Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-05 / 284. szám

► SOMOGYI NfiPLAP 6 Szerda, 1962. december L Menyasszonyok szépe Japánban az ősz a házasságkötések időszaka. Egy filmvállalat »menyasszonyverseny«-t hirdetett egy készülő filmjéhez. A ver­senyre ezerkétszázan jelentkeztek. A döntőben húsz jelölt közül választották meg a »Miss Menyasszonyt« a kimonós szépek kö­zül. (MTI Külföldi Képszolgálat) A haj tincs tulajdonosa a „megróni ó“ Hogyan használta ki egy csaló egy asszony hiszékenységét? Nermesvid községbe utazott augusztusban Gómann Aranka zalaszabári lakos. Tej vásárlás ürügyén bement Kovács Mi- hályné házába. Beszé' gettek egy ideig, majd Kovácsné pa- naszRodni kezdett, hogy be­teg, fáj a lába. Gómann Aran­ka jósolt neki, majd fölaján­lotta, hogy meggyógyítja. Egy pohár vizet kért, s dörzsölget- ni kezdte vele az asszony lá­bát. Amikor Kovácsné háta mögé került, egy darab piros krepp-papírt dobott a pohár­ba, és megfestette a vizet Most már láthatja, hogy nem vagyok csaló, hiszen a víz is kimutatja, hogy meg tu­dom gyógyítani. Hozzon egy tojást is, azzal megnézem, ki tontotta meg a lábát Kovácsné hajlott a szóra, hozta a tojást is. Az alkalmi "■gyógyító« közben kijelentette, hogy csak akkor lesz hatásos a kezelés, ha a házban talál­ható összes pénz a tojás körül van. Előkerült a féltve őrzött 4300 forint is. Gómann a to­jást ezután becsavarta egy ru­hába, és egy hajtincset tett hozzá egy óvatlan pillanatban. Kovácsaiénak rá kellett lépnie a tojásra, és akkor »«kiderült«, hogy a hajtincs tulajdonosa a "megrántó«. Gómann Aranka a pénzt ez­után becsomagolta egy darab papírba, ugyanakkor csinált egy másik csomagot is. A pénzit elrejtette ruhája zsebé­ben, az üres csomagot pedig bevarratta Kovácsáéval az ágyneműbe azzal, hogy 3—4 nap múlva cióveheti, és akkor meggyógyul. Ezután, mint aki jól végezte dolgát, elment a faluból. A Marcali Járásbíróság most ítélkezett Gómann Aranka ügyében. Csalás és lopás miatt kétévi nem jogerős börtönre és ötévi jogvesztésre ítélte. Jécrgyór a hajón A Kaspi-tenger halászai ■ nak jobb munkája érdekében jelentős újítást vezettek be. Átadtak üzemeltetésre egy olyan hajót, amelyen nem­csak modem halfeldolgozó üzem működik, hanem egy nagy teljesítményű jéggyár is. A jéggyár —18 fok hőmér­sékleten tartja a raktárot. Ennek következtében napon­ta 30 tonna halat konzervál­hatnak. Minthogy a halakat a hajón dolgozzák fel, erről a halászkombinátról — ami­dőn kiköt — azonnal vago­nokba rakják át a csomagolt és fogyasztásra kész halkon­zerveket. Ami sikerül egynek, sikerülhet a többinek is Mindenekelőtt számoljunk azzal az örvendetes ténnyel, hogy középiskoláink kulturális élete megyeszerte fellendülő­ben van. Az utóbbi időben számtalan bizonyítékát láthat­tuk ennek a pezsgésnek a szem­léken, a Helikonon, ahol kö­zépiskolás fiataljaink — bátran mondhatjuk — sikerrel szere­peltek. Megyénk csaknem minden gimnáziumában megalakultak és működnek az irodalmi szín­padok. Ez a művészeti ág köz­kedveltté vált, s nagyszerűen alkalmas arra, hogy kultúrát közvetítsen a falvak lakóinak, mint ahogy tette ezt a tabi gimnázium és a Kaposvári Táncsics Gimnázium irodalmi színpada. Nem véletlen, hogy főként a gimnáziumokban állandó a kulturális munka. Nem vélet­len azért, mert ennek egyrészt hagyományai vannak ezekben az iskolákban, másrészt az iro­dalomórák viszonylag nagy száma miatt több a lehetőség is a kulturális munkára. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a technikumokban és a szakiskolákban nem igénylik a kulturális megmozdulásokat. Igaz, hogy ezekben az iskolák­ban nem támaszkodhatnak bá- gyományokra. Sokáig ueyanis az volt a fontos, hogy a szak­iskolák csak szakembereket neveljenek. Viszont társadal­munknak ma sokoldalúan kép­zett. művelt emberekre vm szüksége. Az üzemvezetőktől, a technikusoktól, a s+f'-u«-»+:ku- soktól. az aprónómu*'» k*ól lov­sai elvárható az is. hogy ott­honosan moro"k,n-'k az iroda­lomban. értsenek a zenhez stb. Az érdeklődés ébresztésé­re. az Igények ápoláséra szol­gál az iskolák kulturális »léte. Ez szorosan ös-ze'ügg az okta­tó-nevelő munkával is. Végigjárva a kaposvári tech­nikumokat. örömmel tapasztal­tuk. hogy szépen haladnak a kulturális élet kialakításában. Elsősorban technikumban’ találkoztunk biztató eredmé­nyekkel. Nem elégedtek meg azzal, hogy az iskola tanulói­nak színházbérletük van, hogy foglalkoznak irodalommal a szakkörben is; hogy rendszere­sen járnak moziba; hogy a fel­nőtt hallgatók számára is szer­veztek kollektív színházlátoga­tást, s hogy a tanulók olvas­nak. Hanem szerveztek önkép­zőkört, ahol fórumot biztosí­tanak a fiatal tehetségeknek. Az önképzőkör kebelében mű­ködik az iskola irodalmi szín­pada. Vezetőjük a nemrégen Kaposvárra került Buzsáki Ho­na tanár. Buzsáki Ilona szak­ember, az Egyetemi Színpad tagja volt. Szívesen foglalkozik a gyerekekkel. Ahhoz, hogy az iskolai ünne­pélyeket szebbé tegyék, elegen­dő diákelőadó áll rendelkezés­re. Ám — ahogy Pintér József igazgató megjegyezte — céljuk az, hogy bizonyos előadókész­séget minden tanuló elsajátít­son. De hosszú volt az út idáig. Eleinte úgy látszott, hogy se idő, se tanterem nem biztosít­ható. A tanulókban sem buz­góit valami sók cselekvési vágy. Aztán a jég egyszercsak megtört. Azoknak a fiatalok­nak, akik kezdetben húzódoz­tak minden külön elfoglaltság­tól, az iskola 50 éves jubileu­mával kapcsolatos ünnepség előkészületei kedvet csináltak a nem kötelező munkához. Egy­re többen kérdezték, 'id léphet be a tánccsorortba, hogyan le­hetnek önképzőköri tagok. Ma már rangjuk van a városban a közgazdasági technikum diák­jainak. Szava lóik közreműköd­tek az ÉDPSZ, a Baromfifel­dolgozó Vállalat, az Állami Biztosító, a Helyőrségi Klub és a bíróság november 7-i ün­nepélyén, sikerrel vettek részit a városi szavalóversenyen és a kulturális szemléken. A jö­vőre vonatkozó programjukban többek között március 15-én a névadó Noszlo«>v Gáspár em­lékére rendezendő irodalmi nao. író-diák találkozó, irodal­mi pályázat, osztályok közötti szfnd"rabversenv szeren'’!.. Sze­retnének a város kulturális életéhen is hatékonyan részt venni. Ezt az állandó, rendszeres művelődési munkát hiányoljuk A Cukoripari A ZÖLD CSILLAQ JEQYÉBEN Több száz fénykép közül vá­laszt ki néhányat Vadas Mi­hály, a mesztegnyői Ladi Já­nos Tsz főkönyvelője. Az egyi­ken Gina bollöbrigida saját kezű aláírása látható. VA vi­lágnak szinte valamennyi is­mertebb filmszínészének fény­képe együtt van itt. A világ minden tájáról küldik őket ne-1 ki az eszperantisták, s ő bé-l lyegekkel viszonozza barátai kedvességét. —• Nagyon keresett külföl­dön a magyar postabélyeg, mondhatnám talán, hogy a gyűjtemények legnagyobb becsben tartott bélyegei ha­zánkból erednek. — Mióta levelez külföldi esizpera ntisitákk al ? — 1946-ban Sarkadon dol­goztam. A Vasas Szakszerve­zet eszperantó szakkört szer­vezett, s én is tagja lettem. Miután elsajátítottam ezt a nyelvet, egy nálunk is meg­jelenő holland eszperantista folyóiratban hirdetés útján le­velező partnereket kerestem. A hirdetést átvette több kül­földi la p is. És jelentkeztek a partnerek. Jött levél lzlandból, Japán­ból, a Vietnami Népi > Demok­ratikus Köztársaságból és sok más államból. Már a levélbé­lyegek is egy kis történelmi meg földrajzi ismeretet nyúj­tanak a távoli országokról, múltjukról, népviseletükről, ál­lat- és növényvilágukról. — Mi a jelentőségük e kap­csolatoknak? — Jelen tőségük mindenek­előtt abban áll, hogy megis­mertetjük életkörülményeink­kel azokat, akiket rendsze­rük, kormányuk igyekszik fél­revezetni, és valótlan állítá­sokkal elhomályosítják előt­tük népünk eredményeit. Cé­lunk, hogy a dolgozó emberek az egész világon barátokká váljanak, megismerjék és meg­becsüljék egymást. Ez az egyik föltétele annak, hogy mindenütt béke legyen. Isme­rősöket, jó barátokat szer­zünk a világ minden részén, s ezeknek a való életről írunk. Az eszperantó nyelv névén ismerkedett meg külföldi mun­kásokkal, diákokkal, pedagó­gusokkal. Egy japán tanító például arra kérte, hogy küld­jön neki kottás daloskönyve­ket, mert szeretne kisdiákjai­nak néhány magyar dalt meg­tanítani. A könyv eljutott a pedagógusihoz, s az nem sok­kal később már a tanítás ered­ményéről számolt be. így ke­rült japán iskolások ajkára magyar dal... Hatvankét éves hajógyári munkás Angliából kereste föl levelével még jó néhány esz­tendővel ezelőtt. Az idős em- i bér régi eszperantista lévőn gyakran adott tanácsot, útmu­tatást a nemzetközi nyelv he­lyesírásához magyar partneré­nek. Hogy személye® iamerett- ség nélkül is igazi, meghitt barátság fejlődött ki köztük, azt az is bizonyítja, hogy ami­kor két évvel ezelőtt az ang­liai munkás meghalt, családja gyászjelentést küldött Vadas Mihálynak. Ügy, ahogyan a távolban élő családtagokat, rokonokat értesíteni szokás. A magyar eszperantista immár a hozzátartozók közé számí­tott ... — Levelező partnerei közül találkozott-e már személyesen is valamelyikkel? — Igen. Egy német gyógy­szerésznő, aki egyike a legré­gibb levélbeli ismerősömnek, vegyészmérnök férjével egy­szer a Balatonnál üdült. Érte­sítettek érkezésükről, s ekkor találkoztunk. Beszéltem egy csehszlovák eszperantista kol­légámmal is, miután levélben már rógetob óta tartottuk egymással a kapcsolatot. Nagyon sok külföldről érke­ző levelet kézbesít a posta Vadas Mihálynak Meszteg- nyőn. S a főkönyvelő, akinek kaíbáthajtókáján apró zöld csillagos jelvény jelzi, hogy tagia az eszrerantisták egvre terebélyesedő táborának, napi munkája után leveleket olvas, és leveleket ír. Messziről jöt teket és messzire indulókat.. Hermész Ferenc TECHNIKUMBAN. A tanulókat — az igazgató tá­jékoztatása szerint — nem ér­dekli az irodalom, inkább a technikai, a műszaki problé­mák érdekesek számukra. Ép­pen ezért kellene fölébresztem érdeklődésüket a zene, az iro­dalom, a képzőművészet iránt. Van ugyan irodalmi szakkörük a kevés irodalmi óra kiegészí­téseként, de hiba, hogy rend- szertelenül, csak ünnepélyes alkalmakkor foglalkoznék a ta­nulók szavalással vagy színját­szással. hőczy Zoltán igazgató java­solta már, hogy a város három technikuma hozzon létre egy közös énekkart. Közvetlenül az énekkar megalakulása után azonban leállt a munka, mert nem sikerült úgy összehangol­ni a próbák időpontiát, hogy megfeleljen mindenkinek. Ér­demes lenne még egyszer fog­lalkozni az énekkar problémá­jával, hiszen csupán szervezés kérdése az időpont egyeztetése. Figyelemreméltó, hogy a nö­vendékek hetven százaléká­nak színházbérlete van, min­den szombatom moziba men­nek, s van egy tánccsoportjuk is, de megelégedni ennyivel nem lehet. Örülnénk, ha a jö­vőben a cukoripari technikum­nak nemcsak sportolóiról hal­lanánk, hanem művészeti cso­portjairól, szakköreiről is. Hasonló a helyzet A MEZŐGAZDASÁGI TECHNIKUMBAN. Van önképzőkör, ahol a tanu­lók saját műveiket olvashatják föl, ezeket közösen bírálják ed, filmeket vetítenek a fiatalok kívánsága szerint, zenei, tudo­mányos előadásokat is tarta­nak. Sajnos azonban, sem szín­játszó kör, sem tánccsoport, sem énekkar nincs az iskolá­ban. Rendszeres kulturális élet a technikum diákotthonában folyik. Kótai Mihály, az otthon igaz­gatója szeretné, ha minden nö­vendék megszerezné az általá­nos műveltséget, s tájékozott lenne kulturális kérdésekben. Ennek figyelembevételével ál­lították össze a programot. Minden pénteken diákotthoni estet tartanak, ahol filmvetítés­sel egybekötött politikai, iro­dalmi, szakmai, képzőművé­szeti témájú előadások hangza­nak el. Kapcsolatot kezdeményeztek a Csiky Gergely Színház mű­vészeivel. Az előadások után fölkeresik a diákokat a meg­tekintett darabban szereplő színészek közül néhányan, s megvitatják az előadást. Már kétszer rendeztek ilyen vitát. Első ízben Gáspár Mrrgit Hamletnek nincs igaza című színművének két főszereplője, Holl János és Kalmár Zsóka, másodszor pedig Huszka Gül Baba című oneretfiénefe sze­replői látogattak el a diákott­honba. A diák—színész talál­kozóhoz hasonlóan író—diák találkozót is terveznek, erre először Takáts Chnla József Attila-díjas költőt hívják meg. Nem ünneprontásként idéz­tük a közgazdasági technikum példája után a két halová- nyabb példát, hanem hogy a tapasztaltak alapján kimond­juk: ami sikerül szakiskoláink közül enynek, az sikerülhet a többinek is. Strubl Márta Dobi István könyvét ismerteti a szovjet világirodalmi folyóirat Az Inosztranmaja Lityeratu- ra, a szovjet írószövetség vi­lágirodalmi folyóirata legutób­bi számában terjedelmes cikk­ben méltatja Dobi István »■Vallomás és történelem« cí­mű könyvét. A cikk szerzője Darvast István. A lap fény- kápmásolatban közli a »Vallo­más és történelem« magyar kiadásának fedőlapját. lUiei Álmomban mú­zsa voltam. Daliás termetű, ^szárnyas csodalény. Fent volt a hivatalom a mennyekben. Két telefonom is volt, egy földi és egy mennyországi vo­nal. Az egyik min­dig csöngetett. Legtöbbször a földre hívtak, job­ban mond va meg­idéztek. Általában idősebb, kopasz urak invitáltak csókra. Először mindig valami­lyen fekete folya­dékot ittak, köz­ben füstöltek, utá­na hívtak engem. Általában pon­tosan jelentem meg, és homlo­kukra leheltem egy-egy csókot. Dühöngtem, hogy nők sohasem ren­deltek magukhoz, pedig úgy érez­tem, igazán csak őket tudnám meg­ihletni. Jó dolgom volt. Nagy fizetést kaptam plusz pré­miumot egy-egy sikeres ihletés után. Május közepén egy sürgős telefon- hívást kaptam, egy fiatal hölgy kért tőlem csókot. Azonnal kiszáll­tam a helyszínre. A hölgy csinos, szőke hajú. Pon­gyolában várt rám, és karját öle­lésre nyújtotta. Bemutatkozott: — Sárika vagyok. — Én a múzsája — mondtam büszkén. — Nna, tez már igen, itt biztos a prémium — düny- nyögtem elégedet­ten, és elkoptam a hölgy derekát. Abban a pilla­natban pofonok csattantak az ar­comon. Fölébred- tem. A feleségem derekát szorongat­tam vadul, és ő ütlegelt. — Megőrültél, Jenő? — mondta kiábrándító prózai hangján. — Mondd, hon­nan tudod a má­sodik keresztneve­met, hiszen soha­sem mondtam ne­ked, hogy én Má- ria-Sarolta va­gyok? Te az előbb álmodban ötször is mondtad: Sári­ka... Sárika — folytatta a felesé­gem. Elképedtem. Na, tessék, kellett ez nekem. Tíz év után megihletett — a feleségem ... K. T. Műtét a tenger mélyén Mint a Komszomolszkaja Pravda közli, a csendes-óceá­ni szovjet flotta egyik ten­geralattjáróján ritka műté­tet hajtott végre egy Bori- szov nevű orvosfőhadnagy. A búvárhajó a felszínen halad­va nagy erejű viharba keve­redett, és a személyzet egyik tagja, Mescserenko gépész egy hullámcsapástól megtán- torodva súlyos sebet kapott koponyáján, elvesztette esz­méletét. Csak műtéttel lehe­tett segíteni rajta. Amikor a fiatal orvosfő­hadnagy hozzáfogott az ope­rációhoz, kiderült, hogy a hullámoktól hányt-vetett ha­jón nem lehet biztonsággal elvégezni a műtétet, ezért az orvos kérésébe a tengeralatt­járót nagy mélységbe sül­lyesztették, és ott hajtották végre az operációt. Amíg a vihar el nem ült, a kórházzá változtatott búvárhajó a há­borgó tenger alatt, a nyu­godt mélységben tartózko­dott. Mescserenko most mór a gyógyulás útján van. ♦ * * Cipzáras virsli Egy chicagói húsüzem újabban cipzáras virslit hoz forgalomba. A cipzár tulaj­donképpen nylonszál, ame­lyet meg kell húzni, és lejön a virsli egész bőre. * * * Megértő gyerekek... Milánóban a rendőrség ap­ró lopásokért letartóztatta Manlio Brusa hetvenhét éves öregembert. A bűnös kijelen­tette, hogy azért lopott ki­sebb összegeket, hogy csoko­ládét vásárolhasson, mivel rendkívül édesszájú. A tol­vaj börtönbe került, s az esetről értesültek egy általá­nos iskola növendékei. Elha­tározták, hogy gyűjtést indí­tanak a szerencsétlen öreg számára, és az összegyűlt pénzből nagy doboz csokolá­dét meg cukorkát küldtek | neki a börtönbe. Levelet is \ írtak, ebben kijelentették, hogy ezentúl ne lopjon, ha­nem valahányszor csokoládét szeretne enni, forduljon hoz­zájuk, ők mindig gyűjteni fognak neki. * • * Ideális férj Rio de Jaeniro egyik tv- műsoráhan a következő kér­dést tettek m a nézőknek: »Véleménye szerint milyen legyen az ideális férj?« A kérdésre rengeteg válasz ér­kezett. Az első díjat az aláb­bi válasz kapta: "Az ideális férj az a férfi, aJd sziklaszi- lárdan hisz abban, hogy az ideális feleséget vette nőül.« Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VALLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka & u. 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom