Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-30 / 24. szám
Előkészületek a negyedik Dorottya-bálra MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A-MEGYEI TANÁCS LÁ A 2 istálló felé tartott, h°9V kifogja a fáradt lovakat. Kucsmáját mélyen a homlokára húzta, felhajtotta kabátgallérját. Hordta, fújta a havat a szél. — Ne.e.e, Madár, te is húz. sad, Tünde — biztatta csöndé, sen a lovakat, s magában hozzátette: — Cudar idő ez állatnak, embernek. No de majd holnap. Holnap vasárnap, pi henhetnek ők is, én is. — Hé, Feri, állj meg egy pillanatra! — szólította meg Takács László brigádvezető: — Te, Feri, holnap neked kellene elvinned a tejszínt Fonóba. Sasvári Lajosnak valami dolga van. — Hói... — húzta meg a vállát. Mi tagadás, nem örült neki. Egy pillanat alatt sok minden megfordult fejében: a család, a két lánya, az egész heti kemény munka, s még az is fölvillant benne, hogy »miért pont én«, aztán csak legyintett. — Jól van, hétkor a csarnoknál leszek... Most utólag arra gondolt, hogy azért tétovázott a kérés hallatán, mert mintha megérezte volna: bajt, veszedelmet hoz ez az út. De ment, mert megszokta, hogy megteszi, amire kérik, s mivel eddig még sosem csalódtak benne, a bizalom, a megbecsülés nem engedte kiejteni száján a nemet... TT ordta a szél a havat, em- bér, állat melegre húzó- iott. Tombolt a tél kegyetlenül, dermedt, fehér palástjába borított mindent, , eltakarta a szem elől az utat, elrejtette a veszedelmet... Január 13-a volt... Szijjártó Ferenc fázósan üli a szánon. Mögötte összekoccantak a tejeskannák. A lovak egyenletesen, lépésben húztak, nem biztatta őket. Régen járt erre. Feszülten figyelte a láthatatlan utat; Zimány és Fonó közt ez a legrövidebb, itt a határon keresztül. Ahogy kiért a csupasz ágkarjaival némán meredő erdőből, a lovak lába alatt megreccsent valami, és megbil lent a szán. — No, itt gödör van — gon. dolta —, és megrántotta a gyeplőt, hogy kiugrassa a mélyedésből a szánt. A lovak jó pár métert mentek előre, aztán egy újabb, még nagyobb reccsenés. Jeges szorítást érzett a mellén, s mintha kicsúszott volna álóla a szán. Csörömpölve fordultak le a tejeskannák Markolta, rángatta a gyeplőt, de a lovak nem mozdultak. Csak a hátuk és a fejük látszott ki, a szánt pedig lebegtette a bénítóan jeges víz. — Beszakadtam valamibe! — Hátranézett, vagy huszonöt méterre volt az erdőtől, nyomában a feltört víz ringatta a táncoló hópelyheket. A szívéhez kapott. Mintha valami ősz. szerántotta volna. — Vége. — Próbált mozdulni, de csak beljebb csúszott. Segítség sehol. CCSÜNIT — Ha a jég alá kerülök, elvesztem! Ki kell innen jutnom és kiszedni a lovakat! — Azok némán tekingettek hátrafelé. Maga sem tudta, hogyan, végimászott a Tünde hátán, s óvatosan a nyakába kapaszkodva a jégre ereszkedett. Egy reccsenés, s megint a vizet taposta. Minden erejét megfeszítve kihúzta magát, s ahol még ép volt a jég, ott próbálkozott. Eleresztette a ló nyakát. Csúszott, kezével, lábával segítette magát előre, fellálni nem mert. Mind közelebb került a menedéket nyújtó erdőhöz ... H élfelé járt az idő, az asz- szony az istállóban szorgoskodott. Közben ki-kinézett a kapura; most már itthon kel- lenérlennie az embernek, ha rossz is az út, ennyi idő alatt meg lehet fordulni Fonóból. Épp az istállóajtót csukta be, mikor férje befordult az udvarra, rá se nézett, csak mesz. sziről kiáltott oda: — Na, ugye, jól megfáztál?! Bolond egy idő van, eredj gyorsan be, aztán melegedj meg! — Te, gyere gyorsan és segíts! Furcsán csengett a hang, az asszony fellcapta a fejét, tágra nyílt szemmel fordult hátra. — Mi a... — de a torkán akadt a szó. Ott állt előtte férje, kucsmájának fekete szőrét nem lehetett látni a ráfagyott jégtől, viharkabátja zörgött, lábát nem bírta behajlítam, ruhája, mint valami merev bádog, úgy állt rajta. — Beszakadtam valamibe, de gyorsan segíts levetkőzni, mert a lovak még kint vannak... Az asszony szóra nyitotta a száját, de csak tört mondatokat tudott kipréselni rémülettől vacogó fogai közül. — Hol? Hogyan történt, és... Gyere gyorsan.., Istenem, mekkora baj... Sürgött-forgott, segített lehúzni az átfagyott ruhát, remegve rángatta le a csizmát. — Hozd gyorsan a szárazai, a lovakért vissza kell menni — hajtogatta makacsul. — Mész ám a csudába, majd visszamegy értük más! Hiszen nem bírsz mozdulni se, tisztára meg vagy fagyva. Négy kilométert jönni ebben a latyakos ruhában és ilyen időben!... De hiába a könyörgés, a kérés, Szijjártó Ferenc néhány perc múlva szédelegve, az átélt borzalmaktól fogvacogva már ott állt Bizderi Károly elnök lakásán... / A hír tomboló szélnél is se- besebben, pillanatok alatt végigfutott Zimány házain: »A bütykös Szijjártó Feri az erdő alatt beszakadt valami gödörbe. Hát persze, halastavat ástak ott nem messze a fonóink, a halastó kiöntött, befagyott, és befújta a hó. Ö szegény ezt nem tudhatta.« Az öregebbek összekulcsolták a kezüket: »Nem marad életben ez az ember. Pedig milyen fiatal és derék, s ott az a két szép lánya!...« Az elnök, a brigádvezetö Kelemen László, meg Zsidi János már fogott is be. — Maradj itthon, Feri, ne gyere vissza, mert belepusztulsz ... — Nem lehet, gyerünk gyorsan, a lovaimat ki kell menteni, ott akarok lenni... A Madár és a Tünde ugyanazon a helyen állt, fejüket hátrafordítva figyelték, jön-e segítség, okos szemükkel keresték gazdájukat. Egyórai megfeszített, kemény küzdelem következett. Deszkákat vittek, ágakat vágtak, s végre nyikorogva, csikorogva megmozdult a szán. Szijjártó Ferenc a marhaistállóba hajtotta az elgémberedett lovakat, vakargatta, tisztogatta őket, de csak, jó idő múlva bírta leszedni róluk a rájuk fagyott szerszámot. Akkor hazament, végigdőlt a díványon, behunyta a szemét, és csak ennyit mondott: — Azt hittem, sose kecmer. günk ki onnan. Szegény jószágok, mit kínlódhattak... A zóta sokat beszélget• • • ZX fjgk falu,•szerte Szij. jártó Ferencről. Csodát emlegetnek az öregek, mivel semmi baja se lett sem neki, sem a lovaknak. És elismerően bólogatnak. Ö pedig még nem feledve az átélt izgalmakat, de már széles jókedvvel nagyokat nevet: — Lagziba megyek nemsokára. S elhúzatom a cigánnyal, »A fonói halastó, halastó, beleestem szánostul, lovastul...« Vörös Márta Falragaszok hirdetik, szerte a varosban, hogy a Somogy megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala az idén — február 2-án — ismét megrendezi a Darottya-bált. Mint eddig minden évben, most is nagy érdeklődés előzi meg a sok érdekességet. látványosságot ígérő eseményt. Milyen lesz a negyedik Do- rottya-bál, milyen előkészületek folynak? Dr. Talcács Emil, az Idegen- forgalmi Hivatal kaposvári ki- rendeltségének vezetője: — A jegyek elővételben már 'kaphatók. Az eddigi gyakorlattól eltérően, csak hatszáz jegyet adunk ki, ennyi személynek tudunk ülőhelyet biztosítani. Nagy az érdeklődés a bál iránt a kaposváriak és a vidékiek részéről egyaránt. Siófok például százhuszonöt meghívót kért. Két helyiséget veszünk igénybe a Béke Szállóban. A tánczenét Krumpach Andor zenekara szolgáltatja a nagyteremben, a cigányzene- kedvelők részére magyaros csárdát rendeznek be a kártyaszobában. Meghívtuk a Rádiót, a Televíziót. a Magyar Távirati Irodát és az IBUSZ vezetőit is. Lehetséges, hogy a hazánkban tartózkodó külföldi turistacsoportok kg^ül is ellátogatnak ezen a napon Kaposvárra. Körösi János főrendező: — Huszonhat tagú rendező- gárda biztosítja az est zavartalanságát. Éjfélkor Báli Újság jelenik meg. A tavaly megkedvelt alkalmi postát az idén is megtalálhatja a közönség, s báli bélyegzővel látják el a küldeményeket. Hortobágyi Margit, a Csiíky Gergely Színház rendezője: — A bálon Tart János felújított Dorottya-összeállítását adjuk elő új együttessel. A főbb szerepeket Baranyi László, Németh Ilona, Vári Éva, Cserényi Béla, Kiss László, Somogyi Géza és Tóth Béla alakítja. A Csikvár József és Együd Árpád által betanított táncokat a Szakszervezetek Somogy megyei Népi Együttese és a bala- tonboglári »Boglárka-« együttes mutatja be. Nagy izgalommal készülünk a bemutatóra, igyekszünk, hogy jól szórakozzanak a bálozók. Balogh Lajos, a Vendéglátó Vállalat igazgatója: — Ünnepi étlapot bocsátunk ki, étel- és italkülönlegességek között válogathatnak a vendégek. Lesz büfé, presszó, pezsgősátor. Jól felkészülünk, nem szeretnénk, ha bármiben is hiányt szenvednének a bál részvevői. Somaskövi Istvánná, a Mértékutáni Szabóság női részlegének dolgozója: — Nincs olyan nagy forgalom, mint az előző években, de így is akad munkánk elég. Az idei Dorottya-bálra főként fémszálas és bársonyruhákat készítünk teddy- vagy prémdíszítéssel. Csinos, divatos ruhákkal akarunk hozzájárulni a bál sikeréhez. S mit vár a közönség a Do- rottya-báltál? Horváth Katalint kérdeztük meg: — Eddig még minden Do- rottya-bálon jelen voltam, az idén sem akarok hiányozni. Szeretném jól érezni magám. S még egy: örülnék, ha nem maradna üresen a táncrendem ... S. M. Mennyi vizet fogászt A Mosonmagyaróvári Agrár- tudományi Főiskola kísérleti baromfitelepén megállapították, hogy a pecsenyecsibéknek a kedvező súlygyarapodáshoz a hűvösebb hónapokban — őszszel és télen — annyiszor tíz gramm víz szükséges, mint ahány hetesek. A tojótyúkok napi vízszükséglete hűvös időben 200 gramm. Ennél kevesebb víz fogyasztása a tojások súlyának csökkenéséhez vezeta baromfi naponta? hét. A nyári hónapokban emelkedik a baromfiak vízigénye, tehát legalább 50 százalékkal több vizet kell adni mind a pecsenye-, mind a tojóállománynak. A megfigyelések azt is rögzítették, hogy ha a baromfiak kellő mennyiségű vizet kapnak, jobban értékesítik a takarmányt, a túlzott vízadagolás viszont a hús minőségének rovására megy. (MTI) KISFALUDY SÁNDOR ISMERETLEN LEVELEI Mikor halt meg Kisfaludy? A Rosti család tagjai megyei és uradalmi ügyészek voltak a XIX. században. Több j somogyi, zalai és baranyai| nagybirtokos érdekeit képvi-' selték, éppen ezért kiterjedt levelezést is folytattak. Családi levéltáruk a Kaposvári Állami Levéltáriban található. Ezt rendezte a közelmúltban dr. Kanyar József, a levéltár vezetője, és munka közben Kisfaludy Sándornak három Sümegen kelt levélét fedezte föL A három érdekes okmány birtokü gyekkel foglalkozik. Egyiket a sümegi vá- rosbírához intézte Kisfaludy négy-gyermekes majargazdája ügyében. »Régen betegeskedő sümegi majorgazdám azt gondolja, hogy meghal. Négy gyermeke lévén és attól tartván, hogy ezek halála után majd hátramaradó özvegyét, noha édesanyjokat csekély ingó javai miatt húznák-vonnák, és még abból ki is fosztanák, két esküdt embert kíván, kik előtt szándékát és akarattyát kijelenthesse, s kik halálának esetére erről most bizonyságlevelet adjanak az én kezemhez, minthogy feleségének én örökös kenyeret kívánok adni...« Ez a levél egyébként további irodalomtörténeti kutatáshoz szolgált adatot. Egy ismeretlen szerző ugyanis a következőket vezette rá a levél elejére: »28. szept. (1844) 11 órakor halt meg Kisfaludy Sándor úr.« Azért érdekes ez a megjegyzés, mert irodalom- történeti lexikonjaink eddig október 28-át jelölték meg a halál napjául. Most a sümegi halotti anvakünyv adatainak megvizsgálásaira van szükség, hogy hiteit érdemlően megállapíthassák Kisfaludy halálának pontos időpontját. A másik, 1838. február 10- ón keit levél így kezdődik: »Kedves Öcsém!« A megszólítás azonban megtévesztő, nem Károlynak írta a konvencionális ügyekkel foglalkozó levelet. Kisfaludy Károly már 1830-ban meghalt, a megszólítás tehát az »öcsém-bátyám« szellemet tükrözi. Gazdasági ügyekkel foglalkozik a harmadik levél is. Jogi kérdésekről ír Kisfaludy, a sümegi rendek és közbirtokosok ügyeiről. Arról tesz említést, hogy a törvénynek éppúgy aláveti magát, mint többi közbiirtokos társa. A három eddig ismeretlen levél azért is érdekes, mert Kisfaludy Sándor somogyi kapcsolataira még nem tudtunk. (Polesz) .............................................n-imnftw A világ „leg"-jei A mai világban a »leg^-ek uralkodnak:: szeretnénk a legjobbat, a legfontosabbat, a legszebbet, a legolcsóbbat, a legújabbat vagy a legrégibbet. Néhány nap vagy néhány hét múlva azonban megtudjuk, hogy a tulajdonunkban levő tárgynál van még gyorsabb, van még szebb, még nevetségesebb, még olcsóbb. Felsorolunk néhány ilyen >>leg«-et. A legtöbb gyermeke Vaszile- tova orosz anyának volt. Huszonhét ízben szült, és 69 gyermeknek adott életet. Négyszer szült négyes ikreket, háromszor hármasikreiket és tizen- hatszor ikreket. A legtöbb gyermekes apa Fát Ali perzsa sah volt. 1812- ben kijelentette, hogy tudomása szerint 154 fiúnak és 560 leánynak az apja. A legmagasabb nő a német Marianna Wede volt. Tizenhét éves korában halt meg Berlinben, magassága ekkor 2,55 méter volt. A világ legmagasabb férfija 1940-ben halt meg 21 éves korában. Két méter hetven centi volt a magassága. Az egyetlen kétszeres széo- anya Betty Halay volt. 1956- ban halt meg Kaliforniában, összesen 256 utóda siratta. A legsúlvosabb újszülött 1879- ben született Üj-Skóciában. Megszületése után az orvosok megmérték, és a kórházi naplóba beírták: 11 kiló. A leghosszabb szakálla egy norvégnek volt. 1912-ben 30 évi nem borotválkozás után 3,55 méter hosszú szakállt viselt. A leghosszabb körme egy kínai papnak volt. 1910-ben Sanghajban mérték meg: 57,8 centiméter volt. Igaz, 27 évig nem vágta. A leghosszabb ideig egy amerikai csuklót*: 1948-tól 19o6-ig egyfolytában! Állítólag a nyolc év alatt 160 milliószor! Lionel David angol katonát operálták meg a legtöbbször. El Alameinnél aknára lépett, és az orvosok 410-szer fektették műtőasztalra. Minden idők legnagyobb ágyát a londoni múzeumban őrzik. 3,38 méter hosszú és 3,27 méter széles. 1589-ban készítették. A világ legnagyobb állata a kék bálna. Hossza 33 méter, súlya gyakran a 130 tonnát is eléri. A legerősebb szeszes ital a — rum. Töménysége állítólag eléri a 97 százalékot is. A legnehezebb féldrágakő majdnem 200 kilogramm súlyú volt; ezt az akvamarint 1910- ben bányászták ki Brazíliában. A legnehezebb aranvröeöt 1872-ben találták Ausztráliában. Súlv^ állítólag 230 kilogramm volt. Woge asszony (Sheffield) ment férchez a legtöbbször. 1922-ben bevallotta, hogy öt év alatt 61-szer kötött házasságot. A legnagyobb nosta^/^e^et 1913-ban nyomtatták Kínában. Mérete 24.7x6.9 centiméter. A világon a Mohamed név a leggyakoribb. A legtöbb könvvet egv angol író írta. Saját neve és még 13 álnév alatt 440 műve látott nyomdafestéket. A fényképész az üzletembert diák fiával együtt készül megörökíteni. — Ön üljön ebbe a székbe, maga pedig, fiatalember, álljon az édesapja mellé, és tegye a vállára a kezét. — Nem lesz természetesebb a póz — szakította félbe az üzletember —, ha inkább a zsebembe dugja? * * * A feleség: — Hallottam, hogy kettőt ütött az óra, amikor hazajöttél. A férj: — Tökéletesen igazad van, drágám. Éppen a tízet kezdte ütni, de megállítottam, nehogy fölébresz- szen téged. e A RAJNAI VÁRKASTÉLY VJUERTY’N IVflNOV tudományos- fantasztikus regénye nyomón írta Cs. Horváth Tibor, rajtolta Sebök! mre \
