Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-11 / 289. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd, 1962. december 1U V iliillllllii» * . ill­lÉSIilÉII® 1 1 A Baromfifeldolgozó Vállalat 25 vagon hízott libát szállít az NDK-ba és Nyugat-Né- metországba. 16—17 mázsa libamájat Franciaországba küldenek. Képünkön: Szlovák Erzsébet és Illés Mária exportra csomagolja a libát és a májat. Ki az igazi bűnös? Nemrég részt vettem egy bí­rósági tárgyaláson. A vádlott egy tizenhét éves fiú volt, ipa­ri tanuló. Disszidálni akart, de a határon elfogták, és bíróság elé került tiltott határtálépés kísérlete miatt. Szűkszavúan válaszolgatott a bíró kérdéseire, majdnem úgy kellett kihúzni belőle minden szót. Már-már arra gondoltam, hogy a felelőtlen j kalandvágy vitte erre az útra, megártott neki a titokban olvasott sok­sok ponyvaregény meg idegen- légiós történet. Egyszer csak figyelmes lettem egy mondat­ra. Toliam szinte önkéntelenül leírta, és attól a pillanattól kezdve már izgalmas volt az flgy. »Ügy vágytam az édes­anyám után.« Ezt mondta a ti­zenhét éves fiú, akit 1956-ban itt hagyott az édesanyja, nyu­gatra ment szerencsét próbál­ni, és most Dominikában él. W. L. 11 éves voít akkor, alig eszmélt még föl az őt körülve­vő világra. És anyja egy napon búcsú nélkül elhagyta őt, a félárva gyermeket, elment a tengerentúlra könnyű szívvel. »Bíró úr, kérem, van magá­nak édesanyja? Mert nekem van és még sincs. Kimondha­tatlanul rossz érzés bolt, ami­kor barátaim, osztálytársaim édesanuiukról beszéltek, fény- f kéneket mutogattak, én men csak hallgattam... Ügy vá­gyom eov kis emberi meleg­ségre. jó szóra. Nem t-nlnnd- vámi vezetett... De biztosan nem is tetszik hinni nekem ..» Lehet-e hinni ennek a fiú­nak? Ö volna hát a bűnös? Az ember ilyenkor sok mindenre gondol. Egy anya, aki eltaszítot­ta gyermekét, és egy gyermek, aki mégis vágyik édesanyja után. Nagyon nehéz elítélni W. L.-f. A jog elítéli ugyan, de a szív fölmenti. Az anyát pedig? Ügy érzem, nagyon könnyen lehetne ítélkezni fölötte. Mint ahogy egy kaposvári kislány szüleinek esetében is hamar születhetne döntés. A lány lopott. Munkatársának zsebéből emelt ki száz forin­tot. És ennivalót vett rajta, mert otthon nem kapott. Ez persze csak nagyon köfültekin-1 tő vizsgálat után derült ki, ala­pos környezettanulmány kel­lett hozzá, nehogy elhamarko­dottan ítélkezzék az ember. Kiderült, hogy a lánynak mos­tohaapja van, s az gyűlöli őt. Az anya pedig nem habozik, inkább eltaszítja gyermekét. Előfordult, hogy a szülők ki­rándulni mentek, és mindent bezártak a lakásban, még az éléskamrát is. Ott hagyták a fiatal lányt három napig egyet­len falat nélkül, és talán még lelkiismeretfurdalást sem éreztek miatta. Több hasonló eset után a kis­lány — ipari tanuló, fizetése nincs — más pénzéhez nyúlt. »Éhes voltam ...« Kevés meg- rázóbb van ennél a mondatnál. Csak az embertelen anya és mostohaapa nem veszi figye­lembe. Ugyancsak az ügyészségen mondták el a következő esetet: Házasságon kívül született egy gyermek. Kórházba került, mert gyenge volt nagyon, és kezelésre szorult. Aztán meg­gyógyult, és el lehetett volna vinni. Ment a levél az anyá­nak, de válasz se érkezett. Újabb levél, újabb hallgatás. Mi történt hát? »Csupán*« any- nyi, hogy az apa kijelentette, csak akkor veszi el az anyát, ha a gyereket nem hozzák visz- sza, mert »hátha nem tőlem van». És az ártatlan csöppség nem kell a szülőknek. Sorolhatnám tovább a pél­dákat. W. L.-t meg a száz forintot eltulajdonító kislányt elítéli a bíróság, mert vétett a törvény ellen. De okkal vetődik föl a kérdés: vajon ők az igazi bű­nösök? Nem kellene a vádlot­tak padján egy helyet fönntar­tani mindazoknak a szülőknek is, akik hozzájárulnak gyerme­keik zülléséhez? A törvényben van egy pa­ragrafus, amely kimondja, hogy mit lehet tenni a gondo­zási kötelezettséget elmulasz­tókkal szemben. Jó lenne bát­rabban alkalmazni. És ráéb­reszteni kötelességeikre a gyer­meknevelést félvállról kezelő szülőket. Ha már a szívük nem diktálja mindezt. Polesz György Leszerelő katonák A LAKTANYA UDVARÁN sorakozik az egység. Gyakori az ilyesmi »fcatonáéknál**, de ez a sorakozó más, mint a töb­bi. — F. F. tizedes, H. J. tizedes, P. S. őrvezető... Lépjenek ki! — hangzik a vezényszó. Az egyiken szürke felöltő, a mási­kon vasutas egyenruha, a har­madikon ballonkabát... »Szol­gálati idejük utolsó napján jó munkájuk elismeréséül, áldo­zatkészségükért mindhármukat egy rendfokozattal előléptetik« — olvassa a parancsot Cs. őr­nagy, az alakulat parancsnoka. Két esztendővel ezelőtt egy tagbaszakadt kis parasztgye- rek menetelt a szitáló őszi esőben az állomásról a lakta­nya felé a többi bevanulóval. Amikor otthonról elindult, a büszkeségbe egy másik érzés is vegyült: az újtól, az ismeret­lentől való félelem és a kíván­csiság. Vajon milyen lesz? — kér­dezte önmagától Fodor Fe­renc, a Somogy jádi fiú. — Milyen volt? — ezt most mi kérdezzük Fodor Ferenctől, aki csak néhány perccel ez­előtt tudta meg, hogy tizedes­ből szakaszvezetővé léptették elő. — Milyen volt, és milyen emlékekkel, gondolatokkal kö­szön el néphadseregünktől? — Hát nem volt könnyű. So­kat, nagyon sokat és kitartóan kellett tanulnom, míg ismer­kedtem a katonai ismeretek alapjaival. Azután iskolára küldtek, ott a korszerű gépek kezelésére tanítottak meg. Jó eredménnyel végeztem. A csa­pathoz visszakerülve újabb gé­peket kaptam, s azoknak a ke­zelését is el kellett sajátíta­nom. Fodor élvtárs mindenkor fe­gyelmezett, jó katona, később példamutató parancsnok volt. Kitartó igyekezettel elérte, hogy most, a leszereléskor két értékes jogosítványt visz ma­gával a polgári életbe. Lánc­talpas erőgépet és kotrógépet vezethet, kezelhet. — A hadseregben kezdtem komolyabban foglalkozni poli­tikai kérdésekkel, itt lettem KISZ-tag is. Itt értettem meg, hogy egy fiatalnak állandóan tanulnia kell, hogy minél hasz­nosabb polgára lehessen hazá­jának. Ügy gondolom, nem käs dolog az sem, hogy bár szakma nélkül léptem át alak­tanya küszöbét, most két szak­mával búcsúzom el a néphad­seregtől. — Mihez kezd után? — Már van helyem. Az Aí sóbogáti Állami Gazdaságba megyek gépkezelőnek — hang­zik a felelet. Szavaiból önbiza­lom csendül ki. Egy másik somogyi fiú, Ko­vács Tibor tizedes Kéthelyről vonult be. Az Iharosberényi Gépállomáson dolgozott. A hadseregben az alakulat javí­tóműhelyében teljesített szol­gálatot. Szerették szerénységé­ért, fegyelmezettségéért. Soha­sem riadt vissza a nehéz fel­adatoktól. Sokat tett azért, hogy az alakulat gépjárműved minden időben, a legrosszabb időjárási és terepviszonyok kö­zepette is kifogástalanul mű­ködjenek. — Leszerelésem után az Autóközlekedési Vállalathoz megyek dolgozni Marcaliba — mondja, amikor terveiről kér­dezzük. NÉHÁNY PERC MÚLVA el­indul a vonat a leszerelő kato­nákkal. A laktanya kapuján most fordulnak ki az utolsó so­rok, nótaszávai vonulnak. Kö­zöttük van a két somogyi fiú is: Fodor Ferenc tartalékos szakaszvezető és Kovács Tibor tartalékos tizedes... Ketten a sok közül, akik becsületes, dol­gozó fiatalhoz méltó módon teljesítették hazájuk iránti kö- elessógüket. Budai Tibor Jövőre elkészül az Intervizió televíziós újságja Varsó (MTI). Az Intervizió tanácsának a napokban Varsóban befejező­dött ülésén határozatot hoztak, hogy 1963-ban televíziós újsá­got jelentetnek meg, amely az öt tagállam legfontosabb ese­ményeiről készült filmekből áll majd. Az Intervíziónak ezentúl állandó adási napjai lesznek a szovjet, a lengyel, a magyar, a csehszlovák és az NDK televízióiban. A Varsó­ban született megállapodások szerint az Intervizió szórakoz­tató műsorait szombaton, hang­versenyeit vasárnap délelőtt vagy pénteken este, gyermek- műsorait vasárnap reggel vagy kedden sugározza majd. Tyúkólba zuhantak a táncosok Gualde Cattaneo olasz faluban, mintegy háromszázan vettek részt a vasárnapi táncmulatságon, ami­kor a táncterem padlója váratla­nul recsegni-ropogni kezdett, és a táncosok hirtelen a tyúkólnak használt pincében találták magu­kat. Tizenöt súlyos sebesültet kór­házba szállítottak. (MTI) Hoppal rendőr, éjjel betörő New York (TASZSZ). Az amerikai sajtó újabb je­lentéseket közöl a helyi rend­őri szervek botrányos magatar­tásáról. A New York állambeli Sira- cuseban Harold Kelly rendőr­főnök kénytelen volt állásáról lemondani, miután kiderült, hogy alárendeltjei évek hosszú során keresztül kaptak pénzt és »karácsonyi ajándékokat-«, hogy leplezzék a kábítószer-ke­reskedők üzelmeit, a prostitú­ciót és egyéb épületes cseleke­deteket. Az Ohio állambeli Cleveland- ban tizenegy rendőrt vontak bűnvádi felelősségre, mert szol­gálati idejük alatt »a közrend és a törvényesség védelme« közben mellesleg betöréssel és fosztogatással is foglalkoztak, CMTD OLaPzotr&zá.gi NOTESZ Velence lág minden tájáról érkező tu risták megbámulják a kutat, azután pénzdarabot dobinak a kútba. A legenda szerint ugyanis, aki pénzt dob a víz­be, az még visszatér Velencé­be. Mellettem) egy német férfi áll. Százórást dob be. Én csak egy tízlírást. Meglátja ezt a német és megjegyzi: — Tíz Ura? Az nagyon ke­vés! maradtam, de a szívélyes ven­déglős intett, hogy menjek be. Én gesztusokkal érzékel­tettem, hogy nem tartozom a így is történt. Luigi bólin- — A premier előtt megálla- rokonság közé, de a vendég- tott, egy kicsit vigyorgott is, podtam barátaimmal és isme- lős legyintett, és szinte betölt amikor kézzel-lábbal megma- mseimmel, hogy siker esetén az ajtón. i- a Via Verető legdrágább ót- Menyasszonyi csókot és re­meg- termében vacsorázunk. Ha mek ebédet kaptam. Gomdol­a Via tam, Capribam ez a szokás, Corsón, a kis Gemnaro hogy idegeneket is meghív- vendéglőben. Egy órával az nak. előadás után egyedül ültem egy nagy asztalnál a Via Ve- netón, a többiek a Gannaró- ban vártaik rám. „ _, „ . , , j. gyaráztam nekik, hogy a ba­XVI századbeli kút 'álT^A vi rá,tom küld,ött- Azután meg- termében vatäurasmu neztem az “w hogy meny- nem lesz siker, akkor nyibe kerül a »pastasuta* Megnyugodtam, hogy csak kétszáz líra (tíz forint), ellen­tétben az öt-hatszáz lírás hús­ételekkel. Tíz perc múlva Luigi maka­rónit hozott négyféle hússal és ötféle körítéssel. Csodál­koztam ezen a bőségen, és féltem, hogy valami tévedés­ről van szó. De nem, csakkét­del Nápoly — Én csfek pár napra aka- száz lírát kellett fizetnem. rok visszajönni a magyarázatot. adom meg Firenze Másnap tudtam meg, hogy a bőségtál ezer lírába került, nyoicszázat barátom előre ki­fizetett. Meglátogattam egy Firenzé­ben élő barátomat a Via Na­tionalen. Ebéddel fogadott. El­panaszoltam neki, hogy az olasz éttermek rettentő drá­gák, ezért hideg felvágottat szoktam enni, de most meg­próbálkozom majd a »pastasu- tával««, azt mondják, hogy az filmjét, a az egyetlen olcsó étek az A olasz vendéglőkben. — Na, akkor menj holnap a szomszéd házban levő ven­déglőbe. Ott remekül főznek. Keresd Luigit, és tőle kérjed a pastasutát. Róma Sikerült látogatási enge­délyt kapnom a római film- városiba, Cinecittába. Éppen Anna Magnani főszereplésé­vel forgattak egy filmet. A vi­lághírű filmszínésznő előző »Mamma Rómát** mutatták be nagy forgatási szünet­ben tolmács segítségével be­szélgettem vele néhány percig. A siker került szóba, és en A Ids szállodában, ahol lak­tam, volt a portásnak egy kis­fia. A tízéves fiút megajándé­koztam egy úgynevezett Ba­laton szelettel, amelyet még Budapestről hoztam. A gye­pek, de a papa is érdeklődéssel nézte az ajándékot. A nápo­lyi portás megkérdezte, hogy mi ez. — Nápolyi szelet — magya­rástam. —-t Itt még sohasem láttunk ilyesmit — mondta csodálkoz­va. Amikor távozni akartam, a vendéglős kilencszáz lírás (negyvenöt forint) számlát nyújtott át. Tudta, hogy ide­gen vagyok, de fizető ven­dégnek megfeleltem. Tehát itt Capriban fizettem meg az olcsó firenzei pasta­suta árát. i; Bolog ma Nincs múzsája? A Kaposvári Irodalmi Na­pok alkalmából az egyik üze­münkben megrendezett író­olvasó találkozón a jelenle­vők nagy érdeklődéssel hall­gatták az egyik fiatal költőt, aki legújabb verseskötetéből olvasott föl. — Szépek, szépek — bólo­gatott az egyik munkás —, de szerelmes verset nem hallhatnánk? A költő egy pillanatra za­varba jött. — Sajnos, ebben a kötet­ben nincsen. Ezek a legújabb verseim — magyarázkodott. — S mivel három éve nős vagyok már... így... szó­val ... A kitörő nevetés elfojtot­ta hangját.. * * * Krumplivirág a gomblyukban A krumpli virágja ma már eszünkbe sem jut, amikor er­ről a növényről beszélünk. Egykor azonban — amint dísznövénytermesztőink ki­derítették — nagy becse volt nálunk, többre tartották, mint most a legritkább orchi­deát. Alig 200 évvel ezelőtt még az elegáns világfi gomb­lyukába tűzött kruplivirág- gal ment látogatóba szíve hölgyéihez. A mamák is szí­vesen fogadták leánykérőben ezeket a daliákat, hiszen a fényűzést jelképező krumpli­virágban gyermekük gondta­lan jövőjének zálogát látták. A divat szeszélyéből hosz- szú ideig előkelő helyet ka­pott a burgonya a lakások féltve őrzött dísznövényeinek sorában is. A múlt század elején azonban a virágos cserepek maroknyi földje he­lyett szabad területre került a burgonya, s dísznövény he­lyett néptápláléfcká vált. Ma már mintegy 400 000 holdon termesztjük a legváltozato­sabban elkészíthető ételünk alapanyagát, a burgonyát. A nagymama hármas ikre Az angliai Halifaxbam egy negyvenéves asszony, aki­nek már két unokája van, hármas ikreknek adott éle­tet. A hármas ikrek hét hét­tel korábban születtek a kel­leténél, de édesanyjukkal együtt jó egészségnek örven­denek. • * * „A nyolcadik napon megalkotta Felét“ Rio de Janeiróban a leg­közelebbi karneválon »Sam­ba bossá«-t énekelnek Pelé, a híres futballista tiszteleté­re. Szövege: »Isten hét nap alatt teremtette a világot, és a nyolcadikon megalkotta Petét.« Capri Amikor a sikló felvitt a ki­kötőből a hegyre, bedebotlot- nek kapcsán elmesélt egy tör- tam egy esküvői menetbe, s ténetet kezdő színésznő bÓL korá- az egy vendéglő elé sodort. A násznép bement, én kint Mint minden olasz pályaud­varon, itt is megrohantak a szállók ügynökei. Egymást túl- kiatoálva dicsérték az albergó- jukat. — Fényes, ragyogó, olcsó luxuriőz, csodás, kényelmes! Csupa ilyen jelzőt használ­tak. Egy idősebb hotelügynök németül hozzám szólt: — A mienk is kicsi, ko­pott, és nálunk sincs meleg víz a csapban. Ebbe a hotelba mentem lak- Nem érhetett csalódás ... Palásti László Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér L Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem örzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemébeni Kaposvár. Latinka S. u. 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom