Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-19 / 296. szám

Szerda, 1962. december 19. 3 SOMOGYI NfiPLAP Az üvegkalitka „foglyai” Az OTP kaposvári irodájá­nak közepén két üvegkalitka áll. Bennük egy-egy »»fogoly« foglal helyet. Valahol kiálta­nak egy számot, és ők máris nyújtják ki az ablakon a pénziköteget. Az egyik »fogoly« Hirdi Ilona, a másik Karg Lajos. Leülök a kalitkák cl., n.zc-.". ; őket és az ügyfeleket. Jönnek sorban, és gyorsan távoznak.! Van, aki aktatáskát hoz te’e pénzzel, más üres zsebekkel jön, csak egy rózsaszínű könyvecskét lobogtat, és még­is tele zsebekkel megy el. Egy kérikabá!os, szemüve­ges férfi könyököl az üvog'-a- litka előtt. A pénztáros szá­mol: — 598, 599, 600... Tessék megszámolni. A szemüvegesnek izzad a keze. ragad a pénz. Kész kín szenvedés végignézni, amíg el­jut a hatvanezerig. Akkor ha- , nyag mozdulattal elrakja a I pénzt. Egy vágyakozó pil­lantást vet a kalitkában he­verő piros kötegekre, és na­gyot sóhajtva köszönés nélkül távozik. Mi a neve? A foglalkozása? Horniét vette, mire gyűjti a pénzt? Itt nem kérdi soha senki. Berlinerkendős, botra tá­maszkodó öregasszony. Már a terem túlsó sarkában erre vette az irányt. Látszik raj­ta, hogy gyakori vendég. Le­ül a kalitka előtt, s re zkető kézzel nyitogatja a fekete re- tikül zárját. Kivesz egy ró­zsaszínű könyvet és egy kö- teg piroshasút. Megszán Íja még egyszer, az*án az ablak­hoz lép. Miután számot kap, Hova tűnt egy négy ás fél mázsás hegesztőd mámé? Izgalmas nyomozás 1961 júniusában az Épület- szerelő Vállalat átvett a Fi­nommechanikai Vállalattól egy hegesztődinamót. Az év végi leltár mindent _ rendben talált, s amikor az Épületsze­relő Vállalatból kivált a yas- és Fémipari Vállalat, a dina­mó újra gazdát csereit. S 1962. október 1-én eltűnt a négy és fél mázsas, 32 000 forint értékű dinamó. A Vas- és Fémipari Vállalat vezetői gondosan felkutatták az üzem minden kis zugát, de ered­ménytelenül. Dinamó volt, nincs. Hogy önmagukat meg­nyugtassák, följelentést tettek a rendőrségen ismeretlen tet­tes eliten. Valószínűleg arra gondoltak, hogy valakinek szüksége volt erre a dinamó­ra, .gyorsan ellopta hát a vál­lalattól, s végighúzta a váro­furcsa eredménnyel És ekkor egyszeriben igen furcsa dolog derült ki. Az, hogy nem is volt dinamó. So­ha senki nem látta, nem is láthatta, mert a Finommecha­nikai Vállalat papíron átadta ugyan az Épületszerelőnek, de a valóságban nem. Közben persze leltározott az Épületszerelő, leltározott a Vas-és Fémipari Vállalat, de olyan nagyszerű és precíz volt a munkájuk, hogy a »Di­namó« címszó mellé mindig oda került a strigula. Ez hát a történet De így még nem teljes. Ugyanis a Finommechanikai Vállalatnál sem vették észre a többletet ők is csak most jöttek rá, hogy egy dinamóval több van. P. Gy. visszaül, és türelmesen vára­kozik. Lehet már 80 éves. Mire gyűjti a pénzt? Bizo­nyára távoli tervei vannak, pedig már megélte élete ja­vát. Szólítják az ablakhoz. Egy röpke pillanat, és már csak könyve van. A nénike óvatosan vizsgálódva körül­néz, és eltipeg megnyugodva. Apró, vidám legény ke. Neki is van könyvecskéje. Mellém ül le. Könyvén ez áll: »Sze­rencse.« A beiét »komoly« összeg. 260 forint. Jön egy másik legényke is, már messziről köszöntik egy­mást. — Te is pénzért jöttél? '— Muszáj, tudod, itt a ka­rácsony, és meg akarom lepni anyut... És áttérnek az üzleti ügyek­re. Komolyan • állnak a kalit- b a elé, látszik rajtuk, hogy már »régi« ügyfelek. A pénztárosok mindebből nem vesznek észre semmit. Ülnek helyükön, beszednek és fizetnek. Egy szabad percben odaléptem az ablakhoz. A fia­talember számos cédulát kért. Mivel nem volt cédulám, nem rakhattam meg táskámat szá­zasokkal. De megtudtam va­lamit. A pénztáros elmondta, hogy jó érzés látni a takaré­koskodó, pénzt hozó és vivő embereket. S hozzátette: •— a pénz nemcsak örömei szerez, és bánatot okoz, ha­nem tanít is. Én itt, az üveg­kalitkában naponta leckét ve­szek. Érdemes becsületesnek lenni... Nem beszélgethettünk to­vább. Üjabb roham kezdődik. N. S. som . Izgalmas hajsza kezdődött. Ki a tettes? Hova tűnt a könnyűnek egyáltalán nem mondható dinamó? Egymillió nőt foglalkoztat a lengyel ipar Lengyelországban jelenleg 8,5 millió munkaképes nő él. Ebből 2,6 millió, vagyis csaknem 35 szá­zalék a népgazdaság különböző ágazataiban és a mezőgazdaságban dolgozik. A legújabb adatok sze­rint a lengyel nők közül legtöb­ben, kb. 1 milliónyian az iparban, 450 000-en a kereske leiemben, 320 000-en pedig az oktatás, a tu­domány és a kultúra területén dol­goznak. Az utóbbi tíz esztendőben külö­nösen az iparban foglalkoztatott nők száma emelkedett. Számuk 1962-ben 1950-hez képest megkét­szereződött. MÉLYSZÁNTÁS <— Édesapám, elhoztam az ebédjét... (Szegő Gizi rajza) a Vlü. Munkásokat hívott meg be­szélgetésre Németh Ferenc elv­társ, a megyei pártbizottság első titkára. A vendég :k és a pártbizottság titkára között ba­ráti eszmecsere alakult ki, melynek középpontjában fő­ként a VIII. pártk-ongrexz.z határozataiból adódó íela.atoű áll talc. A munkások elmondot­ták, hogy egyet értenek a kong­resszuson elhangzottakkal, a határozatokkal, hiszen azok olyan reális feladatokat t ztok ki célul, melyeiknek megvaló­sításává! meggyorsít' atjuk a termelést, gyarapítja tjük a szakmai és általános műveltsé­get, emelhetjük az életszínvo­nalat. A HzoAom légkörében Többen szóltak arról, hogy a VIII. kongresszus bizalommal teli légkörben zajlott le. EZ a légkör egyre inkább kialakul az élet valamennyi területén. Ma mindenki bántódás nélkül elmondhatja véleményét, szó­vá telieti a fogyatékosságokat, megbírálhatja a kerékkötőket — mondotta Simon Mihály elv­társ, lakatos, a Vas- és Fém­ipari yállalat dolgozója. A munkásoknak igen jólesik — hangsúlyozta —, hogy a veze­tők egyre többször tanácskoz­nak velük, kikérik véleményü­ket, építenek javaslataikra. Tóth Ferencné és Balogh István elvtársak, a textilművek dolgozói mindjárt példával tá­masztották alá Simon elvtárs szavait. Megemlítették, hogy az igazgató, Róna Imre elv­társi, valamint a gyár pártbi­zottságának titkára, Németh Gyula elvtárs a Vili. kongresz- szus óta még többet tartózko­dik a munkások között, mint azelőtt, tanácskoznak velük, meghallgatják véleményüket, és meg is valósítják a helyes javaslatokat. A meghívottak egyöntetűen hangsúlyozták, hogy a bizalom légköre örömmel tölti el a munkásokat. Elítélték a sze­mélyi kultuszt, mely annak ide­jén meggátolta a fejlődést, el­zárta az utat az alkotó kezde­ményezés elől. Ma az emberek bátran kezdeményeznek, be­kapcsolódnak minden olyan megmozdulásba, amely előre- viszd az ország ügyét, érdekli őket a közélet. Az utóbbiról szólva az egyik munkás meg­De hiába. A német »Führer« csatát vesztett... A spanyol vezér, vagyis »Caudillo« ezzel elvesztette legfőbb támaszát és hatalomra segítőjét. Hogy ha­talmát megta tsa és tóvá.b erő­sítse, növelte a diktatúrát; A második világháború Után egy ideig szüneteltek a kapcsolatok Nyugat-Németor- szág és Spanyolország között. Sőt átmenetileg bizonyos fokú feszültség uralkodott amiatt, hogy Spanyolország 1948-ban a korábbi nagy barátság ellenére kisajátította a területén levő, jelentős értéket képviselő né­met vagyont. A nézeteltérés azonban fokozatosan fölenge­dett. A közmondás szerint a zsák megtalálja a foltját, Franco is megtalálta új ba­rátját Adenauer nyugatnémet kancellár személyében. Amikor Adenauer 1949-es hatalomra jutása után megme­legedett a kancellári székben, nyomban folytatni kezdte azt a politikát, amit a hitleri Né­metország- abbahagyott: 1952. november 6-án Adalbert bajor herceg, Nyugat-Német-rszág első - madridi nagykövete meg­érkezett állomáshelyére. A Nemzeti Palotában a dísz=zá- zad zenekara a császári Né­metország himnuszával kö­szöntötte. maid a fényes trón­teremben generrlisszinmuszi •gyenruhájában maga Franco fogadta/ Adalbert herceggel csakhamar nagyon jól megér­tették egymást, hiszen az új nyugatnémet nagykövet nem más, mint XIII. Alfonz spa­nyol király első unokatestvére. Spanyolországba rövidesen vezető üzletemberek érkeztek, majd arról terjedtek el hírek, hogy a nyugatnémetek egész gyárakat is áttelepítenek. E fiörtölés láttán Európa-szerte fölébredt a gyanakvás, mert a csúful vizsgázott hitleri »élettér«-elmélet feltámadását vélték fölismerni. A nyugat­német politika fő korifeusai erre egy kissé összerezzentek, és fehérre akarták mosni a fe­ketét. A szélsőjobboldali Daily Mail c. angol lap 1960. március 8-i számában ezzel kapcsolat­ban így írt: »-Bonn ismételten biztosította szövestségeseit, hogy Nyugat-Németországnak nincs szüksége élettérre, sem támaszpontokra. Straussék es- küdöznek égre-földre, de ma már köztudomású, hogy en­nek az ellenkezője az igaz.« Nagyon így van. Hitler egy­kori repülőgép-tervezője most Franco számára készít bombá­zókat: a hírhedt Messar- schmitt repülőgépgyárak Spa­nyolországban már több mint hét éve teljes kapacitással dol­goznak. Messerschmitték a se­villai Hispano Aviacion-cég számára viszonylag rövid idő alatt több korszerű repülőtí­pust terveztek. Egyes géptípu­saik állítólag a legjobb angol gépeknél is sikerültebbek. Nagyrabecsülése jeléül Fra'nco ezért tüntette ki Messer- schmitfet a »repülés nagy spa­nyol keresztjével«. A jelek sze­rint Domier is hasonló kitün­tetésre és természetesein némi profitra pályázik. Ez az egy­kori hitlerista repülőgép-ter­vező Madridban nyitott irodát. A Franco-kormány megrende­lésére több olyan repülőtípust tervezett, amelyet azóta már Nyugat-Németországban is használnak. A hitlerista vállalkozók gondolatvilágét azonban nem­csak a modern repülőgépekkel átívelt magasságok foglalkoz­tatják. Hogy a legszorosabb értelemben vett földi dolgokat sem vetik meg, azt példák iga­zolják. A bonni Degussa-cég koncessziót kapott a spanyol- országi uránérc kitermelésére. Krupp, az isimert ágyúgyáros Altos Cmos de Biscaya kohó­ipari kombinát újiáépítését és bővítését végzi. Ügy látszik, kedveli a változatosságot, mert a spanyol föld érceiből ma már nemcsak ágyúkat gyárt, hanem — rakétákat is ... A Krupp-művek és az I. G. Far­ben finanszírozásával Bilbao közelében épült rakéta gyárban a hírhedt V—1 és V—2 utódait, az újfajta irányítható tövedé-! keket készítik. A nyugatnémet vegyipari konszern pedig a spanyol ipari mágnásokkal szövetkezve Spanyolországban szervezi a mérgező anyagok gyártását. A párhuzam világos. Több mint két évtizeddel ezelőtt még Hitler Wehrmachtja és Luíí- wafféja a spanyol nép földjét használta gyakorlótérként, hogy utána más népekre tá­madjon. Most Adenauer kato­nái kaptak gyakorlótereket, és a nyugatnémet monopóliumok vertek gyökeret, hogy a koráb­binál is mérhetetlenül pusztí- tóbb fegyvereket kovácsolja­nak. S hogy ezt minél sza­badabban tegyék, első lépés­ként a fegyverkezési politika ellen legkövetkezetesebben küzdő kommunista pártot til­tották be. A Spanyol Kommu­nista Pártot Franco 1939 tava­szán kényszerítette illegalitás­ba. E dicstelen példát Ade­nauer 1956 augusztusában kö­vette. A kommunista pártok betiltása után mindkét ország­ban a haladó munkásszerveze­tek ellen Indítottak elnémító hadjáratot. A nép azonban ellenáll. Mindkét ország kommunista pártja az illegális körülmé­nyek köpött is komoly munkái feit ki. Keméoven küzdenek a militarism'is ellen, s a béke frontién sorakoztatlak fel a munkások, parasztok és értel- 1 miségiek legjavát. Ismeret**1 Eszmecsere párlkong resszusrá! jegyezte, hogy a város lakói közül sokan szeretnének meg­jelenni a nyilvános tanács; lé­seken, .h-gy elmondják vélemé­nyüket, javaslataikat. Jó len­ne, ha közölnek a lakossággal, ogy mikor, hol tart nyíl áncs .lest a városi tanács. Ä tetteken a sor Nem járnánk helyes atom, ha csupán elismernénk, hogy a kongresszus céljai reálisa'”, lel­kesítsek, de nem tennénk meg mindent azok valóra váltá-ákt. .eredmény csak úgy várható az iparban is, ha a kcmgressz.s '•atároaatainak alapján minden üzemben, vállalatnál ki olgcz- zók, mit kell tenniük, bogy a termelést egyelőre kétharma ’ részben, később pedig még ennél is nagyobb mértékben a termelékenység fokozásával növeljék; hogyan emeljék a műszaki színvonalat, miként alakítsanak ki olcsó, korszerű gyártmányokat, melyeik a vi­lágpiacon is állják a versenyt. — A tetteken van a sor — mondta Tóth Ferencné elvtárs, a textilrpűvek íonónője. El­mondta, ők hogyan igyekeznek valóra váltani a kongresszus célkitűzéseit. Tanulnak, taka­rékoskodnak. Erőfeszítésüknek már van is eredménye. Brigád­jukban eddig 32 000 forintot takarítottak meg. Úgy látják, hogy a verseny mozgalom egy­re terjed, mind több brigád alakul. Minden közösségben formálódik a szocialista em­bertípus. — Lelkiismeretes mimikára van szükség — hangsúlyozták a meghívottak. Az dolgozik' jól, ben van. Az idén több helyen kint m^raut a cukorrépa, ve­tetten föld is van még. Ez azt bizonyítja, hogy a mezőgazda­ságban sokat kell még tenni a mun..a to , ,z_sé_rt, a te.m ibSzö. ethezeti parasztos­ak még több relel.sség t kell érezniük a közös iránt, hóth Ferencné, Balogh István elv- társak, a textilmű v eik dolgozói hangoztatták, hogy a munká­sok az eddiginél többet vár­nak a termelőszövetkezeti pa­rasztoktól, és elmar; sztr’ták azoknak a tsz-eknek t g'ait és vezetőit ahol mm vetettek el •'ellő időben vaey késve szed­ték ki a cukorrépát, és törték le a kukoricát. Emiljük a vezetés színvonalát! A termelőszövetkezeteikben és az ipari üzemekben is to­vább kell emelni a munkaszer­vezés és a vezetés színvonalát. A vezetők és a beosztottak kö­zös erőfeszítésével lehet csak elérni a kitűzött célokat. Az együttműködést munkások és vezetők között sok minden elő­segítheti. Ehhez nem utolsó­sorban az szükséges, hogy a vezetők a beosztottakkal meg­tárgyaljanak minden közérde­kű problémát, főként azokat, amelyek foglalkoztatják az üzem közvéleményét. A TRANSZVILL egyik mun- Hasa, Borsos Ferenc elvtárs szóvá tette, hogy az utóbbi időben nem engedik »lecsúsz­tatni« a túlórákat, s hogy za­varos a túlóraelszámolás. Egyik panaszra sem lett volna ok — aki arra törekszik, hogy min­den eszközzel segítse a terme­lékenység növelését, aki jó mi­nőségű árut készít, csökkenti az önköltséget, és egyre inkább közösségi emberré igyekszik válni. — E téren parasztságunk is kiváló eredményt ért el — mondották — a nagyüzemi gaz­dálkodás kialakulása után. Minden elismerést megérde­melnek azok a termelőszövet­kezeti parasztok, akik fáradt­ságot nem ismerve dolgoztak azért, hogy közös gazdaságuk eredményesen zárja az évet, és előrelátóan megalapozták a fej­lődést. Nem szabad azonban, hogy az eredmények valakit is abban a hitben ringassanak, hogy most már minden rend­hogy a spanyol munkások ésj parasztok ez év tavaszán or-| szagos méretű sztrájkharcot| kezdtek, s azt a haladó értei-1 miségiek is támogatták. Bár a- sztrájkolok sok helyütt bér-1 emelést vívtak ki, a vezető| kommunisták közül többet be-| börtönözrtek, és súlyosan bén-* talmaztak. A demokratikus re-| formokat sürgető értelmi-1 sógiek közül eddig a spanyolt kormány nyolcvanat felszólí-| tott: vagy menjenek emigráció-» ba, vagy pedig a kormány ál-1 tál kijelölt kényszertartózkodá-1 si helyen kell élniük. A »csöndes háború« tehát | erőteljesen folyik. Bonn és» Madrid urai mindent elkövet-? nek, hogy megtisztítsák az- utat az esztelen fegyverkezést előtt, s a háborús politikát szakadéka felé hajszolják az? ország szekerét. Elet helyett pusztítás; körvonalai vetítődnek a jövő-| be Adenauer és Franco, a kétt öreg érdekházasságából. Egye-? lőre még csak narancsligeteket t döntenek porba, hogy később ? Európa-szerte egész városokat J juttassanak hasonló sorsra. J Mert a nyugatnémet militaris- | ták úgy vélik, hogy egyszer ♦ még eljön az ő idejük, és meg- J valósíthatják revansista tö-1 rekvéseiket. A spanyol faslsz- ? ták pedig most is mindenben ♦ támogatják őke*. | Millassin Béla ♦. mint később kiderült —, ha valamivel jobban tájékoztatják a munkásokat. Akkor Borsos elvtárs és mindazok, akiknek nevében beszélt, már a gyár­ban megtudhatták volna, hogy új rendszabályokat léptettek életbe a túlóra elszámolásában éppen a bonyodalmak elkerü­lése végett. Csupán meghatá­rozott számú túlóra »csúsztam tását« engedélyezik, s csak azo­kat a túlórákat számfejtik, amelyeket engedélyeztek. Mi­vel a munkásokat nem tájékoz­tatták kielégítően, sokan még most is kényük-kedvük szerint túlóráznak, s nyilván ebből adódik, hogy több túlórát nem számolnak él nekik. A tájé­koztatás hiányából fakad az állásidőkkel kapcsolatos bo­nyodalom is. Ismertetni kelle­ne a munkásokkal, hogy azok­ról az állásidőkről, melyek nem az ő hibájukból, hanem a mű­vezetők rossz munkaszervezé­séből következnek, követelje­nek munkalapfelvételt, tartsák magukat az előírásokhoz, ak­kor elkerülhető a vita, a pa­nasz. Érintkezni kell tehát az em­berekkel, tájékoztatni kell őket. Ettől nem szabad sajnál­ni az időt, hiszen a munkások így látják világosan a célt, és kihullanak belőlük azok a tüs­kék, amelyeket csak azért tűr­nek meg magukban, mert nin­csenek mindig tisztában a hely­zettel. A kongresszus példát mutatott a helyes munkastílus­ra, a frázisok nélküli, egysze­rű, de alapos, következetes ve­zetésre. A munkások rávilágítottak arra, hogy a megyében minden feltétele megvan annak, hogy a kongresszus határozatait va­lóra váltsuk. Minden attól függ, hogyan használjak fel a lehetőségeket a termelés kor­szerűsítésére, a műveltség gya­rapítására, az életszínvonal emelésére. Sz. N.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom