Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-24 / 301. szám

Hétfő, 1962. december 24.

3

SOMOGYI Nfil»LAH

U gy hónap telt el azóta, hogy befejezte munkáját pártunk VIII. kongresszusa. Megyénk dolgozói is nagy Várakozással és érdeklődéssel tekintettek^ a kongresszus e'é. Azóta mindenütt tapasztaljuk, hogy az emberek nagy figyelemmel vitatják meg és tanulmányozzák a kongresszus dokumentumait. A vélemé • yek alapján örömmel állapíthatjuk meg, hogy a munkások, a parasztok, az értelmiségiek — a dolgozók döntő többsére — egyetért a kongresszus határozataival, bízik a pártban, helyesli 1 politikáját. Érzik és tudják, hogy pártunkat a jövőben is az a nemes törekvés vezérli, hogy szebbé és boldogabbá tegyük minden em^er életét.

Mi, somogyi küldöttek, akik abban a megtiszteltetésben részes"’ltunk, hogy a megye kom-, munistáit képviselhettük a kongresszuson, igaz szívvel és lelkesedéssel szavaztuk meg a kongresszus határozatait.

E kongresszus történelmi jelentőségű pártunk és népünk életében: megállapította, hogy hazánkban befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását. E szerény mondat hatalmas eredményeket takar. Fe'szaba- badulás utáni fejlődésünk fontos szakasza zárult le azzal, hogy egész népgazdaságunkban uralkodóvá lettek a szocialista termelési viszonyok.

Hallatlanul nagy siker ez sokat szenvedett népünk életében. Népünk legjobbjai már hosszú idők óta álmodoztak és küzdöttek a jobb, szebb és boldogabb, emberibb életért. Tapasztalataink szerint megyénk dolgozói nagyra értékelik e nagyszerű szocialista vívmányokat. Tudjuk, akad még olyan ember, aki lebecsüli, | kisebbíteni igyekszik e nagy jelentőségű tényt, ez azonban semmit sem változtat annak történelmi értékén. j

U angsúlyozta a kongresz- szus, hogy eddigi győzelmeink forrása és alapja a párt helyes politikája volt, amely egyetértésre talált a dolgozók minden rétegénél. Pártunknak sikerült kialakítani a kölcsönös bizalmon nyugvó alkotómunka légkörét. A közel- _ múltban megtartott megyei pártértekezletünk is megállapította. hogy mi is ennek köszönhetjük figyelemre méltó eredményeinket, s azokra joggal lehetnek büszkék megyénk dolgozói.

A kongresszus fő mondanivalója az volt, hogy tegyük teljessé a szocializmust, gyorsítsuk meg és fejezzük be hazánkban a szocialista társadalom fölépítését.

A munka tehát nem ért véget, nem fejeződött be, ellenkezőleg, fokozni kell ütemét, lendületét. Mindenkinek le kell vonnia a kongresszus határozataiból a szükséges következtetéseket saját munkájára és magatartására vonatkozóan. Állandóan tanulmányoznunk kell a kongresszus útmutatásait, hogy egységesen értelmezhessük a párt politikáját, és felléohe^sünk a jobbról és balról jelentkező torzítások ellen.

Az elmúlt időszakban többször tapasztaltuk, hogy néme lyik elvtársunk önkényesen kiforgatott és saját szája íze szerint értelmezett bizonyos elvi, politikai kérdéseket. A me • gyei, járási és városi pártbizottságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy minden alap- szervezetben, intézménynél és tömegszervezetben helyesen értelmezzék a ,kongresszus határozatait, és egységesen munkálkodjanak céljainak megvalósításán. Nem lehet egyetérteni azzal, hogy egyes párttagok nyíltan vagy burkoltan szektás, dogmatikus módon lépnek föl bizonyos kérdésekben. Például ellenzik a párton- kíviiliek vezető funkcióba állítását. Mások odáig elmennek, hogy nemesvszer nyíltan kö- zépoaraszt~e1leneoiságet tanúsítanak, ahe'vett. hoey az emberek megítélésékor a végzett munkát vennék értékmérőnek.

A vártban senkinek sincs joga ahhoz, hogti külön elméleteket ovártsen. és öviemen járjon el fontos kérdésekben. MiváonH egyetért azzal, hogy tovább kell erősíteni a várt és a tömerok közötti kapcsolatot. Hiba azonban, hogv némelvek nem i útnak tovább ennél, mert nem Hídnak kelljen még a közvetlen körnvezetükhen dolgozó emkeveArhen sem Ez az óira. hogv az ilven köríVlménvek között dolgozók elkeseredetten

L, VEZET

írta: NÉMETH FERENC, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának első tit’ ára

azt mondják, milyen jó volna, ha a párt politikáját mindenütt úgy hajtanák végre, ahogy azt a Központi Bizottság kidolgozta. El kell gondolkodni az ilyenfajta megjegyzések hallatán. Nem szabad, hogy a párt helyes politi'-á'a bárhol is csorbát szenvedi n, és az emberekben kiábrándultságot, csalódást koltsen. Biztosítani kell a szó és a tett egységét.

El kell távolítani mindazokat az eszmei és politikai akadályokat, amelyek gátolták az előrehaladást. Nem szabad megengedni, megtűrni, hogy bárhol is a vezetők lebecsüljék a dolgozó tömegeket, hiszen végső soron tőlük függ a párt politikát árnak realizálása. Az élet mindennap igazolja, hogy 'ebet és kell bízni, hinni az em- bere'~ben. Ha sikerül megértetni »rmgunikat az emberekkel, akkor minden célunk e1érhető, ce:—c-erüen megvalósítható, pártunk szót tudott érte- ■*- ni az emberekkel a mezőgazdaság szocialista átszervezésében is. Emelkedett a terméshozam, az árutermelés, a tsz-ekben tömörült parasztság többsége ma már látja, hogy aki rendesen dolgozik a szövetkezetben, az tisztességesen megél. Sőt nemcsak megél, hanem egy részük jobban él, mint egyéni gazda korában. Igaz, még több olyan szövetkezetünk van, ahol a tagok egy része nem tslália meg számítását, mert kevés a közösből származó jövedelem. Azonban a hiba itt sem a szövetkezeti rendszerben van, hanem legtöbbször az alacsony színvonalú vezetésben és abban, hogy nem mindenki veszi ki részét kellően a munkából. A kongresszus határozata értelmében a jövőben többet kell tennünk azért, hogy a rosszul gazdál- v ö szövetkezeteket minél »Több a közenes, illetve az Heniáró közös gazdosázók színvonalára emel ink. Elsősorban a tsz-veretőkön és -tagokon áll. hogy a jövőben hozván atalöd életük, hisz sorsuk tgbh/á tétele saját kezükbe van 'étévé.

Ki ne emlékezne arra, hogy néhány évvel ezelőtt még sok parasztemberrel arról folyt a vita, hogy belépjen-e a szövetkezetbe? Azt is tudjuk, hogy akadtak olyanok, akik igen nehezen tudták rászánni magukat a belépésire. Ma, ha beszélget valaki ezekkel az emberekkel, azt tapasztalja, hogy a kezdetben kétkedők és bizonytalankodók nagy változáson mentek keresztül. Meggyőződéssel vallják, hogy a pártnak igaza volt, amikor a szövetkezeti utat ajánlotta. Sokan ismerik a kapospulai Retek Józsefet és családját a Ka- posvölgyében. Kiváló középparaszt család volt, jól gazdálkodtak, jól éltek. Ez a család a többivel együtt becsületesen dolgozik, megtalálta számítását a szövetkezetben, munkájukkal tovább növelték Kapospula régi jó hírnevét. Ez a község ugyanis azelőtt híres volt szorgalmas, becsületes néoéről, fejlett állattenyésztéséről, jólétéről. Ma Kapospu- lán nagyobb az állatállomány, mint bármikor azelőtt, és több a becsületesen dolgozó parasztok jövedelme, márpedig a többsévé ilyen. Rövid néhány esztendőre volt szükség csupán ahhoz, hogy szilárdan megalapozzák nagyszerű, szocialista jövőjüket.

Somogybán nem egy, nem tíz, nem is száz Retek József élete vált jobbá, tartalmasabbá, hanem százaké és ezreké, akik már lelkes odaadással építik a szocialista holnapot, s vezetik a falu népét. Szinte máról holnapra százával emelkedtek parasztemberek a tsz- vezetés különböző posztjaira másutt is. Például Pruckver András kaposmérői, Gomba- szögi Jenő bolhói tsz-elnök Persze előbb saját maguknak is sok nehézséget kellett leküzdeniük, amíg eljutottak odáig, hogy ma már nem Is egy. hanem két község termelő- szövetkezetét irányítják.

Azok az emberek, akik nem is olyan régen még külöa-külön, egymástól elszigetelve éltek és gazdálkodtak, néha egymás ellen is cselekedtek, ma már a szocialista közösség érdekeiért küzdenek. S egyre jobban közeledik az az idő, amikor lépésről lépésre előrehaladva elfuthatunk a ma szövetkezeti falujától a holnap szocialista, falujá g, ahol munkája alapján minden ember boldog és megelégedett lehet.

A VIII. kongresszuson és azóta is sok szó esett a vezetés színvonalának emeléséről, a vezetők szakmai, politikai és erkölcsi normáiról. Nem véletlenül beszélünk erről ilyen sokat. Ez nagyon fontos kérdés. Hiba azonban, hogy némelyek túl sokat beszélnek, és keveset tesznek a maguk posztján azért, hogy a vezetés megjavuljon.

A jó és eredményes vezetésnek sok közismert és fontos összetevője van. Most nincs arra lehetőség, hogy e kérdés minden részével behatóan foglalkozzam. Főleg olyan dolgokról kívánok szólni, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben akadályozzák a hatékony vezetés kibontakozását, bár hangsúlyozni kell, bogy a párt-, a gazdasági és állam; vezetés általában megfelelő színvonalú nálunk is. Ma rrár egyre több az olyan vezető, aki otthonosan mozog munkaterületén, jó eredménnyel dolgozik a párt politikáiénak megvalósításáért, helyesen bánik a gondjaira bízott emberekkel.

Sainos azonban, nem kevés még azoknak a száma sem, akik csetlenek-botlanak, nem tudnak jól és eredményesen vezetni. Az ilyen embereket is segíteni kell és ösztönözni arra, hogy minél hamarabb megszerezzék a vezetéshez szükséges szakmai és politikai ismereteket, növeljék önállóságukat, hogy ne kullogjanak az életben jelentkező problémák után. hanem magúik vessék föl. oldiák meg őket.

A kongresszus hangsúlyozta, hogy tökéletesíteni, javítani kell a párt gazdaságszervező tevékenységét, emberségesen, határozottan kell vezetni. A vezetőkön múlik, hogyan szervezik meg a goindiaikra bízott anyagi, technikai, szellemi és emberi alkotóerőt, amely a szocialista társadalom teljes fölépítésének biztosítéka.

JT épten-nyomon szóvá teszik

J a dolgozók, hogy határozottságot, következetességet, több emberséget, figyelmet és bizalmat várnak vezetőiktől. Ez az igény teljesen jogos. Csak az tud magabiztosan vezetni, aki jól ismer; a párt politikáját, mélységesen bízik az emberekben, megosztja a dolgozókkal a vezetés gondjait, bajait. Az ilyen vezetőt a dolgozók még a legnehezebb helyzetben sem hagyják cserben.

A kölcsönös bizalom elmélyítését néhol akadályozza a vezetésben kisebb-nagyobb mértékben megtalálható szektás, dogmatikus, bürokratikus munkastílus. Némelyik vezető egy kicsit még ragaszkodik a régi, megszokott módszerekhez, amelyekről pedig már rég kiderült, hogy nem célraveze- töek. Csak fél szívvel dolgoznak az újért, a haladóbb munkastílus kialakításáért. Nem arról van szó, hogy a régi, jól bevált módszereket elvessük, de amiről bebizonyosodott hogy rossz, ahhoz görcsösen ne ragaszkodjon senki. Ma minden vezető számára igen fontos követelmény, hogy szeresse az újat, és teljes szívvé1 mumkálkodíék bevezetésén Eleve ne legyen senki se bizalmatlan az új iránt. Egyikmásik gazdaság; vezető szinte büszkén hangoztatja, hogy ő konzervatív. Erre aztán senki nem lehet büszke, eay vezető sem válhat a maradi nézetek hordozóivá.

A bizalom erődítése érdekében érvényt kell szerezni a szó és a tett egysegének. Meg kell teremteni a szilárd vezetés elvi alaniait. A vezetőnek küzdenie kell a sértődöttség a Iri- erinvessév ellen: az emberekplV'v+r>++ xr£l4*rr*’£riy+ r\^ryy 1<>hét előítéletekre ée hallomásokra alapozni. Gyakran hangoztatják és elismerik egyes vezetők, hogy a marxizmus— ieninizmus eszméi átformálják, átalakítják az embereket. Nagy igazság ez. Hiba azonban, hogy rkadnak olyan vezetők, akik a gyakorlatiban ezt a megállapítást nem veszik komolyam. Ezért vetődik fel a dolgozókban olyan gondolat, hogy bár az ő igazgatójuk, párttitkáruk valóban igazat mond, csak éppen kételkedik abban, hogy a hibát elkövető emberek képesek megszabadulná hibáiktól. Márpedig tapasztalataink alapién joggal állíthatjuk, hogy az emberek többsége saját maga is küzd hibái ellen, és minél előbb meg akar szabadulni a kölöncként ránehezedő rossz szokásoktól. Az embereknél a legkisebb fejlődést és kedvező változást is figyelembe kell venni, s el kell ismerni. Mert ez ösztönöz és serkent a további javulás irányába.

]\,1 a, amikor a szocializmus

^ teljes fölépítésének korszakába léptünk, egyre több a szocialista típusú emberek száma, A dolgozók többsége szocialista akar lenni. Ennek fényes példája a kibontakozó szocialista brigádmozgalom, amely egyre terebélyesedik megyénkben is. E mozgalom fő jelszava, hogy tanuljunk meg szocialista módon élni, dolgozni.-és gondolkodni.

Az emberek tehát változni akarnak. Segíteni kell őket, és növelni kell önbizalmukat. Ma már az emberek megítélésénél nem lehet régi hibáikból kiindulni, s azokat lépten-nyomon hangoztatni. A szocialista embertípus kialakításában döntő jelentősége van a vezetők egyéni életének, magatartásának, példamutatásának. A vezetők magatartása elősegítheti vagy fékezheti mások fejlődését is. A VIII. kongresszus ebben is felállította a mércét a kommunisták számára, s azt a Szervezetű Szabályzatban rögzítette. A kommunisták feladata: «■... nevelje szocialista szellemben dolgozó társait. Szívós felvilágosító munkával küzdjön a burzsoá ideológia és erkölcs maradványai ellen. Példamutatóan tartsa be a szocialista erkölcs szabályait, harcoljon az önzés ellen, és szolgálja a társadalom érdekeit. Legyen a dolgozók vezetője, tanácsadója, és tanuljon tőlük. Legyen firprelmes, tapintatos és emberséges dolgozótársaihoz. Nyű fson segítséget ügyeik 'n‘ázáséban. T eayen szerény és áldozatkész. Mindig legyen annak tudatában, hogy a párttagság nem iár előjogokkal vagy kedvezményekkel

Ez igen nagy követelmény, mely minden kommunista számára kötelező. A kommunisták akkor dolgoznak jól. ha munkájukkal a pártonkívüliek elismerését is kivívják.

A kongresszus határozatai - nak végrehajtása parancsolóan veti föl, hogy minden szinten érvényesüljön az egészséges kritikai szellem, hogy a dolgozók bátran elmondhassák javaslataikat, észrevételeiket. De ez nem elég, ennél tovább kell menni. Az ésszerű javaslatokat meg is kell valósítani, mert ez a legjobb ösztönzője annak, hogy környezetünkben egészséges kritikai légkör honosodjon meg.

Akadnak olyan vezetők, akik nem helyeslik a bírálat ösztönzését, mert ettől a' vezetés tekintélyét féltik. Akik így fogiák fel a bírálatot, azoknak nincs igazuk, helytelenül gondolkodjak, ártanak saját maguknak és a közösség ügyének, A közösség ügye pedig a szocializmus építése során sehol sem szenvedhet csorbát. Inkább sértsük meg bírálatunkkal a párttitikárt, az igazgatót, a főmérnököt, a tanácselnököt, a főagronómust vagy bárkit, aki rosszul dolgozik, mintsem dolgozó népünket. Nem lehetünk elnézőek a hibákkal szemben. Ideiében föl kell tárni őket, nehotrv bártan is úrrá lehessenek. Üavelni kell arra is. t’ogy a bírálat ne vállon irre« (Vi-cpo-p^é ás ne vezessen alaptalan rágalmazáshoz. Legyen mindenki annak tudatában, hogy nem az emberek, hanem a hibák ellen kell küzde ni, s a bírálat sehol nem válhat személyi üldözéssé.

A magasabb színvonalú ve- zetés kibontakozását több helyen akadályozza az őszinteség hiánya és az intrika. Ez nagyon veszélyes dolog, mert ha úrrá lesz, leköti a vezetők alkotó energiáját, elvonja a figyelmet a munkától. A kommunisták elsőrendű kötelessége föllépni az intrika és a gyanakvás mindenfajta megnyilvánulása ellen.

Nemegyszer azt tapasztaljuk, hogy az a kommunista vezető, akinek kötelessége lenne föllépni a talpnyalók és a hízelgők ellen, ő maga kerül az ilyen típusú emberek szövevényes hálójába. Ilyen helyen jo gos a kérdés, hogy hol vannak a kommunisták, mit csinál a pártszervezet, miért nézik el, miért tűrik a hibákat, vagy éppenséggel közömbös magatartásukkal miért adják áldásukat bizonyos hibák elkövetésére.

Pártbizottságainknak és pártszervezeteinknek a . jövőben többet kell foglalkozniuk a vezetők nevelésével, és határozottabban kell küzdeniük a képmutatás és a gerinctelen- ség ellen. Milyen káros megnyilvánulási formái vannak az ilyen vezetésnek? Meglehetősen gyakori, hogy vezető emberek szemtől szembe nem mondják meg egymásnak hibáikat, elnéznek fölöttük. Az olyan eset is gyakori, hogy némelyek máról holnapra meg- váloztatják emberekről a véleményüket. Egyik nap dicsérnek valakit, másnap képesek ugyanarról az ellenkezőjét állítani, ha érdekeiknek az felel meg. Elszomorító és nagyon visszatetsző az is, amikor jogos észrevételt vagy bejelentést tesznek ugyan bizonyos személyek ellen, de sokan sietve mindjárt megjegyzik, hogy ők nem hajlandók ám elmondani szemtől szembe a véleményüket! Az ilyen esetben aztán igazán mindegy, hogy ki miért vallja ezt: félelemből-e vagy egyéb meggondolásból. A tény tény marad. Ugyanis nem hajlandó nyíltan és őszintén küzdeni a hibák és a rendellenességek ellen, a könnyebbik megoldást választja, meghátrál a vita és a harc elől, nehogy megharagudjanak rá stb.

Egyik-másik vezetőnél tapasztaljuk, hogy lépten-nyo- mon megalázza munkatársait, durva, nagyképű, gerinctelen. Nem arról van szó, hogy ez jellemzi vezetőinket. Szerencsére kevés az ilyen típusú vezető, de még akad belőlük. Ezt a típust elítéljük. Pártbizottságainknak és pártszervezeteinknek határozottan föl kell lépniük az ilyen magatartást tanúsító vagy ilyen tulajdonságokkal rendelkező vezetők hibái ellen. Figyelmeztetni kell őket, hogy a határozottságot lépten-nyomom összekeverik a durvasággal.

A szocializmus teljes föl- építése nagy felelősséget követel mindenkitől. Hogyan állunk ezzel napjainkban? Örömmel elmondhatjuk, hogy a vezetők és a dolgozók között napról napra erősödik a közösség ügye iránt érzett felelősségérzet.

Egyik-másik embernél azonban baj van, nem mernek felelősséget vállalni, vagy igyekeznek azt elhárítani maguktól. A munkások többször elmondották, hogy ha selejtet gyártanak, azonnal és jogosan felelősségre vonják őket. De hozzáteszik: nagyon ritkán fordul elő, hogy hibáiért felelősségre vonnák például a művezetőt, az üzemvezetőt, az igazgatót stb. Pedig bizony arról is lehet gyakran hallani, hogy egyik-másik helyen rossz terveket készítenek, és a kivitelezés közben derülnek ki bizonyos hibák, olyanok, amelyeken már nem lehet változtatni,

vagy ha lehet, akkor igen nagy költségbe kerül helyrehozásuk.

■ Kaposvár valamennyi lakója, úgy gondolom, örült annak, hogy a közelmúltban korszerűsítették a város több utcáját. De még be sem fejeződött az építkezés, az emberek megrökönyödve azt tapasztalták, hogy például az Április 4. utcában hozzáfogtak a friss beton feltöréséhez, mert tervezési hiba fordult élő.

Az illetékesek elnéző magatartása miatt több helyen olyan, szemlélet kezd kialakulni, hogy nálunk mindent lehet, a szocialista rendszer mindent kibír. Az igaz, hogy a mi rendszerünk erős. Hogy erős, azt -Isősorban annak köszönheti, hogy a munkások, a parasztok és az értelmiségiek többsége becsületesen dolgozik. De nem vagyunk abban a helyzetben, hogy tétlenül elnézzük, hogy némelyek hanyagságából százezres és milliós károkat szenvedjen a népgazdaság. Nem arról van szó, hogy bárkin-k is a fejét követeljük, ha hibát követ el, hanem arról, hogy a felelősséget a jövőben személy szerint meg kell állapítani mindenütt.

Az nagyon üdvös dolog, hogy jó munkájukért dicsérnek és jutalmaznak embereket. Az azonban nagyon ízléstelen, hogy amikor valami sikerül, akkor egyik-másik vez' tő hosz- szú ideig a saját vállát veregeti, vagy igyekszik ki^a'átíta- ni magának az eredményeket, és sütkérezik fényében. Ám ha baj van, akkor fondorlatos módokon másra igyekszik hárítani a felelősséget.

Akadnak olyanok, akik arra rendezkednek be, hogy lehetőleg elhárítsák magukról a felelősséget, s különböző írásokkal, föl jegyzésekkel ’»leadminisztrálják- magukat, hogy védve legyenek. Az ilyen vezetőkre, az ilyen emberekre mondják — teljesen jogosan —•, hogy bürokraták, akik tucatszámra gyártják az aktákat, csakhogy mindemkor bebizonyítsák, hogy mit miért nem lehetett megvalósítani. Sajnos, nálunk még nemigen fordult elő, hogy bürokratikus embereket komolyabban elmarasztaltak volna rossz munkájukért.

A VIII. kongresszus hatá- rozatai nagyszerű célkitűzéseket tartalmaznak. Azokat csak akikor tudjuk megvalósítani, ha mindenki nagyobb felelősséget vállal saját munkájáért. Tudatában kell lennie mindenkinél hogy ami a közösség érdé szolgálja, ami a népgazdaságnak szükséges és hasznos, azért bátrabban kell felelősséget vállalni.

A feladatok megkövetelik, hogy a munka minden területén többet kezdeményezzünk, és bátrabban cselekedjünk. Kutatni kell azokat a lehetőségeket, amelyeknek kiaknázásával elősegíthetjük városunk és me- gyárik fejlődését. Minden erőnket a kongresszus határozatainak végrehajtására kell fordítanunk. Ha a jövőben mindenki az eddiginél jobban dolgozik, célkitűzéseinket hamarabb valóra válthatjuk.

Nagyszerű jövő áll előttünk, melyért érdemes dolgozni és küzdeni. Elmondhatjuk, hogy jó úton haladunk előre a szocializmus teljes fölépítésének útján.

* • *

Karácsony van, a béke és a szeretet ünnepe. A karácsony nem volt mindig ilyen meghitt és vonzó, bármilyen szépeket mondtak is róla. A múltban sok ember számára kínzó és fájdalmas volt ez az ünnep, és a szegényeraberek sohasem tudtak megbékélni nehéz sorsukkal. Azonban nem vesztették el hitüket. Boldog, igazságos jövőről álmodoztak. Ma mindazok a családok, amelyek csak tehetik, együtt ünnepelnek, vagy távol levő hozzátartozóikra gondolnak. Családi beszélgetések során kicserélik gondolataikat. Tervezik a boldog jövőt, és a csillogó, dúsan megrakott karácsonyfák mellett sokszor el-elhangzik, hogy milyen jó dolog békében élni és dolgozni.