Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-24 / 301. szám

Rétfő, 1962. december 24. 5 SOMOGYI NBPLAP Fejlődik a véseiek tehenészete Harminc darabbal növelték állományukat — A tavalyinál kétszerte több tejet fejnek az idén A »KANDI«-BAN friss ta- Dr. Eckert Zoltán állatorvos karmáinyrépa-szeletek pereg­nek a daráló alatt, a motor dübörgését visszhangozzák a falak. Az emberek nem értik egymás szavát, hangjuk el­vész a nagy lármában. A ta­karmányt maguk a tehené­szek keverik naponta. Jól tudják, hogy miből mennyi jár egy állatnak. — Huszonöt kiló darált ré­pa a napi adag, ehhez jön a polyva, a keverék tetejére pedig porciónként hintjük a darát — magyarázza Bóka József tehenész. Most a ré­pát darálja az idős embertár­sával, Lőczi Sándorral. Nyolc fejőtehenésze van a tsz-nek. A takarmány-előké­szítést úgy oldották meg, hogy minden negyedik nap kerül sor egy emberre. Ketten tart­ják a nappali ügyeletet az is­tállóban, s emellett elvégzik a takarmánykeverést is. Há­rom kocsi répát darálnak meg naponta, a takarmányosfoga- tok ide hordják a polyvátmeg a darát, s amikor Hála’ásra kész« az eleség, szétosztják a tehenek között. Rend és tisz­taság van az istállókban, az alom száraz, a trágyát nap­közben elszedik az állatok alól is elégedett, különösen a te­henészek felelősségteljes, lel­kiismeretes munkáját dicséri: — A véseiek szépen gondo­zott állománya példaként áll­hat a környező tsz-ek előtt. Az emberek értik a szakmá­jukat, megtartják az állat­egészségügyi szabályokat, s ha valami rendellenességet észlelnek a teheneken, azon­nal szólnak nekem. Jól isme­rik az állattartással kapcsola­tos tennivalókat A tehenészek szorgalmára jellemző, hogy havi átlagos keresetük sohasem marad öt­ven munkaegységen alul. Min­den igyekezetükkel azon van­nak, hogy a tehénállomány minél gyorsabban fejlődjön, s a tejterme’és mielőbb kikerül­jön a hullámvölgyből. Mert a kifejt tej mennyiségével nem dicsekedhettek eddig s még most sem érték el azt a szin­tet, amelyet ilyen állománytól várni lehet. Illés József mezőgazdász így magyarázza az alacsony fejési átlag okát: — Amikor tavaly tavasszal Vésére kerültem, a tehenészet és általában az állattartás a szövetkezet leggyengébb olda­la volt. Tengőit az állomány, a tagok közül senki sem akadt, aki hosszabb ideig ki­tartott volna a jószág mellett Talán hihetetlennek hangzik, de akkor mindössze kétliteres fejési átlagot tartottunk nyil­ván. Tehát a hatvanhat da­rabból álló állomány éppen hogy csak volt. haszna nem származott belőle a tsz-nek. ÜGY SEGÍTETTEK A BA­JON, hogy a tessék-lássék módon dolgozó tehenészeket hozzáértőbb és szorgalmasabb emberekkel cserélték ki, és a kifejt tej minden literje után prémiumot adott a tsz a fe­jőknek: a tervezett mennyi­ségig 10, azon felül pedig 50 fillért. Hamarosan megmutat­kozott az eredmény. A nyolc ember gondosan ügyelt a te­henek pontos etetésére, az utalványozott takarmánnyal úgy gazdálkodtak, hogy az minél több tejben jelentkez­zék. A prémiumot negyed­évenként fizették ki. Bóka Jó­zsef például az egyik negyed­év végén több mint 700 fo­rintot kapott. Tavaly egész évben alig több mint 120 000 forintot, az idén november végéig negye -1- millió forintnál is több tej- pénzt fizetett a Tejipari Vál­Somogyudvarhelyi asszonyok »A somogyud­varhelyi szövetke­zetei az asszonyok mentették meg, az asszonyok emel­ték ki abból a sok bajból, amely egy­két éve még a leg­gyengébbek közé húzta le ezt a gazdaságot...« — hallottam nemrég. Ezek a szavak in­dítottak útnak. El­mentem, hogy ta­lálkozzam, beszél­gessek a somogy­udvarhelyi asszo­nyokkal. Hideg volt, a déli órák­ban is alig enge­dett föl a fagyos föld. Kopogtam az ajtókon, de nem találtam otthon azokat, akiket ke­restem .. .• — Dolgoznak most Is — mond­ták az irodán, s elégedetten tették hozzá : — Nem, nem a kukoricát törik, azt tegnap be­fejezték. Hordják a trágyát, a répaszeletet... Megnéztem az iskolában az lalat a termelőszövetkezetnek. . egyik osztálynaplót. Negyven AJÁNDÉK F" is piros motorkocsit ka-! fáradságtól. S noha a tervet nnf# n fin prrl rt c/í/ri ifi«- m.ri v rlo/o/oon Jo/oy 1A_A-% ni poíf a Gazdasági Kis­vasút balatoni enyvési üzem­egysége. Mintha nem is igazi vonat lenne. Ha az utas nem tudná, hogy ezzel kell mennie, talán kedvet érezne ahhoz is, hogy meglökje a kezével, mint a gyerekek a kisvonatot a karácsonyfa alatt — hadd guruljon... Ilyen szép és ké­nyelmes kocsi még sohasem járt a Nagyberek falvaiban. Egy csapásra meg is hódítot­ta az utasok szivét. Dicsérget- ték, szívesen ültek le kényel­mes fülkéiben a bőrülésekre. Az, hogy fapados jeggyel párnáshoz hasonló kényelmet nyújtó kocsiból nézhették az elsuhanó tájat, méltán keltette föl bennük azt az érzést, hogy gondolnak rájuk, a kisvasút utasai számára is kellemessé igyekeznek tenni az utazást Csakhamar dönteni kellett már december 14-én teljesí­tették, mégsem adják fel a ku­korica és a répa megmenté­séért folyó küzdelmet... Hát ezért vonult műhely­színbe a piros motoros ... Hogy a sámsoniak mit szól­nak ehhez? Azt mondják, megértik, hogy miért volt er­re szükség. A megértést elő­segítette, hogy jól tudják, mi az, hóból elölcaparni a fagyos répát, a hóixtl borított földről elszállítani a kukoricát. Hi­szen maguk is küzdöttek az időjárás szeszélyeivel. Tekin­tettel voltak hát a vasutasok­ra, s lemondtak a kényelem­ről. .. A vasutasoknak jól esett a szolidaritás, s elhatá rozták, hogy karácsonykor meglepik a sámsoniakat, s ismét forgalomba helyezik az ajándék-motorost. Néhány nap­ttrról, hogy az új motorkocsi ünnep előtt a műhel­o melyik útvonalon közleked­jen. Horváth József állomás­főnök úgy határozott, hogy a kis motorost, a somogysámso- niakn-k adja, mert — úgy­mond — ők a legrendszcre- tőbb utasok, óvják a kocsik be rendezését. A sámsoniak rendkívül örültek ennek, s úgy vigyáztak a motorosra men két kocsi fára, mintha a sa'á^'nk lett volna. ömük azonban nem so­káig tartott, mert egy­szer cs^k leállították a motor­kocsit. Ez akkor történt, ami­kor elérkezett az őszi betaka­rítás ideje. A cukorrépával és kukoricával megrakott szerel­vények kiszorították. A kis motoros ugyanis két. szeméki- kocsin kívül nem vihet mást. Utána nem akaszthatn-k sem teher-, sem postakocsit. Enél­kül vedig, amikor a havas földön még tonnaszám vár szállításra a répa és a kuko­rica, közlekedni nem lehet, mert az időveszteséget okozna. Ilyenkor nem a. kényelem ha­nem a betakarítás a legfonto­sabb. A kisvasún szerelvé­nyek bálnáitól estig szakadat­lanul hordták a terményt, sok­szorosát szá11!ti*k a ta’-a.k’i viennzdsánnek. Minden mun­kás három rácot dolcozik s cs"k egyet pihen. Fmdket- másikat elnnomja az álom a A Sogresrll Smoclálin Otthon élei moxf’SVPxetői gyakornoknak kimondottan c*ak írettségi- v-tt I -énvt keret fölvételre. Fizetés 9'>0.— Ft Jelentkezni személyesen vagy irfisban az otthon vezetőjénél ________(3224) m ester már fölkészítette a kis járművet, hogy amikor elhal kitt a berekben a tehervona­tok kerekeinek zakatolása előgördülhessen a színből. Ioaz, egy-két nap múlva újra le kell állítani. Addig nem járhat, amíg a betakarítás be nem fe eződik. A vasutasok mdpis bevonták a forgalomba mert kedveskedni alcarnok a *áme~n’'cknak. Köszönetük. el­ismerésük és megbecsülésük jeléül Es ezt. amikor majd a kis vlros motoros nekiered a ber­ki világnak, talán a sámsoniak is megérzik... Szegedi Nándor Igaz ugyan, hogy az év első felében harminc darabbal nö­velték tehénállományukat (az azért járó. darabonként 2500 forintos kedvezmény elszámo­lását a napokiban kérték a marcali bankfióktól —, de még így is szembetűnő és eli­smerésre méltó javulás. — Megfelelő dolgozók gon­dozták a jószágot, s a tava­lyinál több, jobb minőségű, jól előkészített takarmányt kaptak az állatok. A gyengén tejélő egyedeket kiselejtez­tük, és hozam szerint csopor­tosítottuk az állományt, hogy pótabrakka! fokozzuk, és egy szintre eme1 j ük a különböző teljesítményű tehenek tejter­melését. Így értük el az ered­ményt — summázza vélemé­nyét a mezőgazdász. Wibler László tehenész a tavalyi és az idei fejők mun­káját hasonlítja össze: — A múlt évben, ha az is­tállóban áramszünej volt, ha­zamentek a tehenészek, és el­maradt az esti fejés. Most ilyen esetben lámpát hozunk otthonról, és azzal világí­tunk. de kifeiiük a teheneket. MOST MÁR CSAK ARRA KELL ÜGYELNI, hogy az ellés előtt álló teheneket el­különítve, megkülönböztetett gondozásban részesítsék. Ha ezt is megteszik a véseiek, könnyen fokozhatják a tejter­melést, hiszen az alapot meg- eremtették erre. Növelték állományukat, hozzáértő te­henészek vannak az állatok mellett. Újévig etetnek répa— polyva keveréket és réti szé­nát, azután felbontják a si­lót, s mellé pillangós szénát kapnak az ágatok. Csupán helyesen, takarékosan kell gazdálkodni vele, nehogy vá­ratlan takarmánvhiány törje ketté ezt a szén feilődést. három gyerek közül huszonöt­nek kubikos az apja. Távol ál Bencsik Józsefné. falujától, családjától. S ez jel­lemző az egész községre : alig van olyan férfi, aki ptthon dolgozna ... Így a nők vállán nyugszik a nagyobb teher. — Igen, az asszonyok emel­ték föl a szövetkezetét — erő­sítette meg értesülésemet Var­sányi Ijijos párttitkár, Komló- sí Miklós elnök, Kismarton Vince elnökhelyettes. Megtud­tam tőlük, hogy 1960-ban mér­leghiányuk volt ; hogy tavaly huszonnégy forint helyett csak húszat oszthattak ; s hogy az idén meglesz a tervezett hu­szonhat forint. Az előleget minden hónapban kifizettél!, a földeket minden eddiginél job­ban megmunkálták. A helyes premizálás az egész tagságot jobb munkára serkentette. Az Hemcsz Ferenc ’ asszonyok vállalták a tenniva­GÉPJÁ 't MŰ-TUE UDONOSOK, F1G VELEM! Január 1-én esedékes a kötelező gépjármű- szavatossági biztosítás 1963. évi díja, és január 31-ig pótlékmentesen fizethető be. Magánszemélyek tulajdonában levő gép­jármüvek kötelező szavatossági biztosítá­sának évi díjai személy gépkocsi után motorkerékpár után (oldalkocsival is) háromkerekű gépjármű után rokkantak háromkerekű ‘árműve után 460 Ft 100 Ft 300 Ft g*Pj< 10 Ft Felvilágosítást fiókjaink adnak. ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ Kiss Venűelné a tűzhely mellett. lók oroszlánrészét. Jövőre százhatvan holdat fogú.: k ön­tözni ; a nemrég elkészült nyolcezer férőhelyes baromfi­nevelőben ott csipog az első csoport apró jószág ; 19G3-ban legalább tizenkétezret adnak piacra, s kialakítják az ötszá­zas törzsállományt. A hoza­mok növelése a legfőbb cél, többé egyetlen szem burgonya sem kerülhet trágyázatlan földbe... Amikor leszállt az alkony, újra kopogtam az ajtókon. Kiss Vendelné a tűzhely mel­lett keverte a készülő levest. Tekintete mosolygós, könyvé­be kétszáznegyven egység van bejegyezve. — Volt idő, amikor néhá- nyan azt mond­ták : mi a csudá­nak töröd magad. Megesett az is, hogy apróbb sé­relmek miatt én is úgy beszéltem, hogy nem megyek többet. De hát az csak üres szó volt, meg se tudnám állni, hogy itthon tétlenkedjem. Belekóstolt a le­vesbe, jónak ta­lálta. — Az egész na­pos kinti munka után elkel egy kis meleg étel... ... ölébe ejtett kézzel ült a kony­hában Bencsik Jó­zsefné. Anyja ké­szítette az este­bédre valót. Egy megtisztított, fel­aprított csirke várt a tálban sor­jó dolog ? — kérdezte rám sze­gezve tekintetét. — Az, hogy megbecsülik a szorgalmasokat.. Munkaegységeinek arányában, például mindenki kapott szal­mát, de először azoknak szál­lították haza, akik a legdere- kasabban vették ki részüket a munkából. S ez, higgye el, ser­kenti azokat is, akik még hú­zódoznak ... ... Koósz Béláné csöndes* kevés szavú asszony. De kevés szóból iá sokat érthet az em­ber. S annyi mindent elmond­hat valakiről egy kockás isko­lafüzet ! Koósz néni öreges, szálkás betűkkel mindig ponto­san följegyzi, hogy milyen munkát végzett aznap. »Janu­ár : trágyahordás, faülte­tés ...« Itt még ritkábbak a sorok, télen kevesebb a mun­ka. Aztán hónapról hónapra szaporodnak a bejegyzések: kukoricaforgatás, pétisózás-, vetés, burgonyaválogatás, sa- rabolás, munka a kőműves mellett, paradicsomul!'’tés, borsószedés, kévehordás, von- tatórakás, baromfiéinál... Egy dolgos év munkás hétköz­napjai tárulnak föl előttem a füzet lapjait böngészve. Koósz néni sehonnan sem hiányzott, ahol dolgos kézre volt szük­ség... ... Mikor meghallottam, hogy a huszonhárom éves Csizmadia Gizinek háromszáz- negyven munkaegysége van, azt gondoltam, hogy egy jól megtermett, erős lánnyal fo­gok találkozni. Mi tagadás, meglepődtem filigrán termete és kislányoson mosolygó arca láttán. Nem csodálom, hogy a balatonboglári öntözési szak­munkásképző tanfolyamon- —■ ahol («ycdül ő képviselte a női nemet — nem akarták el­Egy dolgos év munkás hétköznapjairól beszél Koósz Béláné füzete. sara. Eeszélgetní kezdtünk. A rö­vid nappalokról, a brigádjuk területén oly szépen sikerült burgonyatermésről s arról a kétszázharminc munkaegység­ről esett szó, amelyet az idén teljesített. — Ahányszor csak krumplit rakodtak, én mindig ott vol­tam. Hej, de sok zsákot meg­emeltünk az asszonyokkal! Nem vallottunk szégyent a fér­fiak előtt. Nem kérdeztem, magától mondta el, hogy elégedett. Hogy rendet tartanak a veze­tők, s aki dolgozik, az ma már nem panaszkodhat — És tudja, hogy mi a nagyon l®! |jl . . Afg ■ . '; (3216) Csizmadia Gizi. hinni, hogy ennyi egysége van, és hogy megbecsült munkacsa­patvezető. — Jövőre elkerülök a csapa­tomtól. Furcsa lesz majd ... De széli; végeztem el a bala- 'ári tanfolyamot, hogy az öntözőberendezést szaktu- lOidelkezö ember ke­zelje. Rám ott lesz szükség... — Sajnáljuk, hogy elmegy tőlünk Giziké — szólt közbe a szomszédasszony, Mester Jó­zsefné —, mert igen jó csapat- vezetőnk volt. — A fiatalokat mindig a ne­hezebb, az idősebbeket meg a könnyebb munkára irányítot­tam. Gizi az egyetlen tsz-tag lány a faluban. Amíg arról beszélt, hogy mennyi-re szereti munká­ját, s hogy mennyi kiaknázat­lan lehetőség van még a szö­vetkezetben, arra gondoltam, hogy de jő lenne, ha sok-sok ilyen Csizmadia Gizivel dicse­kedhetne az udvarhelyi és a többi szövetkezet... Késő volt mái-, amikor el­búcsúztam Somogyudvarhely- től. Kopogott a fagyos föld, némely ablakban már kihúnyt a fény, nyugodni tértek az em­berek. Hallani véltem újra j »Ezt a szövetkezetét az asszo­nyok emelték föl.« Örültem, hogy megismertem őket... Vörös Mártii

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom