Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-31 / 25. szám
Csütörtök, 1963. január 31. 3 SOMOGYI NÉPLAP SIÓFOK, 1963 A fogason lógó köpeny uj- ján két aranystráf ragyog. A kabát mellett a hajóssapka. Mikor lesz rá szükség újra? Talán a téli sétákon. A falon egy bekeretezett kép. — A Kelén... Az asztalon egy ezüstdoboz. Belül a vésett felirat: »Harminckilenc évi becsületes munkádért. Hajóstársaidtól.« Csaknem négy évtized a nagy tavon. — Nagyon szex-etem a kék vizet Életem nagyobbik felében ott volt az otthonom... Zömök, erős testű ember. Szürkülő rozmárbajusz, acélosan, csillogó szem. Ki tudná megmondani, hányszor kötött ki a hajóállomásokon? Nehéz lenne összeszámolni. Az öreg hajós életében voltak másfajta állomások is. Az arc, a szem hűen tükrözj a belső vihart, a szélcsendet, a napfényt és az örömöt. Az első állomás... 1923. április 3. Aznap reggel korán kelt a család. Legelőször Gyuszi készült eL — Mehetünk, édesapám... Az apa — széles vállú, erős férfi — mosolyogva nézte a legénnyé cseperedett első fiút Jól van, fiam. Ha annyira szereted a Balatont, váljon valóra az álmod. Egyet azonban ne felejts el. A hajósélet egész embert kivárt Ha szerelmese lettél a víznek, maradj is hozzá hű egy életen át. Az acélkék szempár fiatalosan csillog. — Én voltam a legboldogabb azon a napon .. # Az első hajón töltött nap után következett a keresztelés. — Lekiabáltak a gépházba. Borbély József kormányos hívott. Megyek fölfelé a lépcsőn, egyszer csak rám szólnak: »Mondd csak a neved.« Somogyi Gyula vagyok, válaszoltam jó hangosan, de nem folytathattam, mert egy vödör víz zúdult a fejemre. Mérgesen néztem fölfelé. Mindenki kacagott. »Hát akkor, Somogyi Gyula, mostantól megkeresztelt fűtője vagy a Kelén gőzösnek.« Persze a keresztelőt meg kellett ünnepelni a legközelebbi kikötőben... A második... — És a hajósszerelem? Felesége, a törékeny testű, szemüveges asszony mosolyog. — Az szép nagyon __ E z a mosoly megszépíti az arcát |£| Az öreg hajós — De nehéz is... Sohasem gondoltam, hogy ilyen nehéz. Egymásra néznek. Csönd. A hajós szólal meg először: — Te voltál a legszebb. Szőke hajú, kék szemű, törékeny virág... Ha újra kezdhetném, csak veled kezdeném... Leszalad egy könnycsepp a ráncos arcon. A rozmárbajusz gyanúsan mozog. — Nekem is te tetszettél a legjobban. Széles vállú, kemény legény voltál... < Üjra csönd lesz. — Pedig nehéz volt, mert a szíved ide is húzott meg oda is. Én voltam az egyik szerelmed, a másik a hajó. Ha kitisztult, elmentél tavasszal, és hazajöttél késő ősszel. Egyedül maradtam. Sokszor voltam egyedül ... Rekedt a hajós hangja. — Mindent neked köszönhetek ... — Akkor volt a legnehezebb, amikor jöttek a gyerekek. És te akkor se voltál idehaza.;. A harmadik... — Ott álltunk a füredi hajógyár udvarán. A somogyi oldalon már Boglár is felszabadult. Azt a napot sohasem tudom elfelejteni. A németek elszabadították a poklot. Részeg SS- katonák ordítoztak. És a robbanások. Nem akartunk hinni a szemünknek. Kinek ártottak a hajók? Megremegett a föld a lábunk alatt. A dokkban bombát dobtak a Sió motorosra. Menekültünk... Sokáig hallgat. — Révfülöpnél egy magyar tiszt letartóztatott bennünket. Azt a parancsot kaptuk, hogy indítsuk el a Kelént. .Csak álltunk, aztán valaki remegő hangon megszólalt. — A németek Füreden minden hajót felrobbantottak. — A tiszt elő kapta revolverét. — Ha hazudtatok, az életetekbe keiül. Amikor megtudta, hogy igazat mondtunk, elrohant. Néztük a Kelént, és szinte egyszerre indultunk a csónak felé. Felhúztuk a magyar lobogót, kivettük a fenékcsapot, és visz- szaeveztünk a partra. A Kelén elmerült a hullámsírban. # A negyedik... Az asszony fényképet tesz az asztalra. Szőke hajú, mosolygós fiataíembei't ábrázol a kép. A hajós szélesen nevet. — Gyuszi, a legnagyobb fiam. Az apjára ütött.. • Pajkosan egymásra néznek, mint akiknek közös titkuk van. — Ennek a gyereknek már kicsiny korában mindene volt a Balaton. Imádta az apját. És ha csak egy percre is kimentünk, már leemelte a hajóssapkát a fogasióL Kijárt a kikötőbe, és leste a Kelént... Kopognak az ajtón. Fehér 'szalagos, nagy szemű kislány ugrik az öreg hajós ölébe. Az anya folytatja az emlékezést: — Először örültem, azután elszomorodtam. A fiam is örökké távol lesz majd tőlünk. De egy kicsit még bizakodtam. És mégis nagyon boldog voltam, amikor egy nap odaállt elém. Emlékszem rá, szó szerint ezt mondta: — Édesanyám, készítse a táskámat, holnap útra indulok... Szerelmes lett a vízbe, a hajóba. Ügy mint az apja. A fehér szalagos kislány átöleli a nagypapa nyakát: — Kiről beszéltek, nagymami? Az öreg hajós válaszol: — Apádról, kislányom. Édesapádról ... Az ötödik... — Mit kapott a kék víztől? — Mindent... — És nem csalódott? — Soha ... A vízen mindig jobban éreztem magam, mint a szárazföldön. — És mi volt a legnehezebb? Remeg a bajusz. A szempillák zsilipjén átszökik egy drágakő, aztán a második és a harmadik. — A búcsúzás... Amikor utoljára körbejártam a hajómat. Elcsuklik a hangja. — A Kelén azóta motoros lett, de az a legkedvesebb nekem ... — A búcsúztatás? — Összejöttek a cimborák, és mindenki engem ünnepelt. Engem, az öreg hajóst... Pedig még nem is vagyok öreg... Igaz, öt unoka... — Vágyai, álmai valóra váltak? — Nem voltak soha álmaim. Becsületes embert akartam nevelni gyermekeimből, és ez sikerült. És a kék szempárban ott ragyog az öröm. (Folytatjuk.) Németh Sándor hivatkozott, hogy veszedelmes idők járnak, és nem teheti kockára családja életét. Tanya azonban átkarolta a pilóta derekát, és felszólította, hogy támaszkodjék rá. Elvezette valamerre. Lukj an Andreje- vics tudta, hogy a vasúti töltés mögött egy barlangban rejti el; bosszúsan tért vissza a házba, és nyomban lefeküdt. Az álom azonban elkerülte. Aggódott leányáért. Ne adj isten, még valaki észrevesz valamit. Sűrű villámok fénye világította meg közben az ablakot, s rövidesen nagy csöppekkel dobolt az eső az üvegen. A következő percben kitört a vihá?. Az utcákon németek cirkáltak kutyákkal, és Tánya egész éjjel nem tért haza. Már reggel volt, amikor Lukjan And- rejevics zajt hallott az ajtónál. Kinézett az ablakon. A tornácon, az eresz alatt két német katona és egy tiszt vizsgált valamit. Szinte elállt a szívverése — a németek felfedezték a vérnyomokat. Miért is nem jutott eszébe, hogy felmossa? Durván bezörgettek. Zapihalót páni félelem fogta el. Remegő kézzel, nagy keservesen kinyitotta az ajtót és hátralépett. Zseblámpájukat villogtatva, géppisztolyos német katonák hatoltak be a házba. A tiszit revolverrel fenyegetőzött, és Lukjan Andrejevics szinte kővé vált ijedtében. Felforgatták az egész házat, de semmi gyanúsat nem észleltek. Ekkor a tiszt parancsára az egyik katona Lukjan Andrejevics hátának szegezte géppisztolyát, és bekísérte a Gestapora. Néhány órán át a Gestapo pincéjében tartották, kihallgatás nélkül, majd többedmagá- val a mintegy hatvan kilométernyire levő koncentrációs táborba szállították. A kegyetlen kényszermunka, a tábor lakóinak borzalmas életkörülményei és az a baljós hír, hogy kivégzik őket, lelkiismeretének maradékától is megfosztotta Zapihalót. Aljas tettre szánta el magát, hogy kikerüljön a táborból. A tábor vezetői tudták, hogy a foglyok között van a kerületi pártbizottság titkára. Utöt- ték-verték őket, mégsem tudták kicsikarni belőlük, hogy melyik közülük a párttitkár. Lukjan Andrejevics is jól ismerte ezt a deresedé fejű embert, akit a tábor egységesen védett. Sötét éjjel odament az őrszemhez, és a fülébe súgta, hogy fontos közölnivalója lenne. A parancsnokhoz kísérték. Az álmából ébresztett dühös tiszt a felügyelő tolmácsolásával kérdezgetni kezdte Lukjan Andrejevicset. De már az első szavak után kirepült az álom a szeméből. A tábor másnap reggel zsongott, mint a méhkas. Felháborodva tárgyalták az aljas árulást. De hogy ki követte el, az titok maradt. Ettől kezdve Lukjan Andrejevics különböző megbízásokat hajtott végre, és élvezte a tábor vezetőinek bizalmát. Sok honfitársa élete árán könnyített saját helyzetén, és remélte, hogy hamarosan kiszabadul. A foglyok rádöbbentek, hogy áruló van közöttük. Éber megfigyeléssel végül is felfedték kilétét. A táborfelügyelő megkülönböztető viselkedése is meggyőzte őket arról, hogy az áruló ez a szürke, jelentéktelen, sánta és kancsal emberke, Lukjan Andrejevics. Most már a bosszú fenyegette. Mindenki elfordult tőle, mire riadtan jelentette aggodalmát; a tábor pa. rancsnokságának. Lukjan Andrejevicset sürgősen eltávolították a táborból. Ezt megelőzően hosszan beszélgetett vele a Gestapo egyik tisztje; a beszélgetésen a felügyelő is részt vett. Amikor Zapihalo hazaérkezett, alig ismerte meg lesoványodott, megtört lelkű lányát. Tánya halottnak vélte apját, és önmagát okolta pusztulásáért. S hogy vélt bűnét jóvá- tegye, minden erejét megfeszítette a pilóta megmentéséért. Amikor a pilóta megerősödött, meghatottan vett búcsút Tányától. Gyengéden megcsókolta a lányt. Tánya e pillanattól tudta, hogy egy életre szóló szerelemmel megszerette a férfit. Nem volt rajta kívül senkije a világon. Kimondhatatlan örömöt érzett, hogy apja »feltámadt«, szerelmét is bevallotta neki. Apja megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor megtudta, hogy a pilóta már eltávozott. A szomszédok hamarosan megismerték azokat a »borzalmakat«, amelyeket Lukjan AndHarmadéves szakmunkástanulók Szakmunkásvizsga előtt állnak. Húszévesnél idősebb L Ián nincs is köztük. A meg! hetősen szűk tanteremben od adóan figyelik Juhász Bálinti a Kutasi Állami Gazdaság ke lészét, osztályfőnöküket. í gyeinek Balázs Ilonkára i aki egy körtét tartva a kéz. ben felel... Harmincán vannak. Kert. szett tanulóként tartják őke. számon, de az oktatás során itt, a Kutasi Állami Gazdaságban gyümölcs- és szőlőtermői" szakmunkások lesznek. Tizen nyolcán itt végzik a gyakori"' munkát is, a többiek az orszá különböző részeiből jönnek ic a háromhónapos elméleti oki" tásra. Bár sok kedvezmény kapnak, mégis vannak problí máik. — Az Alföldön, a maroslele, Rákóczi Tsz-ben dolgozom — mondja Pósa Feri —, s hátrányban vagyok azokkal a társaimmal szemben, akik éven át a gyakorlati munkát is itt végzik. Nálunk enre nincs lehetőség, mindössze tizenöt hold régi telepítésű gyümölcsösünk van. A gyakorlat pedig fontos — és hiányzik ... Balázs i Mindössze öt lány van a hallgatók között. Egyikük, Ko- pecsni Éva, a gazdaság igazgatójának lánya a községben lakik, a többiek a diákszállóban. Otthonos, meghitt, meleg a szobájuk. Somogyi Emma sokkal több terhet vállait magára, mint a többiek. Levelező hallgatóként a gimnáziumban is onka felei. Emma bólint, a többiek — Somogyvári Anna, Kopecsnü Éva, Göcseji Mária és Balázs Ilonka — helyesel. Marika is meg Emma is tovább szeretne tanulni. Anikó pirulva húzza meg a vállát, ő egyelőre nem gondol továbbtanulásra, legközelebbi »-programja«, hogy férjhez megy, és együtt dolgozik majd férjével, aki ugyancsak mezőgazdasági szakember. A fiúk hálójában éppolyan rend és tisztaság van, mint a lányoknál. Az egyik szobában Nagy Anti, Szalui Imcí, Bombái Jóska, Mikó Pista, Siposs Jancsi, RaJcics Jancsi, Mihaldi- necz Jancsi, Tóth Jancsi, Czim- balek Pista és Bácsai Gyuri már a délutáni tanulásra kéSzabadíoglalkozás a lányoknál. szül fel, böngészik könyveiket, jegyzeteiket. A másik szobában meg beszélgetnek, és büszkén mutatják a »próféta«, Simon Jeremiás kézimunkáit Vív, lóban szépek, s a fél háló mér eltanulta tőle ezt a lányoknak is becsületére váló mesterséget Mind több szó esik arról, hogy Az ittenieknek 3 hold olyan szőlőjük van, ahol csak maguk dolgoznak, és ott a nagy gyümölcsös, ahol a telepítésitől, a metszéstől a gyümö! átválogatás :g minden gyakorlatot elvégezhetnek A szakemberek egész évben mellettük állnak, s a munkák közben felvetődő elméleti problémákat tüstént megbeszélik. Milyen jó lenne, ha nemcsak három hónapig, hanem a tanulás kezdetétől a szakmunkás- vizsgáig együtt maradhatná nák! Kutason, ebben a modem nagyüzemi gazdaságban a gyakorlati feltételek kiválóak, sőt van egy kastélyuk Kozrnapusz- tán, ahol egy bentlakásos iskolát lehetne indítani. rejevicsnek a táborban kellett elszenvednie, és valamennyien őszintén sajnálták. Ugyanakkor a táborfelügyelő az éj leple alatt időről időre meglátogatta, és közölte vele a Gestapo parancsait. Ezekben a nehéz időkben sokan még csak nem is gyanították, hogy a »sokat szenvedett« Lukjan An drej évi esnek köszönhetik pusztulásukat. 1945 elején Zapihalóéfchoz szovjet tiszt kopogtatott be. A megmentett pilóta volt; nem feledkezett meg azokról, akiknek életét köszönhette. A tananyagot böngészik a fiúk. J tanul, most járja a harmadik | osztályt. Dr. Laczi Ferenc diák- I felügyelő, vala mennyiük ked- .verne Feri bácsija nem árul el |titkot, amikor azt mondja: I — Emma a legjobb tanulók »közé tartozik itt is, ott is. Ács t Jóskával versenyez, igaz, lányok? ki mát csinál majd az iskola végeztével. Többségük dolgozni akar, de akad köztük olyan is, mint Horváth Jancsi, aki tovább tanul. Szorgalmuk, törekvésük biztató jel arra, hogy jó szakemberek lesznek. Vörös Márta Zárszámadás után vásároljon MÁRKÁS Ekkor már ő is a visszavonuló ellenséget üldözte, és nagy »kerülőt« tett, hogy meglátogassa megmentőjót, s forró köszönetét mondjon neki. Tánya őszinte öröme, tiszta tekintete felfedte Ivan Balasov előtt a leányszív titkát Mióta nem látták egymást, ő is sokszor gondolt rá, és most megértette, hogy régen szereti... Mivel aggódtak, hogy újból elveszíthetik egymást, összeházasodtak. Néhány nap múlva, amikor Balasov őrnagy a pályaudvaron elbúcsúzott felesé gétől, büszkén csókolta meg az emberek előtt drága, könnyei szemét, és azt ígérte, hogy hamarosan visszatér.’ (Folytatjuk^ FÉNYKÉPEZŐGÉPET! Szmena—6 fényképezőgép « • 540 Ft Beiorette » • • 700 , Fenti—IL w • • 900 „ Beiermatic & • • 1100 „ is. Kapható az boltokban, az áruházakban és a földművesszövetkezeti boltokban. Hasznos és kellemes szórakozás a F OT O ZÁ S! (527) ZjtJÍ JttX
