Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-25 / 20. szám

Amikor lop a gyermek AZ EGYIK LEGDURVÁBB magatartási rendellenesség a lopás. Kétségbeesve, szomo­rúan panaszkodnak a szülök, ha hasonló esetek adódnak a családiban; bonyolult, sokágú és kényes problémát jelent gyer­mekünk javító nevelése ilyen­kor. Megsokszorozódik a család felelőssége & feladata. Kisgyermekeiknél általában asak apróságok lopásáról lehet szó, s ezekből az esetekből hi­ba lenne »-nagy ügyet« csinál­ni. Először is arra kell vigyáz­nunk ezekben az esetekben, hogy ne legyen alkalma gyer­mekünknek éretlen szándélcait végrehajtani, például zárjuk el a nyalakodásra csábító édessé­geket; másodszor arra, hogy kielégüljön az az igénye, amely a lopásra csábította. Befőttet például az a gyermek lop, aíki kevesebb édességet kap, mint hasonló korú társai, és mint amennyire szervezetének szük­sége van. A PÉNZ »FÖLFEDEZÉSÉ­VEL« az iskolás korban igen kritikussá válhatnak problé­máink. Igen jó hatású lehet, ha rendszeresen zsebpénzt adunk gyermekünknek, azzal aztán önállóan kell gazdálkod­nia. A hangsúly persze az ön­állóságon legyen; érezze fiunk, lányunk, hogy az a bizonyos összeg kizárólag az övé, tehát azt vehet rajta, amit akar. Eleinte adjon tanácsot a szü­lő, de ez igazán csak tanács legyen, ne erőszakos rábeszé­lés. Akikor se szidjuk össze gyermekünket, ha »haszonta­lan« dolgokat vásárol; gondol­junk arra, hogy ez az összeg nevelési eszközünk elsősorban. Ahogy múlnak az iskolaévek, növekednek gyermekünk igé­nyei is. Ilyenkor tanácsos meg­növelni a zsebpénz mennyisé­gét, de nevelési szempontból is nagy könnyelműség lenne meg­erőltető áldozatok elé állítani önmagunkat. Inkább ösztönöz­zük arm gyermekünket, hogy — ha valami komolyabb ér­tekre van szüksége — gyűjt­sön rí, legyen esetleg takarék­betét-könyve. A hasonló törek­véseket iskoláink is támogat­ják. Egyes felfogások szerint né­mely gyermeknél azzal érhe­tünk el eredményt, ha önálló jellegű »fizetésén« bizonyos házi munkákat végeztetünk ve­le. Sokan helytelenítik ezt a módszert, abban azonban min­denki egyetért, hogy ezek a megbízatások nem lehetnek túl megerőltetőéit, és hogy helyte­len, ha minden ház körüli munkáért »fizetést« adunk gyermekünknek. A gyermek­nek is kötelessége, hogy kive­gye részét a házi munkából. FÖL KELL MÉG HÍVNUNK A FIGYELMET A PONTOS­SÁGRA IS. Ha valamilyen cél­ból — például vásárlás — pénzt bízunk a gyermekre, tisztázzuk mindig, hogy meny­nyit kell visszahoznia. Ne úgy hangsúlyozzuk ezt, mintha bi­zalmatlanok lennénk vele szemben, érezze, hogy a felnőtt azt akarja csuprán, hogy ne kapjon kevesebbet vissza. — Az elárusítók is tévedhetnek, emberek ők is — mondhatjuk ilyenkor. A bizalom hatásos nevelési eszköz. S ha a hasonló megbí­zatásokat becsülettel teljesíti, ne dicsérjük azért a végletekig. Viselkedjünk úgy, mintha ter­mészetesnek vennénk, hogy meg lehet bízni benne. Ne éreztessük vele nevelési sike­rünket, hogy »lám, tudsz te tisztességes is lenni, csak... bánni tasfll tudni veled...« Érezze a gyermekünk, hogy amit helyesen tesz, azt önszán­tából teszi, nem azért, mert mi, hanem azért, mert ő akar­ja. Felelősségtudatra csak így nevelhetünk, és így kezdődik a későbbi korokban oly jelen­tős önnevelés is. FELTÉTLENÜL TUDATOSÍ­TANUNK KELL gyermekünk előtt a lopás helytelen voltát is. Hogyan? Határozottan, de szép szóval. Nem lehet jó ha­tású, ha »vétkét« szüntelenül szemére vetjük, különösen ak­kor nem, ha már a javulás út­jára lépett. Ha a lopás súlyo­sabb méreteket ölt — 14—18 éveseknél fordulhat ez elő in­kább — a tennivaló is többféle és bonyolultabb lehet. Az oko­kat ilyenkor a gyermek társa­ságában kell keresnünk, s ab­ból ki kell őt emelni. Ha az el- züllést családi tényezők idézik elő, akkor közvetlen környeze­tének megváltoztatására, föl­cserélésére van szükség. Ez persze már társadalmi feladat inkább, mint ahogyan a fiatal­korú bűnözők sorsának elren­dezése is az. Mi azt valljuk, hogy van rosszul nevelt, meg­kínzott, elvadított, sokat, szen­vedett, beteg gyermek, de er­kölcsileg fogyatékos nincsen. Apró sütemények teához | CITROMOS KEKSZ Hossaáviáók: fél kg liaet, 26 ! dkg vaj vagy margarin, 25 dkg i poraikor, 1 egész tojás, 1 sár­gája, fél csomag sütőpor, 1 cit­rom leve, fél citrom reszelt hé- ja. Az anyagikat késsel össae- dolgOKziuk. fél cm vékonyra ki­nyújtjuk, derelyeme tszőve’ négyszögekre vágjuk, vagy cakkos szélű szaggatóval kari­káikat vágunk ki belőle, és hsrl- ványsárgára sütjük. RÄMÄS POGÁCSA ESTÉLYI RUHA Itt a báli sze- aon, a leányok Mdvdobogva várt időszaka. Az idén senki sem panasz­kodhat: kiraka­taink tele vannak ruha első balotok­nak bolerószerű felsőrésszé!, a szé­le piézett. 2. rajz: Ezt a modellt is bakfis- lányok részére ter­veztük. Fehér csip­ke felsőrész eny- héhy hasszított de­rékkal, fehér túli­ból készült, dúsan húzott szoknyával. A mell alatt bár­vállpánt nélkül, szoknyáján puháin visszaeső résszel. Derékban virág és bársonytnasni. Az egész ruhára két­bámonnyal, tafttal. moaréval, brokát­tal, csipkével. Mo­delljeink bizonyá­ra érdeklik a há­lózó nőket, mert megkönnyítik szá­Gyakorlati tanácsok a főzéshez A hús Jóval gyorsabban puhul meg, ha sótlanul főzzük, és csak akkor sózzuk, amikor már majd­nem kész. Miért? A só hatására a hús fehérjéje tömörrí’, szívóssá válik. Meglágyítana , hosszú időt vesz igénybe. Az étel izén nem változtat, ha rövidebb Ideig fő só­ban, mert a só néhány másodperc alatt az ételnek minden részét át­járja. • • * A paprikát mindig vízzel való föleresztése előtt tegyük a rántás­ba vagy a pecsenyezsírba, hogy az étel szép színt kapjon. Miért? A paprika a zsirban szép piros szín­nel oldódik, vízben viszont old­hatatlan, szemcséi csak lebegnek benne. * * * Főzeléket, burgonyát, rizst vi­szont mindig sós vízben főzzünk, mert így készül el hamarabb. Miért? A só emeli a főzővíz forrás­Hozzávaiók: 28 dikg porcu­kor, 4 egész tojás, 25 dkg liszt. Az egész tojásokat a cukor­ral 40 ptetvig kavarjuk. Bele- szitáijuk a lisztet, és azzal is kavarjuk 20 percig. Zsírozott, lisztezett sütőlemezekre egy­forma fiél diónyi halmokat ra­kunk kávéskanállal, és egy éj­szakán át langyos helyen szá­rítjuk. A formálás után tehe­tünk egy-egy szem mazsolát a közepébe. A hosszas pihenés alatt a teteje megszárad. Jól előmelegített egyenletes tűz­nél 8—10 percig sütjük. Ha jól sül, akkor a tészta fölemel­kedik, és cukorráma keletke­zik a tetején. KEKSZ Hozzávalóik: 1 kg liszt, 40 dkg boraikor, 30 dkg' margarin, 4 egész tojás, egy sütőpor, ggy csomag vaníliacukor. A lisztet elmorzsoljuk a margarinnal, hozzáadjuk a porcukrot, a fölvert tojásokat és a vamMacuikrot. A sütőport előbb a liszttel elvegyítjük. A tésztát gyorsan összeállítjuk, egy órát pihentetjük, lisztezett deszkán a lehető legvéko­nyabbra kinyújtjuk, csipkézett szélű, kerek szaggatóval kivág­juk, vágj' derelyemetezővel kockákra vágjuk, és (közepes tűznél halványsárgára sütjük. CXXXDOOOCOOOOCOOOOOOOOCXXXDOOOOCOOOCJOOOOOOCXXXXOOOCK í* forintos nagyságú pettyeket varrunk. 5. rajz: Félolda­las megoldású bar­na csipkeruha mutter®. hogy megtalálják a bá­li ruhához leg­megfelelőbb anya­got. 1. rajz; Fehér düsesszból készült V _________ a oöy vagy szatén azalagdíszi tűssel. 3. tajz: Fétaete, arany beszövésé brokátruha kom­biné vállpánttal, hosszan lelógó bár­sony masnival, kö­zépen művirággal vagy egy szép aranytű vei 4. rajz: Düsessz anyagból készült nagyestéQyi ruha drapp anyagra dolgozva. A vállon drapp masni és virág. pontját, ée Így az étel magasabb £ hőmérsékleten fő. A növények ál­talában kevés fehérjét t.artalmaz-C nak, ezért a sótól nem keményed-* nek meg. » * • A petrezselj m«*t csak akkor tt.-C gyük az ételbe, ha ez már teljeseit elkészült. Miért? A petrezseiyemC télen is kitűnő vitaminforrás, deS főzés közben vitamintartalma^ csökken. * $ * Ha kevcs az időnk, az éiesztőt( nem kell előre beáztatni. A lan-( gyos tejjel vagy vízzel elkevert! tészta akkor is szépen megíwl, ha; szárazon morzsoljuk az élesztőt tészta közé. Miért? A friss élesztő-} gombák a sűrű tésztamassza ke­ményítőtartalmát akkor is elcuk-f rosítják, ha ezt a folyamatot nem? a hígabb kovászban kezdték meg.O Ebben az esetben azonban több - élesztőt kell használnunk. Q w JLe tiín h a cár Népmese Lidia Szejfuzlina gyűjtéséből Ovális terítő A terítő mérete 80-as fonalból kb. 31x26 cm. Első sor: 16 láncszemet horgo­lunk, majd 1 egyráhajtásos pálcá­val a kilencedik szembe öltünk vissza. 2 láncszemből és 1 egyrá­hajtásos pálcából 3 kockát horgo­lunk mindig a harmadik láncszem­be öltve, 5 láncszemmel fordulunk, és még 3 sor kockát horgolunk. Második sor: A négyzeten körbe­haladva minden lyukba 4 egyszer­re befejezett kétráhajtásos pálcát horgolunk, közöttük 6 láncszem­mel. Harmadik sor: A hatláncszemes ívekbe 9 rövid pálcát horgolunk. Negyedik sor: Minden ív közepé­be és minden szirom fölé 1—1 két­ráhajtásos pálca kerül, a pálcák^ között 5 láncszemmel. ötödik sor: 4 egyszerre befeje-r zett kétráhajtásos pálca, 2 lánc-f szem, 1 hat láncszemes pikó, 2C láncszem után újabb 4 egyszerreC befejezett kétráhajtásos pálca ke-C rül közvetlenül az első pálcacso-, port mellé. 2 láncszem után 1 négy- rá hajtásos pálca kerül az első öt> láncszemes ívbe, 2 aáncszem, 1 hatf láncszemes pikó, és 2 láncszeme után újabb négyráhajtásos pálcát, következik a második öt láncsze-L mes ívbe. Ennek első 2 ráhajtásátC lehorgoljuk, 1 rövid pálcával az el-Q ső «négyráhajtásos pálca közepébe^ öltünk, majd lehorgoljuk az összes,£ a tűn levő ráhaj fásokat, 2 lánc-}* szem után ismétlőnk. A csillagokat 3—3 pikónál kap esoljuk össze, és 4 csillag után aC következő szélmintát horgoljuk. A SZÉLMINTA ELSŐ SORA A hat láncszeme« pikókat hat^ láncszeméé ívekkel kapcsoljuk egy-> máshoz. Két csillag fölött 12 Ián őr­szemmel ívelünk át. Második sor: A Iiat Ián essem es C* ívre 9, a tizenkét láncszem es ívreQ 15 rövid pálca került. Harmadik sor: Azonos a esillagC negyedik sorával. Csak a tizenkét^ láncszem«; ívnél 3 pálca között> nincs láncszem. Negyedik sor: Azonos a csißag> ötödik sorával, de a csillagok kap-* osolási vonalában 2 pálcacsop között nincs láncszem. ötödik sor: A pikókat hét szemes ívekkel kötjük össze. Az át-C ívelés fölött a 2 pikó között nincsj láncszem. Hatodik sor: A hét láncszeme ívekre 10 rövidpálca kerül. Hetedik sor: 2 egyráhajtásos pál-j ca, 2 láncszem váltakozása, min-i den harmadik és negyedik rövidC pálcára öltve. Nyolcadik—tizenegyedik sor:^ Mint az előző sor, de a láncsze-> inek száma soronként eggyel nő. Tizenkettedik sor: 1 kétráhajtá-r «os pálca, 4 láncszem váltakozik a?> ivekben. Az átívelésnél 9 pálca kö-£ 'ött nincs láncszem. Tizenharmadik sor: Azonos aC csillag ötödik sorával, csak itt '('■Icákat és pálca csoportokat ■égy láncszemes lyukakba öltjük.^ az átívelésnél 3 lyuk üresen ma-_ raé. r rtént pedig, hogy Miklós cár ele odaállt a legbát­rabb generálisa, és így szólt: — Hallod-e, császári felség! Van a birodalmadban egy Ügyes, tapasztalt férfiú, akinek se címe, se hivatala, úgy hívják, hogy Lenin. Noháfi ez a Lenin fenyegetődzlk: Eszmém el fog söpörni, Miklós cár! Egyetlen szavamba kerül, és összes ka­tonáid követőim lesznek. Porrá zúzlak benneteket, és szétszór­lak a világ négy tája felé! E szavak hallatára a cár fel­pattant helyéről, és tenyerét összecsapva rémülten felkiál­tott: —i Fogjatok pennát, és azon­nal írjatok ennek a férfiúnak, akinek se címe, se rangja, és akit úgy hívnak, hogy Lenin, írjátok meg neki, hogy ne küzdjön eszméjével ellenem, és ne semmisítsen meg se engem, se generálisaimat, se parancs­nokaimat és kékvérű tisztjei­met. Ha eláll szándékától, neki adom birodalmam felét. Nosza, volt futkosás. Egymás után érkeztek a cár lihegő ta­nácsosai, és tollúkat hegyezve a következő levelet írták Lenin­nek: — Hallod-e, Lenin! Ne törj eszméddel Miklós cár ellen, ha­nem elégedj meg inkább biro­dalmának felével. Nemsokára megérkezett a cím és rang nélküli férfi vála­sza, amely így szólt:-* Hallod-e, Miklós cár! Elfo­gadom birodalmad felét, de nem megyék és járások szerint felosztva. Te megtartod összes kékvérű generálisaidat, pa­rancsnokaidat és magas rangú tisztjeidet aranysújtásos váll- rojtjaikkal, medáliáikkal és cí­meikkel, valamint előkelő fele­ségükkel és gyermekeikkel, földbirtokaikkal, selyem- és bársonyruháikkal, arany és ezüst evőeszközeikkel, összes javaikkal együtt. Rajtuk kívül veled maradhatnak a kereske­dők áruikkal, végtelen gazdag­ságukkal és minden pénzükkel. Végül megtarthatod a nagyipa­rosokat is gépeikkel, szerszá­maikkal és minden vagyonuk­kal. Én a magam részéről meg­elégszem a nép egyszerű fiai­val, a parasztokkal, a katonák­kal, a munkásokkal és azok szegényes cókmók iával. Min­den, amit ezenkívül kérek, né­hány állat, egy kevés legelő meg némi szántóföld. E jó hírre a cár táncra per­dült örömében, és ezt a pa­rancsot adta generálisainak: — Tüstént elfogadom! De ml az, hogy ez az ügyes, tapasztalt férfiú, aki minden dolog nyit­ját tudja, lemond megszámlál­hatatlan kincseimről, kereske­dőim áruiról, a nagybirtokosok terményeiről, é9 helyettük meg­elégszik a rongyos, nincstelen koldusok seregével? Kincseink­kel majd szerzünk új kolduso­kat, másik katonákat, és mun­kájukból továbbra is jól és bő­ségben élünk. Mialatt Miklós cárt körülvet­ték kékvérű tisztjei és magas rendű emberei, Lenin csönde­sen a katonák, a parasztok és a munkások elé állt. — üdvözöllek, elvtársak! — mondta, majd mindegyikkel kezet fogva így folytatta: — Én is úgy fogok élni, mint bárki közületek, mert mi mind­nyájan elvtársak vagyunk. Ta­nult ember létemre tudásomat sohasem ellenetek, hanem ér­tetek akarom felhasználni. A katonák egy emberként ki­áltották : — Éljen Lenin elvtárs! A munkások és a városi értel­miségiek egyetértettek velük. A parasztok azonban úgy vél­ték, hogy a cár becsapta Le­nint. Suttogni és panaszkodni kezdtek. — Miért hagytad odébb áll­ni sok ezer aranyával, meg­számlálhatatlan kincsével? Jobb lett volna, ha felosztod közöt­tünk a nagybirtokokat, és nem hagyod meg neki. Lenin a fejét rázta, és nevet­ve mondta: — Misek e* a aok beszéd? Békétlenkedés helyet* legyen gondotok az illatokra meg a földekre. Dolgozzatok, a többi majd megoldúdlk. A kékvérúek kincse nem elégséges abhoz, hogy felosszuk a nép milliói közótt. De egyetlen szavamra mellénk ill a vllig minden dol­gozója. így nem marad sem ka­tonájuk, sem munkásuk, és nem tudnak termelni. FOlélik készle­teiket, és napjaik meg vasnak számlálva. M inden úgy történt, ahogyan Lenin megjósolta. Vágta­tó lovas levelet hozott Miklós cártól. — Hanod-e. Lenint — írta a cár —, alaposan rászedtél! Meg­tartottad a népet, és nekem hagytad azokat, akik nem tud­nak dolgozni, csak fogyasztani. Generálisaim és kékvérű tiszt­jeim meg itt állnak katonák nélkül. Henyélnek és híznak, akár a gulya a mezón. Kopott ruhájú nemeseim utolsó gara­saikat költik. Kereskedőim hiá­ba kínálják áruikat, parasztok htján nincsen senki, aki megvá­sárolná divatja múlt portékáju­kat. A nagyiparosok árván ma­radt gépei pedig rozsdásodnak. Könyvből szerzett Ismereteiket nem tudják a gyakorlatban hasznosítani. Ugyanakkor a szomszéd országok népei hívó szavadtól megbabonázva megta­gadták, hogy szolgáljanak ben­nünket. Ezek után nincs más választásunk, mint elveszni vagy harcolni. Ezért generáli­saim és kékvérű tisztjeim csa­tába szállnak ellened, hogy visszahódítsák a népet. Így történt, hogy kitört a há­ború a nép fiai meg a kékvé- rűek között. De az utóbbiak nem mentek sokra, mert a pa­rancsolgatáshoz szokott gene­rálisok és magas rangú tisztek nem bírták a harcot. A viharvert, összetartó nép asonban állta a sarat, és Lenin vezetésével győzött. Boldog Balázs fordítása JELMEZ KICSIKNEK U-a GYt JF A SDOBOZ. A gyermek test- lyempaplrt bevagdalunk, hozzára-, méretének megfelelő nagyságú Kasztjuk vagy varrjuk a szaloncu-? gyufásdobozt« készítünk karton- kortesthez. Az összedolgozásnál? ból. Bármilyen színű anyaggal bé- taftszalagot varrunk, és angolt Vonjuk (ragasztjuk vagy varrjuk), masnira megkötjük. Fent, belülrölt ' nagy téglalapokat, az oldalrésre- a rilss alatt keskeny vállpántot? :et pedig fekete anyaggal. Teteje- varrunk. rendes gyufásdobozcímkéket ra­ttunk. Egyszínű nadrág is meg­él. Egyik szárára ideiglenesen zsebet varrunk, s valódi gyu­fát teszünk bele. • SZALONCUKOR. Karjtvászra élénk, egyszínű anyagot dolgozunk ró, megfelelő bőségre behúzzuk lent és fent. Több soros fehér se­TOROK KISFIÚ. Színes karton-! anyagból készítünk alul gumizott/ nadrágot. Derekára élénk, elütő? színű anyagot tekerünk. A rövid,? zekeszerű felsőrészt egyszínű sza-c ténból varrjuk, a turbánt ügyszln-C tén. Az övébe dugott jatagánt pe-$ dig papírból vágjuk ki. A turbán-J ba csillogó brosstűt tűzünk. COOOOOOOOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXiOOOCXIOOOOOOGOOOOOOXXXXXXXXXX

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom