Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-04 / 2. szám

SOMOGYI NÉPfaAP 8 4, Qlíkám/. Loup. KAPOSVÁR TÖRTÉNELEMKÖNYVÉBŐL Megjelent a Somogyi írás decemberi száma A Somogyi írás decemberi száma első helyen közli Gyer- gyai Albert »Rousseau boldog órái« című ünnepi hangjátékát. Honfi István »Az igazat mondd, ne csak a valódit« cím­mel József Attila költészeté­ről írt tanulmányt. Ezenkívül a decemberi szám tartalmazza a többi között Kispataki Jó­zsef, Falusi Boldizsár, Bellyei László és Somogyi Pál prózai írásait; egy litván, egy pakisz­táni és egy észt költő egy-egy versét Papp Árpád fordításá­ban, s Horgas Béla, Kerék Im­re, Tőrök Zsófi és Pék Pál köl­teményeit A »Megyénk múlt­ja és jelene« című rovatban Szigetvári György Kaposvár építészeti emlékeiről ír. A »Müvészet«-rovat »A Csiky Gergely Színház jövője«) cím­mel Szer edás András színházi levelét közűi. Szabályozzák a szakközépiskolák éreilségi vizsgarendszeréi Az idei tanévben végeznek elő­ször a szakközépiskolákban tanuló Hatolok. A közeljövőben Ideigle­nes szabályzatot ad ki a Művelő­désügyi Minisztérium a szakkö­zépiskolai érettségi (képesítő) vizs­ga lebonyolítására. Végleges sza­bályozásra csak az új gimnáziumi érettségi vizsgaszabályzattal össze­hangoltan kerül majd sor. Az érettségi (képesítő) vizsga — a tervezet szerint — három részre tagoaódnéfc: írásbeli, gyakorlati és szóbeli vizsgára, s kötelező és sza­badon választható tárgyakból álls na. A telj es értékű szakközépis­kolai érettségi vizsgához elegendő a kötelező tárgyakból tett vizsga. Ezek a következük: magyar nyelv és irodalom (írásbeli és szóbeli), matematika (írásbeli és szóbeli), történelem (szóbeli), szakmai el­meiét (írásibeli és szóbeli) és szak­mai gyakorlat. A szabadon vá­lasztható tárgyak: orosz nyelv (írásbeli), flzSka és elektrotechnika (ffióbeii). Szakmai ismeretekből az írás­beli vizsgán a szakmai számítást, a műszaki rajzot, munkaszervezé­si Feladat megoldását .követelik. A szóbeli vizsgán az anyag- és gyár- tásismeretről, továbbá a munka- szervezésről ken számot adni. Az áltattenyésztö szakközépiskolákban az állattenyésztés, a takarmány­növények termesztése, az állatte­nyésztés gépei, valamint a mun­kaszervezés anyagának ismeretét kBve*éSk meg. A szakmai gyateottea vizsgám a JeSoWefcnek ntímd az ipari, mind a mezőgazdasági szakközépiskolák­ban legföljebb egy műszak (8 óra) eteti szakmunkástól megkövetel­hess vaftamegy feladatot kell meg­oldaniuk, (MTI) A mohácsi vész után csa­vargók és rab­lók menedéke a kaposi vár. Ezék az emberek ös&zekóbofol- ják az egész környéket. Rémei töröknek és magyarnak. Nem ismernek kegyelmet, ölnek ps fosztogatnak. Az örökös hábo­rú minden emberi őrzésit ki­irtott belőlük. Egy régi föl jegyzés; »Az iszonyatosságig kegyetlenlced- tek, an/nyira, hogy a hallatlan kínzás közben mindenki meg­halt. Mert némelyeknek szárai­kat vassal keresztülfúrták, má­soknak belső lenöltönyeiket zsírba vagy olvasztott faggyú­ba mártván reájuk adták és meggyújtották.« A sók keserű panasz után Ferdinand Stansich Márk szi­geti kapitányt küldd Kapósba. A kapitány keményen megza- bolázsa a kegyetlen rablókat. Kiszúnatja szemüket, kénköves porba dobatja, és ízenként szaggatteetja szét őket 1555-ben Tujgon budai pasa csalárd módon felrúgja a fegy­verszünetet, elzárja a Kapos vizét, és elfoglalja a várat. 1556 szeptember elején Ferdi­nand seregjeineb közeledtére a török elmenekül, de egy évvel később újból visszatér. A ma­gyarok többször is megkísérlik a vár visszafoglalását. 1599-ben Schwarzenberg és Páüffy herce­gek indítanak ostromot. A mo­zsarak és ágyúk nem tesznek kárt asz erősségben. Az oszt­rák vezéreli a télre hivatkozva vissiZBwomnlnaík. Végül is 1686- ban Iajob bódém őrgróf fog­lalja vissza. Kaposvár a vfesaafo^atíás idejében jetentästelen hely. A török kiűzetése utón állí­tólag Rákóczi emberei foglal­ták el a várat. A város a vár lerombolása után kezd épülni. Az első házaikat a mai nagy­templom környékén emelték. A Rákócsá-sssíteadságh arc le­verése »tán a kaposvári lako­suk Szabó Péter vezetésével ama kérik akkori földesuru­kat, hogy tegye őket bizonyos­sá jobbágyi adózásaik, tartozá­saik és jogaik felöl. Így kelet­kezett az 1712. évi megtelepe­désé szerződés. A kaposváriak ezután már nem hűbéresek. 1703. április 17-én vásártar­tási, 1760-ban borárulasi és mészárszaktartási engedélyt kap Kaposvár. Mindezek után a város tartozik fizetni: a ház­zal bíró gazda 2 forint 50 kraj­cárt, a húzatlan 75 pénzt, a termésből, a bárányból és a méhekből kilencedet, a mar- hásgazdók 20 forspomtot, gya­logember egy napszámot éven­ként. Az örökös jobbágyokra mindez nem vonatkozik. A ka- posiak csak az uraság engedé­lyévéi költözhetnék el. Az el lenzéki város 1869-ben egyhangúlag Kossuth La­jost választja meg képviselőjévé. Kossuth 1869. május 2_án Tarinból vá­laszol: »Volt szerencsém kézhez kopni március 22-ről kelt be­cses levelüket, mely által a kaposvári kerület országgyűlé­si képviselőjévé lett megvá­lasztásomról értesítem egyszer s mind a díszes tisztnek elvál­lalására meleg, szívélyes sza­vaikkal ösztönözni méltóztat- ták. Mindenek előtt legőszintébb hálás é-r '-seel mondok köszö­netét r -nagybecsű bizalomért, méllyel engem a kaposvári ké­rőiéit választóinak jelentékeny többsége megtisztelni méltóz- tatott, melyet ammál nagyobbra becsülök, minél inkább sejteti velem becses levelük tartalma, hogy e bizalomnak éppen a lai- posvári kerületben érvényre juttatása a fenn forgó viszo­nyok között szinte annyi öwmeg- tagadást kíván, miatt erélyt és szilárdságot igényelt. Legyenek is tisztelt hazám fiai meggyő­ződve, hogy irántam oly -nehéz körülmények, közt tanúsított bizalmukra mély hálával fo­gok viszontagságos életem hát­ralevő napjain át emlékezni. Pedig nem fogadhatom el. Erkölcsi lehetetlenség, hogy el­fogadjam. Felemelt fővel mondhatom Isten és hazám előtt, hogy egész életemen át a szoros Icötelességérzet embe­re voltam. Engedjék meg ne­kem, hogy az maradjak rendü­letlenül mind halálomig. Földi pályám vége felé jár. Egyedüli támaszom a lelkiismeret azon nyugalma, melyet a kötelesség- hezi önzéstelen hűség nyújt. Hadd tartsam én meg halálom órájára e nyugalmat. Megér­tem az okokat, melyek az el­fogadás mellett és ellen szál­nak. Mérlegbe vetettem tisz­tán hazafias szempontból előnyt és hátrányt, hasznot és kárt. És megkérdeztem a kebel titkainak vesztegethetetlen bí­róját, a lelkiismeretet. És e bí­ró kimondta reám az ítéletet, hogy nekem most és így, amint a dolgok állanak, számkiveté­semből hazatérnem nem sza­bad. E bírótól becsületes ember nem ismer fellebbezést. Taná­csot kértem a hideg észtől, érett megfontolással, indulatos elfogultság és szenvedély nél­kül és azon meggyőződésre ju­tottam., hogy most és így ha­zatérnem menthetetlen politi­cal hiba volna. Ennyit elhatározásom ma­gyarázatára elmondhatónak véltem: többet nem mondani az Önök iránti hálás figyelem parancsolja. Méltöztassawak engem jóakaratú emlékezetük­ben megtartani, s fogadjálc szívesen tiszteletteljes üdvöz­letem mellett hálás köszöne- tem Iájelentésének megújítá­sát.^ Egy megsár­gult; jegyző­könyvet lapoz­gatok. 1844- bsn írták. Ak­kor készítették az első leltárt a város ingatlanjairól. Ebben szerepel a városház, a jegyzői lak, a gyepmesteri lakás, az »orgonanyomó-lak«, a »profes- sor-lak«, az emeletes nemzeti iskola, a »fecskendező félszer«, A Magyar Vöröskereszt 1963-ban — csakúgy, mint a világ valamennyi hasonló in­tézménye — megemlékezik a Nemzetközi Vöröskereszt meg­alakulásának 100. évfordulójá­ról, és egyúttal fölkészül a a pásztoriak ás. egy zsúppal fe­dett istálló és félszer és a bük­ki csárda. 1849-ben Kaposvár önálló elöljáróságot kap. A királyi biztos levelet küld a város ta­nácsának: »Őfelsége urunk, ki­rályunk teljhatalmú biztosa felhatalmaztattam a megyében lévő rendezett tanáccsal bíró városoknak tanácsát újra ala­kítani és kinevezni. Vak enge­delmességet kívánok, mely azt is magába foglalja, hogy akit kineveznek, annak elfogadni kell. Alá pedig ez éden csele- Icedne, zúgolódna, vagy ellen­kezését kijelenteni bátorkodna, mint lázitó katonai törvény bí­rálása alá kerülend és azonnal elfogattatik. Kaposvárott ja­nuár 15. 1849. Czindery László királyi biztos.« 1851. október 17-én vasamé nagygyűlés zajlott te Kapos» váron. Két nappal később ki­mondják a községgé való átala­kulást Beszüntetik a függet­len magisztrátusi önkormány­zatot, és bírót választanék. 1857-ben a város jövedelme a haszonbélből és a mértékek hi­telesítése utáni illetékből áll Összes bevétel 5563 forint 30 korona. Kiadás 13 694 forint 14 és fél korona. Az 1858. november másodi­kéra virradó éjszakán kirabol­ták a városi pénztárt. A tolvaj a kályhafűté helyiségéből ha­tott fel a városháza emeletón levő pénztárba. Hosszú hóna­pokig tartott a vizsgálat. A tettes és a pénz sohasem került elő. A város történelme sokkal több ennél. Ez csak néhány lap befőie. *. R. magyarországi szervezetek 1964-ben tartandó második kongresszusára. A két nagy jelentőségű esemény jegyében már elkészült a Magyar Vö­röskereszt jövő ért munka­terve. Küzdelem a vár körűi A Htrini re­mete levele 100 éves a Nemzetközi Vöröskereszt Esetek és számadatok Gsjmgsm JUffkor valamennyi éveket sorra vettük, énektaná- tmtnk, Borisz Szergejevics így szólt: — A jvuk maradjanak itt Azonnal körülvettük Borisz Szergejevicset. Ö egészen ad­dig várt, amíg a lányok ki- mentekt, és csak aztán, kér­dezte meg: — Fiúk, tudjátok-e, milyen ünnep lcözeleg? — A nők napja! — kiáltot­tuk egyszerre. — Jól van — mondta Bo­risz Szergejevics. — Remélem, valamennyien készítettetek ajándékot édesanyátoknak. És Iá gondolt arm, hogy • lá­nyokat megköszöntse? Most meg mi nevettünk: — Még csak ez hiánytik! — ön, Borisz Szergejevics, bizonyára tréfál. Még csak az lúeUene, hogy a lányokat meg- köszöntsük!. *. Borisz Szergejevics atfija- bagyta a nevetést. — Ez az­tán helytelen. Éppen osztály- társnőiteket volna fontos meg­köszönteni. Ez részetekről lo­vaglás lernte. Ki tud ja, mi az « lovag? t— Lovon ül, és páncélba dttözik — mondtam. Borisz Szergejevics intett a fejével, — Igen, régen így volt. Majd ha megnöttöki, ti is so­kat olvastok a lovagok Ica- lavdjairól. De jó tudni, ha valakire ma azt mondják: »lo­vag«. Ez azt jelenti, hogy ön­feláldozó, udvarias, nemes lei- iái emberről van szó. Szeret­ném, ha ti is lovagok lenné­tek. Ügy hiszem, minden kis­dobosnak és úttörőnek töre­kednie heti erre. Tegye fül a kezét, aki lovag akar lenni. Valamennyien magasba tar­tottuk kezünket. — így is gondoltam w mondta Borisz Szergejevics. .— Menjetek, lovagok, és gon­doljátok meg, miként köszön­titek a lányokat. ÍJ azaindultimk. Útközben. Í L Misa azt mondta: — Réndben van, én Katyu- sa Tocslinának bonbont ve­ssek. Pénzem van. Azt feléltem'. — Én meg Tonja Mákstimooát ajándéko­zom meg. Hazaértem, de otthon sen­kit sem találtam. Pedig na­gyon szerettem volna azonnal megvenni az ajándékot. Csak­hogy nem volt pénzem. Egé­szen nekikeseredtem. Nagyon szerettem volna lovag lenni, pénzem meg... nincs. Bosz- szúsúgomra Misa jött, kezé­ben dobozt tartott, melyen fel­irat hirdette: »Az ünnep al­kalmából.« Misa azt mondta: — Kész! Megvettem az ajándékot. Most már lovag vagyok. Hu­szonkét kopekért! Te mit tét­lenkedsz? — Misa, lovag vagy? — kérdeztem. — Lovag! — Akkor adj kölcsönt A mama ugyanis nincs még itt­hon, és nem tudok kitől kérni. Misa bánatosan mondta: — Az utolsó kopejkáig el­költöttem, mind, mind... — Mit csináljak? — Keressünk, hiszen húsz kopejka kis érme, és könnifén elgurul. Végiglcwttcttuk a szobát, be­néztünk a szekrény mögé. a dívány alá, és még a mama cipőit is kiforgattam. Ered­ménytelenül. A kombinált szekrénybe is benéztünk, a poharaikat is kifordítottam, hátha oda is került valami. Egyszer csak Misa felkiál­tott: t— Hát ez micsoda? *— Ezek? Üvegek. Egyik üvegben valami sötét van, a másikban sárga. A vendé­geknek. Ma vendégek jön­nek. Misa bőszét: — Mindig így van. Amikor kell, akkor nincsenek vendé­gek, ha meg nem kellemes, akkor jön nett. Ha a vendégek tegnap jöttek volna, lenne pénzed. — Hát ezt meg hogyan? Az üres üvegért még akkor is, ha ásványvíz volt benne, mindig pénzt adnak. — Miért nem mondtad Ico- rábban? — kérdeztem —, mindjárt elrendezzük a dol­got. Add oda azt a befőttes- nveget, ami az ablakban áll. — Misa odaadta az üveget, én beleöntöttem a sötétvörös italt. De hová öntsük a sárga italt? — Ugyanide, ha sárga, ha fekete, bor, az bor! — Jól van, elvégre lm az egyik petróleum volna, hiba lenne összekeverni, de hát a bort lehet. — Beleöntöttük a befőttesüvegbe a másik üveg tartalmát is. Ezért a két üvegért 24 ko­pekot haptunk. Ugyanolyan ajándékot vettem, mint Misa, kaptam is még vissza két ko­pekot. 17' időmén mentem hasa. Amint megjöttek szü­leim. el újságoltam, a hírt. — Mama! A mi osztá­lyunkban most minden!á lo­7 vág. Borisz Szevge jeniestül ta­nultuk ezt. Én is lovag va­gyok. — Meséld csak el, hogy volt — mondta a mama. A papa is hallgatta, és én elmondtam, hogy megajándé­kozzuk a lányokat, és lovagok leszünk. — Amit neked ajándékozok, mama, az titok, de Tónja Makszimovának csokoládét vettem. — Derék fiú vagy. De höl vetted a pénzt ? — Visszavittem az üres üveget. Két kopek még ma­radt is. Ekkor a papa is azt mond­ta: — Derék fiú vagy! Megebédeltünk, aztán a pa­pa a szék karfájára tette a kezét: — Jó volna most a kompót. — Bocsássatok meg, ma nem volt rá időm. A papa azonban hu.ncv.tid kacsintott: — Tréfál, hát ez mi? Régen észrevettem. Akkor az ablakhoz lépett, levette az üveget, és Írott is mindjárt belőle. Itt történt aztán a bai. Szegény papa úgy köhögött, mintha egy po­hár szeget nyelt volna le. Ha­talmasat kiáltott: — Hát ez mi?! — Papa. ne. ijedj meg! Nem méreg az! Bor. A két fajtát ön töttük össze. A papa elsápadt, úgy kér­dezte: — Milyen két fajtát? — A feketét meg a sárgát, ami a szekrényben volt. Kér­lek, ne ijedj meg. A papa a szekrényhez sie­tett. Aztán szemével mérge­sen hunyorított, kezével mel­lét fogta. Ügy nézett rám, mintha nem egyszerű gyerek volnék, hanem valami külön­leges emberke. így szóltam: — Miért csodálkozol, papa? A két üveg tartalmát egybe­öntöttem, hogy az üres üve­geket visszaoihessem a bolt­ba. Gondold csak meg! A mama sikoltott egyet. — Jaj! — Majd a díványra zu­hant, és nevetni leezdett, de úgy, hogy azt hittem, már valami baja less. Nem tud­tam, mi történhetett, mert a papa mérgesen csapkodta a szekrény ajtaját és mérgelő­dött: — Nevettek! — mondta mérgesen. — Tessék csak! Különben ez a lovag már megőrjít. Jobb lesz, ha elve­rem, legalább egyszer s min­denkorra letesz a lovagias­ságról. — És a papa eközben úgy tett, mintha a szíjat ke­resné. — Hol vagy? — kérdezte haraggal. — Hadd kapjam csak el ezt a lovagot. Hova bújt? A könyvszekrény mögött voltam. Már régen oda­bújtam minden eshetőségre készen, mert a papa nagyon izgatott volt. — Ki hallott már ilyet! Az 1954-es muskotályt összeke­verni a sörrel... A mama a nevetéstől álig jutott szóhoz. — Hiszen jő szándékból tette. Merthogy... lovag. Meghalok a nevetéstől... — és nevetett tovább. A papa egy darabig még járkált a szobában, aztán egy­szer csak odament a mamá­hoz, és ki tudja, miért, azt mondta neki: — Nagyon szeretem, amikor nevetsz... — És megcsókolta a mamát. Alzkor nyugodtan előjöttem a szekrény mögül. Viktor Thagunszkij {Fordította: Béla) A montreali sí futóversenyt a 66 éves Borrught asszony nyerte meg. Amikor az új­ságírók megkérdezték, ho­gyan sikerült legyőznie a sok-sok fiatal sífutót, az idős asszony mosolyogva felett: — Sietnem loellett, mert odahaza a konyhában a tű­zön felejtettem a tejet--. ... Pool Moran francia frö mondta; — A legtöbb ember szereti az igazságot, főleg akkor, ha másról van szó. * * • Andrew McDale aberdeeni skót kereskedő nyolcvanéves korában meghalt Végrende­letet hagyott hátra, amely­ben vagyona kizárólagos örö­kösévé tizennégy éves onoka- öccséft tette meg. A végrendelet záradba ki­mondja, hogy a boldog örö­kös az örökhagyó halálának minden évfordulóján tartozik kihúzatni egy fogat. McDale ezzel magyarázta meg a furcsa záradékot: »örökösöm legalább éven­te egyszer gondoljon rám megszomorodott szívvel!« ... Monte-Carlo után Korfu December 28-án megnyílt a Balkán első játékkaszinója a Görögországhoz tartozó KorfűTszágetan. A kaszinó az AcMMes-paiotöban kapott helyet, melyet Erzsébet osztrák császárné építtetett 1890-ben. A játékkaszinót dr. Hartmann von Richtho­fen német báró rendezte be. Hasonló játékbarlangja már a németországi Baden-Ba- denben is működik. * * * ötvenéves koron felül kez­dődik az igazi élet! — han­goztatják az Aranyévek és az Ezüsthaj úak klubjának tagjai. Természetesen Ame­rikában működik mindkét egyesület, amelynek tagjai nemcsak a hatodik évtizedeit tapossák már, hanem a hete­diket és a nyolcadikat is meghaladták. Rendszeresen sportolnak, edzik magukat, és legutóbb 25 méteres tá- volságonf!) futóversenyt ren­deztek. A verseny feltételeit azzal tették nehezebbé, hogy a részvevőknek a kezükben tartott kanálban egy tojást kellett vinniük A győztes egy 81 éves asszony lett. í « • * * S Gördülő fűsarkak í Az angol cipőipari terve­zők érdekes új modelleket mutattak be. A nőj cipők tűsarkának hegyére apró ke­reket szereltek, amely járás közben lassan forog. Az újí­tásnak az az értelme, hogy a lassan forgó kerék egyre vál­toztatja a saroknak a talaj­jal érintkező felületét, és ezáltal a tűsarok nem tesz kárt a padlóban. Angliában egyes táncter­mekből, iskolákból és iro­dákból kitiltották a tűsarkú cipőket, mert túl nagy kárt tesznek a padlózatban. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Sserkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 13-10, Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth lér 1. Telefon 15-16, Felelős kiadó: A SOMOGYI NEP» LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünfc meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemebe»»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom