Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-31 / 305. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Hétfő, 1962. december 31. cÁ tfiojgjp éhrimip Drezda—Lipcse - Bécs—Belgrad—Párizs—London Ha valaki külföldön jár, hazatérve sokat mesél az ismerősöknek a nagy élményről. Ilyen élményekről beszélgettünk mi is néhány emberrel. — Hogy milyen volt? Nehéz erre a kérdésre röviden ___.____________ válaszolni. G áthi Márta, a Rendelőintézet fiatal asszisztense töpreng egy kicsit, és máris sorolja élményeit. — Minden új és nagyon érdekes volt. Először jártam külföldön. Tizenkét napot töltöttem a nyáron a Német Demokratikus Köztársaságban. Megfordultam Lipcsében, Drezdában, Erfurtban és Buchenwald- ban. Láttam a »Népek csatája- emlékművet, voltam Goethe sírjánál, és megnéztem a világhírű drezdai képtárat. De nem a képtárról akarok most beszélni. Nálunk sokan már szinte elfelejtették a háború emlékeit. Drezdában viszont az emberek arról beszélnek, hogy milyen szörnyű volt az a bombatámadás, amikor egyszerre negyvenezer ember halt meg... Rossz érzés volt látni a háborús romokat, és bár mellettük már új, modem házak sorakoznak, az angolszász bombázók pusztításának nyomait még mindig őrzi a város. — Mi tetszett legjobban az NDK-ban? — A lipcsei pályaudvar, a lüktető, ragyogó nagyváros. Elragadó volt a wartburgí vár, tetszett és emlékezetes marad az udvariasság. — Terved? — Utazni akarok minden évben. Még nem döntöttem, hegy hova megyek legközelebb. Moszkva, Prága vagy Bécs jöhet számításba. A Muray házaspár , július 21-én déli 12 - órától- augusz_______________. tus 26-án déli 1 2 óráig 5500 kilométert tett meg A szürke Opel utasai megjárták Bécset, Salzburgot, Innsbruckot, Zürichet. Bemen át Párizsba, onnét pedig néhány nap múlva a La-Manche- csatannán keresztül Londonba látogattak. A feleség pedagógus, a férj orvos. Az orvost elsősorban az emberek, a pedagógust a mesés tájak és a műemlékek érdekelték. — Mi a legemlékezetesebb? Először a férj válaszol: — Voltak már korábban is elképzeléseim arról, hogy mit adott a Nyugat a kalandvágyó, megtévedt magyar fiataloknak. A valóság mégis könnyet csal az ember szemébe. Koravén, rosszul öltözött, kiábrándult emberek. És ha magyar szót hallanak, alig lehet megszabadulni tőlük. Ez ragadott meg talán a legjobban. A szerencsétlen honfitársak szomorú sorsa. A bécsi hordárfiú, a párizsi fényképész, a londoni benzinkutas és a többiek is mind-mind a hazáról érdeklődtek. Legtöbbjüknek a nélkülözésen, a nyomoron kívül nem sok jutott. És most, hat év után újra szedik a sátorfát. Szégyenkezve és lehajtott fejjél mondják: »Haza akarok meprei, elegem van, az egészből.A feleség: — Bécsiben a múzeumok, a kirándulóhelyek és a természeti szépségek ragadtak magukkal. A kétezer méteres Arl- berg-hágó látványa örök emlék marad. Párizs varázsa lenyűgöző. Nyugodtan mondhatom, Párizs a végletek városa. Együtt látja az ember a fényűző, tobzódó gazdagságot és a legnagyobb nyomort. Londonról az orvos mesél: — Két hetet töltöttünk itt. Bejártuk a várost, megnéztük az érdekességeket, az őrségváltást:, a koronaékszereket, a parkokat, a British Múzeumot, a Nemzeti Képtárat és a konzervatív angol embert Az őrült fegyverkezés lenyomta az élet- színvonalat, az egyszerű emberek saját bőrükön érzik ezt — Minek örültek a legjobban? Egymásra néznek és mosolyognak. — Amikor egy hónap után házunk előtt kiszálltunk a kocsiból ... Három hónappal az emlékezetes út után a Május ______1. utca 12. számú ház egyik lakásában Bó- dor Dezső és felesége vall a nagy élményről. A férj szemüveges, ősz hajú, vidám ember. — Régóta terveztük, hogy részt veszünk egy al-dunai ha- jóúton. A tervet valóra Váltottuk. Szeptember 10-én jól felpakolva megérkeztünk Budapestre, és kétségbeesve hallottuk a lesújtó híreket. A Duna alacsony vízállása veszélyeztette az utat. Csak akkor nyugodtunk meg, amikor a »Budapest« elhagyta a kikötőt. Korai volt az öröm. Tíz-tizenöt centi hiányzott ahhoz, hogy végig »lecsússzunk«. A féleség gyorsan közíbevág: — Élmény persze így is akadt elég. Belgrad akkor köszöntötte Tyitov űrhajóst. Egy pillanatra mi is láttuk^Amikor továbbindultunk, órákig gyönyörködtünk a kivilágított Városban. — Jövőre hova utaznak? — Mindketten tagjai vagyunk a Természetbarátok Szövetségének. Újra megpróbálkozunk az Al-DunávaL Ezúttal talán nem lesz hiánycikk a víz.M A kaposvári kórházban csikorogva állt meg a mentőautó. Futva vitték az ügyeletes orvos elé a mentősök B. F. 58 éves bognárt. A beteg már beszélni sem bírt, a reggeli órákban megbénult. Kísérőjétől csak annyit tudott meg az ügyeletes orvos, hogy B. F. két-három éve panaszkodik fejfájásra, de mivel ez nem zavarta munkájában, nem mert orvoshoz. Februárban aztán erősödött a fejfájás, ugyanakkor' azonban influenzás is volt, így a körzeti orvos a panaszt ezzel magyarázta. És most B. F. ott fekszik az ügyeletes orvos előtt. Szombat délután van. Egy óra. Gyors körtelefon: jöjjön egy szemész, egy fülorvos, és a röntgen is készüljön fel egy sürgős fölvételre. Nehéz percek múlnak el, míg megérkeznek az orvosok. A szemész súlyos pangást talál, a fülorvos halántéklebenykárosodást mutat ki, a röntgen pedig koponyaűri nyomásfokozódást jelez. Most már csak a diagnózis van hátra. — Agydaganiaf. — mondja ki a végső következtetést az ügyeletes orvos. — Azonnal mentő induljon Pécsre. Két órán belül operálni kell, mert máskülönben ... 1962. március 31-én mentőautó száguld ki a kórház kapuján. Utasa élet és halál között lebeg. Pécsen már várják. Megoperálják, a műtét sikerül. Egy embert visszaadtak az életnek .,. A színész leghőbb álma: jó szerep és hálás közönség — mondja Fillár VÉGET ÉRT az 1962-es esztendő, le kell zárni a naplót a téxtilművek Március 15.-hri- gádjában. Vajon mi volt a brigád életében, munkájában a legkiemelkedőbb az elmúlt 365 nap folyamán? A napló egyik lapján az olvasható, hogy a brigád 109,1 százalékra, tehát az üzemi átlag fölött teljesítette tervét, a másikon, hogy a munkamódszer-átadó és a művezető gyakori kifogásai, amelyekkel a brigád egyik-másik tagját illették, megszűntek. A harmadikon az van, hogy a brigád 98 óra társadalmi munkát végzett ebben az évben, és így tovább. Nem egy számot találhatni a naplóban, mely mögött jól végzett munka rejlik. Bár az • is igaz, hogy a brigádnak nem voltak harsogó, kiugró eredményei. De talán most, az év végén nem is a számok között kellene keresgélni. Volt a brigád életében valami más, ami a számoknál is jobban említésre kívánkozik, valami, amit csak akkor lehet igazán megérteni és értékelni, ha az ember nemcsak az adatokat nézi, István, a Csdky Gergely Színház művésze. — Nem panaszkodhatok, sok darabban játszottam kedvemre való szerepet tapsban nem szűkölködő nézőtér előtt. A tizenegyedik parancsolatban. Az ügynök halálában és A nadrágban jelentős művészi feladatot kellett megoldanom. Nagyrészt sikerült. Aztán következtek a budapesti szereplés, a televízió meg a kis somogyi falvak tájelőadásai. Hogy mi volt számomra a legforróbb pillanat 1962-ben? Brecht Svejk a második világháborúban című da- dabja bemutató előadásának vége. Mi játszottuk Magyarországon először ezt a színművet, noha a kaposvári bemutatót — nem árulok el vele titkot — igen sokan ellenezték. »Nem érti meg a közönség« — volt az ellenzők érve. Mégis kitartottunk a darab mellett. Minden szereplő nagy gonddal készült az előadásra. És a bemutató végén a közönség szűnni nem akaró tapsa volt a válasz a kétkedőknek. Jól vizsgáztunk. Felejthetetlen pillanatok voltak ... A lottónyertes A postás idegesen járta végig a DÉDÁSZ kaposvári irodájának szobáit. Kereste azt a szelvénytulajdonost, aki a tőle vásárolt előfizetéses lottóval kétszoba-hallos, modern öröklakást nyert Budapesten. »Itt kell lennie, itt adtam el ezeket a számokat« — mondogatta. A bérszámfejtők irodájában is szólt a dolgozóknak, hogy itt kell lennie a szelvénynek, nézzék csak meg. Kosa Zoltánná egyszer csak összecsapta a kedal történt. AZ ELMŰLT ÉV a brigád életében harcot, küzdelmet jelentett. Hogy kik ellen harcoltak ezek a gyereklányok? A legtöbbször önmaguk és egymás gyengéi eilen. Az alakuláskor se Horváth Ica brigád- vezető, se Bölcz Magda, se Vargek Teréz nem volt valami kiforrott egyéniség, de Kereső Katiról, Kiss Katiról és Gyó- csi Bélánéról sem lehet mondani, hogy sugároztak az öntudattól. A brigád tagjainak többsége rakoncátlan, játékos kedvű kislány volt, akik a brigádversenyről még keveset tudtak. Ezek a lányok gyakran maguk is annyira gyereknek tartották önmagukat, hogy néha még azt sem átallották, hogy a gépek között kergetőz- zenek, bújócskázzanak. Amikor nevet kellett adni a brigádnak, ilyeneket mondtak: Legyen »Hét tökfilkó« a neve vagy »Fekete kányák«, »Turista«- vagy »Vidám«-brigád. A művezetőnek köszönhető, hogy végül is elfogadható nevet kapott a brigád. zét. »Ez az!...« Most, amikor fölkerestem, elmondta, hogy a lakást eladták, nem mennek föl Pestre, ők már csak Kaposvárt szeretik. A pénzből autónyeremény- bététkönyvet váltottak. Nagyon bíznak abban, hogy jövőre nyernek. — Az lenne ám az igazi főnyeremény! — mondja az asszony nevetve. — De azért az öröklakás sem volt kutya . A KMTE és a Budapesti Pálma női asztaliteniszezői holtversenyben az első helyre kerültek az NB II-ben. Mivel Budapesten a Pálma nyert, Kaposváron pedig az MTE, a kiírás szerint semleges pályán kellett megküzdeni azért, hogy melyik csapat ‘kerül föl az NB I-be. — Ügy látszott, hogy mi vagyunk jobb formában — mondja dr. Vincze Tihorné, az egyik versenyző —, mivel a mérkőzés előtt néhány nappal győztünk itthon. Bizakodva vágtunk neki a siófoki útnak. A mérkőzés elején 3:l-re elhúzott a Pálma, s előnyét sokáig tartotta. 8:6-ra állt a találkozó, amikor én léptem asztalhoz. Ez volt a döntő mérkőzés. Ha győzök, kiegyenlíthetünk, ha kikapok, akkor a csapat is vesztes lesz. Az első szettet ellenfelem nyerte, a másodikat és. A harmadikban fej fej mellett haladtunk. Ekkor két labdát melléütöttem. Ezzel elúszott az NB I. Hát ez volt az én »forró« pillanatom. Még ma is mérges vagyok, ha rágondolok. De talán jövőre . .. i Fonal László KACAGTAK, JÁTSZOTTAK, gyakran komoly talain- kodtak, nemegyszer beugratták egymást, de versenyeztek. Érezték, hogy szükségük van erre. Nem tudták pontosan megmondani, miért jó a brigádverseny, de csinálták rendületlenül. Akkor sem hagyták abba, amikor komoly megrázkódtatás érte a brigádot, ugyanis egyszerre több tagja is kilépett az üzemből. Végül már csak hárman maradtak: Horváth Ica, Vargek Teri és Bölcz Magda. Azonban egyetlenegyszer sem mondták vagy írták le, hogy a brigád széthullott. Ehel/ett megbízták Icát, szerezzen új tagokat. »Nem baj, ha fiatalok, és tapasztalatlanok, majd megtanítjuk őket dolgozni.« És Ica szerzett. A brigád tagja lett Müller Magda, László Anna, sőt egy lányos képű fiú, Herczeg József is. Alig egy-két hónapja vannak a brigádban, de máris olyan jól érzik magukat, mint eddig sehol másutt. Mi fogta meg őket? Talán ugyanaz, ami Bandi Évát? Ez a kislány eleinte rosszul dolgozott, gyakran hanyag volt. brigád minden tagja arra törekedett, hogy fölemelje a többiek szintjére. Segítették. Gyakran korholták ,iá. Éva néha már meg is haragudott ezért, de amikor férjhez ment, s búcsúzni jött, sírva fakadt, és azt mondta, hogy ami kis ideje van még az üzemben, azt szeretné együtt tölteni 3 brigáddal. Amikor elment, nem volt még mintakép ez a lány, de abban a kis közösségben, amelyben nevetve, viccelődve, néha szigorúan, de mindig nyesegették egymás hibáit, emberebb emberré vált. Javult a munkája, magatartása, együtt fejlődött, ha akart ha nem. a többiekkel. SOK HOSSZÚ HETET, hónapot töltöttek együtt a brigád tagjai, amikor Ica egyik nap ezt jegyezte a naplóba: »Délben odajött hozzánk valaki az ebédlőben, és így szólt: Megértem, hogy a brigád együtt dolgozik, közösen 'zórskozik, de hogy még az ebédnél is egy asztalnál üljön, azt nem értem. Azt feleltem neki, hogy r • •' jy érezzük jól magunkat. Aztán odasúgtam a lányoknak, úgy örülök, hogy már mások is észreveszik, hogy mi együvé tartozunk.« Talán Ica akkor még nem is gondolta, hogy megfogalmazta, mi is volt ebben az évben az, amiben legtovább jutottak. Az együvé tartozás nem mérhető számokkal, mint tervteljesítés vagy az an-— karékosság, de nagy d Sjzéo teljesítménv az. ha b ■különböző, sokféleképpen gondolkozó fiatal elint, addig ho°” esyfelé húz, összetartozénak é»- zi magát a jóért folytatott ha rohan. EZ AZ ELSŐ 4LT OMÄS a szocialista embörtmus kialak’"- tásáTT'-k útján. D= holnap tovább kell léoni. Érmen ezért ez az év vérf nem !s végleges, ir'm-t mutató. fó J 7tatás is a Március 1.5.-brigád taglalnak. hi«ren az esyin-é tartozás ió telni, amelyen állva az ide1* m»,« «rerénv teljesít- TnényeVet rozhatják. Az új esztendőben is gondoskodjon családja biztonságáról! 1963, minden biztosítani ügyben felvilágosítást nyújtanak ALLAWI BIZTOSÍTÓ JÁRÁSI ÉS VÁROSI FIÓKJAI (SS19) Drezda nem felef-t Fények és árnyak Hajókirándulás a Dunán N. s. PORRÓ PILLRRRTOH A darányi óvoda szülői munka- közössége bábelőadásokkal szórakoztatja a kicsinyeket. Képünkön: A gyerekek a Prücsök előadását nézik. & HOLNAP TOVÁBB hanem mindent, amá a brigádSzegedi Nándo'
