eny­hítették a súlyos gondokat. A minap hallottuk, hogy a MozSűzemi Vállalat legutób­bi értekezletén részt vettek a megyei tanács illetékesei is. Itt aura az igen határozott álláspontra jutottak, hogy sém­iidképpen aem engedhető meg aa 50 forintos megterhelés filmemként. Ez örvendetes, azonban még nem segítség a megcsappant erszényt! művelődési házaknak; Sürgős intézkedésre volna szükség! W. E. Kodály művei Lengyelországban Liszt és Bartók, mellett Ko­dály Zoltán a legnépszerűbb magyar zeneszerző Lengyelor­szágban. Kodály műved a len­gyel szimfonikus zenekarok műsorában vezető helyet fog­lalnak él. Kodály Zoltán 80. születés­napja alkalmából a Lengyel Rádió két ünnepi műsort is sugárzott a zeneszerző művei­ből. (MTI) Magyar évszázadok dalban és versben címmel irodalmi esten nyitja meg első alkalommal ajtóit az érdeklődők előtt a Kapos­vári Helyőrségi Klub. Vasár­nap este az irodalmi összeál­lítás előadói a kuruckotr, Cso­konai, Petőfi, Vörösmarty köl­tészetéből, Arany balladáiból, József Attila verseiből idéz­nek. Föllépnek Béres Ferenc és Jancsó Adrién előadóművé­szek. 1963: Verdi-év Ebben az évben ünnepük vi­lágszerte Guiseppe Verdi szü­letésének 150. évfordulóját. Ebbői az alkalomból a Ma­gyar Rádió sorozatsaerűen, 1 tét-három hetes időközökben húsz Verdi-operát mutat be. Közöttük olyan operafelvéte­leket is sugároz, amelyek — mint például az Olasz Rádió előadásában 1847-ben bemuta­tott »Haramiák« — először hangzanak el Magyarországon. Már csak három ilyen öreg, vert falú, zsúpos ház van Berzencén. Még egy-két év, és mutatóba sem marad belső mestergerendás lakóház. Ebben a faluban 275 új házat építettek az utóbbi tíz évben: 110 egyszobásat, 110 kétszobásat és* 55 háromszobásat. Gazdagodik, fejlődik Berzence. PETÖFI-EMLÉKEST MOSZKVÁBAN A moszkvai Barátság Házá­nak hangversenytermét zsú­folásig megtöltötte a Petőfi Sándor születésének 140. év­fordulója alkalmából rende­zett est közönsége. A nagy magyar költő mun­kásságát Alekszandr Gersko- vies irodalomtudós méltatta, 6 hangsúlyozta Petőfi lángoló hazai'iságát és intemacionaiiz- musót. Petőfi Sándor verseiből Nyi- Icnlaj Csukovszkij és Vilgelm Levih műfordítók adtak elő. A költő művei a Szovjet­unióban 14 nyelven 35-ször je­lentek meg összesen hétszáz­ezer példányban. Számos szov­jet zeneszerző át verseire ro­máncot. (MTI) . /ItaJjiííkúnúdio A történet szereplői: heten az óesztendő búcsúztatói közül és Ö, a malacka. Álmaik ál­ma, vágyaik vágya. Éjfél óta az övék, azóta el sem mozdultak mellőle. Most reggel van már, sőt... világos nappal. Elgyö­hogy immáron biztonságban érzi magát, távol a papírsipkás, trombitáló idegenektől. Itt, az ismerősei köréből senki sem közelít feléje orv szerencseva­dászként, hogy barbár mohó­sággal megcsavargassa ránci­törten, fáradtan üldögélnek, gáláitól már eldeformálódott számon sem tartják, hány ez- füleit, kunkori farkincáját. Áz redszer hangzik el a kérdés: mi legyen a sorsa, a drágának, »akivel« megajándékozta őket tréfás-kaján kedvében a for- gandó szerencse? — Vigyük sétáinti — Etessük meg! — Együk meg irikábW — lyem! Föl kell nevelni! Jaj, mennyi javaslat, és egyik sem jó. Irgalom anyja, tekints le rájuk, mindjárt dél van, és a pecsenyének való feledve korábbi riadalmát ott­honosan, vidoran sétikál a szo­bában le és föl. Jeléül annak, JOOOCOOOOOOOOC)OOOOOCOOOCOOOOOOCXDC)CXXXXXXX>OOOOOOOOC<XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX30 George Lohr: A RÁGALMAZÁS MŰVÉSZIT! A reklám Hollywood filmiparának szolgálatában zik az útját. Fölfázott. Annyi baj legyen! A ház asszonya, akit végzetének gondoltak ki, kedvtelve nézegeti a malac­kát. Mondja is, mire gondol. Milyen szép lenne ez a kis jó­szág jövő ilyenkorra! Szép tes­tes, nagy sonkás! A boldog nyertesek még so- ő ismerősei, hála istennek, már ha nem voltak ilyen boldogta- a babonáskodáshoz is elég fá- lanok. Már rosszul vannak a radtak, különben is rendes két- sok variációtól, de azért fóly- lábúak, mert újságpapírba pó- tatódik az éjfél óta tartó kon- lyálva hozták ide, és itt igazán ferenda. Ki a bűnös? Aki azt barátságos minden. ecsetelte, hogy milyen finom — Hja, emberek, emberek! dolog a. malacsült? Vagy az, — így a malacka, mert szivét aki ábrándosán fogadkozott, eltölti valamiféle melegség —, hogy ha ö egyszer nyerne egy a jó szerencsét ugyanúgy nem kismalacot, olyan boldog-büsz- szabad készületlenül kihívni kén sétáltatná pórázon vezet- magatok ellen, mint a balsze- ve, hogy ez lenne aztán már a revesét! divat. Csönd! A felelősség kol­Tudja, hogy most bölcset lektiv. Igen, ez igaz, de akkor gondolt. Röffent egy-egy picit. is... mi legyen a kollektív Amerre jár, csöpp tócsák jel- boldogtalanság okozójával, a bajok, gondok forrásával? Lám, ő jókedvűen röffentget. Ha életben maradna, aligha­nem olyan pozícióm tenne szert a házban, mint a versbeli meiket? Vajon a tengerpartra is együtt mennek? És végül: Simoné Signorét eijön-e Holly­woodba, hogy házasságát meg­mentse? Anyám tyúkja. Néhány percre felvillant Estéiti a Maximban | Azok között az amerikai tu­risták között, akik egy átmu­latott párizsi éjszaka után csakis a Les Halles-ban haj­landók a kötelező hagymale­vest elfogyasztani, nem sok­kal ezelőtt néhány hollywoodi sztár és sztárjelölt is akadt. Mint minden vásárcsarnokban, itt is óriási lárma uralkodott, s az elárusitónőknek ugyan­csak kiabálniuk kellett, hogy megértsék egymást. Az egyik színész, aki értett franciául, odafigyelt, majd megvetően megjegyezte: »Akárcsak a töb­bi piacos, ezek is csak plety­kálnak!« Nagyot ásított. Unalmas volt a Rue Royalan levő Maximban eltöltött éjszaka. A filmszíné­szek és az éjszakai pillangók is szívesebben töltötték volna idejüket a Montmartre-on. Vi­szont tudták, hogy hivatásbeli öngyilkosságot követnek el, ha nem tesznek eleget vendéglátó- nőjük meghívásának. A házigazda, Elsa Maxwell, a világ legfélelmetesebb rágal­mazója és pletykázója éle't-ha- lál ura volt Hollywood filmvi­lágában. A 78 éves asszonynak hatalmában állt, hogy bárme­lyik kezdőből sztárt csináljon, vagy bárkit kiüldözzön a film- rtlágbol. A pletykáló és rágalmazó férfiak és nők Amerika film­iparának elmaradhatatlan »kellékei«. Az ő szerepük, hogy a televízióban és az újságok botrányrovataiban állandóan emlékeztessék a nézőket és az olvasóitat azokra a színészekre, akikbe, illetve akiknek filmjei­be a vállalkozók milliókat öl­tek. Semmitől sem riadnak vissza. A magánélet nem számit | A rágalmazás technikája na­gyon egyszerű. Amikor például Gina Lóllobrigida Hollywood­ban filmezett, gyermekéről kép jelent meg az egyik újságban a következő szöveggel: »Igaz, hogy nem én vagyok a mami egyetlen gyereke?« A közön­ségben már fölkeltették az ér­deklődést a film iránt a szí­nésznőről készült célzatos fel­vételek, a kebléről írt cikkek, s a botrány szellőztetése utón még inkább nőtt az érdeklődés a készülő film iránt. Az embe­rek tolongtak a pénztárak előtt, az újságok példányszáma ug­rásszerűen megnőtt, s a jól el­helyezett pletyka értelmi szer­zője jelentős összeget könyvel­hetett el magának. Ki törődött a színésznő ér­zelmeivel? Tűrnie kellett, hogy a botránylapok a magánéletét szellőztessék. Mitől függ a szerződés? | A csak a profittal törődő amerikai filmiparban az a leg- visszataszítóbb, hogy a sztárok nagy része tisztában van vele: karrierjük a nyilvómosságtóL, a publicitástól függ. Ök is lígy szeretnének élni, mint a többi ember, de ha nevüket bármely bulvárlapban megemlítik — lehetőleg valamilyen szexuális esettel kapcsolatban —, az már a reklám, a publicitás legjobb lehetősége. Nem csoda, hogy Hollywood mesterségesen táp­lált botrányatmoszférájában olyan sok az idegösszeomlás és a válás. Két évvel ezelőtt Hollywood botránylcrónikásai megkísérel­ték két becsületes ember há­zasságának szétrobbantását. Amikor Yves Montand Marilyn Monroe-val Hollywoodban fil­mezett, s köriben bájos felesé­ge, Simone Signorét Párizsban maradt, az amerikai filmipar háttérben álló szervezői vért szimatoltak. A világ minden bulvárlapjá­ban cikkek jelentek meg, hogy Monro-et és Montand-t kettes­ben látták az egyik zenés bár­ban, táncoltak, s a francia szí­nész álmodozó pillantásokat vetett partnemőjére. Megkez­dődtek a legfantasztikusabb ta­lálgatások. Flörtölnek csupán, vagy komolyan veszik éczel­EJsősarban Signorét egészsé- remény. De jaj! A gazd asszony, ges életfelfogásának volt kö- aki az előbb már nekikesere- szönhetö, hogy nem hagyta dett a kések megfenésének, magát a sajtóhírektől befolyá- meggondolta magát. Mégsem solni, hanem úgy fogta fel őkét, tesz hóhéra a balszerencsés hogy azok nem mások, mint szerencse zálogának. A népha­rag a tetőpont felé közelgőt. Ami azt illeti, sorsolhatnának sült állapotú újévi malacot is. Ez az! Javasolni leéli, ám a majd elhangzó javaslat nem segít pillanatnyilag. Éjfélkor kezdődött... Dél­előtt 11 óra van... Elfogyott az összes idegcsillapvtó. Ég ve­led, te kismalac. Maradj csak szépen a zsákban. Az újságpa- ez a zsák botránykrónikák a profit szol­gálatában. A kritikus álarcában \ Az amerikai film és színház világában tucatjával vannak olyan nők és férfiak, akik rá­galmak, kitalált történetek elhelyezésével foglalkoznak. Nem egy közülük nagy világlap színházi rovatát vezeti. Akad- P ^ y ot. keRest nak közöttük ártalmatlanab- lfÍ°7f,0L bak is, pl. Earl Wilson. Rova­tát a New York Postban állan­dóan provokatív felvételekkel »díszíti«, de a szövegben tar­tózkodó: csupán azt említi meg, hogy ezt vagy azt a szí­nésznőt hol látta, és kivel va­csorázott. Utána következik né­hány sor a művészi teljesít­ményről. ség neked, kismalac, ezeknek pedig már mindegy. Indulj en­gedelmesen ott a zsákban egy házzal odább. Hátha ott neked is szerencséd lesz, és véget vet­nek bizonytalan életednek. Ta­lán a nyertesek keserű gond­jainak is. Másnap... Megváltást cseng a telefon. — Meg vagytok mentve, be- Scaffa, fejeztetett! Finita, la malacka­rtrvcrfn- > it _ . ___ _ — A zért talán mégse!.., »Rendkívüli kiadás« — ezt a filmet fogják játszani a Vörös Csillag Filmszínház­ban néhány nap múlva. El­készült már a plakát is, és azon furcsa dolgokat olvashat az ember. Mert a Rendkívüli kiadás »A Candide, avagy a XX. század optimizmusa rendezőjének és főszereplőjé­nek szélesvásznú francia filmváltozata«. Szegény rendező és fősze­replő! Ha már a filmváltoza­tuk is elkészült... — PWJ — ... Egy barcelonai villamoson, az egyik utas Váratlanul el­kapta szomszédja karját, és így szólt a mellette szorongó rendőrhöz: — Tessék minket azonnal bekísérni! Ez az alak ellopta a pénztárcámat. — És bárhogy tiltakozott a nya­kon csípett úriember, követ­nie kellett a hatósági közeget az őrszobára. Ott aztán a gyanúsító ja elengedte. Bo­csánatot kért tőle, majd a rendőrtiszthez fordult: — Ne haragudjanak, kérem, hogy ehhez a trükkhöz kel­lett folyamodnom. De mit tehettem volna egyebet? A pénztárcámat ugyanis a rendőr lopta él. A rend spanyol őrét erre persze meg kellett motozni. Nála volt... * * « Glasgow város polgármes­teri hivatala egy úszómeden­ce építését hagyta jóvá A munkálatok megkezdéséről szóló okmány leszögezte: »Az új úszómedencét csakis a ré­gi anyagából lehet fölépíte­ni. A régi medence lebontá­sára kizárólag az új fölépíté­se után kerülhet sor!« • * * A múlt ér legpechesebb embere Ute Diepoid német egyete­mista lány volt. Egyetemi ta­nulmányainak folytatására ment Angliába. Mint annyi j más társa, ő is sorsjegy vá- j sárlással próbálta megcsinál- j ni a szerencséjét. És a kara- ; csony előtti héten megütötte I a főnyereményt. Már számit- j gáttá, hogy mit vásárol a ; horribilis összegen. A meg- ; lepetés akkor érte, amikor ! megjelent a bankban, hogy | fölvegye a pénzt. A pénztá- j ros szigorúan rászólt: — ; Hány éves? — Tizennyolc — I vallotta be, erre közölték vele: — Maga még kiskorú, tehát nem volt joga játszani. A pénzt nem tudjuk kifizet­ni, örüljön, hogy nem bün­tetjük meg... * * * Közlekedési korlátozás a régi kómában A járművek közlekedését már az ókori Rómában is korlátozták. Augustus csá­szár uralkodásának idején a város keskeny utcáin csak napnyugta és napkelte között közlekedhettek járművek. Nappal Róma a gyalogjárók paradicsoma volt. Persze ki­vételek már akikor is akad­tak: a tilalom természetesen nem vonatkozott a császár kocsijaira. Miss Francesca de ..... ______ ^ e gy másik u^nert lap tudósító- média! Szájában annak rend- le. azzal kérkedik, hogy több színésszel volt már viszonya, mert 'csak így tudhatott meg róluk bizonyos intimitásokat, amelyeket riportjaiban megír­hatott:. (Következik: »Tisztességes iparág.«) Fordította: Szentirmai László je és média szerint citrommal vár a malacka. Csod.a-e, ha az irigyeltek megkönnyebbült szívvel vár­ják az estét, a már gondtalan viszontlátást? És mig várakoz­nak, szent fogadásokat tesznek, hogy soha többet! Soha többet malacot — jövő szilveszterig! b. L Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-BL Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NEI*- LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem örzünlc meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Pt, Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében^ Kaposvár. Latinka S. u. 6. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom