Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-22 / 299. szám

Szombat, 1962. december 22. 3 SOMOGYI ««PLAY A JÖVÖ ÁPOLÓNŐI Pólyáénak, pelenkádnak a gyakorlóteremben. Csendes, tiszta folyosókon megyünk végig. A lakókat ke­ressük, a Kaposvári Egészség­ügy! Szakiskola növendékeit. Az egyik szobából fény szűrő­dik ki. Bemegyünk. Az asztal körül lányok ülnek és tanul­nak. Egy asszony is van köz­tük. Diós Irén, Csősz Klára, Miszlai Magda, Mikóczi Gab­riella, tenner Gyöngyi és Fe­kete Jánosné a gyermekgyó­gyászatot tanulmányozza. »So­kat kell tanulnunk, hogy meg­kapjuk a gyermekápolái és gyermekgondozói képesítést.« A gyakorlóteremben világos­kék ruhás, fehér fityulás nő­vérjelöltek fogadnak. Éppen a babafürdetést magyarázza Klu­ger Erzsébet oktató nővér. Lenner Gyöngyi, Busi Rózsi és Csányi Mária nagy gonddal bá­nik a »gyermekekkel«. Óva­tosan, gyengéden, biztosan. A háromezer grammos, mint egy újszülött, és méretei is azono­sak a csecsemőé’veL • A laboratóriumban vénkenet­vizsgálat folyik. A lányok kö- rülállják az oktató nővért, és miközben a magyarázatot hall­gatják, egyenként a mikrosz- kóphoz lépnek. Az iskola hetvenkilenc nö­vendékének többsége somogyi, de jöttek Zalából, Tolnából is. Havonta egyszer mennek haza. Van az iskolának úgyneve­zett rehabilitált évfolyama is mintegy negyven munka mel­lett tanuló növendékkel. Ezek tbc-ből gyógyultak, akik a há­romévi iskola után a tbc-osztá­lyon dolgoznak majd. Tizenhét és harminckét év közötti nők, nővérjelölteik. So­kat kell tanulniuk a két, illet­ve három év alatt. Hiszen ne­héz a fizika, az anatómia, a Az asztal körül tanulnak a lányok. mellettük levő asztalnál tár­saik pelenkáznak, pólyáznak. Mögöttük már megvetett ágyak várnak a »kicsinyeikre«. A »ba­ba« ugyan még nem igazi, de A laborató­riumban vég­zik a vérke­netvizsgálatot. közegészségtan, a mikrobioló­gia, a gyógyszertan és a többi tantárgy. De akarnak és szorgalmasak. És megéri! Hiszen ők a jövő ápolónői lesznek. B. J. <-------------------------­» Így kell a babát fürdet­ni...« FREILICHMANN: — a Polip csápjai _ (2) A kutya egykedvűen hevert —- Nem bízik ön túlzottan benne? — kérdezte Davis nem titkolt aggodalommal. — Még­iscsak orosz nő! Eriről nem sza­bad megfeledkezni!... Gowlen simára borotvált, jól táplált arcán gúnyos mosoly suhant át. Ápolt körmű, hosz- szú ujjaival dobolni kezdett az asztal fényezett lapján, s ha­nyagul odavetette: — Aggodalma alaptalan. Akinek nagy összegű bankbe­tétje van, nem változtat meg­győződésén. Ráadásul meges­küdött, hogy megbosszulja ap­ja pusztulását. — Hogyhogy »pusztulását«? — csodálkozott Davis. — Meg­ölték odaát? — Feltételezhetően igen. Bel- gorodov ezerkilencszáznegy- venben került át szovjet terü­letre. Sikereden földet ért, és jelezte, hogy úfhan van rendel­tetés; helvére. És azután ... az­után eltűnt... — Eltűnt? Mit jelent ez? — kérdezte Davis és előrehaíolt. De Gowlen nem siete4! a fele­lettel. Lábát keresztbe vetve hintázott a fotelban, miközben lakkcioőiének orrával bulldog­ja nedves pofáját vakargatta. gazdája lábánál. — Eltűnése mindmáig rej­tély előttünk! — szólalt meg végük — Ha élne, már régen éietjelt adhatott volna magá­ról. De nyolc esztendeje hall­gat. Kétségtelen, hogy elpusz­tult. Apjának eltűnése egészen feldúlta a lányt; vergődött, őr­jöngött, majd mély csüggedés vett erőt rajta. A főnök, hogy dermesztő hangulatából kira­gadja, nem valami új, de csak­nem mindig biztos módszert alkalmazott: »Értesüléseink vannak róla — közölte a lány­nyal —. hogy apját az oroszok kivégezték ...« Természetesen nem mulasztotta el, hogy el­mondja a »kivégzés« részleteit is... A hatás minden várako­zást felülmúlt. A lány meges­küdött, hogy könyörtelenül megbosszulja apját. Ezt köve­tően néhány kockázatos megbí­zást kapott, s végreha jtásuk so­rán teljesen magához tért. Most pedig minden törekvése az, hogy eljusson Oroszország­ba. Gowlen újból rágyújtott szi­varjára és hoz.zátette: — Így kát önnek nincs miért aggódnia. Az egész Újvilágban nem talál jobb munkatársat. Davis vékony ajka kétkedő mosolyra húzódott, de Gowlen feje felett elnézve, mégis kije­lentette: — Hát igen! Ez a jellemzés igazán hízelgő! — Elhallgatott, majd megkérdezte: — Mi a lány fedőneve, és mikor indulunk? — Önnek egy ideig még itt kell tartózkodnia. Hamarosan módot találunk rá, hogy a »Szí­nésznő«-! átdobjuk a határon. — Hm!... »Színésznő«! Nem túlzottan különcködő ez a fe­dőnév? S ha megkérdezhetem, uram, hogy szabad a segítsé­gem nélkül ilyen veszélyes út­ra küldeni egy nőit, még ha al­kalmas is a nagy kockázatra? Azt hiszem, ön túlbecsülj a »Színésznő« képességeit... — Először egyedül megy át, hogy megtelepedjék, és megis­merkedjék a körülményekkel... Amikor mindent elrendezett, és elkövetkezik a döntő cse­lekvés ideje, ön Is útnak indul. Gowlen. mintha gyönyörköd­ne saját ékesszólásában, a sza­vakat lassan tagolva, folytatta mondanivalóját: — ' Hivatalunk előrelátóbb volt egynémely szenátorunk­nál és diplomatánknál. Mi már ezerkilenoszúz,negyvenhá­romban előre láttuk Németor­szág elkerülhetetlen összeom­lását, a bolsevikek győzelmét, és gondoskodtunk róla, hogy oroszországi munkánk céljai­ra megszerezzük a német ügy­nökhálózatot. Terveinknek megfelelően a németek a meg­szólít területeken létrehoztak néhány jól álcázott bázist azo­kon a helyeken, ahol az oro­szok bízónvá-a foiles»t“n; fog­ják a minket érdeklő objektu­AZ ÉV EMBERE December van, a he­gyekben fehér a világ, az üri- nepvárás örömteljesen szép hangulata telepszik a szívekbe. De a december az esztendő utolsó hónapja is, az üzletek­ben már ott vannak az új ka- 'endáriumok, és szerte a vilá­gon sokan aljadnak, akik már az 1963-as esztendő tennivalóit is bejegyzik. Év vége — ümnepvárás a szivekben, de a gondolkodó'el­me ilyenkor az összefoglalás, fi számvetés igényét is jelzi. Életünkben elmúlt egy vi­szonylag nagy egység, egy tel­jes esztendő, és minden em­ber visszanéz ilyenkor: mit vénzeH, mit valósított meg ter­veiből, milyen öröm, milyen fájdalom, miiven siker és mi­lyen kudarc érte. A számvetésnek ebben a le­vegőiében az egyik legtekinté­lyesebb amerikai hetilap, a Ti­me már hagyománnyá tett egy sajátos párbeszédet az olvasó­val. Arról van szó, hogy min-, den év decemberében a magazin felszólítja közönsé­gét, leveleiben tegyen javasla- tok»+ az Bv v™KenSre. Jo gondolat. Az ilyen le­velekből mindig több derül ki "ornál hogy Mr. Smith New Yorkiból vagy Mrs. Green Ohióból kit talál szimoatikus- nak, méltónak az Év Embere cím elnyerésére. Valamennyien hajlamosak vagyunk arra, hogy bizonyos fogalmakat, törekvéseket meg­személyesítsünk. Az Év Embe­rére tett javaslatokból tehát messze túl a jelölt személye­ken megcsillan az egyszerű amerikai véleménye, álláspont- iá komoly és kevésbé komoly dolgokról, helyes és kevésbé helyes célokról. Jellemző módon volt olyan levélíró, aki az Év Emberének John Fitzgerald Kennedy el­nököt tartotta, aki »végre eré­lyesen lépett fel«, vagyis en­gedett a blokádot követelők, a Kuba »elözönlésének« előké­szítéséért lihegők nyomásának. De nem kevésbé jellemző, hogy volt Time-olvasó, aki Castrot és volt. aki Hrvscsovot java­solta. Akadt, aki szerint Ja­mes Meredith az Év Emlőre — a néger diák, akinek volt bátorsága egy rabszolgatartó emlőkön felnőtt közvélemény ryilkos dühével szembenézni. és vállalni a megvető boíkof4 korbácsát, a szüntelen fizikád »eszeiyt, how Mississippi ál­lam Oxio-d városkájának elve­tőmén ő letmen az első színes b~rfi haVnntá, hosv vAwne va­laki bevegye a fajgyűlöletnek mókát. Sajnos, bázisaink közűi a szovjet felderítő szervek so­kat fölfedtek. Azt a bázist azonban, ahova ön megy a »Színésznő«-vel, sikerült meg­őrizni. Sok hasznos dolgot ta­lál majd ott, többek közt tel­jes rádióadó-vevőt, úgyhogy.... — Bocsánat, de gondolt-e ön arra, hogy az oroszok ezt a bá­zist is fölfedhetik, és végső soron minket is elfoghatnak? Gowlen megvető pillantást vetett a kérdezőre. — Képzelje! Gondoltam rá! A magunkfajta foglalkozású embernek mindennel számol­nia kell. De ön hogyan képzel el egy ilyen műveletet? Mint valami vidám kirándulást? Davisnek rettenetesen visz­ketett a tenyere, hogy az ar­cába vágjon ennek a felfújt senkinek. De fékezte magát. Arca továbbra is mozdulatlan maradt. Majd felállt, az asztal­hoz lépett, és vizet töltött ma­gának. Poharát kezében tartva nézte a fotelban elterpeszkedő Gowlemt, és nyugodtan kér­dezte: — A tervet mikor ismerhe­tem meg részletesen? — Pontosan öt perc múlva itt lesz a »Színésznő« — mond­ta Gowlen, és a régimódi fali­órára pillantott Majd ő is fel­állt, az ablakhoz meet, és fél­rerántotta a nehéz függönyt. Napfény árasztotta el a szobát; ragyogása elvakította Davist. Elhúzódott az ablaktól, s így Gowlen háta möeé került. A napfényes utcán mindkét 'rányba autók, trolibuszok ro- bo-e+ak, a járdákon tömeg hul­lámzott. A bel árat. előtt hófehér kis­kocsi óll+ mee. A kormóevánál ülő nő kikapcsolta a motort; 1 ezt az otromba erődjét is. És akadt olvasó, aki sürgősen, mór a következő Time-szám- ban sietett megírni, hogy <i gyalázatos »nigger-védőkkel« szemben neki az a véleménye hogy Ross Barnett, Mississippi állam hírhedten négerfaló kor­mányzója, Meredith leghalálo­sabb ellensége az Év Embere. És jöttek, özönlöttek a véle­mények. Roswell Johnson Los Angelesből Roosevelt elnök nemrég elhunyt özvegyének, a valóban konstruktív célokért egy tartalmas életen át síkra- szállt közéleti személyiségnek szánta a megtisztelő címet, Griffith Barlow Glendaleból az ultrareakciós John Birsch Tár­saság tagjainak, Warren Mi- lius St Louisból a gyermekbé­nulás elleni küzdelem kimagas­ló alakjának, Dr. Jonas Sóik­nak és így tovább. Néhány levélíró éles politikai csipkelődésre használ­ta fel ezt a fórumot. Mark Wellmann New Haveriból pél­dául azt írta, hogy a legifjabb Kennedy-fivér, a most szená­torrá lett Edward legyen az Év Embere — »hogy legalább valami alapja legyen a szená­tusi tagságra.« Georg Ott Bay- sideból úgy vélekedett, hogy Nixont kellene jutalmazni a nagy titulussal, »hogy legalább valami kárpótlást kapjon soro­zatos politikai kudarcaiért.« Sokáig lehetne sorolni a ne­veket — és úgy hisszük, nem is lenne érdektelen, hiszen be­bizonyosodott, a javaslatok mögött megcsillan az indítvá­nyozó emberi-politikai maga­tartás is. Ehelyett álljunk meg egy pillanatra és gondolkoz­zunk el azon: m i vajon fc*» re szavaznánk? Szerencsére nem könnyű a döntés — sokan, nagyon sokan méltók a megbecsülésre., Ha a veszélyt tekintjük, amelyben a kubai válság izzó-vibráló napjai alatt a Glóbusz forgott, azt mondhatjuk: feltétlenül Hruscsov miniszterelnök az Év Embere, aki kormánya és népe élén olyan sokat tett s béke megmentéséért. Ugyan» akkor azokat is meg lehet ér­teni, akik mondjuk Meredithet, az űrhajósokat vagy éppen Salk professzort látnák szíve­sen az Év Emberének. Igen, a választás szerencsé­re nehéz és óhatatlanul kissé szubjektív is. De úgy érezzük, van olyan jelölt, aki abszolút értelemben is megállja a he­lyét, aki feltétlenül méltó ki­vétel nélkül mindenki rokon- szenvére és megbecsülésére. Hoav ki lenne ez? A Dolgozó Ember, akit Smithnek hívnak, Kovácsnak, Ivanovnak vagy Durandnak, akj Budapesten vagy New Yorkban, Moszkvában vagy Singaporeban éli a maga dol­gos hétköznapjait, szembenéz a háborús veszéllyel és a maga eszközeivel igyekszik elűzni, örökre száműzni azt a gyer­mekei ágya felől, az alkotó, szebb világot építő homo sa­piens, akiért minden van és akitől minden függ: Ö legyen az Év Embere. Harmath Endre Csak dicsérni lehet...! — Egy „sikertelen" ellenőrzésről — Zsúfoltak az üzletek. Min­denütt 'ajándékokat vásárló emberek. Igén sok helyen ta­pasztalni, hogy némelyek vo­natra, autóbuszra sietnek, tü­relmetlenek. S ha türelmetlen a légkör, azzá válik az eladó is. Ilyenkor aztán igen köny- nyen becsúszik a hiba, téved­nek az összeadásnál, keveseb­bet adnak vissza, elfelejtkez­nek az osztályos áru eladásá­ra vonatkozó szabályokról stb. Legtöbb esetben a vevő látja kárát a sietésnek, az eladó legjobb szándéka elle­nére is. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség munkatársával, kinyitotta az ajtót, és könnye­dén kilépett a járdára. — Nos, megérkezett — mondta Gowlen. Davis halkan füttyentett meglepetésében. A fiatal nő ruganyosán lépkedett, szorosan testhez simuló ruhája kiemel­te szoborszerű, pompás alak­ját. Karcsú, naphamííotta lá­bán magas sarkú kis cipő. Kontyba fésült haja még feltű­Tóth La,jós elvtárssal több űz* letet kerestünk föl. Próbavá­sárlásokat tartottunk, hogy meggyőződjünk: Biztosított-e a vásárlók érdekvédelme. S amikor kőrútunkat befejez­tük, azt kellett megállapítani: »sikertelen« volt az ellenőr­zés, mert egyetlen komolyabb hibát vétő eladót sem talál­tunk, aki akár tudatosan, akár felületességből megkárosította volna a vevőket. Pontos volt az összeadás, a számla elkészítése az Opera illatszerboltban. Nem téved­tek a 116. számú férfi divat­árú boltban, s az osztályos árut külön színes blokkon | számolták éL A 133-as számú nőd divat-, kötöttárubolt, a Carmen illatszerbolt, az Óra- és ékszer bolt, az Ady Endre utcai 123-as divatárubolt, a szomszédjában levő Papír- és játékbolt, a 120-as nagyáru­ház, a Gyermekruházati áru­ház dolgozói, valamennyien jelesre vizsgáztak. Apróbb hibák persze akad­tak. Ilyen például, hogy az Opera illatszerboltbam, az Öra- és ékszerboltban kérés nélkül leszedték a vásárolt ajándéktárgyakról az árjeJzést, nőbbé tette nyakának és vállá pák kecses vonalát. A ragyogóig Ady Endre utcai üvégbolt­szépségű, elegáns nő szinte: megbabonázta. — Menjen a szomszéd szobá-; ba, és csukja be az ajtót! —: mondotta parancsolóan Gow­len. — Majd hívom, ha szük­ségem lesz önre. : Davis rosszul leplezett bősz-: szúsággal sarkon fordult és ki­ban pedig elfelejtették a szám- ; lát a csomaghoz melléjkelni. ! De az üzletekben tapasztal- : ható zsúfoltság ellenére sem ; fordult elő. hogy akár egyet­• len fillérrel is többet számol- ; tak volna, megkárosítottak ; volna a vevőket : A karácsony előtti vásár keres­• kedekni dolgozóinknak min- denkor nagy erőpróba. Szinte ment. Gowlen pedig éppoly!£ mozdulhatnak a pult . . ^ , . I mellől, állandóan talpon kell hevesen, mint az előbb, ősz-1 lenniük, hogy a vevők kivó-nsá- szerántotta a függönyt | gát kielégíthessék. Nem álilít­♦ juk, hogy egyáltalán nem foav Második fejezet | dúl majd elő a sietség követ­i keztében számolási hiba, vagy A száguldó gyorsvonat fény-» más tévedés. De ez az ellen- szórói belefúródtak a sötétség-♦ őrzés azt mutatja: kereskedői­be, éles füttye megzavarta az! éli alkalmazottaink becsülete- éjszaka csendjét. f végzik munkájukat, tud­. , „ ... , .... S iák, mivel tartoznak doVozó­Az egyik első osztályú fülj társaiknak. lsen ;ó, igen mi­kében egy utas álldogált. Tes-| nyugtató érzés ez.' S nasvom te egy ütemre ringott a vonat-1 egyetértettünk Tóth elvtárs- tal, tekintete az ablakon pi-1 '“'1 amikor piienő-»^ befe- hent, amely mögött a déli éj-! , szaka sötétjében fel-feltune-f ba az A’Vnű Keresi—Virrtf dezteii az épületek, bolcrok, fák; Feiü^oinpég valamerm»; el­elmosódó körvonalai. ! 3en"i»»ó<ie ilyen »sikertelenül«* | végződne! ((Folytatjuk.) r Sz. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom