Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-15 / 293. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1962. december 4 au.) NÉQY EMBER ARCKÉPE Magas, őszülő halántékú, 30 éves parasztember. A tisztaszobában a televízió műsorát nézi. — Látja, ez a nagy dolog. Itt ül az ember a saját lakásában, és ez a csodamasina ide varázsolja a világot. Sokat hallottam Varga Györgyről. A faluban tudálékos embernek tartják. Olyannak, aki csak jót kapott ettől a rendszertől, mégis mindig a múltat dicsőíti. Hallgatom szavait, és olyan érzésem van, hogy ebben a házban megállt az idő. Könyveket tesz elém. Ponyvákat és a letűnt kor irodalmát. — Ezt száz forintért vettem Budapesten, az Ecseri piacon. Mécs Lászlót dicsőíti. — Az egy nagyszerű költő, talán a legnagyobb. József Attiláról, Adyról, Illyés Gyuláról és a többiekről csak hallott. Amikor azt kérdezem, hogy hány könyvet vett ki eddig a könyvtárból, fura választ kapok. — Egyet sem. Ott nincsenek nekem való könyvek. A faluról, az emberekről és a szövetkezetről faggatom. Mi a véleménye arról, hogy egy kilométerrel odább a volt cselédek gyermekei megteremtették a maguk paradicsomát? — Őszinte választ kért, ha megengedi, valóban őszinte leszek. Én kétségbe vonom a szövetkezeti mozgalom győzelmét Csak azért léptem be, mert nem akartam utolsó lenni. Persze lehet hogy nekik lesz igazuk... Mosoly bujkál a szája sarkán. Feltűrt ingujjal _ gyürkőzá'k a háziasszonyi teendőkkel, csirkepörköltet készít — Az asszony dolgozik, én is most jöttem haza. Meglepetés lesz, mert kész étellel várom. A faluban azt hallottam, hogy Tóth Vendel a felszabadulás utáni vándorlók koronázatlan királya lehetne. Néhány évvel ezelőtt hazatért, és gyökeret vert a Búzakalász Tsz- ben. Szép háza, új gazdasági udvara, hivalkodó kerítése és betonjárdája van. — Hány helyen dolgozott? — Nehéz azt kiszámítani. A munikakönyvek szerint százti- senhat különböző »cégnél-«. Jártam még Erdöbényén is tüsköt irtani. Pedig az ötszázhatvan kilométerre van ide. — És érdemes volt vándorolni? — A csudákat. Számítsuk azt, hogy készer annyit kerestem, mint más. De én, ha sokat dolgozom, sokat is eszem, és sokat iszom. És akkor még hányolódik az ember ide-oda. — És itthon? — Állatgondozó vagyok. A feleségem is dolgozik. Nézzen körül. Építkezünk, ruházko- dunk, jól élünk. Tavaly tizenhét hízót és két bikát adtam még az'államnak. És mosolyog. Egy évtizeddel ezelőtt még sokan példaképnek tartották VarEllünik a tekintély ga Józsefet. Törekvő, komoly, dolgos ember volt. Ö is a szövetkezeti utat választotta. Aztán mégis meggondolta magát. Három éve töpreng azon, hogy dolgozzon vagy ne dolgozzon. Meghívtam egy vitára. Az emberek csak úgy munkaruhában jöttek, ő ünneplőbe öltözött. Elfogódottan, láthatóan zavartan nyitotta ránk az ajtót. Minek hívjuk, hiszen ő elzárkózott a világtól. Amikor megtudta, hogy a véleményére vagyunk kíváncsiak, bátrabb lett egyszerre. — Én azt hittem, hogy csak egyedül vagyok ilyen ... — Mit tud a faluról? A fejlődésről, a gondokról? — Higgyék el, nagyon keveset. Nekem megvan a saját gondom. Őrlődöm, és nem tudom, hogy meddig bírom még. (A tudatlanság Varga József vállára is nehéz terhet rakott.) Szükségem lenne a közre, de mindig attól félek, hogy kinevetnek ... Pedig a köz biztosain segítene. Esst elmondták a jelenlevők is. Sokáig beszélgettünk akkor délután, estébe hajlott az idő, mire véget ért a vita. Már mindenki elköszönt, csak Varga József maradit. Odaállt a járási pártbizottság titkára elé, és őszintén vallott magáról, tépelődéséről, gondjairól, arról, hogy milyen rossz, ha egyedül van az ember. A bú- cs ázáskor hosszasan rázta kezünket. — Ez kellene, hogy beszélgessünk. Velem még sohasem beszéltek így. És ez nagyon jólesett... — Mit tudnék én mondani, nem értek a vezetéshez, fudom, hogy megtalálom a számításom, dolgozom hát. Ennyi az egész. De nálunk a Bűzaikalászban mindenki ilyen. Jobb is lesz, ha valaki mást keresnek, mert én nem is tudom jól kifejezni magam. Posta Jánosné valamikor az itteni uradalomban volt cseléd. 1959 tavaszán férjével együtt kérték felvételüket a Búzakalászba. — Azóta vettünk egy szép házat, végre a sajátunkban lakunk. Az idén eddig ötszáz munkaegységünk van. Nem szoktam dicsekedni, de nyugodtan mondhatom, nem éltünk így, ilyen jól még soha. — Mit ud a szomszédról, a Jobb Élet Tsz-ről? Hallgat, keresi a szavakat. — Mehetne nekik is jobban. Az elején elrontották. Az igazságtalanságot nem tűri a mi népünk, mert rátartiak vagyunk egy kicsit. De dolgozná szeretünk, és azt hiszem, ez a lényeg. — Mit tanácsolna, hogyan csinálják? — Ügy, ahogy mi. Szíwel- lélekkel, becsületesen. Jó vezetők vannak most ott is. Keressék meg az emberekhez vezető utat. Ahogy maguk szokták mondani, agitáljanak a mindennapi munka során. És akkor meglesz az eredmény. Én bízom benne, hogy rövidesen versengünk majd egymással... Sokan hallgattuk Postáné szavait. Voltak ott néhányan a Jobb Életből isi. Mindenki egyetértett vele. Az embereket most egy probléma foglalkoztatja. Hogyan csinálják, hogy jobb legyen? Németh Sándor (Folytatjuk.) és Csak kedv akarat kell... Szilveszterre készülődtek a vállalatnál. Valakinek az az ötlete támadt, hogy alakítsanak kultűrcsoportot, s az gondoskodjon a szilveszteri műsorról. Így alakult meg a 13. sz. AKÖV-nél a jelenlegi színjátszó kör őse 1950 elején. Nem dolgoztak állandóan, néha csupán kabaréműsarokat adtak elő. Amikor az AKÖV-höz került Lan da József, megváltozott minden. Rövidesen megtalálta a kapcsolatot a színjátszókkal, és csakhamar kezébe vette az irányítási. Rendszeresen foglalkozott a- színjátszó kör tagjaival, és hamarosan meglátszott az eredmény. 1956-ban sikeresen mutatták be a Szabin nők elrablása című zenés vígjátékot, az első nagyobb lélegzetű darabot. Döntő jelentőségű volt ez az előadás, mert megmutatta, hogy alkalmas az AKÖV színjátszó köre nagyobb vállalkozásra is. Egymást követték ezután minden évben a zenés vígjátékok. Bemutatták többek között a Bástyasétány 77. és a Nászutazás című darabokat is. Az utóbbi előadás után elhatározták, hogy november 7- én Hans Pfeiffer A lampionok ünnepe című hálborúellenes színművel szerepelnek. A ta-I gg Üj modellt készít Szőke Istvánné, a Csurgói Napsugár Ktsz tervezője a Dél-dunántúli Textil-nagykereskedelmi Vállalat részére. A most készülő új férfikabát modern vonalú, műbőr külsejű, selyembélésű lesz. gok féltek ettől a darabtól, azt emlegették, hogy nem sikerülhet a bemutató, a vígjátékokhoz szoktak. Még inkább megijedtek, amikor vezetőjük. Landa József váratlanul továbbképző iskolára utazott Budapestre. Ki irányítja őket ezután? — Kezdjünk el valami mást, Landa elvtárs nélkül semmire sem megyünk a Lampionokkal — mondogatták. De az egyik legrégibb színjátszó, Harsányi Edit nem hagyta annyiban. — Nem szabad elveszteni a bátorságot — biztatta a többieket. — Azért is megmutatjuk! Átvette a vezetést, szervezte a próbákat Mindenekelőtt új szereplőkre volt szükség a régiek mellé. Üj tagokat pedig nagyon nehéz volt toborozni. Végül is Wind László és Horváth Kornél mellé sikerült megnyerni még Lovag Sándort és Rózsavölgyi Jánost, s így teljessé vált a szereplőgárda. A rendező, a főszereplő, a diszlettervező, a »mindenes« feladatát Harsányi Edit látta el A KISZ-es fiatalok a segítségére siettek. Társadalmi munkában leküzdötték a világítási nehézségeket, magukra vállalták a -villámlás«, a »dörgés« technikai kivitelezését, a zenei betétszámoknál a magnetofon kezelését. A bemutató sikerült. Meglátszott, hogy a szereplők lelkesein, szívből játszottak, dicséret illeti mindegyiküket, elsőként Harsányi Editet. Be- bizonytíották, hogy önerejükből is képesek egy nehéz darab előadására. A siker megnövelte önbizalmukat. Most a szilveszteri katoaréműsorra készülnek, jövőre ismét egykét komolyabb darab bemutatását tervezik. Jó lenne, ha a többi üzem, vállalat is követné az AKÖV; színjátszóinak példáját Csak ] kedv és akarat kell hozzá. ! S. M. Télikabátot lopott az ötórai teán L. Ibolya kaposvári lakos vasárnap délután a Helyőrségi Klubban szórakozott az ötórai teán. A szünetben lement a ruhatárba, és egy eperszínű női télikabátot a saját kabátjával együtt a karjára tett, majd. kiment az épületből. Az ellopott kabát tulajdonosa följelentést tett ismeretlen tettes ellen pontosan leírva, hogy milyen volt a ruhája. A rendőrség- 5 nek sikerült is L.-éknél megtalál* j ni a fölismerhetetlenné tett ruhadarabot. L. Ibolya tagadott. Azt állította először, hogy a piacon vette a kabátot, majd később azt találta ki, hogy egy fiatal lány hozta el hozzájuk, és tőle vásárolták meg. A rendőrség L. Ibolyát előzetes letartóztatásba helyezte. Megkétszereződött a forgalom a Képcsarnok Vállalat kaposvári boltjában (Tudósítónktól.) A Képcsarnok Vállalat kaposvári boltjának kirakatában sok új alkotás tanúskodik arról, hogy az üzlet jól fölkészült az ünnepi forgalomra. Igen keresettek az Ízléses Gaubel-fotelok, a modern kovácsoltvas hangulatlámpák és a laticel párnák. Célszerű a háromrészes asztal: étkezésre, tálalásra és zsúrasztalnak lehet használni. A kovácsoltvasból készült, üveglap borítású Kuzman-asztalból is jó néhány elfogyott már. A boltija belépő figyelmét rögtön megragadja néhány fa- liszőnyeg. Tízfajta bútorszövetük van, minden stílusú szobaberendezéshez találni megfelelőt. Kedvére válogathat a vásárló a szobrok, a fémből készült vázák és korsók között. Olcsó és kedves ajándék a kerámia hamuzó vagy az iparművész alkotta réztói. Igen sok művészi reprodukció is van az üzletben. Munkácsy Csendélet című alkotásának reprodukciója modern keretben mindössze 60 forintba kerül. A somogyi festők alkotásai is megvásárolhatók. Sokan élnek azzal a lehetőséggel, hogy a 300 forinton felüli iparművészeti al- otásokat részletre is megvehetik. Az Ady Endre utcai boltban — amely a Képcsarnok Vállalat üzleteinek versenyében az első helyen áll — december első tíz napjában megkétszereződött a forgalom, MIHÁLYI MARGIT: KISMAMA (in.) Ebédre vagyok hivatalos Kismamához. A lalcásban változatlanul birsalmaszag. Semmi sem jelzi, hogy itt ebéd készül. Már komolyan aggódom, mert nem is reggeliztem, hogy teljesen kedvére tudjak enni. Ez pedig nem olyan egyszerű. Ahogy leültet, máris hossza a levest óriási tálban. Nem tudom elhinni, hogy csak ketten vagyunk rá. Kimeri a levest. Kanalazunk. Elgondolkozom evés közben. Ugrálnak a gondolataim, mint az ablak alatti akácon a verebek. Arra eszmélek, hogy Kismama idegesen veregeti kanaláéval a tányérja peremét. Az arca vihart ígér. Irgalmatlanul dühös valamiért. Mi a csudát csinálhattam már megint, gondolom kétségbeesve. Elkapja előlem a még tele tányért. Szikrázik a szeme. — Te azt sem tudod, mit eszel! Kár beléd az étel! Igaza van. Mi már nem tudunk enni. Ez nem evés. Enni tudni kell. Dicsérni a levest, lelkendezni a színén ujjongani az ízén. ámulni az aranyin zsírkarikákon, és sóhajtozni el- lányulva a danadó galuskákon Nem adia vissza a tányért, Vadig igazán ízlett a leves. Ki Ebéd is viszi az egészet sértődötten és agyonsebzetten. Biztosra veszem, hogy többet egy falatot sem kapok. Rám tör az éhség. Igaz ezek szerint, hogy evés közben jön meg az étvágy. Ek- jtt kor megjelenik Kismama egy hatalmasan megpúpozott tállal. összefut a nyálam. Beleszippantok az illatba. Elernye- dek a gyönyörűségtől. És Kismama szeme mennyei fényben tündököl, mert ettől kezdve áradozom, mint a tenger dagálykor. Mert valóban ilyen lucskoskáposztát már rétik határtalan boldogságában, s egyre azt hajtogatja, jaj, istenkém, ha ebből Kispapa is ehetett volna, a lelkem! Ezen el- pityereg egy kicsit két darab varga bélés között. És hogy tud kínálni, ez külön művészet. Hogy forgatja a tálat az ember orra előtt, itt a ropogós sarka, a puha, dagadó mazsolás közepe! — Lelkem, gyerekem, eszem a nyakadat, de örülök, hogy ízlik. Ezután egészen természetes, hogy nem jöhet más, ha már ennyire ízlett, mint hogy egész délután recepteket diktál nekem. Hiába tiltakozom, hogy Ráérő emberek Két nő beszélgetett a Május 1. utcán a Finommechanikai Vállalat órajavító részlege előtt. Egyszer csak jól irányzott kenyérgalacsin csattant egyikük homlokán, S az elsőt követte a többi. Addig záporoztak az orvtámadók lövései, amíg a két nő meg nem unta a dolgot, és el nem ment onnan. Nagyon sajnáljuk az órajavító részleg dolgozóit, hogy nincs munkájuk, s kénytelenek ilyen elfoglaltságot találni. Csak azt nem értjük, hogy akkor miért kell olyan sokat várni az órajavításra. — sn — Michelangelo leszármazottja nyomorog Az olaszországi Pássá dei Fe- corai faluban él Michelangelo utolsó leszármazottja, a nyolcvanéves Elena Cástellucci. Az asszony hosszú évek óta nyomorog. Végső kétségbeesésében levelet írt a római pápához és az olasz köztársasági elnökhöz. »Olaszországnak annyi Miehel- angeLo-alkotás van a birtokában, én pedig olyan szegény vagyok ___ Kérem, emlékezz ék meg rólam az állam, hiszen már olyan kevés van hátra az életemből.-« * * * A jó házasság titka John és Marry Biddle a napokban ünnepelte Londonban az ezüstlakodalmát Amikor barátaik megkérdezték, mi a titka harmonikus házasságuknak, az asszony mosolyogva így válaszolt: »Nos, a férjem éjjeliőr, én pedig takarítónő vagyok. Évenként hétszer találkozunk, s ezért nagyszerűen kijövünk egymással...« * » * Sárga haj vagy nősülés? Ho varsima dél-japán városka vezetősége rendeletet adott ki, hogy minden 18 éven felüli nőtlen fiatalembernek sárgára kell festetnie a haját (a japánok köztudomásúan feketék). A rendelet egészen a házasságkötésig kötelezi az agglegényeket a sárga hajszín viselésére. A polgármester a rendeletet a következőkkel indokolta: »Kénytelenek voltunk kiadni ezt a rendeletet, hogy nősülésre kényszerítsük az agglegényeket. Az utóbbi években a fiatalemberek nem akarnak családot alapítani, s ez sok kellemetlenséget és gondot okoz nekünk.-« Labdarúgás az országhatáron Elkeseredett viták után új határt állapítottak meg Franciaország és Monaco között. Az új határ a sport híveinek okozza a legnagyobb bosszúságot, ugyanis éppen a híres »Monaco« Sportklub labdarúgópályáját szeli keresztül: Ügy osztja ketté a stadiont, hogy az egyik kapu Monacóban van, a másik Franciaországban. Ezentúl, ha a monacói csapat franciákkal mérkőzik, csatárai tényleg a szó szoros értelmében idegen területen fogják ostromolni az ellenség kapuját. gén ettem! Ez a harmatpuha- én nem főzök! Itt az ideje, ság káposztában, omló hús has- hogy megtanuljak, int le szigo- aljában, gyönyör tejfölben, íz rúan. Hogy az isten csudájába köményben és rózsálló lében! akarok így férjhez menni. A férfinak a gyomra az istene, vgy ilyen ebéddel egy pisz- kafát férjhez lehet adni! hegyeket rak az orrom elé a füzeteiből. Nincs kegyelem. T elkesülten, megállás nélkül diktál. Görccsel a kezemben órák hosszat írok. Miközben a többiek fogcsikorgatva várnak rám a várhegyen megbeszéléAztán a rántott csirke aranybundája, hófehér húsának illatos zamata és a korai uborkasaláta lelkesítő zöldje a tejfölös lében! Aztán végső megdicsőülésképpen behozza n varrahélest T'rre már szavakat sem találok csak el"lélok a gasztronómiai gyönyörök rám záporozó dús özönétől. Kismama szeme könnyes a lelkesedésemtől. Csak sóhajtó- sünkhöz híven. § Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogj megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Teleíon 15-10, 15-U| Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér L Telefon 15-1G. Felelős kiadó: A SOMOGYI NEF* LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrztinJk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta EI6- fizethető a helyi postahivat > ;nál és postáskézbesitőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 FS» Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemébe^ Kaposvár. Latinka S. uu C,
