Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-24 / 19. szám

Csütörtök, 1963. január 2-1. s SOMOGYI NÉPLAP Kihasználják a jó szán utat A trágyahordás az a munka, amit téli időben is lehet vé­gezni. Patalomban is leginkább . ezzel foglalkoznak most a foga­totok. Nyolc pár ló szállítja az is­tállóktól a trágyát. A rakodók — Farkas László, Horváth György, Márton Ferenc, Csuha József és Keszler Ferenc — sietősen dolgoznak. A szánok egymás után for­dulnak a trágya mellé, majd me grakott an elindulnak a ha­tárba. Csonka László, Novák István meg Zsigrai József fo­gatotok a havazás előtt még kocsival igyekeztek a mezőre, most viszont szánnal viszik a trágyát a Be lerí tő-dűlőbe, aho­va cukorrépát vetnek majd a tavasszal. Hogy a szállítás za­vartalan legyen, nagy munka folyik a szövetkezet bognár- műhelyében is. Knolmár Mi­hály a szánokkal bajlódik. — Ilyen időben nem törik a kerék, nem kell keréktalpakat meg küllőket csinálni, annál több a munka a szánokkal Ki­vénült szállítóeszközök ezek. Nem is kellett őket minden té­len elővenni a pajtából, nem volt tartós a hó. Most aztán ki­derül, hogy az égjük elkorhadt, a másik meg minden ereszté­kében inog. De azért sikerült •két nap alatt hat szánt rend­be hozná — mondja az öreg bognár. A műhely előtt egy régiJ szán áll, Katona József tsz-tagé. Knolmár bácsi vas­pántokat illeszt rá, hogy mi­előbb befoghassanak abba is. Szaporán lépkednek a lovak, ostor nélkül is gyorsan szedik a lábukat. Jó kedvük van, tet­szik nékik a puha hó, és r szán könnyedén siklik mögöt­tük. Naponta másfél-két hold­ra való istállótrágyát hordanak ki a mezőre a fogatok. A Jobb- lét Tsz most minden használ­ható szánt erre a munkára mozgósít, hogy amíg hó borítja a földet, lehetőleg 100 holdra való trágya kikerüljön a ha­tárba a közös gazdaság három istállójából meg a szövetkezeti gazdák udvarától. Bizalomkeltő beszélgetések Javul a televízióellátás Javul a televízióellátás, s Jóval több lesz a nagy képcsö- ..vés készülék is. A két üzem —■ az Orion és a Székesfehér­vári VT — 240 000 televíziót gyárt, ebiből hatvanezer jut külföldre. A belkereskedelem­be 180 000 készülék kerül, a tavalyinál ötvenezerrel több. A két gyár 9 féle televfziót ál- ' lit elő, köztük három kis kép­csöves típust, a választék azonban a második félévtől eggyel csekken. Az Orion ugyanis már csak 10 000 AT 403-as, 17 colos készüléket gyárt Utána megszünteti ezt a típust, s a nagy képcsöves televíziók üzenne lesz. Ezen­kívül 52000 Kékesi és 30 000 Tavasz készülékét ad ’az ipar hazai megrendelésre. Nagy képcsöves televízióból a tava­lyinál harmincezerrel több, összesen 85 000—90 000 kerül az üzletekbe, s ezen belül nö­vekszik a keresett típusok mennyisége. így például a hiánycikknek számító AT 505- ösből 38 500-at kap a kereske­delem. A már »lefutóban- le­vő Murikácsyból 7000 kerül piacra belföldön. A Székesfe­hérvári VT legújabb típusából, a máris népszerű Álba Regiá­ból 30 000-et leap a kereske­delem. Ezenkívül az Orion gyári AT 611-es és AT 622-es típusból hétezret hoznak for­galomba. Az ötvenéves 'fenn­állását ünneplő Orion a jubi­leumra készített »óriás«, 23 colos képcsővel ellátott AT 650-es típusú exportgépből is ad kétezret a belkereskede­lemnek, A forgalomba kerülő meny- nyiséget figyelembe véve a jelenlegi háromszázharminc- ezres televízió-előfizetői szám az év végéig elérheti a félmil­liót. (MTI) tással elnézett Gowlen feje fölött. Arca fokozatosan visz- szanyerte előbbi kifejezését. Felállt és teljes magasságában kiegyenesedett. — Tehát a »Színésznő-l­ágyét megbeszéltük — tért vissza az előző témához. De mi történjék ezután? Mit tegyünk? Gowlen figyelmesen nézett sá. Ügy érezte, elérkezett a kedvező pillanat, amikor elő­terjesztheti tervét. Feszülten várt: nagyon elővigyázatosnak kell lenni. Keserűen gondolt vissza arra a percre, amikor felindultságában azt • távira- tozta a ti zenhetes ügynöknek, hogy maga érkezik az esemé­nyek színhelyére. De egy má­sodperc múlva már észbe kapott, és sürgősen megtett minden intézkedést. nehogy valaki is megtudja elhamar­kodott ígéretét. Még egy ilyen baklövés az életébe kerülhet. — Az a vé^eményom, ur°m «— mondotta lassan, minden azét külön hangsúlyozva — elérkezett a »Virus-2« műve­let megkezdésének ideje, John Benn hirtelen mozdu­latlanná dermedt; tekintetét Gowlenre szegezte. Gowlen már két esztendővel ezelőtt kidolgozta ezt a mi^ve’etet, amikor a »Sz;uésznő«-t beve­tésre készítette elő. A művelet minden részletét feltárta a hivatal vezetői és Benn előtt. Kegyetlen és borzalmas terv volt ez. Ügy határoztak, hogy a művetetet fokozatosan ké­szítik elő. gondosan kiválogat­ják a megfelelő embereket, és aprólékosan kidolgoznak min­den egyes részletet. A terv lényegében a beszervezett uk­rán kúlákivadékra épült, akit fedőnevén »Vámpír«-nak ne­veztek. Ez a megrögzött ban­dita és gyilkos a háború alatt a németek által megszállt szovjet területen működött, mint »policáj« és felügyelő. Az új terv végrehajtásához meg­felelően előkészített központi irányítóra volt szükség. Az előkészítés módszeresen, élőm meghatározott prog>ram szerint történt, s ez időbe került. — Ön valóban bizonyos ab­ban, hogy elérkezett a terv végrehajtásának ideje? —húz­ta össze gyanakodva kicsiny, szúrós szemét Benn. — Bizonyos vagyok benne felelte Gowlen határozottan. — Néhány nappal ezelőtt magam jártam a »Vámpír« tartózko­dási helyén. Sikeresen halad tanulmányaiban, és hamaro­san készen áll küldetésének végrehajtására. Bátran el le­het kezdeni a műveletet — És mi a helyzet a mun­katársakkal? Gowler, aki magában már győzelmét ünnepelte, nyugod­tan állta átható, szúrós pil­lantását. Feltételezte, hogy közlése a »Virus-2« művelet megindításáról nagy hatást tesz főnökére, de amit arcáról leolvasott, minden várakozá­sát felülmúlta. Elérkezettnek látta a pillanatot,-amikor gaz­dáját végleg csodálatba ejtve, megszilárdíthatja megingott helyzetét. — A »Vámpír«-nafc nem lesznek munkatársai! — Hogy értsem ezt? .— cso­dálkozott Benn. — Nagyon egyszerűen! Nem lesznek munkatársai! — erő­sítette meg előbbi kijelentését Gowlen nyugodtan. — Akik fedezik, nem jönnek számítás­ba. Nyugalma ismét felbosszan­totta a főnököt — De hiszen a terv szerint a műveletben a »Vámpír« nem egyedül szerepel! — Pontosan így van, uram! így is lesz! — Az ördögbe is, miért ke­rülgeti a dolgot! —- kiáltott rá Benn. — Mondja él végre ér­telmesen, miről van szó. — Bocsánat! — hajtotta le fejét alázatosan Gowlen. — El­mondom egész röviden. Elein­te úgy terveztük, hogy a »Vám­pír« vezetésével csoportot ho­zunk létre a mi embereinkből. A művelet kidolgozása során azonban kiderült, hogy a »Vámp£r«-nak megvannak ott­hon a maga emberei. Ezek a németekkel való együttműkö­désük során aranyira kompro­mittálták magukat, hogy lelep­lezésük egjrértelmű á halállal. S éppen ez az. amivel a »Vám­pír« számol. Azzal a fenyege­téssel tartja őket kézben, hogy ha nem teljesítik bármilyen megbízatását, leleplezi őket... _ — Csodálkozom az ön hiszé­kenységén, Gowlen! — szakí­totta félbe izgatottan Benn. — A md embereinket kell oda- küldeni! ÜGI HATALMAS TA- NÁCSTEREM az egész ország. Az utóbbi két hét-otn gyűlések, szenvedélyes, meg­hitt hangulatú összejövetelek százai estek minden napra. Fokozódott a lakosság közéleti tevékenysége, politizáló kedve bizonyítva, hogy nagy felelőssé­get éreznek az állam ügyei iránt, s az iránt, hogy kire bíz­zák sorsuk intézését. Aki részt vett azokon a gyű­léseken, ahol a falu, a körzet lakói, vagy az üzem dolgozói megválasztották jelöltjüket a parlamentbe vagy a tanácsba, az észrevehette, hogy népűnk érettebben érkezett el a mos­tani választásokhoz, mint bár. mikor azelőtt. Egyszerűség fe­lelősségérzet jellemezte az ed­dig lezajlott jelölőgyűlések zö­mét A részvevők és a jelöltek kerültiék a nagy szavakat, a frázisokat; nyüt, egyszerű, őszinte szót vártak és kaptak egymástól. A legtöbb jelölt amikor köszönetét mondott a feléje áradó bizalomért, nem felejtette ki rövid mondókájá- foól ezt a gondolatot: »Nem aka­rok ígérni, tetteimmel, jó mun­kámmal akarok méltó lenni a bizalomra.« A gyűléseken részt vevő idő­sebb nemzedék saját tapaszta­latából tudja, hogy nem min­dig volt így. Melyik községen ne tudnának példákat monda­ni arra, hogy hányszor ígértek nekik bekötő utat és sok mást a letűnt világ képviselői an­nak reményében, hogy szava­zattöbbséget szereznek maguk­nak, s az ígéret beváltatlan ma­radt mindvégig? ígéretben pe­dig nem volt hiány, akár a csil­lagos eget is odaígérték a nép­nek. Jól tudták, hogy senki sent kérheti számon tőlük az adott szót, mert a népnek eh­hez nem volt, nem. lehetett ak­kor joga. ILI ENNYIVEL MÁSKÉP- PEN HANGZANAK a mai ajánlások. Az aranyfedezet ma a munka, a kölcsönös biza­lom és tisztelet. Kaphat-e em­ber nagyobb elismerést annál, mint amivel Laklia Mihályt, a bolihóiak tanácselnökét javasol­ták immár harmad ízben a me­gyei tanácsba? Áz utóbbi évek­ben épült sok járda, az új óvo­da bizonyítja, hogy a megyei tanácstag lankadatlanul do’go­zott falujáért, nemhiába kopo­gott itt is, ott is s maguknál a bolhóinknál is. S hány meg hány ezer gyű­lésen javasolták emberüket kü­lönböző tisztségekbe ezekkel az egyszerű, a jelenlevőknek még­is a legtöbbet mondó jelzőkkel. I hogy »becsületes«, »szorgal-l mos«, »józan életű«, »magán­életében is példamutató«. Ter­mészetes emberi vonások — -jűgy is mondhatnánk, alapvető ♦ emberi követelmények — ezek, ts éppen azért mondanak sokat, {mert kifejezik népünk egészsé- 1 ges gondolKodásmódját, . . Jge­S nyét, azt, hogy nem különös ? tulajdonságokkal felruházott, t ellenkezőleg, nagyon is egysze- jrií, szerény, emberséges tiszt- | ségviselőket akar magáénak ; tudni. Olyan embereket, akik jelég szerények ahhoz, hogy jól ♦ éljenek a kapott bizalommal, ♦ akik megtiszteltetésnek veszik, {hogy szolgálhatják megbízóikat, ♦ embertársaikat. Nagy dicsére­♦ tet, elismerésit kapott a göllei lifj. Kovács Ernő járási tanács- j taggá való jelölése alkalmával, 5 amikor az egyik felszólaló ilyen j tanácsot vésett a jelölt emléke- taetébe: »Haladjon mindig és ♦mindenben édesapja nyorndo- \kain, akkor sosem lesz baja az X emberek! tel.« I Népünk erkölcsi, politikai j érettsége, tudatossága njrilvá­♦ nuit meg abban is, hogy a vá­lasztópolgárok keresetlen, | őszinte szavakkal intették je­löltjeiket, nehogy megittasuljó­inak később, s elfelejtkezzenek {róla, kiktől kapták tisztségüket, I hivatalukat, nehogy megszed ít- |se őket a megbízatással járó f megtisztelő társadalmi rang és {cím. E megnyilatkozásokban {kimondhatatlanul is ott volt a ♦ párt intelme, amely ötvenhat ♦ óta nagyon sok piénumon s J legu tóbb a nyolcadik pártkong­♦ resszuson is hangot kapott* a inép szolgálata a legnagyobb töröm., ami embert érhet, de igen \varv) kötelezettséggel is jár.' I Áldozatvállalást, szókimond ást. ♦ őszinteséget emberséget kíván Í *és alázatot a nép iránt. Az em­berek beszéltek a jelöltek ér-. Időméiről, <fc rámutattak M-í bálára is, s azt is elmondták, mit kivannak tőlük. így volt többek között Bolhán is, Göllé- ben is. Mindkét helyen ország- gyűlési pótképviselőt jelöltek, s mindkét helyen egyszerű, de érdemes emberekre esett a vá­lasztás. Bolhán is, Gölűében is arra leérték a jelölteket — idé­zem az egyik göllei választó- polgár szavait —, hogy »ne hordja fenn ezután sem az or­rát, ne feledkezzen el a fajtá­jától«. Jó tanács s egyszers­mind féltés is volt e szavak mögött; féltik tettre kész, tehet­séges társukat, hiszen az em­berekben megvan a bizonyos­ság: a mi időnkben zátonyra fut, csődbe jut, mint vezető jő. vőtUmné válik az olyan ember, aki megfeledkezik igazi hivatá­sáról. S a többség nemcsak ígéri, hanem minden bizonnyal meg is tartja fogadkozását, elhatá rozását, úgy cselekszik, ahogy Berta Lajosné göMeá tsz-tag reagált a figyelmeztető szóra: »ígérem, hogy ezentúl még szorgalmasabban dolgozom.« A jelölőgyűléseknek megye- szerte vége felé járunk, a ta­nácskozások, beszélgetések so­ra azonban tovább tart, sőt most kezdődik az igazi vita] Kívánatos is, hogy mélyen szántó eszmecsere bontakozzék ki még a legeldugottabb tele­püléseken is, mindenütt, ahol emberek élnek, hiszen február 24-ón nemcsak azt kérjük né­pünktől, hogy az őt képviselő személyekről döntsön, hanem azt is, hogy mondjon igent eredményeinkre, országépítő terveinkre, egyszóval arra a po­litikára, amelyet pártunk kong­resszusa jóváhagyott. Nem valamiféle csatározás­ról van szó. viszont elengedhe­tetlenül fontos, hogy a legrész­letesebben megismertessük, megbeszéljük az emberekkel az ország ügyeit, a szocialista épí. tés, jövőnk feladatait Ebben a munkában, a megvalósítást elő* segítő, alkotó vitában részt venni minden pártszervezetnek, a tömegszervezetekben és a Hazafias Népfrontban dolgozó minden kommunistának és pár- tonkívülinek megtisztelő köte­lessége. Megismertetni, meg­győzni, téves nézetekkel vitat­kozni, alkotó munkára meg­nyerni minden becsületes ál­lampolgárt — ez a választási agitáció tartalma és értelme. Ehhez kellenek a tanácskozá­sok és a családi beszélgetések. M 3LYEN szántó be­szélgetésekre van szükség. A légkört itt is — akárcsak a jelölőgyűlése­ken — az őszinteségnek és a nyíltságnak kell jellemeznie. Nyugodt szívvel és tiszta lel­kiismerettel állhatunk az em­berek elé, nincs titkolni- és takárgatnivalówk. Eredmé­nyeink — amelyeket az utób­bi esztendőkben áldozatos munkával kivívtunk — or­szág-világ előtt bizoeiyítj&k pártunk politikájának helyes­ségét A nép bizalmától támo­gatott politika eredményeként sikerült lerakni a szocializmus alapjait s nemzetközi tekin- téljtt szerezni az országnak, a Magyar Népköztársaságnak. A politikai légkör ma igen jó nálunk, nyugodtan dolgozhat kifejtheti nézeteit minden be­csületes állampolgár, biztosít­va ran a szabad érvényesülés útja. Eredményeink, sikereink el­ismerésre méltóak. Kell is róluk beszélni, hiszen ez hoz­zátartozik a tárgyilagos tájé­koztatáshoz, s kell azért is, hogy lelkesítsen: eroícszÍDÖ- seink nem voltak haszontala­nok. Mégis akkor cselekszünk he- lyesen, ha e választással kap­csolatos tanácskozásokon több szó esik a gondokról és ft feladatokról. Ezzel elejét ve­hetjük annak, hogy túlságosa» elmerüljünk az eredményeink fölötti örömben. Elkerüljük annak veszélyét, hogy elanda- lítsuk, megnyugtassuk magun­kat. Szundikálásra, önelégült­ségre azonban nincs okunk, s nem lehet rá egy percnyi időnk Sem. A feladatók okos fölmérése, gondjaink hangoz­tatása csiholja a tüzet önma­gunkkal szembeni elégedetlen» ségre, tettekre. serkent ben­nünket. \/AN TENNIVALÓ? Van ’ garmadával. Leraktuk a szocializmus alapjait, de a szocializmus fölépítéséhez még jó pár esztendő szorgalmas, odaadó munkájára van szük­ség. S van még egynéhány gyenge szövetkezetünk is. Álcád olyan falu — nem is ©gy —, ahol az emberek még korántsem élnek úgy, ahogy ők is, mi is szeretnénk. Ha" in­gassunk erről? Nem, a gondo­kat őszintén föl kell tárni. Kötelességünk megmondani az igazságot az embereknek: el­sősorban mamiiban keressék a hibát, magukat okol iák, ha kevés jövedelmet nyújt a tsz Kötelességünk megmondani azt is, hogy tőlük függ, mi­ként alakul sorsuk a jövőben. A hibák feltárása és a jó ta­nács fegyvert jelent. Mindig többet, jobbat és olcsóbbat termelni — erről hallgatni mcutt sem szabad. A növekvő igényeket csak úgy lehet ki­elégíteni, jobb életet csak úgy lehet biztosítani és célul ma­gunk elé állítani. Ez az o-z- tálvharc egyik fő forméia ma. Ahogy a jelölttől választ« joggal elvárják, hogy felelőtle­nül ne ígérgessen, ugyanúgy helyes, ha a jelölteit is élnek az alkalommal, s elmondják, miire van szükség, hogv a vá­lasztók javaslatai, kívánságai és a párt. a kormány kitűzte rétek rendben megvalósulja­nak. A pán és az országos ve. vetés metvalósí+éa mindazt, amit igén. Pártkongresszu­sunkon szó esett arról, hogy rövefik maid a szülési sza­badságot, és intézkedést hoz­nak a kisgyermekes doVoző anyák helyzetének javításá­ra. Egy hónán sem telt el 3 kongresszus óta, s a kormány tetté váltotta ígéretét, fölemelt egyes nyugdíjakat, ss más se­gítő intézkedés is napvilágot látott. Az idei év első napjai­ban leszállították bizonyos' árucikkek árát, kiterjesztették a részletvásárlási akciót. Bi­zonyosaik vagyunk abban, hogy sorra-randre megvalósul a többi elhatározás is. Egy do­log szükséges irűndehheE többet kell termelnünk hogy legyen mit elosztani. DlZONYOS, hogy a mos­■*"* tani beszélgetések, az elhangzó javaslatok és véle­mények további helyes intéz­kedések kútforrásává, előre­haladásunk lendítőjévé válnak; Növelik népünkben, jelöltjei­ben és vezetőiben a magabiz­tosságot és igényességet, né­pünkben pedig azt a tudatos­ságot, hogy jő politikára, jobb életire, boldogságra adja majd szavazatát február 24-én. Ta- nácskozznrik hát sokat és oko­san. Varga József Felhívás próbarajzok készítésére tankönyvillusztráláshoz A Művelődésügyi Miniszté­rium felhívja azokat a kép­zőművész pedagógusokat, akik készséget éreznek tankönyvek illusztrálásához. kü’d jenek pióbarajzokat a következő té-í mákkal: X. Nyár 8—10 éves fürdőző! gyerekekkel ; 2. tehén fejés köz, ben; 3. emelőerőt kifejtő férfi alak (vágányépítés, átépíti i stb.); 4. betűrajzolás (két-hái- rom sor szöveg, szabványbd- tű'kikel, 3 mm-es és 5 mm.es vonalközökkel, los- éa nagy be. tűkkel). A technikai megoldás, tusrajz (az 1-es számú téma színes is lehet). Méret; legföl­jebb 15x10 centiméter. Próba­rajzot egy vagy több tárgyból is lehet beküldeni. A próbarajzokat név és pon­tos cím megjelölésével a Mű­velődésügyi Minisztérium szemléltetőkép-bíráló bizottsá­gához kell eljuttatni március 1-ig. (Budapest, V. kerület, Szalay utca 10—14., HL em. 2,) (HR) (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom