Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-22 / 299. szám

Szombat, 1962. december 22.

3

SOMOGYI ««PLAY

A JÖVÖ ÁPOLÓNŐI

Pólyáénak, pelenkádnak a gyakorlóteremben.

Csendes, tiszta folyosókon megyünk végig. A lakókat keressük, a Kaposvári Egészségügy! Szakiskola növendékeit. Az egyik szobából fény szűrődik ki. Bemegyünk. Az asztal körül lányok ülnek és tanulnak. Egy asszony is van köztük. Diós Irén, Csősz Klára, Miszlai Magda, Mikóczi Gabriella, tenner Gyöngyi és Fekete Jánosné a gyermekgyógyászatot tanulmányozza. »Sokat kell tanulnunk, hogy megkapjuk a gyermekápolái és gyermekgondozói képesítést.«

A gyakorlóteremben világoskék ruhás, fehér fityulás nővérjelöltek fogadnak. Éppen a babafürdetést magyarázza Kluger Erzsébet oktató nővér. Lenner Gyöngyi, Busi Rózsi és Csányi Mária nagy gonddal bánik a »gyermekekkel«. Óvatosan, gyengéden, biztosan. A

háromezer grammos, mint egy újszülött, és méretei is azonosak a csecsemőé’veL •

A laboratóriumban vénkenetvizsgálat folyik. A lányok kö- rülállják az oktató nővért, és miközben a magyarázatot hallgatják, egyenként a mikrosz- kóphoz lépnek.

Az iskola hetvenkilenc növendékének többsége somogyi, de jöttek Zalából, Tolnából is. Havonta egyszer mennek haza.

Van az iskolának úgynevezett rehabilitált évfolyama is mintegy negyven munka mellett tanuló növendékkel. Ezek tbc-ből gyógyultak, akik a háromévi iskola után a tbc-osztályon dolgoznak majd.

Tizenhét és harminckét év közötti nők, nővérjelölteik. Sokat kell tanulniuk a két, illetve három év alatt. Hiszen nehéz a fizika, az anatómia, a

Az asztal körül tanulnak a lányok.

mellettük levő asztalnál társaik pelenkáznak, pólyáznak. Mögöttük már megvetett ágyak várnak a »kicsinyeikre«. A »baba« ugyan még nem igazi, de

A laboratóriumban végzik a vérkenetvizsgálatot.

közegészségtan, a mikrobiológia, a gyógyszertan és a többi tantárgy.

De akarnak és szorgalmasak. És megéri! Hiszen ők a jövő ápolónői lesznek.

B. J.

<-------------------------»

Így kell a babát fürdetni...«

FREILICHMANN: —

a Polip

csápjai

_ (2)

A kutya egykedvűen hevert

—- Nem bízik ön túlzottan benne? — kérdezte Davis nem titkolt aggodalommal. — Mégiscsak orosz nő! Eriről nem szabad megfeledkezni!...

Gowlen simára borotvált, jól táplált arcán gúnyos mosoly suhant át. Ápolt körmű, hosz- szú ujjaival dobolni kezdett az asztal fényezett lapján, s hanyagul odavetette:

— Aggodalma alaptalan. Akinek nagy összegű bankbetétje van, nem változtat meggyőződésén. Ráadásul megesküdött, hogy megbosszulja apja pusztulását.

— Hogyhogy »pusztulását«? — csodálkozott Davis. — Megölték odaát?

— Feltételezhetően igen. Bel- gorodov ezerkilencszáznegy- venben került át szovjet területre. Sikereden földet ért, és jelezte, hogy úfhan van rendeltetés; helvére. És azután ... azután eltűnt...

— Eltűnt? Mit jelent ez? — kérdezte Davis és előrehaíolt. De Gowlen nem siete4! a felelettel. Lábát keresztbe vetve hintázott a fotelban, miközben lakkcioőiének orrával bulldogja nedves pofáját vakargatta.

gazdája lábánál.

— Eltűnése mindmáig rejtély előttünk! — szólalt meg végük — Ha élne, már régen éietjelt adhatott volna magáról. De nyolc esztendeje hallgat. Kétségtelen, hogy elpusztult. Apjának eltűnése egészen feldúlta a lányt; vergődött, őrjöngött, majd mély csüggedés vett erőt rajta. A főnök, hogy dermesztő hangulatából kiragadja, nem valami új, de csaknem mindig biztos módszert alkalmazott: »Értesüléseink

vannak róla — közölte a lánynyal —. hogy apját az oroszok kivégezték ...« Természetesen nem mulasztotta el, hogy elmondja a »kivégzés« részleteit is... A hatás minden várakozást felülmúlt. A lány megesküdött, hogy könyörtelenül megbosszulja apját. Ezt követően néhány kockázatos megbízást kapott, s végreha jtásuk során teljesen magához tért. Most pedig minden törekvése az, hogy eljusson Oroszországba.

Gowlen újból rágyújtott szivarjára és hoz.zátette:

— Így kát önnek nincs miért

aggódnia. Az egész Újvilágban nem talál jobb munkatársat.

Davis vékony ajka kétkedő mosolyra húzódott, de Gowlen feje felett elnézve, mégis kijelentette:

— Hát igen! Ez a jellemzés igazán hízelgő! — Elhallgatott, majd megkérdezte: — Mi a lány fedőneve, és mikor indulunk?

— Önnek egy ideig még itt kell tartózkodnia. Hamarosan módot találunk rá, hogy a »Színésznő«-! átdobjuk a határon.

— Hm!... »Színésznő«! Nem túlzottan különcködő ez a fedőnév? S ha megkérdezhetem, uram, hogy szabad a segítségem nélkül ilyen veszélyes útra küldeni egy nőit, még ha alkalmas is a nagy kockázatra? Azt hiszem, ön túlbecsülj a »Színésznő« képességeit...

— Először egyedül megy át, hogy megtelepedjék, és megismerkedjék a körülményekkel... Amikor mindent elrendezett, és elkövetkezik a döntő cselekvés ideje, ön Is útnak indul.

Gowlen. mintha gyönyörködne saját ékesszólásában, a szavakat lassan tagolva, folytatta mondanivalóját:

— ' Hivatalunk előrelátóbb volt egynémely szenátorunknál és diplomatánknál. Mi már ezerkilenoszúz,negyvenháromban előre láttuk Németország elkerülhetetlen összeomlását, a bolsevikek győzelmét, és gondoskodtunk róla, hogy oroszországi munkánk céljaira megszerezzük a német ügynökhálózatot. Terveinknek megfelelően a németek a megszólít területeken létrehoztak néhány jól álcázott bázist azokon a helyeken, ahol az oroszok bízónvá-a foiles»t“n; fogják a minket érdeklő objektuAZ ÉV EMBERE

December van, a hegyekben fehér a világ, az üri- nepvárás örömteljesen szép hangulata telepszik a szívekbe. De a december az esztendő utolsó hónapja is, az üzletekben már ott vannak az új ka- 'endáriumok, és szerte a világon sokan aljadnak, akik már az 1963-as esztendő tennivalóit is bejegyzik.

Év vége — ümnepvárás a szivekben, de a gondolkodó'elme ilyenkor az összefoglalás, fi számvetés igényét is jelzi.

Életünkben elmúlt egy viszonylag nagy egység, egy teljes esztendő, és minden ember visszanéz ilyenkor: mit vénzeH, mit valósított meg terveiből, milyen öröm, milyen fájdalom, miiven siker és milyen kudarc érte.

A számvetésnek ebben a levegőiében az egyik legtekintélyesebb amerikai hetilap, a Time már hagyománnyá tett egy sajátos párbeszédet az olvasóval. Arról van szó, hogy min-, den év decemberében a magazin felszólítja közönségét, leveleiben tegyen javasla- tok»+ az Bv v™KenSre.

Jo gondolat. Az ilyen levelekből mindig több derül ki "ornál hogy Mr. Smith New Yorkiból vagy Mrs. Green Ohióból kit talál szimoatikus- nak, méltónak az Év Embere cím elnyerésére.

Valamennyien hajlamosak vagyunk arra, hogy bizonyos fogalmakat, törekvéseket megszemélyesítsünk. Az Év Emberére tett javaslatokból tehát messze túl a jelölt személyeken megcsillan az egyszerű amerikai véleménye, álláspont- iá komoly és kevésbé komoly dolgokról, helyes és kevésbé helyes célokról.

Jellemző módon volt olyan levélíró, aki az Év Emberének John Fitzgerald Kennedy elnököt tartotta, aki »végre erélyesen lépett fel«, vagyis engedett a blokádot követelők, a Kuba »elözönlésének« előkészítéséért lihegők nyomásának. De nem kevésbé jellemző, hogy volt Time-olvasó, aki Castrot és volt. aki Hrvscsovot javasolta. Akadt, aki szerint James Meredith az Év Emlőre — a néger diák, akinek volt bátorsága egy rabszolgatartó emlőkön felnőtt közvélemény ryilkos dühével szembenézni. és vállalni a megvető boíkof4 korbácsát, a szüntelen fizikád »eszeiyt, how Mississippi állam Oxio-d városkájának elvetőmén ő letmen az első színes b~rfi haVnntá, hosv vAwne valaki bevegye a fajgyűlöletnek

mókát. Sajnos, bázisaink közűi a szovjet felderítő szervek sokat fölfedtek. Azt a bázist azonban, ahova ön megy a »Színésznő«-vel, sikerült megőrizni. Sok hasznos dolgot talál majd ott, többek közt teljes rádióadó-vevőt, úgyhogy....

— Bocsánat, de gondolt-e ön arra, hogy az oroszok ezt a bázist is fölfedhetik, és végső soron minket is elfoghatnak?

Gowlen megvető pillantást vetett a kérdezőre.

— Képzelje! Gondoltam rá! A magunkfajta foglalkozású embernek mindennel számolnia kell. De ön hogyan képzel el egy ilyen műveletet? Mint valami vidám kirándulást?

Davisnek rettenetesen viszketett a tenyere, hogy az arcába vágjon ennek a felfújt senkinek. De fékezte magát. Arca továbbra is mozdulatlan maradt. Majd felállt, az asztalhoz lépett, és vizet töltött magának. Poharát kezében tartva nézte a fotelban elterpeszkedő Gowlemt, és nyugodtan kérdezte:

— A tervet mikor ismerhetem meg részletesen?

— Pontosan öt perc múlva itt lesz a »Színésznő« — mondta Gowlen, és a régimódi faliórára pillantott Majd ő is felállt, az ablakhoz meet, és félrerántotta a nehéz függönyt. Napfény árasztotta el a szobát; ragyogása elvakította Davist. Elhúzódott az ablaktól, s így Gowlen háta möeé került.

A napfényes utcán mindkét 'rányba autók, trolibuszok ro- bo-e+ak, a járdákon tömeg hullámzott.

A bel árat. előtt hófehér kiskocsi óll+ mee. A kormóevánál ülő nő kikapcsolta a motort;

1 ezt az otromba erődjét is. És akadt olvasó, aki sürgősen, mór a következő Time-szám- ban sietett megírni, hogy <i gyalázatos »nigger-védőkkel« szemben neki az a véleménye hogy Ross Barnett, Mississippi állam hírhedten négerfaló kormányzója, Meredith leghalálosabb ellensége az Év Embere.

És jöttek, özönlöttek a vélemények. Roswell Johnson Los Angelesből Roosevelt elnök nemrég elhunyt özvegyének, a valóban konstruktív célokért egy tartalmas életen át síkra- szállt közéleti személyiségnek szánta a megtisztelő címet, Griffith Barlow Glendaleból az ultrareakciós John Birsch Társaság tagjainak, Warren Mi- lius St Louisból a gyermekbénulás elleni küzdelem kimagasló alakjának, Dr. Jonas Sóiknak és így tovább.

Néhány levélíró éles

politikai csipkelődésre használta fel ezt a fórumot. Mark Wellmann New Haveriból például azt írta, hogy a legifjabb Kennedy-fivér, a most szenátorrá lett Edward legyen az Év Embere — »hogy legalább valami alapja legyen a szenátusi tagságra.« Georg Ott Bay- sideból úgy vélekedett, hogy Nixont kellene jutalmazni a nagy titulussal, »hogy legalább valami kárpótlást kapjon sorozatos politikai kudarcaiért.«

Sokáig lehetne sorolni a neveket — és úgy hisszük, nem is lenne érdektelen, hiszen bebizonyosodott, a javaslatok mögött megcsillan az indítványozó emberi-politikai magatartás is. Ehelyett álljunk meg egy pillanatra és gondolkozzunk el azon: m i vajon fc*» re szavaznánk?

Szerencsére nem könnyű a döntés — sokan, nagyon sokan méltók a megbecsülésre., Ha a veszélyt tekintjük, amelyben a kubai válság izzó-vibráló napjai alatt a Glóbusz forgott, azt mondhatjuk: feltétlenül Hruscsov miniszterelnök az Év Embere, aki kormánya és népe élén olyan sokat tett s béke megmentéséért. Ugyan» akkor azokat is meg lehet érteni, akik mondjuk Meredithet, az űrhajósokat vagy éppen Salk professzort látnák szívesen az Év Emberének.

Igen, a választás szerencsére nehéz és óhatatlanul kissé szubjektív is. De úgy érezzük, van olyan jelölt, aki abszolút értelemben is megállja a helyét, aki feltétlenül méltó kivétel nélkül mindenki rokon- szenvére és megbecsülésére. Hoav ki lenne ez?

A Dolgozó Ember, akit

Smithnek hívnak, Kovácsnak, Ivanovnak vagy Durandnak, akj Budapesten vagy New Yorkban, Moszkvában vagy Singaporeban éli a maga dolgos hétköznapjait, szembenéz a háborús veszéllyel és a maga eszközeivel igyekszik elűzni, örökre száműzni azt a gyermekei ágya felől, az alkotó, szebb világot építő homo sapiens, akiért minden van és akitől minden függ: Ö legyen az Év Embere.

Harmath Endre

Csak dicsérni lehet...!

— Egy „sikertelen" ellenőrzésről —

Zsúfoltak az üzletek. Mindenütt 'ajándékokat vásárló emberek. Igén sok helyen tapasztalni, hogy némelyek vonatra, autóbuszra sietnek, türelmetlenek. S ha türelmetlen a légkör, azzá válik az eladó is. Ilyenkor aztán igen köny- nyen becsúszik a hiba, tévednek az összeadásnál, kevesebbet adnak vissza, elfelejtkeznek az osztályos áru eladására vonatkozó szabályokról stb. Legtöbb esetben a vevő látja kárát a sietésnek, az eladó legjobb szándéka ellenére is.

Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség munkatársával,

kinyitotta az ajtót, és könnyedén kilépett a járdára.

— Nos, megérkezett — mondta Gowlen.

Davis halkan füttyentett meglepetésében. A fiatal nő ruganyosán lépkedett, szorosan testhez simuló ruhája kiemelte szoborszerű, pompás alakját. Karcsú, naphamííotta lábán magas sarkú kis cipő. Kontyba fésült haja még feltűTóth La,jós elvtárssal több űz* letet kerestünk föl. Próbavásárlásokat tartottunk, hogy meggyőződjünk: Biztosított-e

a vásárlók érdekvédelme. S amikor kőrútunkat befejeztük, azt kellett megállapítani: »sikertelen« volt az ellenőrzés, mert egyetlen komolyabb hibát vétő eladót sem találtunk, aki akár tudatosan, akár felületességből megkárosította volna a vevőket.

Pontos volt az összeadás, a számla elkészítése az Opera illatszerboltban. Nem tévedtek a 116. számú férfi divatárú boltban, s az osztályos árut külön színes blokkon | számolták éL A 133-as számú nőd divat-, kötöttárubolt, a Carmen illatszerbolt, az Óra- és ékszer bolt, az Ady Endre utcai 123-as divatárubolt, a szomszédjában levő Papír- és játékbolt, a 120-as nagyáruház, a Gyermekruházati áruház dolgozói, valamennyien jelesre vizsgáztak.

Apróbb hibák persze akadtak. Ilyen például, hogy az Opera illatszerboltbam, az Öra- és ékszerboltban kérés nélkül leszedték a vásárolt ajándéktárgyakról az árjeJzést,

nőbbé tette nyakának és vállá pák kecses vonalát. A ragyogóig Ady Endre utcai üvégboltszépségű, elegáns nő szinte: megbabonázta.

— Menjen a szomszéd szobá-; ba, és csukja be az ajtót! —: mondotta parancsolóan Gowlen. — Majd hívom, ha szükségem lesz önre. :

Davis rosszul leplezett bősz-: szúsággal sarkon fordult és kiban pedig elfelejtették a szám- ; lát a csomaghoz melléjkelni.

! De az üzletekben tapasztal- : ható zsúfoltság ellenére sem ; fordult elő. hogy akár egyet• len fillérrel is többet számol- ; tak volna, megkárosítottak ; volna a vevőket

: A karácsony előtti vásár keres• kedekni dolgozóinknak min- denkor nagy erőpróba. Szinte

ment. Gowlen pedig éppoly!£ mozdulhatnak a pult . . ^ , . I mellől, állandóan talpon kell

hevesen, mint az előbb, ősz-1 lenniük, hogy a vevők kivó-nsá- szerántotta a függönyt | gát kielégíthessék. Nem álilít♦ juk, hogy egyáltalán nem foav Második fejezet | dúl majd elő a sietség követi keztében számolási hiba, vagy A száguldó gyorsvonat fény-» más tévedés. De ez az ellen- szórói belefúródtak a sötétség-♦ őrzés azt mutatja: kereskedőibe, éles füttye megzavarta az! éli alkalmazottaink becsülete- éjszaka csendjét. f végzik munkájukat, tud. , „ ... , .... S iák, mivel tartoznak doVozóAz egyik első osztályú fülj társaiknak. lsen ;ó, igen mikében egy utas álldogált. Tes-| nyugtató érzés ez.' S nasvom te egy ütemre ringott a vonat-1 egyetértettünk Tóth elvtárs- tal, tekintete az ablakon pi-1 '“'1 amikor piienő-»^ befe- hent, amely mögött a déli éj-! ,

szaka sötétjében fel-feltune-f ba az A’Vnű Keresi—Virrtf dezteii az épületek, bolcrok, fák; Feiü^oinpég valamerm»; elelmosódó körvonalai. ! 3en"i»»ó<ie ilyen »sikertelenül«*

| végződne!

((Folytatjuk.) r Sz. L