Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-02 / 282. szám
90WIOCT1 NfiPl,A* 8 Vasárnap, IMS. körútra idult a siófoki MHHiáüítás 34 tabló, tengernyi kép, rajz, elismerő oklevél alkotja a Magyar Honvédelmi Sportszövetség siófoki járási elnökségé- 'nek azt a kiállítási anyagát, amellyel a rendezők képet akartak qdni a honvédelmi munka tartalmáról, szépségé- ről. November 7-én nyílt meg a kiállítás a Siófoki Községi Tanács székházának folyosóin. Mit tükröz az ötletesén ösz- szeállított kiállítás? Egy kis ízelítőt a Magyar Honvédelmi Sportszövetség siófoki járási elnökségének életéből. Szerényen hirdetik a táblák, a grafikonok, a képek és a feliratok, hogy ebben a járásiban jó munkát végez az MHS. 1960-ban, majd 1961-ben a gépkocsivezetők kiképzésében országos második helyezést értek el, az ösz- szetett honvédelmi versenyek országos döntőin a járás csapata több ízben végzett az első helyek valamelyikén. — Az volt a célunk, hogy a kívülállókkal — főként a fiatalokkal — megismertessük, hogy mit akar és mit tesz a Magyar Honvédelmi Sportszövetség — mondotta Vértes Imre járási elnök. Nos, a kiállítás rendezőinek sikerült úgy összeválogatni az anyagot, hogy hü tükörképet mutasson az MHS-munkáról. A látogatók nemcsak a járási MHS munkáját ismerhetik meg, hanem a megyei szövetségét is. Láthatják, hogyan folyik a sorköteles fiatalok gépjárművezetői kiképzése, hogyan dolgoznak az MHS repülői, ejtőernyősei, rá- diótávirászai, miként száguldanak a kitűnő somogyi motorosok vagy a szintén MHS-tag Szabó II. László, a világhírű motorversenyző. — Szívesen engedem fiamat ezentúl az MHS-be — így vélekedett egy környékbeli tsz-dol- gozó, s ezt írta be a látogatási könyvbe is. — Ne csak a Járási székhelyen, hanem a kis falvakban is mutassák be a kiállítást — ez a véleménye Horvátii József kötcsei lakosnak. Az MHS járási elnöksége a siófoki siker nyomón elhatározta, hogy körútra indítja kiállítását. Azóta már Balaton- szabadiban is sok százan láthatták, és hamarosan eljut Szólódra, Kölesére is, utána pedig valószínűleg a járás valamennyi községébe. Bizonyos, hogy a kis falvakban éppolyan sikere lesz majd, mint Siófokon volt az első héten, amikor több mint kétezren tekintették meg. V 3skőlásj3k asifJatf álz a — Ki hozott régészeti bejelentést? Akad jelentkező szép számmal. Először egy szőke fiúcska, Karsai Gyula VI. osztályos tanuló számol be. — Ezerfd- lencszázhar- mincháromban, a földút javításakor a Toldi- szőlőnél nyolc sírt meg koponyákat találtak. Ezerkilenszáz- hattoan meg hat fekete márványdarabot. Ezeknek fejsze alakjuk volt... — olvassa jegyzetfüzeiéből. Az öregektől hallotta és lejegyezte. Még egy kis térképvázlatot is hevenyészett: »Ez itt a domb, ez itt a dűlősairok...« S a szakköri napló egy újabb, feltehetően gazdag lelőhely pontos leírásával gyarapszik. — Jól van, Gyuszi, szépen dolgoztál... Hoppár Sándor, az Andocsi Általános Iskola igazgatója nem fukarkodik a dicsérettel. Kis tanítványai, az iskola helytörténeti-régészeti szakkörének tagjai gyakran rászolgálnak erre. Lelkesen, odaadó szenvedéllyel vesznek részt a foglal9 a szakszerű munkálatok során ritka becses, népvándorlás kori női sír került felszínre korabeli eszközökkel, dásztár- gyakkaL A fiatal régész értékelte a gyerekek lelkesedését. Előadást tartott nekik a régészet feladatairól; kirándult velük az ásatásokhoz, és »segéd- régészekének titulálta őket. Ez még csak növelte ezeknek a kedves, romantikára vágyó kisdiákoknak a büszkeségét. S jöttek a bejelentések. Egy domb déli részén településnyomokat, északi oldalán egy ka- ponyát találtak. Faldarabok, kövek, csontmaradványok: megannyi emlékei a múltnak, a történelemnek. Hát hogyne vezéséről, s följegyeznek mindent, amit a szájhagyomány megőrzött. — Hogyan használják fel az anyagokat? — Részt veszünk a megyei tanács és a múzeum néprajzi és nyelvjárási pályázatán három témával; kiállítást rendezünk, és szeretnénk elkészíteni Andocs tudományos igényű helytörténetét — tájékoztat az iskola igazgatója. Ahogy a padokban ülő ragyogó szemű és lázas izgalommal búvárkodó gyerekeket nézem, semmi kétségem sincs afelől, hogy értékes munkát végeznek. Sok anyaguk összegyűlt már, hiszen csak egyet»...meg koponyákat is találtak...« Karsai Gyuszi régészeti bejelentést hozott. kozásokom, ,át lehetne kutatni velük talán az egész határt.., Andocs régi település. Temploma a XVI. századból való, s a határában feltárt leletek arról tanúskodnak, hogy mór az időszámítás előtti évezredekben is lakott terület volt. Többször folytattak ásatásokat erre; legutóbb a Rippl-Rónai Múzeum régésze, Draveczky Balázs indította meg a feltárási munkákat éppen az andocsi iskolások bejelentése nyomán. Nézegetjük a szakköri naplót. Egy szeptember 17-i bejegyzés szerint »két csont áll ki a földből«. Értesítették a múzeumot, A helytörténeti szakkör. Hoppár Sándor igazgató, a szakkör tője egy érdekes leletről magyaráz. Mit ken tudnunk az andocsi templomról* lelkesednének ezek a gyerekek, s hogyne büszkélkednének, amikor ők találták meg az ország egyik legértékesebb, állati csontból készült nyílhegyét?! A múzeummal állandó kapcsolatot tartanak, és a szakkör tagjai nem fecsegnek. Űrzik, féltik a feltételezhető lelőhelyeket, s csak egymás között, csak a szakköri foglalkozásokon beszélnek róluk. Igen szerteágazó területen dolgoznak. Helytörténeti csoportjuk Andocs gazdasági múltját kutatja, azt, hogy milyen eszközöket használtak régen a szántóvetők; hol van hagyomány tartó falusi konyha; milyen emlékek találhatók a község iparában (pL szövés-fonás, mézesbábkészítés). Notesszal ceruzával látogatják az imerősöket, rokonokat. Megérdeklődik, hogy mit tudnak az öreg-hegy, a Gsirip utca elnelen foglalkozáson mennyi érdekes adatot sorolnak el. Tö- rőcsik Gyula VIII. osztályos az andocsi templomról írott forrásokat jegyzeteli. Moós Károly és Horváth Sándor hetedikesek népdalszövegeket gyűjtöttek. Ezek közül az érdekesebb variánsokat később magnóra énekeltetik a »lelőhelyen«. Az ablak felőli padsorban kislányok hajolnak egy szabadtűzhelyes konyha rajza fölé. Ök is néprajzi kutatást végeznek. Nagy Erzsi följegyzi mindazt, amit az utcák elnevezéséről tart a hagyomány, Máza Júlia pedig egy házi szövőgépről hozott vázlatot. Szép vállalkozás az andocsi pajtások helytörténeti és néprajzi munkája. Szép és érdekes — főleg nagyon hasznos — időtöltés lenne mindazoknak is, akik követnék példájukat Wallinger Endre AAT egmozdult, úgy érezte, tennie kell néhány lépést, aztán mégis ülve maradt. Az apja nem szereti, ha járkál. i— Rossz nézni, ahogy kutyagolsz itt le-föl, mint egy rab, nincs bezárva az ajtó — szokta mondani. — Mit spekulálsz folyton? A végén olyan tudományos leszel, nem tudod megkötni a gatyamadzagod se. — Most már nem szólna érte, érezte, de olyan élesen ötlött fel benne a» régen mondott goromba szó, ülve maradt. Lesöpörte nadrágjáról a cigarettakamut. — Ügy ülök itt, ünneplő ruhában, mint egy vendég — gondolta. Az apja tasla kalapban, vállához gyúródott kopott kabátban, mint hétköznap mindig. Nézi csontos, barázdált arcút. Kreolbarna télen is, mintha a nap örökre lebarnította volna, nyilván azért, mert nem napozni görnyedt a sugarai alá. Nyugodtan ül, szinte idege.sí.'ő lassúsággal mozdul. Se a:lm ez. Idegesíti a csőn i is. — Mintha mindig itthon lennék, vagy soha nem lettem volna itt Hallgat az öreg. Nincs mondanivalója, nem is kérdez. Pedig nem látszik, hogy haragudna. Beszélni kellene valamiről, a munkámról, az emberekről, akikkel együtt dolgozom, arról, hogy nem sétálgatás az élet a városban sem; nem azért mentem el, mert a flaszter szebben kopog, mint a puszta föld. Tudja. Valami másról... Feszül benne a csönd, pedig az anyja beszél, halk hangom, szinte megállás nélkül. Tudja, hogy nem figyelnek rá, de attól fél, vitatkozni fognak, mondja szaporán. Mintha erősen gondolkodni akarna, és a csöndet akarná, figyelme görcsösen megkapaszkodik egy-egy szavában. Feszülő idegekkel próbál kitérni. — Veri a feleségét, rossz ember lett. Van ilyen. Férjhez ment, nem ment férjhez. Kit érdekel? — Nézi, amint ütemesen hajlongva gyúrja a tesz-- tát. Néha roppan az ujja. 4 z apját szeretné hallani. — Hogy mondta? — Megvagyunk, fiam. Dolgozgatunk. Az öregek is élni akarnak, ki tudja, miért. Megcsináljuk azt a nagyüzemi gazdállu>- dást. Vannak, akik bár soha nem kapáltak, jobban értenek hozzá, mint mi, és látják benne, amit mi még nem látunk, amit ígér; a fiatalok megértik, csak úgy megértik, ez a fejlődés útja, helyeslik és elmennek, mi, öregek megcsináljuk. Nem tudott mit mondani erre, hirtelen nem érezte az igazát, amit annyiszor elmondott, mielőtt elment. Solcat vitatkoztak akkor. Az apja először dühöngött. — Mit akarsz? Ünnepelni? Nincs szakmád, tróger leszel csak, minek mennél ? Kevesebb munka kell? Többet vállalok! Szórakozni akarsz? Fejlődni?... Nemcsak ez az útja. Paraszt vagy, mindig az is maradsz, alcárhogy öltözöl, feszítesz; helikopterről, ezer ember között is meglátni rajtad, akkora lábad van, ha főbe lőnének, állva maradnál. Soha nem alcar- tam, hogy úgy élj, mint én. Taníttattalak volna, ha tehetséged lett volna hozzá. De nem tudod megjegyezni mások gondolatait azzal a nagy kupec- ésszel. Próbálta nyugodtan megmagyarázni, jobb lesz. A tsz nemrég alakult, gyenge még. Tegnapról holnapra lehet csak megélni itt. Fiatal, jobjp életet is képes kiharcolni magának. Kinek lenne érdeke, hogy a rosszabbat válassza? Szakmát tanul, jól fog keresni, jobban tud majd segítem is. Az apja nem látta be, hogy ez így igaz, ő mégis elment. A z egymás után szívott ci- qarettáktól enyhe szorítást érez a halántékán. Hallgat. Elhalványodtak az érvek. Tudja azt is, az apja belátta azóta, neki igaza van, azért nem beszél róla. — Mit mondhatna? Ha nem vállalom mellettük, kár a szóért. Az apja bort tölt. Koccint vele. Áttetsző tiszta a bar. Magasra tartja a poharat az ablak felé: vörös és aranysárga, mint a láng, olyan fényes. Eszébe jutott, egyszer azt mondta, ha ebből a kadarból annyit innék, hogy borkő zö- rörme a fejemben, akkor se fájna tőle, olyan egészséges. Az öreg nagyot nevetett ezen. Az anyja megragadta az újabb témát. — Nem is tudod, apádból bormester lett a tsz- ben. Érti is a módját. Rábízták az egész termés kezelését. A szőlő telepítésében is az ő tanácsát kérik. Telepítenek, öt- ven-hatvan hold is egy darabban, mind kadar vagy rizling, nem úgy, mint a mi időnkben, amikor minden fajtából ültettünk egy kicsit azon az egy holdon. Az agronómus solcat ad apád véleményére, tudod, beismeri, hogy ő jobban érti ezt a földet, tapasztalta, hol melyik fajta szőlő vagy gyümölcs szeret jobban. És tudod, mit csinál ? A többiek látják, ő tudja legjobban a dolgokat, ő meg vénségére elkezd tanulni. Este nemhogy lefeküdne, eleget kapadozik napközben, ráférne a pihenés, mkiül szak- könyveket olvasni. Fél éjszakákat átvirraszt. Az agronómus- sal aztán megbeszélik, az a valóságban is látta már azokat., amik a könyvekben le vannak írva. Az ablakrámák között fehér szalagban fut be a fény, finom porszemek kavarognak benne, a cigaretta füstjét belefújja. — Megtalálta a helyét az öreg. Ügy látszik, mégsem lesz olyan nehéz ez az új élet. Örült ennek. Nem panaszkodnak. Nem kell hát tépelődnie, mi lesz velük nélküle. Belül, egészen elhatárolódva ettől a kérdéstől, valami csalódásfélét is érzett. Számtalanszor bizonygatti, el kell mennie, mindannyink érdeke, és ebben a pillanatban az elmenés indokolatlanul csak önzésnek tetszett. Halványan felötlött benne a megsejtés: itt most tulajdonképpen olyasmi történik, aminek eredménye lesz az is, hogy a fiataloknak nem kell életérzésük alapján a városokba vágyódni, olyan lcömyezetet teremtenek, ami majd megfelel igényeiknek. A pohár után nyúlt. — Eh! Mások se gondolkodnak ezen. Én nem lettem volna első az elmenésben! Az órájára nézett. Indulni kellene, sötétedés előtt nem érek oda. Igaz, a sötétség nem számítana.,, Minthá még mondania kellett volna valamit. Fészkelődön. Már nem figyelt a csöndre. Fölkelt, és lassan járkálni kezdett. D úcsúzáskor pénzt akart adni az anyjának. Nem fogadta el. — Nincs rá szükségünk még, fiam, majd ha kidőlünk a munkából — mondta. De így ... Hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát. Az anyja vigasztalni próbálta. — Én tudom, hogy szeretnél segíteni, de ha apád megtudná ... Tudod, milyen nyakas. Majd máskor. Ha jobban kell. Van helye nálad is. Ki érti ezt? Nem vagyok én idegen. Ez nem ajándék. Nekem ez kötelességem lenne. Mások örülnének, ha ... Próbálta fékezni dühét, ne lássák. Zörgött a kavics a motor kereke alatt. A fasor árnyéka keresztbe feküdt az úton, egyenletesen futott alá. Mit csinálhatnak most? Az öreg hallgat. — Az álla görcsösen összeszorult. Ráhúzta a gázt egészen; a moto-r megfordult, hűvös szél kapaszkodott bele, fütyült a füle mellett, összehúzott szemmel nézte az utat. Bittó István Hová lett a „Nina II.**? Egy 11,5 méter hosszú, 30 tonnás vitorlás hajó — pontos mása annak, amely- lyed Kdkwnbusz Kristóf tette meg felfedezőútját — október 10-én a Kanári- szigetekről a Bahama-szige- tekre indult. A hajó kapitánya Carlos Etayo nyugalmazott spanyol tengerész- tiszt, legénysége pedig öt spanyolból, egy franciából és egy amerikai riporterből áll, ez utóbbi megírja az út történetét a Saturday Evening Post számára. A hajósok nem vittek egyéb fölszerelést magukkal, mint azt. amit annak idején Kólóm busz is használt, tehát nincs rádiójuk, és navigációs eszközeik is egészen primitívek. A »Nina II,«- nek karhű ruhába öltözött utasaival már meg kellett volna érkeznie a Bahama- szigetekne, de egyelőre nyoma veszett Az összetört kerámia Pénteken délután egy kézirat feküdt a szerkesztő asztalán, egy hír, mely szerint »A népi kerámia története címmel Kresz Mária keramikusművész tartott előadást az Agyagipari Hisz munkásakadémiáján«. A szerkesztő asztaláról a nyomdába került a kézirat, ott kiszedték a szöveget, kinyomták az újságot, s szombaton reggel eljutott a lap az olvasókhoz meg a szerkesztő asztalára. És a szerkesztő hiába kereste a kerámiáról szóló előadás hírét Nem találta a lapban. A kerámia alighanem összetört, és csak a csengése maradt meg. Szép dallamos hangja futott tova egy kissé gúnyosain. Mert megjelent a hír, e szerint nem a népi kerámia, hímem »A népi lyvränek története címmel tartott előadást a keramikusművész.« Ezek után az sem terme csodálni való, ha legközelebb arról jelenne meg hír, hogy egy korrektor a vegyszeresi gyomirtásról tartott előadást a Kaposvári Nyomda dolgozóinak. az olasz televízióban Nagyszabású botrány robbant , ki az olasz televízióban. Csü- ; törtökön az egyik legnépsze- « rűbb tarka műsor, a Canzonis- simta adásában csak a műsorban szereplő dalokat sugározták a jelenetek nélkül. A Canzonissi- ma igen nagy sikerű adás Olaszországban, mivel a közönség is részt vesz a játékban, ! szavazataival eldönti, melyik az ' év legsikeresebb slágere, ós a \ legszerencsésebbek az újévi , sorsoláson nagy összeget nyernek. i A csütörtöki adás elmaradt \ jelenetei közül az egyik az épí- ; tőipari vállalkozókat gúnyolja < ki. A kérdés most a közvéle- ' mény érdeklődéséhek homlok- < terében áll, mivel Rómában - most folyik az építomunkások : sztrájkharca. Vélemények sze- \ rint a televízió ezzel nyíltan I megmutatta, hogy a 'kapitális- \ tákat vészi védelmébe. Az Unitó .pénteki száma egész oldalon foglalkozik a botrány- ’ nyal. Sok helyütt gyűléseiket j rendeztek, s ezeken tiltakoztak \ az emberek a népszerű adás elmaradása, a televízió vezetőinek magatartása ellen v Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: fVIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1 A. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉPLAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem érzünk meg, és nem adunk vissjza. Terjeszti: a Magyar Előfizethető a helyi posiahi^af^löknái és postáskézbesítőknél. Előfizetési dij egy hónapra 11 Ft Készült a Somogy nv .»>mdaipari Vállalat kapósv miőbe^ Kaposvár. Latinka ö. u. 6. /
