Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-27 / 22. szám

Vasárnap, 1963. január 27. 3 SOMOGYI NÉPLAP Napi száz mázsa húskészítmény Megkezdte mű­ködését a Ka­posvári Hús­ipart Vállalat feldolgozóüze­me. Az új fel­dolgozóban na­ponta száz má­zsa húské­szítményt állí­tanak elő. Ké­peinken az új üzem korszerű füstölő- és fő- zöberendezései láthatók. Saját erőből, 3,6 milliárd forint állami támogatással 76 570 lakás épült négy év alatt A második ötéves terv idő­szakában tető alá kerülő há­romszázezer lakásnak csaknem a kétharmada épül a lakosság anyagi erejének bevonásával. Ehhez az utóbbi években az ál­lami támogatás mértéke egyre jobban növekedett. Az elmúlt négy évben az általános épí­tési kölesön-akcióban három és negyed millió forint hitelt nyújtottak. Ezenkívül az eme­letráépítésékkel létesült laká­sokat 350 millió forinttal segí­tették. Végeredményben négy év alatt hárommilliárd-hat- százmiUió forint kölcsön jutott a saját otthon megteremtőinek. Ez az összeg 76 570 lakás föl­építéséhez járult hozzá. E la­kások közül 2873 emeletráépí­tésekkel valósult meg.- A hiteleknek 1961-ben már 61,6 százalékát munkások kap­ták. (MTI) FREILICHMANN: “ / a Polip f i i c Kosztricskin kigombolta ir­habundáját, és elővette iga­zolványát. Belgorodov az asz­tali lámpához hajolva meg­nézte, majd szótlanul tovább­adta. Társa, miközben ide- oda fészkelődért székén, so­káig vizsgálta az igazolványt. Amikor visszaadta, érezhető izgalommal kérdezte Bei gór o- dovtól: — Mit jelentsen ez a vá­ratlan látogatás? A házigazda vállat vont, odanyújtotta a hadnagynak az igazolványt, és mindhárman zavart hallgatásba merültek. — Vaszilij Zaharovics, itt alhatnék-e önöknél? — for­dult a házigazdához Koszt­ricskin. — Tessék! Miért ne? —fe­lelte nyugodtan Belgorodov. A kis emberke közben élő- rém yúj tóttá hegyes fejét, s pillantása hol társára, hol Kosztricskmra röppent. Bel­gorodov lesegítette vendége áthabundájáfc, s a p ) a í (30) — Bizonyára megéhezett az úton, hadnagy. Ne vesse meg szerény vacsoránkat. Van főtt krumpli és hús is. — Köszönöm, Vaszilij Zaha­rovics, nem lehet. Az udvaron vár a szán; ei kell helyeznem a lovakat, a kocsist. — Nyomban elintézzük. Ma­radjon csak a házban. Elren­dezek mindent! — felélte Belgorodov, fejébe nyomta szörmesapkáját, magára ka­nyar! tóttá irhabundáját, és ki­ment a szánhoz. — Foglaljon helyet! Tessék! — sürgölődött a hegyes fejű. Amikor felállt az asztaltól, Kosztricskin normális testal­katú, középtermetű embert lá­tott. Rejtett csodálkozással nézte a különös embert. — Kérem, vegye le a köpe­nyét is! Meleg van nálunk. Hozzánk nem tud betömi a hideg — mondotta. Kosztricskin szó nélkül le­vette köpenyét, a sarokba egy szögre akasztotta, és körülné­zett a szobában. Minden arról Pártnap a Megyei Bíróságon Bírák, ügyészek, ügyvédek töltötték meg pénteken este a Megyei Bíróság klubtermét. Wiederman János elvtárs, az igazságügyi dolgozók pártszer­vezetének titkára nyitotta meg a pártnapot, utána Kisdeák Jó­zsef elvtárs, a Kaposvári Vá­rosi Pártbizottság első titkára válaszolt a részvevők kérdé­seire. Az érdeklődésre jellemző volt, hogy a föltett tizenhét kérdés és a rájuk adott vá­lasz érintette a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom időszerű elvi kérdéseit, szó volt a KGST szerepéről, e város fejlődéséről, gondjaink­ról. Zárószavában a pártszerve­zet titkára megállapította, hogy az eszmecsere hasznos volit, őszinte, baráti légkörben folyt le. Ne rejtsék véka alá... A múlt évben jóval szerkesztőségbe. több gonddal, panasszal, ja- utóbbi években vaslattal fordultak a megye lakói lapunkhoz, mint tavaly­előtt. A szerkesztőségbe érke­ző majd 2100 levél a növekvő bizalomról tanúskodik. S ar­ról is, hogy a köz érdeke sze­mélyes gondjuk, szívügyük az olvasóknak. Hol méltatlankod­va, hol felháborodottan hív­ják fel a lap figyelmét a hi­bákra, kellemetlenségekre, visszaélésekre. Az, hogy sza­vaikat a különböző szervek általában meghallgatják, meg­fontolják, jogos panaszaikat orvosolják, bírálataikat, meg­szívlelik, s helyes javaslatai­kat megvalósítják, újabb kez­deményezésekre ösztönzik őket. Sajnos, még mindig érkez­nek névtelen levelek is a Noha az rohamosan csökkent a számuk, azért még tavaly is elég sokat találtunk postánkban. Többségüket jó szándékú emberek írták, akad azonban néhány olyan levél, amely egyáltalán nem fedte a valóságot, a benne foglalt panasz légből kapottnak, sőt rágalomnak bizonyult. Böhö- nyei levélíróink például dü­hös levélben panaszolták, hogy az Állatforgalmi Válla­lat felvásárlója durva volt velük, nem vette át a jószá­gokat tőlük. A vizsgálat so­rán kiderült, hogy semmi sem igaz a névtelen levélben írottakról. Vagy egy másik példa. Egy kaposvári olva­sónk szóvá tette, hogy a kór­ház mosodájának dolgozóit nem engedik tovább tanulni, túlóráikat nem számolják el rendesen. Egynapos vizsgálat­tal sem sikerült a névtelen be­jelentés igazát megállapítani. Az efféle írások sok idejét kö­tik le a különböző szervek­nek, sokszor fontosabb beje­lentéseket szorítanak háttérbe. Néhányan azért nem írják alá a levelet, mert félnek az esetleges bosszútól, megtorlás­tól. Noha előfordul, hogy jo­gos a levélíró óvatossága, az esetek többségében fölösleges óvatosságról, értelmetlen sze­mélytelenségről van szó. Né­melyik levélíróba bélerögző- dött valami a múltból, amit pedig már rég túlhaladt az idő. Ezek az emberek^ nem veszik észre, hogy közé1 etünk­ben a szókimondó, vitatkozó, építő kritikai szellem honoso­dott meg. A bírálat a de­mokratizmus nélkülözhetetlen alkotóeleme, éppen ezért a visszásságokat feltárókat biz­tatni^ kell. Ezért hangsúlyozta Kádár János elvtárs a párt VIII. kongresszusán: »Par- tutiknak őrködnie kell afölött, hogy a hibákat szóban vagy írásban bíráló dolgozók tel­jes védelmet kavjarak; a leg­erélyesebben és azonnal él kell iámi a bírálóit elfortőivnl szemben.« A mostani egészsé­ges közszemléim a szóki/mondás. bátor kiállás garanciája. A kilétüket véka alá. rejtők megnehezítik az igazság kiderítését, hátráltat­ják a vizsgálatot végző szer­vek munkáját, olykor fölös­leges munkát adnak, hiszen semmi látszata sincs vizsgáló­dásuknak. Egyik kaposvári olvasónk arra hívta föl a figyelmet, hogy nincs egyetértés a Kállai Éva Leánykollégium technikai dolgozói között. A megyei ta- —/ nács művelődésügyi osztálya ....................................................... megvizsgálta a névtelen beje­**************************** jlentést. Az egyoldalú vizsgálat ínem vezetett semmilyen ered­tanúskodott, hogy a házból hetoe? — kérdezte, és sokat- menyre. Ha a panasztevő meg­hiányzik az asszony. Az asz- mondóan tekintett a házigaz- nevezi magát, a vizsgálatot talon nem volt terítő, a ke- dára. | folytató munkatársak bővebb nyér a csupasz deszkán feküdt — Valami rendkívüli, titkos felvilágosítást, újabb adatokat — igaz, hogy a deszka sárgá- dolog? — aggodalmaskodott kérhettek volna tőle. Egy ra volt súrolva. A bekormozó- Belgorodov : másik olvasó a 322. sz. hús­dott lámpa csak homályosan _ Nem 'mondhatnám! HaíPanaszkodott, világított. Az ágynemű is ep- ön!nek megfelel... J* "^eedrttnel pen csak oda volt dobálva a . ttobb csontot adott a húshoz, sarokba. A hegyes fejű, ész- ~ előtt nincs titkom, s a2 egészet színhúsnak szá­revéve a hadnagy pillantását, hMnagy elvtársi Akkor hát molta el. Az Élelmiszer-kiske- magyaráakodni kezdett: tessek... mutatott a szék-;reskedelmi Vállalat kénytelen — Vaszilijjal ma tértünk ^ maga is leült. ? volt a húsbolt vezetőjének vissza az erdőiből. Átmenetileg — A következőkről van szó: ‘nyilatkozatával beérni, mert azok a munkásaink laktak ná- holnap néhány napra velem*a bosszús vásárló a névtelen- lünk, akik még fedél nélkül kell repülnie délre. Minden ség biztos fedezéke mögé rej- vamnak — mondta, és zavar- kiadását fedezzük. Az ön je- tőzött. tan lesütötte a szemét lenléte feltétlenül szükséges,? Fölöslegesen fecsérelte az — Mivel foglalkoznak itt? hogy eldöntsünk egy nagyon ?idejét az Orvosefikai Bizott­— kérdezte a hadnagy. fontos kérdést... íság is, amikor az egyik sió­— Erdőkitermelésen dolgo- Belgorodov összenézett ig-5foki olvasónk névtelen beje­zőnk. Itt Újtelepen c^ak a , r... . , . . __. . "J leütését vizsgálta. A levélíró m i munkásaink laknak. Most ‘ _, 1J al vegigszántott, aZ(- sérelmezte, hogy durván rendezkedtünk be, de tavasz- a haján, fogta pipáját, a kály-j bántak a fiával a Rendelőin- szal teljes erővel megindul a haboz hajolt, puszta kézzel ki-nézetben. Mivel nem vettma- rrnmfca ... vett egy darato parajt és rá-! gának aralyi bátorságot, hogy Belgorodov a kocsis kísére- ... «megírja a nevét és a címét, tében visszatért a házba. gyújtott. j elintézetlen ül kellett irattárba — De Ignat, miért nem ül- ~ Megtudhatnám, miről van5 tenni az ügyét, tetted asztalhoz a vendéget? szó? — kérdezte kis idő múl- ? ------------------------------­£ (iy kitépett lap . .. Egy kitépett régi újságlap került a kezembe a minap. Csodabogárnak tetszett, ugyanis fejlécén ez volt ol­vasható: »■Magyar Üriasszo- nyok Lapja.« Dátum nincs rajta, tefoszlott róla. Mégsem kéül tömöm sokáig a fejem, hiszen az egyik cikkből köny- nyen kitalálná, miikor róhat- tá!k e sorokat papírra, és mi­lyen világ lehetett akkor. Nem árt idézni a sorokból: »... kívülről megszólalt a csengő. Kisiettem. Borostás képű, beesett arcú, szakadt ruhájú ember állt odakint. Szemei értelmet' és becsüle­tességet sugároztak. Ajtót nyitottam. Ahogy belépett, meglátszott rajta, a tartásán, a mozdulatain, hogy a társa­dalomnak ahhoz a rétegéhez tartozott, amely születésével szerzi meg a jó modort, az úri tónust.« (Halljuk, mit akar ez az) »úriember"!) »— Okleveles gazdász va­gyok — mondta remegő hangon. — Esztendők óta nem tudok álláshoz jutni. Uram —r és itt könny szökött a szemébe —, nézzen rám ... Semmim, senkim sincs. És éhezem ... Éhes vagyok... Uram, könyörüljön rajtam. Leültem a kandalló mel­lé, majd a konyhába men­teni, s ami délről maradt, mind elébe tettem. Mohón tömte megába a kenyeret, a húsdarabokat, a főzeléket, a tésztát. Toporzékolni, tom­bolni, jajgatni szerettem vol­na, hogy ilyesmi lehetséges legyen: egy javakorabeli fér­fi, aki éhezik. Akinek idegen küszöbön kell alamizsnáért koldulni. Felmutatta az ira­tait, csupa elsőrendű bizo­nyítvány. Kitűnő minősítés. És itt az asztalomnál kidül­ledt szemmel, csapzott haj­jal, elhanyagoltan, lezülötten, az élettől tönkreverten. Egy- pár órára lecsillapítja az éh­ségét __És holnap? És hol­n apután? Szörnyű, égbekiál­tó! Alig távozott, ismét meg­szólalt a csengőm. Törődött, vézna, beteges özvegyasszony kért bebocsáttatást és segít­séget. Tisztviselő volt a fér­je, végkielégítést kapott, a pénzt fölélték, az ember ön­gyilkos lett, és itt maradt a magatehetetlen, boldogtalan asszony. — Jaj! — kapott a szívé­hez —. leroskadok, végem van... — Pohár pálinkáért szaladtam. Bágyadtan intett a fejével. Nem, nem az kell neki... enni akar... eny kis forró kávét... öt napja nem evett meleget. Odakint sárrá dagasztott hó feküdte meg az utcát. Fgy pillantást vetettem az öregasszony lábára. Ormót­lan férficipő volt rajta ...« * • • így történt, ők mondják ei, az úriemberek az úri világ­ról. Azt hiszem, fölösleges lenne kommentárt hozzáfűz­ni ... Flaordolkozni viszont nem árt néha-néha. ▼. J. Kérem, foglaljanak helyet... Elsőnek a kocsis áitt fél az asztal tóL — Megnézem a lovaimat! — Felvette irhabundáját, sapkáját, kétujjas gyapjú­kesztyűjét és kiment. Mind­ebből látni lehetett, hogy nem jön , vissza, és lovaihoz közel, valahol az istállóban alszik. Kosztricskin követte. A pit­varban mondott valamit a ko­csisnak, majd visszament asztalhoz. — Vaszilij Zaharovics! Be­szelnem kell önnek Hol lé­tén. í — Meg kell mondanom, Va-| szilij Zaharovics, nem kap- J tam engedélyt, hogy felvilégo-J fül«« sításokat adjak — felélte a* hadnagy. Belgorodov rákönyökolt az! asztalra, és csendben pipázott ? Kosztricskin jól tudta, mi- < lyen érzések viharzanak e so-1 kát megélt emberben, de uta- ? az zásuk cél járól' valóban nem | volt joga beszélni. | (Folytatjuk,) Nagy választékú szöveteink bői minden egyéni ízlést kielégítő, jó minőségű kárpitosbútor­»egrcadelést rövid határidő szállítással ralin 'untI». Asztalosipari Ktsz, Kapos­vár, Berzsenyi u. 4-6. Telefon 16-93. (78918) Az eddigi példák is bizo­nyítják, hogy saját maguknak ártanak a levélírók, ha nem merik fölfedni kilétüket. Hiá­ba lépnek föl a hiba1; ellen, ha nem segítik személyesen is a vizsgálatot tartó szervet. Előfordul, hogy a le­veliben írottak alapján nem lehet intézkedni. Szükség vol­na további adatokra, némi ki­egészítésre. Ha nem ismert 3 levél írója, nincs kihez for­dulni. Hiába a segítőkészség, a jó szándék, félre kefll tenni a levelet. Egy somogyfajszi olvasónk szerint több szarvas- marha elhullott az állatorvos hibájából. A néhány soros névtelen bejelentés nem volt: elegendő ahhoz, hogy meg­kezdhessük a kivizsgálást. S nem volt kitől felvilágosítást kérni. Ugyancsak a levéltárba került az egyik kaposvári ol­vasónk levele is. Azt sérelmez­te, hogy a röntgenorvos ki­küldte félmeztelenül a helyi­ségből, s a folyosón kellett a jéghidegben felöltözködnie. Mivel semmi egyéb adat nem volt a levélben, nem tudtunk panaszával foglalkozni. Némely olvasó akkor is el­hallgatja a nevét, amikor fon­tos személyes ügyben fordul a szerkesztőséghez. Kirívó példa ugyan, de megemlítjük a kö­vetkező esetet: Egy fiata'asz- szony kétségbeesett hangú le­vélben kért sürgős segítséget. Iszákos férje otthagyta, gyer­mekei éheznék, szeretne elhe­lyezkedni. Nevét és címét azonban nem Irta meg! Akad. aki azt kérdi meg névtelenül, hogyan lehetne szülésznő, más azt, hogy mennyibe kerül egy viillanyóra, megint más azt, milyen jogok illetik meg a pártolótagot. Érthetetlen, hogy' miért hallgatják el nevüket a segítséget, tanácsot, felvilágo­sítást kérők. Ha nem tennék, kimerítő, részletes tájékozta­tást kaphatnának. Az olvasók többsége őszintén megmondja vélemé­nyét arról is, ami nem tet­szik, s nem fél megírni a ne­vét, hiszen tudja, hogy ha­zánkban nyílt légkör uralko­dik, nincs szükség arra, hogy bárki is Anonymusmaszk mögé rejtse az arcát. Ezért hangzott el a VIII. komgresz- szusosi, hogy »a jövőben párt­ós állami szerveink kosnoly indák nélkül, például névte­len bejelentések alapján eljá­rást ne indítsanak« Csak akkor növelhetjük f'ó- vább a demokratizmst, ha egyre kevesebben rejtik véka alá a nevüket, s egyre töb­ben vállalják a felelősséget a levélben írottakért. Lajos Géza Tajga vidéki hattyúk a Duna mellett Nem mindennapos vendégek ér­keztek a napokban a Duna hazai felső szakaszára. Ásványrárónál és a Kis-Duna kunszigeti szakaszán fehér hattyúk tűntek fel, s a Győr melletti Ikrényben is fogtak epy fehér hattyút. A szakemberek vé­leménye szerint a nálunk csak nagy ritkán megforduló mrda-ak a tajgáról jöttek. Valószínű-e-* az ottani nagy hideg késztetttT Őket ilyen nagy távolság átrepülésére. (MTT) , A KAPOSVÁRI VAS- ÉS FÉMIPARI VÁLLALAT 2 db kfizepes »agy kisebb méretű páncél­(Wertheim) szekrényt könyrj ó»áíri»«al átvenne »agy készpénzért vásárolna. Cím: KAPOSVÁR, November 4. otca 22. (15838)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom